Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)

1936-11-15 / 266. szám

1936 november 15. msmsssammsaaaamBa ELLENZÉK ismerkedés első estéin. De most tél volt. Hó és jqg mindenfelé. Vizein, a partokon, a háza­kon, a meztelen fákon. Nem tudom, sokan ismerik-e? — kis park, s a park közepén kis tó van az Erzsébed-hid budai tövénél. Vala­mi meleg, kénes forrás ömölhet a tóba, mert a viz sohase fagy be s lélekzate, mint az em­bereké, íagyoskodva és. fehér párákkal re­meg a tiszta, téli hidegben. Itt álltam estén­ként. Néztem ezt a didergő vizet, mintha magamat nézném. Cél és szükség nélkül mé­lyen beszivtam a kénes gőzökéit'. Körülöttem fehérbe, jégbe, ezüstbe öltözötten hallgatott a kis park. Fent a hídon dübörögve zúgtak a villamosok és autók. Fagyottan szólt a csengőik hangja. A föld ütemesen remegett. Nem tudtam elmozdulni figyelő helyemről1. Néha órákig álltam itt. De ez még. nem voílt az igazi szomorúság. Sok volt benne >a byroni eltanufttság, a fia­talság zsongitó és jóleső viMgfájdaüma. Még kedvesebb könyvem lett a Chulde Harold. De aztán egyszerre igen fáradt lettem. Azzal az egyszerűséggel tönténlti ez, mintha a jégen estem volna dl. Nem tudtam fel­kelni. Mint akindk eltört a csontja. Napokig üitem fent a kis villában, a Re­zeda-utcában. Majd napokig minden órámat szorgalmasan és lélekiielenül az egyetemen töltöttem. Felhők mentek :az égen és fdlhők alá került az életem is. Egyszer-kétszer ugyan még megkiséreltem,, hogy hangot adjak a napjaimnak. De rossz füzfasip voltam. Be- lémfujtak — és nem szólt-. Csak fiatalon érezni igy, egészen szivig, a fájdalom karmo- lását. És ebben az időben történt velem vallatni, amiért érdemes volt fiatalnak lenni. Nem is történhetett volna meg soha máskor, csak akkor, — a tizenkilencedik télen. Úgy igyekszem elmondani, hogy egy szót, egyetlen lehelletet meg ne hamisítsak. Azzal az óvatossággal, ahogy egy egészen fiatal, még, iárgapelyhes, a félelemtől megnémult csibét veszünk a tenyerünkbe. Már nem futottam fel a meredeken a Re­zeda-utcáig. Lassan mentem fel én is a csú­szós utakon, mint a pékfiu, vagy a fűsze­res kifutója, a nagy kosarakkal. Rozei- a villamos megállóhoz, de már a felfelé vezető utón, a legutolsó ház utcai frontján kis trafik didergett. Szegényes kis bolt volt, elhagyatott, kihaló vidék trafikja. Keskenyabflaku 'kirakatában néhány poros könyv búslakodott: füzetes regény, naptár, J egy-két eltévedt, egymáshoz sodródott re- I gény véletlen halmaza. Az üvegen negyediv papiron szálkás, öreges betűkkel írás: KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Esténként homályos, piszkos villanykörte gyűlt ki a szegényes kincseik felettit. Minden nap farkasiszemet néztünk egymással, ahogy a deliu tani gyakorlatokról hazafelé igyekez­tem. Hetek óta tekintettem már fáradt kö­zönnyel odaátra,, de soha nem tudtam rá­jönni, milyen titkos rendeltetése lehet a hal­vány lángnak, — mert a kis trafik reszketve kínált kölcsönkönyvei előtt soha nem állít A szörnyű izgalomtól elájultam. * Másnap a szállodai orvos tanácsára ágy­ban maradtam. Délben meglátogatott N. grófnő. Azt mondtai, rendkívül aggódik álla­potom miatt. — MH van magával asszonyom? — kér- dezte gyengéd, résztvevő hangon, — annyira megváltozott az utóbbi időben. Mi történt? Par pillanatig haboztam, de meg kellett mondanom. __ Grófnő, valószínűleg meglepi a vála­szom. A maga betege vagyok. — Hogyan? Ezt nem értem! — szólt meg­döbbenve. — Nézze, én ismerem a férje díső házas- sagaatak történetét — és éreztem, hogy mind jobban erőt vesz rajtam az idegesség. —• Grófnő, én nem ertem magát. Miért nem óvatosabb? Eminek újabb tragédia lesz a kö- vetkteménye és magia lesz az áldozat. — Chéne amié, nyugodjék meg — válla- '»zoíca és kedvesen megsimogatta a kezem. — Nagyon, nagyon óvatos vagyok. — Maga?! — néztem rá elcsodálkozva. — %en) bi, mert én nem udvaroltatok magamnak a család majoreszkójávul. — Hogyan, nem értem... — Akkor valószínűleg nem tudja, hogy férjem áldozata a család majoreszkója vök. S mióta kétszázezer holdat örökök utána, csodálatosan lehűlt és megnyugodott. Ilyen apróságok most már nem érdeklik. Kedvesen megszorította a kezemet. Majd kinyitotta briliánsokkal kirakott écailile ci­garettatárcáját és mosolyogva rágyújtott egy cigarettára. meg senki. Autók suhanjak fel ott gőgösen a hegynek, vagy fáradt, gondokba merült emberek siettek el a betű mellett. De ezt a sarki elhagyatoetságot egyszer mégis megtörte valaki. Enyhe téli délután volt. Amikor hazafelé tartattam, egy kisfiút találtam a kirakat előtt. El sem tudtom gondolni: mi foghatta ott? Vidáman állt a kirakat ellőtt. Télikabátja nem volt. Vörösre fagyott diónyi ökleit ta- ?ósan dugdosta kiskabácja zsebeibe. Percek óta álik már, nézte a könyveket. Amikor a fordulónál visszanéztem, még láttam: tán­colni kezd a hóban, igy igyekszik több mele­get összetopogni lábujjainak. A kezét megi úgy csapkodta a hátára, mint kocsisok szok­ták a bakon, ha soká várakoznak künn a téli hidegben. Másnap borul: vök az ég. Csontig met­sző hideg szél fújt. Az utcát valósággal ki­söpörték, a villamosok visszhangot verve zúgtak az emeletes házak közötlt. A kis­fiút mégis ott tollaltam a tegnapi helyen. És azontúl már minden délután ia kiraka­tot nézte. Megható volt ez a másilk szomjúság, amely kiült ennek a verébfacérságu, didergő kisfiú­nak pirosra fagyott arcára. Nézte a könyve­ket — is a szeme, iaz orra, a szája, arcának minden legapróbb izma együtt élt a vágyai­val. Szemei itták iaz örök kirakatot, amely változatlan volt, mint az imák. Néhány könyv volp akkor már minden szépsége, összes imája az én életemnek is. És az utca tu-lsó oldaláról, mint1 a kilőtt nyit: elért, föl-sebzett, mé.yen belémfuródo-tt ennek a rajongó áhítatnak minden sugara. Odahaza ültem már. A Rezeda-utcai ablakokból lenéztem a völgybe. Körülbelül arra, amerre a kisfiú áld­hat most. És ettől, a meleg gondolattól elol­vadtak ablakomon ia jégvirágok. Eslti hétkor szinte hallottam -azt a han­gos dördiilést, amellydl a súlyos rollót lehúz­zák a könyvekre. Felriadtam. ­Egyedül voltam. Egyedül, — keserű szomjúságommal azon a régi télen. Már mélyen bent jártunk a januárban. Hullt, egyre hullát a hó. A délutánokat végig­korbácsolta a szél-. Az egyik éjszaka meg­fagyott a viz. Vagdaló hideg volt. Délelőtt ki sem mozdultam. De estefelé eszembe jutott a kisfiú. Otífc van-e még? Egészen bizonyos — ott! Gyorsan döntöttem. Most felveszem a téli- kabátomait, tlesietek hozzá, megveszem a leg­szebb könyvet s hazaküldöm. így akartam. Kinyitottam a kaput, keresztül vergődtem az emberin agasságú hóíorlaszokon, — mint­ha a sarki télben indultam volna menteni valakit. Ott állt. A kirakat előtt. Dideregve topogott egyhelyben. Kezem közé fogtam fagytól csípett arcát. Meg sem lepődött. Inkább nevetve. Egymásra néztünk. — Egy Verne regényt, vagy May Károly kalandjait'? Mondd, mit szeretnél? Éreztem, megdobban a szive. Vártam a válaszát, amely nem is késett soká. — Krémest! — felelte bátran. — Krémest! — mondta még egyszer. A FINOM FEHÉRNEMŰ És kis szeme csil!Pöotb minit nagyon szép nők ujján a gyémánt Csodálkozva, zavartan néz lem a Köny­vekre. De szél füttyentést at ekkor az utón. Aluliról meleg, vaníliás illáit) csapta meg az arcomat. r És ebben a pillanatban mindent megér­tettem. A sarki cukrászdának itt, a trafik anatt, volt; a konyhája, lesüllyesztve melyen a föld­szint alá. A szellőztető ablakon délutánon­ként megáradva ömlött kifele ,a sárguló sü­temények meleg illata. A kisfiú mélyen a tüdejére szívta a vani­lia részegítő üzenetet, azutan csillogó szem­mel, szótlanul nézett rám. Ezért az illatért állt itt tegnap, tegnap­előtt s mindig. Nem tudott bet dini vele. Mit csinálhattam volna? Krémest, sok-sok krémesit nevetett, én is nevettem. De mintha elvesztettem volna valakit. Eb­ben a nevetésben, már megint ereztem az ül­döző szomjúságot, — az ifjúságot. Amely csak sokára, elég sokára hagyott el. vettem neki, élőn yhen fíócápSiíei és sápcSpélíeíí, amelyeket aranyéremmel tüntettek ki az 1934-es Bucuresti-i ipari kiállításon!!! Egyetlen színház sem meri előadni darabomat; panaszolja B. Shaw Bernard Shaw, akit egy amerikai iró jog­gal jellemzett a „Világ csodájának“, nyolc­van éve ellenére még mindig nem pihen. Hiába mondott búcsút a közügyeknek és hiába Ígérte meg, hogy polgártársai nyugal­mát ezentúl sem beszédekkel, sem színdara­bokkal nem fogja zavarni, most mégis meg­gondolta magát és ia nyolcvan esztendejével éppoly teljes a munkakedve, mint eddig volt. A napokban előadást tartott a H. G. "Wels tiszteletére rendezett diszgyűlésen, amelyen mintegy ötszáz iró jelent meg és tizenöt or­szág képviseltette magát. Ez a rögtönzött beszéd mintha gyűjteménye lett volna a vic­ceknek és poenekndk. Shaw beszédében mélységesen sajnálta a szegény öreg, Weiset, aki már hetven éves, egyben kijelentette, hogy már előre örül saját kilencvenedik szü­letésnapjának, amely nemsokára it: lesz, mert 1 hiszen alig veszi észre, milyen gyor­san múlik az idő. Beszédében ünnepélyesen bejdentette, hogy már készül uj darabja, amelynek elme „Genf“ és elárulta, hogy szerepelni fognak benne az összes élő nagy politikusok és ve­zérek. Hitlert és Mussolinit sem véve ki, ter­mészetesen mindenki álnév alatt, de minden, kire rá lehet ismerni. Viszont annak az ér­zésének is kifejezést adott, hegy ennek a da­rabjának a szi-nrehozatalát bármilyen sokáig éljen is, sohasem fogja megélni, mert nem lesz színház, amelyik előmerje adni. Ezért először könyváraikban fogja megismerni a közönség. Végül elmondta esetét egy filmessel, aki azzal kereslte fel, hogy a „Pygmalion“ film­jogát megszerezze. — Mennyi pénze van? — kérdezte Shaw. — Most kértem kölcsön két shillinget — felelte — nehogy korgó gyomorral jelenjek meg. ön előtt. Tegnap óta egy falatot sem ettem. — öné a; jog — volit Shaw válasza és gra­tulált a filmes bátorságához. A történet hitelességié kedvéért Shaw el­árulta, hogy a vállalkozót Piarcainak hívják. Kedvezményes Budapesten 11 Az IBUSZ által kibocsájtoc- szelvényes jegy- füzetek alapján alábbi rendkívül mérsékeitáru kedvezményes gyógykurák vehetők igénybe: 2 heti időtartamra 9.140 lej, mely összegben kö­vetkezők foglaltatnak benn: Díjmentes vizűm, 50 százalékos vasúti kedvezmény magyar határ— Budapest és vissza, vagy tovább bármely magyar határállomásra. Komplett panzió, előírás esetén diétás koszt is, választási szerint a Gellérc-száUó- bm. Lukács-fürdőben, Palatínus margitszigeti szál­lóban, vagy Svábhegyi szanatóriumban. Főorvosi vizsgálat. 2 heti orvosi felügyelet. Gyógyfürdők 2 hétre. Két autókörjárat. összes borravalók és adók. Ugyanez kisérő számára, orvosi felügyelet és gyógyfürdők nélkül 7.31 5 W. 3 heti időtartamra Lei 13.450.—, mély összegben a fent részletezett ellenszolgál­tatások foglaltatnak benn 3 hétre. Ugyanez kí­sérő szamára, orvosi felügyelet és gyógyfürdők' nélkül 11.050 lej. Az összeg lefizetése ellenében a. kedvezménye? jegyfüzetet azonnal kiszolgál­tatja az ELLENZÉK könyvosztálya. Cluj, Piaca Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal küldi. In­dulni lehet bármikor! Részletes felvilágosítások­ká! azonnal szolgálunk!

Next

/
Thumbnails
Contents