Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)
1936-09-13 / 212. szám
8 ellenzik 1 9 3 6 szeptember 13. SUI (/(ii/ <'saládi éle/ c^eu tökéletes ember- l éhhinyainul. L emlékezés fáklyájának fémioné! mindenkit jóleső érzessél tölthet el o kép. Rohlogok azok, okik o nyugodalmat megtalálják. [ m/tujalom titka vedig o megelégedés. Nagyszüleiül sohasem szólítok Imreiül o sorssal, lézert voltak égés: éleinkben boldogok. ISöl-ben Kriza János, a köllölelkü op lett az unitáriusok püspöke, bereue: Józsefet választották helyére első papnak. Ugyanekkor teológiai tanár lett. . rdekes, hogy a hatalmas életkori megért Ferenc: József férfikarában rengete- ,;et betegeskedett. Mikor Kriza János 1S7ó-ben meghalt, koporsójánál ö mondotta a: imát. .1 lapok őt említet fék utánijául. Ferenc: József nem pád gázott a püspökségre. Gyenge egészségi állavo- tára való tekintettel nem akar fellepni a választáson. Különben is kényelmetlen volt a helyzete, mert legjobb barátjával, Papp Mózes főjegyzővel került szembe Jelöltsége érdekében azonban fárad hatatlanul agitáltak az unitárius egyház nagyjai. Leglelkesebb hive Jakab Elek volt, országrészünk hires történetírója A választásra igy mégis fel kellőit lépnie. Egyházának bizalma a legfőbb papi méltóságra emelte. Több mint félszáza dón keresztül viselte ezt a méltóságot Résztvett a közélet minden megnyilvánulásában. Ö szervezte meg valójában az egyetemes unitárius egyházat és barátságban volt korának minden vezető egyéniségével. Egyházi működése mellett mint vallásos iró is hatalmas sikereket ért el. ö fektette le az unitárius egyház hitelveit és reformatori lélekkel kelt mindannak a védelmére, ami újat és jobbat jelenthetett az unitáriusok életében. Ennek a nagy életnek részletes és kitünően sikerült ismertetését találjuk meg Gál Kelemen dr. könyvében. Erről a könyvről nem lehet ismeretterjesztő kritikát irni. önmaga helyett beszél. Nagyszerű munka. Komoly filozófusnak, kitűnő adatgyűjtőnek és bölcs egyháztörténésznek csodálatos alkotása. Stílusa élvezetes, habár nem keresi a fölösleges szóvirágokat. Tiszta, szép magyar nyelven ir és minden sorából kiér- zik a határtalan szeretet és tiszfelér, amellyel Ferencz József püspök iránt viseltetett. De szerves tétele munkájának az unitárius egyház háromnegyedszázados történelmének ismertetése is. Olyan könyv, amely nemcsak elismerést, hanem tiszteletet is érdemel. Gál Kelemen munkája hálára kötelezi le az utókort, mert a magyar életnek majdnem egy egész századáról kap nagyszerű tájékoztatást. Nem tehetek arról, hogy önkéntelenül beleszőttem a megemlékezésbe személyes élményeimet. Amikor a legnagyobb meghatottsággal gondolok Gál Kelemen fáradtságot nem ismerő munkájára, még egyszer felidézem néhai nagyapám egyik kedvenc mondását: ,,Ha nincsen tartalma az életnek, akkor olyan, mint a csengő érc és a pengő cimbalom. Fellengzős hangjai utóin megdöbbentő üresség marad. Tartalmat kell tehát adni minden cselekedetnek.“ Ez a mondás mindenki számára útjelző lehet. A most megjelent könyv azt mutatja be, hogy Ferencz József hogyan adott tartalmat tiszteletreméltó életének. Ha megismerjük ennek az életnek cselekedeteit, akkor nem hiába hirdeti a há- zsengárdi temető sírkövén a felírás., hogy Ferencz József emlékét örökre őrizni fogja a hálás utókor. Végh József. Nö'vényvéclelem és Kertészet augusztusi számának tartalma: Egyszerű üvegházak építése. Champagnai renet. Hogyan kell a gyümölcsöt elkészíteni eladásra? A szőlő és bortermés értékesítéséről. Gyümölcstároló vermek cs pincék. Szőlésze-. Gyümölcs, zöldség, virágkertészet. Permetezési kísérletek ásványolajeraulziók- kal. Madárvédelmi tanulságok. Mi okozza a kajszin barack gutaütését? Az idei peronoszpórajár- vány. Fajélesztő előkészítése a must erjesztéséhez. Mi okozza a dohánylevelek szakadozottíágát? Időjárás. Temessük el a h'deg mészkénlét. Tanácsadó, Egyes szám ára 40 lej, vidékre 45 lej pénz v. postabélyeg beküldése ellenében azonnal küldi az Ellenzék könyvosztálya, Cluj, Plata Unirii. Előíiztési árak: negyedévre 100, félévre 200, egész évre 400 lej. Ingyen mutatványszámot — régebbi számokból — készséggel küldünk 5 l£i bélyeg beküldése ellenében. A iáradt ember Társasági vitákban gyakran szobakénül «7. érett téri ikonba korült emberek nyikmége. Nem kutatja« kárhoztatható fáradság) motívumait, pusztán dorgáló tscrkcnüissel ösztönözik ők ti a tá rsa dalom-kimilakitó munkáival vailö sz.orj’osabb rósz. vét el re. Pedig érdeme'. közelebbről is szemügyre ventni ezt a uönurgbénultságat, amely nem is jelenség többé, hanem kővé meredt passzivitás, amit idegen tárgyként hordoz magúban a társadalom élő organizmusa, nem időleges kunkád tsí: , hanem idegknnerültsó"bő 1, természeti adottságokból, csalódottságból össze- süritett elkülönülés a mai társadalmi harcoktól, amelynek minden pórusa hallatlan virulcnciáva, gyűlölettől, nyers, romboló és alkotó kedvtől teli live küzd a kiteljesedésért. A fáradt ember passzivitása nem hanyag nemtörődömség, hanem külön horizontú világ a mai tényleges világban, egy elosztott valóság emlék birodalma a mai nyüzsgő harci áradatban, olyan mered, cs cselekvésre képtelen tűrés, ahogy a római vallásban nevelődött civis nézte a diadalra feszülő kereszténység társadalom-kialakító harcait. Ábrándja. amely talán egyedüli vitális képessége, eloszlott bolygók fele tdkint vissza, átengedve enyészetre szánt testét az uj célokért harcbaszállt gárdák szeszélyének. A fáradt ember a hadviselt ember, aki a „harmincévesek“ megjelölés felvetése óta már a negyven felé köze.edik, sőt gyakran ezt. túl is haladta és az öregség küszöbön áíl> ha ugyan az idegébe vésett emésztő élmények annyi energiát hagytak neki, hogy öregsége is legyen. Annak az útnak, amit idáig megtett, csak elenyésző kis hányadát járta be sa- já; akarat* szerint, a többi emléknek is nyomasztó, testet és lelket ho'.trádermesztő ki- sérret-utat, rárért a dózó hajlamból, vetett- ségből és csapásként rázúduló következményeként tűrte. Ebből az útból, ami hosszabb, emésztőbb és perzselőbb egy idegen bolygóba vezető rakétámnál, csak a kiindulásnak az a pár méterje az övé, amely még régi életébe ékelődött. A start az övé, amikor még tevékeny hívője és cselekvője vö t egy olyan társadalomnak, amely kitörülthetealen ideálként tündökük emlékezetében, amely klasszikus nyugalmunak, üdén, emberileg boidogi- tÓbbnak mondható a megváltási láztól ma annyira hevük és idegenül türelmetlen társadalmi mesterkedésekhez viszonyítva. Nem formai értelemben mondom — a társadalmi forma annyi csa. ód ott súgót eredményező próbálgatás után oly idegen a fáradt embernek — hanem lényegi értelemben. A fáradt, hadviselt ember életének lényegi súlypontja a békeidők 'sugárzó égboltja alá ágyazódik, ahol a társadalmi harc nem vö t oly nekihevült és kíméletlen, ahol a politika a kenyértől! belátóan elvonatkoztatott plató- nikuisabb síkon vonultatta fel haderejét, olyan pártharcokban, amik — mai szemmel nézve — mikrométerrel is alig ellenőrizhető különbségeket mutattak fel, kivéve a szociáldemokráciát, amely iákkor csíráztatta ki a . történelmi materializmussal trágyázott osz- tályha-rc-csiráit, de ami oly gyenge volt még akkor, mint egy politikai faiskola palántái. A békeidők politikai harcai a mai összecsapásokhoz viszonyítva, amolyan vasárnapi külön virtuskodás volt, mint a mai futball, amely a versengés és diadallvaigy lázán túl nem hagyta az engesztelhetetlenség és ke- nyérretörés töviseit a lelkekben, lezajlott egy nap alatt, mig a hát másik Itat napja az élés lényegi funkcióira maradt. És ez a dús, áldástól duzzadó hat nap megadta munkástól arisztokratáig mindenkinek az életlehetőségeknek azt az alapját, amire anyagi és szellemi igényeit építhette a nyugalomnak és biztonságnak szinte társadíaknilag garantált légkörében. Ebből a mua már ábrándnak mondható problémádon világból indult ki a fáradt ember útja és végzetes determinációképpen ennek ködképét hordozta lelkében, amikor húsz évesen tánciskola helyett a gyakorlótér gyepén gyakorolta egy öldöklésre induló kánkán reglamával cirkaknazott lépéseit. Ez után vágyott teljes biztonsággal és határozott direkcióra törekvéssel Bukovina fekete földjén, Galícia sivár mezőin, Albánia kavicsrengetegében, a Monte Meletta zord csúcsán, az assiogoi dóm fala mögé bújva, a krasnojanski fogolytáborban seny- I vedve és a génutai erődítmény kémény falai mögött. A folytonos halálveszély megfeszített: idegállapotában a veszély nélküli ács ideális formáiról álmodozott, mint; végső célról, a galíciai ogyagvermekiben és tiroli kavernák- baíi « „Maját házról“, mim az emberi, kultúra végcéljáról, az örök menetelésben a családi állapotban való békés mcgpünenésről és nyugalmi, helyzetről, mint emberi rcn- deltouúsről, a faly;u>noe> öldöklés közben a békéről, mint Istentől Induló emberi és tár- Na da Jani öncéluságról és az idegen városokban lezajlott vad dőzsölések közben a mérséklettel óvott harmonikus életről. A harc és fogság mai ember előtt clképzelhcteulen kinn kohójában a harcnéiküii állapot ideáljával jegyezte el magát a hadviselt ember. Ezért és még másért nem akar több harcot. Másért, mert az az állapot, ami a nagy és emésztő harci megfeszít lés után várt rá, nem fod e többé sugárzó emlékeit és a jövőre vonatkoztatott „visszaható“ elképzelé- I seit- Uj harcok szüksége várta — nem a természetesnek vett kenyérhnre mezején — : hanem már idegen és a háta mögött született I eszmék célkitűzései felé. A lelke minden rostjával békére, megbocsátásra, elnézésre hajlamos hadviselt embernek uj engesztel hc- tct.erőségekre kellett vérteznie magát, uj harcra, amikor semminemű harc boldogító céljában nem hitt többé. És ami ez uj harcokból, mcgcibált eszmei rongyként, lelki hulladékként megmaradt, csak még jobban igazolta az indulási stádium ábrándjaiban született és a nagy megpróbáltatás acél bilincsében tapasztalatok kai edzett ama hitét, hogy a harc nem boldogíthat, csak a nyugalmi állapot. És amikor a harcot hátulról, lelkesedéivel szemléi6 öregek és a nyornoru *ág árnyéka ollói kiliajló hsitrilok uj fanatikus harcokra, indultuk, akiujt a tapvztakabi > > nagyon 'sokat látott uiőwebb tett vér kélrik'- déaéwel szeri ítélték harc« geryzitriégiáíet, nem próbálták leszerelni őket, mert a nuqgsdázó erejű szenvedéseik tüzébem tue%uaracrték az emberi természet hajthotadon sátán» hajlamait, de a. magjuk számára ehfctUüaitve kr restek az egykor való-ágban látott ó» a harc pihenőiben ábrándként ápolt nyugodalma', élet keretek Akkor még gennyes kkégete t seb, de deven test voit a fáradt ember lelke... de aztán menthetexSienu} «ék arra, ^°5Í7 amx élete egyetlen afijafként ápolt mág meglépett remében, az örökre ítíharife az áÜócsrllagotk sistergő páüryáján é* önmagával, cútijaival egyedül áh egy kárhozat utján idegen célok felé rohanó, furia ledAái világban. És minél távolabb tolódott a fáradt ember ábrándja, minél képtelenebb foncazmagóriá" vá formálódott az egykor vaJóráigban táoxxz eszménykép, annál kihühebben nézne az uj idők céltalan és nyugtáján összevisszaságát, annál holtabb lent a fáradt, hodvisok ember a körötte hadakozó aggastyánok és fiatalok zűrös viiága száras». A fáradt, hadviselt emberre ne számítson se fiatalok, se öregek harckitüzjóse. Ami még megmaradt aktivnásábói, az a negji ábrándok virágjának erőtlen és hiteden iocsodgodbíu különböző életvédelmi csopooook és szervezetek alaki tisa. A fáradt ember óflnrrwfaeab a harctól szaggatott uj Európa testében, aork — ha még egyszer gyógyulás felé fordít sorsa — kivet magából az egészség felé törekvő organizmus, de véle együtt kiveti magából az utolsó száíat, ami észszerű, higgadt és I egyedül boldogító, reáűás célok: ídé irányi- I toata valaha. L. M. A zseni titokzatos törvényének nyomában A zseni öröklésének kérdésével számos tudós és filozófus foglalkozott, igy Gallon, Möbius, Th. Ribot, Lombroso, Kretschmer és sok más kutató. Nem lehet kétséges, hogy a zseni bizonyos esetekben öröklődik. Ezt a tényt számos tudós, zenész, festő, költő és nagy iró esetében kétségkívül meg lehetett állapítani. Zseniális tudósok ősei és leszármazottjai sorában nem egyszer kitűnő férfiakat találunk. A tudományok története nem egy tudós-dinasztiát is ismer. Galton fölemlit családokat. amelyek két, három, négy, öt, sőt még több nagy tudóst mutatnak fel. — Az utóbbiak közé tartóznak az Aragó, a Ba- j con, a Bernoulli, a Bolyai, a Boyl, a Cassini, a d'Alambert. a Gregory és a Jussieu- esaládok. A zseni öröklődését bizonyos költő-családokban is meg lehet figyelni. Galton kimutatja, hogy Byron, Chaucer, Chénier, Goethe, Heine, Racine és Tasso családjában két-két költőzseni is volt. Ayschylos, Ariosto, Aristophanes, Corneille, Cowper, Dry den, Hook és Milton családjában három-négy, Coleridge és Wordsworth családjában pedig öt, sőt hat költőzseni is akadt. A nagy írók sorából két figyelemreméltó tehetséget mutat fel az irodalomtörténet például Bossuet, Shampollion, Chateaubriand, Edgeworth, Mill, Niebuhr, Sealiger családjából, három, sőt négy tehetséget pedig Bentham, Boileau, Fénelon, Lessing, Le Sage, Seneca, Sévigné, Swift famíliájából, még en-nél is többet Fielding, Grotius, Macauley, Schlegel, Steel stb. családjából. A képzőművészetek története egész híres festőcsaládokat ismer; jó példák rá: a Cel- lin-iek, a Carraccik, a van Ostadek, a van der Veid ék, stb. A zenei tehetség öröklése sem ritka. A zenetörténelem leghíresebb zeneszerző családjai a Bach és a Strauss-csa- lád. Félix Mendelssohn nagyatyja hires filozófus volt, aki tudvalévőén esztétikával is foglalkozott, apja, a bankár nagy zeneértő volt, nővére zongoraművésznő. Hegel, a nagy filozófus pedig rokona volt Mozartnak. Ezekből az adatokból azonban korántsem szabad arra következtetni, hogy a zseni mindig öröklődik. A zseni öröklődése csak nehány nemzedékre szorítkozik, s maga az öröklődés sohasem szabály, inkább kivétel. A zseniális emberek gyermekei többé-kevés- bé átlagemberek, vagy még ennél is kevesebbek. Tassoni a XVII. század neves írója azt állítja, hogy zseniális apáknak többé-kevés- bé nagyon ostoba gyermekeik vannak, ostoba apáknak pedig nem ritkán nagyon tehetséges gyermekeik. A zseniális apáit ostoba gyermekei sorában felemlíti az idősebb Scipio, Afrioanus, Antonius és Cicero fiait, Agrippa utószülött fiát Qlaudiues, Drusus fiát, Galust, Germanicus fiát, Commodust, Marcus Aurelius fiát, Lamproklest, Sokrates fiát, stb. Érdekes jelenség a zseni öröklődésnél, hogy össze van kötve az őrület, vagy legalább is a nagyfokú idegbaj tüneteivel. — Maga a zseni is gyakran együtt jelentkezik bizonyos psziehopatologikus tünetekkel és és a zseni ősei, vagy leszármazottjai sorában igen gyakran találunk elmebetegeket. Moreau de Tours azt állítja, hogy a legtöbb elmebeteg épp abból a társadalmi osztályból kerül ki, amely a legtöbb szellemileg kimagasló férfiút mutatja fel. Veiameny- nyi elmeorvos megfigyelhette, bogy igen sok elmebeteg felmenő, vagy oldalági rokonságában több-kevesebb szellemileg igen jelentős személy található. Nagy Sándor anyja, Olympia, kétes erkölcsű, kicsapongó nő volt; apja, Fülöp ugyancsak dorbézoló életet folytatott. Maga Nagy Sándor állendóan szenvedett nyakizmai idegessége miatt, fivére, Arrhideaus, aki Olym- piát megölette, közönséges hülye volt. Tacitus, Donizetti, Manzoni fiai, Victor Hugo leánya, Kant és Flegel nővérei az őrültek házában végezték életüket. Riche- liu nővére is őrült volt, azt képzelte, hogy a háta kristályból van és törékeny, a bíboros fivére pedig azt képzelte, hogy ő maga az Úristen. Beethoven apja züllött, iszákos ■volt. Boudelaire, aki maga is félőrült volt, Írja: „Idióta rokonaim valamennyien szörnyű őrületben pusztultak el.“ Edgar Allan Poe szülei az alkohol és a kábitó mérgek áldozatai voltak. Schopenhauer — maga is beteges zseni, — idegbetegek örökségét hordotta magában. Dédnagyajának nagyapjai és nagynénje mindketten őrültek voltak. "Atyja, Flenrik is düh rohamokban szen vedett, valószínű, hogy öngyilkos lett. A nagy filozófus anyai nagyapja is őrült volt, anyja a tehetséges regényirónő azonban szellemes, becsvágyó nő volt, aki meglehetősen könnyű életmódot folytatott. Kretschmer azon a nézeten van, hogy biológiai szempontból tekintve, a zsenit a szervezet rendkívüli kifinomodása jellemzi olyankor jelentkezik, amikor a család a dekadencia küszöbére érkezett. Bizonyos, hogy a zseni kivétel, amely eltér az átlagtól. Véletlen jelenség, akár az őrület. Törvénye még nincs véglegesen felderítve. Néhány évvel ezelőtt J. Huxley professzor annak a reményének adott kifejezést, hogy a közel jövőben minden gyermekből zsenit lehet faragni, ha bizonyos mirigyeinek működését megváltoztatják. Lehet, hogy ez utópia, annyi azonban bizonyos, hogy az eddig ismert tényekből Ítélve, a zseni keletkezésénél olyan mechanizmusnak kell működnie, amely egy specifikus rendszertelenséget idéz elő. Ki tudja, nem jut-e el odáig az emberiség, hogy kénye■-kedve szerint tud zsenit termelni, ha maid ezt a mechanizmust pontosan ismeri.
