Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)
1936-10-25 / 248. szám
1936 ok'tób er 2'S. ELLENZÉK 3 tQl SAH HARSÁNY! ZSOLT Stuttgart is kezdi BUDAPEST, (október hó.) Egy úriember közli velem, hogy leánya Stuttgartban járván, megtekintette az otitam úgynevezett Auslanddeutsches Museu- ,mut. Ez neve szerint nem lehet más, mint ü német birodalom határain kívül eső németség múzeuma. A magyar hölgy a múzeumban meglepetve látta, hogy ott Liszt Ferenc mint német szerepel. Nem hagyta szó nélkül a dolgot, hanem szólt az egyik múzeumi embernek. Megmagyarázta neki, hogy a muzeum anyagában tévedés van, mert Liszt Ferenc nem német volt, hanem magyar. — Erről még vita folyik felelte erre a német — Liszt nem is lehetett magyar, hiszen nem beszéfy magyarul és Németországban élt. — Bocsánat — mondta a magyar hölgy — ilyen okoskodás mellett franciának is lehetne mondani, hiszen franciául jobban beszélt, mint németül és Párisban is hosszasan élt. A vita még soká folyt, a magyar leány keményen védte a maga, sőt a magunk igazát, de a német megmaradt amellett, hogy Liszt nem volt magyar. Ez a dolog kezdi az embert türelmetlenné tenni. Liszt életének legkiválóbb német kutatója és ismerője, Rache Péter, aki ma a német zenei világ hivatalos feje, félreérthetetlenül leszegezte azt az álláspontját, hogy ő Lisztet magyarnak tekinti. Nagy Liszt-életrajzában is tisztességesen és tudóshoz méltó tárgyilagossággal kezeli ezt a kérdést. Mégis minduntalan felmerül hol egy újságcikk, hol egy nyilatkozat, hol egy ilyen múzeumi beskatulyázás, amely Lisztet mindenáron németnek szeretné nyilvá- nitani. S ez a kísérlet egyre sűrűbb jelekben mutatkozik. Az ügy kezdi a szerénytelenség színeit magára ölteni. Amig csak olyan újságcikkekről volt szó, amelyekben egy túlságosan lelkes német az egész földgömböt lenyelő igyekezetében németnek mondta Lisztet, nem volt akkora súlya a Liszt-germahizáló iparkodásnak. Elvégre igyekezhetik valaki ábrándos indulataiban Kolumbus Kristófról, Molié- reről, vagy Daniéról is bizonyítani, hogy német volt. De tételesen álkmdósitani múzeumok maradandó szervezetében ezt az állítást, — ez már sok egy kissé. Liszt magyarsága kétségtelen. Ezt csak a kapzsi rosszakarat, vagy a csökönyös korlátoltság vitathatja. Hogy Liszt nem tudott magyarul, való. A régi korban számos magyar nem tudott magyarul, mert németül vagy latinul nevelték. Mint ahogy a cári Oroszország arisztokratái között nem egy akadt, akinek francia volt az anyanyelve. Ezek talán nem voltak oroszok? S hogy állandóan hol lakik valaki, az sem a fajtáját jelzi. Turgenyev talán francia volt? Somerset Maugham, aki állandóan a Riviérán lakik, talán francia? Voltaire talán porosz volt? Chopin francia volt? Lafayette amerikei volt? Gregorovius olasz volt? Azt a kérdést, hogy ki milyen hazának fiául érzi magát, egyes- cgyedül ő maga döntheti el. Fogadást ajánlok, hogy Liszt levelezéseiből és müveiből ötven helyet tudok megmutatni, ahol ő kétségtelenül, világosan, sőt forró lelkesedéssel magyarnak vallja magát. Ahol azonban magát németnek vallaná, olyan helyet senki a világon nem tud mutatni egyet sem. Ha tehát a stuttgarti Auslanddeutsches Museum őszintén németnek taftja Lisztet, akkor olyan németet mutat a világnak, aki a fajtáját folyton megtagadta, összefér ez a német nemzeti önérzettel, amelyet férfiasnak és büszkének ismerünk? Kövessük a példát és alapitsunk külön múzeumokat, amelyek például Lenau, vagy Dürer magyarságát igazolják a hozzánk látogató és immár nem gyéren látogató nagyvilág előtt? Megtehet- nők, de ne tegyük. Nekünk nem kell, csak aki teljes szivével hozzánk tartozik. Mint ahogy a magyar rapszódiák költője a miénknek vallotta magát. De aki a miénk, azt nem adhatjuk. Liszt Franciaországban nevelkedett. Élete végéig franciául gondolkozott. Legfogékonyabb éveit Páris hatása alatt löltötte. A franciák több joggal igényel) Vájjon 18 — vagy 36, ez ma nehezen állapítható meg egy szép hölgynél. Mert nem az évek mérvadók, hanem az ápolás fontos, ami fiatalságát megtartja! Minden hölgynek arcápolásához a megfelelőt kell választania, ez az: ELIDA IDEAL CREME, a zsirtalan nappali krém. Hamamelis tartalmánál fogva az arcbőrt újjá varázsolja, megakadályozza petyhüdtségét. A bőrt ápolja, szépíti, simának és fiatalnak megtartja. hetnék őt maguknak, ha egyáltalában ! illesztettek egy párisi épület falába, bármely más nemzet igényelhetné. De j Lisztet magyarnak vallják a belevésett azon az emléktáblán, amelyet nemrég ' francia és magyar szöveg szavai. ... —BMW—— -------— Kel!-e félni a baktériumháborutól Egy olasz tudós érdeküs fejtegetései Mussolini folyóiratában A fegyverkezés, sőt a fegyverkezési verseny korszakában élünk. Naponta tucatjával érkeznek híradások arról, hogyan versengenek egymással az államok. Naponta lehet olvasni, hogy újfajta, minden eddigit felülmúló akciórádiuszu bombavető repülőgépeket találtak fal, újfajta hiadigázoka-t* csak egyről nem lehet olvasni már jóideje: a jövő fenyegető baktériumháborujáról, pedjg ezzel a szörnyű fegyverrel nem is olyan régen még igen sokat foglalkoztak az újságok. Hogyan is áll a baktériumihá-boru lehetősége, erre ad igen érdekes választ Carlo Foá professzor, a milánói egyetem fiziológiai tanszékének tanára Mussolini havi folyóiratának, a Gerarohiának egyik legutóbbi számában. A világháború alatt — írja a tudós olasz professzor — ismételten és makacsul felbukkant a híresztelés, hogy a németek hadicél - juk megvalósítása érdekében bakteorológiai fegyvereket is használtak, repülőgépekről betegségokozó csirákkal telített édességeket dobtak le. De a tudományos vizsgálat sohasem igazolta ezt a ráfogást. Már 1918-ban leszögezte Lustig szenátor, hogy a baktérium, mint háborús fegyver nagyon bizonytalan és kétséges s hogy lehetetlenség volna ennek a fegyvernek káros következményeit egyedül a megtámadottakra korlátozni. ' A baktérium nem mérkőzhetek a többi hadifegyverrel Később Vittorio Puntoni foglalkozott, behatóbban e kérdéssel s arra a következtetésre jutott, hogy a baktérium, mint fegyver nem mérkőzhetik a többi hadi fegyverrel. A baktérium mesterséges bejuttatása a szervezetbe még nem jelenti egyszersmind a szervezet inj fekciós megbetegedését; ia baktériumokkal ! szemben ma már igen sok biztos védekező í módszer van; pandénuát semmiesetre sem i lehet vele előidézni, mert a pandémia kifeji lőöésének külön feltételei vannak s ha sikerülne is mesterségesen előidézni nagyobbsza- básu járványt, az nem kímélné meg a tárna- dó felet sem. De nemcsak Puntoni,, más hires bakteriológusok és járványszakértők is beavatkoztak a vitába