Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-09 / 183. szám

^VtEBN'ZßK 7 r j’d nt xd an * 3jl nt iOg 3q 3JÍ dt w x§ >St ob 3S ob >:o 120 H ißi 23 Xß bi Iti ob 2:0 oi YS :t3 nt it t-t 23 3-d )V ■lit id i-O ac 21 •q :o :0 r) 30 ri it d n n .2 E 193 6 augusztus 9. Irta: Dr. JANCSÓ BÉLA. ’OGADJA H W'Q a szerencse par ELŐRE! î ■ 'i­CrLŐRE — az Állami Sorsjáték második osztályához. Húzás augusztus 15.-én. Ezen a napon á . a to­vábbi húzásoknál önből milliomos lehet, ha hallgat a szerencse parancsára: VEGYE MEG IDEJÉBEN'" A SORSJEGYÉT. — ÚJÍTSA MEG A RÉGIEKET. Egyetlen feltétele a szerencsének és millióknak : —« az Állami Sorsjáték sorsje­gye a mostani osztályhoz. Csak a jelenlegi osztály sors­jegyének szabályszerű meg­vétele biztosítja az ön számá­ra, hogy résztvegyen az utolsó frZ $ nagy húzáson (a"negyedik !H „.-„mriie lUftíl osz’á!yén), amely ez év októ- jtí - - 3" R bér havának 15.-ik napján lesz. i| HÚZÁSHOZ. A K S TÁRÁIN! VOLT és az !. osztályban nem vehetett részi, annak most alkalma van a já­tékot előnyös feltételek mellett megkezdeni. LÉPJEN BE a legközelebbi sors­jegyárudába és kér­jen felvilágosítást a II. OSZTÁLY játékát illetőleg. y E . . . ksscaBsafcjaascsH Ismeretes, hogy néhány év óta magyar fiú alig választja az orvosi pályát. Ez a tény annál .aggasztóbb, mert — amint az aláb­biakból ki fog tűnni — az országosan is ■ ' nagy vidéki orvoshiány a magyar vidéke­ken egyenesen megdöbbentő, ugyanakkor, amikor az országosan is lesújtó népbeteg­ségi (tüdővész, vérhaj, stb-) arányszám ép­pen a magyar vidékeken ,a legrosszabb. A két tény együtt létünk élettani alapjának akkora veszélyére utal, amelynek minden felelősségérzést meg keld mozgatnia. A ma­gyar népegészségügy közös intézményes szolgálatának gondolata i8 éven át nem tu­dott köztudattá és tetté válni: s ennek vég­zetes hatásai most bontakoznak ki. A kér­dést ez alkalommal! az orvosi pályaválasztás oldaláról kívánom megvilágítani s annak is csupán anyagi vonatkozásait. Ez nem azt jelenti, hogy nem látom az orvosi pályavá­lasztás lelki, oldalának jelentőségét, mely itt és ma nagyobb, mint bárhol és bármikor: az igazi orvos az, .aki életét áldozatnak te­kinti embertársai megmentésének szakadat­lan munkájában. A végzetesen megsulyoso- dott magyar népegészségügyi pusztulással csak a Idlkilsmeret izzásának legmagasabb tokáin tud szembeszállani ma (az igazi ma­gyar orvos. Ezúttal azonban a kérdést pusz­tán anyagi oldalairól tekintem. I. Elhelyezkedési kilátások. Intelligenci­ánkban ,a hivatalnokszellem: a fixfizetéses állás keresése oly mélyen gyökerezik, hogy a pályaválasztásnak ma is ez az egyik rugó­ja. A valóság viszont az, hogy az állami egészségügyi szervezetekben való orvosi el­helyezkedés ma a többségi nép relativ or- vos-túltermelése miatt kisebbségi orvosnak alig kínálkozó lehetőség. Magyar kisebbségi közintézmények kezén összesen 3 kórház van: az oradeai Szent József-kórház (az Ir­galmas Rend-é), a cluji Ref. kórház és a tg.-muresi szanatórium. Orvosi felvevő ké­pességük csekély. A végzett fiatal magyar orvosok elhelyezkedésére tehát általában csak a magángyakor lat bóll- való megélhetés (városon vagy falvakon) nyújt kilátást. Három kimutatással szeretném szemlél­tetni ezeket a kilátásokat. Mures és Odor- heiu megyék orvosainak statisztikáját adják ezek ia kimutatások, tehát csak részleges adatok. S ha belőlük általános tudományos következtetéseket vonni nem is lehet, mindenesetre jellemzők és a valóság egy-egy részlete, amivel szembe kell néznünk. Mures és Odorheiu megyék orvosainak száma; * Részlet a ,,Fiatalok“ pályaválasztási ta- adójából. Mur eş-mcgye Odorheiu-ni. Összes orvo­sok száma 117 34 Hív. állású or­vosok száma 52 17 Magánorvo­sok száma 65 17 Orv. nemzeti­ségük szerint 39 r„ 12 n„ 42 zs. 24 m. 10 r., 3«, 11 2 s., 10 m. r.: román, n.: német, zs.: zsidó, m.: magya Ezek ,a számok is nyilvánvalóvá teszik, hogy korunk irányzata: a szervezett orvos- ellátás. Odorheiu megyében a hivatalos or­vosok száma az összes orvosok 50%-a, Mu­res megyében k. b. 45-%-a. (Hivatalos or­vosok: városi tiszti orvosok, betegsegél-yzo orvosok és a hivatalos ingyen-rendelők or­vosai). Ezek a számok azonban azt is mutatják, hogy a miagyar orvosok arányszáma mélyen alatta van az illető megye magyar lakossága arányszámának. Mures és Odorheiu megyék összlakossága és a lakosság megoszlása 1930-ban. (S. Dra- gomir: La Tnansylvanie roumaine et ses minoritás ethniques, 42 old.) Mureş-megye Odorhciu-m. összlakosság száma 289,378 (lO.o/o) 129,917 (100% 'Ebből román 132,6*8 (45.90/0) 6! Î 9 (47% „ német 11,282 (3-90/0) 460 (O-450/o) „ zsidó 9,957 (3 50/0) 1286 (1 o/o) „ magyar 123,240 (42.60/0 11' ,3C0 9H%) Dnagomir Silviu professzor kimutatása szerint u. i. Mures megye magyar lakossá­gának számaránya a megye egész lakosságá­hoz viszonyítva: 42.6%, viszont az orvosi arányszám (117-ből 24) alig 20%. Ugyan­csak az ő adatai szerint Odorheiu megye magyar lakossága 91.8%, ezzel szemben az orvosi arányszám (34-ből 10) csak 29%. Vagyis: a magyar népesség arányszámának megfelelően Mures megyében kétszer, Odor­heiu megyében háromszor .annyi' miagyar or­vosnak kellene lennie, mine amennyi jelen­leg van. Ha az orvosok arányszámát a lakosság­hoz viszonyítjuk: Mures megyében egy orvosra esik: 289.378: 117 = 2473 ember. Odorheiu megyében egy orvosra esik: 129.917: 34 = 3821 ember. Mures megye magyar lakóinak száma: I 123.240. Mures megye magyar orvosainak száma 24. Egy magyar orvosra esik Odorheiu me­gyében 119-300: 10 = 11.930 miagyar em­ber. Tehát az általános orvos-ellátás adatai is a fenti következtetést igazolják. Még sulyozabb azonban a magyar falu orvosellátásának helyzete, ha a jelzett két megye orvosainak városokon és falvakon való megoszlását vizsgáljuk. Orvosok megoszlása városokon és fail- I vakon; Három történetet mondok el olaszokról. 1 Nem különös, nem jelentős, nem rendkívüli í történetek, de ha visszagondolok az ottani 3 emberekre, okikat megismertem, becsülni és 2 szeretni megtanultam, udvariasságukat, me- legszivüségüket, kultúrájukat, szépség-raj on­l gásukat, becsületességüket tapasztaltam — 1 úgy érzem, ez a három történet jellemző i nagyon. • — Tiz európai közül nyak járt legaljább Itáliában — mondta egy olasz ur — egye­dül vagy aászuton, Baedekerrel vagy anél­kül figydíve, vagy felületesen. És csak az emberek, akik sietve átrohannak a mi or­szágunkon, vagy ha itt is élnek egy darabig, csaknem mind megegyeznek abban, hogy kétségbeejtően hamisan látják & dolgokat. Készek Ítéletet mondani egy népről, amelyet nem. ismernek igazán. Sok olyan külföldi ved beszéltem, aki még soha egy olasz ház bel­sejében nem járt — kivéve a hotelleket és múzeumokat —■ sóba nem pillantott be egy olasz család életébe s fogalma sem volt az olasz igazi jelieméről. Ellenben, mivel látott egy pár kikötőbeli csavargót órákig heve- részni a nápolyi kikötőben s mivel egy ve­lencei gondolás pár lírával több vrtefc&jat Azármitott fel neki, kész volt kijelenteni, hogy aiz olaszok lusták és csalók. Szikrázott a szeme az én patriótámnak. — Lusta az a nép, mely ebből a terméket­len földből ezt teremtette, amelynek úgy, meg kell' dolgoznia életéért, kenyeréért. Csa­ló-« egy nép, afadjr* — Hagyja — feleltem — erre megvan az történetem. A kis káplán fényképezőgépe A kis káplán, aki az örök városból jött el Quarneróba, a világ legmodernebb káp­lánja volt. Úgy fürdő tt a strandon, mint más, világi ember, fürdőruhája modern fe­kete trikó volt, ő pedig szelíd, kék szemévé! s 30 éves korában majdnem egészen ősz ha­jával csupa- kedves vidámság volt s még hölgypartnere is akadt.. A hölgy-partner fe- hérhaju, kicsi és beteges, fájóslábu dáma volt Berlinből, akivel a mi modern káplá­nunk, akin papi ruhát sohasem láttunk, órá­kig elbeszélgetett. Volt a kis káplánnak egy saandolinja, amellyel Voloscáha evezett reg­gelenként s egy remek 2500 lírás fényképe­zőgépe. Egy délután a penzió kertjében az. asztalra borította kincseit, a remek és művé­szi amatőrképek légióját, Svájcból, Ausztriá­ból, Olaszországból. Quarneróban eddig nem járt s amint mondotta, az összes filmen van már kép, pár utolsó kivételével, amit Pózá­ban akar csinálni. Velünk jött a kis pap, & német házaspár­ral, meg velem a velencei hajón, de csak Pó­lóig. A hajón mindhármunkat ellátott olyan orvossággal, amelyet kockacukorra cseppent­ve kell bevenni tengeri betegség esetén. A tenger sima volt, napkuráztunk. ö pedig fényképezett. A pólai kikötőbe érve egészen izgatott lett. Különösen szép és érdekes a nagy mó­ló, a hadikikötő jobboldalon, szemben a kereskedelmi kikötő és közvetlenül a par­ton, modern házak és utcák között a hatal­mas római amfiteátrum, a nagy aréna majd­nem ép, kerek kolosszusa, amelyben most •az idők divatja szerint szabadtéri előadáso­kat tartanak. Kiszálltunk. Mi hotelbe mentünk, ő fényképezni. Elbúcsúztunk. Egészen izgatott volt, hogy sikerülnek-e a felvételei. Csaknem egy hét telt el, mikor viszont­láttuk Quarneróban. Aznap utazott el, csak éppen hogy el tudtunk búcsúzni tőle. Most pap volt, hosszú, fekete ruhában, fehér, ma­gas gallérral. Hangja, mozdulatai is átváltoz­tak, ahogy levetette magáról a nyári sza­badság örömét. Szomorú volt. Elmondta, hogy a fényképezőgépet Pofában elvesztette. Benne a sok-sok fényképet, amely mind­mind egy emlék. Aztán jött a corriera s el­vitte az íllomásna. Valamennyien nagyon sajnáltuk a gépe miatt. Reménytelennek látszott, hogy megkerül. Pár nap múlva kirándulótársaság ment Poilába. Velük egy horvát ur a penzióból- Két nap múlva a- horvát ur a kis káplán 2500 lírás fényképezőgépével tért haza, ame­lyet azonnal Rómába küldtünk. Egy pólai benszülött lelte meg a gépet s adta le anél­kül, hogy nevét, elmét megmondta volna a kikötői rendőrségnél. A svájci hölgy bőröndje Ez a történet nagyon hasonlít lényegében az előbbihez. A különbség az, hogy ebben nem is szerepe! névtelen, jutalomra nem váró, az egész dolgot magátóiértetődő do­lognak tartó becsületes megtaláló. Csakis ! az elveszett, azaz el sem veszett bőrönd sze­OLASZOK Irta: MARTON LILI én repel, meg a svájci hölgy. A svájci hölgy Lausanneből jött s miután kis kerülővel megnézte a postumiai cseppkő­barlangot, megérkezett Mattugliebe. Itt cor- rierára szállt és lejött Abbáziába, a Victoria- pensióba. Ez este történt. Másnap későn éb­redt és ki akart csomagolni. És kétségbees­ve vette észre, hogy az egyik bőröndje hi­ányzik. Kezét tördelve mesélte a szállóigazgató­nak, hogy tegnap halálos fáradt volt, de ma már tisztán emlékszik. A kis bőröndöt nem ■adta hordárnak, mert értékes, féltős holmi­jait tartotta benne. Letette a földre. Volt nála egy nesszeszer s egy nagy táska. Ezek itt vannak, a kis bőrönd sehol. Pedig ő fel­vitte magával a corrierána. ő megőrül. — A corrierára nem vihette magával, mert akkor kiszállásnál a kalauz figyelmez­tette volna. Vagy egy utas — mondta a di­i rektor nyugodtan —, ha mademoiselle Mat- tuglieben a földre tette, akkor az most is ott van a földön Matt-uglie-ben. A corriera elég ritkán megy fel a vasút­állomásig. Tizenegy. Azóta tiz vonat is ki és befutott. S legalább ezer ember fordult meg az állomáson. Mademoiselle sir. Jön a corriera. Az igazgató elkíséri Mattugliebe 45 perc múlva visszajönnek. A svájci hölgy nevet. Kezében elegáns kis bőrtáska. — Ott volt, ahova letettem — mondja boldogan. S az olasz udvariasság Ez velem történt. S az ellenzékiek azt mondhatják rá, hogy persze, hogy :gy tor tént, hisz Olaszország lakóinak nagy száza­léka az idegenforgalomból él s csak termé­szetes, hogy előzékenyek idegenekkel szem-

Next

/
Thumbnails
Contents