Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)
1936-08-05 / 179. szám
19 3 6 an fr t/nzi un fl. ellenzék^ buksi Riportsorozat a Tarnava-völgyéből ízüsmarang, mely a román és magyar sséjs egyetértéséről tesz tanúbizonyságot Falábon és ökrösszekerén a térdigérő sárban 11 AKANGI/AH. (Az Ellenzék tudósitójától.) Ahogy leszállónk a vonatról, gyalog tesszük meg a nyolc kilométeres utat a faluig, Ep- pen legjobbkor jöttünk, előző nap hatalmas zápor \v»lt és most térdig érő sár mindenfelé, olyan idő ez, mikor még az itteniek is menekülni szeretnének falujukból. A térdig érő sárt nem kell képletes kifejezésnek venni, hanem a szó teljes értelmében, az utón lehetetlen járni, az ember térden felül is belesülyedne, ha nem kerülgetné gondosan a helyeket, nem menne le az útról a kaszálókra és szántóföldekre. A szekerek kereke tengelyig belecsülyedve úszik a sárban. Bezzeg megbántuk, hogy nem fogadtuk el a Oeaj-i pap ökörszekerét, melyet felajánlott, de nevetségesnek tartottuk ökrösszekerén utazni a huszadik században és úgy gondoltuk, gyalog hamarabb célhoz érünk. Tévedtünk, mert nem ismertük a helyi viszonyokat, hol a legtermészetesebb dolog: ökörszekeren menni a szomszédba. Az agyagos föld mélyen beszivja és megköti a vizet, a kő pedig a ritkaságok közé tartozik, úgyhogy az utakat egyáltalában nem kövezik. Pár évvel ezelőtt az ut mentén még árok sem volt ásva. ma már any- nvi haladás történt, hogy árkot ástak két- felöl. de a viz ma is az ut közepén foly- dogál. vagy keresztbe mossa az úttestet és meggyiilemlik hatalmas mocsár formájában s messzire elriasztja az embereket. A lakosság annyira megszokta a sárt és a rossz közlekedést, hogy egészen természetesnek találja. Jó viz, jó termés, jó bor, jó emberek. A község sokfelé ágazó utcáival messziről úgy látszik, mini egy hatalmas polip, mely ebből a vizenyős, tágas völgyből szívja táplálékát, de amint közelebb megyünk, egészen barátságos, szép és kellemes, az ember örvend, hogy megtette a fáradságos utat, csakhogy itt lehessen. Szőlőhegyek, gyümölcsfák veszik körül, sok szőlő, bor és gyümölcs van itt mindenfelé. A lakosság vegyes, úgy nemzetiségi, mint felekezeti szempontból. A községben élő közel 1400 lélekből négyszáz görög katolikus vallásu román, a többi ezer pedig magyar, akik között valamennyi vallásfelekezetet meg lelyst találni. Számszerűit legtöbben a reformátusok vannak, mintegy hétszázan, a többi unitárius és római katolikus. Talán az elszigeteltség oka, de ezek a különböző nemzetiségű és vallásu emberek a legnagyobb megértésben élnek együtt, azt szeretik, ha egymáson segíthetnek valamivel. Egyébként a román és magyar lakosság egv'mástól elszigetelve él itt is, mint ahogy a többi vegyes lakosságú községekben tapasztaltuk. Nem laknak külön utcában, hanem vegyesen, de szorosabb kapcsolat nincs a szomszédok között, vallási áttérés nem fordul elő, de az is rendkívül ritka, hogy összeházasodjanak. A háború utáni években a románoknak egyideig külön volt a boltjuk is. A táncmulatságokba sem járnak össze, külön rendezik a mulatságaikat a magyarok és külön a román ifjúság. Érdekes, hogy népdalaik, muzsikájuk nem befolyásolja egymást, semmiféle hatást nem lehet felfedezni sem a román, sem a magyar dalokban, szokásokban azon a határon túl. amelyet általában egész országrészünkben, a tiszta magyar vidékeken is tapasztalni lehet. A román tánc tiszta román lejtésű és a magyar nóta tiszta magyar nóta. — Jó viz, jó termés, jó bor és jó emberek vannak itt — mondja Buzogány Kálmán lelkész ur — és ez a legfőbb. A magyarok külön élete. Ez az aránylag kevés számú és több vallásfelekezetre tagolt magyarság öntudatosan dolgozik fenmaradása és fejlődése érdekében. Két felekezeti iskola van a községben, ami nagy terhet jelent, de a hívek áldozat- készséggel állnak mellettük és támogatják. A virágzó református elemi iskola mellett különösen ki kell emelni a maroknyi unitáriusok példáját, akik az egész egyházközségben alig vannak százhatvanan, de külön felekezeti iskolát tartanak fenn gyermekeik számára. A református és unitárius felekezeti iskola még a háború elölt óta áll fenn és érdekes megjegyezni, hogy abban az időben a román gyerekek is a felekezeti iskolába jártak tanulni. A közhatalom átvétele után aztán állami iskolát építettek a románság számára, igy most három iskola van a faluban. Az egyházak amellett kifejlett munkára jellemző, hogy az unitárius hívek önként vállalkoztak az egyházi alap létesítésére, ami úgy történt, hogy éveken keresztül maguk munkálták meg az egyház négy liohlnyl birtokát díjtalanul és a jövedelemből sikerült nyolcvanezer lejes alapot összehozni. Ezüstharaiig. A falu legnagyobb érdekessége az unitárius templom tornyában levő ősrégi harang, mely az 1277-es évszámot viseli magán. Nemcsak régiségénél fogva értékes emlék ez, hanem azért is, mert túlnyomó részben ezüstből van. Sok viszontagságon ment keresztül és sok erőfeszítésre volt szükség, mig mostariig megmenthették. «Legutóbb a világháború alatt már közel vroit a megsemmisüléshez, a katonák leoldották, hogy elvigyék ágyú- öntésre és az akkori papnak a legutolsó percben sikerült megmentenie, mint műemléket. 'Ha ez a harang emberi nyelven beszélni tudna, egész Transilvania történetét elmondhatná. De igy is jól esik hallani azt az érchangot, amit már a tatárjárás utáni nehéz időkl>en hallottak az emberek és szavára gyűltek össze istentiszteletre, vagy menekültek el az ellenség elől. 1-Viiimiuiradt Írások örökilettlók meg, de öregebb emberek még ma is emlékeznek rá, hogy <•/. a harang régen nem a toronyban állt, hanem kint a botáron, kél hatalmas tölgyfa ága közé függesztve, az or, n helyen, ahol valamikor a lain is volt, de ahonnan behúzódott az. ellenség elöl a völgy mélyebb részébe. Az ezüstös hang megcse-udülése vészt jelenléti, végső veszedelmet, cikkor húzták meg, mikor ciz ellenség már a biztos pusztulás elé állította az embereket. Ez volt a jel a menekül' .six* és hangjára az egész vidék lakossága kétségbeesetten' hagyta el otthonát, faluját és menekült fel a begyek közé. Ennek a „lmranglábnaik“ « hagyománya él a község mai ncvélien is. Erre a hangra mének ill I a román' és a magyar egyformán, mert ezt « hangot egyformán megértették, ép- pen úgy, mint ahogy azóta megtanulták egymás nyelvét a sok közös bajban és közös örömben s ma mindenki a másik nyelvén szólíthatja meg szonw/édját. Régi urak és a mai parasztok Valamikor, a történelem bosszú századain keresztit jobbágyfalu volt ez is. A háború utáni birtokoszfáskor nem volt paraszt, kinek egyszerre pár hold földet ne ajándékoztak volna. Az öröm azonban nem tartott sokáig. Az itteni föld külön sajátsága, hogy fokozottabb mértekben kivan fa a mélymü- v elést, igy önti magából a gabonát, de másképen nincs haszon a művelésében. A földosztás után a parasztok nekifogtak a maguk földjén a munkának, két kiesi tehén után odo- akasztották az ekét, de hamarosan meggyőződtek, hogy ez igy «sebogysem megy. A föld ocm termett s bizony sokiszor éheztek birtokuk mellett, mert most már segítséget nem várhatlak az uraktól. Lafssaukémt beletörődtek a munkába, a határ azonban megközelítőleg sem hoz évente annyi termést, mini a régi rendszer idején. A régi hires Szatbmáry, Feivzeghi, Kökössi és o székelyek közül idetelepült Úgron-csalá- dok közül ma egyedül már csak a Szathmáryak virágoznak. KuMélytik körűi u gyönyörű park városi dtezlfcrtnek is foci Mernék. E/W-iw-k a gazdálkodáshoz, ismerik a földel én tudják, hogyan kell vele- bánni. A Szcithniáryak Imiidig TJiintagazdák voltaik, hires bika tenyészetük egész csorda, .00 410 bií.u volt egyszerre. Pár szegényemliemek adott kenyeret ez a család és mii is bálával bestzélnek róluk a parasztok, akik elszakadtak tőlük. Boruk im-sszi vidéken hires, a legutóbbi két mezőgazdasági kiállításon is aranyérmet nyerlek vele. Amint a község határában körülnézünk, hatalmai cseresznyefa erdőt pillantunk meg az egyik hegyoldulimn. A Sznthmáry-család cseresznyése, bová nyár elején h.igyományo- san összegyűl u vidék úri tánsadalma cseresznyés z ii re tre. A falu végén sóskút van, ahonnan ételek Ízesítésére hordják belenkint egy-egy napon hordókban haza a vizet. Körülötte földgáz tör elő mindegyre, de a falusi nép még csak szórakozásra használja, gyufát gyújt és gyönyörködik, hogy ég a levegő. Mennyi gazdagság a föld alatt isi Es mégis sáTos az ut, sáros, egyre csak ezt érezzük. De az ittenieknek könnyű a sárt elviselni. Sáros nyári szakokon meg tavasszal és ősszel az egész falu apraja-nagyja „falábon“ jár. Ez a faláb nem más. mint két farud, amire FI méternyi maga ságban felerősítik a cipők talpát és veszély nélkül lehet vele járni, tiszta cipőkkel a süppedő sárban, csak egy kis bátorság és gyakorlat kell hozzá. A gyermekek igy jönnek az iskolába s bizony a pap sem szégyeli bevallani, hogy esténként nemegyszer falábon ment a tanítóval együtt a dalárdába. Temetésre csak azért nem kell falábon menni, mert amikor sár van, ökrösszekéren viszik a payxjt a halott előtt. Téli estéken, amikor olvad a hó, az urak és uri- asszonyok befogatják az ökröket a szekérbe, felülnek tís úgy mennek el a szomszédos utcába egymáshoz kártyázni, teázni, szórakozni, illetve újabban rádiót hallgatni. Bözödi György. Hogyan nyárt CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Amerikában más a nyár és más a nyaralás is, mint az óceánon inneni vén Európában. Hiszen az egész életberendezkedés, gondolat- és érzésvilág és minden, ami a mindennapi élettel összefügg, annyira különböző és egymástól elütő a két világrészben, igy természetesen a nyári időszak legnagyobb kérdése: a nyaralás is más megoldást nyer a tengerentúli világban. Az európai életberendezkedés szerint a nyaralás felfrissülést jelent, az egész évi kimeritő munka után né- hányhetes gondtalan pihenést. Ez nálunk rendszerint a rendes polgári kereteken belül a havi átlagkiadást jóval túlhaladó költséggel jár és igy minden úgynevezett fix jövedelemre berendezkedett háztartásban már jóelőre gondot jelent a nyaralás problémája. A családfő rendszerint csak bonyolult matematikai számítás után tudja eldönteni, hogy melyik világfürdői kényelmet Ígérő vidéki penzióba indulhat — ahol legtöbbször az otthoninál egyszerűbb és gyakran kényelmetlenebb elhelyezést talál drága pénzért. A nyaralás Amerikában. Lényegesen egyszerűbb a nyaralás kérdése Amerikában. Itt először is a dollár utáni hajsza vad és szünetnélküli rohanásában minden pillanatnyi megállás felesleges és hasznot nem hajtó időtöltésnek tűnik. így a vállalatok és intézmények egy része csak az utóbbi évtized folyamán — bizonyos európai befolyás alatt — vezette be a fizetéses nyári szabadságidőt. Még a tantestületeknél is, ahol pedig elemi és középfokon szünetel a nyári tanitás — mert az egyetemeken mindenütt vannak nyári tanfolyamok — a tanítók és tanárok is csupán tizhónapos ,szerződést“ kaptak. így valóban volt két fizetésnélküli szabad hónapjuk, de ezt nem pihenésre és üdülésre használták fel, hanem Ford-kocsijukon igen gyakran sokszáz és ezer mérföldes utat döcögtek végig az amerikai kontinensen, mig újra alkalmazáshoz és szerződéshez jutottak. Utazás Európába. Az amerikai, mint gyakorlatias és minden I lépését a haszon érdekében megtevő nép, a nyaralást és üdülést is hasznosan óhajtja felhasználni. Ezért .jórészük — már akik a nyári hónapokat valóban szabadságra használhatják fel — hajójegyet vált és európai útra indul. Nem akarjuk e ténykedésben az ; atavizmus hatását kutatni, de személyes ta- i pasztalataim szerint ilyenkor még a magáit I legősibb amerikainak érző yankeeben is egy I Európa, az igazi óhaza iránti vágyakozás j kel életre. Mert hisz őseik száz, vagy kétszáz esztendővel ezelőtt, de mindenesetre Kolumbusz Kristóf után Európából keltek át az óceánon és telepedtek le a hatalmas amerikai kontinensen. így rövid idővel ezelőtt egy középnyugati állam egyetemi professzorával találkoztam, l az amerikai? aki sugárzó arccal újságolta, hogy a közeli napokban a tengerentúlra, Skóciába indijJ, ősei régi bajzaját meglátogatni, ahonnan ükapja elindult Amerikába — kerek százharminc esztendővel ezelőtt. Az asszonyok előnyben! De nemcsak ilyen, őseik egykori hona után vágyakozókból áll az Európa felé induló hajókra szállók sokezres tömege, hanem elsősorban nőkből. Amerikai asszonyok, lányok ezrei hemzsegnek a nyár folyamán Európa felé tartó hajók fedélzetein, ők a leglelkesebb és legrajongóbb Európa-látogatók, akik a mi szemünk számára igen gyakran lehetetlenül tarka öltözékben, de hihetetlen látni és tanulnivágyástól hevítve járják az európai országokat. Mert Amerikában a tudásszomj, nemzetközi kultúra és szellemi együttműködés legodaadóbb és legrajongóbb harcosai a nők. „Emberé a munka. Istené az áldás1“ — közmondás a tengerentúli világban ugv módosul, hogy a férfiaknak jut a pénzkeresés és az állandó munka terhe, de az ebből eredő hasznot és jövedelmet élettársának, a nőnek ajánlja fel. Amerika asszonyai és leányai a dollárok birtokában mer zavartalanul szentelhetik idejüket tanulásra, okulásra és főként utazásra. Százhuszas tempóban a kontinensen. Ez az európai ut legtöbbször fárasztó, agyonhajszolt túrát jelent az először Euró- pálaa kiránduló amerikai számára. Legtöbbször ösztönös amerikai Ízléssel irtóznak a vonatra üléstől és az óceánjárók fedélzetén tömött sorokban állnak a magukkal hozott autók. Ez már előre súlyos teherként befolyásolja európai útjukat. Az országonként változó hajtási szabályok, az amerikaitól lényegesen eltérő útviszonyok nemcsak a helyzettel nem ismerős vezető idegeit teszik próbára, hanem kihatnak utitársaira is, akik igy rrvem élvezhetik zavartalanul az újdonság meglopó szépségeivel eléjük táruló vidékeket városokat. A cél: minél több európai országban megfordulni és otthon elmondhatni: — láttuk Londont, 'Párisi, Berlint, Münchent, Bécset, sőt Budapestet is — de ezek képe a valóságban oly elmosódott körvonalakban marad meg emlékezetükben, mint egy távolról kapott levelezőlap színfoltjai. Múzeumok, templomok, műemlékek és középkori várromok egy őskhaoszhoz hasonló zagyvaságban keringenek agyukban és kimerültén, lihegve térnek vissza kontinenst végigszáguldó ut- jukról a hajó fedélzetére, amely ismét visz- szaviszi őket a kényelmes és megszokott amerikai otthonukba. Akik Amerikában nyaralnak. Természetesen a százhuszonötmilliós amerikai népnek csak kisebb hányada engedheti meg magának az európai utazást. A nagyobb rész otthon marad és a nyaralási kérdést sokkal olcsóbban igyekszik megoldani. Az amerikai éleinek, hasonlóan az angolokhoz, már sok évtizedes múltba gyökerező intézménye az európai országokban csak az utolsó évek folyamán bevezetett „week-end'1 Az amerikai polgár, aki természetesen legtöbbször legalább egy olcsó Ford-kocsival rendelkezik, kora tavasztól késő őszig szombat délutánonként ulrakel családjával és autóján kisebb-nagyobb kirándulást tesz. Rendszerint vasárnapra is kint maradnak a szabad természetben és ez a másfélnapos kirándulás igen gyakran pótolja a hosszabb nyaralást is. A modern technika már megszerkesztette a week-end kocsit, amely hasonló a vándorcirkusz kocsikhoz és könnyen vontatható az autó által. Ez a kocsi egyben hálószoba, ebédlő, konyha, mosdófülke, sőt igen gyakran hátul kis verandája is van, ahonnan a családtagok nádfonatu székben ülve utazás közben kényelmesen gyönyörködhetnek az elsuhanó tájak szépségeiben. Amerika a sátortáborba!]. Az idővel és pénzzel rendelkező amerikaiak a kontinens belseje felé indulnak és a nyári szünidőben rendszerint keresztülutazzák egész Amerikát az Atlanti-óceántól a Csendes-óceán partvidékéig. Nemcsak jelentős, az európai utazásnál is jóval több kiadásba kerül egy ilyen ut, hanem sok időt is igényel. Ilyenkor többnyire az egykori indián birodalom őseredeti szépségében megtartott nemzeti parkok valmelvikében telepednek le hosszabb időre és a nyári hónapok alatt a sűrűségben rejlő erdei tisztásokon hosszú sátorsorok fehérlenek. A zugó, vad folyású patakok mentén meghúzódó kis faházikók egyszerűségébe beköltöznek a felhőkarcolók raffinált kényelmében elpu- hűlt kirándulók és a környező hegyek komor, fekete sziklafalai esténként az itt-ott ki- 5 gyulladó tábortüzek imbolygó, vörös lángjait verik vissza. Van valami romantikus és megható érzés látni ezt a sátorerdőt, ahogy a felüdülés és felfrissülés után vágyó amerikaiak a városok kőrengetegéből kiszabadulva, az őstermészet eredeti szépségében megőrzött nemzeti parkok üdeségét áhitozzák. Mintha felébredne bennük ősapáik szelleme, akik egykoron, alig száz évvel ezelőtt, ökörfogato- í kon, indiánokkal harcolva vonultak végig a prairiek síkságán és az égbenvuló hegyek szakadékos útvonalán, birtokukba véve az amerikai birodalmat. A mai dollárrafoszolga- ságba sülyedt unoka már csak a nyáridók. pihenésében térhet vissza az őstermészethez, de ilyenkor örömmel költözik be a valóban primitiv kényelmet nyújtó fakunyhókba. Reggelenként az ősember kitartásával lesi horgászbotjával a sebes patakokban gyorsan suhanó pisztrángokat és minden törtetést, loholást elfelejt, ha esténként leheveredhet a magaszedte rőzsékből rakott tábortűzhez. Ilyenkor pipáját szíva és a lángokba meredve szabadon elábrándozhat a régi időkről, amikor kevesebb volt a dollár, de százszor több a nyugalom és boldogság.
