Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)

1936-11-22 / 272. szám

1936 november 22.

ELLENZÉK

Amikor a wéiei segii...

PÄRIS, november hó.

Georges Senet francia könyvelési- szakértő tizenháromévi távoliét után honv-ágylói gyötörve a múlt héten Buenos Airesben hajóra szállt és hazatért Franciaországba. Párásba érkezve, felkereste régi barátait, akiktől meg- ^^ciöbbenéssel értesült arról, hogy távollétiében még 1923-ban gyilkosság miatt halálra Ítélte a francia törvényszék. Georges Senet-t az esküdtek bűnösnek találták abban, hogy 1922- tőI 1923->ra forduló éjszakán a párisi Ru-e Victor Masséba-n verekedés közben több kés- s zur ássál megölte Surmont heutessegedet. Georges Senet vesztére 1923 január 2-án, tehát két nappal a gyilkosság után távozott Parisból1 és Dél-Am-enfkába hajózott. így történt, hogy a párisi bü-np-ertről semmit som tudott, a bünpöir folyamán pedig a tanuk rája terelték a gyanút és ő nem is védekezhetett, his'z nem is értesült az egész esetről. Georges Senet most kétségbeesve kezdle hangoztatni, hogy a gyilkosság áldozatát soha életében nem látta és hogy Szilveszter éjszakáján, 1923-ban nem is járt a Rue Victor

Massé-ban.

Georges1 Senet előbb azt hitte, hogy tréfálnak vele, majd mikor meggyőződött a tlthy- ólilás valódiságáról, rémülten vette észre, hogy úgyszólván a guillotine árnyékában áll. Kétségbeesésében egy ügyvédhez rohant, aki azt a tanácsot adta neki, hogy jelentkezzék azonnal a rendőrségen. Senet követte a tanácsot, a rendőrség azonban 'vonakodott letartóztatni. Senet erre a vizsgálóbíróhoz folyamodott, de kérésével az is- -elutasította. Megint visszament tehát a rendőrségre, könyörgésre fogta a dolgot és (végre sikerült egy lágyszívű rendőrbiztost találnia, aki nagykegyesen őrizetbe vette. Nagy lassúsággal azután megindult az igazságügyi gépezet. Egy vizsgálóbírót bízták meg, hogy kerítse elő az igazságügyi palota poros irattárából az 192.3-ban tárgyalt pör aktáit és indítson uj vizsgálatot. Senet ártatlansága nyilvánvalóan ki fog derülni, de t-gy is minden kilátása megvan arra, hogy el nem követett gyilkosságért jó néhány hónapot töltsön el a vizsgálati fogságban.

$!%OW&®j90Z® Vdn‘

ha takarékoskodik, mert takarékoskodni mindig kell. De ha mindamellett valami jót és táplálót kíván, főzzön Valódi Franck-kal készített Kathreiner Kne:pp Malátakávét. Egy da rab kenyérrel tökéletes reggelit, uzsonnát vagy vacsorát nyújt.

Kathreiner v Fmmk

éppm a mcd nehéz. cJ,án£<Uotf.

üirsciiles* * * fézsef, a fuJés és az emliea*

... e szent habokból kiérve-tiszta, s röpülni kész ia csillagokhoz.

(Dante, Purg. XXXIII. 143,, 146.)

Kivételes ember volt s a ritka egyéniségeknek kijáró -megiilletőd'éssel állunk mindnyájan si-rja mellett. Nagy volt, mint hivő, egyházának hü fia; mint pap, nyájának pásztora; nagy vök, mint szervező, mint nevelő s mint szónok. Egyéniségének sokoldalúsága, képességeinek kimeríthetetlen gazdagsága, 'szellemiségének pompája, életpályájának e város történetében való jelentősége méltán várja hivatott életrajzíróját.

Szellemi öröksége,, irodalmi munkássága azonban — fájdalom — csonka maradt. Fiatalon halt meg s e szokványos mondás még hatvankét éve ellenére sem tűnhetik visz- szásnak. Hirschier József lelke fialtál maradt, roppant fizikai szenvedései mellett is; derülátó; reménykedő, uj, meg uj tervekkel teli. Nem hitt soha a haliátbon — noha annyiszor látta! — 5 nem hitték jó emberei sem, hogy e gazdag, szinpoonpás lélek egyszer kihunyhatna. Magadba emelkedő kőszál volt, akire -bízva tapadt hívei tekintete, szikla volt, erősség, mint a Dóm, amelynek harminc évig volt áldozatos sáfárja.

*

EIirschler József nagy tudós vofit és gazdag ehne. Sokkal többet tudott egyházának történetéből, az emberiség művészetének múltjából, hogysem annak csaik egy hányadát is felhasználhatta volna reánk maradt müveiben. A vádlóira nehezedő terhek s egyházi hivatása mellett még igy is csoda, hogy annyit 5 oly értékeset Írhatott. Die ha egész életét maradéktalanul szentelhette volna tudományának, archaeológiai s müvészechistó- riai szenvedélyének, a szaktudomüny legelső nemzetközi elméi közé számítódna. A közvélemény szemében Hirschiber József, a főpap, mütörténetárónak számítódott, de 6 maga nem tört sohia tudományos babérok után. HinschlLer, mintegy „mellékesen“ irt, önmagának; kutatásaival nem kapcsolódott be a művészettörténeti tudomány nemzetközi 'szervezetébe, nem tartott összeköttetést a szakfolyóiratokkal, nem küldötte be „ismertetésre“ munkáit, nem kereste az egyetemi és akadémiai körök 'barátságát. Nem vágyott docenturára, tanszékre soha. „Cau. sa sui“, irt, dolgozott, publikált; ,a ítélek benső öröme, megnyugvása vezette. Első lehetett vctLna az elsők között, de nem kért helyet az adeptusok soraiban sem-. A művészet kutatása semmiféle érdekkel nem fűződött egybe életében. Igaz s áhitatos rajongója volt a szépnek, a művészi alkotásnak.

4 gyenge Sérti hanyag j és nem heieg

Lehetetlen az, hogy az a férfi, -aki nemi képességei csökkenését látja, ne kövessen el mindent annak megelőzésére. Ez annál is nyilvánvalóbb, mert a RETON-tafolottia a nemi gyengeség gyógyszere. A RETON-nal valló ke- ' zelés nagyon egyszerű: napi három tabletta, a hatás három napi kezelés után erősen érezhető. Egy 25 pasztdllás tubus ára 98 (tej. Csak gyógyszertárakban és drogériákban kapható, író lej előzetes beküldése ellenében postán bérmentve kapható. Vezérképviselet E. et L. Ciora, Bucureşti ül, Star. Şiyrpnbâ 17.

Jrrfa: BIR® jÓZSEÍ.

Alig láttam az életben embert, akii oly sokat áldozott volna a művészetre s olyan kevés reális hasznot húzott volna belőle. S mégis, e minden látszólagos dilettanizmus ellenére, müvei a szaktudomány legkiválóbb (alkotásai közé tartoznak. „A Vatikán élete és művészete“ és a „Szent Péter templom Rómában“ a magyar művészettörténeti irodalom két ritka s a maga értékéhez képest, úgyszólván, ismeretlen gyöngye. Szédületes tudás, tájékozottság, irodalmi műveltség, anyagismeret bontakozik ki e két legnagyobb müvéből. A -tárgy, amellyel foglalkozik, egész embert kivan hiszen Róma az egyetemes művészet- történet legfontosabb gócpontja s iaz évezredeken át összehalmozott műkincsek ismerete a legátfogóbb elméket is kemény próbára 1 teszi.

Hirschiler legfőbb szerelme Róma volt; itt töltött-e ifjúságának legszebb hét évét, itt szerezte két doktori oklevelét s- hacsak tehette, mindig v-isszatért az örök Város falai közé. Itt szerezte roppant ismereteit, káprázatos tájékozottságát, itt nevelődött -a művészetek iránti fogékonysága, itt mélyült el a szépségek áhítatában. De müveit, eredendő (tehetsége nélkül nem írhatta volna meg. Hirschler nem tévedt -ei- soha anyagismereté útvesztőiben; rendkívüli memóriája, rendszerező képessége folytán az egyetemes szempontokat sohasem tévesztette el. S iamá a ilegfoniíosabb: kivételes előadáhépes- sége 'tette lehetővé, hogy -m-eg-rja e könyveket. Gazdag, hajlékony, meleg stílusa, monda tfü zésének közvetlensége, kifejezéseinek

