Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)
1936-08-23 / 194. szám
6 BtLENZÉK 10 30 nun nn 7. tun 2 3. scara iwwmmmmm m gyanúin, hogy másnak lenni, mint a közönséges emberek, viszonylag elég könnyű, különösen, hn az ember, szerencsétlenségért.', emez egy százalékba született bele. Olyannak leírni — ez már valamivel nehezebb — és inasok elismerésétől függetlenül, a magam szemében egy kicsit csakugyan büszkévé tenne, ha kiderülne, hogy a megpróbáltatás napjaiban sikerült ugv viselkednem, mint artogy hasonló helyzetben minden napszámos, vagy földműves, vagy kishivatalnok viselkedik. DÁNÉR LAJOS: Levelek Csétikéhez I. Te Parist jártad akkor valahol, vagy Londonban a Themse-parton álltái, de ködfelhőkön túl is láttalak: néha — tudom — néha ott is vártál. Amikor — egyszer — levelet hozott a posta s néztem apró, dűlt Írásod, valahol mélyen, a szív mögött egy rakoncátlan, neveletlen, vásott hangya-fiu mászkált egyre feljebb s a torkomban elakadt mind a hcu\g: hallottam, hogy túl ezer ködön által ver a szived: picinyke, mély harang . . . És százszor írtam egymás alá sorba a nevedet: ,,Aranyos Csétike“1 és áldottam a leveled, mely olyan pontosan és hamar ért ide. Most nem várok már többé semmit Tőled, de mégis késő éjféli időben néked írok, hisz Téged szeretlek éjszakában, virágban és nőben. Bús-borongós őszi éjszakákon fölcsendűl most is a régi ének s bú-borongás őszi verset írok messzire ment, vidám Csétikének. II. Beszámolok sorban merre jártam, milyen úton haladt el a léptem, aztán mikor mindent elmeséltem, versemet is lassan széjjel tépem Komor kegyek közt élek egymagámban nincs társam, vágyam, nincs barátom senki. Ha néha nagyon rámterül a város: a havasokra megyek föl pihenni, A rengeteget járom s bozót akett heverek, ha rámtámad az éjjel; szórakozom ezerféle vaddal: rókával, bagollyal és medvével. Fönt a sziklák égbenyuló csúcsán zergetábor nem szedőd előlem, egyszer egy lás őzikét is hoztam törött lábbal h<tza az ölemben. Itt van most is Kerek szemmel bámul s nagyot ugrik minden cukor után; nézi versem, nézi halvány arcom s Idvánesis(iggal, szelíden, sután azt söijja a fülembe, ha lassan lehajtok s (>iros szájához érek: „Add <rl az én üdvözletemet is, annak, (tkinek írsz: Csétikének!“ 5 két kutyám van. Vad farkas-fajzatok, hegyes fülük idegent les folyton; de szörnyű nagy bukfenceket hánynak, ha rájuk füttyentek s lopva elmondom: ,,Csétike jön, vigyázzatok rája!1“ s mind a kettő már két lábon áll; jajj lenne annak, ki Téged bánt na: átharapott mjak, kutya-halált III. Még mit írjak? Sok könyvem van: komoly, tudományos kötetek s könnyű versek; mind tépelődő, aggódó koponyák, s a tragikus sorsú hánykolódó lelkek 'triók őket s most ide bezsúfolva szobámba, velem beszélgetnek halkan: azt suttogják: hiábavaló minden: (tz élet-sebre item létezik balzsam ■ . . Ott a sarokban — tigriskor előtte — hallgat nehéz, zsibongó zorgorám; eljtcpecsétek néha éjszakánként egy egyszerű, régi melódián. És aztán . . .? Semmi. Cigaretta-végek. Nevelek, hogyha a haj ál megint s csrrk szívom, egyre, szívom bódulatban a mé-reg-fehér gyilkos nikotint. IV. Mára ennyit. Holnap tán újra kezdem, új ritmusra fakad majd a dalom; talán könnyes lesz a holnapi versem, talán egy ritka, futó kacajom. Aludj jól, Csáti, messzi Indiában született becéző neved: virág! Ilajnalodik. Mély álom száll pillámra. Álmodjon mostan az egész világ . ., 1935. november. get...'