Ellenzék, 1936. szeptember (57. évfolyam, 201-226. szám)
1936-09-13 / 212. szám
19 36 szép te m bér 13. Ö IDA NÉNI Irta: HUNYADY SÁNDOR Ezt a történetet K. professzortól hallottam, aki olyan rezervált egyéniség, hogy talán még a kezdőbetűjének megjelölése miatt is neheztel. Ne haragudjék: legalább a betűje kellett, hogy a história ne látsszon egészen légből kapottnak. Különben a dolog nem uj. Pár esztendős már. Színhelye egy pesti közkórház, amely annak idején az orvostanár működési területe volt. A kórház betegei közt volt egy kilencvenötesztendős hölgy: Ida néni. Ida néni olyan volt, mint az aszalt szilva. Kicsike, összefonnyadt, sárga, fogatlan. Alig lélegzett, alig mozgott. De azért görcsösen ragaszkodott az élethez, amely pedig számára nem jelentett többet egy kis tejnél, zsemlyebélnél és vaságyának környezeténél. Pozitiv betegsége nem volt, de azért az orvosok ott tartották a kórházban Ida nénit, mert tudták, hogy a kórház üvegházi melegéből kitett kis aszaltkörtét huszonnégy óra alatt megölné a szabadság erős levegője. Egy éjszaka csöngettek a kapun. A mentőautó uj beteget hozott. Egy viaszsárga munkásasszonyt, akinek terhességi vérzése volt. A szegény asszony a végét járta, már a halál küszöbéről nézett sötét, rémült szemével. Sürgős szükség volt egy kiadós vértranszfuzióra. Néhányszáz köb- centimétr friss vér még megmenthette volna a szegény beteget. Igen, de éjszaka volt, honnan vegyenek ilyenkor a kórházban friss, élő, emberi vért? Az orvosok töprengve álltak a beteg körül. Az idő sürgetett. A bejegyzett, fizetett véradók közül pedig senki sem volt hamarjában elérhető. Ebben a nehéz percben az egyik doktornak eszébe jutott Ida néni. A kórházban úgy ismerték Ida nénit, mint egy öreg fiókot, azt is tudták, hogy a vércsoportja azonos a beteg asszony vérével. De vájjon akar-e segíteni Ida néni? — öreg, babonás, gyanakvó. Nem volna csuda, ha nem akarna. Ha kétségbeesve tiltakozna, hogy egy csöppet is átadjon abból a drága folyadékból, amely az ő kiszikkadt testét élteti. Hanem, mert válogatni nem lehetett, mégis csak fel kellett költeni Ida nénit. Ida néni felült az ágyán, kidörzsölte az álmot a szeméből. A kedves ápolónővér asztalán misztikusan égett a zöldemyős éjjeli lámpa. Előtte az orvosok hosszú, fehér köpenyben, mint az utolsó ítélet kegyetlen angyalai. A vérét akarják vermi! Ida néni az egész beszédből csak ennyit értett az első pillanatban. Csakugyan olyasmit érezhetett tehát, hogy elérkezett számára az utolsó Ítélet órája. Szipogott: „Istenkém! édes Istenkém!“ Aztán öreg fejében ki- gyult valami láng. Régi dolgokra emlékezett, amikor még neki is virágzó este volt. Terhes asszonyról van szó. Anyáról Hősies meleg csilláma ragyogott föl Ida néni szemén. Hát vegyék a vérét. Odaadja ha kell, akár az egészet. A műtét meg is történt azonnal. Egyszerű dolog volt, szerencsés. A terhes asz- szony uj életre támadt az összetolt ágyban Ida néni oldalán. Ida néni pedig kimerültén elaludt. Aludt egy hosszat, majd magához tért, megéhezett. Kapott kom- pótot, kakaót, húslevest, tejszint. Két napig fektették. Azután csuda történt vele. Mintha neki is használt volna a vértransz- fuzió, egészen visszafiatalodott. Menyasz- szony persze nem lett belőle, de újra 8o éves fürgeségével kezdett mozogni a kórteremben. A szeme is megjavult, a stoppolófáját kérte, dolgozni akart