Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)

1936-11-15 / 266. szám

8

ELLENZÉK

1996 nor eta her 71IFJÚSÁG

Irta: 1LLÍ-S L'NDRi:

l ent a hegyen laktam, magasan a város lelett, a/ arasznyi Rezeda-utcában. Amikor senki nan kitolt, minden ok né.ktil iulva iramodtam neki a iKgyoklal kanyargó útjainak ó a szerpentineken rövidítő lépcsőiknek. Még így ín télóráig dkartort, amíg a Jegköze- lebbi villamos megállótól hazáig értem. De éppen ezr kivánt-am. A tüdőm és ci iiulaJ- tságom kifulladásáig hajszolta a nagy lólek- zetekd.

riz.on-n.ydc éves múltam. Akkor kerültem Pestre. Hosszú ideig valami olthotatian és csiLlap that-afan szomjúság szállottja a torkomat. Mindem pirlanaltban úgy éreztem, az életem azonnal kigyullad és szétrobban, mint egy magasba röpitelr rakéta. Pest elszédi/tect v > élikbitóit. Mindennap csodák történtek velem.

Beiratkoztam az egyetemre. Kezetfotgtam egy angyalion kedves és szórakozott öreg- urrol, a dékánnal. Végigmentem unokahu- gomrnal a korzón és azonnal halálosan beleszerettem. Egyik este a dumaparti hotel tető- terroszán vacsoráztam. Egyedül ültem aszta lomnál, a ternasz zsúfolva volt, — és nekem még senkim. A langyos őszi sötétben szivfájditóan szépen csillogtak a budai hegyeken a fényeik gyöngykaszoru i. A szomszéd asztalok, a pincérek, a nők megmosolyogtak. Kimondhatatlanul felelőtlen és fiatal voltam. És kimondhatatlanul boldog. Az Operában szmokingban hallgattam Puccinit. Azt hitiem, a Pillangó kisasszonyra már nem jöhet fokozás. De jöttt. Mozart. Az éj királynője a csodálatos áriával. Antikor először vittek fel « Svábhegyre, iki szerettem volna ugrani a csillogó Caditiacből: rohanni, szállni, repülni, — mint egy induló, úgy vert a szivem, künden lassú vök, mindenki cammogott.

És amikor egyedül maradtam az egyetemi könyvtárban félmillió könyvvel, — az olvasóterem mennyezete a felhőkig emelkedett. Még azokon is túlra. A vifágmindenség ütött meg. Mintha a nap, a csillagok és az emberi szeMem roppant tornyai felülről bekönyököltek volna ta terembe. Mind a félmillió könyvet egyszerre éreztem. óriási zuhatag- ban, óriási sulyokkal.

De lehetetlen ezt most mind elmonddoni, — józanul és évek múltán.

Azt az áradást, azt a szédületét, azifr a kininnel is dacoló, lenyormjhacamlan lázt.

Minden kellett. Mindenre vágytam. Kimondhatatlanul kávánitam az édest. És ugyanúgy hajszoltam a keserűt. Kedves könyvem a Chidde Harold vök. Hol lakhattam volna másutt, minr fent a hegyen, a Rezeda-utcában?

Játékviála vök. Kovácsoltvas kerítéssel. A házszám márványkodkába vésve. Délutánonként iaz őszi napfény halk zenéjére egy mesékből kilépett öreg házaspár tipegett a ha- I

tulnus rózisabőröndön: a házigazdám és fe~ I ileségv. De ez még nem Jetii volttá elég a varázslathoz. A csodákkall maga a Rezeda-utca vesztegetett meg. Méterníagasan állt itt napokig a csend. Ahogyan később télen méter- nuagxsan állít a hó. De l*i zúgni kezdett ci szél, huszonnégy óráig zúgott: lornadalom volr, cjx>sz volt, a fiatalság (láncokat tépő monológja.

Rokonszenves votltom?

Alig hiszem.

Kéti esetem mondom csak el.

Egy f isvtala s s zonynolk udvarol tűim. Nem

volt .szerelem. Amikor kisebb ilársaságban először találkoztunk, kegyetlen ötlet villant fel bennem: vájjon mennyire futja fiatalságomból? El tudnám-e venni a férj élői ezt ti gyanútlan és ártatlan asszonyt? Alig féléves házasok. Szerelmesek. Milyen diadal volna, ha sikerülne!

Hónapokig tartott ez a vad és kegyetlen játék. Éva és László nem is sejtették, mit akaróik. Hajlékony voltam, mint a legfinomabb acélból köszörüli pengék. De olyan éles és olyan megkeményedett, hogy talán a követ is átvághatnám volna. És Éva kedves, órtiatlan, kissé talán ostoba is. Gyanútlan. Még csak nem is sejtette az érzelmek gonosz szakadékait.

Amikor először koccant össze csókban a fogunk, olyan felszakadt!, győzelem ittas uj- jongást éreztem a szivemben, hogy magam is megijedtem tőle. Mintha egy mélyhegedű szólt volna bennem. Ismeretlen ital mámorától elragadva a vonó mintha maga rángatna volna a lehetetlen húrokat. Végtelenül szégyellem magam. Üres, kábult és zavart voltam. Mély, gyötrő álomból ébred csak igy az ember.

Sikerült. Kezem között volt, amit akarnom. De a teljesülés percében éreztem meg, nem ezt akartam.

Még idejében megtorpantam a meredek széSén, az első csóknál. Ezt a csókot egy há- zarmilatságon törtem le, tánc közben, egy sötét, kiürült' szobában, ahol pillanatokra suhantunk át. Ekkor otthagytam Évát, kimernem a többiek közé. Két perc alatt elköszöntem a háziaktól. És nem mentem viasza többé Évához. Közel egy évig nem láttam. De tudom, ezzel semmit nem tettem jóvá.

És ezzel a vak és szilaj lázzal végeztem műiden dolgomat. Emlékszem, második ilyen fogcsikorgató erőfeszítésem az élettani laboratóriumban fogott el. Délutáni gyakorlatozás volt. Inkább játék, mint komoly munka. D«e egyszer a vezető tanársegéd a rendes feladatok során valami nehéz és bonyolult analízist osztott rám. Halomszám gyűltek előttem a kémcsövek, sorra végeztem a különböző reakciókat, — mind negativ volt. Az összetettebb módokhoz fordultam. A

V ' ’ •: i

vv.

teszi!

Cent\ja£a, J^ucaÁe^tc ^Lp^ccunL 83-85

Vi LEI 800 - V2 400 - %. 200

fölovi/yíjcie 'mci'í'vókxt p áttevő ocua/ ^<wnßuh4

C£u£ ‘ Gaxăgs 7

szolga odahordla asztalomra, a készülékeket, különböző retorta labirintusokat építettem, — még mindig nem sikerült. Közben beesteledett, ta 'többiek e.mentek, a háromórás gyakorlat ideje lejárt. Magam maradtam. Sürgetve, lázasan kértem a tanársegédet, engedjen még dolgozni. Először nem egyezett bele. De én úgy reszkettem, mint a tulhevi- tett kazán. Tovább kértem őt. Ekkor a tanársegéd már nevetett és otthagyott a szolgával a teremben. Kétszázas fényű körte égett az asztalom feleítt, fürödtem a fényben, minden idegemet megfeszítve dolgoztam tovább.

És szinte felkiáltottam a részeg örömtől, amikor a .spekltroczkóp lángjában a

platintün elégett utolsó csöppekkel felvillantottam az útbaigazító vörös csíkot.. Az eredmény öt perc alatt megvolt ezután.

És megint nem ezt akartam.

A szomjúságomat, a száraz torkomat, a szívdobogásomat semmi nem csillapította. O.yan volum, mint aki ismeretlen trópusi betegséget hordoz magában. Nem bír a lázaival.

Letörtem ilassan.

A tüzbeborutlt raikéu szikrái már visszafelé hulltak. Kapkodtam. Fel-íe: lobbantam. De minden elmúl; nappal egyre jobban ki is aludtam.

Megint magányosan sétálgattam a Duna- parton, mint a megérkezés és a várossal való

A majoreszko

Irta T. MEZEY AMÁLIA

Néhány év előtt egy 'tengerparti fürdőhelyen pihentem hetekig. A tavaszba értem le. Minden csupa lángolás volt, friss erős napfény. Perzselő fénycsóvák reszkettek a viz, a part, a sziklák felett. Beljebb, a szárazföldön, a, fák hasadozó rügyeiben és virágaiban a türelmetlenség szellemei laktak már: egyre lázasabb kibomliás, érzékibb megmutatkozás volt a fénytől átjárt táj.

De még kevesen voltunk.

Mindenestül ebbe az érzéki tavaszi lázba, de ugyanaltkor vakarni mély csendbe és békességbe is süllyedtünk.

Mint a cigaretta füstjét: hosszan és a tüdőmig szívtam ezt a fényit, ezt a ragyogást, ezt a békét.

Már azt tettem, „ egész tiavaszom ilyen' megnyugtató és gyógyító félbóduítság lesz, amikor máról holnapra egy egészen jelen - I éktelen esemény alaposan megzavarta csendes ételiemet. A pihenésnek hamarosan befellegzett.

Tengerparti szállodámba[n laktam. Egy

délután, — gyönyörű május volt már — kint ültem a tengerre néző terraszon. Leng a mélyben hoílílámok pontos időközökben nekicsapódtak- a szikláknak. A vizen néhány vitorlás fehérlett. Leveleiket keííüeüt volna írnom, de a kis noteszceruzám hegye váratlanul letört. MegadÓan mondtam le tervemről. Álmodozásomból a szálloda igazgatója riasztott fel.

— Madame, tudom bridzsel... — kezdte.

— Igen, — válaszoltam.

— Nem volna kedve játszani? Nagyon

rokonszenves emberek, N. lengyel gróf, a felesége és L. cáasz tábornok lennének a partnerei.

— Szívesen, — egyeztem bele.

Néhány perc múlva már meg is ismertetett N. gróffal. Jókülsejü arisztokrata volt, rendkívül szelíd, jóindulatú ember. Megismerkedtem feleségével és a tábornokkal is. Negyed óra mu4*va megkezdődött a játék.

Az igazgató jól mondta: valóban nagyon kellemes emberek vokak. N. gróf & közelebbi ismeretséggel csak nyert. Müvek, okos ember vök, tetőtől-talpig arisztokrata. Mait mondották, egyike a 'leggazdagabb 'lengyel mágnásoknak. A felesége elegáns, kedves asszony, a tábornok is határozottan megnyerő modorú ember.

Nemsokára annyira. megbarátkoztunk, hogy nemcsak a bridzspartik alkalmával találkoztunk, de a nap legnagyobb részéit is együtt töltöttük. Délelőtt sétáltunk, kirándultunk, délután együtt teáztunk. A grófnő szenvedélyesen táncok:.

De néhány nap múlva a grófnőnek egy nagyon ellenszenves tulajdonságát fedeztem fel. Föltűnő módon flörtölt és udvarolhatott magának. És erre a célra mindenki megfelelt. Igazán nem volt válogatós.

Nyolc-tiz napja tarthatott 'az egyébként kellemes ismeretség, mikor egy bécsi barátnőmmé 1 ta-lá lkozta m.

— Hallom, mindig N. grófékkal vagy együtt, — mondta, nekem.

— Igen, — feleltem. — Jól hallottad.

— Tudod, miről nevezetes a gróf?

Nem tudtam. De a barátnőm sietett felvilágosítani.

— Első felesége egy osztrák hercegnő volt, akivel látszólag igen jól élt. Egy napon azonban, mikor vadászatról váratlanul hazaérkezett, in flagranti érte az unokaöcs- csével, akit felháborodásában, ott & helyszínen lelőtt. A bíróság felmentette. Féleségétől pedig, gondolhatod, elvált.

Elképzelhetetlen! Ez a csendes, szedd, nyugodt férfi — embert ölt volna? Érthetetlen! Ettől a perctől kezdve mind kínosabban éreztem magam a társaságában'' és az & körülmény, hogy felesége éppen az 6 jelenlétében a 1, egszem érmedenebbüi flörtölte, ezt a kellemetlen érzésemet; valóságos beteg idegállapottá fokozta. Nem tudtam elgondolni, hogyan lehet ez az asszony ilyen meggondolatlan.. Ismerhette férje rúnáját! És mit akar? nem gondol arra, hogy 'lehetetlen fel-szerel- meivel könnyen ki provokálhat egy második tragédiát? Mert, hogy ez lesz a vége, abban szánté bizonyos voltam.

Mikor délutánonként együtt ültünk és az asszony valamelyik flörtjéhez tapadva táncolt, arcát annak arcához szorítva, forgott vetem az egész terem. Most, most kapja elő a revolverét, — gondolnám. Beszéltem, ha- dartam össze-vissza, miagam sem tudom, hogy mit, azzal az egyetlen céilitai, hogy eltereljem a gróf figyelnél táncoló feleségéről. A gróf azonban szelíd mosollyal ülte mellettem, lassan, kortyonként itta különböző szeszeit. Nyugodt, közömbös tekintete néha rátévedt ráncoló feleségére is, de azután éppen olyan nyugodtan és barátságosan fordult felém.

— Qu‘ .avez vous, Madame? Maga ideges. Magának nem tesz jót a tengeri levegő, — mondotta jóindulattal.

Érthetetlen volt. Mit akar ez az asszony és mit akar ez a férfi? A nyugalom álarca alátt megfigyel, les, hogy laztán végezzen második áldozatán is?

Mindent elkövettem, hogy kerüiijem őket. Lehetetlen volt. Jöttek, hívtak, telefonáltak, megint csak együtt voltunk.

Egy napon, déjeuner után, a grófnő moto ros kirándulásra ment egyik udvarlójával — ha jól emlékszem, csinos, fiattal tiszt volt. Vacsorára hazajön — mondotta és azután majd bridzsezünk.

Este lett. Meg vacsoráztunk. Az asszony nem jött.

— Menjünk a bárba, egy feketére, — in- ] ditványozta a gróf.

De múltak a negyedórák és még minidig nem jött.

Ma este lesz a tragédia, egészen bizonyo- san ma este, gondoltam és éreztem, hogy a homlokom vérit ékes lesz.

Hogyan tudnék szabadulni innen?

— Legokosabb, ha megkezdjük a brid- zsetl, — mondotta szelíd mosollyal a gróf, — talán csak akad egy negyedik a szállodában.

Közben éjfél lett. ügy éreztem magam, mintha kábítószert nyeltem volna. Azt sem tudtam, mit csinálok. A gróf néha felém fordította hideg, nyugodt tekintetét.

— Asszonyom, ma nagyon szórakozottan játszik — és újra ebnerülÜt a játék rejtelmeibe. Látszólag nem érdekelte más.

Félegy volt, nyílik az ajtó, belép az asz- szony, mosolyogva. A gróf felemelkedik. Most . . . most. , , — rettentem meg és kiesett kezemből a kártya

— Remélem, Christine jól sikerült a kirándulás? — hallottam a giróf udvarias hangját, de mást nem ,