Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-04 / 230. szám

8 ELLENZIK «i. orkán itfiiiho;:v nem hagyott «lilább, ha- ocm <y,vir Nctxocbhcn sodort a part feM Reszel hi rom necd hatkor Stranii lordtól imnu-;;v öt k ixnutcrrc kqvctkr/ctt be a. elkeni fchetetleiv. Valamennyien orhe Iveinken .tiltunk u\ minden előkés/illetet megtettünk a meivtőcsón.ikok lc*lxx.'saia.sana. Oi [xtcccI később ;i Pourquoi l'as? erősen megingott es e^ésven hátradőli... — f*s Charcot? kérdeztem izgatottan .v tőlem 3000 kilométerre (levő Gonádcct&l. Három bátor férfi a jvir.incs- noki bidon — Éppen róla akarok beszélni — hang­zott at válasz lzkuutból. — A parancsnoka hídon hárman álltak. Mind a három férfi rendíthetetlen nyugalomanaft állott őrhelyén. Igazán azt mondhatjuk, hogy lenézték a ve­szedelmet. A középen Charcot állt, mellette jobbra Le Courwat kap-ttíny, bololdalt pedig Floury „ az első kormányos. A személyzet ezekben a tragikus pillanatokban is vakon engedelmeskedett minden parancsuknak, mintha, csak békés kikötőben vesztegeltünk volna. Egyetlen szó, egyetlen kiáltás nem hagyta el ajkunkat.-. Nem lehetett más han­got hallani a fedélzeten, mint vezetőink kur­ta parancsszavait. Az utolsó pillanatig csodá­latos bátorságról tett mindenki tanúbizony­ságot. — Egyszerre felhangzott a parancsnoki bi­don Charcot szava: ^Szegény gyerekek!...“ Ez a nagy ember még a halál árnyékában is csak miránk gondolt-.. — A Pourquoi-Bas? rohamosan süllyedt. Tudtuk, hogy nem remélhetünk segítséget sehonnan, hiszen még S. O. S. jeleket sem adhattunk le. Ekkor felhangzott Le Couniat kapitány hangja, amely még & vihart is tul­ii arsosda: — Meneküljön, aki tud!... — Egy mentőc9Ónakot akartam éppen le- bocsátani a vízre, — mesélte tovább Izhmd- ból Gonidec —, .amikor egy hatalmas hul­lám lesöpört a fedélzetről. Teljes erővel a hajó felé kezdtem úszni. A közelben, egy ge­renda hánykódott és igyekeztem megkapasz­kodni benne. Már éppen kinyújtottam a ke­zemet érte, amikor egy újabb hullám el­ragadta qéz orrom elől. Retten ültek már ak­kor a gerendán, ám ugyanaz a hullám kö­nyörtelenül lesöpörte őket. Egyik társam szemem láttára fulladt a tengerbe, anélkül, hogy csak gondolhattam volna is a megmen­tésére... — A hullámok egyre távolabb sodortak a Pourquos-Pástól? Beláttam, hogy eleve re­ménytelen lenne minden küzdelem az ele­mek haragjával és sorsomra bíztam magam. Miután a vihar amúgy is a part felé sodort, az egyetlen, amit tehettem az veit, hogy igyekezzem valahogy kiúszni. Charcot hősi halála — Egy óriási huidám tarajos tetején úszva, mégegyszer utoljára hátranéztem hajómra, — folytatta' a teiefonksterjut Gonidec. — A Poarquoi-Pas? parancsnoki hâdján még vái- tozatíanul ott áiit 'szoborszeré nyugalomban a három bátor férfi: Charcot, Le Couniat és Floury. Hiába: „A parancsnok nem hagyja el a hegyét ha a hajó veszélyben forog“. — És azután?... — kérdeztem izgatottan. — Azután?... — Gonidec nem folytatta, de miagam előtt láttam, amint a reykjaviki francia konzul békés otthonában lemon­dóan int a kezével. — Azután?... Minden erőmből küzdöttem az életemért. Felvettem a harcot a hruHá- mokkail' és megpróbáham elérni a partot. Többször is aiz eszméletlenség határán jár­tam, de mindannyiszor összeszedtem erőmet és folytattam az élethalálharcot. — Teljes három órán át tartott ez így... Úgy kilenc óra felé hailálfaradion, agyon­fagyva Stamtíjord közvetlen közelében par­tot értsem. Egy paraszt, aki látta kétségbe­esett élethalálharc ómat felém nyujotta a jobbját. Meg váltam mentve... — A lakosság, amely a szörnyű vihar ál­dozataiért aggódott, a legnagyobb gyöngéd­séggel vett ápolás alá. Nem tudok azonban elég hálás lenni a reykjaviki francia konzul­nak, aki páratlan szívélyességgel a házába fogadott... — A tenger partravetette a Pourquoi-Pas? valamennyi áldozatának a holttestét? — kérdeztem Charcot hajójának egyetlen meg­menekült emberétől. — Sajnos, nem. Csak huszonkét Holttes­tet sikerült megtalálni, úgy, hogy velem együtt hajóm huszonhárom emberének sor­fáról tudunk csupán. —• Még- valamit — hadarta a telefonba Izland szigetén Gonidec. — Nyomban meg­menekülésem után, amikor a tenger csak va­lamennyire is megnyugodott, mégegyszer ki­mernem megnézni c> Pourquoi-Pas? roncsait- Csak a lőárbóc csúcsa állt ki a vízből... Dél előtt tizenegy óra volt é.; .1 tengeren való­sággal nyüzsögtek a halászhajók, hogy a ka- i:ift/rrófa esetleg élctlxrnnvuradt áldozatait ki­mentsék. Sajnos, már késő volt. — Mit üzen ju feleségének, Gomidcc? —1 volt az utobó kérdésem. Kis (v/iinot következeit, majd remegő han­gon felhangzott a telefonban: — Mondja meg neki, hogy ölelem és ké­rem várjon rám a kikötőben, amikor haza- érkezem. H. G. Egy megszökött szovjetrepiilőtiszt leleplezései o szouieí hadseregről A német, könyvpiacon uj könyv jelent meg, amely tartalmánál é> szerzőjénél fogva, ér­deklődésre tarthat számot. A könyv cinic: ,,5 Joli re Sovjetflieger" és a szerző Krawetz György volt orosz repülő. A szerző öt évig szolgált a szovjet légierejénél, mint a Lenin­grad—Moskwa légiforgalom pilótája, posta- szállitógépével együtt szökött át Oroszor­szágból Lettország területére! A gépet dip­lomáciai követelésre a szovjetnek kiszolgál­tatták, de a pilóta megtagadta a visszatérést és Németországban telepedett de. A vörös hadseregről, ahonnan politikai megbízhat at lansága miatt bocsátották el, igy ir a szerző: Oroszországban a (légierők politikai meg- bizhatóságára különös gondot fordítanak. A vörös hadseregnél a vezető elv az, hogy min­den katona ne csak szakembere legyen fegy­vernemének, hanem a viilágforradailom aktiv harcosa is. A katonai repülőképző iskolában a kato­nai ismereteken kívül még a következő tan­tárgyukat tanították: politikai működés, az osztályharc történelme, lenmizmus és szov­jetgazdaságtan . Az ilyen tantárgy előadásán a fronton va­ló barátkozás kérdése került szóba, abban a vonatkozásban, ha a vörös hadsereg vala­mely kapitálisa állam hadseregével szemben háborút viselne. A politikai megbízott arra a kérdésére, hogy az ellenséggel való barát­kozás ilyen esetben megengedhető-e, majd­nem egyhangú volt az igenlő válasz. A ta- * nár azonban azt felelte, hogy ellenkezőleg. A barátkozás annak idején, a cári hadsereg szétzüllesztésekor helyénvaló volt, de egy szovjethaboruban kétélű fegyver lenne, mert a hadsereg szétzüllesztésót is elősegítené. A proletár katonák ellen éppen úgy kell har­colni mint az osztályellenséggel szemben. A kapitalista hadsereg erejét a harctéren kell megtörni. Egy szomorú levél és követ­kezményei  kolkktávizálás a hadsereget sem hagyta érintetlenül — írja « továbbiakban Krawetz. — Káros hatása a hozzátartozók elkeseredése folytán a katonákra is átragadt. Fanaszos le­veleket kaptunk otthonról. Ijesztő hírek i kaptak szárnyra, beszéltek f-elkeíésekről 3 ezeknek légierőkkel történt leveréséről. Pa­rancsnokságunk bizalmas osztállyá fokozot­tan működött. Egyik éjjel a laktanyában fel­gyújtották a villanyt s az iskolaparancsnok lépett be egy ismeretlen tiszt kíséretében. Két bajtársunkat megmotozták és elvezették. Találgatni kezdtük, mi történt. E pillanat­ban hangosan megszólalt egyik bajtársunk: — Ne beszéljetek, a bizalmas osztáily job­ban tudja, hogyan keli eljárni, mint ti. Csend lett s a bizonytalanság érzése vett erőt rajtunk. Nagy propagandát fejtettek ki köztünk abban az irányban, hogy foilun lakó roko­nainkat felvilágosítsuk a szovjetkormány po­litikájáról s a munkaközösségbe való belé­pésről meggyőzzük őket. Egyik bajtársunk felvilágositó levelére a következő válasz ér­kezett: Kedves Petja! Leveledet megkaptuk. Watt­ja bátyád és mindnyájan szívből üdvözlünk. De érthetetlen dolgokat Írsz nekünk. Minde­nünket (leadtuk már az