Ellenzék, 1936. augusztus (57. évfolyam, 176-200. szám)
1936-08-15 / 188. szám
19 36 augusztus 9. HARSÁNY! ZSOLT: A lusta ember Meghitt beszélgetés, éjfél után, kettesben. Barátom a következőket mondja: — Ezen az egy ponton ellent kell mondanom. Én nem ilyen ember vagyok. Nem szívesen beszélek magamról, de ha már szó van róla, beszélek egyszer arról is, hogy engem általában rosszul ítélnek meg az emberek. Te is. Te jól ismersz engem, de nem egészen jól. Most az egyszer beszéljünk erről is, aztán újabb húsz esztendeig megint nem fogom ennem magamat boncolgatni előtted. — Van nekem egy nagy titkom, amit nem tud senki. Te sem. Általában azt szokás rólam tartani, hogy rendkívül serény, dolgos és szorgalmas ember vagyok, azonkívül üzleti és társadalmi dolgokban igen pontos és megbízható Hát ez nem igaz. Ez csak látszat. Az igazság az, hogy én vagyok a leglustább ember, akit ismerek. — Értem, hogy ilyen kétkedő arcot vágsz. Minden külső jel egyebet mond. Majd megmagyarázom neked az egétetz szét. — Az én lustaságom sokkal nagyobb lustaság az olyan emberénél, aki a föl- | dön hagyja a leejtett asztalkendőt, mert . lusta lehajolni érte. Az én lustaságom messze túlmegy a fizikai határokon és mélyen beleterjed szellemi lényembe is. Én nemcsak testileg vagyok lusta, hanem testtel-lélekkel lusta vagyok. Én í vagyok a megtestesült lustaság maga. — Most figyelj ide. Aki nem lusta, az | — a szó szoros értelmében — nem res- telli a fáradságot. Az erkölcsi fáradságot sem. Aid nem olyan alaptermé- szetü, mint én, az nem irtózik attól, hogy elkésik egy vacsoráról. Az fel van készülve arra a morális erőfeszítésre, hogy a háziasszony szemrehányásának hosszadalmas magyarázatokat szegezzen ellene, hogy megnyerő modorának teljes dolgoztatásával kibékítse az est folyamán a többieket, akik csak miatta voltak kénytelenek várakozni. Az ilyesmit nyugodtan feladódnak, sőt munkának lehet nevezni. Én lusta vagyok és ettől a munkától már előre irtózom. Ennélfogva nem késem el. Inkább nem késem el, csak dolgom ne legyen a késés következményeivel. így vagyok találkák, ülések, megbeszélések dátumaival is. Percre pontos vagyok mindenütt, mert lusta vagyok. De senki sem sejti, hogy nem meggyőződésből vagyok pontos. Hajlamaim szerint nagyon pontatlan lennék. Valószínűleg el sem mennék a legfontosabb találkozásokra, ha hajlamdimra hallgatnék. De elmegyek mmbkee cy ^ © alaposan elrontkatja ebécl- utáni nyugalmát. Legyeket nem leket elkergetni, ismét és ismét visszajönnek, míg végül O nt üz frk ki saj át szobájából. Csak egy szer segit: permetezzen lakásában F L/V- ^ .TOX-aL mindenüvé pontosan, mert lustaságból restellem vállalni az elmaradásommal, vagy késésemmel járó következmények fáradalmait. — Ugyanígy vagyok a munkával is. A dolog már ott kezdődik, hogy túlsók munkát vállalok. Sohasem magam kezdeményezem, hogy ezt vagy azt el fogom végezni, ehhez túlságosan rest vagyok. Mindig a munkaadók jönnek hozzám felkérni valamire. Én sohasem mondok nemet. Lusta ember lévén, nekem könny eb egyszerűen bólintani és ezzel vállalni a dolgot, mint ösz- szeszedriem magamat és magyarázatokba kezdeni, hogy miért nincs kedvem, vagy miért nem érek rá. Röviden ösz- szefoglalva: minden munkát el szoktam vállalni, két embernek is elegendőt, mert lusta vagyok. — Ha pedig már vállaltam, akkor meg is csinálom. De neked megvallom őszintén: nem szorgalomból és nem kö- telcssétudásból. Tiszta restségből. Mert mikor érzem a munka szállítására kikötött határnapot közeledni, megrettenek attól, hogy mennyi bajba, telefonba, kapacitálásba, magyarázkodásba kerülne kitolni a terminust. Ezt én unom. Lusta vagyok hozzá. Inkább elvégzem a munkát. Mert órák hosszat ülni az íróasztalom mellett és el nem mozdulni onnan, nekem könnyebb, mint kilép- i ni a mozdulatlanságomból, felkeresni a | munkaadót, alkudozni vele és halasztást kérni. Röviden összefoglalva: sokat dolgozom, mert lusta vagyok. Sőt: a rni külön világunkban kétségkívül én dolgozom a legtöbbet, mert én vagyok a leglustább valamennyiünk között. — - Ugyan kérlek, légy olyan szives, tedd bele a cukrot a feketémbe. Köszönöm szépen. Most légy szives, önts hozzá néhány csepp tejet. Köszönöm szépen. Megtennéd azt is, hogy megkevered helyettem? Köszönöm szépen. És most volna még egy nagy kérésem: olyan jól ülök itt hátradőlve a karosszékben, restellek felegyenesedni. Légy Magyar diákok — a pályaválasztás utján* Az állatorvosi pályáról és elheyezkedési lehetőségeiről Irta: Dr. LÁSZLÓ TIBOR főállatorvos. Az állatorvosi diploma megszerzése a bucureştii állatorvosi fakultáson történik. Ez az •intézet a központi egyetem egyik fakultása éppen úgy, mint a jogi, bölcsészeti és az or* Részletek a „Fiatalok“ pályaválasztási tanácsadójából. szives, idd meg helyettem azt a kávét. Köszönöm. — Látod9 Azt szoktátok mondani, hogy mértékletesen élek, mert rendkívüli akaraterőm van. Ördögöt van nekem akaraterőm. Lusta vagyok. vosi fakultások. Tanulmányi idő 5 év, a hatodik évben ia doktori tézis és szigorlat következik. A doktori titulus az egyetem (fakultás) elvégzése után a diplomával! együtt úgy jár, mint az emberorvosoknak. Érettségi bizonyítvány alapján a fakultásra csak felvételi vizsga sikeres letétele után lehet bejutni. Ennek pontos idejét a jj Facultatea de Medicina Veterinara Secreta- I riat Bucureşti kérésre szívesen közűi. A felvételi vizsgának tárgyai a természettudományok általában, igy az állattan, anatómia, botanica, fizika, chemia, fizico-chemia- és biologia- Különösen az emlős állatok (mamifere) zoológiái ismerete, fizica és chemia rendkívül fontosak és azok prec-z tudása nélkül a fakultásra bejutni nem lehet. Természetesen a román nyelv tökéletes tudása elengedhetetlen feltétele a vizsga sikerének- A vizsgák szóbeliek és Írásbeliek, az eredményt a vizsgák után azonnal kihirdetik. A felvett növendéknek évente 4-tői 12 vizsgát kall sikeresen letennie, úgy, hogy a diploma megszerzése igen nehéz, lelkiismeretes munkát és igen sok komolyságot igényel. A diploma megszerzése után, tehát a beiratkozástól hat évre minden jel szerint az elhelyezkedési lehetőség megvan és az uj ál- j fatorvos ideiglenes minőségben szolgál leg- i többször egy közigazgatási járásban 5—6oco í lei kezdő állami fizetéssel, ia diploma meg- 1 szerzése után két évvel véglegesitési vizsgát irata TOLVAJOK irta: TSDRY ZSUZSA. A kert hátsó kapuján 'kiléptünk, keskeny ösvényén haladtunk a fák között, azután az űr emelkedett, a fák eknanadtak mögöttünk és fenn voltunk a szőlőben. A nyár elején, amikor először sétáltunk fel a szőlőhegyre, a borsónagyságu zöld gyümölcs láttára megérlelődött bennünk a nagy és komoly elhatározás: szolót fogunk lopni. Augusztus elején szakértő szemmel vizsgáltuk & tőkéket: — még néhány hét és érik a szőlő. A nyár vége felé, korai alkonyatokon kapaszkodtunk fel a hegyre, most lábujjhegyen, óvatosan meghajolva a levelek aljában tolvajok módjára és lecsíptünk egy-egy szemet. — Még egy hét — suttogtuk egymásnak hárman gyermekek, cinkostársak és elégedetten végignéztünk a hegyoldalon. Ez mind a mienk, birtokba vesszük, kifosztjuk és megesszük. Nagy kötényeket) kötöttünk magunk elé, úgy indultunk a veszedelmes útra. Blőtször gyáván és révetegen nyúltunk az érett és keményen duzzadó fürtök u^án és ahogy a kötényünkbe csúsztattuk, körülnéztünk és remegtünk. Se közel, se távol nem, hallatszott emberi léptek zaja, csend volt, a nap .rs lebukott a szőlő-hegy mögött, egyedül voltunk prédánkkal. Egyre merészebbek lettünk, két marokkal téptük a fürtöket, a szőlőszemek szertehulloi’tak a száraz göröngyre, a kötényünk megtelt és elindultunk lefelé, futva és diadalmasan. Csak amikor a fák közé értünk, szabadult fel a léptünk és a hangunk, — dobogva, csörtetve, harsány kiáltozások között tértünk be a kerti kapun és a veranda asztalára bodrot- j tűk kötényünk tartalmát. Szőlő, llopott/ szőlő, — nekiestünk, fogunkkal téptük nagyon vidáman. Átjöttek a szomszédos nyarallak: lányok, fiuk. Féktelen színekben ecseteltük a kalandot, ahogy surranunk a hegyen száz veszély között és élveztük a bámulat és irigység felkiáltásait magunk körül. A lopott szőlő mindenkinek ízlett, mire édesanyánk hazatért esti sétájából, nyoma sem vollt semminek, ami tiltott és bűnös. Egy hétig tartott a szőlőkura, amelyben részt vett a nyanalótelep -egész serdülő ifjúsággá. Voltuk közölttünk benszülöttek, szüleik maguk is szőlőbirtokosok, akik saját szőlőjüket meg sem kóstolták ezen -a kora őszön, csak a mi lopott gyümölcsünket ették nap-nap után. Egyszer azután az történt — édesanyánk reggel beutazott a városba —, hogy már k-ona délután fellopakodtunk a szőlőhegyre. Alig téptük le az első fürtöket, a föld alól, vagy az égboltozatból négy puskás ember toppant elénk. A kötényeket elengedtük, néhány szép és csábító szőlőfürt a földre gurult és mi álltunk bénu-ltan és némán. — Nem szégyelik magukat? Szép kis uri- gyermekek^ itt lopják a szőlőt napok óta. Legalább két mázsát elhordták innen. Vagy megfizetik a kárt,, vagy feljelentést teszünk a csend őrségen. A kiabáló, kövér gazda és a puskák megtették a miagukét. Álltunk leszegett fejjel és gyáván kérdeztük: mennyibe kerül ez a két ! mázsa szőlő? mikorra kell megfizetni? — ötven pengő. Fia holnap ilyenkorra i felhozzák a pénzt, nem szólok a mamának. { De ha nem, nagy baj lesz. Szólt a puskás ember és társaival együtt * elment. Mi is az ellenkező irányba, üres kö- 1 ténnyel, ötven pengő, egész vagyon. Ha | anyám megtudja, azonnal hazavisz minket j Pestre. Pénzünk nem- volt természetem. A < verandán gyülekező társaság sein tudott egyebet adni jó tanácsnál: valamelyikünk utazzék be a hiajóvail holnap reggel Pestre, szerezze meg az ötven pengőt és a délelőtti ! kotfahajóvtál jöjjön vissza. Mire anya az esti l hajóval megérkezik, az ügy el lesz intézve. | Egyszerre felvidultunk. Keresztapa! Én j hajnalban felkelek, bemegyek keresztapához, ebéd után itt vagyok a pénzzel. Másnap ki- 1 lene órakor már ott ültem keresztapám irodájában és várakoztam. Néhány perc múlva jött, magához ölelt: mi történt? — Drága keresztapa, nagy baj van. Szőlőt loptunk fenn a hegyen. Két mázsát. Hatvan, pengőt kell fizetni. Anya nem tudja és nagyon kikapunk, ha megmondják neki... Keresztapa átölelt, az ölébe vett-, nevetett. Azután legalább jó volt az a szőlő? Nem mondja, egészséges gyümölcs, de kissé drága. Megijedtem. Csak nem sokalja keresztapa a pénzt? — ötven pengő az egész — mondtam. — Nem hatvanaf mondtál? — Igen, hatvan, már azt sem tudom, mit beszélek. Oda-bujtam a mellére, nevettem és sírtam. Keresztapa kivett a tárcájából három húszast én lesiettem a lépcsőn, száguldtum végig -az utcán a hajóállomás felé. Tíz pengő, ha három részre osztjuk, három pengő és harminchárom fillér jut egynek! Repültem a: a hajóhídon. A feh'érruhás ellenőr szalutált, mosolygott. — Megvan a pénz? — Megvan! A kapitány intett a hidról, én visszaintettem: rendben van minden. A nap a fedélzetre sütött, sugárzóan kék volt a szeptemberi ég, a Duna csendes, barátságos. Mikor közeledtünk a telephez, egyszerre vad kiáltozást hallottam, azután egész, csapat fürdőtrikós -alak tartott h-osszu karcsapásokkal ,a hajó felé. Megismertem őket. Elől két testvérem, utánuk az egész banda, fiuk, lányok, mintha rohammal akarnák bevenni a hajóit — Megvan! Megvan! — kiáltottam a korláton áthajolva. — Flurrá! Éljen! Diadalmenetben vonultam a partra. Az ötven pengővel. f-eUsiettünk a szőlőhegyre, ahol már vár; ránk a gazda, puskával, zordonan, várakozón. Azután megenyhült az arca és i végül megkínált mindnyájunkat egy-egy I fürt átlátszó, ropogós, édes és illatos szőlőfürttel. Akkor jutóit eszembe mindez, amikor a mult este segítettem tolvajt fogni egy sötét és elhagyatott mellékutcán. Először csak a kiabálást hallottam: fogják meg! ...tolvaj! ... fogják meg!... Azután messziről fékét éllő és egyre sokasodó embercsoportot láttam, előttük meg -egy suhanó, halk és repülő fi- Î gurát Közeledett felém a tolvaj és ahogy j elém érkezett, kitártam a két karom. Egye- j nesen belémszaladt a tolvaj: — mintegy 16 I esztendős, mezítlábas parasztlányka... Rám- • nézett nagyranyilt, tiszta szemével és vad j szomorúság, döbbenet, vád égett a pillantá- j sában. Hirtelen elengedtem, de akkor már { közrefogták az üldözők: két kövér, papu- I esős öregasszony és mások,N.«zomszédck, kiváncsiak, -degenelt. Az egyik kövér asszony
