Ellenzék, 1936. október (57. évfolyam, 227-253. szám)

1936-10-11 / 236. szám

Y&3 6 okt ä b& r IU

mwiiwnzmt.

is

Vadászélmények

December közepe táján lehullott az első hó, ha jól emlékszem, éppen egy hétfő éjjelin, mégsem vártam a reggeli, jóval hajinál előtt már útra linóin Ham pasira, hátizsák 'és „Mackó“ nevű kutyámmal. A virradat a ,,Fi- etiosz“ nevű hegytetőn ért. A köd vastagon feküdt a hegyélen, gondoltam, várni fogok, ruig a nap félhavik, hátha sugarai oszlatni fogják a ködöt. Leültem egy levágott bükkfa 1 uskójára, pipáira gyújtottam és vártam a köd eloszlását. Kutyám tű reime Kémkedett, meg-megfordult abba az irányba, amerről jötlün/k, hosszan 1 reies zugéit a levegőbe, 'majd szükölve rángatni kezdte pórázát, mintha mondaná, hogy bocsássam szabadon. A köd nem alkart osztani; leereszkedtem a „Bunda“ lápéba, tudva, bogy itt szoktak átváltani a disznók, kikapcsoltam „Mackó“ nyakáról a szájat és meghúzódtam a lapu szélén, egy sűrű gyertyánboíkor mögé. Éppen puskámat töltöttem, amikor a „Pielrosz“ alatt meghal- l'o-fctam a „Mackó“ hangját „ifi-, áff, áfT, áfT, áff“ s meg is látom a „pietrosz“ oldalon 11 darab disznó alakját. „Mackó“ mindenütt a nyomukban. A hajhás áthalad a hegyélen keresztül, neki a , ,JviróTyos ‘ ‘ -mák; ott hagyom állásom és futó lépésben haladók, kalapomat az ágak leverik fejemről, nincs időm visnafordulni, hogy felvegyem, mert a hajtás a „kiirályos“-i váltóhoz közeledik. Mondeni figyelmemet a hajtásra ősszpontositorn, jóformán Iá bőm alá sem nézek, most egy roppanás hallsziik és érzem, hogy a tialaj elveszett lábom alól, sülyedná kezdek, földetekig süllyedtem a befagyott tavacskába s mire jó vizesen ki vergődtem belőle, a hajtás már áthalad t a „Királyoson“.

A tó szélén állok, ruhámból csurog a váz, kezeimmel végigsimitok lábaimon, hogy valamennyire kinyomjam, nadrágomból a vizet, de a nadrág már kezd kérgesedni és csak kevés vizet enged ki magából, a levegő 18—22 fokos lehel, tehát nem tanácsos egy helyben állami. Vissza fordultam keresztül a „Bunda“ lápán, neki a „Gileváír“-! vágásnak, itt munkálatok folytak, kiléptem, hogy minél hamarább kalibában, tűz mellett lehessek, hol a már fagyos ruháiknál meg- szárithatom. Kezeim teljesen meg voltak dermedve, nadrágomról a térd hajlásúnál ahogy léptem, kis jégcsapocskák pattogtak le. Ut nélkül haladtam, csak irányt vettem magamnak és ahogy beérek egy két oldalt sziklákkal szegélyezett patakba, közvetlen mePőlem egy szikla odúból kiugrik három darab disznó „vuff, vuff“ hangot hallatva; vállhoz kapom fegyveremet, de képtelen vagyok elsütni, ujjaim mint fad arabo cskák,

'mozdulatlanok. A disznók még mindég lő- volban ügetnek a meredek oldalon kifele, én tehetetlenül nézem, kezeimet összedörzsölve próbálgatom felmelegitent A hideg végig borzogatja testemet, dideregve tovább haladok, kiérek a vágás szélére, ameddig a köd látni enged, sehol sem tünr'ík fel az óhajtott füst. Tovább haladok az ölfarakások ás az elszórtan fekvő, hóval fedett vasúti talpfák között. Lakatlan kalibához érek, a hideg és '

i F.RTÉSZ MIHÁLY '

I SÁRI DOLGOZNI JÁR

!Ü RLGÉNY. 4. KÖZLEMÉNY,

Isten hozott, Sárikám — fogadta az anyja. — Ma még nem is láttalak.

— Kissé elaludtam, te pedig korán elmentél itthonról.

— Sietnem kellett, mert apád ma korábban akar ebédelni.

— Talán hozzá is kezdhetnénk — szólt most közbe Földes vezérigazgató ur.

— Lehet — mondotta az asszony és csengetett a szobalánynak.

MÁSODIK FEJEZET

Amikor befejezték az étkezést, Sári elbúcsúzott apjától, aztán visszavonult szobájába, hogy zavartalanul gondolkozhassék szándéka felett. Az angol levelezőnő felvilágosításai ugyanis nem voltak valami megnyugtatók. Nem a vizsga izgatta, mert teljesen bízott magában s remélte, bogy megállja a helyét, de annál inkább nyugtalanította az ajánlkozás formája. Ha Írásban pályázik, — gondolta —, úgy a válasz végett meg kell adnia a pontos címét is,már pedig az esetben nem maradhat irtokban a doloig. Éppen ezétt már az első percben letett az Írásos ajánlkozásról s a személyes jelentkezés mellett határozott. Igaz, viszont hogy ez szörnyű utánjárást és fáradtságot igényel és el keli szenvedni a közvetlen visszautasítás keliemetaz erőltetett menés teljesen kimentett, pihenni kell; beléptem a kalibába, középen tűzhely 2—3 megs zenese de tt fadarabbal, két oldalt szénával leterített fekvőhely.

Itt könnyű lesz tüzet gyújtani, Ina annyira fel tudom melegíteni dermedt kezeimet, hogy a szárazon maradt gyufás skatulyából ki tudjam venni a gyufát és a skatulya foszfo- ros oldalán végig tudjam huzni. Letámasztottam a puskámat és kezeimet az-az karjaimat gyorsan körbe forgatva próbáltam f elme legi- tenii. A kaliba ajtajában megjelenik „Mackó“, kilógó nyelvvel lehelve belép a kalibába, lá- bomhoz dörzsöli magát s lefekszik a száraz szénára. Félbehagyom a karforgatást, leülök a kutya mellé, két kezem oldala alá dugom és így maradók körülbelül 6—8 percig; ujjaimat, ha nem is egész jól, de már mozgatni tudom. Most kihúzom kezeimet a kutya oldala alól, felölelek egy jó csomó szénát, a tűzhelyre teszem és meggyeijtom. Szürkésfehér füst bugyog ki a széna csomóból utána fölcsap a téglavörös láng, áldó meleget terjesztve. Kezeimet már mozgatni tudom, pár lépésre a kalibától egy forgácscsomóból behordok jó mennyiséget, a tűzre rakom, közel állva hozzá, hogy fagyos ruhám kiengedjen 'és megszáradjon. Pattogva, ropogva ég a száraz forgács, közte mint kigyónyelvek csap ki a vöröses láng, kezeimet a tűz fölé tartom, melengetem, ruhámból csöpögni kezd a viz, most bele nyilallik kezeimbe ujjaim begyét hasitó fájdalom marja. A fájdalom nem tart sokáig, 25—30 másodperc múlva a fájdalom megszűnik és kezeim visszakapják eredeti természetességüket. Leülök egy tölgyfa rönk öcskére, lehúzom haikkamesom, lábaim teljesen érzéketlenek, késő délután van mire megszáiadva, éheségem csillapítom.

Étkezés után megtorlóm már rozsdásodó puskámat, kiszedem belőle az elázott patronokat és másokkal pótolom. A köd mind jobban sűrűsödik, az idő előre haladott, gondolni sem lehet a hazatérésre, tájékozódni sem tehet. Forgácsot, fát hordok be a kalibába, majd ivóviz után nézek, egy csapat fogoly repül föl előttem a bozótból, de repülésük rövid 10—-15 méterre megint leszállniák, bevártnak 2—3 lépésre, egy kakas „csűrik“ hangja halls zik, nem repülnek fel, csak futva menekülnek. Rövid keresés után vízre találok, visszatérek a kalibába, ölfa rakáson két kis cinke ül felborzolt tollal, egy egy ,,cim, óim“ hangot hallatva. Alkonyodul kezd, méteres ölfa darabokat teszek a tűzre (és nézem, gyönyörködöm a lángok játékában. Megvacsorázom és arccal a tűz felé vele párhuzamosam leheveredek a száraz szénára. „Mackó“ a hiányzó ajtó közelében alszik, álmodik; biztosan a disznók nyomában jár álmáiban, mert fel-fel emelkedik hasa és úgy befelé halszik nyiffogása, anélkül, hogy szája mozdulna.

Mély gondolataim meg a kimerültség az én szemeimet is lecsukják Almomból kutyám morgása ébreszt, lábon áll, szőre nyakán és hátán fel van borzolva, kifelé néz és morog. Fölállók, puskámat fölhúzott ravaszokkal

9HHH

eve§

Autóknál alkalmazott BOSCH-féle gyújtási mőO szer fejlődése következő számokból tűnik ki: Percenként 150 gyuitó-szikra volt az első B05CH- gyujtó teljesítménye és percenként 30.000 az uj GR 8 BOSCH-gyujtóé, mely győzelemre vezetett német, olasz és amerikai versenykocsikat. Sokoldalú kísérletezésnek és tapasztalatnak, valamint lelkiismeretes BOSCH-munkának és az uj előállítási anyagoknak köszönhető ez a haladás.

1886: Egyetlen ember a starton! 1936: Müve gőzerővel halad !

Robe*! B Qseh A.-G. Stuttgart

L E O N I D A & Co. Bucureşti és fiókierakatoi

BOSCH-KISZOLGAlAS .•

LEON IDA S. A., BUCUREŞTI © H. DANEK, BRASOV MULLER & LORENZ, SIBIU ® ACCUMULATOR. S. A. TIMIŞOARA

ym

kézbe veszem és kilépek a kalibából, Mackó utánnam jő, uszításomra 3—4 ugrást tesz előre, vakkant egyet-kettőt, vissza szalad szü- kölve, lábamhoz dörzsölődik s bár visszapa- rancsolom, mégis beugrik a kalibába.

Egy-két lépést még teszek előre, megállók és hallgatózok, tompa zuhanás halls zik utána, olyan elfojtott nyögés-szerű bőgés. A sötétséget talán vágni lehetne, nem merek tovább menni, nem tudom merői fenyeget veszély, két lövést adok le abba az irányba, merről a nyögést hallottam és visszafordulok a kalibáiba. Mackó a kaliba fenekébe húzódva áll, sörénye még mindig felborzolva, morog. A máskor engedelmes állat sem uszításra, sem parancsra nem hadja el a kalibát. Leülök a kis rönköcskére, puskámat térdeimre fektetve figyelek, ki-kilépek a kalibából, hallgatózom, megint a tűz mellé ülök, igy telik el az éjj hátralevő része.

Kristálytiszta reggelre virradok, első dolgom az éjjel hallott zaj irányába kutatni; Mackó még mindég félve, előremegy, szaglász jobbra-balra, szaladva eltűnik az ölfarakások közt. A kalibától k. b. 30—35 lépésre farkas nyomot találok, pár lépéssel tovább meglátom aßt a helyet, ahol ült hátsó lábain, úgy látszik sokáig ült, mert a hó teljesen el volt olvadva ülőhelyén. Az ülőhelyből egy hatalmat ugrás látszik, me’yet még négy öt másik ugrás követ, itt a hó jó darab helyen több nyom által össze-vissza taposva, csúszások, keveredések. Hat-nyolc lépéssel tovább a hó nagy vérfoltokkal pecsételve és most meglátom Mackó alakját, amint hasra feküdve rág egy szarvascsülköt. Elszórva levágott csontdarabok, a fej hiányzik, csak a csülkökből tudom megállapítani a megölt szarvas nemét.

Hét-nyolc darab farkasnak látni a nyomát, nem csoda, ha Mackó is elveszítette a bátorságát. Leereszkedtem a Gilevárról az agyagosba, egyik sziklahasadékból nyestnyom vezet a régi vágás felé, követem a nyomot, mely bevezet egy k ét-három éves ágrakás alá, melybe innen is, onnan is futnak ki és be nyesbnyomok. Nem tudtam 'megállapítani, hogy vájjon a fa rakás alatt van-e a nyest, tehát megráztam a facsomóból egy fát, tudva azt, hogy a nyest ha bent van, meg fog mozdulni és Maekó könnyebben megérzi szagát. Mackó beszagol a facsomóba és olyan örömöt jelző szükölést hallat. Tehát a nyest a facsomó alatt van, de egyedül nem tehetek semmit, a vágásból egy embert hivtam, aki a csomót szóthányta, de éppen abban a pillanatban néztem másfelé, amikor a nyest kiugrott, nem lőhettem meg. Mackó reá ugrott, de a nyest úgy beleharapott az orrába, hogy kénytelen volt elengedni, tehát mégis a puska kelleti végezzen vele, amint kúszott felfelé egy fatörzsén. Fáradtságomnak mégis megvolt a gyümölcse, egy szép nyest bőr, melyért bármikor szívesen tennék szabad fürdést decemberben.

Rázmán József.

lenségeit, de igy esetleg nem firtatják címét, vagy ha meg is kérdik, nyugodtan mondhat valami hamis címei, mert hiszen úgy sem kerül' sor arra, hogy lakása után kutassanak ...

Ismerte néhány nagyobb vállalat nevét, ezeknek pontos címét kijegyezte a telefonkönyvből s másnap elindult álláskeresésére.

Egymás után kopogtatott be a jegyzékre vett vállalatokhoz s óraszámra ácsorgott az előszobákban, amig bejuthatott a vezetőemberek szentélyébe

A kellemes megjelenésű, tetszetős külsejű csinos lányt mindenütt barátságosan fogadták, de amikor megtudták, hogy állást keres, egyszerre komoly-hivatalosra változott az imént még szívélyes tekintet s a nehéz gazdasági viszonyokra hivatkozva, sajnálkozó udvarias szavakkal utasították el innen is, onnan is. De még ez volt a jobbik eset. Mert akadt olyan cég is, amelynek igazgatója, vagy a személyi ügyek teljhatalmú intézője kilátásba helyezte alkalmaztatását, de félreérthetetlen célzásokat tett bizonyos hivatalon kívüli szívélyességekre. Ezekről a helyekről felháborodva és könnyezve rohant el Földes Sári s mialatt meneküiésszerüen sietett le a szőnyeggel borított lépcsőkön, azon gondolkozott, hogy felhagy bizarr ötletével, mert minél tovább kísérletezett, anná] inkább megértette a dolgozó nők kálváriás utjának lekiizdhe- tetlennek látszó nehézségeit.

De megtorpanása csak rövid ideig tartott, legföljebb csak huszonnégy órára és másnap már ujullt erővel és reményekkel indult ismét útnak.. .

Az egyik délelőtt a Textilipari Részvénytársaság került sorra a listán. Ez a vállalat messze leint, egész Újpest határában feküdt. Villamoson utazott ki a távoli céghez s amikor a végállomáson leszállóit, még egy jó darab utat kellett gyalog megtennie, hogy a

telephez érjen.

Nem sok reménnyel fordult be a kapun, mert éppen előző nap utasították el meglehetős és szinte bántó rövidséggel a „Jason“ Szövőmüvek-től, amelyről tudta, hogy anyavállalata a Textiliparnak s igy nem tartotta valószínűnek, hogy a leányvállalatnál állást kaphasson, amikor az anyavállalat minden biztatás nélkül elküldte.

De azért, főleg, hogy lelkiismeretét megnyugtassa, mégsem hagyta ki ezt a vállalatot sem s a portástól megtudakolva az igazgatóság helyiségeit, elszántan haladt fel a lépcsőkön.

A folyosók útvesztőjében hosszas keresgélés után rábukkant az ügyvezető-igazgató előszobájához vezető ajtóra s habozás nélkül benyitott.

Az előszoba üres volt, még csak egy szolga sem ténfergett az ajtó előtt, de az igazgató ajtaján figyelmeztető táblát fedezett fel. amely azt hirdette, hogy bejelentés nélkül tilos belépni. Így tehát kénytelen volt várni, hogy valami titkár, vagy altiszt előkerüljön valahonnan s bejelentesse magát.

A várakozás perceit nézelődéssel töltötte. A hat- szögű előszoba meglehetősen tágas, világos és csinosan berendezett volt. A parkettet vastag plüss-szőnyeg borította, középen alacsony, kerek dohányzó asztalka, ekörül néhány szövethuzatu szék, az egyik fal mellett pedig hosszú, keskeny, támlás dívány állott, ugyanolyan huzattal, mint a székek. A falakon a szövőipar körébe vágó nagyított fényképek lógtak ujjnyi széles, fekete keretekben, a mennyezetről pedig díszes hatlángu sárgaréz csillár csüngött alá. A bejárati ajtóval szemben volt az igazgatói szoba ajtaja, ettől jobbra és balra, a ferde falakból egy-egy kisebb ajtó nyilt, kétségtelenül az irodákhoz.

(Folytatjuk,!,