Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)

1936-08-23 / 194. szám

19 3 6 augusztus 2 3, ellenzék 7 Bensőséges Hofland aii képek. — Emberek és emlékek Gelder- 'iandban.— MuU és felen keveredése ca srymwegem hídon GELDERLAND. (Hollandia, 1936. augusztus hó) Amikor az ember elhagyja az egyik or­szágot és belép a másiknak földjére, vonat­tal utazó ember, nem vesz észre semmiféle különbséget. A határjelző oszlop, melynek kétcűdala másféle nemzeti színeket hordoz, elsuhan a sebesen haladó gyorsvonat mellett s, csak két határállomást látunk s a különb­séget az elmerült gondolkozó csak a mas- nyelvü beszéden és a különféle szín-ben pom­pázó vám- és pénzügyőri egyenruhákon tud­ja megfigyelni. A holland határállomás mesz- sze van a tényleges határtól, Németország é« a gyakran Németalföldnek nevezett Hol­la ndiita békességben élnek egymással s így az egész vámvizsgálat inkább csak úri passzió, mint komoly és utasokat bosszantó proce­dura. A határmenti hivatalnokok egyfor­mán beszélnek angolul és németül, sőt a vo­natkísérő személyzet is kifogástalan német­séggel adja meg felvilágosításait. A külföldön megváltott füzetjegyek személy és gyorsvo­natra egyaránt érvényesek, alig van valame­lyes különbség a második és harmadik osz­tály között s ez nemcsak az árra vonatko­zik, hanem a kocsi minőségére és 'kiállítására is, ahol pompás francia nemzetközi kocsik­hoz hasonló acélkocsikbian, párnázott har­madosztályok várják az utasokat. Gelderlliand egyik tartománya Hollandiá­nak, a legkeletibb a tiz közül s székvárosá­ban, Arnihemben, ahová egy konferencia ülé­seire ellátogattam, most nagy országos ün­nepségeket rendez, melynek célja a régi nép­viseleti termékek bemutatása, és ezen ke­resztül a népviseletek divatjának ujrafelele- venitése. Az állomáson négy-öt nyelven fel­iratok, amelyek az idegent, üdvözlik s min­denütt ott leng a piros-fehér-kék zászló, mely féltve őrzött büszkesége a holland nemzeti királyságnak. Dr. theol. N. A. Bruining A konferencián meglep, hogy egy asszony üdvözöl, a hollandiai vendéglátók hevében. Édesapjának nevét, aki az amsterdami egye­tem tudós tanára volt, is jól ismertem. Ő maga az első nő., aki hollandiai egyetem teo­lógusai fakultásán doktori fokozatot nyer:, azóta is állandóan aktiv munkása a hollan­diai szabadelvű protestantizmusnak és elnö­ke a mintegy nyolcszázezer tagot reprezen­táló Central Comitee-nak. Keresetlen, egy­szerű szavakkal! üdvözöl ‘mindnyájunkat, kik távoli országok kultúrájának értékeit hoz­tuk el hozzájuk s arra kér, hogy szeretettel figyeljük meg azokat a kincseket, melyeket a holland nép évszázadok óta féltékenyen és kegyelettel1 őriz. A kevesek közé tartozik, aki azt mutatja meg az idegennek, amit hi­vatásos idegenvezető kíséretében sohasem láttunk voitoa meg. Kis autóján néhány unkát elvitt Nymwsgenbe, ahol a Rajna felett egyik legújabb s kétségtelenül legnagyobb fesztávolságú uj hid fekszik, annak a törté­nelmi romnak a közvetlen közelében, ahol egykoron a hatalmas frank uralkodó, Char­lemagne (Nagy Károly) kápolnája állott. Né­hány keresetlen szóban.; egybekapcsolja a mulltat a jelennel s a régi dicsőség fénye mel­lett reámutat az uj hid hatalmas gazdasági jelentőségére. Közben kedvesen arról is van ideje megemlékezni, hogy bizony mennyivel kedvesebb volt .a régi hajóhíd, mely 'szétnyílt a hajók előtt ® «hol néha félórákig os kellett várakozni az egyik partról a másik partra való átkelés között. Ez az érdekes, feketehaju s kora dacára még mindig hallatlan agilitást eláruló asz- szony, egy héten öt napon keresztül1 a há­gai iskolákban tart vallásórákat, napjai' dél­utánjait gyűléseken és konferenciákon tölti el ® egy héten egyszer, minden pénteken ott van Hilversumban, a hollandiai rádióleadó állomáson, ahol hallatlan agilitással mint­egy harmincezer taggal egy külön társasá­got hivott létre, melynek 'tagdijaiból a hil- vensumi adó minden héten legalább heti hét, nyolc órán^ keresztül vallásos és épitőtárgyu