Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-04 / 230. szám

n LI fí N 7 fi K 1010 ni 1 óh er *. e m m A fclosrjeninek nőin tetszik. \ s/.orkosztö nagyra morosztetto szür­ke szemeit. Klmomltad a feleségednek? Hát persze. Mindent elmondok neki. 0 a/ én mn/sám és egyben a h‘K* jobb közönsógitm. A szerkesztő soká nézett az íróra. — llAny éves vagy? — kérdezte. — Negyvenkettő. És mindent elmondasz a felesé­gednek? — Mindent. — Marha... S engeded, hogy lebeszél­jen valamiről, ami benned van?... Mi köze az. asszonynak ahhoz, hogy mit akarsz megírni? Az iró hallgatott. Valami harag kez­dett berzenkedni szelíd lelkében. De a szerkesztő nem hagyta abba: — Mit mondjak neked. Legalább is hatásköri összeütközés. A teleség az em­ber életében egy nagyon határozott té­nyező. A feleség a született realitás. Az ö dolga, hogy rendben tartsa a lakást, gondoskodjék az étkezésről, a tisztaság­ról, a társadalmi összeköttetések ápolá­sáról. Mindenről, ami kézzelfogható az ember életében. De hogy egy iró az al­mairól beszámoljon a feleségének, az irodalmi érdeklődéséről, egyáltalán a lelki életről, ez legalább is marhaság... Csak megzavarod azt a szegény asz- szonvt... Felborítod az ő nyugodt, biz­tos világképét... Most ő összezavarja a te fantáziádat a saját határozott gondola­taival. Az ő dolga, hogy a gyerekeit ne­velje. Hogy jön ő az ostraciznmshoz ?... Fogalma sincs róla, mi az? Hogy itt te egy szimbolikus képben a mai élet mély és titokzatos alapjait mutatod meg?... Neki még a kész darabot sem szabad látnia, sőt a szinpadi, vagy a mozibeli előadást sem. Neki a pénzt kell látnia, amit kapsz a dologért... Ez őt tökélete­sen ki fogja elégíteni... Az Írónak, aki mindent, amit irt, mint valami kettős lélek közös műhelyében szokott kitermelni, nagyon váratlan és furcsa volt barátjának ez a támadása. Nem is értette meg. De a szerkesztő to­vább tüzelt: En nem azt mondom, hogy az iró valami misztikus légköri teremtsen ma­ga körül a lakásban: én azt mondom, hogy az iró éljen ki mindlent, amivel terhes, de élje ki magában. Ha a felesé­ged gyereket hord, eszébe sem juthat, hogy ennek a fázisairól neked beszá­moljon, ő maga sem tud róla semmit. De azt neki egyedül kell elvégeznie és idegenek asszisztálnak még a szülésnél is... Ugyanígy kell az írónak a maga dolgát elvégeznie. Lessék kihordani a magzatot és készen nyújtani át az alko­tást. Figyelmeztetlek, hogy azt a sze­gény asszonyt rettenetes bajba sodrod, a végén azt sem fogja tudni, fru-e vagy lány? Az iró megrázta a fejét. Ez az egész tökéletesen ellentétben volt az ő irói munkásságának módjával, ő valóban, különösen nagyobb munkáit a feleségé­vel közösen hozta létre. A legkisebb részleteket megbeszélte vele, mert ki­áradó természet volt: gyermek. S a fele­ségében nemcsak hü barátot és érdek- közösségben levő embert sejtett, hanem egy titokzatos magasabbrendü lényt, aki fel van szerelve arra, hogy befo­gadja s átértékelje, sőt újra szüloti az ő gondolatait. Nemcsak közönsége volt neki a feleség, hanem a valóságos leg­felső fórum, melynek Ítéletéért küzd. Nem a Moliére szakácsnéja, akinek az iró felolvasta müveit, hanem valami több, mint egyenrangú tényező: a fele­sége arcát úgy figyelte, ha valamit el­mesélt neki, mint a haruspexek a mada­rak repülését, amelyből meg akarják állapítani a jövendőt. — Egy ilyen házasság az én számom­ra nem volna házasság. A feleségem nekem az egész közvéleményt képviseli. Mindent, amiért érdemes küzdeni. — A, nevetséges ember. Ha a feleséged véletlenül iró volna, neki éppen ugv le­Badapesfen az István Sirály Szállodában kaphat minden igényt kielégítő, MÉRSÉKELT ÁRU SZOBÁT VI- Podmanicztyn. 8. Teljes kényelem, központi fűtés, ál­landó meleg-hideg folyóvíz, lift, tele­fonos szobák. Telefon 202-43,294-34 NAGYSÁGOS ASSZONY! Télire vásároljon gyapjúszövetet a GALLIA-TOL mert a GALLIA szövetek pontosan az 1936-37. párisi divat-szezont képviselik, mert társaságunk szoros kapcsolatban van a párisi divattervezőkkel. A „GALLIA“ SZÖVETEK aIcgfinomabbgyapjuból készülnek, ezért melegek és viselésben csodásak. A Gallia szövetek fino­mabbak és sokkal olcsóbbak, mint más szövetek BRAŞOV Piaţ i Libertăţii No. 3. CLUJ Strada Gen. Neculcea 2. SIBIU Sfr. Regina Maria 7. betétién lenne veled közösen hozni lét­re valami egészséges dolgot s nem is avatna bele. Egy nő ennél igazán reáli­sabb lény. Egy irófeleségnek Isten ments, hogy író férje legyen. Hiszen az elrontana mindent, ami benne megszü­letik. Irófeleségnek egy bankár kell, vagy kereskedő, vagy földbirtokos, vagy munkás: akármi, csak nem szellemi éle­tet élő ember. Valaki, aki hazahozza a pénzt, amiből ő elláthatja a háztartást, ha már az a sorsa... De azt hiszed elkép­zelhető, hogy egyr bankár a feleségét az­zal terhelje meg, hogy ha valami ideája van, azt azonnal közli az asszonnyal? Dehogy is. Nem elég az asszonynak az eredmény?... Ugyanígy kell az írónak is berendezkednie. Az iró nevetni kezdett. Annyira nem tekintette komolynak és keresztülvihe- tőnek ezt a dolgot, hogy csak nevetni tudott rajta. — Megkaptad az ostracizmust — mondta a szerkesztő. — Hogyhogy’? — A feleséged cserepekbe törte az egész álmot és kivetette a szemétre... Próbáld csak, csináld meg! — s ha vég­re eléred az első átütő sikert, majd meg­látod, hogy a feleséged magának fogja tulajdonítani az egészet. Most azt mond­ja: milyen szerencsétlen vagyok, az uram csak butaságokkal foglalkozik... Akkor azt fogja mondani: az én uram a legnagyobb ember, százötvenezer pen­gőt keresett egy butasággal. Az iró nevetve elbúcsúzott, hazament s az egészet elmondta a feleségének. Az asszony azt mondta rá: — Ezzel a gazemberrel többet nem ál­lasz szóba. Érted?... Ez úgyse tud segí­teni rajtad. Gyakorló orvosok es orvostanhallgatók nél­külözhetetlen ké­zikönyve, olcsó árleszállításban ! Dr. Forbát Sándor: A MODERN THERÁPIA ZSEBKÖWYVE \ (Recipe-könyv) 770 oldal, az eddigi 600 lej helyett, most rö­vid ideig 165 Lei. Kaphatóazhllen- zék könyvosztá­lyában, P. Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk Dr. Vöígyesi Ferenc: Üzenet az ideges embereknek! Ennek a nagysikerű könymek mosc jelent meg a II-ak javított é?, bővített kiadása. A 448 olda­las hatalmas könyv árát csak 158 lejben állapí­totta meg a kiadó, hogy igy a nagy tömegek részére is azt hozzáférhetővé tegye. Kapható az Ellenzék könyvosz:ályában, Cluj, Piaca Unirii. Vidékre utánvéttel is szállítjuk. pír mintha hivalkodna, mintha gúnyolódna vele. Kinyújtotta utána a kezét, aztán egy rán­tással letépte róla a papírt. Egy kendő volt. Rojtos szélű, barna se­lyemkendő. Rózsi megnézte benne a széthulló, apró virágokat és megdobbant melegen a szive. Leánykori, régi álma volt egy ilyen selyem­kendő. Jó, hogy eltalálta a gazda. Az ablakdeszkára felállította a kicsi tük­röt, lekapta fakó szinü, barna hajáról a zölddé fakult fekete kendőt és feltette helyé­be a díszes, virágosat. Tetszett magának. Lám, hogy megszépíti. Aztán eszébe jutott az előbbi kellemetlen jelenet. Vádolni kezdte a lelkiismeret. — Hát most, éppen most, mikor nyolc évi házasság után először ajándékozza meg a gazda?... Lám, ‘iszen szeret — suttogta ön- | telten maga elé. — Szeret, hanem, nem kő- tene. — Szegény Anti — sóhajtotta és boldog melegség öntötte e! a szivét. Kikönyökölt a nyárikonyha léces ajtójára. Nyugodt volt. Szinte boldog. A virágos kert felől lágyan, bóditóan öm­lött a violák illata s egy pár megkésett mé­hecske döngicsélt körülöttük. Rózsi életében először volt szerelmes. — Fordítani egyet az életen — gondolta. — Helyre kell a csorbát ütni Antival, ‘iszen még lehet szép az életük. Közös ’egyen min­den. Nincs többet külön gazdaság. Mosolyogva nézett a gazdára. Zord arccal cigarettázott a favágó tőkén. Odakiáltott neki: — Anti! A gazda felemelte a fejét, aztán elfordult. — Mi a bajod?! — mondta sötéten maga elé. — Gyere bé! — kiáltotta Rózsi és gom­bolta szőttes mellénye gombjait. — Anti, ne haraguggyál. Most adok pénzt. A gazda eltaszitotta a kezét. — Nem kell alamizsna! Tedd el, a téd! Tűz lobbant fel az asszony szemében és fáradt, keserű ajka mosolygásra hasadt. — Ne te bolond! Tedd el mind, ‘iszen te vagy a gazda. Többet nem különcködünk. Ami az enyémé, az a téd es. Tedd el! Anti elvette a tarka zsebkendőt 3 kedves­kedve benyúlt az asszony nyitott mellé­nyébe. Nem tudta, mit gondoljon, mi lelte az asszonyt? Nézte lángoló arcát s megfogta szivét a fájdalom . . . Szegény bolond, de későn csi­náltad. Hanem azért most es jól van — gon­dolta és megszorította markában az ezrese­ket. — Az enyém? — kérdezte. — Gazda va­gyok? ... Oda teszem ahova, akarom? ... — Megmondtam — intett az asszony. < Anti magához húzta, cuppanósat csókolt meleg arcéra s öt ujját beletúrta hízelegve a hajába. Az asszony pénzsóvár, szürke lelkében, vi­rágok nyíltak. Fejét az ura széles mellére hajtotta. — Lám, ‘iszen boldog es lehet az ember — gondolta. A virágos, selyem kendővel leteritette a múltat s színes virágain át megpróbálna meg­álmodni a jövőt. Lágyan, melegen 'szinte si­mogatva nézte a kanapé karján. Nagy hálát érzett a divatos, cifra selyem iránt. Jóvá tette az ő elhibázott életét. Közelebb hozta szivét a gazdához. Mi volt neki a pénz eb­ben a percben? . . . Semmi. Nyugodt lélekkel nézte, hogy az embere katonaládájába rakja el. Még nem is sóhajtott. Mosolyogva bámult ki az ajtón. Valahonnan, messziről holllszoto a hazaté­rő csorda kolompja s az istállóban, társát váró, zokogó bőgőssel, elbődülte magát Vi­rág, >a fejős tehén'. Rózsi megrázkódott. A kötelesség helyet követelve magának, kiverte szivéből az ál­modozást. Leakasztotta a sajtárt, vizet töl­tött bele s karjára dóba a fejőkendőí. A léoes ajtónál visszatartotta a gazda. — Maraggy még Rózsi. Előbb füvet vá­gok a tehénnek. — Méssz te?... Vágsz?? — ragyogott az asszony arca. Eddig sohasem jutott eszébe a gazdának, hogy megtegye helyette. Minden este nyugodt lélekel s cigarettázva nézte vé­gig, hogy nyüszütöli a füvet az asszony. Rég időtől fogva nem érezte Rózsi magát ilyen fiatalnak. Dudorászva tett-vett a .sütő­be. Megigazította az asztalterítőt. Élhesse- | gette a kenyér pirostakaróján zümmögő le­gyeket, aztán ágat) dobott a szunnyadó tűz­re. Füst csapott ki a spar el repedezett tete­jéről és megtöltötte az alacsony lakást. Rózsi úgy tüdőre kapott egy szájjal, hogy kicsor­dult 'szeméből a könny. — Ejnye az anyád-.. — elkaoagta magát és csodálkozott önmagán, hogy nem károm­kodott. Kinyitotta a kertbe néző parányi ablakot. Ott volt a gazda. Kaszája fényesen csillogott. Sikoltva vágott bele éles pengéje a friss fűbe. Nyomán dűltek a karcsú margitvirá- gok s a Rózsi szeme belegyönyörködött a vastag rendekbe. Nézte a gazda fehéringujjas két izmos kar­ját, ahogy összehajtogatja a füvet, aztán megáll, hallgatózik. Lassan becsusztatja két vastag ujját a szájába és halkan, hivóan füttyentett egyet. Felveti a fejét. Bronz szí­nűre égett arcán megtörik a hunyó nap fé­nye, barna szeme kitágulva ragyog és óvatos maoska'éptekkel megindul a szomszéd kert alacsony sövénye felé. Rózsinak a viszafolytott lélekzete megülte szivét. Hallhatóan, nehezen dobogott. Kitol­ta fejét az ablakon. Ott álllc az ember a kert mellett. Félkö- t nyökével rátámaszkodott a sasra s a másik keze átnyúlt, hogy magához húzzon valakit. Látta, hogy megbújik a leány fiatal teste az ura mellén. — Megvetted? — hizeleg halk hangja, 'si­mogat a keze. Az embernek nincs szava, csak igent int nagy fejével. — Melyiket?... Azt a tubák szinüa Asz- tat a virágosat, akit választottam? — Asztat — ina Anti s egy pillanatra csend telepedik körülöttük. Anti arca lángol. — Ha kijösz ma éjjel, odaadom. A nagy körtefa alatt várlak. Rigó szállott a köftefárta, csufandárosan kiáltotta: ,,Fiityöl a rigó!“ A leány simul. Teste odaadó ígéret, mint a megérett búzamező. — Kiszököm... Ott leszek... és felnyú­lik csókrahasadt ajka. Rózsi megrázkódottt. Feje oldalt billent és csörömpölve leverte az ablakot. Az arca ijesztő, vad volt. A szeme csillogott. — Ocsu bösüyete van — sziszegte. — Eladja egy selyemkendőért... Te hitvány rongy! — kiákota s a kendő után kapott. Durva kezéhez ragadt finom selyme, mi­kor megvágta szélét az ollóval. Tépte, ha­sogatta és vad kárörömmel rátaposott a szí­nes rongyokra. Kielégültten lihegett, amíg agyába nem nyi­lallt a gondolat. —. A pénz! — sikoltotta. — Â szennyeske ára! Ott hagyta a selyem rongyot s egy ug­rással a ládánál volt. A födeléhez kapott. — Bezárta! — sóhajtott eszelősön s vadul rikoltott. — A pénzem! ... A p*écze3Ű ... — és megtépte lelkét a zokogás. Belekapaszkodott a láda zárjába, ösezefcgt.t fogát- Tépte, rázta s öt ujjábói megcsorduló vérét mohón beszivta a sütő tapaszai földje.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents