Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-05 / 179. szám

TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1909. Szerk esz tősé g és kiadóhivatal: Cluj, Calo» Moţilor 4 Fiókki adóhivatal és k ön y yosz t ily : Piaţa Unirii 9 szám. — Telefonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók 8o, MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizet/» inaik: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440, évente 840 lej, — Magyarországra: negyedévre xo, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi állomokba csak a portókülönbözettel több LVII. ÉVFOLYAM, 17 9. SZÁM. SZERDA 1936 AUGUSZTUS 5. Ä szabadságharci francia hommunlstök iQnfctfek a Mflcriimas ellen a nemei határon üem lépHtó le! a nénid határőrség a tüntetőkkel szemben. — Blum kormányának helyzetét akarjjják gyengotena a tüntetésekkel alkonyat egyik megrázó eseménye játszódott le országrészünk öreg és megviselt földjén. Bem döntő vereséget szenvedett és az óriási túlerővel szemben, aki csak tehette, mentette szegény irháját. Csak a legnagyobb nem sza­badulhatott. A tétlenül a messzeségbe meren­gő magyar költő, aki szinte fegyvertelenül az utolsó pillanatban a végzet szörnyű téve­déséből csatlakozott a táborkarhoz. Kifejez- hetetlen áldozat! A világ legnagyobb dalköltője itt pusztult a feledhetetlen mezőn és néhány tömegsír valamelyikében alussza örök álmát, amely aligha nyugodt, kibékült és derült, mint ahogy kívánjuk drága halottainknak. Minden julius utolsó napján visszatér aláza­tos kesergésünk részére az évforduló és mi még elzarándokolunk e csatatérre dicsőítve a j panasz mellett Petőfi halhatatlanságát. amely j nemcsak magyar, hanem egyetemes emberi, I mint a Kossuth Lajosé is. A költő nyugvó- helyét emlék jelzi s fent a közel megyei-szék­hely várában egy ideig szobra is állott. A sirt sokáig gondozta és a költőt istenítette Haller Lujza grófnő, amíg vagyona el nem pusztult és a szent földdarab az állam tulajdonába nem került. A kegyelet kötelessége és a halál önkéntelensége ezután sem szűnt meg; sőt mikor megváltoztak az idők, megváltozott itt szülőföldünkön az állami fő hatol ómban a né­pi mindenhatóság, akkor áldozott le a lehető­BERLIN. (Az Ellenzék távirata.) Sa­arbrücken, német határváros közelében a francia kommunista szervezet tegnap hatalmas gyűlést tartott, melyen mint­egy 3.000 ember vett részt. Már az első beszédek után meglazult a rend, mely később egészen felborult. Hatalmas tün­tető csoportok alakultak, melyek a né­met-francia határra vonulva, vörös zászló alatt éltették a kommunizmust és felemelt ököllel fenyegették a német határőrséget. A kihívásra német részről ellenlépés nem történt, annak ellenére, hogy a tömeg léggömbök segítségével a hitlerizmust gyalázó, lázitó röpíroto­kat juttatott át német területre. Érdekes, hogy a francia rendőrség még csak kísérletet sem tett a tüntetés megakadályozására, sőt abban számos francia rendőrtiszt is tevékeny részt vett. A jelek szerint a francia kommu­nisták most már nyíltan lépnek fel a Blum kormány akarata ellenére és ká­rára. Hétfőn Marseille közelében egy városka szociáldemokrata polgármeste­rét a nyílt utcán egy kommunista mun­káscsoport támadta meg, mely „Le a szociálfascizmussair‘ kiáltások közben félholtra verte a szerencsétlen embert. A rendfentartó szervek itt csak nagyso­kára léptek közbe, de addigra a maire már életveszélyes sérüléseket szenvedett. Kihallgatások Hitlernél BERLIN. (Az Ellenzék tudósítójától.) Hit­ler vezérkancellár tegnap délelőtt 11 órakor fogadta Fabinyi Tihamér magyar kereskedel­mi minisztert és vitéz Ikvay István altábor- nagyot. Negyvenöt perces kihallgatás után G. Alfieri olasz propagandaminiszter jelent meg a német államfőnél. A megbeszélésekről hi­vatalos közleményt nem adtak ki. „Udvarias“ látogatások PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) A külköz- élet érdeklődésének központját a francia Nemzeti Bank kormányzójának berlini uta­zása képezi. Noha hivatalos körök erősen hangsúlyozzák, hogy pusztán „udvarias láto­gatásról“ van szó, a bankkormányzó útjához számos feltevést fűznek. Londoni híradás egy másik — hasonlóan érdekes — útról számol be. Attlee őrnagy munkáspárti vezér ma Szovjetoroszorszáyba indul, több hetes tanul­mányútra. Késik a spaiifo! forradalom dfef©_csaS áia Kimerültek a harcban álló telek. — Glbraífár-szorosí bombázták a kormány halói A spanyol forradalom és ellenforradalom küzdelmeiben tegnap föltűnő elernyedés 1 következett be. Gyönge harcok folytak, amelyeknek gyújtópontjai Saragossa, Madrid és Cordova környéke volt. Mind a két fél egyaránt a maga részére könyveli el a kisará- nyu sikereket. Madrid különös gondot fordít a portugál határ ama szakaszainak a megfigyelésére, amelyek még az ő kezén vannak, mert menekültekből és önkéntesekből ezeken a pontokon igyekeznek a vörös csapatok hátába kerülni friss felkelők. Spanyol- országból érkező hírek mindkét oldalról főleg a megtorlásokról szólnak és ezek a spa­nyol polgárháborúk hagyományai szerint rendkívül kegyetlenek. A madridi kormány főleg püspökök és családtagjaik, valamint a jobboldali vezető politikusok elfogatásáról számol be, mig Francoék oldaláról nagyobb ára baloldali tábornokok és törzstisztek el­fogatásáról vagy elestéről hirharangoznak. Mind a két táborhoz tartozó menekültek egyre sűrűbben érkeznek Franciaországba, mert Gibraltárt az angolok már nemcsak kiürítették a sokezer spanyol fogolytól, hanem most már a menekülők elől is tejesen elzárták. A semlegességi kérdés egyre nagyobb hullámokat vet, mert úgy látszik senki sem köyeti lelkiismeretesen. A Blum-kormány tiltakozik minden vád ellen, legalább is a félhivatalos lapokban és a diplomáciai hírek szerint Angliával együtt egy pontos semlegességi politikát szeretne nyélbcütni a Földközi-tengeren, viszont a francia sajtó egvrészének ingerült cikkei szerint titokban a madridi kormány javára lázit semleges­ség! álláspontján. Másik oldalról hasonlókép vádolják Olaszországot és Németországot, amely egyes német állampolgárok bántalmazása miatt lépten-nyonion eljár a madridi kormánynál. Ugylátszik, Barcelonában és Kataloniában a baloldal külön polgárhábo­rúja folyik. A legérdekesebb mozzanat, hogy a madridi kormány erősen vadászik a peseta kiesempészőire, főleg a papságot gyanúsítja vele, ami annál érthetőbb, hiszen a menekültek javarésze szerzetes és apáca, aki törekszik valami pénzt magával vinni. A peseta lassan bár, de állandóan romlik a külföldi piacon. A madridi kormányt élén­ken érdekli, honnan szerzett a Franco-féle fölkelés annyi pénzt? Juan Marchot, Spa­nyolország leggazdagabb emberét gyanúsítják, hogy a fölkelésnek legalább is a kezdem tét segítette a szükséges pénzzel. A ma reggel érkezett hírek szerint valószínű, hogy a hét nagyobbrésze csöndben telik el, mert mind a két fél minden erejét igyekszik ösz- szeszedni. A hét végéin azonban döntő, vagy legalább is a döntést előkészítő események fognak történni. Gibraltár erőtíleinek bombázása sége, hogy a magyar nép a maga és a világ szabadságának, a maga és világ nagyLddl- nokságának tiszteletet esztendei megjelenéssel tovább űzhesse. Ámde az időnek a fájdalomoszlató szelíd simogcstásán túl vasfoga is van, amely meg­emészti a tárgyi dolgokat. A mosdani ünnep szónokának az ajkáról megtudta országré­szünk egész gyászoló magyarsága, hogy a Pe­tőfi Sándor és hős társainak nyugvóhelyét megjelölő emlék pusztulófélben van. Áriatla- nul legelésző állatok járnak keresztül-kasul rajta, ami nem bánt holtat, aki a puszták és mezők állatainak oly nagy megértője és ked­velője volt, de annál inkább ingerelheti az ér­ző és gondolkozó embert, aki igyekszik a ter­meszei és az idő dulásával szembehelyez­ni a maya „örök és elévülhetetlen“ munkáját. Az ünnepély szónoka, Szabó Béni szenátor, méltán ejtett keserű és haragos szavakat, jog­gal tette mindnyájunk főbenjáró kötelességé­vé, hogy ismét rendbehozzuk, sőt nagyobb- szerűvé tegyük a gyöngéden Fehéregyházá­nak elnevezett kis ponton Petőfi és honvéd- rár sóinak a síremlékét. Valóban, ha kell egy­napi ebédünk árán, de még inkább egy pár pohár buvesztö bor, vagy szórakozató kártya­játék gyönyöreinek áldozatával. És nem ke­vésbé kell megszívlelnünk indítványát, hogy forduljunk a neme sér zésü románsághoz, amelynek állami tulajdona lett a világszabad­ságért és minden kicsi nép boldogulásáért énekelő és életével áldozó költő örök pihe­nője: ajándékozza vissza valamely formában Románia magyar népkisebbségének, hadd őrizhesse és gondozhassa ez zavartalanul, mint egészen a sajátját. Ez a cselekedet na­gyon közel vonzaná egymáshoz a román és a magyar közleiket s kitűnő hatást tenrie a szel­lemi együttműködés világszervezetére. Aztán sem anyagilag, se lelkileg nem kerül sokba. Pengő értéke a parányi földdaraboknak édes kevés s a lelki fizetség sem kerül többe, mint elvileg ártalmatlan és könnyű, nemes., min­denkit boldogító elhatározásba. A lelkek le- fegyvérkezésének, a nagy megbékítésének és gyakorlati összefogásának számos terve közt egy sem volt melegebb, érzéstelibb és megha- tóbb talán, mint ez az indítvány a mostani Petöfi-ünnepen. Bár lenne foganatja, miután könnyű szívvel mondták el és mert könnyű szívvel teljesíthetnénk. PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) Ugylátszik, hogy a döntő összecsapás ideje még távol van a spanyol polgárháborúban, mert a csendes vasárnapra csendes hétfő követke­zett. Egyedül Gibraltár-szoros körül dörögtek az ágyuk, az itteni spanyol erődítések bombázására ugyanis Madrid két cirkálót küldött, melyek hétfőn délelőtt kezdték el a tüzelést. Az erődök ütegei szintén megszólaltak s rö­vid idő alattt pokoli ágyúzás verte fel a környéket. Nyolc órán át megszakítás nélkül állt a harc, de sem a támadó hajók, sem az erő­dök nem rongálódtak meg komolyabban. Végül is a cirkálók kifutottak a tengerszo­rosból. Teljes a felfordulás. Kisebb összecsapások a felkelők és kor­mánycsapatok között a portugál határ kö­zelében levő Sepillo városka körül voltak, de minden eredmény nélkül. (Miután a szo­rongatott Madridnak nem áll módjában a felkelők által még meg nem szállt városok­kal hatékony összeköttetést fentartani, szin­te az a helyzet, hogy ahány város, annyi kormány van a baloldali spanyol területen. Legú jabban, mint az Ellenzék tegnap jelen­tette már, Barcelona ,,önállósította“ magát, ahol — e pillanatban — a kommunista-anarchista összefogás gyako­rolja a fő hat álmát. Madrid rendeletére uj csapa tötsszevonások vannak Saragossa körül, melyet a kormány minden áron vissza akar foglalni a felkelők­től. A guaderramai fronton a hétfő esemény­telenül telt el. Szuronyroham Madrid közelében PÁRIS. (Az EMemzék távirata.) Madridi je­lentés szerint a kormány csapa tok tegn ap szu- ronnyal, iszonyú közelharcban a fővárostól 40 kilométernyire verték vissza a felkelő csapatokat. A párisi L‘Informatk>n tudósítója táviratozza, hogy az északi felkelő csapatok kifogytak a mu­nícióból s alig lehet hallani már ágyúikat. Nagy feltűnést kelt Pertinax cikke, aki fel­teszi a kérdést, bonrum volt a felkelőknek pénzük zsoldra és hadianyagokra ? Francia segítség a madridi kor­mánynak MARSEILLE. (Az Ellenzék távirata.) Hét­főn reggel a marseillei kikötőből öt franciái repülőgép indult Spanyolországba. A repülő­gépeket előzőleg a spanyol kormány jelzésé­vel látták el. A francia jobboldali lapok éles hangon tárgyalják ezt az eljárálst és követe­lik, hogy a Blum-kormány őrizze meg a tel­jes semlegességet. (Folytatása a 10. oldaloa)

Next

/
Thumbnails
Contents