előadásokat, hangversenyeket közvetít. Hil­versum! látogatásunk során alkalmunk is volt az egyszerű, kicsiny, de nemes kis stú­dióban végighallgatni egyikét azoknak a reg­geli negyedórás áhítatoknak, melyeket, ugyan csak az ő kezdeményezésére, most már he­rénkét ötször közvetítenek .s melyeket a környékbeli lelkészek felváltva tartanak. Muzeum Isten szabad ege alatt Arnhem városa, melytől semmit sem re­méltünk, csak úgy ontja a csodálkozni valót. Maga a nyolcvanezer lakosú város, csak kis­sé modernebb városunknál, s régi része, kes­keny utcáival!, egiymásfeléhajló, mag«® két­emeletes házaival, jellegzetesen holland, de már az állomáskörüli újabb telepek és a kör­nyékbeli vdilatelepiillések a jelenkor alkotásai. Hollandiáról mindenki úgy emlékszik meg, hogy ez a legalaposabb európai ország, ahol hegyről, de még dombról sem lehet beszelni s ahol erdőnek hire-bamva sincsen. Gelder­land, Hollandia északkeleti' része szépen dombosodó vidéken fekszik s Arnhem vá­rosát is szép erdők szegélyezik. A város- menti erdő mélyén, nehány jó ho'dnyi terü­leten építették fel Isten szabad ege ailatt a holland élet múltjának egyik legjellegzete­sebb és összefoglaló múzeumát. A bejáratnál csoportunkat, a múzeum igazgatója fogadja, egy izgékony, mozgékony ‘kis ember, valaho­gyan egész lényén megnyilatkozik a gyűjtő örök mozgékonysága. Németi nyelven ismer­teti a muzeum történetét, mely 1914 nyarán nyitotta meg. kapuit. Abban a hónapban, amikor európa többi népei fegyverrel a ke­zükben megkezdték négyesztendős vérontó harcukat. Beszéde végével kedvesen megjegy­zi, hogy ők, az öregebb generáció idegen nyelvek közül még inkább németül beszél, de a fiatalabb hollandus nemzedék második nyelve már az angol és leánya, aki London­ban a British Múzeumban tanult művészet­történetiét fogja az angolnyelvü cicerone sze­repét betölteni. A hatalmas parkban a fák között, egy szabad téren öt hatalmas szélmalom. Mind­együket eredeti helyén bontották szét és ál­lították itt újra egybe, mint a muzeum va­lamennyi felállított épületét. A szélmalmok iassan-lasaan már csalt itt lesznek láthatók, pár évtized alatt mindegyik eltűnik!. Látunk kis házakat, ahol tót-három négyzetméter­nyi területen lakott az egész, hollandusok­nál mindig öt-nyolc gyermekkel megáldott család, azutáni más épületeket, ahol még öt­ven évvel ezelőtt is a- szegény földműves a Zuider tó partján egy fedél alatt lakott te­heneivel és házi szárnyasaival. Ott tovább a lombok alatt egy parti gálya romjai szomor- kodnak, iából! egész halászgeneráoiók élték le életüket, anélkül, hogy napoknál hosszabb időkre elhagyták volna a víznek végtelen és csendes birodalmát. Természetes, hogy ami­óta tervbevették és hatalmas erővel folytat­ják és munkálják <a Zuider-tó lecsapol ási munkálatait a belső tengeri halásza- egyre csökkenő tendenciát mutat s egyre kévésed­nek azok, akik Így keresik meg a minden­napi kenyeret. Woodbrookers at Barchem Ma sem tudom megmagyarázni, hogy hol hallottam először Barchem városkáról. Le­hetséges, hogy csak finoman csengő neve, melyet helyesen csak hollandusok tudnak ki­ejteni, muzsikált a fülemben, vagy valahol évekkel ezelőtt az angliai kvéker telepeken való barangolásom közben említhette valaki a hollandus kvékerek telepét, mely Biarchem mellett, ugyancsak egy csendes erdőnek a mélyén húzódik meg. Az autót, ahol egy angol és egy svéd fiatalemberrel együtt hár­man ülünk, érdekes, negyvenöt éves asszony vezeti, aki férjhezmenetele előtt a jelenlegi holliamdiai trónörökösnőnek volt angol ta­nárnője s aki jelenleg hét eleven és kipatta­násig egészséges hollandus gyermeknek édes­anyja. Ő mesél arról a különleges erőről, melyet ők holland nemzeti és népi léleknek neveznek, melyet az idegen első percekben mindig félreismer, mert hol német, hol 'an­gol hasonlóságot kutat benne s elfelejtke­zik arról, hogy ez tai föld is kitermelt egy olyan ilelkületet, mely hasonlatos a német és angol léleik jobb tulajdonságaihoz, de min­den látszólagos ridegsége