Ellenzék, 1936. november (57. évfolyam, 254-278. szám)
1936-11-13 / 264. szám
4 ellenzék 193* at>r crab ér 13, US» IM mm 9KU JENEI JÓZSEF „Itt éjjeli szállás kapható* A SIPISTA A hiszékeny emberek élelmes fosztogatója, a sipista, őszinte vallomást tesz mestersége taktikájáról, technikájáról és néhány esetet mond el izgalmas kenyérkeresetéről. — Az iij varázsige: „itt a paszuly, ott a paszuly“. A szállásadóhe-lvro, ahová öt órára rendelt a tulajdonos, pontosan befutottam. Nevezetes lakója, a „tulszorgalmas“ és ,,tul- 1 vsületes“ Karvaly ur azonban még nem jött haza. Késik. Mert:- dolgozik a városban szegény, hiszen tessék elhinni, neki se minden tejfel fenékig. Öt apró gyermeke van, mint az orgona- sipok bőgnek, ha éhesek és élniük mégis csak kéül. Aztán még néhány jellemző megállapítás következik, hogy — én bizony nem ítélem el, nem az a bolond, aki csinálja, hanem aki kötélnek áll, no és. ha azt vesszük . .. A mondat máig sem lett befejezve. Az ajtó felpattant és Karvaly ur, az ötös or- gonasip derék atyja belépett. — Ez az úr magát keresi. — Engem? — Magát, l'-'.n ki is megyek. Hadd beszéljék ki magú kút. Szemíől-szembe Emberem középmagas, koravén, 32 éves, ideges arcú, apróbaj uszkás, gyorsbeszédii fiú. Még térdéig sem érő, rövid télikabát van rajta, óriás kockákkal benvinlázva. Amikor belépett és idegen arcot látott a szobájában, mind a két kezét „ullánkájának“ zsebébe dugta. Jónéhány percig állott igy. Apró, szőrös szemeit összecsípte és mig én beszéltem. vagy öt beszéltettem, úgy belémnézett, hogv szempilláival súrolta a vesémet. Aztán a gyanakvással zsúfolt bevezető diskurzus körülbelül igy zárult: — Tehát Ön azt mondja, hogy nem hekus. — Nem. — A rendőrséghez semmi köze nincs. — Ezt komolyan mondom. — Mert. ha rájövök arra, hogy engem beugrat, akkor... Az ablakhoz ment, a függönyt félretolta és kémlelödve kinézett az udvarra. Aztán, mikor meggyőződött arról, hogy csak ketten vagyunk, felengedett zárkózottságából, egv jót nevetett és igy szólt: — Na uram, ne haragudjék rám. világért sem akartam megbántani, de igazán azt hittem, hogy csapdába akar vonni. Tudja, a rendőrségtől nem magam miatt félek, hanem a családom miatt. Megmondtam neki, hogy mi érdekel. A világ, amiben él. az izgalom, ami „munka közbenc; arcára vésődik, a mód, ahogyan az ártatlan és hiszékeny emberek zsebéből elővarázsolja a pénzt és még másNyesmi. Egy szóval érdekel a sipista. — Hehe, nagyon jó — mondja — szóval én sipista vagyok. Nem téved ön uram? Mert lássuk csak. Sipista az hamiskártyás, ugy-e. Én nem játszom hamisan. Én „csak technika zom“. Tetszik tudni, az olyasvalami, mint a kézügyesség. Sanzsirozok. — Egyetlen foglalkozása? — Mi az, hogy egyetlen foglalkozásom? Hát azt hiszi ön, hogy én ezt kedvtelésből csinálom, mint más, amikor elmennek tele- hassal a kávéházba és egy fekete mellett leülnek kártyázná? Dehogy, uram! Dehogy! Nálam keserves kenyérkereset. — Polgári foglalkozás. — Ugyan kérem, miért kell osztályozni! Hát például, ha bolhacirkuszigazgató lennék, vagy házügynök, vagy tndomisénmá, neon lenne mindegy? Lényeges, hogy az ember meg tudjon élni. Az én életem azonban sok izgalommal jár. Nincs arányban a keresettel. És emellett olyan ritkán vagyok a családom mdlfett. LMazom. Folyton utazom. Jövök, megyek. — Itt a piros, ott a piros? San zsir ozás — Igen. Ismeri a módját? Na, figyeljen ide. öten, haton vagyunk egy kompániában. Mindannyian más és más társadalmi osztályt és nemzetiséget képviselünk. Amint látja, én egyszerűen vagyok öltözve. Társaságom másik tagja falusi föíídmüves ruhában van, a harmadik úri utas, a negyedik seid yen, seolyan, félvárosiias, az ötödik egy csinos nő. Vagy vonaton dolgozunk, vagy vásárokon a piacok közelében. A harmadik osztályú termes kocsiban igy indul a játék: Éu leveszem a kabátomat, ölemibeteritem és kiteszek három kártyát, két akármilyen szint és egy pirosat. Játszom magamban, mint egy hülye. Jobbra, balra, elfőne, hátra dobálom a lapokat és mormolom, itt a piros, ott a piros, hol a piros? A földműves, aki a szomszédos pádon ül, csöndben nyújtogatja a nyakát és nézi, hogy mit csinálok. Persze senki sem sejti, hogy társam. — Mit csinál az ur? — Játszom. Mit csináljon az ember ilyen utón egyedül. Taláílgatom, hogy hol a piros. Néha én se tudom. Nehéz játék. Lássam, maga eltalálja? — El én! Mutassa! — Egyszer-kétszer megmutatom, partnerem mindig eltalálja. A játékot most már többen figyelik. Na, többé nem találja el — mondom. — Tegyünk rá! — Jó! — Százast! — Jó. Mindketten letesszük a s/ázlojest. ö nyert. Újból egy százas. Ismét nyer. Ötször, hatszor, tízszer egymásután nyer, már halomra gyűl a pénze, mig egyszer csak kijelenti, hogy nem játszik tovább, fél, hogy elveszíti nyereségét. Persze az utasok biztatják, hogy játszók csak, mert könnyű eltalálni, de ő hajthatatlan. Erre „beszáll" egy másik társam, az „úriember“ és kegyetlenül vészit. Érti uram? vészit! A köriilúHók hiába mondják neki, hogy a másik lapot válassza, ő kitart amellett, hogy ő nem vak, jól látta, hogy hol a piros. A terem végéről alőjön a negyedik emberem, felágaskodik a kisasz- szony is, mindenki beleszól és olyan hangulatot csinálnak az utasok között, hogy már a fél kocsi játszik. Persze, ha Idegen teszi he a pénzt, okvetlen vészit. A varázsige — Nem értem ... — Sanzsirozok. A mutató és hüvelyk ujj között játszom a lappal. Felemelek egy zöldet és alatta egy pirosat. Mielőtt azonban a lapot letenném, egy pillanatnál is rövi- debb idő alatt a hüvelykujjammal a pirosat ellenkező irányba küldöm. Lehetetlen észrevenni. Tehát nem csalok, csak technikázok. Persze, közben beszélek és mondom, itt a piros, ott a piros, hol a piros. Most kártya helyett két gyüszüvel és paszulyszemmel játszunk. A paszulyszemet hol az égjük, hol a másik gyüszü alá rejtem. Itt a paszuly, ott a paszu/ly, hol a paszuly? Aztán egy közelebbi állomásnál leszálltunk, persze kü- lön-külön és más ajtókon és egy előre megbeszélt helyen összejövünk és elosztjuk a pénzt. Néha tragikus a finálé — Karvaly ur, két bizalmas kérdést teszek fel. — Nos? •—I Meg ver bök-e már és voUl-e börtönben? rAzt hittem, hogy meglepődik é* diühbé jön. Ehelyett legyintett 'kezével! és mosolyogva mondta: — Meghiszem azt. Annyi ezresem lenne, ahány pofont és verést kaptam. Börtönben is voltam kétháramnégyszer. Pár hónappal megúsztam. — Kik verték meg? —- Ez érdekes. Az első verést egy nőtől kaptam. Lugoj fejé mentünk s a vonaton já tsz tünk. Egy tisztviselőnő volt a kocsiban. Talán nyaralni ment, mert volt vagy nyolcezer lejé. Játszott. Szegény. Még az óráját is levetette. Valaki elárulta, hogy mi sipisták vagyunk. Erre felugrott és követelte vissza a pénzét. Közben olyanokat sózott rám, hogy bedagadt a szemem. A sarokból liiirtelen felugrott egy fiatalember, nyakon- fogolt a galléromnál és igy szólt: — Na, te gazember, most megfogtalak. Ide a pénzzel, az utolsó bániig, lecsukatlak, bőgj- megfckcletsz. A legközelebbi állomásnál leszállónk. Értetted? A nő felé megnyugtató lag szólt. — Kórom a címét kisasszony, huszonnégy órán belül minden értéke ott lesz. Álla in rendőrségi detektív vagyok. És már tuszkolt az ajtó felé, az utasok legnagyobb gyönyörűségére. Mondanom sem kell, hogy az illető sohasem volt detektív, hanem ő is társam volt, direkt ilyen leosztással, hogy ha haj van, közbelépjen, megmentsen engem ón «t |x'süzt. Az !»üaiuivtti\Hxáat nyögött aztán 037. U//kod tusuk. — 'Egyszer egy hnt/ivánárks/i a puai: :uMrn játsztmVk. Egy falusi gazda tizennyoLce/ei lejt hagyott nálunk, amit az eladóit ökrökért és lovakért kajxrtt. De nem nyugodott heh- a veszteségbe és egy husáng fával úgy ősz- szervert, hogy három 1 tétig nyomtam ;iz ágyat. Nehéz kenyér ez kérem. Talán a legnehezebb a világ«>n. — Es amikor börtönben ül, a család éhezik? — Nem. Társaim tovább dolgoznak és az engem megillető részt a felségemnek kifizetik. Betyárbecsület az van köztünk. Ez a szerencse. Ha valamelyikünket lefogják, nem adja ki a többi nevét. Nem szép ez? Mit feleljek erre? Szép, nagyon szép és „korrekt“ dolog. Csak a foglalkozás lényege körül van egy kis baj. „Nem éppen“ becsületes. Rámnéz. Kitágulnak a pupillái. Érzem, valami borzasztó érzés feszül benne. A torka is kiszáradt, mert nagyokat nyel. Markába- lnizza ujjait é-s öklével nagyot csap az asztalra: — Minden foglalkozás egyforma! Csak egyik nyíltabban, a másik zártabban csal. Mindegyikben van ámitás és önzés, hogy élni tudjon. Az egész világ sipista. A különbség csak ott van, hogy mindegyiknek más az eszköze. Nekem kártya és paszuly. Hamar előveszi a gyüszüket és a paszulyt. — Nézzen ide. Itt a paszuly, ott a paszuly, hol a paszuly? Persze, hogy nem találtam el. Kik a Mane doar a-me gyei kisebbségi esküdtek? Az nők DEVA, november 12. uj biintetőperrcndlartás rendelkezései- megfelelően Hunedoara megyében is összeáilllátották az esküdtek névsorát. Az általános listán 304 név szerepel. Az itt felsoroltak közé a megye egész területéről 6 magya, 2 zsidó és 2 szász került le. Déváról 78 polgárt jelöltek ki az esküdtek közé. A köztük levő 5 magyar: Cseh László pénzügyi aligazgató, dr. Martonossy György ügyvéd, Maer István állami tanitó, Miklóssy István kereskedő, Kandinay Géza tani lóki pezdei tanár és di. Kolossy Márton ügyvéd. A névsorban 2 zsidó szerepel: Mahler Manó fűkereskedő és dr. Läufer Árpád ügyvéd mig Dániel Lajos kereskedő és Fritsch Emil hentes a szászokat képviselik. A névjegyzéket november 10 —-30-ika között a törvényszéken és a községi elöljáróságokon kifüggesztik lés a jelöltek a törvényben feTorolt indokokra való hivatkozással ez alatt az idő alatt kérhetik a névsorból való törlésüket. Aggasztóra íordultf TeleLy Sánoorné állapota BUDAPEST, november 12. Gróf Teleky Sándornét — irói néven Szikrát— mint ismeretes, egy héttel ezelőtt súlyos bénulással a budai János- szanatóriumba szállították, ahol nyomVásároljon Sorsjegyet a ^ COLECTURA OFICIALA által! Falvakban vásároljon sorsjegyet a COLECTURA RURALĂ A OFICIILOR POŞTALE a levélhordóktól A nyeremények igen nagy száma, amelyet ezek az árudák minden húzás alkalmával kifizetnek igazolják a szerencsét, amelyet játékosaiknak hoznak. Ezen kivül az irodák tökéletes szervezete a játékosok legpontosabb és figyelmes kiszolgálását biztosítja. VÁSÁROLJON SORSJEGYET az Állami Sorsjáték I. o sztály ár a a által, COLECTURA OFICIALA által. Székhelyek az egész országban. Főintézetek Bucurestiben és Cujon. ban konzíliumot tartottak és ennek során Korányi Frigyes egyetemi tanár és dr. Hajnal Imre megállapították, hogy az előhaladott korú nagyasszony állapota, bár nagyon súlyos, de remény van a felépüléséhez. Tegnap este azután ugv értesültünk, gróf Teleky Sándorné kezelőorvosaitól, hogy a nagybeteg állapota egyre súlyosabbá válik, sőt az esti órákban már válságosra fordult, egyelőre azonban még szervezete erősen küzd a súlyos kórral. A nagybeteg állapota iránt a társadalom minden rétegéből állandóan érdeklődnek és hozzátartozói aggodalommal veszik körül a nagybeteg ágyát Erdély központi székhelye, £©!<ecíura Oficială Cîuţ, Sír, Regina Maria No, 46, Egy 30 tagú banda bevezette Bécsbe is az „itta piros, hol a piros“-Î BÉCS, november 12. Veszedelmes csalóbandát tett ártalhnaiüan- ná a napokban a bécsi rendőrség. Az utóbbi hetekluen számos panasz érkezett arról, hogy a pályaudvarok környékén valami újfajta szerencsejátékkal fosztják ki a gyanútlan vidékieket, sőt számos bécsi is akadt az áldozatok között. Az uj játék neve: „Die Rote gewinnt!“ A detektívek megállapították, hogy ez az uj játék nem más, mint a jól ismert „itt a piros, hol a piros“. A nyomozás eredménnyel járt, amennyiben kezrekerüät egy barminctagu szervezett banda, amely a rendőri nyomozás szerint két hónap atett több mint százhúszezer scMllinget csaSt össze a hazárdjátékkal. A banda három vezetője: Faliszt A&fréd áiiás- néPküíi tisztviselő. Szamászló Jásraos és Esztergom Sándor; a két utóbbi a budapesti rendőrségnek its régi ismerőse. Románia nj autótérképe miaäem as&resa* főnek nélkülözhetetlen. 34 kHBffiSea sztAfr* zett térkép és az ország 18 nagy virosánafc: külön térképe egy tartós vászontokba gyújt* ve, A teljes gyűjtemény 250 lejért kapható üt Ellenzék köayvoaztáíyábsui, Hajxtir
