Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)
1936-08-02 / 177. szám
SLLENZt:K 1 9 30 zi ii f/ ii * 7. 1 u M 2. I. Hi.'vu «bb«n, hogy iskoláinkat meg tudjuk cumi, melyek azok u lehetőségek, amelyek y.'imUi jöhetnek a még c ity elemeke n tanuld mag var urnii jelöltek clhelyezkedé- Ncre vanotkozólingj? E/. 1 kérdés összefüggőben van a különbőz.«.) egyházi iskoláknál működő rendes cvs helyettes itjanárok számival. Hivatalos helyről szármázd adatok s/.e.iuit <■ tekintetben a következő helyzettel kell számaim: A ref. középiskolákban működő rendes, helyettes és óruudó tanárok száma 230. Eö- ből 158 férfi, 72 nő. Ezek közöl 45 éven felüli rendes tanár és tanárnő 61, az összes tanerők 26.5 % -a. A többiek tehát, összesen 169-én (73.4^») 45 éven alul vannak, tehát a most végező tanárjelöltek elhelyezkedési szempontjából nem igen jöhetnek számításba. Legnagyobb részük helyettes és óraadó tanár illetve tanárnő, okuk a véglegesítő vizsga hiánya miatt (capacitate) <iz állam részéről nem kapnak végleges működési engedélyt. Az összes eddigi vizsgákon mintegy 12 reí. tanár, illetve tanárnő ment át, akik véglegesíthetők. Elhelyezkedési lehetőség jelenleg a következő szakoknál mutatkozik: filozófia, román nyelv és irodalom, magyar nyelv és irodalom lőszakokkal. Egyáltalán nincs hiány történelem és földrajz szakos tanárokban. A róm. kát. egyházi iskolában összesen 130 férfi és 100 női tanerő működik. Ezeknek mmtegy 40%-a fab. 90 tanerő 40 éven felüli, a többinél ugyanaz a helyzet, mint a református tanárok esetében láttuk. A kát. iskoláknál elhelyezkedési lehetőség a következő szakokban van: magyar, román, francia. Sokkal kisebb arányban, de a főbb vonásokban ugyanez a helyzet az unitáriusoknál is. Itt közelebbről 3 üresedés várható nyugdíjazás miatt. Ha most egy hozzávetőleges számítást csinálunk az elhelyezkedési lehetőséget illetőleg, akkor azt láthatjuk, hogy egy-két éven belül még elhelyezkedhet ro—10 helyettes tanár a ref. és kát. iskoláknál, az unitáriusoknál pecbg három. Azután pedig 10—15 évig nem igen lesz hiány tanárban, tekintettel arra, hogy a most működő rendes tanárok legnagyobb része a 40—5 j-Ös nemzedékből vakS. Ezzel szemben azt llátjuk, hogy az egyetemeken igen sok magyar kisebbségi tanárjelölt van. Az elmúlt iskolai évben a helybeli egyetem természettudományi és filozófiai fakultásain több mint 200 magyar kisebbségi hallgató tanult, pedig ebben a kimutatásban csak a fontosabb szakon lévők szerepelnek. Vallásilag: 128 kát., 79 ref. és 12 unitárius hallgató volt, de mivel innen hiányzik néhány szak hallgatósága, a tulajdonképpeni szám sokkal magasabb. Hivatalos adatok szerint a helybeli egyetemen 1934—35-ben is 230 magyar tanárjelölt volt; közülük 153 ref. vallásu. Ha tekintetbe vesszük az ország többi egyetemein tanuló magyar tanárjelölteket, akkor valószínűnek látszik, hogy a jelenleg tanári pályára készülő magyar kisebbségi egyetemi hallgatók száma meghaladja a 300-at. Ebből mintegy 120-ra tehető a ref. vallásunk, 150-re a római katolikusok és 20—30-ra az unitáriusok száma. Ezeknek az adatoknak az összevetéséből látszik: micsoda aránytalanság van a tanárjelöltek száma és az elhelyezkedési lehetőség között. II. A jelenleg tanitó fiatal tanárok és a még ezután elhelyezkedő tanárjelöltek egyik legsúlyosabb kérdése a véglegesítés, illetve az ezt lehetővé tévő véglegesitési vizsga (examen de capacitate). Éneikül a jelenlegi román törvények értelmében senki sem lehet rendes tanár sem az államnál, sem a felekezeteknél, mert a csak egyetemi licen- ta-val rendelkező tanárok működési engedélyét minden évben újra kell kérni. Végleges működési engedélyt a minisztérium csak ,a capacitate vizsgával rendelkező tanároknak ad; újabban pedig még a kisebbségi vallástanárok is állami bizottság, előtt kell véglegesitési (capacitate) vizsgát tegyenekIlyen körülmények között egy fiatal helyettes tanár minden szabad idejét e véglegesítő vizsgára való elkészülésre kell fordítsa. Ámde a legtöbb esetben az a helyzet, hogy a továbbtanulásra, nincs elegendő szabad ideje. Kötelező óráinak száma 20—24 között váltakozik hetenkint s 'azonkívül annyi minden más iskolai munkával meg van terhelve, hogy naponkint alig marad 2—3 Óra szabadideje, -aminek nagy részét az órákra való készülés felemészti. így csak a rendkívüli munkabírású emberek tudnak valamit készülni a véglegesítő vizsgára, akkor. ha naponkint legalább «2—-14 £rát dolgoznak. Ez lévén a helyzet, világos dologi hogy nagyon kevesen tudnak igazán felkészülni erre az. országunkban kö/.tudomá.s szerint legnehezebb vizsgára. Most pedig a napról- napru, súlyosabbá váló kiscbbségcllencs légi- körben még a jól elkészültek is kevés reménnyel állhatnak a vizsgáztató bizottság elé. melynek tagjai a román tanáregyesület legutóbbi közgyűlésén elfogadták a kisebbségi tanáraknak a tanításból való kizárását követelő határozatát. Nagyon nehéz ebben a kérdésben megnyugtató megoldást találni. Az volna a leg jobb, iha bizonyos szolgálati idő után az igazgató és az Inspektorául* véleménye alapján lehetne véglegesíteni a helyettes tanárokat külön capacitate vizsga nélkül, vagy pedig egy olyan véglegesítő vizsga után, melye: állami és egyházi vegyes bizottság előtt tennének. Persze ez csak ,,pium desiderium“ a tényleges helyzettel szemben. Mivel pedig a capacitate vizsgához ragaszkodik az állam, nincs más hátra, minthogy az arra való felkészülést a ilehctdség szerint az egyházi hatóságok megkönnyítsék a helyettes tanárok számára. Ez a könnyítés kétféle módon lehetséges. Az egyik abban áll, hogy az egyházi főhatóságok tegyenek lépéseket a minisztériumban arravonatkozó- lag, hogy felekezeti iskolákban tanító helyettes tanárokat ne tekintsék állami iskolák tanszékeire pályázó jelölteknek. A legutóbbi vizsga alkalmával is a román jelöltek nagyon meg voltak bot rán kozva afelett, hogy kisebbségiek jelentkezni mennek a vizsgára. Valószínűleg a vizsgáztató bizottság tagjai is hasonlóképpen gondolkoztak. Ezt a sikerre nézve nagyon kedvezőtlen hangulatot azáltal lehetne enyhíteni, hogyha az egyházak egy közös fellépéssel a minisztériumon keresztül eljuttatnák a helyettes tanárok névsorát a vizsgáztató bizottsághoz azzal, hogy a névsorban szereplő jelöltek nem pályáznak állami állásra. így talán kevesebb előítélettel lennének a kisebbségi jelöltekkel szemben s a vizsgáztatás menetét is valóv/.tnüleg inkább a jelölt tudása mint más szempontok befolyásolnák. Iz.nlőtt két évvel mindhárom egyház vezet őségéhez egy emlékiratot terjesztettek a helyettes tanárok, kérve a lenni közbelépést a vizsga sikere érdekében. Hogy mi lett az emlékirat következménye, <LrróJ a inai napig semmit sem tudnak. A vizsga sikerének megkönnyítése érdekében másik oldalról azt lehetne tenni, hogy azok a helyctites tanírok, akik a vizsgára jelentkeznek, arra az évre könnyebb be. osztást kapjanak az iskoláikban. Ha már fizetett szabadságról nem lehet szó, legalább kapjanak meg minden könnyítést, ami csak lehetséges. Heui 20—24 óra helyett néhány hónapig (szept—jon-Ág) 15 — 18 nagyot segítene rajtuk, pláne, ha minden máft isko- ilai munkától mentesittetnenék erre a ké- szülési időre. Ezt a kis könnyítést általában elég simán meg lehetne oldani és méltányos is lenne, hiszen annak idején a rendes tanárok közül sokan fizetett szabadságot kaptak a román nyelvi vizsga előkészületére, így a fiatal tanárok is valóban éreznéik egyházuk iránt való szeretetteljes jóindulatát. Viszont el kell ismerni az egyház részéről gyakran hallható kifogás igazságát is: tényleg a helyettes tanárok általában elég kevés részt vesznek az egyház munkájában. A fiataloknak sokkal1 jobban bele kell kapcsolódni ok egyházuk szerteágazó munkáiba. Előadásokkal, ifjúsági keresztyén munkával, saját életüknek ez egyházhoz való ragaszkodásukkal. Ha ilyenformán szerves részeivé válnak egyházuknak, akkor eltűnik az a köl. csönös bizalmatlanság, ami jelenleg nagyon sok esetben fennáll a papok és tanárok, az egyháztársadalom és iskolák között1. A fiatal tanároknak nem szabad elfeled- niök, hogy helyzetük javulása attól függ: mennyiben képesek többet, jobbat produkálni, mint idősebb karUirsaik, mint! román kollégáik? Ha munkájuk kiválóságát románok és magyarok egyaránt kénytelenek lesznek elismerni, akkor helyzetük javulása fel - * tétlenül bekövetkezik. Bíró Sándor. Berzeviczy György,a hires kártyás mesél viharos éleiéről Bridzsparti — százfrankos poénnel Berzeviczy György, a ma élő kártyások legismertebbje, Gaály Lajos méltó utódja, megírta memoárjait. A könyv ,,Az én első 65 életévem“ cimen a napokban jelenik meg a Grill cég kiadásában és a magyar kiadást nyomon fogja követni a mü francia, angol és németnyelvű kiadása is. Berzeviczy könyvéből közöljük mutatóba az alábbi részletet: Cannesben ké? nagy nemzetközi társaság volt, az egyik az orosz nagyhercegeké, a másik a trónkövetelő gróf Gaserta-családé. Az orosz nagyhercegek társaságához tar- toztak a leggazdagabb angol, amerikai és német körök. A Caserta-társaságban többnyire a franciák, spanyolok és olaszok voltak. Mihajlovits Mihály nagyherceg alkotta meg Délfranciaország legszebb golfklubját Napúiban, Gannes mellett. A cannesi ,,Polo Club“ ailapitó tagja lettem. Az orosz nagyhercegek klubja, amelyet az orosz forradalom megszüntetett, volt a Riviera-látogatók legzártkörübb központja. A földszintet a hölgytagok helyiségei foglalták el, az első emelet a férfiak klubja volt, a második emeleten a klubtagok lakószobái sorakoztak. Itt állandó szobám volt, mer: nem mentem vissza minden este Nizzába, családomhoz. A hölgyek helyiségébe a klub férfitagjai csak akkor mehettek be játszani, ha a hölgyek meghívót