pioszticitása, eíőadáslálnjak behízelgő melegsége írásait pompázatos szépségűvé avatja. Amellett láthatatlan fonalként húzódik végig könyvein a józan ökonómiával számitó szerkesztő, rendszerező szellem; monstruó- zus szerkezet ez^ amelyben minden kerék és minden kicsiny szög a maga helyén, van. Hirschler József könyveit egyszeri elolvasásra kimeríteni, nem lehet; s éppen ebben rejlik klasszicitásuk. Nagy müvek, nagy -alkotások ezek. (tele szellemmel, tudással, csodálatos táJjékozoltsággal. És — nem legutoljára — rengeteg műgonddal kiállítva, példátlan gazdagsággal illusztrálva. „Egy vagyont öltem beléjük . . .“ — mondta egyszer ő maga, szemérmes mosolyával, végigskmitva a vastag kötetek cinquecenito-modoru bori- táklapjait. De semmit sem. tett terjesztésük érdekében, nem bízta könyvterjesztőkre s nem itatott róla a lapokban. A céh-beliek a’ng tudnak e (könyvről, amely pedig a legjobb magyarnyelvű mű, amely Szent Péter

templomáról Íródott. Idegen nyelven, -a nagy nyugati nemzetek irodalmában s -talán ol-a- szui sem jelenít meg hasonló burckhardti méretű cicerone a Vatikán kincseiről. De a -szerző maradt, ami volt: a Szent Mihály templom plébánosa . ..

*

,.Álltam vizének mélységei fölött...“ — ez ■az aranyjánosi mondáit aligha illett inkább valakire, mint Hrscbler Józsefre. Dante költészetének, Babits Mihály mellett, ő volt a legnagyszerűbb ismerője. Gyönyörű disz- müve csonka maradt — a Paradicsomról írott munkáját már nem fejezhette be. Nem csoda, hogy iaz Albssimo Poéta annyira vonzotta képzeletét. Az az egyetemesség, amely a Divina Comediában kifejeződik, Hirschler- nek is sajátossága volt. A „1‘uorao universale“ típusának megszeanélyesitője volt az el- kö tözött is; az Isteni Szinjáték-ról írott

könyvekben a középkori Itáliának káprázatos ismerete bontakozik ki s az örök életű terzinák művészetének kongeniális átérzése. Dame interpretációja semmivel sem kisebb tett, mint művészettörténeti munkássága. Az ember ám-ulva lapozza át az Inferno kötetét: a plebánosi hivatás, az Augusteum, a Marianum építése, a roppant egyházi tevékenység, az iskolák és a vallást istápoló I egyesületek szervezése közben, hogy juthatott ennyi idő e -müvekre, amelyek egy egész élet munkáját :® lekötik? Másképpen nem, minthogy Hirschler József nem állott „kívülről“ e tanulmányok mellett; sziwé-vér- ré váltak benne s magátóiLérts'tődő könnyedséggel fogott ia magas szellemi régiókba való emelkedést kívánó munkához. Miccdo Tcmaseo, szava aligha illik valakire inkább, mmt Hirschler Józsefre. „Leggere Dante é I un dovere, ri ieggerlo é bisongo, sentirlo é principia di gprandezza . . .“ — mondja a na-gy Dante-kutató. „Dantét olvasni kötelesség, ismételten dolvaisni életszükséglet... De megértenie ez a kezdete minden nagyságnak!“

És kevesen értették meg jobban Dantet Hirschler Józsefnél.

*

Az egyházmüvészét: az alkotás szépségeinek a vallás áhítatával való egybeolvadása volt Hirschler József legigazibb szerelme. Ha művészetre 'terelődött a szó„ a nagy férfi ar- j ca átszellemült, hangjában iái megil-letődöttség rezgőit. Életének legszebb tartalmát az adta, hogy Transsylvania egyik legszebb és legnagyobb lörténelmi múltú templomának lehetett a papja. Mikor e feladatától megvált,

VERSE

ZÖLDEN MOSOLYOGTAK

A parányi vízesésre nyelvüket öltögették a kövek. Harsányat rikoltott a patak, a halak riadtan szétfutottak. Zölden mosolyogtak a füvek, a virágok harmatban fürödtek, s mikor a nap kiszállott, a hajnali fák között vígan rákacagtak a mókusok.

MEGÁLDOTTAK

A nap hatalmas szárnyakon a mezők fölé szállott.

Meghajoltak a búzaszálak.

Az aratók békésen a kévék mögé álltak.

Kemény tenyerüket s néma ajkukat megáldották a boldog, s vidám egekből kihajló angyalok.

*) A szerzőnek„Vázlatok“ címen a.Minerva kiadásában decemberben megjelenő kötetéből.

akik ismerték őt, mindnyájan tudták, hogy nem sok választja el az örök pihenéstől sem. És hogy szerette a Dómot! Féltő áhítattal vigyázott minden oltárára, képére, síremlékére, faragványára. Nem ismert szentebb ügyet, mint ia Szent Mihály ősi temp.omát. Milyen boldognak láttam őt, mikor meghallotta, hogy Maulbertsch legkorábbi re- mdkmüve az ő (templomát disziti! Fontos gazdasági ügyiratot szerkesztett éppen, de mindent felejtett s sietett át a templomba, hogy megnézze mégegyszer . .. bányadik- szor?

Hirschler József nagy müpártoló volt, igazi mecénás a szónak legnemesebb értelmében. Egykori lapjára, a „Művészeti Szalon“- ra rengeteget áldozott; igy akarta megszervezni Transsylvania művészi életének irányítását. A társadalom közönye azonban erősebb volt, mint az ő prófétai hitte és lendülete. De, ki tudja., mennyit áldozott képre, szoborra, hány festőnek, szobrásznak, iparművésznek adott megrendelést, hány Írónak fórumot, tanárnőik katedrát, tudósnak publikálási lehetőséget! Ő maga erről sohasem beszélt s nem is szerette, ha beszélnek. Nem várt senkitől hálát, jutalma az a belső jóérzés volt, amit csak önmaga adhatott meg neki. Hirschler József ur volt, a szónak ritka és korszerűtlen értelmében. Nem azzal, hogy megtagadott valamit, ami hatalmában állott volna, hanem azzal, hogy tudót» igen-it mond ni. Hirschler sohasem tudott elzárkózni:; mindenkit fogadott, aki hozzá fordult- s mindenkit jói1 fogadott. Azon kevesek közé tartozott, akinek méltósága nem volt puszta cim, hanem lényének benső sajátja.

*

Nem volt jó ember ismerő. A szép, hím es szavak hamar megejtették jó szivét s sohasem látta mag a mögöttük rejtőző csalárdságot és kizsákmányolási szándékot. Nem volt különben sem kritikai elme, analitikus fej; az egészet látta mindenben, az eszmét, hogy neki helyt kell állania s senki elől nem -szabad elzárkóznia. Hivő ember volt, egészen a naivitásig: hitt az ember eredendő jóságában s akárhányszor győződhetett meg az ellenkezőjéről, álláspontját sohasem adta föl. Mindenki papja volt, mindenki csak szerette. Lelki nemessége, jósága legendás volt; gyermeteg arca, finom -mosolya, (amely mögött nem lappangott semmi diplomata-tehetség), két szép kék szeme, megjelenésének előkelősége, mozdulatainak lefegyverző elegánciája s az egész lényéből kisugárzó személyes varázs mindenkit lef egy vérzett, aki vele érintkezhetett.

*

Utoljára 'tavasszal beszéltem vele. Te.e volt hi. tel, terv ezg etessel; uj könyveket készült irni, befejezni Dant-éc s uj könyvet akart íratni velem is. De arca sápadt volt. a Nagy Ismeretlen bejelentett látogatása lappangott szeid vonásaiban. Aznap este még láttam, a Piaţa Unirii sarkán állott, a kigyulladó lámpák és az esti forgatag közepén, összehúzta mellén fekete ka-báiját s nézte a csodálatos arányú tér közepén a Dómot, volt templomát, életének s lelkének felét. Ott á 'lotr a hűvös tavaszestén az öreg pap, életének alkonyán, szemben a Dómmal. Aztán elvegyült, alaki,a a forgatagban és soha nem láttam többé.

*

Hajoljunk meg s hajoljatok meg ti -s... áll a felírás Dante Alighieri trentói szobrán s ezt kelll mondanunk Hirschler József emlékére is. Inchinianioci, inchiniatevi.