Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-09 / 183. szám

BLLfíN 7 fiK 713 6 au ff amt un 0. wtmmmammmmmmmmmm RIPORT ff az Elnököt váró Trencsénteplicről Mi az oka az idői szezon nagy sikerének? — Egy pad, amely pihenést adott a magyar irodalom klasszikusainak* A szezon slágerei, a i izsakiralynó választás és az a bál, ahol újra francia négyest rendeznek. — A „zöld béka“ szenzációi. — Ahol Madách Imre, Jókai Mór és Kiss József álmodtak... Természetes, páratlan szénsavas, radioaktiv, sós, vasas forrásvizekkel. Biztos gyógy hátán Trencsénteplic, 1936. aug. elején. Sárgára és vörösre lestett padok tar­kítják a trencsénteplici parkot, amely olyan, mint egy évszázados kert vala­melyik skóciai kastély körül. Szomorú fűzfáknak a nyári napban megcsillanó koronája hajlik a patakba, széles rétek szaladnak az erdőkkel koszoruzott he­gyek oldalába, buja virágok illata és színe tómból a fák között és a Baracska felé vezető utón szinehagyottan áll egy öreg pad. A támlájára sziveket faragtak egykor éles penicrlussal és ma már senki se tudja: kiknek a nevei kezdődtek azokkal az otromba betűkkel, amiket odavéstek a szivek közepébe. Istenem, de sok Anna-bál zajlott le Trencséntep- licen azóta, hogy a nagyszülőkké öre­gült ifjú szerelmesek megpihentek Szent János éjszakáján ennél a padnál . . . Erről a pádról nincsen krónika, csu­pán öreg emberek emlékeznek arra, hogy trencsénteplici pihenése idején Ht pihent meg sokszor halhatatlan emlékű mesemondónk: Jókai Mór, amikor min­den nyáron elfoglalta szobáját a Fesz- tvék villájában. Itt álmodta meg regé­nyeit és itt pihent meg akkor is, ami­kor megirta az „Akik kétszer halnak meg<c cimü regényét. Ebben dolgozta fel Trencséntcplic egykori urainak, az II- lésházyaknak históriáját. De ezen a pá­don pihent meg 1846-ban Madách Imre is, amikor Trencsénteplicen járt és — a század elején már Kiss József-pihenő­nek hívták a padot, mert rajta álmodott a Jehova Írója . . . Madách Imre, Jókai Mór, Kiss József koronázták meg minden évben a tren­csénteplici rózsakirálynőt, akinek meg­választása minden évben egyik legked­vesebb epizódja a szezonnak. Az lesz az idén is. Már nagyban készülnek rá. Az idén egyébként Trencsénteplicnek olyan szezonja volt, mint már régen. Már májusban megkezdődött az élet, júliusban pedig visszajött a konjunktú­rának az az ideje — minden fürdőhely álma — amikor bizony nem tudnak szobához jutni azok, akik előre nem gondoskodtak szállásról. Hozzájárult a szezon sikeréhez a ragyogó időjárás is. Itt Trencsénteplicen nevetve hallgat­tuk a rádió-időjelentéseit, kint hétágra sütött a nap, amikor a rádió tomboló viharokról beszélt. Esténkint — néha jóval éjfélen túl is — kabát nélkül ül­hettünk a kurszalon terraszán és július­ban talán két olyan nap se volt, amikor eső zavarta meg a vendégek szórakozá­sát és kirándulásait. A siker oka? elsősorban a fürdőhely fekvése, kiimája, árai okozták az elmúlt esztendők forgalmának lényeges emel­kedését, ezenkívül azonban az is, hogy Szlovenszkónak ez a virágos kertje — tradícióinak megfelelően — szigorúan száműzi falai közül és árnyas parkjából a politikát. A Szina-fürdő meleg vizében nincsen politika: itt csak gyógyulást ke­reső emberek ülnek, mint ahogy szóra­kozó fürdővendégek táncolnak a kur- szalón terraszán és a Grand Hotel soi- réc-dancanlejain is. A breslaui német, aki odahaza