szegényke. Fölkelt, mászkált az ágyak között. És ha valamelyik doktort megfoghatta egy kis diskurzusra, mindig elmondta, hogy a nász éjszakáján sem volt olyan boldog, mint azon az éjjelen, amikor véréből /adott beteg asszonytársának, ő is vak fiatal, szerették. De soha ilyen kielégülést, békét nem érzett. Hogy van az asszony? Jár már? Hogyan lesz a gyerekkel? Jut-e abba is az ő életének nedveiből? Az ember zengő hangokat hall. Nem kell feladni soha a reményt. A lét oly gazdag. Mindig támadhat benne öröm, ha nem is olyan rózsaszín, mint mikor Juliska megkapja a maga csókját Jancsikától, májusban, egy ligeti pádon, amig a messzi bokrok között harmonika szól. Harc a Népszövetség reform/a GEiNÍF. (Az Ellenzék tudósítóvá tél.) A Nép- szövetség Deformjáról szeptember második felére kitűzött vita során alkalmasint sokszor lehet majd hallani az alapokmány jelenlegi szövegéhez és a Népszövetség mostani jellegéhez ragaszkodóknak azt a kedvenc tételét, hogy felesleges a Népszövetséget reformálni, az alapokmányon változtatni, csak alkalmazni kellene azt. (Egy lelkes pillanatban Tituleseu ezt a gondolatot tovább fűzte, mondván, hogy nem a Népszövetséget kell reformálni, hanem az embereket. Titnlescunak igaza van. De hol van az a felsőbb hatalom, amely a Népszövetség nevében működő, a Népszövetség lehetőségeivel élő és visszaélő államférfiakon ezt a reformot hamarosan végrehajtaná. Azoknak is igazuk van, akik az alapokmány hiányos és egyenlőtlen alkalmazásával indokolják, ha a Népszövetség ennyire lejárta magát és igy maga is hozzájárult a nemzetközi helyzet romlásához. De abban a nagy óvatosságban, ami a genfi diplomatákat általában jellemzi, sokáig csak Salvador de Madariaga, annyi különféle spanyol kormány állandó népszövetségi megbízottja, vetette szemére a genfi eseményekért tulajdonképen felelős államoknak, hogy az alapokmány kényelmetlenebb részeit egyszerűen elhanyagolták és még Madariaga is leginkább csak a leszerelési szakaszban foglalt kötelezettségek be nem tartásáról beszélt. A keletafrikai konfliktusnak kellett jönnie és befejeződnie, megoldhatatlan jogi és politikai dilemma elé állítva a Népszövetségek hogy a júliusi közgyűlésen egész sereg állam képviselője emeljen szót az eddigi rendszer ellen. Olyan különböző világnézetű államférfiak, mint De Valera és a portugál és Ş holland külügyminiszterek emlékeztettek az I alapokmány soha nem alkalmazott szaka- j szaira, ami megannyi igazságtalanságot, ma- j i ászt ást és veszélyes precedenst jelentett és sürgették a teljes alapokmány alkalmazását, amint Genfben mondani szokás, nem csak I szövege szerint, hanem szellemében is. Sorozatosan szemet hunytak az alapokmány megszegése fölött j l'g.v rövid visszapillantás a Népszövetség Haltjára, változatos példáit mutatja azok- nak az osetekh^k* am&AV bal musból, hol tehetetlenségből, hol mert ez volt még a legokosabb, amit tehetett, a Népszövetség nem alkalmazta saját törvényeit. Bolivia, Kolumbia, Japán, Lengyelország, Litvánia, Olaszország, Oroszország, Paraguay, Peru, Törökország valamilyen formában mind megszegték az alapokmány előszavában foglalt és a béke szervezésére vonatkozó szakaszokban részletezett rendelkezést, amely tiltja a háborút és általában a nemzetközi viszályoknak más, mint békés utón való rendezését. Ehelyett egyoldalú eljárással befejezett tényeket teremtettek. A Népszövetség