Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)

1936-11-22 / 272. szám

6 ELLENZŐK UKimaannHai LAKATOS IMRE A nyíli téren csináld diplemáscia Edén angol külügyminiszter nemrég rosz- szal ássad beszólt a „nyilvános szószéken min­táén hangfogó nélkül elhangzott külpolitikai nyilatkozatokról!, aminek divatját angol kor- mányférfiak nem hajlandók követni". Pedig a nyilvános szószék, sőt ennél is több a rá- j d óhullámok révén a világ egész nyilvános­sága számára tolói ütött szószék többé már nem igen ik üszőből he tő ki a diplomácia esz­közei közül. A diplomáciai művészet, ha egyáltalán még művészetnek lehet nevezni, .szintén kénytelen hozzáalkalmazkodni a mai éter szükségleteihez és a szükségletek közűt a nyilvánosságot kizárni többé nem lehet. Nem változtat ezen, hogy « valódi döntések ma sem a nyilvánosság elvitt történnek és liogy a szószéken történő mcgny lakkozások­nak többé-kevésbé inkább teátrá’is jellegük van. A nyilvánosság mégis nagy erővel szól be e ma már diplomáciai döntésekbe is s az országok vezetői — hogy jó, vagy rossz irányban, az más kérdés — nrnd erősebben veszik igénybe diplomáciai lépéseik számára is a nyilvánosság támogatását. Az igazi dplo- m a tóik sekág védekeztek ez. ellen. Hangoz­tatták, hogy a közvélemény mozgósítása kül­politikai kérdésekben különösen veszedelmes dc’og, mert állandó feszültségben tartja egy­mással szemben az egyes országok közhan­gulatát. De minden tiltakozásuk hiábavaló­nak bizonyult. Ma mindennapi dolog, hogy tömegekért és tömegszenvedélyeket mozgósí­tanak olyan vitákban, amelyeknek eldöntése az események világos ismeretét és foltétlen hidegvér: követel s amelyeket tömegszenve­délyek szembeállításával csak elmcrgesiteni lehel. A sóikat ócsárolt régi diplomácia ho­mályba burkolt tárgyal;ísain néha bevallha- tatlan és gyanús célokat igyekezett érvénye­síteni. Józan meggondolást lehetetlenné te­vő szenvedélyeknek azonban ennek a diplo­máciának munkájában alig volt helye. Albert Soréi, a francia forradalom hires történésze, aki’ demokratikus érzésű ember volt. már a háború előtt érdekes tanulmány­ban mutatót: rá a nyilvános diplomácia ve­szélyeire. És hol vannak ezek a veszélyek a maiaktól? Hetekig tartott — írja tanulmá­nyában Soréi — amíg egy jegyzek egyik fő­városból a másikba jutott érs néha hónapo­kig. amig felele: érkezeti rá. Meggondolás­ra, józan lehdggradásra a •legveszedelmesebb vitás kérdésekben is bőven volt idő. A nagy diplomáciai összejöveteleken pethg, melyek különben elég ritkák is voltak, a diplomácia nagy virtuózai szánté 1‘art pour 1‘ar.c mérték össze fegyvereiket, minden szenvedély nél­kül. Ez a fegyverösszemérés néha frivol já­tékká fajult, de mégsem játszott soha olyan mértékben és olyan 'könnyelműséggel milliók életévei cs halálával, mint a nyílt téren űzött mai politizálás. Ha például Gorcsa- kev herceg valamelyik ilyen kongresszuson túlzottan előtérbe tolta az orosz igényeket, Disraeli, minit az angol imperializmus főkép­viselője legtöbbször megelégedett annyival, hogy gúnyosan szellemes válaszban verte vissza az orosz ‘támadást. Egy ilyen alkalom­mal mondta például Gór csákó vr ól, hogy ki­jelentéseinél a delphii jósda maga sem tehe­tett volna egy csapásra ünnepélyesebb és két- érkdmübb kijelentéseket. A vita így hozzáér­tők szükebb társaságában mamiit,, tömeg- szenvedélyeknek ebben a diplomáciai harc­ban nem volt része. Meglehetős szerepe volt már azonban a nyilvánosságot izţgjalomba- hezó gyors hírszolgálatának az utolsó idők két legnagyobb európai háborújában. Az 1870-es francia—német háborúban a híres emsi sürgöny és az ezt követő párisi tömeg- izgalom játszotta ezt a szerepet. A világhá­borút pedig talán megakadályozhatta volna, ha az eseményeknek a tökéletes hirszolgál- tatás által elindított gyors fejlődése helyett még egy-két. here marad a kormányoknak a további tárgyalásokra. De hol vannak a gyors hirszolgáltatás háború előtti eszközei a mai hírszolgáltatás tömegizgató lehetősé­gei mellett. A háború után főleg Briand hozta divatba a „diplomaţie sur la place pubîique“-eî, a nyílt téren csinált dip.ömáciát Természetesen Briand számára sem jelentette ez a kizáróla­gosan nyilvánosság előtt űzött külpolitikát. A francia államférfi inkább arra gondolt, hogy a nyilvánosságot is igénybe veszi kül­politikai céljai számára. Arra számított, hogv a háborús tapasztalatok után Európa lakosságának 'túlnyomó többsége irtózik a harcias föllépésektől s ezt a leikn állapotot akarta az akkor tényleg békés hajlandóságú ,/ocarnói politika" számárai értékesíteni. K cadet ben be is váll Briand számítóba. De azóta cvről-évre nagyobb szerepot játszanak Európa közéletében a megszervezett és nemcsak békés célokra mozgósítható töme­gek. Az utolsó években pedig olyan „szociá­lis dinamizmus“ — az elnevezés egy ismert francia diplomatától származik — mozgatja már a külpolitikai vitákat, amely 'legnagyobb mértékben veszélyezteti a nemzetközi tár­gyalásokon résztvevő államférfiak szabad mozgásit is. Es ennék a szociális dinamiz­musnak kifejlődésében főszerep*- a rádiónak van. Rádió közvetíti a tömegekhez az egyes országok vezető politikusainak egymással szemben tartott vitaíbeszédeil, rádió viszi át az éterhullámokban e beszédeknek a hall­gatóság tetszését kiváltani akaró hanghordo­zását és rádió teszi néha szokottnál is kevés­bé őszintékké ezeket .1 szónokokat, akik ab­ban a 'tudatban beszélnek, hogy egy világ- szán pad közönsége áll előtt ük. A rádió ad le ■azonnal jelentés: a nemzetközi tanácskozások hangulatairól, várható következményeiről és látszólagos, vagy valódi eredményeiről. Bru­tális gyorsasággal, válogatás és ellenőrzés nélkül zúdítja az információkat az amugyis .sziinüelen izgalomban élő közvéleményére. Scha nem volt még példa erre a rohamos beszámolásra a külpolitikai, viták igazi, vagy csak megjátszott fordulatairól, amit azon for­rón szállítanak a rádióhallgató polgár egyik vagy másik irányú szenvedélyeinek, ahogy azt a 'többé-kevésbé jóindulatú külpolitikai manőverek boszorküínykonyliáján kifőzték. És történik, mindez olyan napokon és pilla­natokban, ;mikor talán a lét, vagy nemlét kérdéséről von szó az európai civilizáció szamára. A nagyközönség igy részesévé, szinte azt mondhatnánk cinkosává válik a világpolitika hatalmi játékának, melynek igazi mozgató erőiről fogalma sincsen. A külpolitika vitás kérdései ma már annyira szövevényesek, az események olyan széleskörű ismeretét, annyi majdnem szakemberi hozzáértést kívánnak, hogy tisztán hangulati alapon, vagy éppen nemzeti, vagy társadalmi szenvedélyek alapi­ján hozzájuk szólni alig lehet. Hogyan tud­na például eligazodni a közönség a külön­böző őszinte, kevésbé őszinte és egyenesen egymás megcsalására irányuló nemzetközi szerződés labirintusában? Hiszen ítélkezé­sét tisztán csak az egyedül rendelkezésére ál­ló „igaza van“, vagy „nincs igaza“ kategó­riái (szerint irányíthatja:. A rádió és újság- táviratok ujtán dolgozó diplomácia azonban mindezzel nem törődik. Inkább arra törek­szik teljes erővel, hogy szolgálatába fogja az így megdolgozható tömegeket, maga mö­gé sorakoztassa őket vitáiban,, melyeket ren­desen a béke megőrzésének címén folytat le. A béke megőrzésének cimén, amul a töme­gek — ebben az egyszerű népi megítélés sem 103b november 22. CSODÁLATOS... HA HRKDETI ...ÉS EREDETI CSAKIS A GALLIA-bart estélyi ruhák színházi ruhák kazakok keppek rész re LAKKAL ÁTITATOTT SELYMEK A GALLIÁ-BAN kaphatók. Cluj, Ftr. General Neculcea 2. (Renner-palotai 3rasov, 31blu. Piaţa Libertăţii Nr. 3. Sír. Reg. M: r! (Szahadaágtér (Buzaaon ' '■ Vt i*i*r - • téved — annél bizonytalanabbnak éreznek, minél fölényesebb biztonsággal ígéri meg ne­kik mindenik fél arra az esetre, ha az ő irá­nyát követik. A „ny.lt téren csinált diplomácia“ vala­mikor talán valóban biztositan fogja a bé­két azzal, hogy titkos mesterkedéseknek e e- jét veszi. Egyelőre azonban legveszedelme­sebb szíllitója az egymással .szembeállított réohangulatoknak, melyek a háborús kirob­banás veszélyéig menőleg néznek ma farkas­szemet. Román Opera 1936. novembnr 23-án, hétfőn este fél 9 órakor a második rendkívüli előadás PIA ÍGY hires primadonna és imíf Marineseu a bucureşti Roman Opera tenoristája felléptével színre kerül Hoflmanit Mas él vezényel: JEAN BOBESCU. —5B5— A bérletjegyek érvényesek. — Jegyek elővételben a színház pénztáránál!!! C Z EE EP OSZTÁS : Olimpia-------— Giulietta—------­Antonia — — — Egy hang — — Niklaus —------­Hoffmann — — Lindorf — — — Cappelius — — Daportutto — — Dr. Miracol — — Spalanzaui — — Crespel —------­Chlemil —------­Andreas — — — Cocheuille — — Pitichinaccio — Franz — — — Luther —------­Nathanael------­Hermann — — Diákok, vendégek, Pia így Ana Cioiac Piteiu-Georgescu Emil Marinescu C. Líjeicu Gh. Zuamirovschi M. Georgescu A. Iarotcky Tr. Ni cotau N. Robescu \ A. Almăsanu N. Mihailivschy táncolok, szolgák. Il : 13SSÖÖ Ingyen nyírják a haját az U. S. A. elnökének 75.000 dollár zsebpénz, ingyen fogászat, yacht és ujságelőfizeíés. — Rooseveit szerény ember, kedvenc éteie a rántó ta WASHINGTON, novembr hó. Franklin DokiJio Roosevelt^ mint az Egyesülj Államok elnöke, a folyó évi költ­ségvetés .szerint 75.000 dollár fizetést élvez, azonban ez pusztán zsebpénz, miután az ál­lamkincstár a legbőkezűbben gondoskodik a mindenkori elnök rangszerü Oltárt ás ár ól, mi­nek főbb pontjai a következők: 1. A Fehér Ház díjtalan használata. A ház és a berendezés értékét 25 millió dohárra becsülik. Magánszemély ilyen palotáért évi 387.805 dollár adót fizetne. 2. A Fehér Ház fenntartásának, tartozásá­nak és átépítésének költségei,' amire tavaly az államkincstár 143.250 dollárt költött. Rooseve.t számára pompás úszómedencét építettek és a lépcsőket, ahol csak lehetett, lejtőkkel helyettteskették, miután az elnök nem tud lépcsőn járni. Rooseveltné számára a konyhát villamosüzemre alakitolták át. 3. A kincstár fjzeti a Fehér Ház 30 főnyi személyzetét, közöttük 12 gépkocsivezetőt, akik 20.000 dollárt kapnak. A nyolc gép­kocsi fenntartása a kincstárnak évi 40.000 dollárjába kerül, a főkertész fizetése évi 3500 dollár. 4. Ingyenes orvosi, szakorvosi és fogászati kezelés a Fehér Házban lakó orvosok részé­ről, ami a kincstárnak évi 20.000 dollárjába kerül. 5. Ingyenes borotválkozás és haj nyírás a I Fehér Házban állami költségen fenntartott I föd r á sz -sz alonba n. ; 6. Az elnöki háztartás mosásáért a kincs­I tár 1935-ben 5970 dollárt fizetett. 7. Az elnök ingyen használhatja a „Poto­mac“ állami vadítót, amelynek fenntartása évi 50.000 dollárba kerül. 8. Évi 25.000 dollár utazási átalány. Az elnök ezenkívül kíséretével együtt mérsé­kelt díjszabás szerint használhat különvona- tekat, különkocsikat és ingyen utazhat bár­mely amerikai hadihajón. Ha szállodában la­kik, a számllá: a washingtoni kincstári hi­vatalnak küldik. 9. A kincstár fizeti a Fehér házba járó összes napi-, hetilapokat, folyóiratokat, könyveket és az elnök nyomdaszámláját. Roosevelt életmódja a lehető legegysze­rűbb. Reggel nyolckor kel feil, elkölti sze­rény reggelijét.;, átfutja a Lapokat, fél 11-től 12-ig számos tanácskozáson vesz részt, 12- kor íróasztalánál fogyasztja el ebédjét, mély levesből, salátából és kávéból áll, azután folytatja munkája'lt- estig, majd néhány per­cig úszik medencéjében és vacsora után le­fekszik. Legszívesebben filmekkel szórako­zik a Fehér Ház filmszínházában. Kedvenc eledele a rántotta), amit Rooseveltné készít számára. Tsa&ljoft FGtnânul J Chfcfctstesiu: 100 újságcikk alapiáa románál a felnőtt nyelvtana. Gyors és biztos mód­szer. Teljes anyag 150 lej. Két részbe gyütj- ve részenként 75 lej. Kapható az ELLENZÉK könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. Yidékro utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kedves pörös ügy zajlott le a napokban Szalon.kiben. Egy fiatalember pír hónappal ezelőtt nagy szerelemre gyulladt a szép Theodóra nevű leányzó iránt, aki viszonoz­ta is érzelmeit. Eddig minden rendben is letít varia;, de a leányzó túlságosan 'bőkezűen bánt kegyeivel, a szerelmes ifjú — a z«ng- zetes Zakar-ás névre hallgatott — azonban szerette volna a dolgot ennyiben hagyni. Naponta tízszer is hajlandó volt örök hűsé­get fogadni, de a házasság már nem ízlett neki. A dolgok végül1 is annyira elmérgesedtek, hogy a ileány szülei feljelentést tettek Zaka­riás ellen fiatalkorú gyermekük elcsábítása miatt. Szalonikiben a népek nemcsak szigo­rúak eriköics dolgában, Iranern indulatosak is. Az ilyesféle vilik nem mindig maradnak meg a szóbeszédnél. Nagy érdeklődés előzte mag, tehát a tör­vényszéki tárgyalást. Amig odafönn a bíró­ság a vádlottat faggatta, a fiú családja ko­mor pillán tikokat vetett az „ellenfélre“, aztán amikor a tanukra került a sor — az efféle ügyekben különösen a női tanuk szoktak bőbeszédűek lenni —meguntak a hivata­los stilus/t és őeránduitak a kávéházba. Ott külön törvényszéke;) üik a csalid és megál­lapította, hogy a lány ilyen- meg olyanfék, szemtelen személy, aki az ő á-dott jó gyer­meküket most 'be akarja ugratni egy szörnyű házasság sötét reménytelenségébe. Nem sokáig tárgyaltak, mert hamarosan megérkezett a leány családja is. A szemben­álló asztal mellé ültek le és tartózkodás né.- kül tárgyalták meg, a nőcsábitó erénybeli hiányait. Már-már úgy látszott, hogy egy­másnak ront, a két család. Szerencsére az egyik asztalnál ott ült egy öregember, aki híres vollt az okosságáról. Odaszólt a két tábornak: — Hát ha megegyeznének... — Nem mondom — szólt a leány ap­ja —, adnék én hozományt is, ha megembe­relné miagát az a Zakar:ás gyerek. Megpró hálhatná nálam az üzletben... — Az én fiamnak nem minden állás jó ám — -szólt közbe ,a fiú anyja. így elkezdtek tárgyaim és szépen rerdbehoztak a dolgot. Vagy csak azt hitték, mert a bíróságtól át­szaladt egy ember: _ Jöjjenek gyorsan, mindjár; elítélik... Erre .akcióba lépett az egész család. A bíróság tiz percre felfüggesztette a tárgya­lást. Addig papot kerítettek, gyorsan össze­adták a két semmirekellőt. Amikorra az ügyvéd meg akarta kezdeni a védőbeszédét, már meg is szűnt a vád „tárgyi állapja“. A bírót meghívták a lakzira. FÉNYKÉPALBUMOK nagyon szép kiéit, tásban 240 lejért kaphatók az ELLENZÉK könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii.

Next

/
Thumbnails
Contents