Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)
1936-07-25 / 170. szám
wcnnvfiK '/* S6. Inti au Z*. Az elcserélt ember regénye Levelek 200 ira kölcsönrel!. — Viperaiajzaí. — Erősödnek a Brtincri~azonossá<> hívei. — Kétely az alacsony homlok körül (VII. közlemény.) M&Jf # 6 rts^Yz, RENDELNEK URODONAL-T amely mindég kitűnő eredményeket ad. A Tudományos Akadémián és az Orvosi Akadémián tudományos értekezések méltatták. A legmagasabb Egészségügyi Tanács ajánlása folytán a Tengerészeti Minisztérium is bevezette használatát. Más készítmények fölötti fölénye abban áll. hogy hatása tökéletes és sok oldalú : 1. Hugysav ellen, amelyet kikezd, felold és eltávolit 37-szeresen nagyobb erővel mint a Lithiné. 2. Bármilyen természetű mérgező anyag ellen, amelynek mérgező hatását megszünteti és amelyet kihajt a szervezetből. 3. Nagyon nagy vérnyomás megszüntető és fertőtlenítő hatása van, amellyel a májra, a ■% vesékre és az összes többi szervekre hat. 4. Szabályozza az erek vérnyomását és feszültségét, valamint az általános vérkeringést, 5. Regenerálja a szerves sejteket. Az URODONAL-t mindég eredményesen ajánlják : Reuma, migrén, kcszvény, ischias, ideggyulladás, vesekő, epekő, vesehomok, beteges kövérség, bőrbetegségek és ártritikjs zavarok eseteiben. , chatelaín készítmény í^j|| MEGBÍZHATÓ MÁRKA KAPHATÓ GYÓGYSZERTÁRAKBAN ES DROGÉRIÁKBAN sátrában a nyári nap heve elől a hűvös kertEmlékszik Miivos-ra? (A pokol egyik szörnyét hívják így.) \/ ismeretlen nőm tudta megmondani, hogy mi az a Minős, hol, miivon bolyon szerepeltetik os foglalkoztatják. Cerberosról som tudott egyebet mondani, mint hogy egy rossz szellem os mikor Oolonetti megk< időzte. hogy az isteni poéta micsoda filozófiai fogalmat akart szimbolizálni Beatrice személyével, a ,,professzor“ igy válaszolt: — Beatrice nem egyéb, mint maga a szerelem. ('Beatrice a teológiát szimbolizálja.) Dante Divina Commedia jónak ismerete az olasz ember kultúrájának legelemibb követelménye. Már az elemi iskolában is tanítják, a középiskolai oktatásban éveken át nagy óraszámban foglalkoznak vele. A leg- kulturálatlanabb embernek is ismernie kell valamennyire Dantét. hisz. Olaszországban élni lehetetlen anélkül, hogy valaki semmit se tudjon róla. Jobban kell ismerni Dantét j egy olasznak, mint Petőfit, Jókait és Kossuth Lajost együttvéve egy magyarnak. Az a körülmény, hogy az ismeretlen az előbbi kérdésekre oly ügyetlen és bizonytalan válaszokat adott, a Bruneri és Canella-ügyet egv hajszállal se mozdítja jobbra vagy balra, hisz az ismeretlennek mint iBrunerinek is kellett volna rendelkezni akkora olvasottsággal és Dante-ismercttel, melyekkel az előző kérdésekre kielégítő választ lehet adni. Lesújtó vélemény A Divina Commediáról lefolyt beszélgetés az orvosi diagnózist támaszthatja alá leginkább: valóban olyan emberről van szó, aki elvesztette az emlékezetét. Mikor Della Torre gróf elhagyta Colleg- not, igv kiáltott fel: — Azzal a reménnyel jöttem Rómából, hogy viszont fogom látni Canella profesz- szort és azzal a biztos tudattal utazom visz- sza, hogy nem találtam őt. Olyan embert láttam magam előtt, akiből hiányzanak azok a szellemi jellegzetességek, melyek a Canella tulajdonai voltak, pld. az élénkség. Ennek az embernek a műveltsége ijesztően hiányos és kezdetleges. Teljességgel a hebehurgya autodidakta benyomását teszi. „Mighetti'4 ■Március 22-én uj tanú érkezett Milánóból, Luigi Re, aki pénzelte iBrunerit