az S. A. uniformisán büsz­kén hordja a horogkeresztet, itt a krak­kói és pesti asszonnyal táncol és lyoni selyemgyáros a trieszti bankárral briddzsel. A bazinban és a parkban el­tűnnek a faji ellentétek és senkisem fesze­geti a ,,Rassenteoria“-t. így is van rend­jén. A pihenésnek pár hete szórako­zásra, üdülésre és — nem politikára való . . . Május óta nem volt hét, hogy vala­milyen társadalmi, vagy művészeti ese­mény ne dobta volna Trencsénteplic ne­vét az újságok hasábjaira. Júniusban tartották meg sok ezer résztvevővel a szokol-ünnepségeket, akkor volt Szlo- venszkó serlegéért az országos lövész - verseny, a szlovák irók kongresszusán az irodalom bel- és külföldi kitűnőségei adtak itt egymásnak találkát, nagysze­rűen sikerült a katolikus nap és a front­harcosok impozáns tüntetése a békéért, aztán az a festőién szép népviseleti ün­nepély, amelyet nemrég tartottak meg a fontaiul melletti stádiumban és ame­lyet jövőre nemzetközi keretben sza­badtéri játéknak rendeznek meg, a most következő hónapok pedig a szezon­nak még hátralévő legkellemesebb ré­sze — ugyancsak az eseményeknek egész, seregét tartják meglepetésnek Trencsénteplic vendégei számára. Au­gusztusban a bécsi Touring-Club város- közi tenniszmérküzést tart Trencséntep­licen, augusztusban kezdődik a vadá­szati szezon a környező erdőkben és Trencsénteplic igazgatóságának népszerű elnöke, dr. Srohár Lőrinc miniszter, egyetemi tanár — maga is ismert hódo­lója a nimródok nemes sportjának — mindent elkövet, hogy vadásztársai jól érezzék itt magukat. A szezon még hátralévő részén nyit­ják meg ünnepélyesen Trencsénteplic uj strandfürdőjét, amely nemcsak a fürdőhely szenzációja lesz, hanem a maga nemében egyedülálló egész Kő zépeurópában. A strandot — „Zöld béka“ a neve — hatalmas pázsit veszi körül, a bazint a Királyhegy erdejének közepén olyan helyre építették, ahol kora reggeltől, késő estig odatüznek a nap sugarai és ahol külön paradicsomot varázsolnak a gyermekek számára. Két­%/IV és vérkeringést zavaroknál, szervi elhlzdsos érelmeszesedés, vesebaj, vérszegénység, íz.om- I sár, liótyogliurut is kimerliléses idegesség esetén, tyftl ’iU'.tv.QAQ a változásos zavarok, fertőz > betegségek, mérgezések nyomán Jellépett idegbajok (Tabes) eseteiben u legjobb ered­ménnyel. Ivókúrák, szakszerit orvosi kezelés. Kitűnő konyha. Elsőrangú szállodák, Diétás penziók mérsékelt árakkui. Modern napfényes uszoda. A GTR vonalain utazási kedvezmény. Állandó katonazene. Pausálknrák az „Európa“ utazási irodák utján, fürdőiden U lllálUS Ljü I Oht l-tß- — Prospektust, felvilágosítást szívesen küld Muschong Buziási Gyógy­fürdő R.-T. rdnlö ga/gíiiosdg, fiu/lus, naná!. ezer személyt befogadó tennisz stadion épül a strandfürdő mellett és Kozeluh Jan, a köztársaság volt tennisz-bajnoka, a tennisz világbajnokának fivére már most állítja össze a legközelebbi nem­zetközi mérkőzésnek gazdag programját. Szeptemberre egyébként a legfonto­sabb események színhelye lesz a nép­szerű fürdőhely. lie ne s Eduard doktor, a csehszlovák köztársaság elnöke szep­tember közepén huzamosabb időre Tren- csénleplicre érkezik és úgy ünnepélyes fogadására, mint elhelyezésére megtör­téntek már az előkészületek. Politikai, kulturális és gazdasági szempontból egyaránt a legnagyobb jelentősége van az Elnök trencsénteplici tartózkodásá­nak, a politikai és gazdasági élet leg­számottevőbb reprezentánsai kisérik el ide a csehszlovák állam fejét és az elő­kelő társaságnak is alkalma lesz meg­győződést szerezni arról, hogy a kora ősz legszebb hónapjában Trencsénteplic, a Kárpátok gyöngye minden tekintetben a legtökéletesebbet tudja nyújtani. A BERLINI OLIMPIA KÉPEKBEN. Az olimpiai fáklyás staféta startja Berlinből Kielbe. TUDJA-E ÖN?... Nyári csevegés a világvégéről és arról: mivel szórakoznak a nagyemberek CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Meg­lehetősen kellemes időtöltés az, amivel Higgs, az immár világszerte ismert adat­gyűjtő foglalkozik minden esztendőnek jú­niusától októberéig. Higgă ur néhány soros közleményekben a banális „Tudja-e Ön?‘‘ felszólítás alatt szédületes adatokat közöl a legkülönfélébb dolgokról és közleményei annyira kedveltek, hogy az amerikaiak alig várják a nyarat s vele együtt Higgs megszó­lalását. íme, néhány legújabb a Higgs-féle szólamokból: — Tudja-e ön, hogy a világ legjobban fi­zetett énekművésze nem Saljapin Eedor, sem nagynevű társai, hanem egy Mai-Lang- Fang nevű kínai énekes, akinek évi jöve­delme jóval meghaladja az évi egymillió dollárt? — Ismeri-e ön azt az asszonyt, aki eddig 48-szor ment férjhez és ezzel a vi­lágrekordot tartja? — Tudja-e ön, hogy Németországban papirmaséból készítenek nagykaliberü ágyucsöveket? — És hogy a kínai buddha-templomokban összesen kilenc angol hölgy teljesít szolgálatot, mint láma? — Hát azt, hogy a horogvető világrekord 88 méter, vagyis az az ember, aki ilyen távolságra tudja bedobni a vizbe az ólom- sullyal megterhelt horgot, felülmúlhatatlan a maga szakmájában? — Ismeri-e azt a „könyvtárat“, melyben egyetlen könyv van csupán? íEz a könyvtár Patterson egyipto­lógusé. A könyv cime: Nílus és megértésé­hez legalább kétezer segédmunka szüksé­ges. De a segédmunkák nem könyvek, ha­nem tekercsek, kövek, téglák és hieroglif­cserepek. — Végül tudja-e ön, hogy 4924 szeptember 24-én éjszaka egy óra tájban a Mount Wilson csillagda egyik szolgálatos csillagásza felfedezte az első, igazi fényt, amely a Mars bolygón gyűlt ki s ezt sike­resen le is fényképezte? Az ember azt hinné, hogy Higgs ur nyári kacsákból él s ezeket lövöldözi le nagy sikerrel a melegben. Tévedés. Higgs valamennyi adatát ko­moly érvek támasztják alá, a legkomolyabb pedig a dologban az, hogy az amerikai la­pok Higgs minden sorát negyven dollárral fizetik. Nyári szórakozásnak elég kellemes Higgs ur tevékenysége, érdemes ezért otthon kuk­solni és télen nyaralni menni. 1977. A világ vége! Rámondhatjuk: egészen bizonyos. Már készülhetünk is. Rongyos negyvenegy esz­tendő még, aztán kampec nekünk, akik azt hittük, hogy némi kitartással megérjük a kétezredik esztendőt, amikor a Holdba rö­pülhetünk. Ezeknek a tervezgetéseknek és szép álmoknak egyszersmíndenkorra vége. Kár a gőzért, 1977-ben elpusztulunk. A betünyomtatás első éveiben megjelent egy könyv, melynek cime: Santa Sybilliu. Ez a könyv a következőket mondja: „Mikor már nem lesznek távolságok (ez ma van), amikor az emberi hang a Föld egyik szélétől a másikig hangzik (telefon), mikor a kocsik lovak nélkül haladnak (au­tó), amikor oly nagy lesz a fényűzés, hogy a parasztleányok is selyemben járnak: ak­kor vége lesz a világnak.“ Igaz, bogy a könyv negyvenegynehánv esztendővel tévedett, mert szerinte* máris el­pusztulhatnánk, de viszont Russel csillagász 1889-ben a világ végét 1914-re jósolta. És majdnem eltalálta az igazat... Luther 191 ő- re jósolta ugyanezt, Szlowtew orosz tudós pedig 19(X)-ban még ötven esztendőt aján­dékozott az emberiségnek. De ez mind semmi. Spinner György skót jövendömondó csodálatos eredménnyel szokta előre megmondani, mikor lesz jég­eső és tengeri vihar. Állítólag egyszer téve­dett csupán életében s akkor irgalmatlanul elverték, azóta nagyon ügyel. A napokban megjelent korunk e kiváló tudósánál egy skót, akinek Spinner a kö­vetkező kijelentést ette: „Maga még hatvan évet akar eltölteni itt a Földön? Megbolondult? Nézzén bele ebbe az üveggolyóba! 1977 december 31-én éj­szaka ránkzuhan a Hold, mert a világegye­temben a bolygók máris okvetetlenkednek és lassan kiesnek egymás vonzási köréből. Még szép, hogy a világkatasztrófa bevárja a naptári év végét és nem valamikor krum­pliérés idején következik be. Ha magának lennék, eladnám birtokomat és hátralevő időmet imádkozással tölteném!“ A szegény skót belátta, hogy Spinner elő­dei mindnyájan susztermunkát végeztek jö­vendölésükkel, de ez igazat állit. Áruba bo­csátotta földjeit, de ekörül egy kis baj tör­tént. A derék skótok megtudták, hogy a szegény ember birtokát éppen Spinner vá­sárolta meg potom áron. Kézbekapták és saját hűvös üveggolyójával verték agyon, így hát bizonyos, hogy Spinner — mint annyi hozzá hasonló áldozat — mégis té­vedett a saját hátrányára. De jövendölése fenmaradt s most már csak az a kérdés: kihuzzuk-e valahogyan 1977-ig, hogy u Hold lezuhanásának tanúi lehessünk? Nagy emberek szórakozása Gusztáv svéd király kiváló tenniszjátékos. Hoower, az Unió volt elnöke, szenvedélyes trombitás. Eden angol külügyminiszter a legbőszebb — villanyszerelő. A négus, ha ráér, bezárkózik és dörgő szó­noklatokat tart önmagához. Hitler tervezni szeret. Nem világbonyodalmakat, hanem erő­döket és vikendházakat. Stalin húsz cv óta könyveket ir, de egyet sem bocsát sajtó alá. Musisolini a világért el nem mulasztaná, hogy évenkint legalább egyszer el ne tűnjön a vi­déken, ahol füvet kaszál, gabonát csépel és teheneket vakar. Szakavatott gazda veszett el benne. Meg is mondotta egyszer: „ha ke­nyereméi, mint orazágvezető elveszteném, megélnék, mint teheneslegény is“. Saljapin tintatartókat farag homokkőből. Kiepura re­mek kazettákat gyárt ébenfából. Capablanca a nagy sakkozó, semmit sem utál annyira, mint a sakkot, de annál inkább szeret csere- pesnumkát végezni. Különösen templomtor­nyokon. Azt állítja a róla szóló fejezet, hogy nincs különb légtornász, mint ő. Csak egyet­len nagy emberünk él — irja Spencer Vil­mos —, aki nem szeret semmit. Ez nem más, mint a monakói herceg. Csak egyet kedvel: azt, amiben benne vám. A herceg ugyanis — gyomorbajos . . . Végezetül megemlíti még a könyv, hogy a rádiumos Curie asszony leánya, aki maga is világhírű kémikus, napjának nagy részét a zöldséges piacokon tölti el. Nem azért, hogy vásároljon, hanem, hogy beszélgethessen. „Végre egy a nagyok közül, aki megma­rad annak, aminek született s aki nemének első és legfontosabb, igazi szórakozását gya­korolja“ — teszi hozzá az epés Spencer a saját kritikáját Curie kisasszony esetéhez. C-t) Heltaí Jenő: A NÉMA LEVENTE. A le*« nagyobb budapesti színpadi siker könyvalak« ban, illusztrált, amatőr kiadásban 119 lej az Ellenzék könyvosztályában, Clui

Next

/
Thumbnails
Contents