Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)
1936-11-15 / 266. szám
1936 november 15. msmsssammsaaaamBa ELLENZÉK ismerkedés első estéin. De most tél volt. Hó és jqg mindenfelé. Vizein, a partokon, a házakon, a meztelen fákon. Nem tudom, sokan ismerik-e? — kis park, s a park közepén kis tó van az Erzsébed-hid budai tövénél. Valami meleg, kénes forrás ömölhet a tóba, mert a viz sohase fagy be s lélekzate, mint az embereké, íagyoskodva és. fehér párákkal remeg a tiszta, téli hidegben. Itt álltam esténként. Néztem ezt a didergő vizet, mintha magamat nézném. Cél és szükség nélkül mélyen beszivtam a kénes gőzökéit'. Körülöttem fehérbe, jégbe, ezüstbe öltözötten hallgatott a kis park. Fent a hídon dübörögve zúgtak a villamosok és autók. Fagyottan szólt a csengőik hangja. A föld ütemesen remegett. Nem tudtam elmozdulni figyelő helyemről1. Néha órákig álltam itt. De ez még. nem voílt az igazi szomorúság. Sok volt benne >a byroni eltanufttság, a fiatalság zsongitó és jóleső viMgfájdaüma. Még kedvesebb könyvem lett a Chulde Harold. De aztán egyszerre igen fáradt lettem. Azzal az egyszerűséggel tönténlti ez, mintha a jégen estem volna dl. Nem tudtam felkelni. Mint akindk eltört a csontja. Napokig üitem fent a kis villában, a Rezeda-utcában. Majd napokig minden órámat szorgalmasan és lélekiielenül az egyetemen töltöttem. Felhők mentek :az égen és fdlhők alá került az életem is. Egyszer-kétszer ugyan még megkiséreltem,, hogy hangot adjak a napjaimnak. De rossz füzfasip voltam. Be- lémfujtak — és nem szólt-. Csak fiatalon érezni igy, egészen szivig, a fájdalom karmo- lását. És ebben az időben történt velem vallatni, amiért érdemes volt fiatalnak lenni. Nem is történhetett volna meg soha máskor, csak akkor, — a tizenkilencedik télen. Úgy igyekszem elmondani, hogy egy szót, egyetlen lehelletet meg ne hamisítsak. Azzal az óvatossággal, ahogy egy egészen fiatal, még, iárgapelyhes, a félelemtől megnémult csibét veszünk a tenyerünkbe. Már nem futottam fel a meredeken a Rezeda-utcáig. Lassan mentem fel én is a csúszós utakon, mint a pékfiu, vagy a fűszeres kifutója, a nagy kosarakkal. Rozei- a villamos megállóhoz, de már a felfelé vezető utón, a legutolsó ház utcai frontján kis trafik didergett. Szegényes kis bolt volt, elhagyatott, kihaló vidék trafikja. Keskenyabflaku 'kirakatában néhány poros könyv búslakodott: füzetes regény, naptár, J egy-két eltévedt, egymáshoz sodródott re- I gény véletlen halmaza. Az üvegen negyediv papiron szálkás, öreges betűkkel írás: KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Esténként homályos, piszkos villanykörte gyűlt ki a szegényes kincseik felettit. Minden nap farkasiszemet néztünk egymással, ahogy a deliu tani gyakorlatokról hazafelé igyekeztem. Hetek óta tekintettem már fáradt közönnyel odaátra,, de soha nem tudtam rájönni, milyen titkos rendeltetése lehet a halvány lángnak, — mert a kis trafik reszketve kínált kölcsönkönyvei előtt soha nem állít A szörnyű izgalomtól elájultam. * Másnap a szállodai orvos tanácsára ágyban maradtam. Délben meglátogatott N. grófnő. Azt mondtai, rendkívül aggódik állapotom miatt. — MH van magával asszonyom? — kér- dezte gyengéd, résztvevő hangon, — annyira megváltozott az utóbbi időben. Mi történt? Par pillanatig haboztam, de meg kellett mondanom. __ Grófnő, valószínűleg meglepi a válaszom. A maga betege vagyok. — Hogyan? Ezt nem értem! — szólt megdöbbenve. — Nézze, én ismerem a férje díső házas- sagaatak történetét — és éreztem, hogy mind jobban erőt vesz rajtam az idegesség. —• Grófnő, én nem ertem magát. Miért nem óvatosabb? Eminek újabb tragédia lesz a kö- vetkteménye és magia lesz az áldozat. — Chéne amié, nyugodjék meg — válla- '»zoíca és kedvesen megsimogatta a kezem. — Nagyon, nagyon óvatos vagyok. — Maga?! — néztem rá elcsodálkozva. — %en) bi, mert én nem udvaroltatok magamnak a család majoreszkójávul. — Hogyan, nem értem... — Akkor valószínűleg nem tudja, hogy férjem áldozata a család majoreszkója vök. S mióta kétszázezer holdat örökök utána, csodálatosan lehűlt és megnyugodott. Ilyen apróságok most már nem érdeklik. Kedvesen megszorította a kezemet. Majd kinyitotta briliánsokkal kirakott écailile cigarettatárcáját és mosolyogva rágyújtott egy cigarettára. meg senki. Autók suhanjak fel ott gőgösen a hegynek, vagy fáradt, gondokba merült emberek siettek el a betű mellett. De ezt a sarki elhagyatoetságot egyszer mégis megtörte valaki. Enyhe téli délután volt. Amikor hazafelé tartattam, egy kisfiút találtam a kirakat előtt. El sem tudtom gondolni: mi foghatta ott? Vidáman állt a kirakat ellőtt. Télikabátja nem volt. Vörösre fagyott diónyi ökleit ta- ?ósan dugdosta kiskabácja zsebeibe. Percek óta álik már, nézte a könyveket. Amikor a fordulónál visszanéztem, még láttam: táncolni kezd a hóban, igy igyekszik több meleget összetopogni lábujjainak. A kezét megi úgy csapkodta a hátára, mint kocsisok szokták a bakon, ha soká várakoznak künn a téli hidegben. Másnap borul: vök az ég. Csontig metsző hideg szél fújt. Az utcát valósággal kisöpörték, a villamosok visszhangot verve zúgtak az emeletes házak közötlt. A kisfiút mégis ott tollaltam a tegnapi helyen. És azontúl már minden délután ia kirakatot nézte. Megható volt ez a másilk szomjúság, amely kiült ennek a verébfacérságu, didergő kisfiúnak pirosra fagyott arcára. Nézte a könyveket — is a szeme, iaz orra, a szája, arcának minden legapróbb izma együtt élt a vágyaival. Szemei itták iaz örök kirakatot, amely változatlan volt, mint az imák. Néhány könyv volp akkor már minden szépsége, összes imája az én életemnek is. És az utca tu-lsó oldaláról, mint1 a kilőtt nyit: elért, föl-sebzett, mé.yen belémfuródo-tt ennek a rajongó áhítatnak minden sugara. Odahaza ültem már. A Rezeda-utcai ablakokból lenéztem a völgybe. Körülbelül arra, amerre a kisfiú áldhat most. És ettől, a meleg gondolattól elolvadtak ablakomon ia jégvirágok. Eslti hétkor szinte hallottam -azt a hangos dördiilést, amellydl a súlyos rollót lehúzzák a könyvekre. Felriadtam. Egyedül voltam. Egyedül, — keserű szomjúságommal azon a régi télen. Már mélyen bent jártunk a januárban. Hullt, egyre hullát a hó. A délutánokat végigkorbácsolta a szél-. Az egyik éjszaka megfagyott a viz. Vagdaló hideg volt. Délelőtt ki sem mozdultam. De estefelé eszembe jutott a kisfiú. Otífc van-e még? Egészen bizonyos — ott! Gyorsan döntöttem. Most felveszem a téli- kabátomait, tlesietek hozzá, megveszem a legszebb könyvet s hazaküldöm. így akartam. Kinyitottam a kaput, keresztül vergődtem az emberin agasságú hóíorlaszokon, — mintha a sarki télben indultam volna menteni valakit. Ott állt. A kirakat előtt. Dideregve topogott egyhelyben. Kezem közé fogtam fagytól csípett arcát. Meg sem lepődött. Inkább nevetve. Egymásra néztünk. — Egy Verne regényt, vagy May Károly kalandjait'? Mondd, mit szeretnél? Éreztem, megdobban a szive. Vártam a válaszát, amely nem is késett soká. — Krémest! — felelte bátran. — Krémest! — mondta még egyszer. A FINOM FEHÉRNEMŰ És kis szeme csil!Pöotb minit nagyon szép nők ujján a gyémánt Csodálkozva, zavartan néz lem a Könyvekre. De szél füttyentést at ekkor az utón. Aluliról meleg, vaníliás illáit) csapta meg az arcomat. r És ebben a pillanatban mindent megértettem. A sarki cukrászdának itt, a trafik anatt, volt; a konyhája, lesüllyesztve melyen a földszint alá. A szellőztető ablakon délutánonként megáradva ömlött kifele ,a sárguló sütemények meleg illata. A kisfiú mélyen a tüdejére szívta a vanilia részegítő üzenetet, azutan csillogó szemmel, szótlanul nézett rám. Ezért az illatért állt itt tegnap, tegnapelőtt s mindig. Nem tudott bet dini vele. Mit csinálhattam volna? Krémest, sok-sok krémesit nevetett, én is nevettem. De mintha elvesztettem volna valakit. Ebben a nevetésben, már megint ereztem az üldöző szomjúságot, — az ifjúságot. Amely csak sokára, elég sokára hagyott el. vettem neki, élőn yhen fíócápSiíei és sápcSpélíeíí, amelyeket aranyéremmel tüntettek ki az 1934-es Bucuresti-i ipari kiállításon!!! Egyetlen színház sem meri előadni darabomat; panaszolja B. Shaw Bernard Shaw, akit egy amerikai iró joggal jellemzett a „Világ csodájának“, nyolcvan éve ellenére még mindig nem pihen. Hiába mondott búcsút a közügyeknek és hiába Ígérte meg, hogy polgártársai nyugalmát ezentúl sem beszédekkel, sem színdarabokkal nem fogja zavarni, most mégis meggondolta magát és ia nyolcvan esztendejével éppoly teljes a munkakedve, mint eddig volt. A napokban előadást tartott a H. G. "Wels tiszteletére rendezett diszgyűlésen, amelyen mintegy ötszáz iró jelent meg és tizenöt ország képviseltette magát. Ez a rögtönzött beszéd mintha gyűjteménye lett volna a vicceknek és poenekndk. Shaw beszédében mélységesen sajnálta a szegény öreg, Weiset, aki már hetven éves, egyben kijelentette, hogy már előre örül saját kilencvenedik születésnapjának, amely nemsokára it: lesz, mert 1 hiszen alig veszi észre, milyen gyorsan múlik az idő. Beszédében ünnepélyesen bejdentette, hogy már készül uj darabja, amelynek elme „Genf“ és elárulta, hogy szerepelni fognak benne az összes élő nagy politikusok és vezérek. Hitlert és Mussolinit sem véve ki, természetesen mindenki álnév alatt, de minden, kire rá lehet ismerni. Viszont annak az érzésének is kifejezést adott, hegy ennek a darabjának a szi-nrehozatalát bármilyen sokáig éljen is, sohasem fogja megélni, mert nem lesz színház, amelyik előmerje adni. Ezért először könyváraikban fogja megismerni a közönség. Végül elmondta esetét egy filmessel, aki azzal kereslte fel, hogy a „Pygmalion“ filmjogát megszerezze. — Mennyi pénze van? — kérdezte Shaw. — Most kértem kölcsön két shillinget — felelte — nehogy korgó gyomorral jelenjek meg. ön előtt. Tegnap óta egy falatot sem ettem. — öné a; jog — volit Shaw válasza és gratulált a filmes bátorságához. A történet hitelességié kedvéért Shaw elárulta, hogy a vállalkozót Piarcainak hívják. Kedvezményes Budapesten 11 Az IBUSZ által kibocsájtoc- szelvényes jegy- füzetek alapján alábbi rendkívül mérsékeitáru kedvezményes gyógykurák vehetők igénybe: 2 heti időtartamra 9.140 lej, mely összegben következők foglaltatnak benn: Díjmentes vizűm, 50 százalékos vasúti kedvezmény magyar határ— Budapest és vissza, vagy tovább bármely magyar határállomásra. Komplett panzió, előírás esetén diétás koszt is, választási szerint a Gellérc-száUó- bm. Lukács-fürdőben, Palatínus margitszigeti szállóban, vagy Svábhegyi szanatóriumban. Főorvosi vizsgálat. 2 heti orvosi felügyelet. Gyógyfürdők 2 hétre. Két autókörjárat. összes borravalók és adók. Ugyanez kisérő számára, orvosi felügyelet és gyógyfürdők nélkül 7.31 5 W. 3 heti időtartamra Lei 13.450.—, mély összegben a fent részletezett ellenszolgáltatások foglaltatnak benn 3 hétre. Ugyanez kísérő szamára, orvosi felügyelet és gyógyfürdők' nélkül 11.050 lej. Az összeg lefizetése ellenében a. kedvezménye? jegyfüzetet azonnal kiszolgáltatja az ELLENZÉK könyvosztálya. Cluj, Piaca Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal küldi. Indulni lehet bármikor! Részletes felvilágosításokká! azonnal szolgálunk!
