Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)
1936-10-25 / 248. szám
í: LLBNZÉK 1 93 h ok . ti her 2 5. G idejű mr.’ict sft. Nyilván rqüilőgépek segitscgévrl. Dr ;i Ivu'tUu stelhők betegség o.öidéő hatása erősen függ ,t különböző mr teorológriu rénvc/őktöl. Szára* cs napos ülőben .1 iuk- criamok elpusztulnak az ibo- vámul! sugarak hatása alatt. Magas hőmérsékletnél! azonban « csirák kedvező élctfelré- u-.ek közé kerülnek. A levegő pillanatnyi vegyi összetétele is kedvező, vagy káros h t lássa! lehet a hacillusokna. A timádó fél azonban robbanó fegyverrel is továbbíthatja a baktériumkuhurákat. Tril- !at az, állitja, hogy a robbanás nem pusz- :itja el a csirákat, sőt megkönnyíti a bakteri um tő mege-k szétszórását. A veszedelmes máltai láz A járványok előidézésére a vizet, forrásokat, folyókat, kutakat — is fclhasználhm- ja a támadó, de ez a veszély sem o van nagy, mint ahogyan képzelik. A mesterséges fertőzés ugyanis csak igen nehezen sikerül. A vérhosbacil lusok nem fejlődnek kellően a vízben, a luMiíus/hucillus -sem fertőzi meg egykönnyen a nagyobb tömegűi vizet, hacsak nincs szerves trágyával keverve. Még a legtöbb sikerrel biztat 41 baktérium háború terén a máltai láz előidézője, amelynek igen nagyfokú terjedőképcsssége és fertőző ereje van és legtovább él idegen környezetben. hz a méreganyag könnyen behatol a szervezetbe és pedig nemcsak a gyomron keresztül, hanem lélekzés és egyszerű érintkezés utján is, feltéve, hogy a bőrön akár parányi sérülés is van. De ha nem is mérkőzhet a bacillus a többi támadó legvvérrel, még sem szabad számításon kívül hagyni esetleges háború esetén s minden szükséges óvintézkedést meg kell tenni, anélkül, hogy szükségtelenül túlzott félelmet oltanának a lakosságba. Nem szabad azonkívül arról sem megfeledkezni, hogy az 1927 julius 17-iki genfi protokollum határozottan megtiltja a bacillusok felhasználását a háborúban. kaphat minden igényt kielégítő, MÉRSÉKELT ÁRUSZOBÁT II Podmatraiczky-u- 8Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. Telefon 202«43.2S4-J4 Aiokveráe Gyermekkorom tói kezdve foglalkoztatta fantáziámat temetőnk egy régi, koporsó alakú sírja. A kis falusi sirkert szélén vad bokrokkal és burjánnal övezve olyan szerényen húzódik meg a többi jólápolt sírok között, mintha az, aki akttá pihen, holta után as igyekezne megbújni a kiváncsi és kérdő te- kientetek elől. Több mint egy évszázaddal haiála után az emberek még mindig valami megmagyarázhatatlan borzongással kerülik el. Játszadozó kis gyermekek, ha rábukkannak, ijedten menekülnek és felnőttek is orna haladva akaratlanul meggyorsítják lépteiket. Több ez, mint a primkrv emberekbe be- idegződött babonás félelem a halottal szemben. Itt már nem annyira haiottól, mint inkább kisértettől félnek. Halottak napján este egyszer kimentem a kivilágított, virágokkal borított temetőbe s ekkor még szembetűnőbb, még szomorúbb volt ennek az egy simák kiközösítése. Egyedül, elhagyatva állt a rideg kőkoporsó, tetején üresen tátongott a virágoknak szánt mélyedés. Aki emeltette, bizonyára nem hitte, hogy rajta kívül soha senki nem lesz, aki csak egy fenyőágat is elhelyezzen benne! Hirtelen feltörő részvétről, vagy csupán egy hangulattól inditva, fátyol virággal behintettem sírját s éppen gyertyák gyújtásánál dacoltam a széllel, mikor háta megett töpörödött öreg parasztasszony szólalt meg: — Ne fáradozzon azzal drága lelkem, nem gyullad meg gyertya ezen az „elátkozott síron“ sóira. Mióta eszemet bírom, nem törődött ezzel senki és legjobb, ha maga is beleihen hagyja, nem jó az ilyet zavarni. Mikor látta, hogy egymásután csillannak fel az apró ángocskák, hihetetlenül csóválta fejét és kiváncsi tekintetemen neki- bátorodva, közeli padkára húzott maga mellé. Kérdés nélkül megeredt a nyelve. — Tudja kisasszonyként, én még csak csepp gyermek voltam, amikor ennek a sírnak történetét hallottam, dehát szegény, megbo.dogult édesanyám hosszú téli estéken, kemence mellett, ba tengerit morzsoltunk, annyiszor elmesélte, hogy szinte ma is minden szavát hallom. Hát kérem az úgy történt, hogy a faluban lakott egy igen nagy Ur. Jó ember volt, sok szegénynek adott kenyeret. így került udvarába a falu legszebb parasztlánya, Asztalos Borbára is. Fiatal volt a lány és olyan ragyogó szép, hogy bár nagyon szegény volt, mégis & legmódosabb legénnyé', járt mátkaságba. De úgy látszik szerencséjét nem becsülte meg, mert hogy, hogynem, biza vőlegénye elhagyta. Akkoriban azt pletykálták, hogy egy szép nyári délután cséplésnél kinn hancurozott a fiatalság, mikor egy legény észrevette, hogy az szép Borbarát „Az Ur“ kerülgeti. Mi igaz, mi nem, nem igen tudta senki, de bizonyára nagy szégyenbe eshetett, mert az kelkoporsé egész falu megvetette. Hogy meddig élt és hogyan ez bizony már kiesett emlékezetemből — öreg vagyok már én is, kilencvenedik évem taposom, ez meg bizony régen voit —, lehet, kifelejtek valamit, de a ha.á- lárói már sokkal többet tudok. Betegség vitte-e korán sirba, vagy ő menckitette fiatal életét a halálba, mindegy is, de édesanyja még papot sem engedett hívni temetésére. Szakadt az eső, mikor clföldelték, mégis az egész falu ott volt. Édesanyja rettenetes átkot ordított az égre és mikor a körüláliók csitították, még akkor is azt kiabálta, — borzongok kimondani is — ^a föld se fogadja be, még ott se legyen nyugta, vesse ki a testét!" Másnap a temetőor fedezte fel a koporsót a föld felszínén. Az anyja átka fogott rajta. Nem is próbálták többé elhantolni, ezzel a kőlappal borították be koporsóját s azóta itt nyugszik, ha ugyan nyugodhat! öreg Mari néni rágnanyilt kis szemei kísértetiesen csillogtak a gyertyafényben, kislánykori rémület tükröződött tekintetében, bizonyára épp ily ijedten hallgatta egykor édesanyját i'i, mint most saját elbeszélését. Hirtelen felállt, megborzongva az emlékektől s az elátkozott sírra pillantást sem vetve, sietve elbúcsúzott. Mari néni összefüggéstelen meséje többé nem ment ki fejembő:. Most már kíváncsian kezdtem kutatni Asztalos Borbára tragikus életének nyomai után. Másnap ujna kimentem sírjához. Ekkor fedeztem fel, hogy a felső kőlap és benne a koporsó elmozdítható az arasznyi szélességű kőtalpról. A temető- őrrel együttes erővel félre is toltuk ezt s a rozsdás vaskereszt tövében az alsó kőoalpra vésve egyszerű, de szószerint visszaadott felírás bukkant elő: Ezen emlékkövet tétette L. Báró B ... F ... hűséges gazdaszszonéjának, Asztalos i Borbárának emlékezetére, ki is meghalálo- zott 1822 esztendőben Sz. György havának i-ső napján. Visszaállítottuk a koporsót talpazatára. Mindkét oldala sűrűn teleirva, már alig látható betűkkel, helyenként elmosódva, vagy kitöredezve. Gyökérkefe segítségével megtisztítottam a bemohosodott feliratot, mely betűzve, tagolva lassanként. értelmes versé ! alakult. E sírnak tsendes kebelébe , Élete virágzó delében Nyujtóztatva halál karjára Nyugszik Asztalos Borbára. Itt szemei az irigységnek öldöklő lángokkal nem égnek, A rágalom nem lövöldöz — és Fulánktaían minden üldözés. Huszonhat esztendős cletc, Elégséges rendes lehete, Hogy fáraszt it sors, de nem késnek Munkái a gon viselésnek. Susánna, Sigmond cs Ágnes ti — Nőm ölelitek többé testi Karokkal az. édes t.sokokat Osztott szerelmes anyátokat. Szellők a bádjadt gondolatok Emberére árnbrát fújjatok, Ott, hol bizonyos u nyugalom, Mosolyodjon el a fájdalom. II. Jó| tevő kezeken szunnyadva, Am de három árva marada, Kik könnyezik érettek sokat, Fáradt, árva édes anyokat in. A hivség bus könnyei bővön Pcrmcdeztck c néma kövön. Végre a remény fcü jajdula. Hideg okoskodásra hulla. IV. Apolgasd a három ütmeiét, ó, egy jól tevő kéz c setét Sírkő állói kér utoljára. Néhai Asztalos Borbára. Mari néni anyjáról a leányára szállott elbeszélése .s az. itt talált h teles adatok nyomán kibontakozott előttem most már teljes egészében Asztalos Borbára élete. Hogy mi lett gyermekeivel és hová jutottak, senki nem tudja, mim ahogy az; sem, hogy a szép sir- verset hu lovagja irta-e, vagy pedig idegen költő alkotása. De nem is akartam a halott titkát tovább kutatni. Lassanként u?y: örökre eltűnik. Az. öregasszonyok, köztúit már Mari néni ls megpihentek. Az omladozz .sírkő is .legfeljebb még pár évig dacol az idővel, hogy azután szomorú ha ottja titkával együtt örökre megsemmisüljön. Báró Kapri Valerie. Japán arcképek Soyeshima gróf A napokban Londonba érkezett BailleM- Latour gróf. a Nemzetiközi Olimpiai Bizottság elnöke és az uj londoni japán nagykövet, Soyeshima gróf ünnepi ebédet adott tiszteletére. Az 1940-ben Tokióban tartandó olimpiai játékokat kell előkészíteni és Soyeshima ! grófnak a legnagyobb szervezői feladatok egyikét kell megoldania. Soyeshima gróf Japán közéletének egyik legkivalóbb egyénisége. A japán í>ord Derby- nek nevezik. A hatvan esztendős, rendkívül megnyerő modorú japán főur a legtökéletesebb!) nyugati és kelet műveltséget egyesíti magában. Japán egyik legrégibb csnlád- jáak tagja s a császár bizalmasa. Évtizedek óta, mint liberális, tagja a japán főrendiháznak. Nagyszerűen beszél angolul, amely nyelvet még cambridgei diák korában tanulta meg. A tokoi Oxford—Cambridge Társaságban, amely társaság kötelékébe tartozik minden japáni, aki az angol elite egyetemeken tanult, nagy szerepet játszik. Egyike azoknak a japán arisztokratákak, akik — kevesen vannak ilyenek — lóversenyistállót tartanak és futtatnak. Noma Seiji. Egy másik japán, akit most sokat emlegetnek, a felkelő nap országának ujságki- rálya, Noma Seiji. Noma a százmilliós japán birodalom uj- ságstockja 80 százalékának a tulajdonosa. Egyetlen szót sem tud idegen nyelven, tökéltesen self-made man és e tekintetben igazi amerikai típus. Mint Samurai született — hűbéres ur — 1878-ban. Szülei teljesen elszegényedtek. Noma Seiji .‘10 esztendős koráig gondtalan bohém életet élt s minden elképzelhető téren próbálkozva, sikertelenséget sikertelenségre halmozott. Végül a félreeső Luchu-szi- geten az irodalomtörténet tanára lett. A szigeten beleszeretett egy szép, fiatal tanítónőbe és ez a szenvedély jelentette életében a fordulópontot. Elhatározta, hogy sikeres pályafutást csinál, hogy a szeretett nőne!: gondtalan életei biztosíthasson. Tokióba ment, a császári egyetem titkára lelt, majd a publicisztikára adta magát. — Gyakran meséli el, hogy kereste fel halálra fáradtan, reménytelenül, a legmerészebb tervekkel egyik kiadót a másik után s hogy I dobták ki mindenütt. Egy nap Ginre Tokio : főutcájának egyik telefonfülkéjében állott s I elszántan felhívott egy kiadótársasjígot, j amely még nem ismerte. S ki Írhatná le I meglepetését, mikor az igazgató, akit meg- I fogott a telefonáló beszédének tüze, lendii- I lete, beleegyezett az ajánlatba. : Noma ezzel „megcsinált“ ember lett. És I ma Noma Seiji sportban acélozott, fiatalos, j nagybajuszu ember, a Dai Nippon Yubenkai j Kodanshu. Ázsia és talán az egész világ legnagyobb kiadóhivatalának elnöke. A számtalan folyóirat közül, melyet kiad, nem egynek nagyon magas az irodalmi, művészi és tudományos színvonala. Noma Seiji egyike Japán három legnagyobb adófizetőjének. Kiadványai több mint tízmillió példányban jelennek meg. Irodája Tokio !eg- I modernebb, legraffináltabb betonépülete. De i Noma Seiji szívesebben dolgozik otthonában és pedig éjszaka. Nappal egy tanítómesterrel órák hosszat gyakorolja a régi japán I harci játékot, a fakarddal való vívást. ^SSSSSS^ESSSSSSSS^SS^^SSSSS Traisziiwán hürngweh „OSZTROLENKA CSILLAGA" cimü ca- j nudmányt irt újabban Hóry Etelka, városunk érdemes írója. Az 53, sűrűn nyomort oldalra terjedő becses mii a Napkeletben jelent meg és most külön lenyomatban kerül a választottak birtokába. Nem lehet eléggé fölhívnunk olvasó közönségünk figyelmét reá. Hóry Etelka alapos és érdek- feszitő munkájára. Országrészünk történetének egyik legértékesebb és legérdekesebb alakja elevenült meg benne élesebb, színesebb és tartalmasabb alakban., mint bármikor eddig. Bem-Kosbán József gr. a drága hőse, akinek magyar szabadságharci szereplése legfőkép országrészünkhöz fűződik; érthető volt, ha itt állítottak szobrot neki, amelyet aztán a román kormány a szövetséges Lengyelországnak ajándékozott. „Bem apó“ élete valóságos regény, amit eddig is tudott a mi olvasó közönségünk, de romantikus rész’ .e ben elég alapossággal nem ismerte. Hóry Ete’k kitűnő szolgálatot végzett, amikor a magyar-lengyel kapcsolatokból indulva földerítette a Bem-Kosban család kuruc korbeli szerepét Magyarországon s alaposan ismertette Bem életének kevésbé ismert adatait: a lengyelországi, francia, bécsi szereplését, majd a szabadságharc bukása után, mint a száműzetésben Murat pasa néven a böszörmény hitre áttért török tábornok szerepét s végül emiatt bekövetkezett lelkivivódását. Természetesen a behatóan méltatott szabadságharc Bem-tevékenységet sem hanyagolta el. Hóry Etelka a Garibaldi- , szerű nagy jelenségnek az alakját és működését mindenütt a rokonszenvtől csillogó, de hü tárgyilagossággal, az alapos tanulmány és óvatos bö.cselet parancsainak engedelmeskedve irta meg. Az irodalom és tudomány teljes elismerését érdemli meg. A MUZEUM ezideí 4—9-ik számú együttes füzete jelent meg, mert az ujfolyam VII-ik és az eddigi egész sorozat XLI. kötetének része. Ezúttal is kiváló gonddal szerkesztette György Lajos főtitkár, Tudományos anyaga hatalmas és értékes. Az Insti- tutiók 400 éves jubileuma során időszerű volt, hogy Révész Imre dr. hatalmas müvének: „Mélius és Kálvin" cimü könyvének egy nagy részletét közli, amely .a kettő harcát Snancaróval ismerteti. A továbbiakban Lakatos István az uj magyar müzenéről, György Lajos dr. a 100 esztendős Abaffy előzményeiről, Cser János dr. az egyéniség megismeréséről értekezik. Ezúttal is nagyon gondos és érdekes a ,,Nyelvművelés“ rovata, főleg az a része, amely megállapítja, hogy az iromba szó nem rokona az otrombának, hanem jelentés átvitellel a „tarka“ értelembe került nyelvünkbe, mintahogy a padmaiy sem jelenthet házmennyezetet, mert víztől alámosott partot vagy a sirgödőr oldal részét. jelenti eredetileg. Kérdés azonban, hogy az ilyen értelmi, átárnyékolások csakugyan nyeivromiást jelentenek-e, nem-e nyelvlélektan jogos és érdekes játékait, melyek nélkül szegényednénk? Ezt az erélyt a szeplősi- tő idegenszavak és idegen „idiotizmusok" ellen kell fordítani. A különfélék a könyvek és folyóiratok szemléje is gazdag. A füzet végén: a Természettudományi szakosztály közleményei rovatában, Bányai János nagy ismertetése van a természetes gázforrások- 1 ród, főleg a székelyföldiekről.
