Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)

1936-09-20 / 218. szám

1936 axtíptemb&r 2Ü.

nVCBNZ&K

HARSÁNY! ZSOLT:

i.

Mikor a délután homályában ott ólálkodtak a folyosón, hogy a gyujtózsinórt elhelyezzék, Tragikovics odamutatott egy táblára. Cinkosa odapillantott. Ez állott a táblán: „Gróf Dragomirowski-Graffen- stein belügyminiszter kizárólag csütörtökön délután öttöl hétig fogad.1

— Látod? Ha az emberben olykor enyhülne a düh, az ilyesmitől megint megkapja a kellő adagot. Hallatlan. Az ember szeretne belelőni a táblába. Ez az ember az adózok filléreiből kapja a fizetését. Tehát az országban mindenkinek alkalmazottja. Ha nem tudnád, a miniszter szó latinul azt jelenti, hogy szolga. Amiért én fizettem őt és te fize ted őt és mindenki fizeti, kötelessége lenne minden percben mindenkinek rendelkezésére állni. De hát a nép, a nekik kutya. Na majd ez mind megváltozik.

Mivel a lépcsőn nesz közeledett, óvatosan behúzódtak egy ablakmélyedésbe. Szikár öregember közeledett, mellette aktatáskás, elegáns titkár.

— Ez ő — súgta Tragikovics a társának —, holnap ez sem lesz már miniszter. Itt más fog ülni.

— Kicsoda?

— Én. És majd nézd meg, micsoda táblát teszek én ide.

II.

A forradalom győzött. Éjszaka a jól előkészített szervezetek megszállták a középületeket. Emberhalál aránylag kevés esett. Hajnalban rtt-ott még lövöldözés hallatszott, de reggel már tisztázó- zódott a helyzet. A külföldön tartózkodó régensherceg táviratilag mondott le, a hatalmat átvette a Radikális Liga. Krupa lett a miniszterelnök, Armenian a kultuszminiszter, Tragikovics a belügyminiszter satöbbi.

Tragikovics egész éjszaka talpon volt. De mikor a kormány megalakult, még nem ment haza lefeküdni. Előbb elment a belügyminisztériun^a. Annak egyik oldalszárnyát megsértette a robbanás, de az épület többi részeiben megjelentek a hivatalnokok és dolgoztak.

Az uj belügyminiszter elfoglalta a miniszteri szobát. Első rendelkezése az volt, hogy a táblát a folyosó ajtajáról vegyék be és helyette azonnal csináljanak egy másikat.

— Mi legyen a szöveg? — kérdezte a hajlongó ember.

— Ne hajladozzon nekem, kérem, az nem önérzetes emberhez méltó. A szöveg az legyen: „Tragikovics Titusz belügyminiszter éjjel-nappal mindenkinek rendelkezésére áll.11

— Igenis, kegyelmes uram. Éppen... •

— Nem kegyelmes uram, hanem miniszter ur.

— Igenis, miniszter ur. Éppen van kint egy ember, roppant bonyolult honosítási ügyben. Az előbbi miniszter rendelte ide ma reggelre.

— Sajnálom, de most aludnom, kell. Majd jöjjön délután. A táblán mégse Írják azt, hogy éjjel-nappal. Valamikor csak kell aludnom. írják igy: „Tragikovics Titusz belügyminiszter a nap bármely órájában, bárkinek rendelkezésére áll.“ Viszontlátásra.

III.

Aznap délután Tragikovics bent ült a minisztériumban este kilencig. Akkor még sokan vártak rá, neki pedig el kellett mennie minisztertanácsra. Féltizen- kettőkor visszajött és embereket fogadott félkettőig. Csak akkor tudott enni valamit. Úgy evett, mint a farkas. Ép- Î pen ezért nem tudott mingyárt elaludni. Volt három óra, mire elaludt. Viszont hétkor fel kellett kelnie. Nyolckor már rengetegen várták, a folyosó feketéllet az emberektől. Ahogy megjelent, egyszerre rámentek mind.

— Várjunk, várjunk, testvéreim. Mindenki sorra fog kerülni. Tartsunk rendet.

Bejött az első. Nyugdíjas rendőr volt, keveselte a nyugdijat. Tragikovics kifejtette neki a kormány pénzügyi politikáját, mert azt akarta, hogy ez az ember meggyőzve távozzék. Negyedtizig vitatkoztak. A nyugdíjas rendőr elégedetlenül távozott és bevágta az ajtót. Tragikovicsnak embertelenül fájt a feje. Következett egy öreg anyóka, akinek fogatlan beszédét alig lehetett megérteni. Ócska keszkenőkből elrongyolt írásokat , bontogatott ki a vénasszony. Ezek átolvasása után kitűnt, hogy ügye nem a belügyhöz, hanem a hadügyhöz tartozik. Háromnegyed tízkor távozott. Ekkor egv fiatal ügyvéd jött be, akinek hosszabb elképzelése volt arról, hogy a Radikális Pártnak hogyan kellene gyökeresen átszervezni az állam egész köz- igazgatását. Tragikovics fájó fejjel ugyan, de türelmesen végighallgatta. Végül megállapodtak abban, hogy az

ügyvéd az egészet memorandumba foglalja és beküldi, akkor majd érdemben lehet foglalkozni a gondolattal. Tizenegykor ment el.

— Hányán vannak még kint? — kérdezte a titkárt a miniszter.

— Nyolcvanketten.

— Jól van. Jöjjön a következő.

Nem ment el ebédelni. Hozatott valamit, ott ette meg kihallgatás alatt. Egész délután gyomorégése volt. A feje még jobban fájt. Vacsorázni sem mehetett el. Este megkérdezte:

— Hányán vannak még?

— Nyolcvanketten.

— De hiszen déltájban voltak any- nyian.

— Azóta újak jöttek.

Vacsorára is hozatott valamit és ott ette meg. Félháromig tartott kihallgatásokat. Még sokan lettek volna hátra, de azok nem győzték a várakozást és elmentek, hogy majd holnap jönnek.

— Azonkivül, miniszter ur — mondta a titkár —, féíhatkor van a Csagatáj- emlékmü leleplezése, háromnegyed egykor érkezik a szovjetkövet az északi pályaudvaron, délután ötkor pedig a He- lóta-Akadémia alakuló közgyűlése van.

— Igen. A közbeeső időben fogadni fogok. De hajnalig nem bírom. A táblát változtassák meg igy: „Tragikovics Titusz belügyminiszter mindenkinek rendelkezésére áll nyolctól tizenkettőig és kettőtől kilencig.“ Viszontlátásra.

IV.

Az egyes osztályok vezetői a közönség miatt nem tudtak bejutni a miniszterhez, i A referensek tanácstalanul álldogáltak j az előszobában, az ügykezelés megakadt. Végül Krupa miniszterelnök maga telefonált:

— Titusz, csinálj valamit, mert elcsaplak. A minisztériumod lázadni készül, mert ügydarabokkal nem foglalko^ zol, csak koldusokat fogadsz reggeltől

estig.

Tragikovics maga is belátta, hogy ez igy nem mehet. Elrendelte, hogy a táblát javítsák ki igy: „Tragikovics Titusz belügyminiszter mindenkinek rendelkezésére á-11 péntek kivételével mindennap nyolctól kettőig és kettőtől kilencig.1

Pénteken egész nap osztályvezetőket fogadott. De kitűnt, hogy a hátralékos anyag óriási. Okvetlenül szükség van még egy napra. Azonkivül a vasárnapokra vidéki politikai utak miatt van szükség. A táblát tehát megint kijavították igy: „Tragikovics Titusz belügyminiszter mindenkinek rendelkezésére áll kedd, péntek és vasárnap kivételével kilencig.“

Igv is elviselhetetlen volt a munka. Tragikovics rájött, hogy hetenként egy napot éppen a közönség érdekében piM i'n den aspirin - tablettán rajta van a Bayer-kereszt f Tehát nem létezik aspirin Qayer-kereszt nélküli

hennie kell, mert ha nem pihen, akkor nem fog az esze és a munkája nem ér semmit. Elhatározta, hogy a hétfői napot megtartja magának. Akkor alszik, ameddig jólesik, elmegy a népfürdőbe, sétál, ahogy jólesik. A táblát újra átfestették: „Tragikovics Titusz belügyminiszter mindenkinek rendelkezésére áll vasárnap, hétfő, kedd és péntek kivételével mindennap nyolctól tizenkettőig és kettőtől kilencig.“

A titkár azonban bátorkodott megjegyezni, hogy ez igy komikus, mert több a kivétel, mint a nem kivétel. Azonkivül az osztályok azt kérik, hogy halasztást nem tűrő ügyekben mindennap jelentkezhessenek, kérnek tehát naponta, egy órát. Legjobb volna reggel kilenctől tízig, minélfogva nyolctól kilencig nemi érdemes feleket fogadni. Azonkivül a miniszter ur orvosa megjegyezte, hogy a miniszternek korábban kellene vacsoráznia, különben gyomorsava sulyoso- dik. Egyszóval a táblát gyökeresen átdolgozták. Uj szövege ez lett: „Tragikovics Titusz belügyminiszter mindenkinek rendelkezésére áll szerdán, csütörtökön és szombaton tíztől tizenkettőig és kettőtől hétig.“

A délelőtti fogadások rendje azonban kivihetetlennek bizonyult, mert a szak- referensek mindig hosszabbra nyúló jelentésekkel jöttek. Tragikovics belátta, hogy feleket csak délután fogadhat. Mivel pedig megnyílt a népparlament, délelőtt ott kellett lennie, a referensek csak délután jöhettek, vagy párhuzamos ülé sek esetén akkor sem. így még egy napot az ő számukra kellett elvenni, később még egyet.

AZ II REm

A templomkerülő

Irta: SZITNYAI ZOLTÁN

Arra ébredt hogy morajlik zug körülötte a templom Mintha nevetnének. Lassú nyito- gatásaal, félve emelte fel a szemhéját. Elcsodálkozott, amikor áhítatba komolyodott arcokat látott mindenfelé maga körül. Olykor köhögés morajlőtt át a padsorok fölött.

Nyárvégi fények szövődtek be és megfüröd- tek a szirtes üvegeken, mintha földig érő, sokszínű fátyol ereszkedett volna be az ablakokon.

Buzsáki János vizenyős, öreg szeme mosolygósán nézett a beözönlő sugarakra. Eszébe jutott, hogy milyen gyönyörű lehet most a napsütés a szőlőben, a présház előtt. Ha kiül eléje a padra, épp ia templomtornyot látja s ha jól figyel, talán a kórus szavát is hallani. Az ágak között csipogó madarak szer- telenkednek s zümmögő méhek legyeskednek a tőkék körül, hogy magukkal vihessenek valamit a bogyók édes nedűjéből. Egy korhely darázs az asztalon álló pohár pereméről belerészegeskedik az italba és mérges zúgással tovaszáll, ha az ember a pohárért nyúl. Itt minden azé, oki azt a magáénak érzi. Milyen jó lenne most ott!

Aztán felijedt és szégyenkezve térdreeresz. kedett, amikor sanctusro tompa morajlás hullámzott át a padsorokon. Bütykös, öreg ujjait imára kulcsolta és rámeresztette szemet az oltárképre. De nem imádkozott, nem tudott imádkozni. Odapislogott ismét a fény- fatyolra és ismét eszébe jutott a szőlő, a fanyarba, bor, amit olyan szívesen iddogálna a présház előtt, az őszi mapmelgben s keményre tömött pipából szívná hozzá a füstöt. Merma szeretne, kibújni a pádból, lábujjhegyen iopakodni ki a templomból. De

az oltárképen, mintha egyre őt figyelné a Szentháromság Isten-szeme. Felki ván kozott,

meg félt is szökni. Ha talán valami paragrafust találna mentségére az égi törvényekben. Isten mindenütt jelen van — jutott eszébe hirtelen — a templomban éppúgy, mint az ő másik nagy templomának szabad ege alatt, a szőlőben is. Nagyot lélegzett és kibújt a pádból. Óvatos somfordálássial, hogy a csizmája is alig nyikordult, kilopakodott a templomból'.

Azóta minden va-sárnap ezt tette. A pap csodálkozva hallotta, hogy templom kerülő lett az öreg Buzsáki János. Meghagyta a sekrestyésnek, menjen egyszer utána és lesse meg, hogy hová megy.- A szőlőben van az, ott üldögél a pádon, a présház előtt — jelentette a sekrestyés.

A pap egyszer mise után elindult a szőlőbe. Ott találta, a présház alőtt, 'amint a sekrestyés mondta. A szájában pipa, előtte bor a földbe vert asztalon. Ezüstös fejét körülhálózta ,a folyvást gomolygó piprafüst. Siirü, bozontos szemöldöke alól mosolyogva nezte az eget. Úgy ült ott mozdulatlanul, mint valami pogány szobor. Istennek vasárnapján! Kissé felijedt, amikor megpillantotta a papot. Mint a betegnek hitt gyermek, amikor meglátogatja a tanító és vidám játékban leli azt az udvaron. A pap maga sem értette, hogy mi llelte ezt ,a Buzsáki Jánost, hiszen amióta ismeri, Istenfélő ember volt mindég, sok esztendeje tagja az egyház tanácsnak, mindenben jó példával elöljáró ember. Odatelepedett hozzá, a szemben levő padra.

— János bácsi — kezdte óvatosan — hát öregségére feledte el ,a parancsolatot, hogy megérni éhezzék arról, hogy vasár, és ünnepnap istentiszteletet hallgass?

Az öregember röstelkedve eltűnődött, aztán eikomo’yodva rázta meg a fejét.

— Éppen, hogy nem feledtem el, még soha is igy nem tartottam észben. Akinek már olyan közeli az ideje, hogy Isten e'ié álljon maga is, annak bizony jobban számot keli vetnie a parancsolatokkal.

— No lássa — kezdett a leikéhez szólni a pap — maga meg már hetek óta csak beszagol a templomiba, a mise végét sem várja be és továbbáll. Templom helyett kiül a szőlőbe bort szürcsölni, pipafüstöt szívni. Istennek vasárnapján. Pvendben van ez Bu- j zsáki János?

Az elnézett a síkság felé, ahol a falu pirostetős házai fölött tisztán látszott map- j fényben csillogó, arany keresztjével a falu templomtornya. Sokáig nézte, aztán a paphoz fordult:

— Nem tagadom, nincs ez egészen rend- | jén.

— U;gy-e, hogy belátja miaga is, János bácsi?

Az öregember kinyújtotta a karját és a templomtoronyra mutatott:

— Hol azt nézem, hol meg az eget. Mind a kettő Istennek hajléka. Itt is vele vagyok, meg amott is.

J — Nem úgy van ám az János bácsi, a j j parancs úgy szól, hogy vasár, és ünnepnap ■ istentiszteletei hallgass. j

Buzsáki János darabig lehajtott fejjel ma- I ga elé tűnődött, aztán becsületes, tisztané- ' I zésii tekintetét a papra emelte:

— Hát most meggyónom az igazat a plé- j I bános urnák. Úgy van az, hogy amikor benn 1

ülök a templomban s látom, amint az ablakokon besüt a nap, egyszerre csak arra kell gondolnom, hogy milyen szép lehet most a szőlőben. Itt a présház előtt, napsütésben, levélzugásban, az öreg diófa alatt. Többé nem tudok figyelni arra, ami az oltárnál történik. Meg eszembe jut, hogy úgysem melegedhetem már sokáig Istennek napja alatt és akkor olyan rettentő ki várakozás fog el ide, hogy minden hiába, mennem kell.

Szünetet tartott, megnézte a fákat, a tájat, az eget, aztán nagyot sóhajtott:

— Ha meg itt vagyok már és elüldögélek a pádon, ahonnan látom a templomtornyot, arra kell gondolnom, milyen szép lehet most odabenn, a kóruson szól az orgona, a népek szent dalokat énekelnek, a plébános ur fölmutatja az Ur testét és a szószékről szép szavakkal oktatja az emberkct-.. Egy- szerre rettentő vágyakozás fog el a templom után. Meg is fogadom minden alkalommal, hogy a következő vasárnap végighallgatom a szentmisét. Aztán, ha besüt a templomablakon a nap, megint csak nem bírok magammal és ide kell jönnöm, az öreg diófa alá.

A papra nézett: — Tessék most megmondani nekem, plébános ur, mi Istennek tet- szőbb cselekedet, ha elkívánkozom a templomból, vagy ha bekivánkozom oda?

A pap elmosolyodott. Nem vitatkozott már az öreg emberrel. Különben se süt be már sokáig a nap a templom ablakain. Akkor majd Buzsáki János sem kívánkozik el az öreg diófa alá. Megszorította az öreg ember kezét.

— Jól van, Janos bácsi, imádja Istent mindég ott, ahol a legjobban kívánkozik hozzá.