Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)
1936-09-02 / 202. szám
‘B£j;L-B'N2ÉK 1*936 %*'4*ţ>t+nib6r 2. MIT IR A ROMÁN SAJTÓ Gárdák — Kiáltvány — Adó —* ' U.j kormány — Titulescu VIITORUL: Maram és egy volt nemzeti- parasztpárti államtitkár kijeim tett ék, hogy szükség van parasztgárdák felállítására. A gondolat eredetiségéért az erdem a nemzeti- parasztpártot illeti, mert még a vasgárdák előtt szervezték meg a voinikokat és polgári gárdákat s a megszervezett alakulatokkal tulmentek a törvényesség határán. Mai állásfoglalásuk tehát rég elhangzott szavaikkal van összhangban. A rend szempontjából az állami tekintély leromlásának jelét képezik ezek az alakulatok. Nem lehet szükség rájuk, semmiféle módon nem lehet igazolni lét jogosultságukat, mert lehetetlen indokolni törvénvenkivüli állapotot. Az államnak megfelelő ereje van, nines szüksége katonailag fegyelmezett gárdákra. Ismerjük álláspontjukat, azt mondják: Ha a velük szembenálló szélsőségeseknek joguk van, akkor nekünk is jogunk lehet ilyen gárdák felállítására. Rendpért azonban szélsőségeseket nem utánozhat. A nacionalizmus és káros internacionalizmus egyformán lehet indoka anarchisztikus mozgalomnak. Mi volna, ha a pártok fegyveres gárdákkal érvényesítenék programjaikat? Milyen demokrata állam az, melyben a szabad meggyőződést erőszak és terror váltja fel a valóságban? Ezek a kérdések a nemzeti-parasztpártot érdeklik elsősorban, mely nem első Ízben nyújt példát demagógiára és anarchiára. ADEVERUL: A nemzetiparasztpá-rti ifjúság kiáltványt bocsátott ki, melyben a diktatúrát támadja. Intellektuelek irták alá a kiáltványt, a Cluj-i egyetem a nagy eszmék szolgálatában maradt. Tanárok tartják kezükben a fejlődés fáklyáját, rámutatva a helyes útra. Cuza Iasn-i iskolájában nevelkedett ifjakkal szemben emeli fel szavát a Cluj-i ifjúság. A kiáltványt Victor Jinga tanár vezetésével a „Tara de Maini“ nevű folyóirat munkatársai irták alá, mely legjobb sajtóterméke Ardeal-nak. Csak ott lehet tudományos fejlődésről szó, ahol szabadság van. A XIX. és XX. század tudományos fejlődése szoros kapcsolatban volt a demokráciával, mely életre hívta azokat az erőket, melyek szunyadtak. Romániának nincs szüksége magyar-hitlerista revíziós politikára. UNIVERSUL: Déli határunkon reváns- tervekről ugatnak s vissza akarják venni Dobrogeát. Az ó-királyságból és Macedóniából a határszélre költöztetett telepeseink sokszor életük kockáztatásával tesznek eleget hivatásuknak. Sok mártírt adtak, kiket az irredenta bolgár komitácsik meggyilkoltak. Mégis dolgoznak. Erősitik a románságot és gyöngítik az ellentétes áramlatokat. A képnek azonban árnyoldala is van. Nem fordítanak kellő gondot telepeseinkre, kiket az adóvégrehajtók háborgatnak. .Frasari községben például négy adóvégrehajtó jelent meg — nagyrészt bulgárok — s véresre verték az adózókat. Hiába kérték szegény telepesek, fogadjanak el tőlük annyit, amennyijük van, nem találtak meghallgatásra. Az adóhivatal telve van elszállított holmikkal. Tudjuk, hogy pénzre van szüksége az államnak, mégsem lehet többet venni annál, amennyi van s főleg nem szabad áttérni az erőszakra. DíMfNEATA: Nyugodt mederben zajlott le a kormányválság s nem lehel eltitkolni, hogy meglepetést hozott a pártoknak. Tudjuk, kik foglalnak helyet az uj kormányban, melyet az jellemez, hogy ki maradt ki abból. Titulescu nincs már a külügyminisztériumban. Aki tudja, mit jelent az ő személye, tisztában lehet azzal, mily benyomást keltett elejtésének formája. Titulescu nem volt egyszerű román külügyminiszter. Az általa képviselt politikát és szövetségeket szimbolizálta. Sok találgatásra ad okot távozása. Ezt csak Antonescu személye képes enyhíteni, ki Románia követe volt Párásban a legnehezebb órákban. Antonescu személye lehűti a várakozásokat. Jelenléte azt jelenti, hogy változatlan marad Románia külpolitikája. Belpolitikai téren az uj Tătă- rescu-kormány legnagyobb erővel akarja biztosítani a nyugalmat, hogy megszüntesse az utóbbi időben tapasztalható tüneteket. Meglátjuk, miként fog munkához. ORVOSOKNAK FONTOS! Hüller : Klinika itecipeicönyv évi «aş ksesfásas ? 2 kötetben, 1740 oldalon, ára 1.485-— lei. — Kapható az „Ellenzék könyvosz^ályábafí Cluj, Piaţa Unirii 9. sz. alatt. Vidékre küldjük utánvéttel is! ZORILE: A IRx-ráftsok urain tónak utolsó fejezetért«-/ értünk. (Meg kell változtatni az embereket, uj erőkre van szükség, hogy megvalósítsák a beharangozott programot. A közvélemény Inculet és Pop Valér dr. távozását várta. Néhány órán át illúziókban ringattuk magunkat, közben Dinu iBratdanu BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósitójától.) Különös módon kísérelt meg öngyilkosságot egy 32 éves kávéháztulajdonos. Éjszaka 2 óra tájban a Tisza Kálmán-téren szolgálatot leljesrtő rendőrőrszem észrevette, hogy az egyik pádon hangosan hörög egy jólöltözött férfi. A mentőket hívlak, akik pár perc alatt kiérkezve, megállapították, hogy az ismeretlen embernek kinzó gyomorfájdalmai vannak. Beszállították a Rókus-kór- házba, ahol röntgenvizsgálatnak vetették alá és elekor kiderült, hogy az öngyilkos férfi rengeteg éles szegeket és más kisebb nasdaraboknt nyelt le. Az orvosok azonnal megoperálták az öngyilkost, akinek ruhazsebeiben Glück József 33 éves kávéháztulajdonos neuem látott — nem hullott, a tengerpart és hegyek között utazgatott. Kis csekélység történi csupán: Titulescu eltávozott. Hir szerint mindez azért történt, hogy megkönnyítsék távozását. Gondoljunk a következményekre. Ne tévessze szem elől ezt a tényt a/ ország románsága. vére kiállított okmányokat talállak, azonkívül egy búcsúlevelet, amelyben ezt írja: — Több mint nyolcszor kíséreltem meg öngyilkosságot, de mindig megakadályoztak. Most már a legvadabb eszközhöz folyamodok és remélem, bogy az orvosi tudomány nem annyira fejlett, hogy tettem után megmenthessenek az életnek. Tisztelettel kérem a rendőrséget, hogy holttestemet ne boncolják mert a főkapitányságon tudják, hogy már több- izben el akatam dobni magamtól az életet. Hogy miért akartam meghalni, azt soha nem tudja meg senki. Tisztelettel Glück József. Glück nem nyerte vissza eszméletét és így nem hallgathatták ki. A rendőrség nyomozást indított annak megállapítására, miért akart öngyilkos lenni. Ma harmincegy éve, 1905 szeptember 1 -ón a magyar politika reiKlkiviil láz.is. Fehérváry dma.bwil kormánya egyre inkább felcsigázza Koasuthék, ellenállását. A miniszterelnök épp lvcWD- utazik, hogy a képviselőiül/, elnapolását kies//közölje, mert a többségben levő koalíció vád alá helyezési indítványt ed be a kormány ellen. Szó van róla, hogy Szál Kálmánt, vagy Wekerle Sándort az udvar közvetítéssel Iri/.za meg. Egyébként a koalíció- ellenes elemek, mint a Bokányitól irányított szociáldemokrata párt, a Jászi-csőport és Achim Atidnás parasztjai készülnek erősen a szeptember 15.-i nagy tüntetésre az általános választójog érdekében. Erről a kérdésről irt röpiratot Bethlen Bálint „Nemzeti állam és általános választójog“ címen. Hat év előtt 6 nagy román bank, most mind a 103 szindikátusba tömörült. A világ még mindig ujong a két nap előtt megkötött japán—orosz béke miatt. Ennek következményeként Linevics s Oyama tábornokok a mandzsuriaj hadszíntéren fegyverszünetre léptek. A Witte orosz delegációja és a Komura meg Takahira japán bizottsága ép a kereskedelmi szerződést üti nyélbe a legtöbb kedvezmény alapján és megegyeztek a keletkinai vasút dolgában is. A világ közvéleménye kívánja, hogy Roosevelt elnököt, akinek sikerült Ports- mouthban leültetni a zöld asztalhoz a két háborús felet s a válságos pillanatban elhárítani a nehézségeket, a Nobel-békedijjal jutalmazzák meg. Japánban tüntetések folynak a béke feltételei miatt Kacsura és Yto grófok ellen. Érdekes, hogy Bécsben és Berlinben feltűnő nagy a hushriány. Az Ellenzék, mint különös érdekességet említi, hogy Amerikában divat lett a fejedelmi nők ünnepi ruháinak a megszerzése. Nagy cég szállítja át ezeket . .. Egyesek n „levetett ruhákban pompáznak, mások gyüjtőszenvedélyből vásárolják“. Városunkban a legnagyobb újság, hogy megnyílik az első lóhus-mészárszék. Lapunk haragszik, mert az uj színház Fellner és Helmer hires bécsi színházépítő cég eredeti díszes tervével ehentétben kopárnak Ígérkezik. Országrészünk Muzeum-Egylete kegyelettel ülte meg Mikó Imre születésének századik évfordulóját. Székelvföldi szülőfalujának az ünnepségén az egyesületet Eszterhazv Kálmán elnök és Imre Sándor titkár képviselte; ugyanakkor a házsongár- di temetőben megkoszorúzták sírját és itt a beszédet Szamosi János dr., egyetemi tanár mondta. A színházban este a Szókimondó asszonyság került szírire, amelynek a főszerepeit Horváth Paula, László Gyula és Sebestyén Géza játszták. Felelevenítik a Ludas Matyi színmüvét, amelyben Vá- radinak és Szentgyörgyinek van hires régi szerepe; mellettük Káldi Mariska és Dézsán kap nagyobb munkát. Fölelevenitik Feleki Miklós népszínművét, az Angyal Bandit is. A budapesti Királv-szinházban megkezdődött a János vitézek versenye. A jelentékenyebb résztvevők: Balláné Csik írén, Feledi Boriska, Kállai Jolán. Károlyi Leona, Margó Ze’ma és Zilahiné Singhof- fer Vilma. A magyar irodalmi és művészeti világ érdeklődései! várja öreg Korda Pál színmüvét, amelynek a hőse Wesselényi Miklós. Meghalt Munkácsi Mihály aradi asztalosmestere, Aszalai Károly és az opera hires énekese: Ney Dávid. Kedvezményes utazás Bisdapesíre au§. 2©-5g A budapesti őszi Lakberendezési Kiállítás alkalmából alábbi rendkivül kedvezményes utazási lehetóségek vehetők igénybe az Ellenzék könyvosztálya utján: Urazás Ciujtól—Budapestre és vissza Clujig, gyorsvonat II. osztályon 1.858 lej, ugyanez III. osztályon 1.280. Gvk felutazás Cluj- ról Budapestre gyorsvonat II. o. 1004 lej, ugyanez III. o. 715 lej. Személyvonat H. osztályon Cluj— Budapest és vissza 1.352 lej. ugyanez III. osztályon 1.050 lé)’. Csak felutazás Clujról—Budapestre, személyvonat II. osztályon 751 lej, ugyanez III. o. 555 lej. Ezen összegekben bennfoglaltatik a 150 lejbe kerülő kiállítási igazolvány is, melynek alapján az utasok, egyéni útlevelük felmutatása alapján a határt vizűm nélkül lépik át és Budapesten utólagosan váltanak magyar vízumot 7.— pengőért. Ez az igazolvány különben ugyanitt külön is (a vasúti jegyek átvétele nélkül) 150 lejért kapható. Az igazolvány a magyar vasutakon oda-vissza 50% kedvezményre és utólagos kedvezményes 7.— pengős vizumra jogosát. Vidékiek bármelyik relációt pénz és 20.— lej portó előzetes beküldése mellett, postafordultával ajánlott levélben megkaphatják. Kedvezményes budapesti szálloda és panzió-utalványok szintén kaphatók. Az utazás kedvezménye érvényes felutazásra aug, 28.-tól—szept. 13.-ig, visz- szautazásra szept. 4.-től—20.-ig, Harvey Lilian Budapesten BUDAPEST, augusztus. Sajtó-tea az előkelő dunaparti szálló különtermében, Harvey Lilian tiszteletére. S elmegyek megnézni — „a sztárt“. Közelről. Félötre szól a meghívó. Most félöt. A pestiek pontatlanok, kicsit udvariatlanok is, még csak gyülekeznek. Lesz talán öt óra is, mire mind összegyűlnek; pincérek suhannak át a termen, még hoznak egy-egy kristályt, egy-egy porcellánt — nincs elegánsabb mozgása a világon senkinek egy rendes pesti pincérnél. Csak a trükkfilmek figurái tudnak igy mozogni, de azokat rajzolják. Egyébként kialakul rendre az a süppedő szőnyegek között olyan gyorsan kialakuló „előkelő csend!“. Egy ur az egyik fotóriportert oktatja ki: nézze, ő majd igy nézi a saját képét — kezében a kép — igy ... és akkor! Érti? — S ülök egy sarokban és várom a sztárt. A sztárt, akinek ma már nem fogják ki a kocsijából a lovat, de rendeznek számára sajtó-teát. Tulajdonképen mindig volt sztárkultusz, csak primitívebb s talán hangulatosabb formában és a sztárt csillagnak hívtuk. Egy lókifogásnál közel húsz évvel ezelőtt magam is élénken segédkeztem. S végeredményben nincs kicsi sztár és nagy sztár. Sztár, sztár Attól függ, honnan nézzük. Az én számomra annakidején a vándortársulat primadonnája volt legalább is akkora sztár, mint Garbo, mert hiszen egy második gim- názista szemével néztem és mellényem alatt egy második gimnázista szive dobogott. Emlékeimet felfüggesztem. Jön. Cigarettázva jön — ahogy az egy sztárhoz illik — és sorban bemutatkozunk valami harmincán. Harminc emberhez alkalmazkodik a keze. Némelyek „amerikaiasan“, „fiúsán“ és lényegében pestiesen kezet ráznak vele, mások gáláns tisztelettel kezet csókolnak, sőt van, aki kezet akar csókolni s aztán meggondolja magát. Harminc kézhez pontosan alkalmazkodik s harminc emberre rámosolyog, mintha mondaná: á, Ön itt? El hely e zketl ü n k Magnéziumfények lobognak, gyors egymásutánban. Mindenki hunyorog és föl-föl- kapja a fejét — egy öreg ur zöld üveget is kapcsol a pápaszeme elé — de a sztárnak a szeme se rebben. Most a szokottnál is erősebb fény lobban s hirtelen felpillantva, ránéz a fényképészre — ó! — azt mondja egy kicsit a-betüs óval, amerikai óval „aó“- val s ebben a pillanatban rászól a fényképészre egy kollégája: ennyi magnéziumot, megőrült? A sztár a fotóriporterek szinte folyamatos lobbantásai között egy „aó“-val megkülönböztette azt az egyet, aki félgrammal többet lobbantott. Észrevette. A sztár szakember. S szeretem a szakembereket. Fogyókúrások!... Minden fogyókúrát tartókkal közlöm, hogy a sztár háromnegyed ötkor enni kezdett. Most félhat. Még mindig eszik. S közben olyan vékony, mint a lehellet. Benfen- tesek szerint Amerikában tulfogyasztottak szegényt, most próbál hizni. S nem megy. A bárpult mögül a cukrászlány nézi a sztárt, aki kávét iszik, mignont eszik, szendvicseket eszik és osztogat a körülötte ülők1 nek. A cukrászlány nézi, nézii;. — Irigyli? — Igen — nagyon őszintén igy: — irigylem. Hát hogyne! — Szeretne cserélni vele? — Ó, hát hogyne. De nincs tehetségem. — Csak nézi, nézi. Amerikáról beszélünk s mondja, túrt igen, az egy másik világ, ő „európerin“. .Mikor Hollywoodba ment, örült mint egy gyerek, de aztán . . . Egyébként j neki ez kényes téma. Mindenesetre például I — meséli — ott nem válogathatott filmté- I mában, szerepben, játszani kellett azt is, amit nem érzett magának való szerepnek és különben is Amerika... — s a sztár hatalmas brilliánsaival, mesterien meghúzott szemöldökével mindenestől kicsit összehu- zódik és kis szomorúságok futnak át a szemén. Azt hiszem Amerikában sokat sirt. Lehet, hogy ez nem igy van, de igy érzem. Árc 'Mondom, hogy ha az ember úgy elgondolja: „filmsztár“, az az érzése, hogy mégis... valami alacsonyabb intelligenciájú ember lehet az illető, akit dróton rángatnak — saját agya talán nincs is — igazgatók, rendezők és reklámfőnökök irányítják. Már tudniillik egy hollywoodi értelemben vett sztárt. Hosszan és lelkesen magyarázza, hogy ez általában nem igy van, hogy milyen komoly és kemény munka várja az igazán dolgozó színészt a stúdiókban ... — közben a kezébe nyomnak egy pohár barackpálinkát és kísérője kéri: — mosolyogjon bele a gépbe! Kézbeveszi a pálinkáspoharat, pardont kérve, a gépnek fordul és belemosolyog. Igen, ezeket a mosolygó kéjeket ismerem. Abban a pillanatban, ahogy a gép elkattant, a rendes arcával fordul már vissza és folytatja. Az egész olyan, mint mikor a gyerekek si- rás-nevetést játszanak. Tenyerüket alá-fel huzigálják az arcuk előtt s felváltva vágnak szomorú és vidám képet. De a sztárnak ez a mesterségéhez tartozik. Búcsúzóul nézem a kezét, amely első látásra nem a nagy karriert csináló emberek keze. Kicsit kamaszlány kéz s kicsit hosszúkás, energiában kéz, amit régen „müvészkéznek“ hívtak. De a hüvelykujja kemény, széles, erőszakos, olyan, mint egy diktátoré. Mig nézem, elkapja: — „jaj, nem vagyok rendesen manikűrözve“. Ezt mondja minden nő, sztár vagy nem sztár, ha a kezét nézik. Már most, hogy amit egy ilyen unalmas sajtó- teán — százat és százat végigcsinálhatott már minden nagy városban — mi őszinte egy sztárból és mi nem? —• nem tudom. Valaki, akinek a mesterségéhez tartozik — „pardon egy pillanat“ — elbűvölő mosoly- lyal nekifordul a gépnek, egy pohár barackkal. De ahogy a kezét elkapta s „jaj, nem vagyok rendesen manikűrözve“ — ez egészen biztosan őszinte volt. Női olvasóink kedvéért előre elhatároztam, hogy felirom, milyen ruhája van. Nem írtam fel. Valahogy kiment a fejemből. S ruhamemóriám rossz — elfelejtettem. (—y} Rengeteg sz!nyelt egy kávéháztulajdonos
