Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)
1936-10-18 / 242. szám
t*$6 »kt 6b er 18. BELBNZßK Őnagysága, az 1936-os szépségideál Őnagysága olyan szép volt, mint egy elektromossággal hullámositott illatos szőke virág- Egy férjjel és hat udvari óval érkezett a kávéháziba. Vakító szőkesége percek alatt elkápráztatta a férfinépséget s az irigység sárgaságát festette a konkurrens hölgyek arcára. A csapda környékén ötön álltak lesbe. A szemüveges mester, simára borotvált első segédje és négy jelölt, őnagysága gyanútlanul közeledett a bejárat felé, amikor szakavatott kezek ragadták meg és minden kapálódzás ellenére bekapcsolták a kinzószékbe. __ Asszonyom — kérdezte a mester — kifizeti a váltságdíjai, vagy nem? Az áldozat makacsul rázta a férjét. Csak úgy röpködtek rendetlen fürtjei. _ Hát akkor kezdjük ... — mondta sátáni nevetéssel a mester. Egyetlen intésére két alantas ugrott elő, hatalmas fémüsttel, melynek horpasztott szélét a: áldozat nyakához szorították. Ugyanekkor egy harmadik hordozható zuhanyt szegzett a szerencsétlen nő fejének. Koppasztóan forró vizsugár zúdult Őnagysága arcába, fülébe, nyakára. Az áldozat megMnzottan sikoltozott. — A váltságdíj? — Soha! — Akkor kezdjétek a hideggel — intézkedett a fehér-fekete taláros mester. A zuhany most már a jéghideg vizet öntötte. A gyors hőválíozásra hasitó fájdalomhullám vonult végig a fej és arc idegszálain. A kínzás fokozott tempóban haladt tovább. Súlyos fémrácsot borítottak őnagysága fejére, köröskörüi kendőkkel fogták körül a baj határát, aztán belrapcsolták az áramot. Csakhamar tűrhetetlen forróság terjedt szét a bura alatt Az áldozat homlokán vaskos verej- tékcseppek ütköztek elő, szája kicserepese- dett> a fehér agysejtek a megolvadás határán fii ltok. Már úgy érezte; elérkezett a vég. Fátyolozott szemei riadtan tapadtak a mesterre, aki kajánul érdeklődött: — Még mindig nem ? Válaszolni sem volt ereje. Következett a kcúrmadik próba. A jelöltek két Phön-renszerü automatapisztolgt szorítottak erz áldozat halántékához. A ravasz elkattant, de a megváltó golyó helyett csak 80 fokos hőség rohant ki a pisztolycsövekből, ó nagysága a vértanuk megbékült mosolyával tűrte az újabb támadást, de álláspontját feladni . . . ? — Soha! A Jkinzóegyüttes hosszú tanakodás után a szorító alkalmatosságok igénybevétele mellett döntött. Fürtökre cibáltdk a nő haját s mján áron 50 drb fehér krepp szalvéta 12 lej, 25 drb színes krepp szalvéta 12 lej, 25 drb sima színes 9 lej. Vendéglőknek, cukrászdáknak 500 drb negyedes krepp szalvéta 28 lej, 1000 drb negyedes krepp szalvéta 50 lej. Kaphatók az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, P. Unirii. Vidékre bármilyen mennyiséget azonnal szállítunk. az egyes tincseket súlyos ólomrudakrn csavarták. Az áldozat úgy érezte, hogy fejbőre lassan, de halálos bizonyossággal válik le. a kopomyacsontről. Az ólomrudak súlya egész fejéi hátrafeszitette, a nyakcsigolyák ropogva tiltakoztak az újabb inzultus ellen. Az első segéd minden ólomrudhoz elektromos vezetéket kapcsolt, a mester elfordította a fogantyút . . . — Segítség . . . ! — sikoltozott őnagysága. — Újé, elfelejtettünk szigetelni — állapította meg a mester. Az ólomrudakat gyorsan gumi és vattatámasztékkal látták el és újra rákapcsolták az áramot. Ilyenformán a művelet csak hosszantartó égési sebeket okoz, de az áldozatot nem öli meg. Kész! Fürge ujjak bontották ki a fel csavart fürtöket, eközben a főinkvizitor még egyszer feltette a kérdést: — Óhajt fizetni Nagyságos Asszonyom? — Nem! Ismét a forróvizeljárás próbálta puhára főzni őnagysága szilárd elhatározását. Előkerültek a Phön-pisztolyok is s hiába volt az áldozat minden vergődése, csakhamar a pör- kölödő eleven hús szaga terjedt el a kínzó- kamrában és hölgyünk magábaroskadtan, béna öntudattal hevert a széken. Elhaló hangon kérdezte: —(- Mennyit követelnek tehát? — A borravalók nélkül mindössze háromszáz lejt kérem. — Sok . . . A Phön-pisztolyok fenyegetően megvillantak. Az áldozat kézitáskájához kapott és néma megadással fizette le a váltságdíjat. Most itt ül, a szomszéd asztalnál Meggyötört haja parókaszerü merevséggel borul a fejére, szemöldökei ottvesztek a kinzókam- rában, vékony ceruzavonalak helyettesítik, elgyötört arca sápadtságát rúzzsal palástolja, nyaka megmerevedett, egyszóval Örtagysága szép és hóditó. Vakító szőkesége percek alatt elkápráztatja a férfinépet, az irigykedés ráncait varázsolja a konkurrens hölgyek arcára. Őnagysága az 1936-as vagy talán már 1937-es szépségideál megretusált, átfestett, szétfésült és kifordított áldozata. (R.) DARLING 6o 3TRAPPÁRA DARLING CHIC ELEGÁNS DARLING BLEU LEGFINOMABB wtm Polgárháború, melyről nem vesz 4«c!©mástf a világ PÁRJS, (október hó.) Ha a térképen felmérjük a Gibraltártól Anglia legfelső csúcsáig terjedő távolságot s ugyanezt a mértéket Gibraltártól délfelé, Afrika nyugati partjára is lejegyezzük, megint ráta,pirítottunk a földnek olyan pontjára, aíhol gépfegyverek ropognak, felkelő csapatok ágyú zna k a kor- S mány hadaira, fellegvárba húzódott asszonyok, gyermekek állják az ostromot, szóval teljes iszonyatával tombol a polgárháború! A modern civilizációnak ezt a csúcsteljesítményét azonban kivételesen nem a fehér- j bőrűek eszközük, sőt ehhez fehér embernek semmi köze nincs, a fehér fajt nem is érdekli cseppet sem ez a kizárólagos néger magánügy, amely a független Libériái néger állam intim szórakozása. A négerek Libériában annyira utolérték Európát, hogy már ezt is tudják. Az afrikai Bors-part, ahogy a szabad néger államot földrajzilag nevezik, különben mindig tehetséges volt és nagyvonalú. Abban a régi világban, amikor még karavánok helyettesítették a teherautót és az expresszvo- matot, itt vezették be először iaz amerikai méreteket és tizenhatezer tevéből álló karavánok indultak innen a Szahara irányában, I Timbuktu felé, több fűszert termeltek, mint a Molucci-szigeteken, finomabb gyapotot, mint az Egyesült-Államokban és jobb kávét, mint az Antillákon. És innét indult el — nem egészen saját jószántából — nyolcmillió négeT Észak- és Délamerikába rabszolgának. Százéves harc felkelők és kormánycsapatok között A négen rabszolgáknak Észak-Amerikában emberelenül rossz sorsa vök, ezt mindenki tudja, Dél-Amerikában azonban a spanyol papok hatására emberségesebb életet éltek s ezt éppen most, a spanyol, mészárlások idején, mint történelmi tényt, ki kell mondani. Az ásza karrier lkai állapotok iránt, ha lassú megfontoltsággal is, de felébredt a világ lelkiismerete s a felszabadítást a rabszolgake- ■ reskedés eltörlése követte. Ezután már azt ! a hajóskapitányt, akinek fedélközén rab jószivü zákány Elbeszélés Irta: KERTÉSZ MIHÁLY A bádogkéz görbén és rozsdásan markolta a pléh sörös poharat a sarokra nyíló sörcsor- nok nyekergő ajtaja fölött. Zónapörkölt hét- í köznapi illata és árpáié nyúlós ize terpeszkedett ki a bejáraton mely igy, hat óra felé mind sűrűbben tárult ki az utcára, hogy bebocsássa egy kis feled kezesre a hivatalnokokat, akiket egymás után lökött ki magából a tintaszagu törvényszék és megyeháza. Ez a sörcsarnok jelképezte a szabadságot és gazdagságot az életfogytiglan elitéit hivatalnok-raboknak, itt ébredeztek emberi mi- voltukra, mert a kispolgári vacsora időig eltöltött két óra kihengerefl/te a főnök előtti hajlöngástól görbülő gerincüket és megvál- iazta őket az otthon várakozó füszeres- számia,, • suszter-üzenet és mészáros-fenyegetés súlyos gondjainak elbírálására. Itt gyerek- vidámiság rakétázott ki belőlük « az olcsó sört pezsgő* előkelőséggel tolták szialmia- szinü, ritkás bajuszuk alá. Néha nagyokat nevettek ostoba semmiségeken s a ragadós kerek asztalra gondtalan pazarsággal pengették ki a nikkel huszfilléreseket, de a visz- szajáró rézpénzt tetten ért tokvíajpirulással csenték mellényzsebükbe, mert a gyereknek reggel irkára .. . Nikkel pénzűek voiltak mindnyájan, de azért, akinek két-három nikkel' lapult agyonfokozott zsebében, fő-is- pános nem törődömséggel biztatta befelé a ! sörcsamok ajtaja előtt véletlenkedő Zákányt, a félsüket telekkönyvvezetőt — Gyere, cimbora, igyál egy pohár sört! Ma friss csapó lás van. Kár volna másnak engedni ... A sok gon du Zákány — aki minden nap várta ezt az invitálást, mert csak addig látott pénzt, ómig ellsején az iroda'.gazgató szobájából hazáig csoszog,ott — szabadkozva toka be keszeg testét az ajtón s hálálkodva pislogott a nagylelkű kollégára. Az első fél— pohárnyi korty után büszkén súgta oda vendéglátó 'barátjának: — Nem kívánom ingyen .. . Megfizetek... Neked adom a Bethlen birtokot... Az egész ezer holdat... Holnap már a neveden is lesz... Becsületszavamra... Megérdemlőd! Súgni akarta csak, de az egész asztaltár- isoság haillotta s felírepíilt a harsogó kacagás. — Már megino bőkezű vagy, Zákány? — hahotáztak feléje. — Tegnap a Balogházy gróf kastélyát ígérted Závormak. — Amit ígértem, azt be is váltottam — pattogott vissza Zákány —, aki rossz fűiével its kiérezte a hangból a sértő gúnyolódást. — No, no — kuncogták a többiek —, hiszünk neked, ha te mondod. 1 — Csiak nevessetek. Egyszer majd megtótI játok, hogy Zákány József nem 'hazudott, — önérzeteskedett piros-ra vált arccal a. telek- | könyvvezető. — Mert ha szegény ember va- | gyök is, a szavam az mindig a szavam marad. — Csuhaj! — csettintett fel Csiszér, az árvaiszéki írnok. — Akkor még ma ott hagyom a hivatalomat, mert hiszen tegnapelőtt nekem adtad a Teleki ék domíniumát. — Úgy van!... — bólogatott Zákány. — Akár rögtön be is ülhetsz a hosszufalusi birtokba. Most már röhögésbe gördült az imént még szelíd kacagás. — Milyen jó szivü is vagy te, Zákány — pattantak feléje a csipkelődő szavak. — Dehogy is jó szivü — vélekedett Bányai, a járáshirósági segédkezelő. — Csak érti a tréfát. Csurogtatja a nyálatokat,, mert tudja, hogy könyökig vájkaibattok mindnyájan a zsebetekben, amíg egy pengőt kikapartok. Zákálny süketen hallgatott s lekonyult, ősz bajusza alatt 'sunyi mosolyra húzódott hervadt szája, aztán kiszürcsöfte a pohara fenekén siavanyodó habot s indulni, készült. — Hova sietsz, öreg? — maraisztaJgatták. — Hiszen úgy sincs még készen a vacsora otthon. — Megyek — motyogta Zákány —, mert messze lakom s ma még gyalog megyek... De holnap... holnap már négyes fogat vár rám a Gambrinus előtt és én fizetem nektek az összes söröket Egy egész hordót üttetek csapra! — Nete, ne! — horkantak fel valameny- njsiea. — Talán főnyereményt csináltál, vagy valami amerikai nagybácsidtól örököl téli ? Zákány óvatosan körülnézett, aztán oda- fúrta madárfejét a kompánia közé s nehogy a hátrább haliga,tozó sánta pincér egy betűt is elkaphasson, — telompirott hangon súgta: — Holnap enyém fesz az egész Magosfalva! Hétezer hold prima föld, négyezer hold erdő... Mindnyájatoknak adtam már valamit, most aztán rajtam a sor! És nehéz, csoszogó léptekkel már indu t is kifelé. — Megártott neki' az az egy pohár is — kacsintottak egymás felé az ott maradottak. — Az öreg vagy egy félév óta minden nap ajándékoz. Egy pohár sörért ezer hold! Meg kell hagyni, jó szive van! — De szép, hogy magáról sem feledkezik meg — böffent ki a nevetés Csiszárból. Másnap aztán kitudódott, hogy nem hazudott a süket Zákány. A balogházi grófnak ugyanis hirtelen nagyobb összegre lett szüksége, mert rosszul ütött be valami tőzsde-spekuláció. Behajtatott hát a városba a bankhoz^ hogy pénzt szerezzen. Eddig is odafordult, ha rosszul járt a kártya. Csak aláírta az elébetolt hosz- szukás papirt s már gyűrte is a zsebébe a bankjegyeket... De most, hogy nagyobb ösz- szegről volt szó, nem ment ilyen egyszerűen a dolog,. A bank bekebelezést kívánt. — Rendben van, — törődött bele a gróf — ott van Balogháza, táblázzák rá ezt a kis összeget, ha másképpen nincs becsület... — Nem a becsületről van szó, — mentegetőzött a puffadt hasú, halszemü igazgató