küldtek fel az első emeletre. A hölgyek azonban oda sohasem mehettek fel. Mihály nagyherceg és felesége, — Torbi grófnő — voltak az orosz klub elnökei. Egy délután a hölgyek ilehÍvtak bridzs- partina, ez alkalommal bemutattak madame von Dervies-nek. Szőke, átszellemült orosz szépség volt, dúsgazdag vasútépítő felesége. Dervies épitette a vasútvonalat Szentpétervár és Moszkva között, a cár tervei szerint, aki vonalzóval a térképen nyílegyenes vonalat húzott a két főváros között. (Nagystílű gesztus.) Madame von Dervies egész lényén férjének rendkívüli vagyona csillogott. Gyöngynyakéke egyszer leszakadt és a gyöngyök szertegurultak a teremben. Alig törődött összeszedésükkel. Megkérdeztem tőle, milyen alapon akar játszani. — Ahogy magának jólesik, — felelte mosolyogva. — Minél magasabb alapon, — mondtam én. Erre meglepően magas összeget? mondott. — Játsszuk pointejét öt Louisba. Ez azt jelentette, hogy egy tizes robber tizezer aranyfrank. A másik két hölgy normális alapon játszott. Hat robber után harmincezer frankot vesztettem. A veszteséget még aznap este visszaszereztem, mert épp csütörtök volt, a baccarat napja. Az orosz klubban ugyanis egy héten csak egyszer játszottak bac caratot. A nagyherceg rejtélye A játék előtti nagyhercegi dineren egy szögletes modorú amerikai kérdést intézett a mellettem ülő Kyrill nagyherceghez: — Mondja, fenség, hogy is történt? akkor, az orosz—-japán háború kitörésekor? Rajta volt a Petropawilowsk vezérhajón, amelyet a japánok levegőbe röpítettek a hivatalos hadüzenet? előtt, Port Arthur kikötőjében vagy a parton mulatott? Mindenki meglepődött a kérdés hallatára. Kyrill nagyherceg mosolyogva felelt: — örömet szerzek most önnek, válaszommal. A képzelet játéka a legnagyobb öröm az életben, látva, hogy itt vagyok és élek, képzeljen, amit akar. A hajón voltam és még sem voltam a hajón. (Kyrill nagyherceg tényleg a vezérhajőn volt', -midőn az villanásszerűen elsüllyedt. A 800 emberből alig 100 maradt életben. Mialatt a japánoktól rettegett Makarow admirális a tengerbe fulladt, — Kyrill megmenekülő. Wereschtschagin, a világhírű orosz csatafestő is odaveszett. A nagyherceg ma Franciaországban él és az orosz monarchis- ták (mint I. Kyrillt) cárrá kiáltották ki, „Deux tableaux“-t? játszottunk. Hat orosz nagyherceg ült a játékasztalnál, egy maharadzsa és egy Rotschild. A nagyhercegi baccarat partin kamatos- 1 lói vissza is nyertem a pénzemet. { Mihály nagyherceg a „Villa Kasbah t>un lakott. Hetenként kéttizer hivatalos voltam angolosan v»-/rtn t h. Egy " cd ' ’u diner közben s/.óbakerült Bosznia <■ '!<■-'■ govina önnektálása. — Ennek nem jó vége lesz — mondta komoly arccal Mihály n-a,-yherceg. Nagy apám, a cár megmentette a Habsburg-di naifyztiáu azzal, hogy herceg Paskievics-csel sereget küldött neki segítségül. I la ó nem 'lép közbe, akkor a magyarok bevették volna Bécset. A tizenhárom vértanú nem a m: lelkiismeretűnket terheli. Ausztria minden köszöneté egy kép volt, amelyet Ferenc József küldölt a cárnak. A császár orckepét nagyapám gjatschina-i palotájában, Íróasztalával szemben függesztette fel. Ott is lógott a krimi háborúig. Amikor Ausztria első hálátlansága kiderült és Ausztria hadsereget küldött az orosz határra, nagyapám kardjával négy darabra vágta Ferenc József arcképét és elégette. Az akkori külügyminiszter, gróf Buol-Schauenstein politikája végzetes hiba volt, amely a Habsburgok és Romanowok viszonyát megmérgezte. A hálátlanság folytatódott a török háborúban, a berlini kongresszuson és Mürzsteg-ben, Is- wolskit pedig Bucblauban vezették félre. Ma pedig Aehrenthal szegj meg a szerződéseket. Mondom, nem jó vége lesz. A cár már nem vághatja szét a császár képét, helyette Ausztria lesz feldarabolva. Teljes szivemből sajnálom a magyarokat. Ihner után elbúcsúztam tőle. Megtutda, hogy Montecarlóba megyek. Átadott száz frankot, hogy tegyek a 28-as számra. Mon- tecarlóban természetesen teljesen megfeledkeztem kéréséről, azt sem mondhattam, hogy a száz frank elveszett, holott fel sem tettem. A zsebembe nyúltam és átadtam neki 3600 frankot. Nagyon örült, hogy ilyen szerencséje volt. Legközelebb, amikor meghallotta, hogy ismét Montecarlóba megyek, megint át akart adni száz frankot. Kérését ezúttal már elhárítottam. — Fenség, — mondtam neki, — ne kockáztassa a pénzét. Olyan szerencse, mint a múltkori, nem ismétlődhetik meg, Megigértem egy francia grófnőnek, hogy megismertetem az orosz nagyhercegekkel és ezérp dinert adtam. Egy kis nehézség merült fel Louis d:Or- leans herceg személye körül. Amikor meghívtam, érdeklődött, kik lesznek a diner-n. Megtudva, hogy a Cannesban tartózkodó orosz nagyhercegek és nagyhercegnek is megjelennek, kijelentette, hogy nem jöhet. — Miért, — kérdeztem csodálkozva. — Egyik nagyherceget sem ismerem, — felelte. Igaz, hogy fiatalabb vagyok, mint ők, de mégsem tehetem, hogy én, mint Bourban Orleans mutatkozzam be egy Ro- manownak. Tanácsért siettem a „Villa Kasbah“-ba, Torbi grófnőhöz. Kyrill nagyherceg felesége éppen nála volt és ő szivesen vállalta a probléma megoldását. — Hiszen Louis az angol királyi ház révén rokonom, — mondta —, majd elintézem az ügyet. Mondja meg Louisnak, hogy én már tiz perccel nyolc előtt Ott leszek férjemmel, legyen ott ő is. így is történt. Diner előtt tiz perccel, Kyrill nagyhercegné fogadra Louis d‘Or- leanst. — Isten hozott, kedves Louis — mondta neki. — Örülök, hogy megismerhetlek. Bemutatom neked férjemet. Ezzel megoldódott a Bourbon-Romanow etikettprobléma. Az amerikai milliomos már Szicília partjain vitorlázott yachtjával és elment Rot- schild is. Mihály nagyherceg így szólt hozzám: — Baj van, Berze! Holnap csütörtök, baccarat nap van és egyedül maradtunk Se amerikai, se bankár, se közel, se távol. Egymástól nyerjük el a pénzünket? Eszembe jutott Brodsky, az orosz cukorkirály, aki Nizzában tartózkodott. Gyakran játszottam vek a „Cercle de la Mediterráné“-ban. — Gyorsan hozza át Brodskyt, — kiáltott) örömmel Mihály nagyherceg. Átmentem Nizzába és közöltem Brodsky- vail, hogy Mihály nagyherceg meghívta di- ner-re. — Ajjaj! Sok pénzembe fog kerülni ez a diner! — sóhajtozott Brodsky és másnap megjelent a nagyhercegek klubjában. A diner után ő adna a bankot a i.-dcux tableaux “-nil. Reggelre minden pénz nála volt. Amikor 'hátaim« nyereségével beült autójába, hogy visszamenjen Nizzába, gondterhes arccal jegyezte meg újból: — Sök pénzembe fog még kerülni ez a nyereség Olaszországban! i.