Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)
1936-07-26 / 171. szám
ellenzék HMH) 19 3 6. I u II u § 2 9. ;clenti szerinte az érvet. A cél, melyet el kell általa érni. S/cp szóval> - amig megy. IndividuaisLa? A kérdések tulcgy-s/erüsitesct Ignotus Pál hivatalból üldözi. I n va. yok e pillanatban u üldözött, mert egyszerűen írói feladatról jóhiszeműségről, a szellemi munka becsületéről teszek föl kérdéseket. »Alapvető kiindulásom teljesen individualista" — magyarázza cs elnéz csodálkozásom fölött- Az író politizál, természetes, nem teltet mást. Bírálja u társadalmi berendezkedést és megváltoztatni kívánja, — ha egyáltalán érdekli mindez! \m senki emberfia ezt, mint egyedüli becsületes irói feladatot rá nem kényiszcn lieti! Nem veszem rossz néven, ha irótárs.un a teknősbéka magánéletéről, avagy kedvenc ku- tvájárój ir verset, regényt vagy tanulmányt. Nem utasitom rendre, nem mondom, Hogy inkább nézze a munkanélküli milliókat. Irodalomkritikát sem ismerek mást, mint esztétikait! Am játszék mindenki kedve és tehetsége szerint. De ha már célt tűz ki és ..széles néprétegek“ mellé áll, akkor beszéljen félreérthetetlenül. Mondja ki, mi hiányzik a néprétegeknek! Nem szeretem, heveskedik Ignotus. — amikor irótársaim az emberiség sorsára borulnak, de nem szeretnek beszélni a valutakérdésről vagy a kormány magatartásáról, mer: az ,,ronda politika“. Ha megkérdik tőKik, mi baj az emberiséggel, akkor magyarosan hímzett vagy vallásos humanizmus, világ javító szándék, testvéri szavak virágzanak ki belőlük. De ha konkrétan tisztázni kell a kérdést, hogy: a kormány mellet: vagy ellen? Akkor hirtelen eszükbe jut, hogy ők költők és távol állnak a politikárólEladott szellemi munka — téves jóhiszeműség között nem ismerek különbséget, mondja az erélyes Ignotus. A jóhiszemű iró legfeljebb önmagát is becsapja! Nincs bátorsága szembenézni a magatartását irányitó érdekekkel. A nép ügyét szolgálja, humanista érzülettel, — konkrét politikai fogalmazás nélkül. Óvatosságának gyökerével nincs tisz- :ában. Nem tudja, hogy helyét félti, nem tudja, honnan fuj ama szél, mely viszi. Ez az a szociálishangu belletrisztika, amely nem egyéb a lelkiismeret megnyugtatásánál, — kibúvó a feladat elől végeredményben. Ez a szegényszagu irodalom kovásza s a műfaj, mely belőle kihajt, a szegények dicsérete. Ok azok, akik azt hiszik, hogy a rabtartás, osz- ráiyelnyomatás, kizsákmányolás mai módja ellen tiltakoznak, amikor a szegények életformáit dicsőítik s a gazdagok léhaságát ostorozzák. Együttérzés együttvállalás nélkül! Rokonszenvesebb előttem a nyíltan áruba bocsátott szellemi munka — tudatos ellenség becsületesebb a ,,jóhiszemű“ tévedőnél. Népiesség a nép ellen A népi irodalom művelői között is sok a jóhiszemű tévedő. Keserűen Írnak a nép állapotáról. Belesodródnak egy osztály mitoló- gizálásába. Am nem kell az elnyomó osztályt feltétlenül aljasnak és varangyklkünek i eltüntetni. És nem kivánja az elnyomottak érdeke, hogy akár egyedeit, akár típusukat mítosszal öntsék körül. Igen, mondja Ignotus, az irodalom adóssága a szociográfiai munka! Adatfelvétel, helzetnajzszerzés abban a szellemben, ahogy a Huszadik Század annakidején elkezdte. Ez a munka többet segít a magyar paraszt jövőjén, például, mint a különböző dicsőítés és kultusz. A paraszt ,,fö!dközelisége“ sajátos, vonzó lelki alkata, ,,a volgai lovas“ (Beöthy Zs.) — a „józan, reális paraszt“ — ez mind költészet. A felszabadítás útja nem ez. A szükségszerű változtatás okait, törvényeit kell felderíteni, tisz tázni és görcsös szigorúsággal definiálni minden eszményül vállalt .szót, félreérthetetlenül részletezni és a mindenkori hatalom uraival szemben személyi harc formájában is érvényesíteni minden programpontul elfogadott törekvést. Az írónak ez a feladata, nem tuldicsérés és részvétkekés! Mai humanizmus — uj humanizmus Tizennyolc éves koromban valamennyien restelkedve idézőjel között használtuk ezt a szót. Sok mindennek kelllett történnie, hogy a humanizmus szó elveszítse fellengős jellegét. De résen keli lennünk, mondja Ignotus- Ne engedjük, hogy szónokias és metafizikai kcdgomolyogba burkolják a fogalmakat. Általános szóhasználatban háromféle hajlandóságot nevezünk humanistának. Az Az uj közigazgatási törvény magyar fordítása (dr. Kiss íEndre ügyvéd fordításában) 50 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályában, Piaţa Unirii. Vidékiek 60 lej pénz, vagy postabélyeg beküldése ellenében bérmeutve kapják. egyik a humánus,, az emberséges érzület. Idegenkedés vérontástól, erőszaktól és kap. zsiságlól. Vonzódás a segítést igénylőkhöz. A másik: a történelmi hunuinizmuM u görögróniai műveltség, a renaisszaJicc-kor által újból értékre emelt eszmények őrzése. A harmadik a bölcseleti humanizmus. Ennek értelmében minden dolognak mértéke az ember. Elvben — minden ember joga — mindenhez. Gyakorlatban olyun rend, melyben egyik ember joga aránylag legkevésbé korlátozza a másikét. Igen ám, folytatja Ignotus, de ez a bölcseleti, ez a valódi humanizmus nem mindig engedheti meg magának ,a könyö- rüleiosség fényűzését. Néha bicskát, revolvert követel védelme. Tito más Mann Varázshegyében a humanista tudós is ezzel igazolja pisztoly párbaj át. A szellem távol áll a természeti. állapottól. De résen kell lennie, hogy akár u természet harceszközeivel is helyt állijon magáért. Nekünk, Íróknak, ha becsületesek vagyunk, vállalni kell a bicskás humanizmus igazát. Soha meg nem szűnő megvetéssel a kikényszeritett tények iránt. Thomas Mann itt u Szellemi együttműködés ülésein erről beszélt, más szavakkal. Harcos, militáns humanizmusnak nevezte... Humanizmus irói értelemben Ignotus ennek az általa vállalt humanizmusnak jegyében követeli az átértelmezett ,,szép szó“ kimondását. Ez polémikus magatartása, harca, a jelszavak ellen. Szerinte humanista az irodalom területén nem csatlakozik semmiféle népies, nemzeties fajtiszto- gató, vagy regionalista esztétikai terrorhoz. Nem érthet egyet azokkal sem, akik az értékek sorából száműzni <akarják az egyéniség csillogását a polgárosodottság szellemi megnyilvánulásait — a gondolat és kifejezés árnyaltságát. Védelmébe veszi az egyéniséget. De szerinte humanista nem fogadja el az álindividualizmust, mely a magántulajdon szabadságát többre becsüli a személy szabadságánál. Nem fogadhatja el az álkoLlektiviz- must sem, amely a tőiké megrendszabályozá- sának ürügyén a személyeket nyomja el. Nem tudok példát rá, mondja Ignotus, hogy u személyi szabadságok bárhol a társadalmi E 3 e p $ &« gy ktraíyh A párisi hotel portásnál nincs spleene- sebb ember a világon. Semmi a világon meg nem lepi, semmin nem csodálkozik. E sorok írója hallotta egyszer a Claridge portását, amint a vásári zajban, a minduntalan berregő telefonkészülékek közül felvett egy kagylót, három „oui“-t mondott be a telefonba, majd a kagylót visszatette a helyére s a világ legszenvtelenebb hangján szólt oda a társának: — Le Prince of Wales arrive... Ennyi volt az egész. Valahonnét, talán a párisi angol követségről közölték vele, hogy a herceg megérkezik s miután párisi tartózkodása alatt mindig a Claridge-ben lakott, semmi különösebb intézkedésre szükség nem volt, a bejelentés is mindössze arra volt jó nyilván, hogy a szokott appartementjét tartsák fenn neki. Ez még azokban az időkben volt, amikor a Dolly-testvérek dominálták a Place de L‘Opera villany újság jónak rohanó szövegét és Párisban konjunktúra volt. Ma már nyilván egy ki- sebbrangu ur érkezése is nagyobb emóciót váltana ki a párisi hotelportásokból. Vesztettek valamicskét a fölényükből, Párisban alig van idegenforgalom. Két évvel ezelőtt láttam egy esetet, amiből még kevesebb izgalmat árult eE a párisi hotelportás. Pedig ebben az esetben is egy királyfiról volt szó. A Rue de Rivoli egyik mellékutcájában taxi állott meg egy kis hotel előtt. A soffőr és a portás levették a kocsiról a bőröndöket, amelyeken svájci szálloda- címkék piroslottak, a taxiból egy ifjú pár lépett ki. Kitünően proporcionált alakú vékony, kis barna nő, arcán azzal a bizonyos latin-amerikai mély és szenvedélyes karakterisztikummal s eyy sápadt, kissé hajlott orrú, szökés fiatalember. A nő, tényleg, spanyol nyelven csacsogott valamit a fiatalembrnek, akinek alsó ajka a hires Habsburg ajakra emlékeztetőén duzzadt volt. Ott laktam a hotelben, megkérdeztem a portást, hogy ki volt az ifjú pár. Elém tette a bejelentőlapot. „Comte et comtesse Cavadonga“, — ezt a nevet irta az érdekesen csúnya, markáns arcú fiatalember kiegyenlítődés útjában állunk volna. Nem bízom embcrboldogirókban, akik mielőtt kenyerei adnának « szájakba, alőbb szájkosa- ruikac adnak rájuk... Mindebből következik, _ hogy az iró, aki követeléseiben a humanista elvek világps politikai megfogja! mozisáig nem jut cl — az ilhumanusiű. Viasr/fttférok c beszélgetés után kiindulásomhoz. Ignotus Pád irói portréja nem köny- nyü feladat. A rossz festő kibúvójához kdl fordulnom. Elnézést kérek, ha a kép nem hasonlít. Nehéz modeLl — sokat mozog. Leírás és hü emöerábrázolás egyébként i« kivételes képességek dolga- Elsősorban látni kell élesen. Ezért én most kölcsön kérek szemeket Hevesi Andrástól, Ignotus nőtársától, gyermekkori pajtásától. Hevesi hosz- szabb tanulmányából veszem át e sorokat: „Ignotus Pál tizenegy éves korában a népies nemzeti irodalom és politika apostola volt, ami kínosan rosszul állt neki. Húsz éves korában dekadens életmüvész, kiábrándult bölcs. Azóta kiküszöbölt minden igényt attitűdöt. Mindent, ami szeretne lenni; beérte azzal, ami a valóságban. Ignotus Pálnak sikerült a legnehezebb megoldás — megmaradt ebbe a világba való embernek-.. Legtöbben lusta kényelemmel tűrjük, hogy ránk süssék, hogy nincs igazunk. Legföljebb tévedtünk, mondjuk és vállatvonunk. Ignotus Pál számára létkérdés, hogy mindig igaza legyen. Ezzel tartozik saját embertípusának. A polémiában nem tudja, mi a fáradtság s egyszer, bizonyára vitatkozás közben éri utói a halál. Az ismeretek és emlékek polémikus módon rendeződnek agyában, szerinte Isten bizonyára azért teremtette hat nap alatt az eget és a földet, mert polemizálni akart a semmivel. Ignotus Pálnak sokan szemére vetik, hogy nem dolgozik eleget. Bár én bizom benne, hogy még sokat és nagyot fog alkotni, nem osztom nézetüket: megalkotta a legritkább és legérdekesebb emberek egyikét ebben az országban.“ Ezzel a kiegészítéssel adom át Ignotus hiányos portréját az olvasónak. A többiről gondoskodik majd ő maga, írásaival, alkotásával, melyet várunk tők. Szeghő Júlia. regénye... az eléje tett szállodai bejelentőlapra. Én tudtam, hogy Cavadonga gróf ki volt, a portás nem tudta. S mikor megmondtam neki, vállat vont ő is, különösebben nem érdekelte. Cavadonga gróf pár nappal azelőtt még királyi hercegként jelenthette volna be magát, mert Cavadonga gróf nem volt más, mint XIII. Alfonz spanyol király legidősebb fia, a hajdani spanyol trón várományosa, anyjának, a valamikor világszép Ena királynőnek legnagyobb gonddal nevelt, még a szél fúvósától is féltve őrzött kedvence. A fiatal trónörökös tán egy héttel azelőtt mondott le a rangjáról, hogy elvehesse feleségül a karjába csimpaszkodó szép amerikai lányt, egy kubai ültetvényes egyetlen gyermekét. A szülök, már mint a fiatalember szülei, — nagyon ellene voltak a házasságnak. Alfonz király és Ena királynő sok mindent láttak, tapasztaltak már akkor s érezték, hogy a fiuk házassága nem fog jóra vezetni. Hiába volt minden. A királyi apa zord tilalma, a királyné könyörgése, a szép kubai lány mosolya megbabonázta a tapasztalatlan fiatalembert s annak rendje és módja szerint „bekövetkezett“ minden különösebb etikett mellőzésével az esküvő, pap előtt, oltár előtt. * Alfonz király vigasztalhatatlan volt. Páris melletti gyönyörű kastélya előtt megkettőzték az őrséget, hogy a kiváncsi újságírók közel ne férkőzhessenek hozzá: hogy ne kelljen nyilatkoznia fia házasságáról. Ena királyné napokig sirt. Féltette a fiát, aki most az édesanya környezetéből más miliőbe, más nő kezébe került: a trónörökös ugyanis szörnyű betegségben szenvedett, árgus szemekkel s egy anya mérhetetlen fantáziájú és mérhetetlen szeretetü őrködésével kellett rá vigyázni, hogy baj ne érje. Ezt a betegséget úgy hívják, hogy haemophilia, vérzékenység. Királyi betegség, az orosz cár fia is ebben halt volna meg, szegény, ha a kommunisták meg nem ölik. Cavadonga gróf számára a legkisebb karcolás is végzetessé válhatott volna s a bájos kis kubai lány könnyes szemekkel ígérte men. már. mint Cavadonga grófné, bogig ivóban fog a férjére vigyázni, mint az édesanya a fiára. A haemophilia mindig az anyától öröklődik, de csak fingyennel, örökölheti. Egy a yombostühegy nagyságú te ben keresztül szivárog a vér megálló-: nélkül s nem lehet a vérzést elül lit am A sfXJiiyol királyi pár másodszülött fin is haemophiliában szenvedett s szörnyű volt a halála. Emlékezetes, két évvel ezelőtt llécs mellett összeütközött az autója egy motorkerékpárral. A fiatal herceg nem sérült meg, mégis szanatóriumba vitték, ahol alaposan megvizsgálták s az orvosok kijelentették, hogy semmi baja nincs. A herceg két nap múlva meghalt. A haemophilia titokban, egy láthatatlan seben keresztül ölte meg. Csak tragikusabbá tette a halálesetet, hogy az autót az összeütközés alkalmával a herceg húga, az egyik infánsnő vezette... ... Cavadonga grófné az ápoláson kívül — mást is ígért az urának... Azt, hogy szerényen fognak élni. Apanázst a fiatalok nem kaptak a gazdag, de ha- ragvó királytól. Ena királynő ugyan juttatott pénzt a fiataloknak, de az nem volt elég ahhoz a standardhoz, amelyet a fiatalasszony diktált. Párásból Dél- amerikába utazott az ifjupár, ahol természetesen ünnepelték a közülük származó asszonykát, büszkék voltak rá, hogy egy királyfi lett a férje. Ezt a fiatalasszony, ha elszámolási differenciákról volt szó közöttük, gyakran mondta is a férjének: — Ne felejtsd el, hogy királyi herceg vagy, rangunkhoz méltóan kell élnünk. A fiatalember tiltakozott: — Én lemondtam a rangomról. Mi most csak egyszerű grófok vagyunk, szerényen kell élnünk... Ez nem tetszett az asszonykának, akinek ambíciói voltak s az sem nagyon tetszett, hogy bekövetkezett az az eset, amelyre nézve oly szent igérefet tett az esküvő után: a férje egy szép napon ugyanis vérezni kezdett. Ez tavaly volt s emlékezetes, — a lapok hosszasan beszámoltak róla az egész világon, — hogy az orvosok milyen hősies erőfeszítéssel győzték le a haemophiliát, hány vérátömlesztést kapott a volt királyfi, hogyan hozták a szérumokat betegágyához repülőgépen Angliából... A betegség sokáig tartott s az asszonyka unatkozott. Bizony, járt társaságba akkor is, mialatt a férje beteg volt, — nagybeteg. Cavadonga gróf felépült, de az egészségéért egy illúzióval kellett fizetnie. A házasság szépségébe vetett illúziójával. Szemrehányások, veszekedések, napokig tartó haragok után a fiatal férj hotelbe költözött. És udvarolni kezdett egy gyönyörű modellnek, Marta Roca- for-nak. A barátok addig fáradoztak, mig a fiatal pár még egyszer összekerült egymással, de a békéből nem lett semmi. Cavadonga gróf Newyorkba utazott s ott első dolga volt, hogy válópert indítson a grófné ellen a Supreme Court- nál. a legfelsőbb bíróságnál. A New- york Times legfrissebb száma közöl néhány szenzációs részletet a válóperi keresetből, amelyben Cavadonga gróf keserűen panaszolja, hogy felesége nem hozzá, hanem a rangjához ment férjhez... A grófné, mikor meghallotta, hogy férje milyen lépésre határozta el magát, azonnal megindított egy kontra- válópört, mégpedig — házasságtörés címen s az amerikai lapok tele vannak o fenyegetéseivel, hogy majd ő ott lesz azon a tárgyaláson és mindent el fog mondani a grófról, — most már nem királyi hercegről! — Marta Rocafort-tal kapcsolatban. Sőt, amint a Newyork Times külön alcímmel írja, a kubai kisasszony a Vatikánig meg sem akar ál- iani, egyenesen a Szentatyának akarja bepanaszolni csapodár férjét. De ez még mind semmi. Marta Rocafort is pert indított. A grófné ellen rágalmazás címén, a grófné célzásaiért. Mert, — amint az újságíróknak kijelentette, — közötte és a gróf között csak ideális barátság van, semmi egyéb. * Alfonz király, az előrelátó apa olvi - sa a híreket az amerikai lapok árkns- oldalairól, a Páris melletti kastélyban. Szomorúan fordulhat oda a könnye - szemű, szép Ená-hoz, a királyi édesanyjához: » — Na, ugye, megmondtam... iűfcö
