Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-18 / 242. szám

V

ELLENZÉK

I 9.1 6 október I H.

»>"»—nw u.i

osa

E3

I ithász <a világ ivó jváról is in egy ionul Miaju sorozatot Olaszons/i<, Svájc. Japán. \usvira a Sp.utyolor.s.'.v., I-ycvsii11 Ólomok népe. ku rutája c könvvok .ár.p l. Különös» ember, aki u előliem ül. l.aiis/.ól.ic, ÍVs len rurtó/kxxhk cs szerényen s/.uuiua, ley,- aláöb iiv.rnn\olc órái ül naponta kiiitön- Kvő uóusxiulok molllert. 1 kő .ben pedis;,

nyugtalan lelke á!landó:im vulágkörüli utón van. ö a/i hiszi, hogy kutat. I n azt hiszem.

1 uh;\ keres. Keresi érzésem szerint az; a he* Ivet, amely az ő világa. De nem találja. S ezért tovább keres. ,,Kutat".

A.V egész világ egzotikus táj számára. Nagy von ai lát. rajzolhatja a tehetséges, megtört lat lan gyermek ugv rajzolja a jelenségeket, ahogy azoknak képe benne e.őá’j — hatásként. A gyermek nem „tanult meg nézni". Szeme belső képvilága betolyisolatiktn. Van valami ebből a tiszta idegen gyermeki különállásából Juhász. Vilmosban. Most be- s/éljen ő.

. Vallásos katolikus vagyok — mondja, k vallás támlásai vonzottak magukhoz. Végső igazságokat mutat meg számomra a katolikus val ós, melyben isteni és emberi v ss. eforrott. Fényforrás számom na a vallás.**

FVlláll és keresgél könyvek, mappák kö- . ott. Visszatér egy Grcco-képpel. Sötét cl- kinzott arcok rajta. Barna színek. Görnyedt gerincek. Súlyos ruharedők közül esengő kezek fölött — a keresztről egy bus szögletbe] fénykéve hull az emberekre.

„Így látom a világot — mondja Juhász.

— Van valahol egy tényforrás. Az emberek árnyak a fény játékában. Fény és sár. Ebbő. a két ellentétes elemből állunk."

Az én egyszerű elmém minden földi bajra, földi segítséget követel. Fény és íár? Vagyis nyugodjunk bele a meglévő rossz változhatatianságában — mert a fény és sár: örök? Szociális kérdés nincs?

,,De van és nem térhetünk ki előle. A mai társadalom ugyan szükségszerű, mint minden. Ám a társadalom bírálata éppoly szükségszerű. Igaz, látnunk keik hogy az uralkodó osztály kielégíti amaz igényeket, melyről a vallás lemon dán: tankja — az

uralmon nem lévőket.

De nem ezért, hanem a lélek törvényei szerint kell követelnünk a társadalom átalakítását. Mert nincs jogunk arra, hogy a szegény embert sorsára bízzuk.**

,,Áin „az ember jobb nem lesz" mondja Juhász. „Ha mindenki részesülne mindama javakban, amit a termelés mai állapota nyújthat — akkor sem.* Csodálkozom, miért? Juhász szerint „a fényből és árnyból fogant ember akkor sem lenne boldog, ha mindene meglenne, ami ma — nincs".

Ami fontos

Szeretném sürgősen követelni, hogy próbáljuk ki. Teremtsünk ennek menthetetlen állatfajtának mielőbb egy kicsit méltóbb világot. Aztán lástsuk javul-e? erre a felelet:

„Igen, valóban meg kell mindent tenni. Harcolni kell egy jobb világért. Mert ez a Lélek törvénye. De nem látom az ember jövőjét biztosítottnak, se a szélső jobb, se a szélső baloldal megoldásaiban. Magántulajdon? nem lényeges. Nélküle is ehet rossz az ember állapota. Lényeges a társadalom szellemi magatartásának követelése. Ez megvalósítható a tenne.és kollektív rendszere nélkül is. A fontos, hogy a‘ társadalom a leg- j magasabb erkölcsi eszményt követelje meg 1 tagjaitól."

Juhász sötét, komor arccal jár le és fel 1 a szobában. „Minden megoldással szemben ! bizalmatlan vagyok", mondja. „Mert a leg- j végső célt nem tudjuk megközelíteni. Túl van valóságvilágunkon. Feladatainkat nem is gyakorlati cé.ok alakítják, hanem lelkiismeretűnk, felelősségérzetünk, mely isteni adott. .Ságunknak egy sugara. Egy sugara ama fény- I nek, mely életünk értelme. Ez erkölcsi lé- j nyünk, e felelősségérzés miatt kell az elnyomottakhoz állni. De mégegyszer és mégegy- j szer: Hiába javul .a termelés rendje. Az élet i általános színvonala. Ama elnyomott tömegek emberi é etfe!tételeit biztosító társadalom hiába jön. Hiába. Az ember eredendően rossz. Küzdelme nem ér véget. A fény után cseng mindig..."

Komor jóslat. Megkönnyebbülök egy sóhajban, egy tsekélyes vágyban: Ó bár már látnám, hogy más baj nincs! Ahogy Juhász Vilmost Hallom beszélni, egyre jobban kibontakozik előttem egy magányos ember a maga külön gazdag világába zártan... elhatároltan. Most még bizonyos, abban érzem, hogy kutatása egy állandó lelki nosztalgia j hazája, otthona, hovatartozása után- Igazá- 1 ban nam tartozik sehova. Politikai Iáig sem j csatlakozik. Egy ismeretüen, megnevezhelet- j len pártatlanság és fanatikusság jellemzi, j Ezért beszélnek minden oldalon — szeretet- t

tel, bcosnlc'Asel rótta. Av ő tői■ rendemszemlélete: az nmbcrnk csinálják történelmi ükét.

ösztöneik mögött mint az elektronu.xss.ig hallhatót lan ereje munkál .u üstén i leié törő vagy. A beteljesülés iránt, mely minden rowsz fölé emelkedik. Ezért — saját világának közvetlen problémáitól kicsit távolaik Magyarsága nagy kérdései? Para. ,zl kérdés, munkait él kül i.ség? ,,Ncm húszéin, hogy a magyar társadalom érdeke kívánná, hogy közéletében tevékeny résv-t vegyek Írásaimmal.“ Ez. a felelet.

Érdekelnek fejlődésének előzményei. Megtudom. hogy nagyon sokat hányatott, próbált ember. Fiatal. Harminc folört. Jogot tanult, családi kényszer parancsára. De aztán erősebb belső kényszer átvit te a filoczóf iái a. Magyar történelem — filozófia. Közben megélhetésért — minden volt. Rovuncsoló u könyvkereskedők szervezetében, körvényeket másolt. Mikor semmi más keresete nem voll, félévig szeszfőző volt valami családi birtokon és közben tanult cs tanított serdülő

kora óta. A péctvi egyetemei ezalatt elvégezte és a Jó Pajtás cimü laptól kezdve mindenféle szerkesztőségi, újságírói, irói munkái vrg. zctl. lector volt hait évig egy nagy kiadónál s tíz. összes létező lexikonokban a kuliturtör- téncti részben dolgozott.

Karácsonyra Tibet röl jelenik meg egy nagy könyve.

Megkérdeztem egyik hivét, olvasóját, fiatal rajongóját, hogy milyen az a világ, melyről az „Aranytöld hajósai“.ban Juhász tudósit? Leírás, regény? Élnek a szereplők? F'ölitámadt történelem, vagy mese? — Tudod olyan - volt a felelet, mintha Juhász egy magas fáról, vagy a hajó egyik árbocáról nézte volna a könyörtelen hódítókat s a kizsákmányolt, védte en lázadó bemsziilöt- teket. Végig nézi, velük érez, de nem avatkozik bele."

Azt hiszem megerősítése ez, annak, amit Juhász történelemszemléletéről mondott. Benne van méltatása és bírálata is.

Szeghő Julia.

Menni it l eresnek

Manapság nemigen mondják: gazdag, mint egy király. Manapság inkább más fejedelmek milli.árdjairól .szól a közmondás, az amerikai bankvilág mágnásairól. Különben is ki irigyelné mostanság az igazi királyokat? Hatalmuk nem korlátlan többé és foglalkozásuk elég kellemetlenségei okok nekik. Akták, okiratok, végnélküli aláírása, a kockázat, amit a merényletek jelentenek... Ezenfelül tulajdonképpen nemigen vesznek rész: az á - lám aktiv vezetésében. És mégis, ezekben a válságos időkben, amikor a legtekintélyesebb vállalatok alapjai is megrendülnek, amikor a nagy vagyonokat minden oldalról támadják, a királyok pénzügyei látszanak a íegren- dezettebbeknek. Természeüesen az uralkodó királyoké, mert a számkivetésben éslő fejedelmek helyzete egészen mis lapra tartozik. A királyi civil listák nagy különbségeket mutatnak.

•

Az uralkodók közül természetesen a keleti kényurak élvezik a legnagyobb jövedelmeket. így például Aga kán, — akinek állami gondjai nem látszanak vaSámi tu Golyósaknak, hisz idejének legnagyobb részét a lótenyésztés fejlesztésére fordítja az európai versenypályákon, — hindu fejedelemségeinek adóiból évente hetvenötrrulliőt kap. Ez azonban bevétel einek legk-.sebb része, mert pontosan nem is lehet: megállapítom, milyen hatalmas összegek állanak rendelkezésére. A kán pénzügyeire némi világot vet ez az egyetlen adat: minden évben, születése napján honfitársai annyi tiszta aranyat ajánlanak fel neki, amennyi a fejedelem testsúlya! Tavaly tizenhét angol fontnyit húzott Aga kán s így most kétszázharminchét fontot nyom. Súlygyarapodása tehát elég csinos jövedelmet jelentett számára és bizonyára örült, hogy nem hallgatott a soványitókurat javasoló orvosok tanácsára. Sietek azonban megjegyezni, hogy az indiai fejedelem csak a jótékonyság érdekében örül ennek a nagyobb jövedelemnek, mert a születésnapi ajándékot minden évben országa emberbaráti intézményeinek javára fordítja. Ő maga megelégszik azzal, amit „jogszerint** megkeres...

*

Ha csak a civiLlistát vesszük alapul, Aga kán felülmúlja ázsiai kollegáját;, a japán császárt. A mikádó mindössze tizenkilenc és félmillió frankot kap kormányától. Hirohito császárnak azonban természetesen vonnak más jövedelmi forrósai is. Többek közt ő Japán leggazdagabb földbirtokosa. Az indiszkrét szakértők szerint vagyonának értéke hét- nyolcmilliárd és évi jövedelme körülbelüli négyszázmillió. Ebből az összegből valóban élhet rangjához méltóan.

Európa szuverénjei közül természetesen az angol királyt fizetik legjobban. A brit költségvetés az angol király részére évente negyvenmillió frankot irányoz elő. Ez az összeg azonban törvény szerint ,,a király, ,a királyné és gyermekeik" számára van rendelve. VIII. Edward tudvalevőleg agglegény s így felmerül a kérdés, van-e joga igénybevenni a civillista teljes összegét? A legnagyobb kellemetlenséget okozná, ha a parlament egyik tagja feltenné ezt a kérdést a, kormánynak s annak erre & kérdésre hivatalos választ kél’lene adnia- A brit parlamentben azonban, a szélső jobboldaltól a szélső búiig csupa olyan gentleman ül, aki előtte a

király személye szent, igy hát a kérdés nem fog elhangzani. A jó angolok megelégszenek azzal, hogy kérik az Istent, rendeljen mielőbb felesége; az uralkodó számára. De ettől eltekintve ;s, egészen bizonyos, hogy soha senki sem fogja kétscgbrvonni Vili. Edward ci vi! listája felvételének jogosságát, még akkor sem, ha egész életére nőtlen marad.

Az európai királyok fizetési listáján a második III. Viktor Emánuel, az olasz király. Givillistája tizenhétülil’iió, tehát kevesebb Vili. Edward „fizetésének" felénél is. Mióta ezt az összeget megállapították, a körülmények nagyot változtak. Viktor Emánuel eddig „csak" király vol:, de most a császári cimet is viscii. Igazságos dolog-e tehát, hogy Itália királya, aki ezenfelül a karályok-ki- királya is Afrikában, továbbra is ugyanazt a fizetést vegye fel? Komoly érvek szólnak amellett, hogy fizetésemelés- fog kapni.

Vilma királynő sokkal kisebb ország fölött uralkodik, mint az olasz király, de aránylag jobban fizetik. A holland költségvetés szerint ugyanis joga van évenként 12,750.000 franko.- felvenni az államkincstártól, összes jövedelme azonban messze felülmúlja ezt a hivatalos összeget. Évi bevételeinek összege eléri a hetvenöt milliót s ez nagyobbrészt a holland-indiai gyarmiat üzleti vállalkozásaiból származik. Annyi bizonyos, hogy a holland királynő jövedelmének csak igen kis részét költi el. Nem tart költséges fogadásokat, nem ad nagy udvari ünnepélyeket. Vilma királynő azonban ennek ellenére mégsem fösvény, hanem mindössze: az egyszerű életet szereti. Méltóságteljes, idősebb dáma, komoly s munkaszerető, ellensége a henyélésnek és a rendetlenségnek. Azt mondják, hogy az udvarában uralkodó szigorú elkölcsök sok kérőt elriasztottak. Annál nagyobb az öröm most Hol.andiában, hogy a luxemburgi herceg be tudott illeszkedni a királyi udvar légkörébe és a királylány végre férjhez megy. Semmi sem jellemzőbb Vilma királynő okosságára, minthogy a gazdasági krízis ellenére is megtudna duplázni vagyonát. Ezt pedig úgy érte el, hogy senki sem tu Iáhat pénzügyleteiben kivetnivalót.

*

A királyi fizetési listán II. Péter, Szerbia királya, 8,250.000 frankkal szerepel, ő ugyan még csak tizenhárom éves, de jöveddlfne máris nagyobb, mint ,a legidősebb európai királyé, V. Gusztávé, akinek a svéd kincstár évente 6,225.0000 frankot bocsát rendelkezésére. Ennél valamivel kevesebbet kap a ’belgák királya, III. Leopold: mindössze 6 millió 120.000 frankot.

A legrosszabbul fizetett európai uralkodók a következők: X. Keresztély, Dánia királya, mindössze 3,750.000 frankot kap. Haakon, norvég király még kevesebbet, pontosan 2,602.500 frankot. Ezek az összegek még mindig igen tekintélyesek lehetnek a kispolgárok szemében, de nagyon is szükreszia- bottak egy király számára, aki rangjához méltóan akar élni és aki valamit ad a pompára is. Keresztély és Haakon őfelségéik valóban a „minimális fizetést" kapják, amit királyok elfogadhatnak. Tény, hogy országaik nagyságra és a lakosok számára, nézve nem a legnagyobbak, ezzel szemben a pénzügyi viszonyok úgy Norvégiában, mine Dániában rendezettek és az államháztartás egyensúlya sokkal jobban van biztosítva,

Néma erők

Tolón unit teller a kőnek is rétjén, a I ercsijén nr I; korion k> elitén, tolón nem volt u »sikló mindig árjáis 1igennek oolt » nem volt mindig ily kemény

Néha, úgy látom, mintlui visszatér ne o csúcsokra egy régeit mii sugár, régt szeretet, régi nyugtolrútság, páfrányilfaton, forró, ősi nyár.

függ félek el, o sziklák tudlak szólni, tudtok szeretni és gyűlölni is, s dalolna rengett kíséretet hozzá hegyi pertokok alján ct kavics.

Tudtak segít ni és tudlak remegni a régen mohás, fehér havasok, s nem voltak olyrrn idegenül bolygók és olyan árvák mindig a sasok.

Csak amióta ezer lárma zúzza darabokra a fennség ritmusát, csak amióta ember, csöppnyi ember vív itt egymással vérködös tusát,

csak amióta nincsen többé lélek, mely megértene tiszta szózatot, azóta árva, néma lett a szikla s szunnyadnak szive mélyén n dalok.

SÁNDOR JUDIT.

mint a nagyobb és gazdagabb európai országokban. Csupán a klráyok jóindulatán múlik hát, hogy nem vetik fel a fizetésemelés kérdésé:. Bizonyára jóizlésük tartja őket vissza ettől. Nem elég modernek ahhoz, hogy palotáik kapuit bezárva, sztrájkba lépjenek és igy kényszerítsék népeiket a civillista felemelésére.

MRS. BERYL MARKHAM. Ki ismeri ezt a nevet? Nálunk talán senki, Londonban, szülővárosában kevesen, Newyorkban, a gyorsan lelkesedő és még gyorsabban felejtő uj világban e pillanatban minden utca- gyermek. Ki ez az érdekes, finomarcu, aranyhaju, fiatal angol asszony? Óceánrepülő. Ugyanazt vitte véghez, amit Lindbergh ezredes. Egyedül átrepülte az Óceánt, ö az első nő, aki a legnehezebb utal tette meg, egyedül a tenger felett. Kelet-nyugat irányban szelte át az Atlanti-óceánt. Most, mult hónapban, szeptemberben. Azóta már vissza is utazott a Queen Mary-n Londonba. Most a londoni lapok címlapjáról mosolyog az olvasóra. Felette nagybetűs cim: Beryl

Markham hazajött — elfeledtem Igen, ezt a romantikus és szőke asszonyt, akit az Isten is hősnőnek teremtett — senki sem üdvözölte a londoni pályaudvaron. Newyorkban milliós tömeg éljenezle, hazájában senki sem volt kiváncsi rá. Furcsák az emberek. Ma már senki sem csinál nagy dolgot abból, ha egy asszony átrepüli az óceánt. Megszokták. Amalie Aerhardt, Árny Johnson, Jean Batten, Beryl Markham. Ki következik? Csak repüljék át a tengert. Kockáztassák az életüket, ha jól esik. Ki törődik velük? Ezelőtt pár évvel nagy esemény volt egy óceán repül és, de ma már elhagyottan érkezik meg Londonba, a Waterloo-pályaudvarra a bátor repülő-hölgy és szégyenkezve mondja később, hoteljében a riportereknek:

— A kis fiamat nem engedtem, hogy kihozzák az állomásra. Azt hittem, hogy itt is nagy tömeg vár majd s hogy a lárma és a sok ember megijeszti őt. Úgy látom felesleges volt. Csak az anyám várt. Teljesen észrevétlenül szálltam autómba. London elfelejtett . . .

Tgen, az emberek felejtenek. A mai lelkes fiatalok és sportrajongó gyermekek közül ki ismeri az egykor példátlan hőstettel véghezvitt Montgolfier fivérek nevét? És talán ha tíz év múlva megkérdez valaki egy reményteljes ifjú csemetét (kinek főolvasmányai a detektiv-irodalom gyöngyei), hogy ki volt Lindbergh, ezt fogja elgondolkozva válaszolni:

— Lindbergh? Lindbergh az egy csecsemő volt, akit elraboltak és aki miatt vtíla- mosszékre ültették Hauptmannt... LM. L