Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)
1936-08-02 / 177. szám
193*6 augusztus 2. I■■mm imii iw iniriT ELLENZÉK 9 Spanyol bonyodalmak idején mindig eszembe jut a „béűsi-tmo“, moly — mfont neve is mutatja — bárom tagból állt s dél- utánonként uzsonna-tangót játszott a barcelonai Krisztobal-szanatóriumban. Fritz — a prímás — bécsi fixa volt. Juan — a brácsás — becsületes nevén: Izsépfailví Lavotta János, magyar a javából s a. harmadik — a zongorista lány — Ágnes: Pozsonyba való, kit osztráknak kereszteltek. A tüdőbajos bécsi fiú eredetileg vésnökséget tanult, pecséteket, írásokat hamisított, igy szökött el Lavotoa Jánossal Szovjetoroszországból Európába. Útközben aztán Barcelonában megálltak. Elbűvölte őket a narancs, ciprus és datolya hazája, a kék tenger s a meleg napsugár a zord szibériai éghajlat után. János tudta, hogy az enyhe spanyol klíma meg- gyógyi'thatja barátját. Rábeszélte, keressenek egy zongorista lányt s szegődjenek be ,,triónak“ valahová. Bízott hegedűjében, mely sohasem hagyta cserben gazdáját. Nem hiába panaszkodott mindig apja. hivatalnoktársainak: — A nagy Lavottára üt! Nagybátyja sem szerette csak a verseket, zenét és színdarabokat! Nem fogja többre vinni! János valóban olyan volt, mint a hatszázas évek Lavottája. Örökösen dalolt, sziveket vésett a ligeti padokba s hegedünyakat faragott kacagó emberfejecskékkel kemény akácfából a számtan óra alatt. Nem akart tanulni, végül a tótáalui kis szőlőgazdaságnak élt s legnagyobb öröme volt, ha segíthetett ia napszámosoknak. — Nincs elveszve a fiú! — vigasztalták apját borkóstoló közben a szürke, hajlott- hátú számtisztek egymásra hunyorgatva. — S ha egyszer más szeszélye támad? — sopánkodott az öreg Lavotta.. — Ha egyszer ő is, mint ,-a virtuóz-Lavotta“ — színész akar lenni és észrevesszük, hogy egy szép napon eltűnt hazulról? Elmegy és nekivág a nagyvilágnak... Aztán neki adja fejét az kainak... — Ha igy áll a dolog — vélekedett a vendégek 'közt a lagvékonyabb - legokosabb odaadni katonának! Ott? majd rendre tanítják! — Ferenc Jóska ezredébe adnám Becsbe, ha az enyém volna! — tette hozzá cérna- hangján az öreg Lavotta szomszédja, ki szemüvege fölött fájdalommal tekintett az üres pohárba. Ezzel meg volt pecsételve János sorsa- A sorozás után az apa boldogan ölelte keblére fiát, mikor piros cédulával kalapja mellett berontott a kis utcaajtón. A bevonuláskor aztán telerakták a kis katonaládát ennivalókkal s kiktisérték Jánost az állomásra. Oly szép volt az a kép a vonatinduláskor! ölelkeztek s százszor bucsuzkodtak. A kis hegyi vasút nagy lendületet vett s elvitte a színes kendőket lobogtató fiatalokat. Nem is három évre, de sok esztendőre, mert utolérte őket a háború s a hadifogság, míg János ,,haza“ kerülhetett Fritz társaságában Európába. A barcelonai Trokadero-mulatóban akadtak rá a zongorista-lányra. Hires kocsma lehetett ez valamikor, midőn néhány évszázaddal előbb lebujókban folytak a börzejátékok, hol tengerészek, zsiványok és katona- szökevények adtak egymásnak találkozót. A spanyol ,,infernk>“ bujt itt meg, az alvilág, melynek oly nagy szerepe volt és lesz mindig Spanyolországban. Idők folyamán mind rosszabbul ment a Trokadero. A törzsvendégek kimaradoztak, nem volt már mit lopni, a nemzeti ételre — a spanyol puliszkára: olla podridára sem jutott azoknak, akik régebben heteken át tivomyáztak, hordók tetején ittak, mig a rablott pénztől megszabadultak. Változtak az idők. Forradalom szelei fujdogálnok, a rablók együtt búsultak az árok szélén a kiszemelt áldozatokkal. Állástalan zenészek, ,,művészek" s kenyérnélküli női-ailkoimazottak találkozó helyévé változott a Trokadero. Ágnes is itt pihent meg a délelőtti lócás-futás után, mikor János és Fritz ráakadtak. A kopasz, fogadon pincér aztán az újságokból kihal aszta, hogy triót és kiszolgáló személyzetet keresnek a Krisztobal-szanatóriumba. Felkerekedtek és elindultak. Kolumbusz vagyonból épült a szanatórium. Nem abból, amit a jeles ős ivadékaira hagyott, mert ,,Hatrész főid és egy rész viz!“... ez a titok volt mindaz, amit örökségként átadott s ez a megállapítás is — hazug volt. A jócsengésü név, gazdag házasságok aztán oly bőséget biztosítottak az utódoknak, amit nem élvezhetett az öreg Kolumbusz. Egyik előkelő ,^rokon“ magas állást töltött be a rondőrmmiszténuntban, az építéshez meglévő pénzhez ez adta a tanácsot, mert tudta, hogy forradalmi idők következnek s ilyen vállalat nagyszerűen bo1- dogulihat. Kitűnő menedék lehet azoknak, akik bűnhődni nem akarnak. A szerződés megkötése után ,,próbát“ tartottak. Elfoglalták helyeiket a pódiumon s bécsi keringőt játszottak az uzsonna alatt. ,,T“-alakú asztal állt megtéri tve a szoba közepén. Az asztalfőn a szanatórium legöregebb lakója: Emilio tábornok foglalt helyet. Rájuk meresztette fátyolos szemét, aztán faradtan lehunyta azokat az örökké álmos tábornok, hiszen Napoleon óta nem volt mi tüzelje a spanyol tisztikart, hol annyira elszaporodtak, hogy nyolc közlegény jutott minden aranyka rdbojtna. , Emilio tábornok jobbján, a néhány héttel előbb ,,bevonult“ történelemtanár busult. Azért került ide, mert az iskolában a Mar- seiliaiset énekeltette tanítványaival. Magas- rangú csendőrtiszt ment el a nyitott ablak alatt, lletartóztatta, majd a bíróság, nagy összeköttetései révén, ide utalta. A tábomoktóll balra, az agglegény biró töprengett magában. Az igazságügyminiszter okozta vesztét, miatta került szanatóriumba. A miniszter képét ugyanis aranykeret helyett fekete szinü keretbe rámáztatta. — Talán forradalmár? — kérdezte bíró- társa. — Bizigen! — válaszolta szent nyugalommal. — Két éve vagyok tagja az Ateneo- egyesületnek, elég ha ennyit mondok! Nem is volt szükség bővebb felvilágosításra. Az Ateneo.egyesület ugyanis Unanu- m-oval, Madriagaval, Blasco Ibanez, Galdos Perez írókkal, a spanyol Adykkal kérlelhetetlen harcot folytattak a köztársaság érdekében a kormánnyal. Az ügyész aztán megszánta s előterjesztést tett a bűnös biró „elmeállapotának megvizsgálására és megfelelő szanatóriumba való utalására.“ A zene elhallgatott. — Még mindig rajong a franciákért? — kérdezte a tanárt Emilio tábornok. — Jobban, mint valaha! Higyje el, kedvem volna meghirdetni valamelyik világlapban: „Egy Napoleon kerestetik!“ Mert csak a császár tudná rendbetenni a világot! — Ostobaság! — mormogta a tábornok bajusza alatt. — Mi lett volna, ha Bonaparte véletlenül nem a tüzérséghez, de a gyalogsághoz kerül? Senki sem ismerné! — Sohasem értheti meg a spanyol nemes a francia demokratákat! — vágott vissza a tanár, aztán sértődötten kisietett a szobából. Nem csoda. Egy egész világ választotta el őket. A tábornok: baszk-származású volt, a tanár meg katalán. S a harmadik? A sevillai származású biró? Ismét más véralkat, ki juhiakol és bikaistállók mellől került nagyvárosba. — Biró ur, áttanulmányozta ügyem? Szemetet vettem át buza helyett a hadgyakorlaton? Nem tudtam, mit írok alá. Mit akar a kormány tőlem?... — kérdezte a tábornok m él tatlankodva. A sikkasztó grand az asztalvégén gubbasztott szótlanul. Mellette Urilov herceg ült tolószékén, kit az elosapott postafőnök szórakoztatott. Le nem tette volna egyenruháját, ezért „vezérőrnagynak“ csúfolták a szanatóriumban. A nagy spanyol íróké az érdem', hogy köztársasági párti lett ez a postatiszt, miközben Vincent forradalmi röpiratait cenzúrázás nélkül továbbította. Itt volt a szanatórium igazgató-főorvosa is: Krisztobal doktor. Első percben szemet vetett a zongoránál' ülő lányra, ki úgy tett, mintha észre sem venné az orvost s démon helyett a fehér hableányt játszotta. így aztán ,,fényesen sikerült" a bemutatkozás. A szanatórium lakói megkedvelteik a triót, különösen a, történelemtanár ragaszkodott Jánoshoz. — Magyar?... — merengett el s elmondta mindazt, amit a magyarokról tudott. Negyvennyolcról, Kossuthróíl, szabadságról vitatkoztak. — Hogyan gondolják az urak? — kérdezte János. — Úgy, amint Lenin csinálta, vagy amint Adler Frigyes akarta Németországban? A tanár meghökkent ilyenkor. — Úgy értem — folytatta János — merre akarják vinni a népet? Vérfürdőbe taszítják, vagy kiegyeznek ellenfeleikkel ötven százalékra? A tanár bámulva nézett Jánosra. — Kár... Kár... — sóhajtott. — Kár, hogy nem született sponyoL — Nincs erre szükség — folytatta János. — Testvéremnek tartok mindenkit, aki becsületesen él és megvédi a szabadságot. — S ha arról volna fezó, hogy közénk állj s a spanyol barrikádokon harcolj? János hallgatott. — Nem bízol bennünk?... Az aranyváros fia elgondolkozott. Rég figyelte uj környezetét. Tudta, hogy három éghajlatú nép lakja Spanyolországot s ez különbözőkép alakítja a vérmérsékletet. Ki tudná egybeolvasztani a természettől rendelt ellentéteket? Sevillát s a Márton-bar- lang odúit, Sierra Moréna hókupjait, ia végnélküli sivatagokat s Don Quijote szülőhazáját, a szélmalmokat? — Nein bízol bennünk? — hangzott ismét. — Ha mindeki: kicsi és nagy, tisztában lesz azzal, miért 'kell erőszakot alkalmazni — erőszak ellen, akkor nem fékem a forradalmat, különben — elpusztultok... Ne támadjatok, ne erőszakoljátok ki a köztársaságot, csak védekezzetek, mig eljön a kedvező pillanat í üt a történelem órája. Ágnes (lépett a szobába s vége szakadt a vitának. A tanár elbúcsúzott. — Buták vagytok ti, férfiak! — kezdte a lány. János oda sem figyelt, most is a tanár szavaival foglalkozott: — Ostoba ember ez a Krisztobal doktor! Szerelmet vallott nekem ebben a pillanatban. — Csípd meg magadnak! — szólt János komolyan. — Félek tőle! — S tőlem nem félsz? — Nyugodt lélekkel reád bíznám magom! — Ne tréfálj! Én csak parasztlánnyal köthetek házasságot. Túlságosan romlott vagy ahhoz, hogy paraszt légy! Ágnes szemei megteltek könnyel. Mikor belépett, nem igy gondolta. János megszánta: — Az én húsz földem, nem tarthatna el ilyen asszonyt... — mondta s a lány fejét cirógatta. — Menjünk moziba! — ajánlotta Ágnes s Fritz barátukkal hármasban elindultak. A bécsi vésnöknek harmincnyolc-kilenc re szökött fel a láza váratlanul. Addig köhé- cselt, mig a jegyszedő kiutasította. — Hol vagyunk János? — kérdezte barátjának karjaiba kapaszkodva. — Spanyolországban... Barcelonában... Szedd össze magad! Szótlanul vitték haza az élő halottat, ügyelve, hogy az utca zajában csöndben maradjanak, mintha koporsó után haladnának. János szobájában az ágyra fektették a haldoklót. Oda térdeltek mellé, a legjobb barát és az ismeretlen lány, kit a közös sors testvérükké avatott. — Itt vagy mellettem János? — kérdezte Fritz magához térve egy pillanatra. Miért szomorkodtok? Nem könnyű a halál! Hányszor kerestem s mégis itt maradtam!... Daloljatok, muzsikáljatok! Elringat, megnyugtat a hegedű, mikor hallgatom... Előkerült a hegedű és János rákezdett halkan. „Lavotta első szerelmét" játszotta. Soha nem Írtak ennél szebb gyászindulót. A beteg lecsukta szemét, mosolyra derült arca, úgy érezte, mintha anyja ölében volna. Ágnes behívta az orvost. Fritz mosolygott, lelkét már tova vitték az angyalok. — Vége! — súgta Krisztobal doktor. — S most hordjátok el magatokat! — Haragudott, miért haláleset történt a szanatóriumban. — Majd a szemeteskoosi korán reggel kiviszi a temetőbe a halottat! A temetőőr alig akarta őket bebccsátani. — Éj jel-nappal csak temetnek! — mormogott. — Az utcán lőtték le a nyomorultat? — A nagy háborúban katonáskodott, itt adta ki lelkét útközben — magyarázta János. — Katona volt a háborúban?... > — Káplár... — Én is altiszt voltam! — melegedett fel az öreg. — Jó helyet érdemel! Ide tegyétek, az ut mellé, hadd legyen közel hozzám, hogy sírját ápolhassam. Gödröt ástak és a holttestet elbántok ák. Letérdeltek. Múatyáhkot mondtak, keresztet vetettek magukra. Az öreg temetőőr melegen szorongatta kezüket s szavukat vette, hogy minden vasárnap eljönnek látogatóba. Nem bánta volna, ha ők is Fritz mellett foglalnának helyet a sirhantban. Furcsa dolgok történtek ezalatt a Kristo- boLszanatóriumban. A széles utón, előttük motorkerékpáros rendőrök száguldtak, mintha nyakukba ugrottak volna. A rendőrség zöld rabszálli tó-kocsi ja robogott előttük. Mire a szanatórium elé értek, bilincsbe verve hozták kifelé Krisztobal doktort és a többi lakókat. ARANY j Irta: KÖVESS ISTVÁN. m A háziasszony leghasznosabb segédeszköze —a gyümölcsök es gyumölcsszörpök frissentar- fására és konzerválására — a Minden wak üzlet ben kapható (gyógyszertárakban, drogériákban ruszerüzletekben) A név és a ß kereszt kezeskednek a sohasem változó, kifogástalan minőségért Koldusruhába öltözött katonatiszt rohant a társaság felé ebben a pillanatban: — Szabadok vagytok! — ordította. — A tüzérkaszámyában győzött a forradalom! — Finita la commedia! — örvendeztek mindnyájan. — Mi lesz most? — kérdezte Ágnes Jánostól. — Hazai... — Melyik hazába? — Magammal viszlek az aranyvárosba! — Maradjon! Kitűnő elhelyezést kaphat — szorongatta János kezét a történelem- professzor. —S ha helycsere lesz holnap?... Ha fordul a kocka?... Flazia indult a lánnyal. Nincs távolság annak szemében, ki a világot járta. Úgy érkezett vissza a régi Iris állomásra, mintha tegnap indult volna hazulról a bécsi útra. A hegyek között diadalkaput emeltek a rég- látott fiú tiszteletére. Nagy becsülete van nálunk a messzi földrőil érkező utasnak. — Ketten érkeztünk, nem haragszol? — kérdezte János édesanyjától. — Megbízható? — Szinarany! A tisztítótűzből hozom. — HaLlod, apjuk? Aranyat hozott János magával! Arany!... Arany!... — terjedt el futótűzként. Egy óra sem telt el s mindenki tudta a ,t,átkot" a bányászsoron. Este az uj pár tiszteletére nagy vacsorát adtak, melyre Róbel Pál, az öreg diploma nélküli ősjogász is hivatalos volt. Nagy ver ses-köszöntőt mondott, majd kocintás közben János fülébe súgta: — Hová tette az aranyat? Jól vigyázzon, nehogy a csendőr megtalálja! — Ide ni! — nevetett János és a szivére mutatott. — Legokosabb lenne, ha őrizetre nekem adná... Elásom... Olyan helyet tudok!.,, — Nem adhatom!... Félrehúzták az asztalt s a bányászbanda régi klarinétosának nótájára táncba fogtak- ,.Lavotta első szerelmével“ szunnyadtak el a hajnali csillagok. Fonios Isáz4ar£ás; újdonság] A gondos háziasszony könyv 100 recept a burgonya elkészítéséhez (ve- L. getáriánus konyha) — — —• — 33 100 mód főzelékek és saláták elkészítésire (francia és vegetáriánus konyha — 33 100 rögtönzött étel (könnyű francia konyha) 100 francia tojésátel (vegetáriánus konyha) 100 mód gyümölcs elkészítés ér 3 (francia konyha, eddig nem ismert receptek) 3- 100 sütemény, torta és desszert. Milyen tésztát készítsünk (cukrász receptek) 100 diétás recept és étrend (a budapesti diétás étterem vezető orvosának ösz- gzeállitásábaa) — — — — — — 3j Kaphatók az Eüsnzék könyvnszíályáb Cluj, Piaţa Unirii 9. szám. — Vidék.-) azonnal szállítjuk — utánvét mellett i kisebbségi és emberi jogok ciöhsrzoxM Az ELLENZÉK a baladást szolgálja, M,
