Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)
1936-10-18 / 242. szám
I 5 ÍV 1936 október T8. BLEBNZßK HARSÁNY! ZSOLT A kiráSy és a tudós Hozzászoktunk olyan történelmi képekhez, amelyeknek címe: „Mátyás király tudósai körében“'. De aki nézi a képet, csak a csoportot látja s legföljebb a királyt ismeri meg köztük. S bogy miről beszélgetnek, azt sem igen tudja elképzelni, aki nem foglalkozott a dolog- gal. El tudok mondani egy ilyen beszélgetést. Régi könyvekben találtam. A király főként úgy jutott tudósok társaságába, hogy egyetemet alapított Pozsonyban. Az egyetem kancellárja, ahogy akkor a rektort hívták, Vitéz János volt, az esztergomi érsek. A tanárok gyakran meglátogatták Vitéz eszier- gomi palotáját, éppen azt, amelyet most javában ásogatnak ki a tudós Lépőid kanonok emberei. Egy félezredéve ott pompázott a palota a hegy fokon és Mátyás király gyakran kiment oda látogatóba. Az esztergomi érsek olyan állást viselt mellette, amelyet ma külügyminiszteri állásnak neveznénk. Volt tehát beszélni valójuk elég. De a királyt a pozsonyi egyetemi tanárok ott gyakran fellelhető társasága is vonzotta. Mind papi emberek voltak ezek a tanárok. A jogi karon a kánonjogot egy domonkosrendi olasz atya adta elő, Gatti Giovanni nevezetű. Hires tudós volt, Pozsony előtt Ferrarában, Firenzében, Bolognában volt katedrája. Nagyon büszke is volt a tudományára. Szerette hangoztatni, hogy a hittudományok területén senki sem intézhet hozzá olyan kérdést, amelyre meg ne tudna felelni. Ezt egy ízben akkor is igen kevélyen kijelentette, mikor Mátyás ott volt Vitéz házánál. A király arcán megvillant valami. Szerette megtréfálni az embereket, a gőgösöket pedig éppen szerette egy kicsit meg szer ényiteni. — Örülök az alkalomnak, — mondta —, hogy felvilágosítást kérhetek ilyen nagy tudóstól valamiben, ami már régóta fúrja az oldalamat. —Állok felséged rendelkezésére. — Hát idehallgass, tudós uram. Tegyük fel, hogy két barátom van mellettem a csatában. Egyik rögtön a harc kezdetén cserbenhagy, elárul és elszalad. A másik kitart velem végig. Már most, ha a csata után én a cserbenhagyót ritka kitüntetésben részesíteném, a hűnek maradottat pedig nem tüntetném ki, ugyebár nagyon igazságtalan volnék9 — Kétségkívül, felség. — Látod, Krisztus urunk Pétert, aki az első veszélyes helyzetben megtagadta őt, földi helytartójává tette, tehát a világ legnagyobb kitüntetésében részesítette. Viszont Jánosnak, leghívebb tanítványának, nem adott semmi kitüntetést. A látszat az, mintha a szentirás arra tanítana bennünket, hogy ne habozzunk Istent megtagadni, az igen jól jövedelmez. De ez bizonyára nem igy van. És Jézus Urunk bizonyára nem lehetett igazságtalan. Magyarázd meg nekem, tudós uram, ezt a dolgát, hadd igazodjam ki benne. A tudós, az egykorú feljegyzések szerint, végig elismételte az egész kérdést. Nyilván, hogy időt nyerjen. Aztán igy szólt: — Vannak a Szentirásban isteni titkok, amelyeket fürkészni tilos. Ez is ilyen titok. Ne fürkésszük, felség, mert ezt emberi elme nem magyarázhatja meg. — Biztos vagy ebben, tudós uram? — Biztos. Európában senkisem ismeri úgy az egyházatyák irodalmát, mint én. Erről a kérdésről egyik sem beszél. Pedig nem tehető fel, hogy annyi bölcs ember közt egyiknek sem jutott volna eszébe. Ha én mondom, akkor igy van. Emberi elme erre felelni nem tud. A király odafordult a házigazdához. — Megvan könyvtáradban Szent Jeromosnak Jovinianus ellen írott vitairata? — Megvan, felség. Hozd ide. A prímás elsietett és behozta a könyvet. Mátyás egy helyen fellapozta és ujjúval a szövegre bökött. Ott Szent Jeromos azt fejtegette, hogy Jézus azért nem Jánost tette földi helytartójává, mert tul- fiatalnak találta. — Látod, tudós uram, mégis csak volt egyházatya, yki beszéli a kérdésről Hozzásegít szépségéhez! Ahány szer létezik szép arcbőrének megőrzésé, re, annyi veszélyt rejt magában egy alkalmatlan szappan használata. Ezt ne feledje el, szappanénak megválasztásánál! Jó szappan az előfeltétele minden szépségápolás eredményesség ének. El i- da Lilas Grand Luxe - különösen enyhe - csodálatos illatú — nagy tisztiíóere- jével legkényesebb arcbőrnél is ápolólag hat. és mégis csak lehetett rá emberi elmével magyarázatot találni. Sőt nekem magamnak is van egy magyarázatom. Ha Krisztus Urunk Jánost, a büntelent, tette volna az egyház fejévé, tartania kellett volna attól, hogy János mindenkitől a magáéhoz hasonló szeplőtlenséget követel és a bűnbánókat a tisztaság szigorával utasítja el az egyháztól. De Pétert nevezvén ki egyházfőnek, biztos lehetett abban, hogy aki az emberi gyarlóságot sajátmagán tapasztalhatta, azt másokban is meg tudja érteni és meg tudja bocsátani. Csend támadt. Az európai hirü kánonjogász meg semmisülten hallgatott. — Gyarló emberek vagyunk, — fejezte be mosolyogva a király, — bocsássuk meg egymás gyarlóságát. A kévéig professzor többet nem hivalkodott tökéletes tudásával. Legalább is a király jelenlétében. FIATAL MAGYAR Beszélgetés fuliász Vilmossal BUDAPEST, (október.) Juhász Vilmos Budapest Legélfoglialtabb embereinek egyike... író, kulturtörténetkutató, történetíró. Rejtély, hogy hatalmas mii-veit mikor írja? Valószínűleg megoldotta' a pihenésmentes kor- látíüan munkaidő kérdését. Azt hiszem, csak elvétve alszik. Mert nappal lexikont szerkeszt, kutat, adatot gyűjt, rendelőinek tesz eleget, kenyeret keres. Miikor kél? Ezt meg sem kell kérdezni, különben is illetlen kérdés. Mindig, de csak betű között s aki pedig babonás és hiszi, hogy a betű állítólag öl, azt hiihetné máris hogy Juhász halhatatlan, mert őt .a betű élteti... Én is betű között találom, az Uj Lexikon szerkesztőségében. Kísérteties munkahely. Állványt, asztalt minden betölthető teret elöntöttek a könyvkötő zsilipje alól kiszabadult, megáradt lexikon- lapok. Élükön a komor vezérszó. Nyomukban javításokkal, nyomdai titkos jelekkel, Ó régi versek .. Ó régi versek: rozsdás fegyverek: Segítsetek most, fényeskedjetek! Ragyogjon égi sugár rajtatok, Nem énmiattam, de miattatok — Miattad, árva itthoni Sión: Ragyogjon minden áldott alkalom, Mikor a vers: esküvő, temetés, Keresztelő és igehirdetés — Összeolvad költő és lelkipásztor S ember csak az, ki szelíden is bátor. Ó régi versek, rozsdás fegyverek: Segítsetek és fényeskedjetek 1 REMÉNYIK SÁNDOR. huzgálásokkal teletűzdelt írott és nyomtatott sorok. Mennyi munka s mindezt névtelen csendben hordják össze Juhász és a többi lexikon-rabszolgák. Te pedig Ismeret- szomjas olvasó, ki majdan az Uj Lexikon kész köteteit forgatod,, nem is fogsz róluk elismeréssel megemlékezni! Mert a lexikonok kiadóikról nevezetesek, nem készítőikről. Mint a gúlák is ama fáraókról, kik az építés parancsát kiadták. Mi a célja kuturtörténeti kutatásoknak? Ez az első kérdésem Juhász Vilmoshoz. „Nem akarom a vértelen szakmunkák tömegét halmozni. De az úgynevezett népszerűsítő írásokat sem. Mégis szeretnék mindenkinek irni történetet. Szeretném a múltat, az emberi élet nagy összefüggéseit feltárni mindenkinek. Hogyan? Szeretnék kiszabadulni’ az osztályhatárok kínai falai közül. Európa — szükebb világunk egy kulturközösség. De osztályok társadalmi rétegek hasítják szeletekre. Én- igyekszem előfeltevésektől megszabadulná.“ Lehet? És lehet, ez az Európa-egység? ,,Exotikus primitív kultúrák távlatából nézem Európát. Akkor megmutatkoznak az egyetemes vonások. Hogyan írunk Kínáról? A fogékony európai lélék kívülről nézi Közömbösen, mint játékszert a gyermek. így próbáltam nézni és leimi XIV. Lajos udvarát. így épült fel történeti: tanúimányregé- nyemben II. Rákóczi Ferenc alakja. Mindent úgy akarok nézni, mintha nem szereplője, hanem 'távoli tanúja volnék a történésnek. Résztvevő érdeklődő, aka megfigyel és megállapít. Ebben a szellemben irt Juhász Vilmos tanulmányt Fráter Györgyről, Hatalmas könyvet az Aranyföld hajósrtfróS, Mexikó életéről, az azték kultúrákról, Columbus felfedezésének -leírása csak keret. Ott is az a célja' hogy az európai kultúrát — ilyen messze világból nézve az analóg vonásokon idegen kuifturák tanulságain, tükörképein át megkeresse... Ez a törekvés nyilvánul meg többi munkáiban az Inkák birodalmától most megjelent nagy műben.