ellenére, több szi­vet és érzést őrzött meg a bensejében. Hol­landia volt az első ország, mely vállalkozott arra, hogy a világháború után vendégül lássa a hadviselt országok elcsenevészesedett nagy­városi gyermekeket s tudom jól, hogy tíz gyermek közül öt-hat olyan családba került, ahol legalább három-négy gyermek kérte otthon is a mindennapi kenyeret s a csalá­dok közül nem 'mindegyik tartozott a va- gyonasabhak közé. Ez a különleges holland lélek mutatkozott meg a holland kvéker mozgalomban is. Azt is mondhatnánk, hogy szigorú értelemben véve nincsenek is hol­land kvékerek, mert hiszen azok, akik a bar- chemi csendes napok táborozásain rész tvesz­nek, a többi felekezetek tagjai, de érzik an­nak lélekformáló és jellemalakitó erejét, amit a magányban, közös m editálásban és csendes ehnelkelő pihenésben eltöltött napok az egyén életében jelentenek. Ezeken a barche- mi napokon együtt ül asztalosmester a tu­dós professzorral és a gyárigazgató fiú együtt dolgozik az egyszerű munkás gyermekével, de a woodbrooki napok tanulságát megta­láljuk abban a józan holland életben is, ahol a tanultság, az egyén szellemi és jellembeli kiválósága mindenki számára megnyitja az utat az érvényesülés és haladás felé. Régi ruhák között A kiállításon a múlt szellemét idézgettük. A XVII. század hatalmas szoknyái, keskeny derekú ruhái hasonlítanak valamit a régi magyar nagyasszonyok ruháira is, ellenben a férfiak térdnadrágai és franciás kabátjaik bizonysáig^ annak, hogy akkor és egészen a mult század ötvenes évéig a francia nyelv, szellem és kultúra volt az a kapocs, mely a haladás és fejlődés utján előbbrevitte a hol­land nemzeted Itt is, mint majdnem minden európai modern országban megszakadt, min­den .szellemi kapocs, a mindennapi ember és a francia élet között. Ha utánoznak valamit, vagy lemásolnak valamit, szokásban, erkölcs­ben, művészetben, az mindenünnen szárma­zik, de már nagyon kevés jön a gall szellem egykor átütőerejü dicsőségéből. Az a kevés szimpátia, ami a hollandok között a fran­ciák számára mqg| megmaradt, tünedezőben van, a baloldali francia népfront uralma óta, különösen most a spanyol események hatá­sa alatt. A városka kisasszonyai és asszonyai! fel­öntötték a régi ruhákat és a kiállításon ré­gies frizurákban, de lábaikon modern cipők­kel akarták felidézni azt a múltat, melyet visszahozni már amúgy sem lehet többé. El­lenben egy kicsiny kis városkában Zutphen- ben, a gyülekezet által adott szeretetvén dég- ségre agy begy ült nyolc hollandus fiatal le­ány és férfi, egy öreg harmónikás vezetésé­vel, vacsora közben régi nótákat énekeltek s eljárták azokat a bájos és egyszerű tán­cokat, melyekben a falu és a vidék romlat­lan levegője minden nemzet gyermekei kö­zött egyformán megnyilatkozik. A melódiák gyors ütemű, vidám dalok, .ahol ismeretlen a sok kesergés, de ahol kisér a fájdalom & aggodalom, különösen ahol a hallászénekek- ben a távoLi vizeken veszedelem között hánykolódókról szól a nóta Itt valódi népi viseletét látunk, az öreg harmónikás ruhá­ját a dédapja is viselte, aki szintén a falu harmónikása is volt, civil életében pedig fa­lusi kovács, a leányok és legények lábán pe­dig a hollandus f-acipő, melyben zajtalanul tudnak járni s csak tánc közben fordulásnál Băile Epişcopesii - lângă Oradea Viktória szállodába 903 Lei Transilvania „ 1085 Lei Dacia „ 1225 Lei A héi olcsó napos karában bentloglaHaűk: napi háromszori étlapszerinti étke­zés. Lakás, gyógy vagy hullámfürdő Az olcsó 7 napos kara aug.22- én kezdődik, a lenit árak mel­leit október í5-ig hosszabiíható. 