Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)
1936-08-23 / 194. szám
2 ellenzék 9406 attff umstitia 23. MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ Kamarák — Spori — Kisebbségek Nyíllak VIITORUL: A politikusok sokat beszélnek az őszi szakkamarai választásokról. A kormány politikamentes választást akar a szakmai érdekképviselet előtérbe tolásával. Ilyen értelemben elküldték már a rendeletet a helyi közigazgatási hatóságoknak. A kereskedelmi és iparkamarák, a munkakamaiák és mezőgazdasági kamarák megkezdték választási listáik összeállítását. Az ezzel elégedetlen politikusok nincsenek tisztában az idők szavával. A mai válságban csak kellő tájékozottsággal rendelkező egyének juthatnak be a kamarai tanácsokba. Megbosszulja magát a politikai kortesekre való szavazás, mert nem lesz ki képviselje panaszaikat, leigazolást nyert, hogy nem tud hivatásának megfelelni a szakkamara, ha politikai szempontok érvényesülnek a székhazakban. A mezőgazdasági kamarák milliókat költöttek az elmúlt uralom alatt anélkül, hogy ebből haszon lett volna. Ne feledjék el tehát az érdekeltek, hogy pénzükbe kerülhet a választás. Ne feledjék, mily fontos feladat vár a kiválasztottakra. A politika szem elöl téveszti a közérdeket s szenvedéseket okoz. Nem lehet ördögi torzsalkodást ápolni azon a helyen, ahol munkára, összetartásra és nyíltságra van szükség a mai napokban. ROMANIA NOUA: A sport hatalmas lépésekkel haladt előre az utóbbi évtizedben. Csak helyeselni tudjuk, mert erősíti az egyént és elősegíti a nemzetek közötti testvériséget. A román közvélemény nagy figyelemmel kiséri a sporteseményeket. így kell legyen. Országunk földrajzi fekvése sokban elősegíti a sport fejlődését, mégsem tudjuk a kivánt eredményt felmutatni. Más országokban a sporton keresztül ápolják a faji erényeket. Nálunk nagy a lárma s üzleteket csinálnak mindenből. A berlini olimpiász bizonyítéka ennek. Ott voltunk nevetségesen, ezt nem lapunk mondja, de Morariu, aki nagy lelki fájdalommal beszél arról a kellemetlen benyomásról, melyet a berlini stádionban észlelt. Az első percben — mondja — nem mutatkoztunk be kellően. (Felvonulásunk maga is gyönge benyomást keltett, mert csapatunk nem volt egyforma ruhába öltözve. Ismét kiváltunk a többi nemzetek közül. Az ok: komoly előkészítés hiánya és dilettantizmus a szövetségek vezetésében. Volt olyan eset is, hogy jobb lett volna, ha távolmaradunk. Eddig Morariu. Tehát? Mikor minden állam annyira harcol tekintélyének emeléséért, mi a közepesnél is aluliak maradtunk. Miért? Jogunk van ahhoz, hogy tudjuk. Mi a potemkin parádékat szeretjük. A testnevelésre fordított ! összegek a hivatalos személyek s paraziták- j bak jutnak. A román sport igy nem egyéb, mint paródia. ‘Politikát csinálnak a sportból, j ABEVERUL: Az idegen nemzetiségű lakosságot kisebbségnek hívják, mert kisebb á számuk a románoknál. Életlehetőségük a Vaida által aláirt szerződéssel van biztosítva, igy tehát nem mondhatjuk, hogy ők nem állampolgárok. Két csoportra oszthatók a valóságban: Az egyikbe tartoznak, akik most is határainkon túl maradt nemzetükre tekintenek, a másik részhez tartozóknak pedig nincs hazájuk. A kisebbségi politikának tehát nem egyenlő a hatása. Akármilyen jól bánunk egyesekkel, a határokon tuli eszmét j vallják magukénak. A magyarok az első i kategóriába tartoznak. Akárhová megyünk Bucuresti-ben, mindenütt magyar szót hallunk. Cselédek, munkások, ügynökök nagyrészt magyarok. A tartományokban azt hisz- szük, Magyarországon vagyunk. Sokan közülük irredenták. Budapestre, vagy Berlinre tekintenek, mert jelentékeny német kisebbségi is van az országban. A magyarok panaszt emeltek ellenünk a Népszövetségnél, bár jobban élnek itt, mint a románok Magyarországon. Mindkettő: a magyar és német határaink módosítását akarja. A kisebbségi politikában következő elvek kell irányadók maradjanak: A parasztság kulturális és gazdasági színvonalának emelése, hogy versenyezhessen a kisebbségiekkel. A kisebbségi egyházak és anyanyelv tiszteletben tartása, ha becsületesen résztvesznek az ország védelmében s konszolidációjában. Jog- egyenlőség. Kisebbségiek anyanyelvének tanítása, hogy szűnjenek meg magániskoláik. Kisebbségi nyelveken való oktatás a felsőiskolán, hogy román keretek között lehessen képezni tanárokat s ne menjenek külföldi egyetemekre a kisebbségi diákok. iMindezt egyébként a kisebbségi egyezmény is előírja, mely — ha jól tudjuk — bele vau iktatva a nemzeti-parasztpárt programjába s legalább részben benne kell legyen a liberális párt programjában. CURENTUL: Bécstől—Bucuresti-ig egy francia gazdag polgárral utaztam, ki első ízben jött országunkba. Sok mindent elmondtam, nehogy meglepetésekre találjon. Megértő volt. Ügyelt szavaira és elmesélte, milyen kellemetlen volt, hogy a kommunisták nyomultak előtérbe a legutóbbi franciaországi választásokon. Az általunk szeretett Franciaország szólalt meg szavaiban. A határon egy străin várta, aki román pénzt é>s (Rucuresti-ig szóló vasúti jegyet adott részére. Meglepetésemre az idegen — magyar volt. Nem tudott sem román, sem francia nyelven. Aztán tovább folytattuk Bucureşti felé utunkat. A beszélgetés során megtudtam, hogy télen élő állatokat, főleg nyalat szállít tőlünk Párisim. Azért jött, hogy újabb szerződést kössön a vadász társaságokkal és a földművelésügyi minisztériummal. SzercI tett volna felvilágosítást nyerni ebben u kérdésben, a magyur azonban csak a pénzkezeléshez értett s az. ellenségeskedést képviselte Romániában. Megtudtam, hogy magyar nyálakat is .szállítanak Párisim. Amig román szállítmány a magyar területen áthalad, sokait vészit értékéből, ez a legjobb propaganda a magyar áruk számára. (Humorosnak látszik ez. az esel a nyulakkal, mégis komoly |*)litikai oldala van. A hét világpoliiikája A spanyol veszedelem Abesszínia irtán Spanyolország. Egyelőre nehéz megmondani, hogy melyik válság jelent súlyosabb veszedelmet Európa nemzetközi helyzetében. Az események egymásutánja azonban kísértetiesen hasonlít a világháborút 1 Kivezető válságok egymásutánjához. Akkor is gyors egymásutánban következtek: n Spanyolországgal is kapcsolatos marokkói válság és Olaszország tripoliszi hadjárata, hogy a keleteurópai vitákból kifejlődő világháborúhoz vezessenek. Most talán nem lesz ilyen végzetes az ut, bár szövevényeibe a világháború előtti időknél is veszedelmesebb szociális, politikai és világnézeti vitaanyag torkollik l>elo. Még nemrég az ősszel újjáépítendő locarnói megállapodásról volt e nemzetközi vitákban mindenek előtt szó és a háború ellen tervezett kollektiv paktumról, ami magában is magas hőfokú feszültségben tartotta Európa politikai légkörét. Teljesen váratlanul ugrott egyszerre elő a spanyol kérdés, mely háttérbe szorítva minden más vitát, majdnem azzal fenyeget, hogy lavinaszerűen magával ragadja egész Európát. Hetek óta folyik a spanyol polgárháború, anélkül, hogy akár egyik, akár másik fél javára döntés történne. Nem is valószínű, hogy külső beavatkozás nélkül ez a döntés egyhamar bekövetkezik. Közben a nemzetközi politika állandó izgalma olyan hőfokot ér el, hogy katasztrofális kirobbanásokkal fenyeget. Valószínűnek látszik, hogy a feszültség levezető szelepeinek kellő időben való megnyitásával ezúttal is sikerülni fog a legveszedelmesebb kirobbanásoknak elejéi venni. De minden perc sürget, a feszültség szinte óráról-órára nötvekedik. Halasztani sokáig a szelepek megnyitását már nem lehet. Roosevelt elnök pár nap előtti beszédében „sötét ó-világnak“ nevezte Európát, mely türelmetlenségével és fanatizmusával más világrészeket is háborúba ránthat. Az Egyesült-Államoknak, mely a „demokrácia, u szabadság és a béke földje“, minden erővel védekezőbe kell, hogy ezt a veszedelmet elkerülje. Az amerikai figyelmeztetés, megalázó volta mellett is, idejében jön s talán hozzá fog járulni ahhoz, hogy Európát a nemzeti ellentétek túlzásai által keltett örvénytől visszatartsa. Uj elem a külpolitikai ellentétekben A spanyol válság uj elemet hozott be Európa diplomáciai vitaanyagába: a világnézeti ellentétet. Háttérben ez az ellentét, különösen Szovjetoroszországnak a nemzeti határokon tu'lmenő forradalmi programja óta, már régen szerepel. Nyugat- és Középeurópa diplomáciai küzdelmeiben azonban eddig sikerült háttérben tartani. Sőt, egy pillanatig úgy látszott, hogy a nemzeti túlzásoktól mentes francia baloldali kormány, Anglia közvetítésével, könnyebben tud megegyezni a német birodalom nemzeti szocialista kormányzatával, mint a konzervatívabb irányú polgári kormányok. A francia—orosz együttműködés megteremtője pedig éppen az a Barthou volt, aki politikájában inkább a jobboldalra támaszkodott és a szélsőbaloldali törekvések legszívósabb ellenfele volt. A spanyol tragédia azonban ellentétes jobb- és baloldali táborokra bontotta ugyanazoknak az országoknak népeit is. A diktatórikus kormányok által vezetett országok természetesen egységesen lépnek föl a spanyol küzdőfelek egyike vagy másika mellett. Szov jetoroszország a spanyol szélsőbaloldal, Németország és Olaszország a jobboldali fölkelők mellett. De Angliában és Franciaországban a közvélemény megoszlása látható zavarokat okoz a kormányok állás- foglalásánál is. Az európai társadalom igy nyilvánvalóvá vált nagy világnézeti szakadása pedig, a politikai, gazdasági és szociális ellentétek újabb veszedelem számára nyitja föl a szemünket. Arra a lehetőségre, amikor az összeütközések egyidejűleg folynak majd le a nemzeti ellentétek és a szociális különbségek frontján. Néha az a látszat, hogy a háborút követő nem nagyon sikeres diplomáciai tevékenység helyébe lépett már a gyors szociális átalakulások kora, amely feszültségeiben áttevődik az államok közötti viszony kialakulására is. A nemzeti és szociális ellentétek közös frontja azulán két nagy blokkra oszthatja Európát, melyek között a mai idők pusztító eszközeivel ismétlődhetik meg a vallásháborúk drámája. Vissza az érdekellentétek síkjára Egyelőre azonban még nincsen ilyesmiről szó és különösen az érdekpolitikában meged- zödött angol államférfim ügyesség keresi a lehetőségét annak, hogy az ellentéteket visz- szahelyezze a hatalmi ellentétek síkjára, melyik a mai helyzetből nézve szinte-szinle ártatlanoknak látszanak. Ezek a hatalmi ellentétek különben inár magukban is elég súlyosak és főleg az angol és francia hatalmi érdekeket érintik. London és Paris hatalom- stratégiai számításaikban Spanyolországot eddig majdnem elhanyagolható, nyugodt pontnak fogták föl. Katonai veszedelmet nem jelentett egyikükre sem és ezirányu gyengesége biztosítékul szolgált a két hatalomnak a Földközi-tenger nyugati medencéjében és az Óceánról való bejáratánál levő érdekeire. Franciaország katonai hatalma részijén az afrikai hadseregére épül, melyet a gyarmatbirodalomból a Földközi-tengeren háború esetén is zavartalanul átvihet. Ezt a lehetőséget Spanyolország eddig nem fenyegette. 1926-ban, mikor Primo de Rivera diktátor az olaszoknak a Baleari-szigeteken akart átengedni egy hadi kikötőt, Franciaország legerélyesebben tiltakozót! Madridban. A diktátor későbbi bukása, melynek előidézésében Parisnak is része volt, jórészt ennek a tervnek volt tulajdoniiható. Ettől eltekintve az utolsó évtizedek folyamán állandó volt a jó- viszony a francia és spanyol kormányok között. Most azonban a két ország viszonyába beleszól a világnézeti kérdés is. Franciaországban a baloldali népfront kormányoz, mely érthetően rokonszenvvel viseltetik a hasonló összetételűnek indult spanyol népfronti kormánnyal szemben. A fölkelő tábornokok viszont diktatórikus kormányzatot törekednek Spanyolországban behozni s amint nem is titkolják, ebben a törekvésükben Olaszországra és Németországra akarnak támaszkodni. Ez a lehetőség azonban egyszerre fölforgatja a francia stratégiai számításokat. Ila Németország és Olaszország egy esetleges összeütközés idején akár a spanyol kikötőkben, akár a Baleári-szigeteken elhelyezkedhetne, legnagyobb mértékben veszélyeztethetik az afrikai francia csapatok útját az anyaország felé. Nem is számítva azt, hogy Franciaországnak ebben az esetben uj frontja is alakulna ki Spanyolország felé. Igaz, hogy ez a front a Pireneusok magas hegyeivel valósággal természeti erősség, mégis lekötheti a francia hadsereg egy jelentős részét. Legnagyobb mértékben valószínűnek látszik tehát, hogy Franciaország adott esetben, ha szélső erőfeszítéssel is, elejét igyekszik majd venni az események ilyen alakulásának. Angol érdekek A spanyol események által okozott helyzet nem kevésbé veszélyes az angol érdekekre sem. Anglia stratégiai szempontból egyik legfontosabb csomópontját, Gibraltárt látja veszélyeztetve a spanyol eseményekkel adott léhetőségek által. London az olaszokkal kifejlődött ellentéte óta különösen érzékeny földközi-tengeri érdekeire. Még alig pár hónap előtt Szuezt és Egyiptomot látta veszélyeztetve az olasz igények által. Mindent megtelt és megtesz tehát, hogy hatalmi helyzetét ezen a területen a lehető legnagyobb mértékben megerősítse. Most egyszerre a Földközi-tenger másik bejáratát, Gibraltárt érzi veszedelemben, ha Spanyolország a mostani harcok eredményeképen olasz, vagy olasz és németbarát orientációjú politikát fog követni. Az olaszokat a Baleári-szigeteken, vagy egy német elhelyezkedést Spanyol- Marokkóban teljesen tűrhetetlennek tartana London és a legerélyesebb eszközöktől sem riadna vissza ezzel szemben. Viszont Spanyol- ország bolsevizálódását szintén a legtávolabbról sem tartja kívánatosnak. Ilyen körülmények között egyedüli lehetséges politikának azt látja, hogy a spanyol tűzvészt önmagában hagyja kiégni, a franciákkal együttesen kölcsönös be nem avatkozási kötelezettség vállalását igyekszik elérni a többi államoknál és további magatartását az események későbbi alakulásától teszi függővé. Két rossz között a harmadik A helyzet ugyanis az, hogy az adott viszonyok között Spanyolországban olyan alakulást, mely megfelelne Anglia és az angol érdekekkel ezúttal párhuzamos francia érdekeknek is, egyelőre nem lehet várni. Ez az alakulás egyedül a demokrácia győzelme volna, vagy egy mérsékelt polgári kormány Egy fupanyol szélaőbal oldali győzelem a ímn cia baloldali irányzatnak sem igen felel iu' g. Részint azért, mert a bolsevista és a «zorinl- nnarcliista spanyol áradat átterjedése Franciaországra, veszélyeztetné az Angliával való cgviittmiiködéftt, részint, mert egy túlzott baloldali kilengés Franciaországban nagyon erős reakciót váltana ki. Viszont « spanyol kavargásból más kivezető ut egyelőre nem kínálkozik, mint jobb, vagy baloldali diktátora. Mind a kettő veszedelmesnek látszik Anglia számára. A baloldali diktatúrát talán kevésljé veszedelmesnek látja a mai francia kormány, viszont ez kétségtelenül azzal járna, hogy eltávolodást idézne elő a spanyol kérdésben Paris és London között. Mig a fölkelő tábornokok győzelme párhuzamos érdekeik védelmében közös frontban egyesítené Ixmdont és Párist. A két rossz között Anglia, mely fegyverkezési programja bevégzéséig minden téren a várakozás, az ellentétek elsimításának programjához ragaszkodik, ezúttal îs o várakozást választja. A spanyol tűzfészket igyekszik elszigetelni, azl hjszi, hogy az idő majd tanácsot hoz és a kivérzett Spanyolországiján majd adódik olyan harmadik lehetőség is, amely nem jelent közvetlen veszélyt az angol birodalmi érdekekre. Addig is vigyáz, hogy a veszedelmes pontokhoz a versenytársak ne közeledhessenek. Az igazi európai veszély pillanata akkor következnék be, ha ezek a versenytársak a kockázattal nem törődve, ilyen veszedelmes pontokon igyekeznének elhelyezkedni. Közijén a sjmnyol forrongás borzalmas véráldozataival tovább folyik. Hogy melyik fél lesz győztes, a baloldali fonrad alom-e, vagy a jobboldali ellenforradalom? — még nyílt kérdés. Az is nyílt kérdés, hogy kinek a javát ‘fogja szolgálni, ha győztes lesz a spanyol baloldali forradalom, miután akkora véráldozatokat hozott céljai érdekében. És nyílt kérdés az is, hogy kinek a javát szolgálja, ha győztes lesz a spanyol jobboldali ellenforradalom, miután a maga részéről is talán legjobb embereit áldozta fel a harcban. Egyelőre úgy látszik, hogy Spanyolország az igazi vesztes ebben a játékban. A spanyol forradalom mindenesetre folyamatban van s közvetlen eredménye nem lehet más, mint jobb- vagy haloldali diktatúra. Hogy azután ez a diktatúra, hogyan fogelhelyezkedni a demokratikus és diktatórikus kormányzatok ellentétei között görcsösen vonagló európai helyzetben, az a jövő kérdése. >—’S. SZÉKELÉSI ZAVAROK, vas'-gbélhurut% puf- fadtság, félelemérzés, bódultság. mgrén és általános rosszullét esetén a rendkívül enyhén ható természetes „FERENC JÓZSEF* keserüviz a gyomor és a bélcsatorna tartalmát gyorsan kiüríti, a bélmirigyek működését élénkíti, & vérkeringést előmozdítja s tartós megkönnyebbülést szerez. Orvosok ajánlják. EGY HARCIAS amazon — bizonyára megfelelő tapasztalatok alapján — kiadta a jelszót, hogy az asszonyok férjeiket mindenüvé kisérjék el. Eltekintve attól, hogy ez az indítvány a házasemberekből nem fog egyhangú lelkesedést kiváltani, nem akarjuk elvitatni annak némely esetben egészen jogos voltát, de talán nem csúfoljuk ki a tárgyilagosságot, ha annak a véleményünknek adunk kifejezést, hogy vannak alkalmak, mikor a férjek is sikeresen használhatnák fel ezt a gyökeres orvosságot feleségeikkel szemben. * A FEHÉREK diplomáciai társadalmában méltó megdöbbenést okozott az a kirívó udvariatlanság, hogy a japán külügyminisztérium egy pár fehér emberen esett sérelemért beadott panaszra még csak nem is válaszolt. (Lám, ez a forradalmi magatartás is igazolja azt az okos intézkedést, hogy Amerikában az elnökválasztás alkalmával a négerek nem léphetnek az urnákhoz!) —v Hát bizony csak akkor jövünk rá arra, hogy a botnak két vége van, mikor egyik felét a hátunkon érezzük. A színeseknek sok kérdését hagytuk mi is felelet nélkül s meg kell vallanunk, hogy ők ebijen sem a mestereink, hanem csak a tanítványaink. * A VÁLÓPEREK indokait sokféle csodabogár tarkítja, de ezek között is előkelő helyet foglal el egy érzelemdus férj okadatolása, aki válókeresetét azzal a kifogással adta be, hogy annakidején unalomból nősült. Azt rég megszoktuk, hogy a házasfelek legtöbbször azért válnak el, mert egymásra untak, de az már megengedhetetlen fényűzés, 'hogy valaki unalomból nősüljön is. Bölcsen tette a bíróság, hogy a keresetet elutasította, mert ezzel békétlenkedő barátunk részére a házasélettel járó szórakozási lehetőségeket továbbra is biztosította. Az ilyen emberek másodszor is csak unalomból nősülnének. Omikron.