átíamnak. Nincs már semmink! A kollektívba már be vagyunk sorolva, csakhogy mindnyájan meztelenül já­runk 's nincs mif felvennünk. Azt irod, hogy jól megy a sorod. Mi, hála Istennek, egész­ségesek vagyunk. Egy nagy kéréssel fordu­lunk hozzád. Küldd el nekünk a régi ingei­det s valamilyen nadrágot is. Nem tudunk már mit felvenni. Minden jót kívánunk. Testvéred Stepan. Irta Tkatschoff. Amiatti aggodalmában, hogy a, pohtikai osztály a levelet felbontotta és elolvassa, baj­társunk felterjesztette azt a parancsnokság­hoz, azzal a jelentéssel, hogy Tkiatsohoff, aki a levelet irta, mindig ,,Kulak“ volt s j amit ir, az elejétől végig valótlanság. Az ő i rokonai ilyesmit sohasem diktálhattak. A po­litikai osztály, okulás céljából, közzétette « levél tartalmát az iskolai közlönyben", ma­gyarázatok kit! látta el, amelyek arra mutat­tak, hogy az osztály ellenség miképpen igyek­szik a katonaság sorait megbontani. A levél a hozzáfűzött magyarázat ellenére is mély benyomást keltett a szovjet-repülők és más alakulatok körében. A narancshéj A vörös hadsereg győzelme egy katonai narancshéjon fog elbukni: a politikai bizto­sok szerepén — mondja Krawetz György könyvében. — Egy hadsereg, amelynek a működésébe politikai biztosok belekotyog­nak és bolckontárkodnak, sohasem rendel­kezhet annyi erkölcsi erővel és egységgel, amennyi döntő győzelem kivívásához elen­gedhetetlenül szükséges. (A harcigép>ek csak úgy jelentenek valódi harci értéket, ha er­kölcsi erő van mögöttük). A politikai biz­tosok szerepére azonban nagy szüksége van a szovjetnek, különben eJőbb-utóbb a had­sereg kezébe kerülne az államhatalom. A po­litikai biztosok szerepe viszont a katonai egyetértést megbontja. Az orenburgi repülőképzőtanfolyam elvég­zése után repülőtisztté neveztek ki. Ekkor már abban a helyzetben voltam, hogy a lak­tanyát gyakrabban elhagyhattam s többet mozoghattam a polgári éleiben. Itt azt ta- p>asztaitam, mennyivel rosszabb azoknak a helyzete, akik katonai élelmiszeradagot nem kapnak. A nehézségek olykor az éhinséget közeliek meg. Nekünk, repülőknek, a lakos­ság szívesen vállalt mosást és minden más munkát, csak azért, hogy élelmiszeradagunk­ból morzsákat kapjanak. A munkások és al­kalmazottak sohasem tudtak jóllakni. Zsír­ért, lisztért vagy vajért mindent lehetett kapni a lakosságtól s a városban minden le­ány arról álmodott, hogy katonához menjen férjhez — az élelmiszeradag miatt. Lisztadagunkat a városban nyíltan árulták s ha az iskolaparancsnok emiatt valakit szi­gorún felelősségre vont, ugyanakkor az ő felesége titokban eladta élelmiszeradagjait. Jó repülőtiszteket gyakran mel.őztek az előléptetésnél, mert politikailag nem voltak elég kétszinüek. Nemcsak a szolgálat telje­sítését követelték tőlünk, hanem a lelkünket is el akarták venni. Arra is kényszer-nettek, hogy mint tisztek egymásra leselkedjünk s árulkodjunk. Egyik napon a politikai osz­tály letartóztatta egyik tiszttársamat. Nyom- taílanul eltűnt! Az a hir terjedt el róla, hogy ellenforradalmi felhívásokat találtak nála. Óvatosabbak lettünk és képimutatók.. A repülőterünk kapuján agy reggel szén­nel odarajzolt horogkeresztet találtunk, A bűnöst nem találták meg. —tiiiuLMuiBBwgata—MEM«—amnniiiiBiw SZENTPÉTERI-GAZDAC-FÉLE Elemi iskolai egységes olvasókönyvek KANDRAY-TITZ-FÉLE Elemi iskolai számtanok MINDEN OSZTÁLYRA az Ellenzék könyvoszfályában, Cluj, Piaţa Unirii, kap­hatók! ! — Iskoláknak jelentős árkedvezmény ! Kolyzsák a zukák Segbizfosabb nyári megőrzőié Vigyázzon, csakis „Korres" gyártmányt használjon. 5 évi időtartamra impregnált zsákok, melyek a télire eltett ruhát teljesen beburkolva, védi a molyok támadásai ellem Háromféle nagyságban készült, 35, 50, 85 lejért kaphatók az Ellenzék könyvosztályá­ban, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre a pénz elő­zetes beküldése mellett szállitjuk. Egy darab rendelésnél 10 lej, minden további darab­nál 6 lej küldendő portóra. I9J6 oki óh ér ?. Woronoff fiatalító kúrájáról külön féle véleményeket hordottak össze, me lyek legtöbször egymással éppen ellenié lesek. Némelyek azt állítják, hogy a mű­tét után az ember a török szultánok régi előjoga után epekedik, a nagyon öregek meg egyenesen a gyermekkorba cseppennek vissza (ezt ugyan Voronoíf nélkül is elérik); mások amellett erős- ködnek, hogy a maszlagos kecsegtetés csupa szemfényvesztés. Akárhogy is áll a dolog, azt az egyet nem lehet ráfogni a fiatalító apostolra, hogy bort prédi­kál és vizet iszik. Mert a 76 éves mester nek — 20 éves felesége van. Az ugyan még eldöntésre vár, bogy az öreg tudós fiatalodik a feleségéhez, vagy az asz- szonyka öregedik az urához; de annyi bizonyos, hogy Voronoff keresve sem találhatott volna mesterségéhez pompá­said) hirharangot, mint ezt az önfel­áldozó 20 éves menyecskét. * A tetszhalottak a vak riadalmon ki­vid akárhányszor mulatságos felvoná­soknak. keresztül húzott számításnak, füstbe ment terveknek az okozói is. Rendszerint jól végződik az időelőtti fel­támadás: további tehertétel gyanánt sze­repelnek a föld hátán, amig újból és igazán meg nem halnak. Sokkal cifrább az eset azonban akkor, ha a tetszhalál csecsemőnél áll be, amit egy furcsa tör­ténetke is megerősít. Hivatalosan meg- állapítást nyert, hogy a gyermek halva született s az elhervadt embercsirát pi- rinyó koporsóba zárták. A kis csemete azonban megfelebbezve az orvos Ítéle­tét. rázendített az élet első hangjaira: a koporsóban egészséges sírásba kezdett. Ahogy kiszabadították örökös ágyából, még 12 óráig küzdött a halállal, mikor is végérvényesen megadta magát az enyészetnek. Eddig minden rendbet volna, hiszen ezen elöbb-utóbb mind­nyájunknak túl kell esnünk; de rende­zett államban a halottat el is szokás te­metni. És itt következik a nehézség. A szülök a keserves 12 óra alatt elfelejtet­ték megkereszteltetni a gyermeket, a pap pedig enélkíil nem temetheti el; viszont a hatóság pap nélkül nem engedélyez hét temetést. — Nem is töröm a fejem azon, hogy mi lehetett a kis halott sor sa, mert az efajta „fából vaskarika“ a fiskálisésznek is dolgot ád; legfennebb azt a komoly figyelmeztetést küldöm a születendő csecsemőknek, hogy vagy él­ve, vagy halva jöjjenek erre a cudar vi­lágra. S miután itt harmadik eset is le­hetséges, mintsem hogy ilyen bonyo­dalmakat intézenek elő, inkább — ne is szülessenek meg. * A 86 éves dúsgazdag amerikai birto­kos saját vallomása szerint is azok közé a kevesek közé tartozik, akiknek nyu­godt, békés élete van. Mindenhez hozzá­jut, amit szeme-szája kíván, egyszóval semmi sem hiányzik földi boldogságá­hoz. És ez az ember hosszú életében soha még bivalyszekéren sem ült. Akár­milyen távolságra szólították el ügyes­bajos dolgai, azt a két lábával rótta le. — Lám, a texasi farmer gyalog tovább ért, mint mi — repülőgéppel. * Igen sokat kíván tőlünk az uj fran­cia akadémikus, mikor arra akar min­ket rávenni, hogy higyjük el neki, amit talán ő maga sem hisz: hogy „a becsü­letes ember, amint cselekedni kezd, nen tudja elkerülni a hazugságot és az áru­lást“. A mi parlagias agyunk még nem képes feldolgozni azt a forradalmi ér­tékváltozást, hogy a becstelen ember hü és igaz. Nem tagadható, hogy lassacs­kán haladunk e közvetett következtetés­hez, de amig erre sor kerülne, még meg­várhatunk nehány akadémiai tagválasz­tást. Hátha az újabb tehetségek elfo­gadhatóbb tételekkel lepik meg a vilá­got. — Nem tudunk ellenállani annak az ingernek, hogy megjegyezzük: egy akadémikus okosabb dolgokkal is fog lalkozhatna. Omikron. MAGYAR EGYSÉGES GYORSÍRÁS TAN­KÖNYVE (Kaitona-Eckert-féle) fogalmazás! réíz jj lejért kapható az. Ellenzék könyvosztályában, Cl tő Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel szállítjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents