Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)
1936-10-04 / 230. szám
8 ELLENZIK «i. orkán itfiiiho;:v nem hagyott «lilább, ha- ocm <y,vir Nctxocbhcn sodort a part feM Reszel hi rom necd hatkor Stranii lordtól imnu-;;v öt k ixnutcrrc kqvctkr/ctt be a. elkeni fchetetleiv. Valamennyien orhe Iveinken .tiltunk u\ minden előkés/illetet megtettünk a meivtőcsón.ikok lc*lxx.'saia.sana. Oi [xtcccI később ;i Pourquoi l'as? erősen megingott es e^ésven hátradőli... — f*s Charcot? kérdeztem izgatottan .v tőlem 3000 kilométerre (levő Gonádcct&l. Három bátor férfi a jvir.incs- noki bidon — Éppen róla akarok beszélni — hangzott at válasz lzkuutból. — A parancsnoka hídon hárman álltak. Mind a három férfi rendíthetetlen nyugalomanaft állott őrhelyén. Igazán azt mondhatjuk, hogy lenézték a veszedelmet. A középen Charcot állt, mellette jobbra Le Courwat kap-ttíny, bololdalt pedig Floury „ az első kormányos. A személyzet ezekben a tragikus pillanatokban is vakon engedelmeskedett minden parancsuknak, mintha, csak békés kikötőben vesztegeltünk volna. Egyetlen szó, egyetlen kiáltás nem hagyta el ajkunkat.-. Nem lehetett más hangot hallani a fedélzeten, mint vezetőink kurta parancsszavait. Az utolsó pillanatig csodálatos bátorságról tett mindenki tanúbizonyságot. — Egyszerre felhangzott a parancsnoki bidon Charcot szava: ^Szegény gyerekek!...“ Ez a nagy ember még a halál árnyékában is csak miránk gondolt-.. — A Pourquoi-Bas? rohamosan süllyedt. Tudtuk, hogy nem remélhetünk segítséget sehonnan, hiszen még S. O. S. jeleket sem adhattunk le. Ekkor felhangzott Le Couniat kapitány hangja, amely még & vihart is tulii arsosda: — Meneküljön, aki tud!... — Egy mentőc9Ónakot akartam éppen le- bocsátani a vízre, — mesélte tovább Izhmd- ból Gonidec —, .amikor egy hatalmas hullám lesöpört a fedélzetről. Teljes erővel a hajó felé kezdtem úszni. A közelben, egy gerenda hánykódott és igyekeztem megkapaszkodni benne. Már éppen kinyújtottam a kezemet érte, amikor egy újabb hullám elragadta qéz orrom elől. Retten ültek már akkor a gerendán, ám ugyanaz a hullám könyörtelenül lesöpörte őket. Egyik társam szemem láttára fulladt a tengerbe, anélkül, hogy csak gondolhattam volna is a megmentésére... — A hullámok egyre távolabb sodortak a Pourquos-Pástól? Beláttam, hogy eleve reménytelen lenne minden küzdelem az elemek haragjával és sorsomra bíztam magam. Miután a vihar amúgy is a part felé sodort, az egyetlen, amit tehettem az veit, hogy igyekezzem valahogy kiúszni. Charcot hősi halála — Egy óriási huidám tarajos tetején úszva, mégegyszer utoljára hátranéztem hajómra, — folytatta' a teiefonksterjut Gonidec. — A Poarquoi-Pas? parancsnoki hâdján még vái- tozatíanul ott áiit 'szoborszeré nyugalomban a három bátor férfi: Charcot, Le Couniat és Floury. Hiába: „A parancsnok nem hagyja el a hegyét ha a hajó veszélyben forog“. — És azután?... — kérdeztem izgatottan. — Azután?... — Gonidec nem folytatta, de miagam előtt láttam, amint a reykjaviki francia konzul békés otthonában lemondóan int a kezével. — Azután?... Minden erőmből küzdöttem az életemért. Felvettem a harcot a hruHá- mokkail' és megpróbáham elérni a partot. Többször is aiz eszméletlenség határán jártam, de mindannyiszor összeszedtem erőmet és folytattam az élethalálharcot. — Teljes három órán át tartott ez így... Úgy kilenc óra felé hailálfaradion, agyonfagyva Stamtíjord közvetlen közelében partot értsem. Egy paraszt, aki látta kétségbeesett élethalálharc ómat felém nyujotta a jobbját. Meg váltam mentve... — A lakosság, amely a szörnyű vihar áldozataiért aggódott, a legnagyobb gyöngédséggel vett ápolás alá. Nem tudok azonban elég hálás lenni a reykjaviki francia konzulnak, aki páratlan szívélyességgel a házába fogadott... — A tenger partravetette a Pourquoi-Pas? valamennyi áldozatának a holttestét? — kérdeztem Charcot hajójának egyetlen megmenekült emberétől. — Sajnos, nem. Csak huszonkét Holttestet sikerült megtalálni, úgy, hogy velem együtt hajóm huszonhárom emberének sorfáról tudunk csupán. —• Még- valamit — hadarta a telefonba Izland szigetén Gonidec. — Nyomban megmenekülésem után, amikor a tenger csak valamennyire is megnyugodott, mégegyszer kimernem megnézni c> Pourquoi-Pas? roncsait- Csak a lőárbóc csúcsa állt ki a vízből... Dél előtt tizenegy óra volt é.; .1 tengeren valósággal nyüzsögtek a halászhajók, hogy a ka- i:ift/rrófa esetleg élctlxrnnvuradt áldozatait kimentsék. Sajnos, már késő volt. — Mit üzen ju feleségének, Gomidcc? —1 volt az utobó kérdésem. Kis (v/iinot következeit, majd remegő hangon felhangzott a telefonban: — Mondja meg neki, hogy ölelem és kérem várjon rám a kikötőben, amikor haza- érkezem. H. G. Egy megszökött szovjetrepiilőtiszt leleplezései o szouieí hadseregről A német, könyvpiacon uj könyv jelent meg, amely tartalmánál é> szerzőjénél fogva, érdeklődésre tarthat számot. A könyv cinic: ,,5 Joli re Sovjetflieger" és a szerző Krawetz György volt orosz repülő. A szerző öt évig szolgált a szovjet légierejénél, mint a Leningrad—Moskwa légiforgalom pilótája, posta- szállitógépével együtt szökött át Oroszországból Lettország területére! A gépet diplomáciai követelésre a szovjetnek kiszolgáltatták, de a pilóta megtagadta a visszatérést és Németországban telepedett de. A vörös hadseregről, ahonnan politikai megbízhat at lansága miatt bocsátották el, igy ir a szerző: Oroszországban a (légierők politikai meg- bizhatóságára különös gondot fordítanak. A vörös hadseregnél a vezető elv az, hogy minden katona ne csak szakembere legyen fegyvernemének, hanem a viilágforradailom aktiv harcosa is. A katonai repülőképző iskolában a katonai ismereteken kívül még a következő tantárgyukat tanították: politikai működés, az osztályharc történelme, lenmizmus és szovjetgazdaságtan . Az ilyen tantárgy előadásán a fronton való barátkozás kérdése került szóba, abban a vonatkozásban, ha a vörös hadsereg valamely kapitálisa állam hadseregével szemben háborút viselne. A politikai megbízott arra a kérdésére, hogy az ellenséggel való barátkozás ilyen esetben megengedhető-e, majdnem egyhangú volt az igenlő válasz. A ta- * nár azonban azt felelte, hogy ellenkezőleg. A barátkozás annak idején, a cári hadsereg szétzüllesztésekor helyénvaló volt, de egy szovjethaboruban kétélű fegyver lenne, mert a hadsereg szétzüllesztésót is elősegítené. A proletár katonák ellen éppen úgy kell harcolni mint az osztályellenséggel szemben. A kapitalista hadsereg erejét a harctéren kell megtörni. Egy szomorú levél és következményei  kolkktávizálás a hadsereget sem hagyta érintetlenül — írja « továbbiakban Krawetz. — Káros hatása a hozzátartozók elkeseredése folytán a katonákra is átragadt. Fanaszos leveleket kaptunk otthonról. Ijesztő hírek i kaptak szárnyra, beszéltek f-elkeíésekről 3 ezeknek légierőkkel történt leveréséről. Parancsnokságunk bizalmas osztállyá fokozottan működött. Egyik éjjel a laktanyában felgyújtották a villanyt s az iskolaparancsnok lépett be egy ismeretlen tiszt kíséretében. Két bajtársunkat megmotozták és elvezették. Találgatni kezdtük, mi történt. E pillanatban hangosan megszólalt egyik bajtársunk: — Ne beszéljetek, a bizalmas osztáily jobban tudja, hogyan keli eljárni, mint ti. Csend lett s a bizonytalanság érzése vett erőt rajtunk. Nagy propagandát fejtettek ki köztünk abban az irányban, hogy foilun lakó rokonainkat felvilágosítsuk a szovjetkormány politikájáról s a munkaközösségbe való belépésről meggyőzzük őket. Egyik bajtársunk felvilágositó levelére a következő válasz érkezett: Kedves Petja! Leveledet megkaptuk. Wattja bátyád és mindnyájan szívből üdvözlünk. De érthetetlen dolgokat Írsz nekünk. Mindenünket (leadtuk már az átíamnak. Nincs már semmink! A kollektívba már be vagyunk sorolva, csakhogy mindnyájan meztelenül járunk 's nincs mif felvennünk. Azt irod, hogy jól megy a sorod. Mi, hála Istennek, egészségesek vagyunk. Egy nagy kéréssel fordulunk hozzád. Küldd el nekünk a régi ingeidet s valamilyen nadrágot is. Nem tudunk már mit felvenni. Minden jót kívánunk. Testvéred Stepan. Irta Tkatschoff. Amiatti aggodalmában, hogy a, pohtikai osztály a levelet felbontotta és elolvassa, bajtársunk felterjesztette azt a parancsnoksághoz, azzal a jelentéssel, hogy Tkiatsohoff, aki a levelet irta, mindig ,,Kulak“ volt s j amit ir, az elejétől végig valótlanság. Az ő i rokonai ilyesmit sohasem diktálhattak. A politikai osztály, okulás céljából, közzétette « levél tartalmát az iskolai közlönyben", magyarázatok kit! látta el, amelyek arra mutattak, hogy az osztály ellenség miképpen igyekszik a katonaság sorait megbontani. A levél a hozzáfűzött magyarázat ellenére is mély benyomást keltett a szovjet-repülők és más alakulatok körében. A narancshéj A vörös hadsereg győzelme egy katonai narancshéjon fog elbukni: a politikai biztosok szerepén — mondja Krawetz György könyvében. — Egy hadsereg, amelynek a működésébe politikai biztosok belekotyognak és bolckontárkodnak, sohasem rendelkezhet annyi erkölcsi erővel és egységgel, amennyi döntő győzelem kivívásához elengedhetetlenül szükséges. (A harcigép>ek csak úgy jelentenek valódi harci értéket, ha erkölcsi erő van mögöttük). A politikai biztosok szerepére azonban nagy szüksége van a szovjetnek, különben eJőbb-utóbb a hadsereg kezébe kerülne az államhatalom. A politikai biztosok szerepe viszont a katonai egyetértést megbontja. Az orenburgi repülőképzőtanfolyam elvégzése után repülőtisztté neveztek ki. Ekkor már abban a helyzetben voltam, hogy a laktanyát gyakrabban elhagyhattam s többet mozoghattam a polgári éleiben. Itt azt ta- p>asztaitam, mennyivel rosszabb azoknak a helyzete, akik katonai élelmiszeradagot nem kapnak. A nehézségek olykor az éhinséget közeliek meg. Nekünk, repülőknek, a lakosság szívesen vállalt mosást és minden más munkát, csak azért, hogy élelmiszeradagunkból morzsákat kapjanak. A munkások és alkalmazottak sohasem tudtak jóllakni. Zsírért, lisztért vagy vajért mindent lehetett kapni a lakosságtól s a városban minden leány arról álmodott, hogy katonához menjen férjhez — az élelmiszeradag miatt. Lisztadagunkat a városban nyíltan árulták s ha az iskolaparancsnok emiatt valakit szigorún felelősségre vont, ugyanakkor az ő felesége titokban eladta élelmiszeradagjait. Jó repülőtiszteket gyakran mel.őztek az előléptetésnél, mert politikailag nem voltak elég kétszinüek. Nemcsak a szolgálat teljesítését követelték tőlünk, hanem a lelkünket is el akarták venni. Arra is kényszer-nettek, hogy mint tisztek egymásra leselkedjünk s árulkodjunk. Egyik napon a politikai osztály letartóztatta egyik tiszttársamat. Nyom- taílanul eltűnt! Az a hir terjedt el róla, hogy ellenforradalmi felhívásokat találtak nála. Óvatosabbak lettünk és képimutatók.. A repülőterünk kapuján agy reggel szénnel odarajzolt horogkeresztet találtunk, A bűnöst nem találták meg. —tiiiuLMuiBBwgata—MEM«—amnniiiiBiw SZENTPÉTERI-GAZDAC-FÉLE Elemi iskolai egységes olvasókönyvek KANDRAY-TITZ-FÉLE Elemi iskolai számtanok MINDEN OSZTÁLYRA az Ellenzék könyvoszfályában, Cluj, Piaţa Unirii, kaphatók! ! — Iskoláknak jelentős árkedvezmény ! Kolyzsák a zukák Segbizfosabb nyári megőrzőié Vigyázzon, csakis „Korres" gyártmányt használjon. 5 évi időtartamra impregnált zsákok, melyek a télire eltett ruhát teljesen beburkolva, védi a molyok támadásai ellem Háromféle nagyságban készült, 35, 50, 85 lejért kaphatók az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre a pénz előzetes beküldése mellett szállitjuk. Egy darab rendelésnél 10 lej, minden további darabnál 6 lej küldendő portóra. I9J6 oki óh ér ?. Woronoff fiatalító kúrájáról külön féle véleményeket hordottak össze, me lyek legtöbször egymással éppen ellenié lesek. Némelyek azt állítják, hogy a műtét után az ember a török szultánok régi előjoga után epekedik, a nagyon öregek meg egyenesen a gyermekkorba cseppennek vissza (ezt ugyan Voronoíf nélkül is elérik); mások amellett erős- ködnek, hogy a maszlagos kecsegtetés csupa szemfényvesztés. Akárhogy is áll a dolog, azt az egyet nem lehet ráfogni a fiatalító apostolra, hogy bort prédikál és vizet iszik. Mert a 76 éves mester nek — 20 éves felesége van. Az ugyan még eldöntésre vár, bogy az öreg tudós fiatalodik a feleségéhez, vagy az asz- szonyka öregedik az urához; de annyi bizonyos, hogy Voronoff keresve sem találhatott volna mesterségéhez pompásaid) hirharangot, mint ezt az önfeláldozó 20 éves menyecskét. * A tetszhalottak a vak riadalmon kivid akárhányszor mulatságos felvonásoknak. keresztül húzott számításnak, füstbe ment terveknek az okozói is. Rendszerint jól végződik az időelőtti feltámadás: további tehertétel gyanánt szerepelnek a föld hátán, amig újból és igazán meg nem halnak. Sokkal cifrább az eset azonban akkor, ha a tetszhalál csecsemőnél áll be, amit egy furcsa történetke is megerősít. Hivatalosan meg- állapítást nyert, hogy a gyermek halva született s az elhervadt embercsirát pi- rinyó koporsóba zárták. A kis csemete azonban megfelebbezve az orvos Ítéletét. rázendített az élet első hangjaira: a koporsóban egészséges sírásba kezdett. Ahogy kiszabadították örökös ágyából, még 12 óráig küzdött a halállal, mikor is végérvényesen megadta magát az enyészetnek. Eddig minden rendbet volna, hiszen ezen elöbb-utóbb mindnyájunknak túl kell esnünk; de rendezett államban a halottat el is szokás temetni. És itt következik a nehézség. A szülök a keserves 12 óra alatt elfelejtették megkereszteltetni a gyermeket, a pap pedig enélkíil nem temetheti el; viszont a hatóság pap nélkül nem engedélyez hét temetést. — Nem is töröm a fejem azon, hogy mi lehetett a kis halott sor sa, mert az efajta „fából vaskarika“ a fiskálisésznek is dolgot ád; legfennebb azt a komoly figyelmeztetést küldöm a születendő csecsemőknek, hogy vagy élve, vagy halva jöjjenek erre a cudar világra. S miután itt harmadik eset is lehetséges, mintsem hogy ilyen bonyodalmakat intézenek elő, inkább — ne is szülessenek meg. * A 86 éves dúsgazdag amerikai birtokos saját vallomása szerint is azok közé a kevesek közé tartozik, akiknek nyugodt, békés élete van. Mindenhez hozzájut, amit szeme-szája kíván, egyszóval semmi sem hiányzik földi boldogságához. És ez az ember hosszú életében soha még bivalyszekéren sem ült. Akármilyen távolságra szólították el ügyesbajos dolgai, azt a két lábával rótta le. — Lám, a texasi farmer gyalog tovább ért, mint mi — repülőgéppel. * Igen sokat kíván tőlünk az uj francia akadémikus, mikor arra akar minket rávenni, hogy higyjük el neki, amit talán ő maga sem hisz: hogy „a becsületes ember, amint cselekedni kezd, nen tudja elkerülni a hazugságot és az árulást“. A mi parlagias agyunk még nem képes feldolgozni azt a forradalmi értékváltozást, hogy a becstelen ember hü és igaz. Nem tagadható, hogy lassacskán haladunk e közvetett következtetéshez, de amig erre sor kerülne, még megvárhatunk nehány akadémiai tagválasztást. Hátha az újabb tehetségek elfogadhatóbb tételekkel lepik meg a világot. — Nem tudunk ellenállani annak az ingernek, hogy megjegyezzük: egy akadémikus okosabb dolgokkal is fog lalkozhatna. Omikron. MAGYAR EGYSÉGES GYORSÍRÁS TANKÖNYVE (Kaitona-Eckert-féle) fogalmazás! réíz jj lejért kapható az. Ellenzék könyvosztályában, Cl tő Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel szállítjuk.
