Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)

1936-11-13 / 264. szám

Tfí? mfi^Snrffét T3, mvwwxvn Megkezdődült a rám. kait. Egyházmegyei Tanács közgyűlése + 0rV* I » » » ** lörlieíeilen akarattal kell karcolnunk minden íéves eszmeáramlattal szemben megmutatja, hogy kék, vagy szürke szemhez szőke hajhoz, élénk arcszinhez Mystikum RachelI púder és egy kevés Orange orcfesfék illik I Azo»»» bon ez csak egy példa, mert akár szőke, barna, vagy gesztenyeszin a haja a Scherk táblázat alapján kiválasztott — Mystikum púder arciesték kiegészíti szépségét és ami még fontosabb» kie­meli egyéniségét» _. — S8®B A Scherk táblázat jvfwS! &M9fl Jflflh púder Vorbuchiier: püspök CLUJ, november 12. A1 római katolikus gimnázium dísz-termé­ben ma reggeil egybesereglettek országrészünk katolikusainak világi és egyházi vezető fér­fiad, hogy az Affiba-Iulia-i római katolikus egyházmegye hagyományos őszi nngygyüllé- sén részi vegyenek és megvitassák a katoli­kus egyház gazdasági és kulturális ügyeit. Az egyházimegyei tanácsülés a kegyesrendiek templomában tartott ünnepi istentisztelettel Mélyen tisztelt Közgyűlés! Negyven év óta másodszor történik [ meg, hogy Egyházmegyei Tanácsunk köz­gyűlése nélkülözi annak jelenlétét, aki a Mindenható kifürkészhetetlen akarata sze­rint negyvenévi áldozatos munka után még a betegség keresztjét is hordozni kénytelen. Azt hiszem, mindnyájunk nevé­ben beszélek, ha ősz Fő pásztor unkát el nem múló hálánkról és meg nem szűnő szeretetünkről biztosítom. Mélyen tisztelt Közgyűlés! A hitben elődeink egyházmegyénket ha­talmas nagy kultúrintézménnyé építették ki, amelyben mindenről történt gondosko­dás. A nagy gazdasági összeomlások és krízisek, amelyek végigszántották az egész világot, egyházmegyénk gazdasági struktúráját is mélyen megrendít ették. Bi­zonytalanná vált majdnem minden, csak nayg erőfeszítések és áldozatok árán tud­ja egyházmegyénk keresztény kultur fel­adatát teljesíteni s az ut, amelyen most a vette kezdetéi, melyen az egyházmegyei ta­nács tagjai majdnem teljes számban vettek részt. Az istentisztelet után a díszteremben meg­kezdődött a nagygyűlés. Az elnöki emelvé­nyen Vorbuchner püspök és Gyárfás1 EHIemér dir. világi elnök foglaltak helyet. Az igazolás után Vorbuchner Adolf püspök az alábbi be­széddel nyitotta meg az idei egyházmegyei nagygyűlést, melyet nagy figyelemmel és ér­deklődéssé») hallgattak végig. híveket Isten országa felé vezeti, bizony a megpróbáltatások, az áldozatok meredek útja. Sokan nem akarják ezt a változást megértem. A régi polgári jólét kifejlesz­tette a lelkekben a nyárspolgári szüklátó- kör őségét és vannak még manapság is többen, akik ezen nyárspolgári gondolko­zás alapján akarnak megküzdeni a mai idők súlyos világproblémáival. Lehetetlen próbálkozás! * De egy más változást is jeleznem kell egyházmegyénk életében. A múltban az egyház a béke egyháza volt. Nemcsak azért, mert békét hirdetett, hanem azért is, mert békét élvezett. Senkinek eszébe sem jutott harcolni az egyház ellen. Ha voltak is ellenségeink, azok megelégedtek a lenézés, a semmibevevés, legfeljebb még a gúnyolódás fegyvereivel. Ezen a téren is alapos a változás. Bár az egyház most is békét hirdet, de már nem élvezheti a békét. Világnézeti ellenfe­leink rájöttek arra, hogy negligálással az egyházad tönkre nem tehetik s ezért lán­golnak fel a templomok, ezért hamvadnak el a kolostorok, ezért tárulnak be az is­kolák s ezért elevenedett fel a vértanuk ideje. A világnézetek harcában, mind vi­lágosabban alakul ki a két tábor: egyfelől Istenért & másfelől Isten ellen. Előbb- utóbb el kell jönnie az időnek, amikor minden egyes embernek döntenie kell afe­lől, hogy melyik párthoz csatlakozzék. Ebben a nagy harcban, amelynek körvo­nalai kezdenek kibontakozni lelki szemünk előtt, szívesen nyújtunk baráti béke jobbot mindenkinek, aki velünk együtt akar küz­deni az istentelenség és az ahhoz fűződő felforgató eszmék ellen. Ez a reánk kényszeritett világnézeti vi­har, amelynek mi még csak előszelét érez­zük, nagy kitüntetés, de nagy megpróbál­tatás is számunkra. Kitüntetés, mert an­nak a jele, hogy komolyan vesznek, hogy vannak tehát szellemi értékeink, amelyek­ért küzdeni érdemes; de megpróbáltatás is, mert a küzdelmet keresztény katolikus módon kell megküzdenürík. S ez azt je­lenti, hogy megalkuvás nélkül, törhetetlen akarattal kell harcolnunk minden téves, hibás és rossz eszmeáramlat ellen, de kö­nyörületes, igaz és őszinte felebaráti sze­retettel kell felkarolnunk miniden tévedő, hibázó, minket gyűlölő embert. Az Egyházmegyei Tanács jogelődje, a Státus, szintén világnézeti harcok közepet­te született' őseink jól megharcolták a harcot, most rajtunk a sor. Engedjék hin­nem és remélnem, hogy napjainknak vi­lágnézeti harcában az Egyházmegyei Ta­nács és annak minden egyes tagja is be­csülettel meg fogja állani a helyét. Ilyen gondolatoktól vezérelve a miági elnök úr­ral egyetemben a Mindenható Isten nevé­ben az Egyházmegyéi Tanács idei közgyű­lését megnyitom. Az elnöki megnyitó elhangzása után üd­vözlő táviratot küldöttek őfelségének, a Pá­pának, a kultuszminiszternek s utána meg­kezdődött a napirendre tűzött jelentések tárgyalása. Lapunk zártakor a nagygyűlés még tart. UfónkI M®zgá BORIS KARLOFF LEGÚJABB SLÁGERE: AZ ELVESZETT ŐRJÁRAT Mai kezdettel rendkívüli f.lmet mutat be: náinak küzdelmekkel teli éle­téből. A rrrsík főszerepben: Megrendítő film az idegen légió kato­VICTOR Mc. I I A Manustnri-at drámája Agyonlőtt a rendőr egy részeg munk A munkás késsel fenyegette meg a szolgálatiban levő rendőrt, aki önvédelemből károm lövéssel válaszolt GLUJ, november 12. J A város közvéleménye még napirendre sem tért a gyilkosság fölött, amelynek ál­dozata Albu Mănăstur-i lókereskedő volt, tegnap újabb hasonló bűntény történt. Egy rendőraltiszit három revolveriövéssel halálo­san megsebezte Roman Iacob 40 éves Mă- năstuir-i munkásembert, aki, mialatt a kli­nikára szállították, útközben kiszenvedett. A tragikus eset előzménye a következő: Roman Iacob tegnap délelőtt néhány tár­sával az együk külvárosi kocsmában mula­tozott, ahonnan a kora délutáni órákban indult haza lakására. A Calea Mănăstur-on a sör ház közelében autóbusszal találta szem­be magát, amely nem tudta kikerülni az Utas munkásembert, aki az úttesten haladt és elütötte. Roman Iacob fején és kezén sérült meg súlyosan. A munkásember ezután hazatért, majd késsel felfegyverkezve az üt elgázoló soffőr keresésére indult. Egész délután a Calea Mănăstur-on járt fel s alá, az elhaladó autóbuszok elé állt és megállásra kényszeritette azokat. Még hat óra tájban sem talált rá arra a kocsira, amely őt elgázolta. Hat óra után néhány perccel a Kálvária előtt leállitatta a 78-as Rapid-kocsit. Roman Iacob feltartott kezek­kel a kocsi elé állt. A soffőr felszólította, hogy álljon ki a kocsi útvonalából, Roman azonban -késsel a soff őrre támadt, heves szó­váltás keletkezett közöttük, majd az ittas munkás-ember szúrásra emelte a kést. A soffőr a kocsi körül menekült Roman elöl és a hátsó aj-fcón a kocsiba ugrott. Ekkor érkezett a helyszínre az ott szolgálatot tel­jesítő Tarnoyean Mimn rendőr, egy másik j rendőrtársa kíséretében, akit a központi 1 rendőrség küldött ki az ittas munkásember elfogására, miután a feltartóztatott soffőrök értesítették a történtekről a rendőrséget. „Lőjj agyon, de mégsem megyek a rendőrségre'4 A rendőrök és Roman Iacob között heves szóváltás támadt. Tamoveanu ugyanis fel­szólította a munkásembert, hogy kövesse őt a Mănăstuir-i -rendőrségre, Roman azonban nem akart eleget tenni -a rendőr felszólítá­sának. A rendőrök a Calea Mănăstur 82. szám alatt lévő iGoüdner-féle kereskedésig kisérték el Roman lacobot, itt -azonban újabb heves szóváltás keletkezett közöttük. Közben megérkezett a munkásember fele­sége is, aici kérte a rendőröket, hogy enged­jék szabadon férjét, aki majd másnap reg­gel jelentkezni fog a rendőrségen. A mun­kásember miután látta, hogy a rendőrök nem akarják őt elbocsátani, ismét elővette kését és azzal Tamoveamura támadt. — Lőjj agyon, de mégsem megyek a rendőrségre! Tamoveanu rendőr ekkor revolvert szeg- zett Románra és háromszor rálőtt. A golyók egyike a munkásember mellébe, a másik oldalába fúródott, miig a harmadik célt té­vesztett Romám összeesett. Amikor a mum- kásember súlyosan megsebesült Tarnoveamu a kerületi rendőrségre sietett. Románt ezalatt az egyik gépkocsira he­lyezték és sebes iramban indultak az esz­méletlen emberrel a ikldnáka felé. Mielőtt azonban orvosi segélyben részesíthették volna, útközben kiiszenvedebt. Ä vizsgálat A központi rendőrséget féltét óra tájban ! értesítették a gyilkosságról. Telefonértesí­tésre dr. DraghTiiaiu bűnügyi osztályigazgató vezetése alatt gépkocsin lő rendőr érkezett ki a helyszínre, ahol hamarosan megjelent Giugudeauu ügyész ás. Kezdetét vette a vizs­gálat. A vizsgálat során kihallgatták a 78-as iRapid-koosi soffőrjét, a két rendőrt és azon­kívül kilenc tanút. A rendőr automata-revol­verrel lőtt a munkásemberre. Miután ki­hallgatták, azonnal a központi rendőrségre kísérték át. A vizsgálat a késő éjszakai órák­ban som fejeződött be és azt még ma dél­előtt is folytatják. Mit mond a soffőr A Mănăsituir-i rendőrség előtt hatalmas embertömeg verődött össze. Bent az udva­ron rendőlnök és a kihallgatásra beidézett tanuk állanak. Kint az emberek csoportokba gyűlve izgatottan tárgyalják meg az ese­ményeket. Különben az egész utca népes, Roman Iacab 'Mănăstur-i gazdálkodó ha­lála a Mănăstur-oin nagy riadalmat keltett. A késő esti órákban is az utcára kJigyülive házaik előtt tárgyalták az esetet. Sajnál­koztak tragikus halála felett, mert általá­ban csendes mogaviiseletü embernek ismer­teik, aki csak akkor izgágáskodott, ha alko­hol volt benne. Biritescu dr. vezetőügyész és Braban dr. víasgálöhiró nyomban a tra­gikus eset után megkezdték a kihallgatá­sokat. Az V. kerületi rendőrség őlnszobájába egymás után szállították be a rendőrök azo­kat a Mănăstur-i lakosokat, akikkel Roman Iac ob előzőleg együtt mulatott és akik szemtanúi voltak annak, miikor Tarnoveanu , nevű rendőr sziveniőtte. Egyes hírek szánkat mindenütt tíz-üzenő tös csoportok állának. Az utca azonban nem ismeri a részleteket. Négy-öt szájból halljuk az eseményeket, cte úgy látszik, azok oly gyorsan peregtek le, hogy pontos adatokat senki sem tud. Job­bára csak találgatják, hogy mi okozta a tra­gédiát. A Mănăstur-i sölrház előtti megállónál „stoppoljuk“ le a 78-as Rapid-kocsit, amely éppen az utolsó fordulót tette meg. A sof­főr elmondja, hogy hat óra után néhány perccel, amikor a Kálváriától a város felé indult, láthatólag teljesen részeg iember fel­tartott karokkal állt kocsija elé. A soffőr rákiáltott: — Mit akarsz?-— Hányas a számod? ;—I Nézd meg. Előtted van. —* Megölök minden soffőrt! — válaszolta a felbőszült munkásember. — Elgázoltak, meg akartak ölni. A soffőr ekkor leugrott a volán mellől és el akarta huzni a kocsi elől a részeg munkásembert. Ez azonban előrántotta ké­sét és jobbkezével magasra emelte, hogy beleszurjon a soffőrbe. Az utolsó pillanat­ban sikerült a kocsi hátsó ajtaján felugrania az autóra. Roman nem számított erre és hogy továbbra is feltartóztathassa a kocsit, ismét visszasictett a kocsi elé. Kabátját a hűtőre dobta és a késsel többszőr a karos­szériába szúrt. — így fogom leszúrni a gazembert! A soffőr feltalálta magát, hátrafelé indí­totta az autót, majd fordított egyet a volá­non és kikerülte Roman Iacobot. Ekkor jött a rendőr, akire kést emelt Ro­man Iacob, de a rendőr lelőtte. ) Tarnoveanu tettének elkövetése után elme­nekült. Ez a hir nem felel meg a valóság­nak, mert a rendőr az esemény után a rend őrtkvesz túrára ment, ahol jelentkezett a szolgálatos tisztnél, aki egyelőre őrizetbe vette a rendőrt, aki az éjszakát a központi rendőrségen töltötte, ahol Bireescu vezető- ügyész, a vizsgálóbiró és dr. Draghioiu, a bűnügyi osztály főnöke kihallgatta. A rend­őr azzal védekezik, hogy cselekedetét ön­védelemből követte el. Olyan szorongatott helyzetben volt, hogy az élete is veszede­lemben forgott, tehát kénytelen volt táma­dóját leszerelni. Nem volt természetesen szándékában, hogy meg is ölje. Â püspök beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents