Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)

1936-09-20 / 218. szám

G PLI.P.NZfiK fg\ a/uLiii a táblát megváltoztatták. Végül igy festett: ,,Tragikovics 'Titusz belügyminiszter mindenkinek rendelke­zésére all esütörtökön délután öttől hétig.“ V. Egyik csütörtökön beléptet egy becsi- pett munkás cigarettával a szájában. — Mi az, -— kiáltott rá Tragikovics, kocsmában vagyunk? — Az van kiírva a tábládon, — felelte a munkás, — hogy rendelkezésemre állsz. Különben is az. én adómból ka­pod a fizetésedet, hát ne nagyon kia­bálj, alkalmazottam vagy. Tragikovics két rémes pofont adott a BOBI warn részegnek és kidobta. Aztán behivatta a titkárt. A táblát javítsák ki. Nem „minden­kinek rendelkezésére áll“, hanem „ft>- gnd". A titkár indult. Ö utána szólt: — Várjon csak. Talán még megvan az elődömnek a táblája. Olyan szép, dí­szes tábla volt. Azt kellene kitenni, csak a nevet fessék át rajta. VI. Erre azonban már nem került sor. A Radikális Párt megbukott. Az uj bel­ügyminiszter mérsékelt haladópárti prog­rammal gróf Üragomirowski-Graffen- stein lett. A nevet nem kellett átfesteni. ízlések és szokások Nyaralásom összehozott egy vidéki úri házban olyan régen nem látott kedves rég barátnőmmel, aki hosszú évek óta London (Ionban él. Karcsii, mint a nádszál és mind nyájunk mulatságára úgy beszél, magyarul annyi t-vel, h-val, th-val és oa-val, minth: neun is a magyar Alföld, hanem a ködös A1 bion szülötte volna. Előkelő állásban levő önáHó, dolgozó nő, akit persze megrohan tunk jó magyaros kíváncsisággal: ezer kér dést intézve hozzá életmódja, szokásai irá nyában. így kerültünk házigazdáink kitűnő kony haja révén az annyival könnyebb angol ét kezesre. S miközben kitűnő értvággyal fo gvaszto-tta angol baráménk a tejfölös papri késesükét s az egyéb magyarosan vajas, zsi r >s, tejfölös ételeket, elmondta, hogy otthon Londonban, miket eszik ilyenkor délben luncb-re. Többnyire valami salátát, hozzá rol and butter-t. Ez olyan zsetnlyeféle vajjal és utá­na kávéi. Ez az ebédje., mert hisz a lunch-öt akkor eszik Iá és 1 óra között, mikor mi ebédelni szoktunk. Nem hagytunk azután békét neki és sorra el kellett mondania mindazokat az angol ételeket, amik hangos kacagást keltettek a jó, komoly, vastag ebé­dekért rajongó vidéki urak között. Elmondok itt egy párat okulás céljából, hogy mik is azok. amiktől se Karlsbadba nem juthat az ember, se a szóda bicaxóóná- nak nem lesz állandó fogyasztója. Egyik nap például, — igv mondta — gril­led hering, roston sült beringet, rol and buttert és kávét ebédel; máskor porridget. Ez egy gerstüféle, vizben főzve, kis vajjal leöntve, sóval, cukorral Ízesítve. Vagy egy cékla, paradicsom és saláta keveréket ecet­tel és olajjal, esetleg kis majonézzel, hozzá a vajaszsemye és kávé. Szoktak roston sült paradicsomot vajas pi - ritott kenyéren is enni és utána megint ká­vét Miközben éppen fiatal pulyka pecsenyét fogyasztottunk vörös káposztával, utána al­másrétessel, szörnyülködve hallgattuk a sa­láta- és kávé-ebédek krónikáját Mikor az­tán a papirvékon yságu zabpehely egészséges voltáról beszélt nekünk, amit szintén vízbe, legjobb esetben kis tejbe főzve fogyaszta­nak s amit nálunk legfeljebb csecsemőknek nyújtunk, hahotázva vicceltük, hogy a pa­pír vékonyságú zabpelyhek mentén lassacs­kán még az is kisül, hogy parpirszeletíkékel ebédelnek sóval. Nem is szólva arról a különös ételről, amiről még szótár kapcsán se tudtuk kisüt­ni, hogy az micsoda. Emondta ugyanis, hogy nagyon jó dolog a watercress is. Ez valami vizen növő füféle, amit apróra vágva vajas­zsemlyén esznek. S hozzá ki teát, ki kávét. Persze megindult a viccelődés, hogy füvet esznek kávéhoz. Erről a watercressről ki­sült, hogy németül Brunnenkresse. Ettől se lettünk okosabbak Mikor igy angolról német­re kisüla'bizáltűk minden eredmény nélkül, még német—magyar szótárra is vetemed- \ tünk. Ennek során pedig megudtuk, hogy a Kresse, az magyarul zsázsa. De ezzel se jutottunk egy hajszállal se tovább s igy mai napig se tudjuk, hogy mi az a fü, amit az angolok szeretek. Angol barátnénkat azután megtámadtuk, hogy ha ilyen lunchöket is eszik, jól tudjuk, hogy ez neki csak tizórai, mert hisz az an­golok este ebédelnek. Kisült azonban, hogy abban még magyar máradt, hogy nem szo­kott és nem tud este nagy ebédeket enni és bizony az ő főétkezése ez a mindenféle saláta és kávé. Talán mondanom sem kell, hogy irigykedve néztünk rá mi, akik kilókban olimpiai bajnokok voltunk mellette. El kell azonban még egy pár ránk nézve egész különös ételt és különös szokást mon­danom, amit kedves angol barátnőnktől hal­lottunk, aki lassacskán velünk mulatott szörnyülködésünkön. Nagyon szeretik például a banánt eper­lekvárral keverve, vagy tejjel, esetleg tej­színnel. Búzát tejlien főzve. Stu-ed prunes, párol szilvát savanyú tejföllel leöntve és megcukrozva. Azután kis restaurantokban a zellernek hosszúra növelt szárát vázákban, vízben ad ják az asztalra s azt sózogatva ha­rapják olyanformán mint nálunk jó parasz­tosan a fiatal hagymát eszik. Elegáns vendéglőkbe pedig a grape fruit- ot, ami most nálunk is divatos lett, de per­sze csak gyümölcsnek, előételnek adják, po­hárba kifacsarva s egy befőtt cseresznye- szemmel díszítve. Még leves helyett is járja. Ez is irigylésre méltó szokás és ízlés a hiz- laló leves helyett. Az ember csodálkozik ezen, pedig ha elgondolom, hogy Drezdában egyszer sörlevest akartak nekem adni ma­zsolával, akkor nincs mit csodálkozna a grape fruit előételen som. Ami pedig a szokásokat illeti, *rra nézve is különös, hogy ahol olyan finomak az emil>erek, hogy a fogpiszkáló ismeretlen fo­galom, egy ételt dicsérni étkezés közben shocking, ahol étkezés után nevetséges, egészségére kívánni egymásnak a zalzjndy- het, ott sok úri házban még ma is szokás, hogy a házigazda maga szeleteli fel a húst és osztogatja szét a vendégeinek. Vagy pe­dig elegáns házakban, kastélyokban, a reg­geli el van készítve a kredencen s a bakén sült füstölthus alatt kis láng ezüst spiritusz forrulóbun ég, az. tartja melegen; és min­denki n>egy its maga vesz. magának Indőle. Vagy pedig az. asz.tal közepén van ez a ha­ken, olyan ham and eggs-féle az és abból a házigazda osztogat mindenkinek. Persze, amint meghallottuk mi, jókedvű nyaralók, hogy Londonban Isten őrizz meg­dicsérni egy ételt, minden különösen jót si­került fogásnál hévvel dicsértünk. Hozzá­téve, hogy bár ez. Angliában nem illik, mi mégis megmondjuk, hogy jó volt! A háziasszony pedig, dacára, hogy ez sem illik angol szokások szerint, kinálgatta ven­dégeit. Igaza is volt, mert hisz. ahogy kezd­tem: Az ízlések és szokások különbözőek. Kínában például más a szokás, mint Angliá­ban. Ott Tiencsinben egy dúsgazdag kínai va­csorát adott s egy európai mesélte, hogy ott az a szokás, hogy ha a házigazda egy ven­dégét nagyon ki akarja tüntetni, akkor a saját tányérjáról a legjobb és legszebb fa­latokat benyomja a vendége szájába. Jó, hogy nem angol, hanem csak magyar volt az, akivel ezt csinálták. Mi még nem va­gyunk olyan távol az. erőszakos kinálgatás- tól. Mouche. 1936 H r. c fi t e rrt h e r 2 0. wvmt Nyelvtanok és szótárak legnagyobb válasz­tékban az. Ellenzék l<önyvo8z.tá1yában!! Hit tud az orvostudomány a vadak félelmetes fiatásu nyilmérgeiröl Jclky András történetében, May Károly regényeiben, Winnetou históriájában döbbe­netes fejezeteket lehet olvasni a vadembe­rek gyilkos hatású mérgezett nyilairól s bi­zonyiára mindenki megkönnyezte gyermek­korában a szel id és szép Kvanga szomorú ha­lálai, amelyet ugyancsak a vademberek mér­gezett nyílvesszője okozott. Aki azonban azt hiszi, hogy a technika szédítő fej1ődése foly­tán ma már nem kell félni Amerika és Af­rika őserde;ben a mérgezett nyilaktól, az élénken téved. A. Lubbert hamburgi fő­törzsorvos egy német tudományos folyóirat­ban nemrég érdekes cikket irt erről a kérdés­ről és felsorolta azokat a félelmetes mérge­ket, amelyeket a vadak még ma is használ­nak. Ázsiában, Ausztráliában és Afrikában — írja a tudós főtörzsorvos, számos olyan nép van, amely még ma is szorgalmasan készíti a nyiLmérgeket. A modern orvosi tudomány már régóta kutatja ezeknek a vegyianya­goknak összetételét, főként azért, mert kide­rült, hogy ezeket a rendkívüli hatékony mér­geket az orvostudomány is kitünően felhasz­nálhatja. Hatásukat tekintve, ezek a mérgek három csoportra oszthatók: vannak köztük sziv- mérgek, görcsöt okozó mérgek és lélegzést bénító mérgek. Néhány méreg pedig erős he­lyi gyulladást idéz elő. A „fejedelmi méreg“ Az ázsiai nyilmérgek között három rend­kívül erős méreg van: a tieuté, vagy upas radja, az antjár és a bikli-méreg. A tieuté, amelyet upas'-radzsának, azaz fe­jedelmi méregnek is neveznek, — malájt nyelven upasnak hívják a mérget, — különö­sen Holland Indiában használatos. Ez a mé­reg egy harminc méter hosszú karvastagsagu kúszó növény gyökeréből készül , s mintegy hatvan százalék sztrichnint tartalmaz. Me­revgörcsöt okoz. Az antjár erős szivméreg. A Szunda-szi- geteken terem. A harminc méter magas fa kérgéből tejszerü nedv csurog, amely az an- tarin nevű méreg alapanyagát tartalmazza. Ez a méreg hasonló hatást idéz elő, mmt a digitalis. Borneo és Tonking szigetén csak­nem valamennyi nyilméreg alapanyaga az. antjár. Ez a méreg évtizedekig is eláll. Nepálban és a Himalája vidékén viszont a bikh mérget használják. Ezzel a méreggel a testében még az elefánt is alig tud egy kilo­méternyi utat vánszorogni, pedig az elefánt igen nagy adag mérget kibir. A ja páni a inok is ezt a mérgei használják. Hullaméreg a nyílhegyen Az ausztráliai nyllmérgekről aránylag igen keveset tudunk. Néhány ausztráliai törzs meglehetősen ízléstelen anyagokat használ nyilai méreggel való bekenésére. így például egyes törzsek felbomlott hullákba, huLlamé- regbe, mártják a nyilak hegyét, mások mo­csaras talajba áztatják a nyilakat. Amerikában elsősorban a guyanai, venezue­lai, equadori, perui és brazíliai indián tör­zsek használnak nyilmérgeket. A nyilmérgek fő aJLkotóanyagai a különböző sztrichnin- fajták kérgei. Ezek a mérgek az idegvégző- j déseket bénitják meg. E mérgek közös ösz- szefogilaló neve: kuráre. A kűrire megbé­nítja a melhzmokat, ami fulladást okoz. Mi­alatt az érzés és az öntudat tiszta marad, a megsebzett ember képtelen egyetlen tagját megmozdítani, vagy akár egyetlen hangot adni. Az európaiak AJrikában ismerték meg e’őször a vadak mérgezett nyiLait. A XV- század közepén da Cunha hires portugáliai tengerész számos kísérőjével együtt a Gam­bia torkolatánál félórán belül elpusztult a nyilméreg gyilkos hatása alatt. Ezt az inée nevű mérget még ma is használják Sena- gambiában, Guineában és Gabunban, ele­fántvadászatra is. Az inée erős hatású sziv­méreg, amelyet a Strophantus hispidus mag- vaiból nyernek. Strophanous-fajták és más rokonnövények adják a Sambesi és Somali- föld vidékén használatos nyilak méreganya­gát is. A Nilus (partvidékén a Kakoh és a Hölloh nevű mérget használják, amint itt, az Euphorbia Gandel abrum és az Euphor­bia venefica tejszerü nedvét nevezik. A belső afrikai vad törzsek nyilmérgeiröl j jóformán mit sem tudónk, noha még ma is számos európai pusztul el e mérgek hatása alatt. Ezeket a mérgeket néhány beavatott készíti és ezek a varázslók féltékenyen őrzik titkos tudományukat, amelynek nagy tekin­télyüket köszönhetik. Csak igen ritka eset­ben sikerült rávenni egyiket vagy másikat, hogy megszólaljon és elárulja a méreg titkát. Mikor efelől faggatják őket, többnyire cső­döt mond a. legcsábitóbb ajándék, még a pá­linka is. Humboldt Sándor, a nagy tudós, egyike voh atna keveseknek, akik e téren sikert ér­tek el. A felső Orinokonál sikerült rávenme egy varázslót, hogy a méreg készítésének titkát elárulja neki. Humboldt kénytelen volt a boszorkányüslben fortyogó folyadé­kot többször is megkóstolni, hogy megálla­píthassa a mérges folyadék egyre keserűbb izét. Bátran megtehette, mert a varázsló megmagyarázta neki, hogy a kuráro csak az esetben hat, ha egyenesen a vérpályába kerül. A tudományos kutatás azonban legtöbb esetben csak :gen csekély mennyiségű méreg- anyaghoz jut, amely egy-egy véletlenül el­zsákmányolt, vagy elvesztett nyílvessző he­gyére tapad. Ez a kis mennyiség pedig alig elégséges arra, hogy a méreg pontos vegyi összetételét ki lehessen mutatni, különösen abban az esetben, ha a nyílhegyen többféle méreg keveredik. A legnehezebb kimutatni, hogy milyen növényből készült a méreg. Gyermekek, mmt kísérleti nyulak Ha pc dául egy busman mérges nyilát megvizsgáljuk, legfeljebb annyit lehet ki­mutatni, hogy a méreg hordozója valami fehérje, egy toxalbumin. De ki tudná meg­állapítani, hogy ezt a fehérje valami bogár lárvájából származik-e, amely egy törpe nö­vény gyökerén é’ősködött. Hogyan jön rá a vad ember erre a ti­tokra? Valószínűen úgy, hogy minden tár­gyat megvizsgál, vájjon mire alkalmas: táp­lálék-e, vagy pedig méreg. Ennek a meg­vizsgálására először is a kutyákat használja fel, ha ezek nem fordulnak fel a kóstolás után, akkor a gyermekek kerülnek sorra és csak azután kóstolják meg az ismeretlen anya­got maguk a szülők. így próbálták ki a Diamphidia simplex mérgét is. Először a kutyák bőre alá fecskendezték, azután a gyermekeken próbálták ki s amikor látták, hogy a méreg hatása halálos, birtokukban volt egy tökéletes nyilméreg, mindössze a bogarak lárváit kellett összeszedrtiök, hogy összezúzva bekenjék vele nyilaik hegyét. Ezek a nyilak egyébként mintegy ötven centiméter hosszú, ceruzavastag, üres nád­csövek. A nyíl felső végén ujjnyi nagyságú, sima fehér csonthegy nyúlik ki. Ha ezt a csonthegyet kihúzzák, előbukkan az eddig a csőben elrejtett mérgezett nyílhegy, amely tizenöt centiméter hosszú, rendkívül finoman kihelyezett, alig néhány milliméter széles tű. Amint látnivaló, a vadak rendkívül ravasz módon biztosítják magukat az ellen, hogy a nyílhegy véletlenül a gazdáját sebezze meg és amellett állandóan épségben és frissen tart­ják a mérget is. Még huszonkét év után is megtartják mérgező hatásukat ezek a nyilak. A vadaknak ellenmérgük is van a nyilméreg- re, amelyet egy gyökér porából nyernek. Ez­zel a porral hintik be a megnagyobbított sebet. A busmanoknak különben igen sok erős- hatású nyilmérgük van. Ilyen például az Ot- juangurume, a Kai hores, Kai hawab stf> Ezeket a mérgeket vegyi szempontból még nem tisztázták. A busmanok a nyilmérgeket orvosságnak is használják. Megjelent és már kapható a „Magyar Larousse“; S ÉVÁI ARA 4f80 LEI 2400 hasábon, 1200 oldalon, 35.000 cím­szót tartalmaz, 2000 szövegképpel, 32 da­rab melléklettel, 20 egész oldalas szines térképpel, rendkive. erős kötésben. Még SZEPTEMBER hónapban előjegy­zési ára 430•— lei ixmm Még néhány példány kapható az Ellenzék könyvosztá­lyában, Cluj. - Most vegye meg, mert később 600 lej lesz. Vidéki rendeléseket' utánvéttel, azonnal inézünk!

Next

/
Thumbnails
Contents