Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)

1936-09-06 / 206. szám

o R R l R N ZfiK / n \a S.wlvulv.-emmcJ látható volt, mint rakják géppuskáikat a lodólzctcn és puskákat Oszrogamik ki .1 hajó legénysége kiV.xnt. Köz- ivn nuii -i rü/őrség is elikós/.ü i az ágyuk be­állításával, melyeknek csövei leltedé meredrz- cetk\ <lc azt meg most sem .lőhetett tu<ini, hogy 1 I repülők hormon jönnek? A parancsnoki hajóról állandó Morse-jelzé­sekből értesítették a többi lujöt, nyilván csak e/on az egy hajön lehetett „leluiJgatö“-készü­lék. Magom szépen edőkes/átettem iotognafáló készülékem s felvételre készen eldugnám az egyik ment öcsónak ponyvája a;lá, mert a ka- ( pitányom már oh ideges volt, hogy csupán gépem láttára valoágOss düh rohamot kapott. (Itt ugyanis, hadi zónában .szigorúan tilos volt mindent éle fotografálás.) Különben pedig fei­le rohant a hajón s nem tudta magát elha­tározni. hogy menekül jön-e a kikötőből, vagy pedig maradjon tovább? — Ha a repülök bombáznának, — mondta akkor mi is készen vagyunk, lágy bomba a nyakunk közé is pottyanhat, hiába rángat­tuk fel az árbócra ezt az éktelen nagy olasz lobogót! Az első ágy ulövés Már szomorúan legyintettem — na, itt úgy sem iksz már semmi, — amikor váratla­nul eldördült az első ágyuiövés. Utána rög­tön öt-hat egymásután. A repülőgépeket arra kerestük szemeink­kel, amerre a srapnellek robbantak. Végre megpillantottunk egyet, amint a sötétkék égen . alumínium-szárnyain megcsillant a lenyugvó napsugár. Ekkor már körülbelül ötven ágyúból és huszonöt géppuskából tüzeltek erre az egy repülőgépre. Még puskákkal is lőtték, pedig a gép vagy 1800 méter magasan lehetett. Ez lehetett a felderítő. A srapnellek nem találtak, mert jóval alat­ta robbantak a száguldó repülőgépnek. Az ágyuk még ontották a tüzet, mikor a repülőgép egy hatalmas kör után eltűnt a láthatárról. Pillanatra halotti csend... Csak a parancs­nok anyahajó Morse-lámpái gyulladtak ki szaggatott időközökben... Már azt hittem, hogy ezzel befejeződött a doflog, mikor hat repülőgép mennydörgés szerű robajjal zudult a kikötőre, a város sze­gélyező 2—300 méter magas dombok mögül, góppuskatüzzel árasztva el a kilenc hadihajó fedélzetét. Innen vártuk a támadást legke­vésbé. Egy századmásodpercig tartó meglepetés, ami a hadihajók legénységét átfogta, de egy pillanattal később az ágyuk már újra ontot­ták a tüzet. A repülőgépek szédületes sebes­séggel tűntek el ismét a várost szegélyező dombok mögött. Ezután még egy újabb támadás követke­zett. Ezek az apró fasiszta vadászgépek alaposan végigpuskázták a hadihajók fedélzetét, mint­ha jégverés tett volna, úgy kattogtok páncél­zatain a géppuskák golyók Minden támadás­nál fel is bukott egy-két ember, akiket kilőt­tek a páncélok mögül, de ezeket, úgy látszik, pillanatok alatt mások helyettesítették. Az alig 160—170 méter magasan elrobogó ' repülőgépeket ágyúval lelőni lehetetlen volt. bár az ágyucsöveket hihetetlen gyorsasággal fonhatták utánuk, mindez typt lassúnak tet­szett a szédületes (sebességgel robogó gépek mellett. A. egyik repülőt géppuskával mégis elta­lálták. 1 l.íjsy.íl híján, hogy bele nem rohant .1 park fáiba. Az utolsó pillanatban valahogy mégis felhúzta a pilóta a gépet és sikerült az egyik domb fölött elcsúsznia. A látványtól kissé clszédülve fotograf ál tani az egyik mentőe ónak alól, mikor hajónk .ka­pitánya rohant hozzám és esküdözött, hogy bedobja a tengerbe a gépem, velem együtt, ha még egyszer a gépet elő merem venni. így rövid illőre abba kellett hagynom a felvételezést. Egy bombavető... Az igazi ijedelem estik most kezdődött. Egy bombavetőgép alakjában. Madrid irányából érkezett, méltóságteljesen közeledett Malaga felé. Még lőtávolban sem volt s már olyan srapnellzápor fogadta, hogy biztosra vettük, hogy ez sem látja többé Franco