azalatt az idő alatt, amig Mighetti névvel szerepelt. Luigi Re a milánói S. Francesca Romana helyettes plébánosa volt s „Mighetti“ a végső elkeseredés és nyomor napjaiban szorult a támogatására. Ő ajándékozta Brunerinek azokat a ruhadarabokat. melyekkel az ismeretlent a temetőben elfogták. A kórház raktárából elő is került az agyonfoltozott mellény és a kopott katonaköpe- nyeg s mielőtt a pap bement volna az ismeretlenhez, megtekintette a ruhadarabokat és felismerte bennük az ő ajándékát. Mialatt a káplán a ruhatárban volt elfoglalva, uj látogatót szembesítettek az ismeretlennel. Antonio Ricci milánói emberbarátot, aki Mighetti-nek ötven lira segélyt adott a keserves milánói napok alatt. Ricci azonnal felismerte az ismeretlenben egykori párt- fogoltját. Don Re következett. Mikor belépett a társalgóba és megpillantotta a titokzatos hőst, legnagyobb határozottsággal jelentette ki: — Ugyanaz a személy, akit Mighetti néven ismertem meg. Semmi kétség nem fér hozzá — majd hozzátette: — Ön éppen úgy ismer engem, ahogy én ismerem magát. A napilapokból olvasom az ön valódi és uj nevét. Szerettem volna, ha ön nem Canella professzor, hanem Mighetti. — Nem emlékszem — hangoztatta állhatatosan az ismeretlen. Don Re nem akarta elsietni a dolgot és szelíd hangon folytatta: — Itt vannak az ön ruhái és a köpenyeget is láttam, melyet az én édesanyám ajándékozott önnek két évvel ezelőtt. — Nekem? —- ámult el az ismeretlen. — Igen. Önnek. — Nem emlékszem. A segédplébános szelíd szavakkal próbálta megtörni az állhatatosságot: — Miért nem ismeri be? Ön a lelke mélyén jó ember. Mondja csak, hogy tehette azt, hogy egy család tagjának fogadtatta be magát, mint eltűnt családfő? — Mindenekelőtt hagyjuk a megjegyzéseket — kiáltott fel indulatosan a „profesz- szor“. — Ne próbálja még egyszer erre a pontra vinni a beszélgetést! — ön minden tiltakozása ellenére Mighet- tivel azonos — jegyezte meg a lelkipásztor. — Csináljanak, amit akarnak — válaszolta, nyersen az ismeretlen. Don Re akkor leveleket vett elő és az ismeretlen elé tartotta őket. Idenézzen. Itt vannak a levelek, melyeket két évvel ezelőtt irt hozzám. Ebben a levélben például — mutatott fel egy levelet köszönetét mond azért a hatszáz líráért, amelyet önhöz juttattam. Az ismeretlen anélkül, hogy odanézett volna, igy kiáltott fel: Tagadom, hogy én írtam volna. Ezek a dolgok nem tőlem származnak, rájuk se tudok nézni. — Kötelességem leleplezni önt — válaszolt Don Re. — ön belegázolt egy család becsületébe. Nem az ön kötelessége védelmezni a Canella-család becsületét, hanem az enyém! Viperafajzat! Mikor idáig ért a beszélgetés, Bruno királyi ügyész, Cornaglia vizsgálóbíró és Chidini j Camilla léptek be. Milly ismét megismételte i azokat a szavakat, melyeket előző vasárnap mondott: „Nem emlékszel rám Mario?“ „Láttam önt a mult vasárnap1* — válaszolta a kérdezett. „Úgy emlékszem, hogy akkor beszélgettünk“. — Nem emlékszel arra az időre, mikor együtt voltunk Milanóba? — Nem emlékszel azokra a napokra, mikor Don Re támogatására szorultunk? Semmi válasz. Luigi Re közbeszólt: — Mondja csak, miért folytatja ezt a komédiát? Semmi válasz. Don Re indulatosabban és határozottabban tette fel az előbbi kérdést. — Ezt a komédiái? — nézett körül az ismeretlen, mintha abban a pillanatban ébredt volna fel. — Nem komédia ez — folytatta fáradtan — hanem a legnagyobb tragédia. Nagyon kérem önöket, hagyjanak békét nekem. Don Re felemelkedett és igy szólt: — Jézus szavaival mondom: vedd fel a keresztedet és bűnhődj amiatt, amiért bűnhődnöd kell. Az ügyész felvétette vele a kabátot, mely- 1 yel letartóztatták. Mielőtt az ismeretlen felöltötte volna a szegényes ruhadarabot, az ügyész megkérdezte a káplánt, hogy ismeri-e? A káplán igy szólt: — Igen, ismerem. Ebbe a kabátba volt öltözve, mikor az asz>talunknál vendégül láttuk. Akkor még Mighettinek hívták. — Vendégül? Az ön asztaluknál? Csak nem akarja velem elhitetni, hogy jótékonyságot gyakorolt? Kérem, ne böszitse fel magát velem szemben! — kiáltott fel indulatosan az ismeretlen. Don Re kikelt a színéből. Idegesen és felháborodottan kiáltott fel: — Maga közönséges gonosztevő, irtózatos álszent. Az ismeretlen csodálkozva nézett rá: — Hogyan? Éppen egy paptól kell ezeket a sértéseket elszenvednem? Don Re végkép elvesztette türelmét. Az előbbinél is hangosabban kiáltott fel: — Én sem vagyok húsvéti bárány. Nekem is vér folyik az eremben. Végtére Jézus se tűrte megjegyzés nélkül, ha lehetetlenül aljas emberrel találta magát szemben, ö is elvesztette néha a türelmét és felkiáltott: „Viperafajzat!“ Uj tanuk A szembesítések folytatódtak, az ügyészségi jegyzőkönyv egyre jobban és jobban dagadt, az ismeretlen mellett és ellen egyre- másra bukkannak fel tanuk. A kihallgatások és szembesítések során egyre jobban kedveznek az események a Bruneri-azonosság híveinek. Már nemcsak az olasz sajtó, de a világ minden napilapja foglalkozik a terebélyesedő vizsgálattal. A közhangulat a sorozatosan halmozódó Bruneri-adatok napfényrekerü- lése miatt egyre jobban az ismeretlen személye ellen fordul. Csalót és szélhámost látnak benne, aki az elveszített emlékezetű ember szerepében az ügyének kedvező eseményekre nagy erőfeszítéssel igyekszik „visz- szaemlékezni“, de azoknál a bizonyítékoknál, melyek valódi arcát igyekszenek felfedni, állhatatosan, cinikusan és szemtelenül tagad. Nem emlékszik semmire. Az uj tanuk a Éa Pegna álnév alatt bujkáló Bruneriről rántják le a leplet. Irma Riso és férje jelennek meg, akik öt hónapon át látták vendégül Brunerit Genovában 1923- ban. Az ő személyükkel áll összefüggésben j a lapalapitás is. Éppen Irma Riso asszony I volt az, aki azt tanácsolta Brunerinek, hogy ; a La campagna della Superba címet adja ! alapítandó folyóiratának, i — Nem emlékszik? — kérdezte a szembe- í sitéskor az ismeretlentől. — Nem emlékszik ^ a hosszu megbeszélésekre, a lapalapitás kö- I rülményeire, mikor Umberto bátyám társabe menekültek és ott folytatták irodalmi megbeszéléseiket? — Nem állítom, hogy a nagyságos asszony nem mond igazat, — válaszolta az ismeretlen — de a legnagyobb erőfeszítés mellett sem emlékszem vissza semmire. Biztos abban, hogy én voltam? Nem téveszt össze 1 valakivel? Az asszony határozottan felismerte az ismeretlenben Brunerit, bár megjegyezte, hogy azóta, hogy utoljára látta, kissé megfogyott. — Na ugv-e! — jegyezte meg az ismeretlen. — Nekem azt mondják, hogy az utóbbi hónapokban öt kilói bíztam. Hol itt az igazság? Az asszony újra kérdezősködött: — Emlékszik arra az esetre La Pagne ur, mikor hirtelen verekedni kezdett s minket mindnyájunkat szétugrasztott? — Nem emlékszem — hangzott a megrögzött válasz. — Nem emlékszik, mily sokat foglalkozott az én kis unokámmal, akit annyira szeretett? — Nem emlékszem — kongott konokul a válasz. A temetőőr és a két rendőr szembesítése következeit. ,Mindhárman felismerték a temetőfosztogató rongyos embert, akit a hatóságoknak átadtak. Uj tanú következett. Canelláné unokanő- vére, akinél Bellunoban gyakran időzött az eltűnt professzor s aki sógorának egyik képét is magával hozta. Az uriasszony meglehetősen megdöbbent, mikor meglátta az ismeretlent abban a ruhában, melybe akarata ellenére öltöztették. NEWYORK. (Az Ellenzék távirata.) Gyilkossággal gyanúsítják az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb hegedű művészét, Mark Woolner-t. Mark Woollier, aki német születésű, Párisban a világhírű Jaques Thibaud mester növendéke volt és néhány héttel ezelőtt aratta utolsó nagy sikerét newyorki hangversenyével. Tegnap éppen útban volt a newyorki rádió stúdiója felé, amelynek műsorán szerepelt, amikor detektívek letartóztatták. Mark Woolner a napokban Ashville városában járt és most azzal gyanúsítják, hogy ő gyilkolta meg Helen Clevenger 19 éves diák- leányt, akit ashvillei szállodájában holtan találtak meg. Amikor a gyilkosságot fölfedezték, jelentkezett a szállodával szemben levő egyik bolt tulajdonosa és elmondta, hogy abban az időben, amikor a gyilkosság történhetett, feldúlt állapotban levő férfit látott távozni a szállodából. De hamar összeszedte magát és kérdéseket adott fel: — Láttál-e engem valaha? Emlékszel-e, mikor a Cordevole folyóban fürödtél nyáron? Szeretsz engem? Hogy hívják Ida nővérét? — Nem tudom, nem tudom — hangzottak a válaszok. — Nem emlékszel, hogy hívták az én anyámat? — Peppina — válaszolta az ismeretlen. Az igazi neve Bettina volt. Az asszonyt meglepte a konszonáns hangzók azonossága, mellyel édesanyja nevére visszaemlékezett az ismeretlen, de teljesen nem győzte meg ez a felfedezés. Annál kevésbé, mert a külső után is kételyei voltak arra nézve, hogy Canella professzorral áll szemben. — Az ember, aki előttem állott — jelentette ki később — jóval alacsonyabb hom- loku, mint Canella volt. Félek, hogy inkább bajt, mint hasznot okoztam azzal, hogy idejöttem. Nagyon szeretném, ha ö lenne és nagyon sajnálom, hogy nincs magasabb homloka. Az alacsony homlok volt az, amely a legtöbb Canella-barátban feltámasztotta a kételkedést. Az eltűnt professzor családja azon az állásponton volt, hogy ilyen részletmegfigyelés nem képezheti alapját az összehasonlításnak. Az egész embert kell szemügyre venni, hisz tiz éves távolságból kell összeállítani az ismét felbukkant figurát s ilyen távolságból a legjobb arcmemóriával rendelkező egyén se lehet biztos abban, hogy a részletekre vonatkozólag csalhatatlan ítéletet mondhat. Kováts József. — Hogy ki volt, azt nem tudom meg- I mondani, -—- vallotta a kereskedő, — l de annyi bizonyos, valami híres művész, akinek már sokszor láttam a fényképét a lapokban. A kereskedő elé tettek egy rendőrségi fényképkönyvet, amelyben benne van minden Amerikában élő művészember képmása. Amikor Woolner fényképe került sorra, a tanú nyomban rámutatott és a leghatározottabban kijelentette: — ő volt az! Woolner határozottan tagadja, hogy bármi köze is van a gyilkossághoz. Helyzetét megkönnyíti, hogy jelentkezett menyasszonya, Mildred Ward és elmondta, hogy a hegedűművész olyan vonattal érkezett vissza Newyorkba, amelyre Ashvilleben csak jóval a gyilkosság megtörténte előtt szállhatott fel. A rendőrség azonban nem tartja kizártnak, hogy a menyasszony csak a hegedűművész életet akarja megmentem ezzel az állítással. Gyilkossággal gyanúsítják a leghíresebb amerikai hegedűművészt