és csaknem valamennyien azon a véleményen voltak, hogy a baktériumokat aligha lehet besorozni a háborús fegyverek közé, olyan kockázat nélkül, hogy a támadó fél is súlyosan meg ne érezze a fegyver hatását. Rochaix ismételte, amit Jürgens és sok más orvos már leszögezett, hogy tudniillik azok a feltételek, amelyek a fertőzések keletkezéséhez és elterjedéséhez szükségesek, sokkal bonyolultabbak, mint ahogyan azt eddig : gondolták s hogy erre vonatkozóan még ■ igen hiányos a tudásunk. A fertőző méreg ereje függhet -a mennyiségtől, a módtól, ahogyan a szervezetbe jut és főként a virulen- j ciától; fontos az is, hogy az illető egyén haj- : lamos legyen a betegségre, megfelelő talajt nyújtson a virus fejlődésének. Itt is külön- ; böző tényezők játszanak szerepet, min: pél- j dául az illető életkora, tápláltsága, erőbeli i állapota, a bélhuzam állapota, bizonyos me- \ • teorológiai viszonyok, mindenekelőtt a hi- j } deg vagy meleg, továbbá az illető izgalmi | 1 állapota, esetleges krónikus patológiai hiá- j s nyai s végül az egyén különös immunitása. : A jövő betegségei j Ricoardo Jorge már évekkel ezelőtt meg- j állapította, hogy például a pestis terjedési ! ereje Európában igen nagy változáson ment i át. Mig a XIV. században aránylag igen rövid idő alatt csaknem egész Európát elárasztotta a szörnyű fekete halál, addig az ujabb- kori járványok közül az 1899-iki portói és az 1920-i párisi pestis csak elhatárolt területen pusztított és gyorsan elmúlt. Az emberiségnek ez az ostona azonban Európán ki- vül még ma is veszedelmesen pusztít, amint azt az 1900-ban kitört indiai, az 1911-iki mandzsuriai, az 1928-iki mongolországi és a nemrégen, 1929—30-ban pusztított marokkói pestis bizonyította. A higiénikus viszonyok között élő európaiak között legfeljebb a bubospestist lehetne elterjeszteni patkányok révén, azonban a patkányok is hamarosan immunisak lennének a virussal szemben és attól is tartani lehetne, hogy az infi- ciált állatok visszatérhetnek a támadó területére. Hogy mennyire változó a járványok terjedési ereje, arra nézve érdekes példa a franciaországi maláriajárványok megszűnése, noha még ma is igen sok iszapos tó és szúnyog van Franciaországban. Bizonyos járványok tehát eddig ellenőrizhetetlen és részint még ismeretlen behatásokra elvesztik támadó és terjedő erejüket,, mig más fertőző betegségek, mint például a maltai láz terjedőben vannak és — amint Charles Nico le mondta — ezek a jövő betegségei. Halálraítélt, mint kísérleti nvul Rochaix megállapítja, hogy eddig méz sohasem tapasztalt mesterségesen előidézeti: járványt, csak egyes olyan esetekben ismer az orvostudomány, amikor mesterségesen keletkezett a fertőzés. Ezek között agérdeke- sebb az az eset, amikor Manilában egy ha- lálraitéltet tudományos kisérlet céljából megfertőztek Shigia-bacillussal. A halálraítélt harminchat órával a bacilluskulturával te :tett húsleves elfogyasztása után megbetegedett vérhasban. Bűnös célra ts fe’használtok már bacilíuskuiturát így egy Griard nevű tran- cia 1910-ben és 1917-ben tifuszkulturáml etetett meg több embert.. Egyes esetekben tehát, sikerülhet a mesterséges fertőzés, de a tömeges fertőzés keresztül vitel ének igen sok akadályai vannak. Rochaix feíveE azután kérdés., hogyan vihetne keresztül az ellenség nagy területek