generális táborát. Izgatottan lestük, hogy mi lesz mosl?... Lestük a bombákat. Mosl <-gy isnnpncl robbant u bomliavctő n vitet t -j. következő pillanat ban már zulum is függőlegesen teleié. — Kunok vége vau, — állapítottuk meg vaJeiimeunyicn és figyeltük, hogy hol fog a tengerbe zuhanni. lvz azonban nem következett be, mert az. utolsó pillanatban, úgy 300- 400 méterre a hajó iülöut hirtelen megfordult és egy lx>m- bólt ejtve a 1 ki jóra, bekapcsolt motorokkal, ir­tózatos bugással rolxsgott a hegyek mögé, a többi geppuskázó vadászgép fedezete mellett. A bomba közvetlenül az egyik laadihajó mel­lett vágódott a vizbe és a hajó egy hatalmas bállenéssel úszta meg a könnyen végzetessé válható lövedéket. Harminc perc alatt játszódott le ez a kis légi játék, de kapitányunknak ez is több vak, mint amennyit .szeretett volna látni. A lehelő leggyorsabban rakatta, jobban mondva hajigáhatta partra a még kirakásra szint árut és felszedve horgonyát, telje, gőz­zel indult Tanger fe.é, remélve, hogy ott több nyugalomban és kevesebb légiháboruban lesz része. Mi p>edig megállapítottuk, hogy a légelhá- ritás itt sem ért sokat. Kaposy Ödön. Egyik premier-filmszínházunk nj met mutatott be a napokban. Másnap le kellett venni a műsorról. Nem volt rá közönség. A filmszínház vezetője el­mondta, hogy voltak emberek, akik vé­gig se nézték a darabot. Előadás köz­ben távoztak, szidták a filmet, unták magukat mellette, egyszóval nem tet­szett nekik a darab, amelynek ezekután sietve beszüntettük az előadásait. A nálunk megbukott film King Vi- dornak, az amerikai filmrendezés egyik legnagyobb tehetségének Miracle of Li­fe cimü müve. Magyarul: Az élet cso­dája. Ennek a filmnek tavalyi newyorki premierje után hasábos cikkek, tanul­mányok jelentek meg a legelőkelőbb amerikai lapokban. A legtekintélyesebb filmujság, a Photoplaij úgy üdvözölte King Vidor darabját, mint a filmművé­szet uj irányának diadalmas előhírnökét. London legnagyobb film-szaklapja, a Picturegoer aranyéremmel tüntette ki az Élet csodáját. Phil Loregan, a hires angol filmuj- ságiró az év legszebb alkotásának ne­vezte King Vidor filmjét s három csil­lagot adományozott neki, ami azt je­lenti, hogy a darab kiállta a legfelsőbb kritikát. De nemcsak a sajtó ismerte el a Mi- racre of Life érdemeit. Hónapokig fu­tott a film Amerika minden nagyváro­sában, Londonban s mindenütt (iwuga- ton), ahol előadták. Nálunk nem kellett. Igaz nem voltak benne ragyogó, tán- coslábu lányok. Nem volt benne egyet­len fényes estély sem, jazz sem. coctail- párti sem, gyilkosság sem, dal-sláger sem, luxusutazás sem — minden mai film fontos kelléke és sikertényezője. Az „Élet csodája“ cim nem szerelmet és csodás pályafutást jelent. Csak azt je­lenti, mikor a keservesen megmunkált, rossz, szikes földből, amelyet termé­kennyé tesz az emberi akarat, — kibú­jik az első zsenge, félénk hajtás. Búza, amelyből kenyér lesz. A szereplők között nincs léha millio­moslány, operaénekes, titokzatos gróf, gangszter, vagy szép virágáruslány, aki­ből világhírű revü-csillag lesz. A sze­replők — emberek. Szegény, küzdő em­berek, olyanok, akiket mindennap lá­tunk magunk körül, itt, mindenütt. Fiatal newyorki házaspárról szól a film, akik nyomorultan tengődnek a ke­gyetlen, szörnyű nagyvárosban. Az asz- szony Karen Morley, a férfi Tom Kee­ne. Nem sztárok. Színészek a szó leg­igazibb értelmében. Ez a két fiatal városi ember végső menedékképpen egy elhanyagolt, rette­netes állapotban levő farmot kap egy nagybácsitól. Lemennek oda, ahol rozo­ga házat, kőkemény terméketlen föl­det, sivár kietlenséget találnak. Nem értenek a földhöz, egész életüket a kő­rengetegben, a városban élték le. Aztán fáradt, munkát kereső utasok haladnak el rozoga Fordjukon a farm előtt. A fiatal newyorki behívja őket. Svéd far­Fűm és közönség Egy „bukott“ film margójára rétét. — Csak nem attól félsz, hogy megváglak? — Mi tagadás, — vallottam be, — kép­zeld, az én helyembe miagadat. Mit várjak egy bolondtól? — Puff neki! — kacagott. — Ha ez nyugtalanít téged, inkább elteszem .a bics­kát. — El is telte, nagy megkönnyebbülé­í emre. —- Tulajdonképpen, — érdeklődtem, most már elfogulatlanabbul, — miben áll a te bo­londságod? — Hogy-hogy miben áll? Hát bolond va­gyok. — Na jó, de én úgy halll ott am, hogy minden bolondnak van valami, rögeszméje, vagy valami különös '.szokása, ami elüt a rendestől. Az egyik kinai császárnak kép­zeli magát, a másik minden- sezm-bejövő le­ányt megtapogat, a harmadik folyton azt kiabálja: jobbra át, balra ált, stb. — Nincs nekem semmiféle rögeszmém. Nem vagyok én zupás őrmester, hogy „jobb-Pa át“-ozzak, meg „balra áit‘c-ozzak; cn bolond vagyok. Hiszen éppen ez az én tragédiám. — Mi? — Ez, hogy nincs 'rögeszmém. Képzeld csak el, mennyivel könnyebb volna a dol­gom. Mikor már nagyon unom azt a ren­geteg sületlenséget, amivel világnézet cí­mén traktál közéleti barátom, egyszerűen elővennék egy közismert rögeszmét, mond­juk, azt harsongnám az orna alá: kukuriku! s azonnal elhallgatnia'. — Ejnye! — ismertem el, — csakugyan! — Na iTátod. Sajnos, nem merek megbo­londulni. Ne érts felre, bolond vagyok, csakhogy egyszer mégis meg kellene kezde­ni. Ezt eddig mindenki úgy csinálta'. Egy darabig titkolta, aztán kirukkolt vele. Csak­hogy persze nem megy olyan könnyen. Nem mondom, ez a rögeszme dolog, amit te is emitettél, egész helyes kis trükk, ehhez már hozzászoktak az emberek. Ez a legegysze­rűbb megoldás, csakhogy'- van egy nagy hi- bájia. Félreértésre ad alkalmat. Mondjuk, ar­ra szánnám magamat, hogy minden ablakot betörök. — Elismernék, hogy bolond vagyok, de azt mondanák, hogy a bolondságom az ablakok­kal függ össze, abban áll1, hogy betöröm az ablakokat. Már pedig ezt nem szeretném. Beláthatod, hogy kisebb kaliberű bolondo­kat kielégíthet ugyan eff-le régimódi, rög­eszmés megoldás, de nekem annál sokkal finnyásabb ízlésem van, hogysem beérném ilyesmivel. Én bolond vagyok és ennek a ténynek semmi köze nincs semmiféle rög­eszméhez. — Természetesen, valami ízléses rögesz­mére gondoltam magiam is. — Nem, nem! Értsd meg,, a rögeszme csak humbug. Egy kényelmes konvenció, amit az épeszüekkel sikerült elfogadtat­nunk abból a célból, hogy tartózkodjanak minden vitától s minden ellenkezéstől, ami­ben olyan nagy kedvüket lelik. Rögeszméje nincs a bolondnak, erre csak az épeszüek kényszerítik rá, mert ennek híj jón nem haj­landók bolondként kezelni őt. Finomabb érzésű bolondoknak gyakran okozott szen­vedést, amiért alkalmazkodniok kellett eh­hez az elavult szokáshoz. — Pedig előbb-utóbb kell csinálnom va­lamit, mert már nem bírom sokáig. Borzal­mas, idegölő játék ez barátom, épeszűnek tetetni magad, mikor bolond vagy. Ha leg­alább tekintettel volnának az ember teljesít­ményére, ha tisztelettel elismernék azt a hallatlan erőfeszítést, amit percről-percre ki kell fejtenem! Erről azonban szó sincs. El­fogadnak épelméjűnek s megkövetelik, hogy úgy éljek, mint ők. — Olyan súlyos ez a követelés? Csodálkozva nézett rám: — Te talán könnyűnek találod az életet? — Inkább nehéznek, — vallottam be. — Pedig te épeszű vagy. Képzeld el, mi­lyen nehéz lehet egy bolondnak, aki amel­lett, hogy a nem neki való terhet hordoz­za, még azt is megjátssza, hogy ő épeszű. Ebbe belébolondulnék, ha már nem volnék az. Sajnos, minden hiába. Nem -merek meg­bolondulni. Sokszor jutott eszembe, otthon, ebédelés közben, hogy: na most! megfogom ezt a levessel telt tányért s kihajítom az ablaküvegen keresztül. Igen, de mindenki azt hinné, hogy abban a pillanatban bolon­dultam meg s az ablakban meg a leveses tá­nyérban keresné az összefüggést. Azokat a félrevezetett, csodálkozó arcokat nem bir­1 O 3 6 nreptrmher ó. —MMM— — «IIMWI««* * mer îi/ (*Ls/i telepes, amelyet követ löbbr, ii^y, bogy végül hetven nyolcvan emberből álló csoport dolgozik a fai inon. Munkanélküliek, inunkakeresők valamennyien. Szántáskor öturiaguknr fogják :« férfiak az eke elé. Kicserélik ! egymás között szükségleti tárgyaikat í Segítenek egymáson. Nők, gyermekek, f családok népesítik lx* a farmot Es can- jj da történik. Buza kél ki a földből egy reggelen. Valamennyien odaro bánnák, megállnak és nézik az élet csodáját, a kezük nyomán fakadt kalászt. Aztán, mint egy parancsszóra letérdelnek vala­mennyien. Imádkoznak. Szárazság lesz. Nincs élelem. Súlyos percek virradnak a krs kolóniára. Az­tán az első telepes vizet fedez fel vala­hol fenn a erdőben. Es itt következik a film legnagyszerühb, példátlan érde­kes jelenete. Az erdőben levő kis pata­kot le kell vezetni a búzamezőre. Elet- halál kérdés ez. Es megindul a munka. Fát döntenek, bokrot irtanak, sziklát görgetnek a munka izzó, hajszolt ritmu sában. Az utolsó esákánvesapásokat már nők és gyermekek végzik. A férfiak fél­meztelenül, rzzadtan, verejtékezve feje­zik be a munkát, saját testükkel védve a drága viz minden cseppjét, ha az ki­ömlik az árokból. És mikor a rohanó ár eléri a földet — azt az extázist, azt az örömet igy megrendezni és megját­szani — felejthetetlenül emberi és szép. Aztán a telepen megjelenik egy nő. Molett, festett, szőke hajú, közönséges. Démon, aki felkavarja az emberek éle­tét. Látni kell a kopott, rongyos férfia­kat, akiket megzavar. A dolgozó, lom­pos asszonyokat, akiket féltékennyé I tesz a kisvárosi tündér. Végül beszélni kell még a film leg- nagyobbszerübb emberi alakjáról, egy szökött fegyencről, aki önmagát áldozza fel. amikor éhinség fenyegeti a telepet. Örök emberi értékek, problémák, föld, buza, eső, munka s maga az élet, a küz­dő, szenvedésekkel teli, de diadalmas élet, a hőse King Vidor filmjének, mely megbukott, mert eltért a sablontól, szürke emberekről szólt s a való éledről, amely hősökké emeli néha a kisembe­reket is. Marton Lili. Növényvédelem és Kertészet augustusi számának tartalma: Egyszerű üveghá­zak építése. Champagnai renet. Hogyan kell e gyümölcsöt elkészíteni eladásra? A szőlő és bor- j termés értékesítéséről. Gyümölcrtároló vermek és pincék. Szőlésze^ Gyümölcs, zödség, virágkerté­szet. Permetezési kísérletek ásványok jemulzők- kal. Madirvédclmi tanulságok. M: okozza a kaj­szin barack gutaütését? Az idei peronoszpórajár- I vány. Fajélesztő előkészítése a must erjesztéséhez. Mi okozza a dohánylevelek szakadozott.'ágát? Időjárás. Temessük ei a hideg mészkénlét. Ta­nácsadó. Egyes szám ára 40 lej. vidékre 45 lej pénz v. postabélyeg beküldése ellenében azonnal küldi az Ellenzék könyvoeztálya, Cluj, Plata Unirii. E;őfiz-ési árak: negyedévre 100, félévre 200, egész évre 400 lej. Ingyen mutatványszámot — régebbi számokból — készséggel küldünk 5 lej bélyeg beküldése ellenében. nám ki kacagás nélkül. Műhelyt azonban el­kacagnám magam, azonnal kiderülne, hogy teljesen tisztában vagyok azzal, hogy' a leve­sei tány'ér kihajitása nem normális dolog. Ettől ® perctől kezdve senki sem hinné, hogy bolond vagyok. Ellenkezőleg, az apám fenyegetően fel állna a székről s ökölbe szo­rított kezekkel jönne felém. Azt sziszegné a fogai közt: Megbolondultál, hogy igy törsz-zuzol?! — Hm, — mormogtam. — Érted? Hiába vagyok bolond, nem me­rek megbolondulni. Nem tudom, meddig bírom ki ezt a lehetetlen állapotot. Na szer­vusz, engem várnak. Elrohant. Megjelent a-97 .SC ys Bé(yeggyü|íő!< legyeim élte I Európa-rész Lei 195. Europa- Übersee egyben (Weltkatalog) Lei 294. Kaphatók az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii 9. szám Vidékre után­véttel is, azonnal szállítjuk 11

Next

/
Thumbnails
Contents