Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-09 / 183. szám

^VtEBN'ZßK

7

r

j’d

nt

xd

an *

3jl

nt

iOg

3q

3JÍ

dt

w

x§

>St

ob

3S

ob

>:o

120

H

ißi

23

Xß

bi

Iti

ob

2:0

oi

YS

:t3

nt

it

t-t

23

3-d

)V

■lit

id

i-O

ac

21

•q

:o

:0

r)

30

ri

it

d

n

n

.2

E

193 6 augusztus 9.

Irta: Dr. JANCSÓ BÉLA.

’OGADJA

H

W'Q

a szerencse par

ELŐRE!

î ■ 'iCrLŐRE — az Állami Sorsjáték második osztályához.

Húzás augusztus 15.-én. Ezen a napon á . a további húzásoknál önből milliomos lehet, ha hallgat a szerencse parancsára: VEGYE MEG IDEJÉBEN'" A SORSJEGYÉT. — ÚJÍTSA MEG A RÉGIEKET.

Egyetlen feltétele a szerencsének és millióknak : —« az Állami Sorsjáték sorsjegye a mostani osztályhoz. Csak a jelenlegi osztály sorsjegyének szabályszerű megvétele biztosítja az ön számára, hogy résztvegyen az utolsó frZ $ nagy húzáson (a"negyedik

!H „.-„mriie lUftíl osz’á!yén), amely ez év októ- jtí - - 3" R bér havának 15.-ik napján lesz. i| HÚZÁSHOZ.

A K S

TÁRÁIN!

VOLT

és az !. osztályban nem vehetett részi, annak most alkalma van a játékot előnyös feltételek mellett megkezdeni.

LÉPJEN BE

a legközelebbi sorsjegyárudába és kérjen felvilágosítást a

II. OSZTÁLY

játékát illetőleg.

y

E . . .

ksscaBsafcjaascsH

Ismeretes, hogy néhány év óta magyar fiú alig választja az orvosi pályát. Ez a tény annál .aggasztóbb, mert — amint az alábbiakból ki fog tűnni — az országosan is ■ ' nagy vidéki orvoshiány a magyar vidékeken egyenesen megdöbbentő, ugyanakkor, amikor az országosan is lesújtó népbetegségi (tüdővész, vérhaj, stb-) arányszám éppen a magyar vidékeken ,a legrosszabb. A két tény együtt létünk élettani alapjának akkora veszélyére utal, amelynek minden felelősségérzést meg keld mozgatnia. A magyar népegészségügy közös intézményes szolgálatának gondolata i8 éven át nem tudott köztudattá és tetté válni: s ennek végzetes hatásai most bontakoznak ki. A kérdést ez alkalommal! az orvosi pályaválasztás oldaláról kívánom megvilágítani s annak is csupán anyagi vonatkozásait. Ez nem azt jelenti, hogy nem látom az orvosi pályaválasztás lelki, oldalának jelentőségét, mely itt és ma nagyobb, mint bárhol és bármikor: az igazi orvos az, .aki életét áldozatnak tekinti embertársai megmentésének szakadatlan munkájában. A végzetesen megsulyoso- dott magyar népegészségügyi pusztulással csak a Idlkilsmeret izzásának legmagasabb tokáin tud szembeszállani ma (az igazi magyar orvos. Ezúttal azonban a kérdést pusztán anyagi oldalairól tekintem.

I. Elhelyezkedési kilátások. Intelligenciánkban ,a hivatalnokszellem: a fixfizetéses

állás keresése oly mélyen gyökerezik, hogy a pályaválasztásnak ma is ez az egyik rugója. A valóság viszont az, hogy az állami egészségügyi szervezetekben való orvosi elhelyezkedés ma a többségi nép relativ or- vos-túltermelése miatt kisebbségi orvosnak alig kínálkozó lehetőség. Magyar kisebbségi közintézmények kezén összesen 3 kórház van: az oradeai Szent József-kórház (az Irgalmas Rend-é), a cluji Ref. kórház és a tg.-muresi szanatórium. Orvosi felvevő képességük csekély. A végzett fiatal magyar orvosok elhelyezkedésére tehát általában csak a magángyakor lat bóll- való megélhetés (városon vagy falvakon) nyújt kilátást.

Három kimutatással szeretném szemléltetni ezeket a kilátásokat. Mures és Odor- heiu megyék orvosainak statisztikáját adják ezek ia kimutatások, tehát csak részleges adatok. S ha belőlük általános tudományos következtetéseket vonni nem is lehet, mindenesetre jellemzők és a valóság egy-egy részlete, amivel szembe kell néznünk.

Mures és Odorheiu megyék orvosainak száma;

* Részlet a ,,Fiatalok“ pályaválasztási ta- adójából.

Mur eş-mcgye

Odorheiu-ni.

Összes orvosok száma

117

34

Hív. állású orvosok száma

52

17

Magánorvosok száma

65

17

Orv. nemzetiségük szerint

39 r„ 12 n„ 42 zs. 24 m.

10 r., 3«, 11 2 s., 10 m.

r.: román, n.: német, zs.: zsidó, m.: magya

Ezek ,a számok is nyilvánvalóvá teszik, hogy korunk irányzata: a szervezett orvos- ellátás. Odorheiu megyében a hivatalos orvosok száma az összes orvosok 50%-a, Mures megyében k. b. 45-%-a. (Hivatalos orvosok: városi tiszti orvosok, betegsegél-yzo orvosok és a hivatalos ingyen-rendelők orvosai).

Ezek a számok azonban azt is mutatják, hogy a miagyar orvosok arányszáma mélyen alatta van az illető megye magyar lakossága arányszámának.

Mures és Odorheiu megyék összlakossága és a lakosság megoszlása 1930-ban. (S. Dra- gomir: La Tnansylvanie roumaine et ses minoritás ethniques, 42 old.)

Mureş-megye

Odorhciu-m.

összlakosság

száma

289,378

(lO.o/o)

129,917

(100%

'Ebből román

132,6*8

(45.90/0)

6! Î 9 (47%

„ német

11,282

(3-90/0)

460 (O-450/o)

„ zsidó

9,957 (3 50/0)

1286 (1 o/o)

„ magyar

123,240

(42.60/0

11' ,3C0 9H%)

Dnagomir Silviu professzor kimutatása szerint u. i. Mures megye magyar lakosságának számaránya a megye egész lakosságához viszonyítva: 42.6%, viszont az orvosi arányszám (117-ből 24) alig 20%. Ugyancsak az ő adatai szerint Odorheiu megye magyar lakossága 91.8%, ezzel szemben az orvosi arányszám (34-ből 10) csak 29%.

Vagyis: a magyar népesség arányszámának megfelelően Mures megyében kétszer, Odorheiu megyében háromszor .annyi' miagyar orvosnak kellene lennie, mine amennyi jelenleg van.

Ha az orvosok arányszámát a lakossághoz viszonyítjuk:

Mures megyében egy orvosra esik: 289.378: 117 = 2473 ember.

Odorheiu megyében egy orvosra esik: 129.917: 34 = 3821 ember.

Mures megye magyar lakóinak száma: I

123.240.

Mures megye magyar orvosainak száma 24.

Egy magyar orvosra esik Odorheiu megyében 119-300: 10 = 11.930 miagyar ember.

Tehát az általános orvos-ellátás adatai is a fenti következtetést igazolják.

Még sulyozabb azonban a magyar falu orvosellátásának helyzete, ha a jelzett két megye orvosainak városokon és falvakon való megoszlását vizsgáljuk.

Orvosok megoszlása városokon és fail- I vakon;

Három történetet mondok el olaszokról.

1 Nem különös, nem jelentős, nem rendkívüli í történetek, de ha visszagondolok az ottani 3 emberekre, okikat megismertem, becsülni és

2 szeretni megtanultam, udvariasságukat, me- legszivüségüket, kultúrájukat, szépség-raj onl gásukat, becsületességüket tapasztaltam — 1 úgy érzem, ez a három történet jellemző i nagyon. •

— Tiz európai közül nyak járt legaljább Itáliában — mondta egy olasz ur — egyedül vagy aászuton, Baedekerrel vagy anélkül figydíve, vagy felületesen. És csak az emberek, akik sietve átrohannak a mi országunkon, vagy ha itt is élnek egy darabig, csaknem mind megegyeznek abban, hogy kétségbeejtően hamisan látják & dolgokat. Készek Ítéletet mondani egy népről, amelyet nem. ismernek igazán. Sok olyan külföldi ved beszéltem, aki még soha egy olasz ház belsejében nem járt — kivéve a hotelleket és múzeumokat —■ sóba nem pillantott be egy olasz család életébe s fogalma sem volt az olasz igazi jelieméről. Ellenben, mivel látott egy pár kikötőbeli csavargót órákig heve- részni a nápolyi kikötőben s mivel egy velencei gondolás pár lírával több vrtefc&jat Azármitott fel neki, kész volt kijelenteni, hogy aiz olaszok lusták és csalók.

Szikrázott a szeme az én patriótámnak.

— Lusta az a nép, mely ebből a terméketlen földből ezt teremtette, amelynek úgy, meg kell' dolgoznia életéért, kenyeréért. Csaló-« egy nép, afadjr*

— Hagyja — feleltem — erre megvan az történetem.

A kis káplán fényképezőgépe

A kis káplán, aki az örök városból jött el Quarneróba, a világ legmodernebb káplánja volt. Úgy fürdő tt a strandon, mint más, világi ember, fürdőruhája modern fekete trikó volt, ő pedig szelíd, kék szemévé! s 30 éves korában majdnem egészen ősz hajával csupa- kedves vidámság volt s még hölgypartnere is akadt.. A hölgy-partner fe- hérhaju, kicsi és beteges, fájóslábu dáma volt Berlinből, akivel a mi modern káplánunk, akin papi ruhát sohasem láttunk, órákig elbeszélgetett. Volt a kis káplánnak egy saandolinja, amellyel Voloscáha evezett reggelenként s egy remek 2500 lírás fényképezőgépe. Egy délután a penzió kertjében az. asztalra borította kincseit, a remek és művészi amatőrképek légióját, Svájcból, Ausztriából, Olaszországból. Quarneróban eddig nem járt s amint mondotta, az összes filmen van már kép, pár utolsó kivételével, amit Pózában akar csinálni.

Velünk jött a kis pap, & német házaspárral, meg velem a velencei hajón, de csak Pólóig. A hajón mindhármunkat ellátott olyan orvossággal, amelyet kockacukorra cseppentve kell bevenni tengeri betegség esetén. A tenger sima volt, napkuráztunk. ö pedig fényképezett.

A pólai kikötőbe érve egészen izgatott lett. Különösen szép és érdekes a nagy móló, a hadikikötő jobboldalon, szemben a kereskedelmi kikötő és közvetlenül a parton, modern házak és utcák között a hatalmas római amfiteátrum, a nagy aréna majdnem ép, kerek kolosszusa, amelyben most •az idők divatja szerint szabadtéri előadásokat tartanak.

Kiszálltunk. Mi hotelbe mentünk, ő fényképezni. Elbúcsúztunk. Egészen izgatott volt, hogy sikerülnek-e a felvételei.

Csaknem egy hét telt el, mikor viszontláttuk Quarneróban. Aznap utazott el, csak éppen hogy el tudtunk búcsúzni tőle. Most pap volt, hosszú, fekete ruhában, fehér, magas gallérral. Hangja, mozdulatai is átváltoztak, ahogy levetette magáról a nyári szabadság örömét. Szomorú volt. Elmondta, hogy a fényképezőgépet Pofában elvesztette. Benne a sok-sok fényképet, amely mindmind egy emlék. Aztán jött a corriera s elvitte az íllomásna. Valamennyien nagyon sajnáltuk a gépe miatt. Reménytelennek látszott, hogy megkerül.

Pár nap múlva kirándulótársaság ment Poilába. Velük egy horvát ur a penzióból- Két nap múlva a- horvát ur a kis káplán 2500 lírás fényképezőgépével tért haza, amelyet azonnal Rómába küldtünk. Egy pólai benszülött lelte meg a gépet s adta le anélkül, hogy nevét, elmét megmondta volna a kikötői rendőrségnél.

A svájci hölgy bőröndje

Ez a történet nagyon hasonlít lényegében az előbbihez. A különbség az, hogy ebben nem is szerepe! névtelen, jutalomra nem váró, az egész dolgot magátóiértetődő dolognak tartó becsületes megtaláló. Csakis ! az elveszett, azaz el sem veszett bőrönd szeOLASZOK

Irta: MARTON LILI

én

repel, meg a svájci hölgy.

A svájci hölgy Lausanneből jött s miután kis kerülővel megnézte a postumiai cseppkőbarlangot, megérkezett Mattugliebe. Itt cor- rierára szállt és lejött Abbáziába, a Victoria- pensióba. Ez este történt. Másnap későn ébredt és ki akart csomagolni. És kétségbeesve vette észre, hogy az egyik bőröndje hiányzik.

Kezét tördelve mesélte a szállóigazgatónak, hogy tegnap halálos fáradt volt, de ma már tisztán emlékszik. A kis bőröndöt nem ■adta hordárnak, mert értékes, féltős holmijait tartotta benne. Letette a földre. Volt nála egy nesszeszer s egy nagy táska. Ezek itt vannak, a kis bőrönd sehol. Pedig ő felvitte magával a corrierána. ő megőrül.

— A corrierára nem vihette magával, mert akkor kiszállásnál a kalauz figyelmeztette volna. Vagy egy utas — mondta a dii rektor nyugodtan —, ha mademoiselle Mat- tuglieben a földre tette, akkor az most is ott van a földön Matt-uglie-ben.

A corriera elég ritkán megy fel a vasútállomásig. Tizenegy. Azóta tiz vonat is ki és befutott. S legalább ezer ember fordult meg az állomáson. Mademoiselle sir. Jön a corriera. Az igazgató elkíséri Mattugliebe 45 perc múlva visszajönnek. A svájci hölgy nevet. Kezében elegáns kis bőrtáska.

— Ott volt, ahova letettem — mondja boldogan.

S az olasz udvariasság

Ez velem történt. S az ellenzékiek azt mondhatják rá, hogy persze, hogy :gy tor tént, hisz Olaszország lakóinak nagy százaléka az idegenforgalomból él s csak természetes, hogy előzékenyek idegenekkel szem-