ezeket a befejezett tényeket Wi Inában, Memelben, Fiúméban, Mandzsu - riában, Kelet-Afdívában tudomásul vette. Törökországgal kapcsolatosan az örmény kérdés török megoldása és a lausannei szerződés, amely a sevresi békét helyettesitette, ugyancsak befejezett tények elismerése volt. Oroszország felvételével a Népszövetség hallgatólagosan szentesítette a szovjet ténykedését Georgiában vagy Külső-Mongoliában. iSzentesitette a szovjet nemzetközi szerepét is, mert semmiféle biztosítékot nem kért a jövőre nézve és egyes államok képviselői, igy Barfhou is, bár korántsem világnézeti megértésből, hanem kizárólag politikai meggondolásokból, siettek elhallgattatni azokat a felszólalókat, akik, mint Svájc képviselője, aggodalmukat fejezték ki a szüntelenül nemzetközi agitációt folytató Szov jei-Ovoszor- szág felvétele miatt a Népszövetség kötelékébe. Peru és Kolumbia között, miután a két ország képviselője Genfben ünnepélyesem aláírta a fegyverszüneti megegyezést, a háború még egy évig tovább folyt. A Ghaco- konfliktust végül is az amerikai államok rendezték, de Paraguay azóta is meg van sértve és nem jön vissza Gemfbe. Fel lehetne említeni a teljesség kedvéért Anglia közbelépését a „független“ Afganisztánban, vagy a franciái háborúját Marokkóban. Az alapokmány bevezetése a szerződések tiszteletbentartását is előirja a tagállamok részére, de például a kisebbségi szerződések végrehajtása, noha a Népszövetség vállalt a végrehajtásukért kezességet, továbbra is — enyhén szólva — sok kívánnivalót hagy hátra. A bevezetésnek a nyilt diplomáciára vonatkozó előírásával szemben érvényesült «éa fogwkáfrfr Ä üátfssaBPfaás aáapalye » jogegyenlőségről, mert ezt a rendelkezést alkalmasint minden tagállam megszegte. Be Bem tartott szakaszok Az első szakasz meghatározza, hogy a Népszövetség kötelékébe milyen államok vehetők fel. Scelle, a kitűnő francia nemzetközi jogász szerint a tagállamok létszáma menten egyharmadára csökkenne, ha ezeket a fel tételeket szigorúan betartották volna. De ha legalább Abesszínia esetében tekintettel lettek volna erre a szakaszra, amint azt Anglia kívánta is, a Népszövetség legveszedelmesebb válságát alkalmasint elkerülhette volna. Az alapokmány 2-től 7-ig terjedő szakaszai a Népszövetség szerveire vonatkoznak, tehát a tanácsra, a közgyűlésre, a titkárságra, valamint a különféle eljárásokra. Utána következik a leszerelési szakasz, amelynek sorsa eléggé ismeretes. Ennek a szakasznak megszegése és a leszerelési konferencia bukása jelentette az utolsó nemzetközi remény megcsúfolását és a versenyfegyverkezésnek és a szövetségek hajszolásának felszabadulását. A 9. szakaszban tervezett állandó le- szerlési bizottság átalakult a leszerelési konferencia előkészítő bizottságává, de 1932-ben megszűnt. A bevezetéssel kapcsolatosan felsorolt esetek nagy része az alapokmány 10. cikkére is vonatkozik, amely a tagállamok területi épségét és politikai függetlenségét hivatott biztosítani. A preventiv eljárást lehetővé tevő 11. cikket — noha az ennek a cikknek alapján folytatott eljárásokkal érte el a Népszövetség a le*gjobb eredményeit — megszámlálhatatlan esetben nem és sokszor késve alkalmazták. Átugorva a jogi eljárásokat szabályozó cikkeken a 15. szakaszhoz, amely a komolyabb természetű nemzetközi viszályok rendezésének módjaival foglalkozik, meg kell állapítani, hogy ez rossz emlékű cikk, mert alkalmazása Japán és Paraguay kilépésére vezetett és valóban csak egy hajszálon mult, hogy mikor ezt a cikket tavaly elővették, Olaszország nem fordított egészen hátat Genfnek. A 16-ik, szankciós szakaszt az elmúlt óv őszén alkalmazták először, miután az előzményekből általában azt hitték, hogy ez a cikk időközben csendes halállal kimúlt, vagyis csak akkor alkalmazták, amikor nagyobb kockázat nélkül alkal- mazhatónak vélték. Jelenleg ennek a cikknek a rendelkezéseire hivatkozva versenyt fegyverkeznek a tagállamok a Népszövetség szellemében, mert demokratikus közvélemények előtt is lehet utalni egy esetleges újabb szankciós hadjáratra, amikorra is fel kell készülniük a kölcsönös segélynyújtásra és a békének akár háború árán történő védel- mezéséce is, ^ _ _.► A 18. szakasz előirja, hogy nemzetközi szerződés addig érvénytelen, air.űg a titkárság be nem jegyzi és szövegét nyilvánosságra nem hozza. De mit ér a bejegyzés, mikor a főtitkár akkor sem utasíthatja vissza a. szerződéseket, ha azokat ellentétben állónak találja a Népszövetség szellemével vagy rendelkezéseivel. És hova kell azokat a szerződéseket sorokai, amelyeknek a nagy közönség részére szánt szakaszait a titkárság bejegyzi és nyilvánosságra is hozza, de a szerződő felek titlajdonképeni politikáját a kancelláriákban őrzött titkos klauzulák szabják' meg? Az alapokmány 19. szakaszút tudvalevőleg sohasem alkalmazták. Bolivia és Kina félénk kisérleteit, hogy ezt a szakaszt működésbe hozzák, más eljárást alkalmazva a Népszövetség hamarosan meghiúsította'. Tudvalevő, hogy ez a szakasz mai formá jában úgyszólván hasznavehetetlen, de soha semmiféle kísérlet nem történi, hogy megfelelő értelmezéssel, vagy szövegmódosítással lehetségessé tegyék az alkalmazását. Az idei júliusi közgyűlésen azonban több ország képviselője nyomatékosan sürgette a 19. szakasz alkalmazását. Nem tartották be a tagállamok az alapokmány 20. szakaszát, amely eltiltja a Nép- szövetséggel ellenkező szerződések kötését; nem lehet tudni, hogy mit kell a 21. szakasz regionális szerződései alatt érteni; nem az lett a mandátum-rendszerből, amit a 22. szakasz és az eredeti elgondolás alapján várni lehetett; a menekültügyi ténykedése a Népszövetségnek félős, hogy teljesen megszűnik, amióta Oroszország értésére adta, hogy nem jó szemmel nézi a Népszövetség védelme alá helyezett Nansen hivatalnak a orosz menekültek érdekéiben kifejtett tevékenységét; áprilisban a Népszövetség a Vörös Keresztet az abesszinek kedvéért csaknem semlegessége feladására akarta rábírni, arra a kapcsolatra hivatkozva, amely a Nép- szövetség és a védelme alá helyezett Vörös Kereszt között fennáll. Végül az alapokmány utolsó szakaszát, amely a szövegmódosításokat szabályozza, néhány formai kivételiül eltekintve, soha sem alkalmazták, meri nem sikerült magát a szakaszt módosítani« tk. noha jelenlegi szövege nem világos és nem használható. Ez a rövid összeállítás is eléggé megmutatja, hogy a közelebbről meginduló reformmunkálatok milyen nagy feladat elé áll;::'.á a Népszövetséget. Az kétségtelen, ho meg akar maradni és hasznos feladatot ak.r teljesíteni, akkor részben módosítani kell r.- alapokmány rendelkezéseit, gyökeres • vI I alá kell venni a genfi eljárásokat, főleg pedig érvényre kell ismét segíteni a ■■ n veszendőbe menő igazi népszövetségi széllé- meL Székül» Ágnes,