“ Hátha nekem kedve, é» az ily<vi szörnyű És te se mondd: „Éva nem neked való barátnő“. Ez feldühösít. Neked, nektek is vannak barátaitok, «kiket nem bírok ós mégse nyilvánítom a véleményemet. Anya: Folytaid csak. Klára: Aztán a küJisőm. Mindig kifogásolsz. Neked se esne jóL, ha azt mondanám, hogy ne viselj rózsaszint, mert túl idős vagy hozzá. Esetleg, hogy petyhüdt a zomed alatt. Ez roszul cr*ne. De az nem esik rosz- izuil, amiket nekem mondasz. Anya: De én jóakorauiíag figyelmeztetlek... Idára: Elfelejted, hogy nem vagyok gyermek többé, hanem kereső ember s jogom van úgy öltözni, ahogy akarok. Még valami Ha vendégeim jönck, szeretnénk magunk közt lenni. Kedves tőletek, hogy bejöttök apuval, de ha sokáig benn maradtok, ti Ls, mi is rosszul érezzük magunkat, ök hozzám jönnek. Anya: Borzasztó. És lehet, hogy igazad van. Klára: És ne adj mindig tanácsokat, édes jó anyám! Hidd el nekem: ismerem az életet s hidd el azt is, épp úgy nem adhatsz tanácsot valakinek, aki 20 évvel fiatalabb nálad, mint ahogy én se adhatok neked tanácsokat. A Kovácsék tulmodern és kicsit igazságtalan Klárija után lássunk egy beszélgetést Kovács papa és a kis Péter között. Cim: Ne vitatkozzunk gyermekekkel, vagy gyermekek előtt! Péter: Kaphatnék egy uj biciklit apa? Apa: Újat? Ott van a régi. Péter: Tudom. De kinőttem- Ki lehetne cserélni. Apa: Nem szeretem a folytonos biciklizést. Veszedelmes ebben a nagy forgalomban. Péter: Én jól tudok vezetni. Ne félts. Apa: Rengeteg baleset vau, gázolás. Péter. Még egy barátomat se gázo ták elcseréljük ki apu. Apa: Nem lenne jó a régi? Péter: Apu! Lecsüngök már róla. Apa: Kérdezd meg anyut. Péter: Anyu azt mondta, hogy kérdezzelek meg téged. » Apa: Ő kellene határozzam Péter: Te értesz hozzá. Anyu nem biciklizik. Apa. Én se Péter: De bicikliztél. Apa: Akkor nem volt ekkora forgalom. És igy tovább. A vége az, hogy Péter megkapja a biciklit. S ezért igazán nem volt érdemes az ötvenéves apa s a 12 éves Péter között rendes vitának kifejlődnie. (M. L.) Kovácsék elmondják Heien Rose cikksorozata a házi problémákról Kovácsék elmondják-.. így lehetne lefordítani Helen Rose cikksorozatának címét a „Sunday Pictorial“-ban. Igen, Kovácsék, azaz Smith-ék elmondják. Olyasmit mondanak el, amik kicsi, de állandóan felszínen levő problémák minden családban. A p:;pu problémája, aki kikap a mamától, ha pipázik és összefüstöli a függönyt. A mamáé, akinek barátnőit a papa nem birja. A felnőtt lányé, akinek fiú pajtását viszont úgy papa, mint mama kifogásolják. A kamasz fiúé, aki egész éven át bicikliért nyafog s mikor megkapja, összetöri az orrát és az áhított közlekedési eszközt isPárbeszéd formájában, kedvesen, szellemesen dolgozza fel Helen Rose ezeket az alapjában jelentéktelen házi ügyeket, megbeszéltet! szereplőivel, mert — nem is olyan jelentéktelenek. Ezeken őrlődik fel lassan a türelem, ezekből származnak a veszekedések, itt bomlik fel a harmónia, a béke s nem egy ilyen „problémán“ bomlott szét feldúlt méhkasként a család élete. Itt van például a legújabb Halen Rose- cikk, alcíme: „Amit minden anyának tudni kellene“. Lássuk: mit kellene tudni minden anyának? Anya. Apa és Péter elmentek Beszélgessünk egy kicsit. Szeretném, ha elmondanád: miért vagy néha olyan morcos. Rosszul bánok veled? Mond el, mi bajod. Klára: Nem haragszol meg, ha őszinte leszek? Anya: Nem. Felejtsd el, hogy 4c éves vagyok. Beszélj úgy velem, mint asszony az asszonnyal. Klára: Jó. Először is szüntesd be azt, hogy megvársz, ha későn jövök haza. Gyűlölöm, ha miattam aggódsz és éjszakázolAnya: De drágám, mindig arra gondolok, hogy há'.ha történt valami! Klára: De ha fenn ülsz, nem akadályozod meg, hogy történjen! Feküdj le, én is el tudom készíteni magamnak éjjel azt a teát. Anya: Még ha nővel lennél... Klára: De mi megszoktuk a fiukat! Semmit se jelentenek. Nekünk nincs meg a ti régi fiukomplexetek. És ne kérdezd mindig, hogy hova megyek és kivel megyek. Anya: De érdekel! Klára: Mégis hasonlit ez a kihallgatáshoz. Te csak azért kérdezel, hogy megtudj valamit, ami nem tetszik neked! És még valamit. Ne kritizáld a barátaimat Nem valami felviditó, mikor apa elkezdi: „Micsoda rettenetes alak az a hosszú kamasz, aki kisér- i hóiba dobta ki légyen a pénzét Egyszer csak megakad a szeme egy híren. — Sonsjegyhuzás! — olvasta jóval hangosabban, mint a többi hirt. Rögtön eszébe jutott a tegnapelőtti vásár. — Hiszen.-, hiszen akkor Kázmér sorsjegyét is ma huzzáik-.. Nézzük csak.,, milyen is volt a szám?... Gondolkozni kezdett Tüzetesebben kezdte vizsgálni a számokat, minden, egyest megbökdösvén ujjáv-aJl. — Igen... igen-., tudom már.,, 33,965,,. — Mennybéli atyám'!-1 — kiáltott fel hirtelen... Kihúzták!.,, Négyszáz pengőt nyertünk!-.. És az utam még nem is tudja! Felpattan helyéről s kezében lobogtatva az újságot — rohant szomszédjaihoz, eldicsekedni a hirnel. Néhány perc alatt az egész ház szájról- szájra adta. — Brózsik Kázmérék nyertek!.-. A hír a földszinten levő üzletekig is elterjedt- Egyszerre feljött a rőfös. — Hallom, Brózsikné, hogy meglátogatta a szerencse önöket... — Igen.,, igen... Négyszáz pengőt nyertünk... — Meg is érdemlik-.. Brózsik ur nagyon szorgalmas, józan ember-.. De hát nem azért jöttem, hogy Brózsik urat dicsérjem— Hanem nagyon szép holmiüm érkeztek... Már tegnap akartam szólni-.. Talán megnézné-.. Brózsik urat meg lehetne lepni voiami ol- csóságigial... — De hiszen még itt sincs a pénz... A sorsjegy az uramnál van-.. — Nem tesz semmit-.. Ha nem nyertek volna, akkor is adnék én önöknek hitelbe., önök igen tisztességes nép.,. Brózsikné kissé habozott. De azután be- ieegyezőleg szóit. — Tényleg Ma van úgyis a házassági évfordulónk. . Veszek az uramnak néhány nyakkendőt, inget.-, mi egymást. . Lement a 'boltba A kereskedő a fél boltját elébe pakkolta. Brózsiknénak minden tetszett- Csak most látta, mennyi szép holmi van. a világon, miről eddig fogalma sem volt. Ezt is, azt is megvette, úgy, hogy szép kis summát tett ki, mikor a kereskedő ösz- szeszámolt. Az összevásárolt holmit pedig alig bírta fdlcipelni 0. 'lakásába — annyi volt— Hogy meg fog örülni Kázmér, amikor eléberakom ezeket — gondolta, amint a lépcsőn felfelé haladt. Amint felért — az ékszerészt találta az előszobáj ában. — Jó nap>or, Brózsikné — köszönt az ékszerész. — Jöttem gratulálni a szerencséhez— De — remélem — nem feledkezik meg rólam sem — tete hozzá a nagy tömeg vásárolt holmira mutatva. — Valami apróságot.- néhány pengős emléket... Hogy mindig megemlékezzenek erről a szerencsés napról. Brózsikné újra szabadkozott. — Ninos még itt a pénz — Lob] ur.-. — Ugyan, kérem, Brózsikné asszony..- Csekélység.. Szóra sem érdemes-.. Csak nem gondolja, hogy olyan bizalmatlan vagyok..- Nagyon szép tula-óráim jöttek.,. Talán Brózsik urat meg kellene lepni eggyel-.. Vagy talán egy szép pecsétgyűrűt... De méltóztat- nék talán iefáradni az üzletbe... i Brózsikné vele ment- j Sóhajtva szemlélte az eléberaikott drágasá- ! gokat. Szeme káprázott, amint nézte. Mind j szerette volna. ! — Milyen szépeik!.., i Kéjel-egve turkált bennök. Végre kiválasz- I tott egy órát a férje részére s agiy gyűrűt : magának 1 Visszamenet a cipőkereskedő előtt ha1 ladt al. A boltos az ajtóban áll ti- Brózsiknénak j lene. A kereskedő, mintha csak gondolatát olvasta volna, megszólította: — Tessék, Brózsikné... Vallami csinos cipőt-,. Amíg van a pénzből... Mert a pénz hamar elmegy, de az én cipőim igen soká megmaradnak... Valódi angol gyártmányok,.. — Hát vennék is, ha már itt volna a pénz-,. De még az uram nem jött haza... Nem is tudja, hogy nyertünk... — Bár minden hitelezőm csak addig tartoznék, míg az a pénz megjön-.. — és betessékelte az asszonyt. Brózsikné egy ünneplő és egy hétköznapi cipőt választott magának és választott az ura részére is. A lakásán aztán összeszámolt. Három- százkiilencvennyolc pengő értékű holmit vásárolt össze. — Éppven kitelik a nyereményből — mondta megelégedve 5 várta, leste urát 'sziv- szorongva, a nagy titokkal. 4. Kázmér úgy félhárom felé ragyogó arccal megérkezett. Megcsókolta felesége arcát, mint huszonöt év óta minden nap, aztán az ebéd után érdeklődött. A ilevest némán fogyasztották el, mindkettőjük gondolata a naigiy dolog körül forgott, de egyik sem tudott belekezdeni. A húsnál végre megszólalt Kázmér: — Tudod-e, mi van ma, anyuskám?-* — kérdé rejtelmesen mosolyogva. — Mi volna-? — szolt az asszony csodálkozást szinileáve. — Hát ma vagyunk huszonöt éves házasok! — Tudom... tudom-.. Kázmér,,, Nem feledtem.,, — De én sem ám!... És, hogy el ne feledjük soha, —. nézd, mit hozott neked a te hűséges Kázmérod! Benyúlt zsebébe, elővette az ékszer-tokot és lassan — élvezve felesége kíváncsiságát — felnyitotta. Mari asszony mohón kapott a csillogó drágaság után'. — Miből! vetted? — kérdé hebegve, meglepetten. — Miből ám!.-.. Ki. nern találod!.. Emllék- szel-e tegnapelőttre? Tudod, hogy vettem egy sorsjegyet*. — Csak nem?! — kiáltott fel Mari asz- szony és még gondolatban sem merte befejezni azt, amit mondani akart. — De bizony!*. Kihúzták!... — mondta Kázmér diadalmasan. — Négyszáz pengőt nyertem!... — És?k.. *— És már fel is vettem a .pénzt. Tudtam, hogy neked a pénz nem kell. Hát megvásároltam ezeket a gyönyörű holmikat... Éppen négyszáz pengő voílt,-. Mari asszonnyal forgott az egész szoba, szédült s kétségbeesetten -kapaszkodott az asztalba, hogy le ne zuhanjon a földre. Kázmér hirtelen odaugrott feleségéhez: — Marikám! öreg társam! Mi- lelt?!... — kérdezte ijedten. — Talán a nagy öröm?-.. — Kázmér, — suttogta alig hatilhatóan — Kázmér, én tudtam, hogy nyertél... olvastam az újságban.,. De azt hittem, hogy te még nem tudsz róla és... én is meg akarta- lap lepni... és a nyereményre mindenfélét összevásároltam... körülbelül négyszáz pengőnyit.* Ott vannak a szekrényben... Most már Kázméron v-oflt a megdöbbenés sora. Rémülten nyitotta fel a szekrényt, ahol egymásra halmozva feküdtek az imént vásárolt holmik, légiéiül az óra, meg a gyűrű. Kázmér elsáppadva dadogta: — De hiszen akkor ezeket hitelbe vetted!.-. — Azt gondoltam, hogy majd a nyereményből!... — ügy hát négyszáz pengő adósságunk van! Négyszáz pengő!,-. — kiáltotta zokogva Kázmér. — Nem mehetek jövőre nyugdíjba! Sem azután!... Talán mig élek, sem!-.. Ment a négyszáz p>engő adósságot kell tör- lesztgetnem!.., ... És felölelte e vásárolt holmit s végtelen fájdafenában szétszórta-, szétdobálta a szobában-.. — Nincs bennetek semmi örömöm... — sírra. — Gyűlöllek benneteket! Feldúltátok az életemet,., nyugalmamat!... S végigvágódott a padlón, zokogva...