50% vasúti kedvezminy a visszautazásnál! Kívánatra Orth. kóser étkez is. Fcrró iszapfürdők és pakk olások. Románia egyetlen HuHámlürdcje dobbantanak egyet-egyet, hogy együtt ha­ladjanak .a zene pattogó ritmusával. A zutpehni öreg katedrális lelkésze ellen­ben mutatott egy régi könyvtárt, mely a maga XVI. és XVII. századból származó nyomtatott foliánsaivail egyedülálló gyűjte­mény. Minden egyes könyv, vasláncon van odaerősítve a gerendákhoz 3 vastag erős bőrkötés fedi mindegyiket. A dohos szag el­lenben, mely a könyvtárban a könyvek és a szellőzetlen .levegő keverékéből felszáll, azokra a rémes jelenetekre emlékeztet, me' lyekkel a templom primitív, XV. századbeli festőjének elképzelése a holtak feltámadá­sát és az eljövendő ítélet gondolatát festet­te meg ólmosodó vonalaival'. Az egy hét, amit Gelderiandben töltöt­tem, legszebb hollandiai emlékeim közzé fog tartozni. Itt ismertem meg a holland tudós mellett a holland hivatalnok, munkás és föld-mi vest is, akik egyszerű, józan életük minden látszólagos facipős ridegsége mö­gött, meleg szivet és minden igaz és jó do­log után érdeklődést mutató lelket takar­nak. Kilyéni József. Végéhez közeledik az esztergomi királyi palota kincseinek feltárása ESZTERGOM, (augusztus hó.) Aki ko­ratavasz óta. n-em sétált az esztergomi ásatá­sok körül a várhegy nyugati oldalán, most roppant meglepetés éri. Közvetlenül a bazi­lika épületétől délnyugatra, ott, ahol az el­ső sétány útja fölött a télen még bokros bozót. borította a lejtőt, két óriási kerek, sima, ódon bástya mered föl eléd több eme­let magasságba, egy várkiapu maradványai­val és a hozzá csatlakozó roppant fallal. Az ember első pillanatra nem is érti, hogyan került ide ez az impozáns', középkori, vár- épitmény. Ha a hegyoldal nem képezne most friss, mély öblöt az egész körül, azt kellene hinni, mindezt most tavasz óta épí­tették szópeníanagott, ódon terméskőből. Az egész bazilika uj színpadi látványossággá válik ezzel a földből kiemelt uj előtérrel. A kitárt uj kapu fölött III. Károly korából való kétfejüsasos kőcímert találtak, de ez nem jelenti azt, hogy az ásatásoknak e leg­újabb látványos eredménye jórészben nem a török előtti időkből!, sőt nem az Árpádok korából 'származna. Van egy terem a balol­dali bástya kazamatája fölött, amelynek fal­festménymaradványai egészen megegyeznek a királyi palota termeiben fönt talált sötét­vörös falfestésromokkal. A .lehullott erkély­tartó kőkiszögelések viszont gótikusak. Egé­szen bizonyos, hogy ez a bejárat, amelyet a török idők után itt állomásozó császári ka­tonaság kaszárnyafőbejáratnak használt, már a román stílus korában is itt állhatott, mint a királyi palota egyik főbejárata és mell­védje. Pompeji óta nem találtak iHyen ép palotát — Bátran mondhatjuk kérem, a pompéji ásatások óta nem kerültek elő Európában a föld alól ilyen teljes épületrészek, ilyen fal­festménydarabok és pótlásra alig szoruló belső palotakonstrukciók! — magyarázza nekünk a műemlékek országos bizottságá­nak freskó-szakértő je, mikor fenn a kirá1- lyi palota kápolnájában és sekrestyéjében ! nézzük a boltozási munkálatokat- Olyan épen maradt meg itt a beomlott kersztbol- tozat minden darabja, hogy néhány egysze­rű vasbeton iv segítségével a zárókőig min­dent helyreállíthatnak. Majdnem a régi fris- seségükben virítanak körül a Nagy Lajos vagy Zsigmond uralkodása idején iţt járt Nicolo da Tomaso szenteket ábrázoló gó­tikus freskói, melyeket talán Teiegdi, Csa­nádi érsek festetett vele. A mennyezet bor­dáin éppen úgy, mint minden kijárat félosz­lopain megkülönböztetheted a román, a gót vagy a reneszánszkori diszités színeit. Botra támaszkodva vezet be minket min­den kis zug titkaiba az ásatás kezdemé­nyezője és lelke. Lépőid kanonok. Lelki sze­meink előtt újra lepereg az esztergomi ása­tás egész kétéves regénye, onnan kezdve, amikor Lépőid Antal az egész magyar tu­dományos világ addigi nézetével szembe- szállva, azt kezdi hirdetni, hogy nem a ba­zilikától északra, a várhegy északi oldalán kellett álla ni a királyi palotának, amelyért Bonfinius és utána számos utazó annyin lel­kesült. Lépőid Antal először saját szakállára kezdte meg, az ásatást. A régi kaszárnyaépü­let melletti hirtelen emelkedésnél indult neki. Egy szűk, meredek, rendkivüil mély háromszögletű udvart talált elsőnek, de hát­só fajáról nem volt nehéz mesállaoicani-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents