Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)

1936-09-20 / 218. szám

1936 axtíptemb&r 2Ü. nVCBNZ&K HARSÁNY! ZSOLT: i. Mikor a délután homályában ott ólál­kodtak a folyosón, hogy a gyujtózsinórt elhelyezzék, Tragikovics odamutatott egy táblára. Cinkosa odapillantott. Ez állott a táblán: „Gróf Dragomirowski-Graffen- stein belügyminiszter kizárólag csütör­tökön délután öttöl hétig fogad.1 — Látod? Ha az emberben olykor enyhülne a düh, az ilyesmitől megint megkapja a kellő adagot. Hallatlan. Az ember szeretne belelőni a táblába. Ez az ember az adózok filléreiből kapja a fizetését. Tehát az országban mindenki­nek alkalmazottja. Ha nem tudnád, a miniszter szó latinul azt jelenti, hogy szolga. Amiért én fizettem őt és te fize ted őt és mindenki fizeti, kötelessége lenne minden percben mindenkinek ren­delkezésére állni. De hát a nép, a ne­kik kutya. Na majd ez mind megvál­tozik. Mivel a lépcsőn nesz közeledett, óva­tosan behúzódtak egy ablakmélyedésbe. Szikár öregember közeledett, mellette aktatáskás, elegáns titkár. — Ez ő — súgta Tragikovics a társá­nak —, holnap ez sem lesz már minisz­ter. Itt más fog ülni. — Kicsoda? — Én. És majd nézd meg, micsoda táblát teszek én ide. II. A forradalom győzött. Éjszaka a jól előkészített szervezetek megszállták a középületeket. Emberhalál aránylag ke­vés esett. Hajnalban rtt-ott még lövöldö­zés hallatszott, de reggel már tisztázó- zódott a helyzet. A külföldön tartózko­dó régensherceg táviratilag mondott le, a hatalmat átvette a Radikális Liga. Krupa lett a miniszterelnök, Armenian a kultuszminiszter, Tragikovics a bel­ügyminiszter satöbbi. Tragikovics egész éjszaka talpon volt. De mikor a kormány megalakult, még nem ment haza lefeküdni. Előbb elment a belügyminisztériun^a. Annak egyik oldalszárnyát megsértette a robbanás, de az épület többi részeiben megjelentek a hivatalnokok és dolgoztak. Az uj belügyminiszter elfoglalta a mi­niszteri szobát. Első rendelkezése az volt, hogy a táblát a folyosó ajtajáról vegyék be és helyette azonnal csinálja­nak egy másikat. — Mi legyen a szöveg? — kérdezte a hajlongó ember. — Ne hajladozzon nekem, kérem, az nem önérzetes emberhez méltó. A szö­veg az legyen: „Tragikovics Titusz bel­ügyminiszter éjjel-nappal mindenkinek rendelkezésére áll.11 — Igenis, kegyelmes uram. Éppen... • — Nem kegyelmes uram, hanem mi­niszter ur. — Igenis, miniszter ur. Éppen van kint egy ember, roppant bonyolult hono­sítási ügyben. Az előbbi miniszter ren­delte ide ma reggelre. — Sajnálom, de most aludnom, kell. Majd jöjjön délután. A táblán mégse Ír­ják azt, hogy éjjel-nappal. Valamikor csak kell aludnom. írják igy: „Tragi­kovics Titusz belügyminiszter a nap bármely órájában, bárkinek rendelkezé­sére áll.“ Viszontlátásra. III. Aznap délután Tragikovics bent ült a minisztériumban este kilencig. Akkor még sokan vártak rá, neki pedig el kel­lett mennie minisztertanácsra. Féltizen- kettőkor visszajött és embereket foga­dott félkettőig. Csak akkor tudott enni valamit. Úgy evett, mint a farkas. Ép- Î pen ezért nem tudott mingyárt elalud­ni. Volt három óra, mire elaludt. Vi­szont hétkor fel kellett kelnie. Nyolc­kor már rengetegen várták, a folyosó feketéllet az emberektől. Ahogy megje­lent, egyszerre rámentek mind. — Várjunk, várjunk, testvéreim. Min­denki sorra fog kerülni. Tartsunk ren­det. Bejött az első. Nyugdíjas rendőr volt, keveselte a nyugdijat. Tragikovics ki­fejtette neki a kormány pénzügyi politi­káját, mert azt akarta, hogy ez az em­ber meggyőzve távozzék. Negyedtizig vitatkoztak. A nyugdíjas rendőr elége­detlenül távozott és bevágta az ajtót. Tragikovicsnak embertelenül fájt a feje. Következett egy öreg anyóka, akinek fo­gatlan beszédét alig lehetett megérteni. Ócska keszkenőkből elrongyolt írásokat , bontogatott ki a vénasszony. Ezek átol­vasása után kitűnt, hogy ügye nem a belügyhöz, hanem a hadügyhöz tarto­zik. Háromnegyed tízkor távozott. Ek­kor egv fiatal ügyvéd jött be, akinek hosszabb elképzelése volt arról, hogy a Radikális Pártnak hogyan kellene gyö­keresen átszervezni az állam egész köz- igazgatását. Tragikovics fájó fejjel ugyan, de türelmesen végighallgatta. Végül megállapodtak abban, hogy az ügyvéd az egészet memorandumba fog­lalja és beküldi, akkor majd érdemben lehet foglalkozni a gondolattal. Tizen­egykor ment el. — Hányán vannak még kint? — kér­dezte a titkárt a miniszter. — Nyolcvanketten. — Jól van. Jöjjön a következő. Nem ment el ebédelni. Hozatott vala­mit, ott ette meg kihallgatás alatt. Egész délután gyomorégése volt. A feje még jobban fájt. Vacsorázni sem mehetett el. Este megkérdezte: — Hányán vannak még? — Nyolcvanketten. — De hiszen déltájban voltak any- nyian. — Azóta újak jöttek. Vacsorára is hozatott valamit és ott ette meg. Félháromig tartott kihallgatá­sokat. Még sokan lettek volna hátra, de azok nem győzték a várakozást és el­mentek, hogy majd holnap jönnek. — Azonkivül, miniszter ur — mondta a titkár —, féíhatkor van a Csagatáj- emlékmü leleplezése, háromnegyed egy­kor érkezik a szovjetkövet az északi pá­lyaudvaron, délután ötkor pedig a He- lóta-Akadémia alakuló közgyűlése van. — Igen. A közbeeső időben fogadni fogok. De hajnalig nem bírom. A táblát változtassák meg igy: „Tragikovics Ti­tusz belügyminiszter mindenkinek ren­delkezésére áll nyolctól tizenkettőig és kettőtől kilencig.“ Viszontlátásra. IV. Az egyes osztályok vezetői a közönség miatt nem tudtak bejutni a miniszterhez, i A referensek tanácstalanul álldogáltak j az előszobában, az ügykezelés megakadt. Végül Krupa miniszterelnök maga tele­fonált: — Titusz, csinálj valamit, mert el­csaplak. A minisztériumod lázadni ké­szül, mert ügydarabokkal nem foglalko^ zol, csak koldusokat fogadsz reggeltől estig. Tragikovics maga is belátta, hogy ez igy nem mehet. Elrendelte, hogy a táb­lát javítsák ki igy: „Tragikovics Titusz belügyminiszter mindenkinek rendelke­zésére á-11 péntek kivételével mindennap nyolctól kettőig és kettőtől kilencig.1 Pénteken egész nap osztályvezetőket fo­gadott. De kitűnt, hogy a hátralékos anyag óriási. Okvetlenül szükség van még egy napra. Azonkivül a vasárna­pokra vidéki politikai utak miatt van szükség. A táblát tehát megint kijavítot­ták igy: „Tragikovics Titusz belügy­miniszter mindenkinek rendelkezésére áll kedd, péntek és vasárnap kivételé­vel kilencig.“ Igv is elviselhetetlen volt a munka. Tragikovics rájött, hogy hetenként egy napot éppen a közönség érdekében pi­M i'n den aspirin - tablettán rajta van a Bayer-kereszt f Tehát nem létezik aspirin Qayer-kereszt nélküli hennie kell, mert ha nem pihen, akkor nem fog az esze és a munkája nem ér semmit. Elhatározta, hogy a hétfői na­pot megtartja magának. Akkor alszik, ameddig jólesik, elmegy a népfürdőbe, sétál, ahogy jólesik. A táblát újra átfes­tették: „Tragikovics Titusz belügymi­niszter mindenkinek rendelkezésére áll vasárnap, hétfő, kedd és péntek kivéte­lével mindennap nyolctól tizenkettőig és kettőtől kilencig.“ A titkár azonban bátorkodott megje­gyezni, hogy ez igy komikus, mert több a kivétel, mint a nem kivétel. Azonkivül az osztályok azt kérik, hogy halasztást nem tűrő ügyekben mindennap jelent­kezhessenek, kérnek tehát naponta, egy órát. Legjobb volna reggel kilenctől tí­zig, minélfogva nyolctól kilencig nemi érdemes feleket fogadni. Azonkivül a miniszter ur orvosa megjegyezte, hogy a miniszternek korábban kellene vacso­ráznia, különben gyomorsava sulyoso- dik. Egyszóval a táblát gyökeresen át­dolgozták. Uj szövege ez lett: „Tragiko­vics Titusz belügyminiszter mindenki­nek rendelkezésére áll szerdán, csütör­tökön és szombaton tíztől tizenkettőig és kettőtől hétig.“ A délelőtti fogadások rendje azonban kivihetetlennek bizonyult, mert a szak- referensek mindig hosszabbra nyúló je­lentésekkel jöttek. Tragikovics belátta, hogy feleket csak délután fogadhat. Mi­vel pedig megnyílt a népparlament, dél­előtt ott kellett lennie, a referensek csak délután jöhettek, vagy párhuzamos ülé sek esetén akkor sem. így még egy na­pot az ő számukra kellett elvenni, ké­sőbb még egyet. AZ II REm A templomkerülő Irta: SZITNYAI ZOLTÁN Arra ébredt hogy morajlik zug körülötte a templom Mintha nevetnének. Lassú nyito- gatásaal, félve emelte fel a szemhéját. Elcso­dálkozott, amikor áhítatba komolyodott ar­cokat látott mindenfelé maga körül. Olykor köhögés morajlőtt át a padsorok fölött. Nyárvégi fények szövődtek be és megfüröd- tek a szirtes üvegeken, mintha földig érő, sokszínű fátyol ereszkedett volna be az ab­lakokon. Buzsáki János vizenyős, öreg szeme mo­solygósán nézett a beözönlő sugarakra. Eszébe jutott, hogy milyen gyönyörű lehet most a napsütés a szőlőben, a présház előtt. Ha ki­ül eléje a padra, épp ia templomtornyot látja s ha jól figyel, talán a kórus szavát is hal­lani. Az ágak között csipogó madarak szer- telenkednek s zümmögő méhek legyeskednek a tőkék körül, hogy magukkal vihessenek valamit a bogyók édes nedűjéből. Egy kor­hely darázs az asztalon álló pohár peremé­ről belerészegeskedik az italba és mérges zú­gással tovaszáll, ha az ember a pohárért nyúl. Itt minden azé, oki azt a magáénak érzi. Mi­lyen jó lenne most ott! Aztán felijedt és szégyenkezve térdreeresz. kedett, amikor sanctusro tompa morajlás hullámzott át a padsorokon. Bütykös, öreg ujjait imára kulcsolta és rámeresztette sze­met az oltárképre. De nem imádkozott, nem tudott imádkozni. Odapislogott ismét a fény- fatyolra és ismét eszébe jutott a szőlő, a fa­nyarba, bor, amit olyan szívesen iddogálna a présház előtt, az őszi mapmelgben s ke­ményre tömött pipából szívná hozzá a füs­töt. Merma szeretne, kibújni a pádból, láb­ujjhegyen iopakodni ki a templomból. De az oltárképen, mintha egyre őt figyelné a Szentháromság Isten-szeme. Felki ván kozott, meg félt is szökni. Ha talán valami parag­rafust találna mentségére az égi törvények­ben. Isten mindenütt jelen van — jutott eszébe hirtelen — a templomban éppúgy, mint az ő másik nagy templomának szabad ege alatt, a szőlőben is. Nagyot lélegzett és kibújt a pádból. Óvatos somfordálássial, hogy a csizmája is alig nyikordult, kilopakodott a templomból'. Azóta minden va-sárnap ezt tette. A pap csodálkozva hallotta, hogy templom kerülő lett az öreg Buzsáki János. Meghagyta a sekrestyésnek, menjen egyszer utána és lesse meg, hogy hová megy.- A szőlőben van az, ott üldögél a pá­don, a présház előtt — jelentette a sekres­tyés. A pap egyszer mise után elindult a sző­lőbe. Ott találta, a présház alőtt, 'amint a sekrestyés mondta. A szájában pipa, előtte bor a földbe vert asztalon. Ezüstös fejét kö­rülhálózta ,a folyvást gomolygó piprafüst. Siirü, bozontos szemöldöke alól mosolyogva nezte az eget. Úgy ült ott mozdulatlanul, mint valami pogány szobor. Istennek vasár­napján! Kissé felijedt, amikor megpillantotta a papot. Mint a betegnek hitt gyermek, ami­kor meglátogatja a tanító és vidám játékban leli azt az udvaron. A pap maga sem értette, hogy mi llelte ezt ,a Buzsáki Jánost, hiszen amióta ismeri, Istenfélő ember volt mindég, sok esztendeje tagja az egyház tanácsnak, mindenben jó példával elöljáró ember. Oda­telepedett hozzá, a szemben levő padra. — János bácsi — kezdte óvatosan — hát öregségére feledte el ,a parancsolatot, hogy megérni éhezzék arról, hogy vasár, és ünnep­nap istentiszteletet hallgass? Az öregember röstelkedve eltűnődött, az­tán eikomo’yodva rázta meg a fejét. — Éppen, hogy nem feledtem el, még so­ha is igy nem tartottam észben. Akinek már olyan közeli az ideje, hogy Isten e'ié álljon maga is, annak bizony jobban számot keli vetnie a parancsolatokkal. — No lássa — kezdett a leikéhez szólni a pap — maga meg már hetek óta csak be­szagol a templomiba, a mise végét sem várja be és továbbáll. Templom helyett kiül a sző­lőbe bort szürcsölni, pipafüstöt szívni. Is­tennek vasárnapján. Pvendben van ez Bu- j zsáki János? Az elnézett a síkság felé, ahol a falu pi­rostetős házai fölött tisztán látszott map- j fényben csillogó, arany keresztjével a falu templomtornya. Sokáig nézte, aztán a pap­hoz fordult: — Nem tagadom, nincs ez egészen rend- | jén. — U;gy-e, hogy belátja miaga is, János bácsi? Az öregember kinyújtotta a karját és a templomtoronyra mutatott: — Hol azt nézem, hol meg az eget. Mind a kettő Istennek hajléka. Itt is vele vagyok, meg amott is. J — Nem úgy van ám az János bácsi, a j j parancs úgy szól, hogy vasár, és ünnepnap ■ istentiszteletei hallgass. j Buzsáki János darabig lehajtott fejjel ma- I ga elé tűnődött, aztán becsületes, tisztané- ' I zésii tekintetét a papra emelte: — Hát most meggyónom az igazat a plé- j I bános urnák. Úgy van az, hogy amikor benn 1 ülök a templomban s látom, amint az abla­kokon besüt a nap, egyszerre csak arra kell gondolnom, hogy milyen szép lehet most a szőlőben. Itt a présház előtt, napsütésben, levélzugásban, az öreg diófa alatt. Többé nem tudok figyelni arra, ami az oltárnál történik. Meg eszembe jut, hogy úgysem melegedhetem már sokáig Istennek napja alatt és akkor olyan rettentő ki várakozás fog el ide, hogy minden hiába, mennem kell. Szünetet tartott, megnézte a fákat, a tá­jat, az eget, aztán nagyot sóhajtott: — Ha meg itt vagyok már és elüldögélek a pádon, ahonnan látom a templomtornyot, arra kell gondolnom, milyen szép lehet most odabenn, a kóruson szól az orgona, a né­pek szent dalokat énekelnek, a plébános ur fölmutatja az Ur testét és a szószékről szép szavakkal oktatja az emberkct-.. Egy- szerre rettentő vágyakozás fog el a templom után. Meg is fogadom minden alkalommal, hogy a következő vasárnap végighallgatom a szentmisét. Aztán, ha besüt a templomab­lakon a nap, megint csak nem bírok magam­mal és ide kell jönnöm, az öreg diófa alá. A papra nézett: — Tessék most megmon­dani nekem, plébános ur, mi Istennek tet- szőbb cselekedet, ha elkívánkozom a temp­lomból, vagy ha bekivánkozom oda? A pap elmosolyodott. Nem vitatkozott már az öreg emberrel. Különben se süt be már sokáig a nap a templom ablakain. Ak­kor majd Buzsáki János sem kívánkozik el az öreg diófa alá. Megszorította az öreg em­ber kezét. — Jól van, Janos bácsi, imádja Istent mindég ott, ahol a legjobban kívánkozik hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents