Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-18 / 242. szám

8

B L L B N Z ß K

193 fi október ! ti.

franciák nők sikerük áttörniük, amikor tgy

lemenőm -imm^mox^ssmKmmsmtmMsam

v' ;',.\t turiltak, t elakasztották a hagyárbócra,

'•'v-n ngy. mur.lu Ldó/kodott volna, i mu \ a vila dungu .műk lett politikai nvkc Liberi« néger v.ib.id állam s el'hxng ott a jelszó, „V NN a ,v materekkel Afrikába“. N.r;\ méretű ..néger-cionista" mozgalom ke- --kivett > néger Palm ii..inak kijelöllek a ots partot. Amilyen nagy hatású volt a uvgulomnak, a kigondoló fehérek körében, nnvir.i nem lelkesedtek érte a négerek. Az so vi.w.uolepülők közül mindössze kiilenc- ven néger indult el Iki ti morctól, de ezek is '.ik akkor mének partra szállni a jelenlegi Monrovia helyén, amikor a második hasonló • ti imám is utánuk érkezeit. Otthon, a 'őrs parton, a testvérek közt a fogadtatás nem volt valami szives. Az ősiakó benszü- öttek közt elterjedt a mendemonda, hogy érke -tök voltaképpen feketére festett fehérek s ezen az alapon kezdődött :t vendéglátós.

Ha az első bevándorlókat „kormányosa.

;\ toknak“ tekintjük, a bennszülötteket pedig felkelőknek“, a jelenlegi tűimére,esedett

helyzet mír akkor elkezdődött s igy a mostani libériái polgárháború több mint százéves múltjával legrégibb, amit eddig a világ produkált. Az örökös hadiáliapotot különben primitiv afrikai egyszerűség jellemzi. A zavargást is megunja az ember, ilyenkor a szemben álló felek abba -szokták hagyni a harcot, pár évig pihennek és újra kezdik.

Néha eláll pár évre a harc s az ilyen szélcsendes időkben történik a libériái államrend kiépítése és ezen nem mindig lehet mosolyogni az európainak. A négerek. Amerikáié! sokat tanultak « nagyszerű mintaíarmo- at tudtak berendezni, amelyek előtt kalapot lehet emelni, sőt a politikában is tartják a fehér standardot.

A libériái kormánynak első gondja volt az álla mialapit ás után, hogy rendes, szabályos vámrendszert állított fel. Amikor ez a vámrendszer az angolokat sújtotta, az ango- ok bosszankodtak és az amerikaiak helyeselték, miikor az amerikaiak ellen fordult a kocka, a bosszankodás és helyeslés megfordított sorrendben történt, mig aztán 1848 körül a libériái vámok miatt majdnem nyílt konfliktusra került a sor Anglia és Amerika között.

Ahol fehérember nem szerezhet

polgárjogot

Viktória királynő ideje -alatt Roberts államfő hivataios látogatást tett Londonban ■5 ez alkalommal páncélos cirkálót kapott ajándékba. A hajó ugyan nem volt éppen uj, de a libériái viszonyoknak megfelelt. Franciaország sem maradt hátra, ő is adott egy hadihajót, ez azonban Libériában már sok volt s az egyiket eladta a spanyoloknak.

Liberia a világháborúban is résztvett s legelső dolga volt, hogy lefoglalt minden német kereskedelmi hajót, amely a Bors-parto- kon horgonyozott. A németek azzal feleltek, hogy tengeralattjáróval elsüllyesztették a néger állam egyetlen hadihajóját. A békekötés- ; kor ezért Liberia megbízottja is megjelent Versatllesban, ahol a hadíkárpótlást meg is

:row!Bu(weBmKr<A-fl

A libériái polgári jog a régi amerikai néger jogrend megfordított ja. Annak idején Amerikában .1 ourolinai jog szerint a néger ingó .»ág volt, a fouiNnanai jog szerint ingatlan. Az ingatlan ebben a felfogásban .1 anyát jelentett, hogy a néger egyszerűen nincs. Nem beszól, nem hall, nem lit, nem érez, semmiféle magánjogra igényt nem tarthat, éppen úgy, mint egy ház., vagy mint egy darab szántóföld. A libériái jog szerint a fehér ember áU e felfogás közepében. Földet nem vehet, szerződést nem köthet, nem perelhet, nem m- nuskodhatik, hivatalt nem viselhet, csak árut és éle inét vehet készpénzért a kereskedelmi és vámtörvények szigorú betartása mellett. Messze mögötte áll az úgynevezett másodrendű polgárságnak, hiszen nem is polgár, honosságot pedig sohasem kaphat.

A kitűnő iskolákban kitanult, minden apró részletre kiterjedő vámrendszert csak

Már két napja szeltük a Csendes-óceán vizét Valparaiso irányában, amikor a fedélzet szokott rendjét kellemetlen eset zavarta meg. A szakács, aki minden lehetőt megki- sérel't, hogy a szűk keretek közé szorított, előírásos étlapot vá.tozato&sá tegye, szerencsétlenségére egyidő óta, nap.nap után oda- kozmásitotta a ziabpelyhet, az első reggelinket. Az emberek na&yrésze egész más, ugyan hasonlókép egyszerű étkezéshez volt szokva, zúgolódtak a folytonos sós ételek miatt, amelyre hosszujáratu hajók a természet követelményei szerint rá vonnak kényszeritve. Amikor azonban egyik napon teljesen elsó- zoot borsólevest osztottak ki, az elkeseredés elérte a tetőfokát. Rendetlen csoportokba verődve hagyták el a legénységi szobát és előre tódultak a tiszti szalon felé. Vad fenyegetések és kiabálások között szólították a kapitányt. Egy pár tenyeres-taljas fickó az életéért reszkető szakácsot egyenesen a konyhából húzta elő és a többiek után cipelte.

— Lincseljétek meg! — ordította valaki a

ujobb polgárháborúban addig pucái kirak, mig a nagy vegitség végén francia korridort tere*m©t)tek Libenin keresztül a Gurra-föld- től a tengerig. Ilyen korridor .sincs több a világon: nyolc kidőmérer széles és több mint száz kilométer hosszú, toronyiránt a tengerig, úgyhogy most Lidseriának vnun egy nagyobbik lele, valami ötszáz ki'omctercs tengerparttal bálidé és egy kisebbik része jobb felé. Középen nyolc kilométer szélesen pedig 1 • nunciaorszag uralkodik.

Ezidőiszerint minden eddiginél hevesebb harc dúl « néger á lantban, körülbelül a világháború kezdetének technikájával. Agyú, gépfegyver és puska van elég, repülőgép és tank még nincs, de biztosan lesz. mihelyt ráér Európa a mag« bajától, hogy ide is gon- 1 doljon. —n —ő

Rendet teremt « kapitány

Rosszul járt volna a szqgény szakács, ha valaki meg nem pillantotta voln« hirtelen a kapitányt. Elnémult a zaj és az imént még oly ingerült tengerészek bátortalanul sandítottak a hajópnrancsnok felé.

Egyedül állott a parancsnoki hid lép>cső- | jén, magasnak nem mondható, zömök férfi, acélszürke szemei hidegen, majdnem megve- tőleg szemlélte a fedélzeten ál.ó csoportot, simára borotvált, vöröses arcát mintha kőből faragták volna. Lassan jött le a lépsesőn,

! zsebredugott kezekkel és megái.'t a legalsó lépcsőfokon.

— Engedjétek szabadon azt az embert! — parancsolta halk hangon, de szavai kor- bácsürésként hatottak. — És ha valakinek valami mondanivalója van, az lépjen elő.

De az emberek ott álltaik némán és gyáván sütötték le szemüket. A kapitány várt eţgy darabig s miután senki sem jelentkezett, folytatta:

— Miután senkinek sincs semmi mondanivalója, felszólitlak benneteket, keressétek fel a helyeteket, mert ácsorgódra nincs időnk. Ezt megcselekedhetnek a szárazföidön.

Chile az az ország, ahol mindenki megtalálja a kívánt időjárást. Délen hideg, a közepén mérsékelt, északon izzó sivatag* És ebből Valparaiso, hová, Magelhaens-utat elhagyva, az ötödik nap érkeztünk, a legkellemesebb. Mosolygó kék ég borult a tiszta városkára, amely csinos házacskáival, békés lakóival és homokpartok betonozott sétányaival a legbiztatóbb benyomást keltette, Délameriíka összes eddig 'látott városai közül.

1 Talán a legszerencsésebbnek is véltük volna, ha nincs mólója, mely a Csendes-óceán haragos támadásaitól védte és ha az utcákon nem koldultak voln« a teljesen lezüllött munkanélküliek. Németek a déli földmüvegtermetekből, angolok a rézbányákból és S meszticek a salétromföldekről, a gazdasági ] krízis áldozatai'. A németek és angolok túl- j sokan voltak ahhoz, hogy államköltségen ; kerülhettek volna haza. Irtózatos sors, itt, az j idegen világrészen elpusztulni! Ha már éhezni kell, úgy legalább otthon.

Guanó-szigetek

í Amikor a kopár, szürkés-sárga hegy lábalj nál elhúzódó várost és a megszámlálhatatlan * viizimadártól elárasztott öb.öt elhagytuk, a í leggyönyörűbb nyári idő volt. Kéken nyuj- j tózott a Csendes-óceán előttünk, nevéhez : hiven és távol keletről a Cordillerak hóta- j kanna peremei üdvözöltek minket. Napról- ’ I napra emelkedett a hőmérséklet, az óceán j I lustán emelte tükörsima felületét és az uta- S j zást valami álm-osicó unalom hatotta át. A jj j valószín üdén ül átlátszó szánaz levegőn ke- j I resztül a távoli partok sárga és barna szik- | ■ Iái látszottak. Ezek voltak az úgynevezett j i Guanószigetek. Az egykor oly keresett trá- }

Kapta.

— csak a rend kedvéért.,. Mert az alapszabályok . ..

— Értem, értem — legyintett a gróf. — Ne töltsük az időt...

A fürge fiskális, a bankügyész azonnal átszaladt a telekkönyvi hivataliba, hogy kijegyezze a szükséges adatokat. Alig pár piers múlva azonban megnyúlt arccal tért vi'ssza.

— Móltóságos uram — hebegte —, valami nincs rendben... Nem is gondoltuk... de hát balogháza...

— Mi van vele?! — türelmetlenkedett a

gróf.

— Azt méltóságodnak jobban kell tudnia... A telekkönyv szerint ugyanis Balogháza nem áll már a méltóságos ur nevén...

— Hát kién?! — horkant fel « gróf, mint akivel nem kedvére való játékot űznek.

— Valami Závori Istvánén, — világosította fel az ügyvéd s mutatta a ki jegyzéseit.

— Kinézte a doktor ur — erőlködött a gróf. — Mert lehetelenséget beszél.

— Saját- szememmé! -láttam. Még kétszer is megnéztem -a betétszámokat — védekezett a bankügyész.

— Akkor itt valami hamisság történt! — ijedezm most már komolyan a gróf. — Ennek fele sem tréfa! Jöjjön velem, ügyvéd ur, nézzünk utána a dolognak.

Átsiettek a telekkönyvhöz. Az ügyvéd újra kikérte a balog házi birtok betétlapjait, lázasan jegyzett valami számokat, aztán — erősen csóválva a fejét — az egyik irodából a másikba szaladt, végül ott állott Zákány telekkönyvvezető előtt. De vele jött a törvényszéki elnök, a vezető járásbiró, meg valamennyi tisztviselő.

csoportból, ami fülsiketítő lármát váltott ki.

A süket Zákány észre sem vette a háta mögött zajló tömeget., mert nagyon el volt merülve valami munkában- Végre az elnök váltária tette a kezét s rászólt:

— Mit csinál, Zákány ur?

Zákány hirtelen felriadt s gyorsan el akar- I ta rejteni az asztalán ki terített iratokat. De j már nem volt ideje. Az elnök rácsapott az ! iratokra, felmelte, hogy jobban szemügyre : vehesse. A magasfai* lvi birtok betétlapjai vol- 1 tak. Még meg sem száradt rajta a friss Írás, i mely szerint az egész kétezer hold szántó és r négyezer hold erdő gazdát cserél s a bol- I dog uj tulajdonos nem más, aratót — Zákány József...

Hogy ezután mi történt, arra csak homályosan emlékezett- a -süket, jószaivü Zákány. Iderángatták, odacitálták, kérdezgették, korholták, de ő mindezt csak némán tűrte s egyetlen szót nem- lehetett kihúzni belőle... Végre, hosszú hetek után megnyugodhatott. Elvitték valami nagy házba, ahol különös mintájú ruhát húztak reá. Furcsa ház volt ez. Minden Hakója király, vagy legalább is híres feltaláló volt. Sőt még isten is akadt köztük...

Amikor Zákány megismerte uj társaságát, méltatlankodva motyogta maga elé:

— Hiszen ezek bolondok! Miért, hoztak közéjük?! Holott én nem vagyok bolond! Persze, az elnök haragszik reám, mert neki nem juttattam semmit! De mit akar, amikor van ogy szép háza a Ceglédi-utcában?! Telhetetlen zsák!

{ És a szoba egyik sarkába húzódva, csen- 1 desen sirdogáini kezdett. . .

Budovesten o:

............. MUHMMWIg

Istfán Király Szállodában [

'jür' j * jr rókaphat minden igényt kielégítő, MÉRSÉKELT ÁRUSZOBÁT (

Teljes kényciera, központi fűtés, állandó meleg-hideg íoiyóviz, lift, tele- Podmaniczky-u. s. 1 I ionos szobák. Telefon 202-43,294-31

káré hajóval egzotikus tengereken

M. S. „Bahia“ fedélzetén.

'

Havi 40 lejért

olvashdtjo az összes

Liönyvujdonságokal

az

Ellenzék kölcsönköny vfáróüan,

Cluj, Piftia Unirii. Városunk leq- inoJcrnebl) és IcqdusribLdu felszerelt 5000 kötetes indíjYdr köl- csönkönyvtára.

Havi 40 lejért

mindennap cserélheil

gyoanyag lelőhelyei, most, a salétrom előretörésével, elértéktelenedtek.

Iquiquc Chbe második nagyvárosa. Egy homokpadon, amelyet az itt visszahúzódó parti sziklák szabadon hagynak, a salétrom millióitól, kaszinókkal, kerti ültetvényekkel és élénk kikötővel ellátott város Létesült a .sósivatagok szélén. A salétrom nagy fogyasztói saját maguk álitjik elő a Levegőből és a chilei nem talál többé kelendőséget. A tárházak telve, «, legtöbb üzlet zárva, a közlekedés az utcákon kihalt, a város élete le- hanyat ott. A partmenti közlekedést lebonyolító gőzhajótársaságoknak ugyancsak sok munkát adott, hogy az ezrekre menő utast a délre fekvő földmivelővidékekre szállítsák.

Most majdnem behoztuk időveszteségünket, amelyet Rióban a javítás vett igénybe és amelyet a vihar okozott a íalklandi szigeteknél és a kapitány drótnélküli távírón kérte a „Transoceani A. B.“ ügynökét Cal- laóból, hogy engedeje a hajót egyenesen Panamára menni, miután már semmiféle fuvarunk sem volt.

Panama kapujában

Korán reggel futottunk be Panama kikötőjébe. A sugárzó nap folyékony ezüstté változtatta a tenger tükrét, amelyben káprázatos, kicsi sziklapadok és pálmáktól fedett, mesébe illő szigetecskék úszkáltak. Csámcsogó pelikánok halásztak a sekélyvizü partokon cs ezüst kócsagok élőké.ő spirálokat rajzoltak « levegőbe. A kis városka pálma-ligetekbe rejtőzött, melyekből öreg spsanyol templomok tornyai szöktek az ég felé.

Előttünk a műszaki világ egyik legnagyobb csodájának kapuja emelkedett. Két széles, kettős ajtó nyi.t fel, páncélos villamos-mozdonyok vonszolták be a „Bahia“-:, az első tartályba, mely 300 méter hosszúságú volt.

— 3000 dollárt fizet a „Trans-oceania“ minden egyes átkelésért, — mesélték. — Olcsóbb. mintha újra megkerüli a kontinenst a Magéihaens-u-ton, különösen, ha Friskóig kell felhajóznia.

Nem is egész nyolc óra múltán Colon révében horgonyoztunk, ahol az Atlanti-óceán átkeléséhez szükséges élelmiszert és tüzelőanyagot vertünk fel. Ez volt az utolsó amerikai kikötőnk és tolongva siettünk a partra, hogy valami emléket vásároljunk. Szép, szines benszülöttmunkák között válogattunk, melyeknek a valódisága kétséges ugyan,

— Legalább banánból szeretném magam mégegyszer torkig ennij, — mondta egyik társam, mikor egész rakományravaló banánnal feltámolygott a- fedélzetre és földredobta az itt oly olcsó gyümölcsöt.

Nyugatindián keresztül vissza Európába

Nyugat-India szigetén át, melyeket csak távolról, homályosan láttunk pillanatokra, a Lamanche-csatorna felé kormányoztuk hajónkat, hogy a legrövidebb utón érhessük el Göteborgot.

Az égető, vakitó nap trópusi hazájából igyekeztünk a napfényszegény Európa felé. A Blscaya-öbölben vettünk búcsút a sugárzó naptól, mely itt néhány napig aranyos, őszi fénnyel ajándékozott meg bennünket. Sajnos, az angol partoknál’ már észak; köd lepte be a hajót.

— Szomorú, de vége a szép álomnak. Mégis másképpen él az ember az egyenlítő közelében és szép a szabad tengerészélet; még ha kemény is néha!. . .

Percről-p>erere feljebb húzódott a ködfátyol az ekő partszegély felől, melyet úgy szerettünk, talán épp>en nincstelen kopársága miatt.

Lassan siklott: a Bahia Göteborgban a Kai felé. M. H.

Románia aj autótérképe minden autóvezetőnek nélkülözhetetlen. 34 kitünően színezett térkép és az ország 16 nagy városának külön térképe egy tartós vászontokba gyűjtve. A teljes gyűjtemény 250 lejért kapimi az Ellenzék kőnyvoiztályabsa, Cluj, röaLí jÜniríi,

£