Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)
1936-07-19 / 165. szám
19 36. jitllus 19. roMWWB8IIWI HARSÁNYI ZSOLT: Mindent indunk egymásról cÉz a ■l"lâ ózánrtciCan ki - bé'cődel éi tcu-ud- fnúnut zcX macfáőa. T apadóképesség és finomság — ezek a fő tulajdonságok, amelyeket egy jó minőségű púdertől kérnek és ezeket a tulajdonságokat úgy kell elérni, hogy ne használjanak a bőrre ártalmas anyagokat. Hogy valóban jó pudert kreáljon, Lady egyik formulát a másik után próbálta ki és mindenféle alkatrésszel kísérletezett. Végül is csodás pudert kaptunk - a Jazz pudert-amely modern csomagolásban kerül piacra, mert olyan pucér, amely a modern kozmetika legmagasabb fokát jelenti. A gyárosok tudják, hogy egy pudert legjobban r nők ítélhetnek meg. Epen ezért, hölgyeim, kérjük, tegyenek egy próbát a jazz púderrel, meg vagyunk győződve, hogy csak dicséretet hallunk. PU D ER /. Négyen elhelyezkedtek a kártyaasztalnál. Egyik a négy közül kezébe vette a piros csomagot és végigdobta az asztalon. Kiki húzott egy lapot. —I így, ahogy ülünk, — szólt az egyik és a kék csomagból osztani kezdett. — Ki ismerte a két Czakó-nővért? — kérdezte a másik. — Különös véletlen, hogy egy napon haltak meg. — Ö én jól ismertem őket, — szólt a harmadik, — soha ennyire különböző testvérpárt nem ismertem. Amilyen viharos volt a Mária élete, tele őrültséggel, szerelemmel, válással, tombolással, olyan sima és nyugalmas volt a Márta élete. Mária számtalan férfit szeretett, Márta csak egyet egész életében. De mit magyarázzak, hiszen ezek közismert dolgok. Mindent tudunk egymásról. A negyedik akart valamit mondani. De a következő pillanatban meggondolta magát. Vállat vont és a kártyájába nézett. II. Márta egy évvel volt idősebb testvér- húgánál. Kilenc éves korában az egész család sokat mulatott rajta, annyira szerette a körorvost a kislány. Ha jött a pohos, nagytestű, mindig lihegő ember, Mária azonnal ott volt mellette, pillanatonként fülig pirult, minden módon hozzáért, sőt a nyakába csimpaszkodott. Olykor betegnek hazudta magát, hogy az orvost el kelljen hivatni. Tizenkét éves korában az anyja egyszer ezt mesélte: — Képzeljétek, ez a Márta gyerek lop. A párnája alatt megtaláltam a kocsis fiának a keszkenőjét. Rettenetes piszkos keszkenő volt, utáltam a kezembe venni. Hallottatok ilyet? Alaposan összeszidtam, a keszkenőt visszaadtam a kocsisgyereknek. Erre ma megint megtaláltam a párnája alatt ugyanazt az undok keszkenőt. Még egyszer ellopta tőle. Ne nevessetek, ez komoly dolog. Hogyan szabad egy gyereknek lopni? Tizennégy éves korában, már a zárdában, Márta volt a mintanövendék. Mindennap meggyónt. A gyóntató, aki elragadónak találta a lelkes és odaadó ártatlanságot, gyónás után jóságosán rá szokta tenni a kezét a kislány fejére, úgy áldotta meg. A kislány belereszketett az áldás tiszta örömébe. Tizenhat éves korában titkon levelezett a nyolcadik gimnázista Csomor-fiu- val, a Huszthy kadét egy elejtett cigarettáját őrizte külön e célra összeöltött selyemtokban és az uszodában szándékosan rosszul csinálta a tempót, hogy az úszómester tovább foglalkozzék vele. Szerelmes volt egyszerre mind a háromba. Tizennyolc éves korában feleségül ment Mártonfághoz, a föerdészhez. b elköltöztek az uradalom egy havasi vadászházába, onnan csak nyaralni utaztak el. A házasság gyermektelen maradt. Márta több, mint harminc évet élt ebben a házasságban. Embert alig látott harminc éven keresztül. Húsz éves korában látott egy Psylan- der-filmet egy bécsi moziban, mikor Salzburgba utazott az urával. A következő esztendőben a vadászház Psylan- der-muzeummá változott. Kétszáz különböző Psiglander-kép lepte el a lakást. Márta sokat ült mozdulatlanul az ablaknál. Kibámult az erdőbe és mikor az ura hazajött, kelletlenül fordította oldalt az arcát, hogy a csók ne az ajkát érje. Később egyszer a herceg, az uradolom birtokosa, egy éjszakát töltött a vadásziakban. Mentával összesen három mondatot váltott, mert étkezés után azonnal aludni ment, reggel pedig már három órakor befogatott. Mártonfáy vele ment az erdőre és nem tudta, hogy mikor a kocsi elindul, Márta ott térdel a hálószoba ablakában, fejét a párkányra támasztja, görcsös újaival ronggyá markolja a függönyt és két válla rázkódik a zokogástól. Aztán egyszer nagyobb vadásztársaság jött, köztük egy belga gróf. Márta döcögve és szégyenkezve törte vele a francia nyelvet. Mikor a társaság elment, naphosszat álomkórosan jött-ment, aztán Pestről flamand nyelvtant hozatott. Három hónapig flamand nyelven tanult magányában, minden cél és értelem nélkül. Aztán Velencében nyaralván megpillantott egy szakállas, orosz külsejű férfit, aki a Flórián-kávéházban a szomszéd asztalnál f agy lalt o zott. Összesen két percig látta. És két évig a reggeli kávé helyett teához szoktatta magát, meghozatta Dosztojevszkij és Csehov minden kapható könyvét. Orosz dalokat is hozatott és azokat szerette késő este zongorázni. Koránfekvő férje kikelt ez ellen. Többször összevesztek, már válni is akartak, de végül összetörödtek megint. Voltak titkos órái, mikor behunyta a szemét és Csáziknak, a medveerejü paraszt vadőrnek, torzonborz arcát rajzolta maga elé. Hónapokon át vadul szerelmes volt Byron egy arcképébe. A képet keblén hordta és gépies mozdulattal olykor erősen a bőréhez szorította. Ebben az időszakban sirógörcsöt kapott, ha a férje, az erdőre indulóban, bucsu- záskor meg akarta ölelni. Aztán öt éven keresztül nem volt hajlandó másutt nyaralni, mint a Tátrában. Ott öt éven keresztül élt egy tüdőbeteg fiatalember, akivel sohasem ismerkedett meg. A fiatalember meghalt. Márta még két évig ment a Tátrába és az idegen sírját mindennap meglátogatta. Férjének azt mondta, onnan legszebb a kilátás. Negyvennégy éves korában megint el akart válni. Abbáziában megismerkedett egy fiatal szállóigazgatóval, aki olykor elment velük halászni. Majd három hónap múlva irt egy képeslapot. Pokoli hetek következtek, éjszakákon keresztül vitatkoztak, vívódtak férjével együtt. De aztán megint csak együtt maradtak. Ötven éves korában halt meg. Halálos ágyán, férje kezét fogva, ezt suttogta a láztól rekedt hangon: — Soha más férfi életemben még csak meg sem csókolt. Hl. Mária későn fejlődő, kamaszos külsejű leány volt, feltűnően nagy keze-lába majdnem nevetségessé tette. Nagyon szeretett úszni, lovagolni és kerékpározni. Kora reggeltől késő estig hajszolta magát, neveletlen volt. hangos, fiús, folyton vigyorgó. Öt nem küldték zárdába, mert mikor nővérével öt is be akarták adni, rettenetes botrányt csapott, véresre harapta apja kezét, úgy dulakodott vele. A szülök belenyugodtak, hogy Mária otthon maradt és nem tanul. Majd csak férjhez megy. Már huszonegy éves volt, mikor az ármentesitö társulat egy mérnöke jelent meg a háznál hivatalos ügyben. Zorecz- kynek hívták. Néni volt valami különösebb külsejű ember. De Mária úgy érezte, mikor meglátta, mintha a villám sújtott volna belé. Nem látott, nem hallott, csak ezt az embert nézte. A mérnök foglalkozni kezdett vele, ö csak ült. értelmetlen válaszokat hebegve, sugárzó tekintettel, mint akit elvarázsoltak. Két napig maradt csak a mérnök. A második nap alkonyatán a filagória mellett sétálva megálltak. A mérnök megérintette Mária kezét s a leány nem vonta el. Behunyta a szemét. A következő pillanatban Zoreczky megcsókolta. Ö azt hitte, hogy szörnyet hal a boldogságtól. A férfi a csók után elszaladt. Ő ott maradt állva, behunyt szemmel az orgona- bokrok alatt. Ott állott még három óra múlva is mozdulatlanul, mint egy eszelős leány, vagy egy látomást látó szentnek a szobra. Ettől fogva azt várta, hogy Zoreczky ODA ÉS VISSZA Irta: SZOMORY DEZSŐ Hol viain végül az a gyönyörű határ, ahol d vagyok választva önmagámtól, az a virágos itaj es tündén kert hódító mályváival, amelyekre az aethylclorid langyos esője hull? Utoljára egy hiangot hallok, igen erényesen az arcom .fölött: — Gondoljon Parisra! Gondoljon Iván. fira! Múngyárt megértem, hogy ezt a kettős felszólítást A párisi regeny című munkáim ismerete sugallja. Hebenyi főorvos urnák, ami meglehetős hizeőjgo, meg ebben a szituációban is. Az is nyilvánvaló, hogy tulajdon írásaimba kivan dönteni, mint számomra öröm- teljes. dolgokba s ezekkel fokozni, testvériesen, azt az aethylclorid permetezést, mely minti a harmat száll reám. De milyen messze vagyok már Paristól, a regényemtől, Ivánétól, te jó Isten! Azonfelül ebben a sorsdöntő percben, ha már arról van szó, mire gondoljak magam szeretnék választani Magam egy várost s maigam egy színészt, talán inkább Mounet-Suddy-t, mint szegény hajdani Ivanfit. A meglepő az, hogy mégis szótfoga- dok. Miért van ez? Nyilván amiért azt hiszem, hogy a műtét sikeréhez tartozik, hogy Párásra s Ivánfina gondoljak. Ilyen szomorú gyönge lény az ember. Ilyen, minden kis ostoba lehetőségben reménykedő! * Holott, dicséretemre legyen mondva, még , szerettem vdina szólam. Még .szerettem vol- ! na menteni magam és igazolni .abban az ékesszólló modorban s azokkal a kiválasztot- I tan .szép szavakkal, melyek fölött Cicero, mint szónok és konzul, egész éjjelieket vir- nasztott át, hogy megimüvelje zengésüket és kidolgozza bennük, százféle elemzéssel és pe- dantériávoll a legmélyebb értelmeket. Igaz, abban az ősi korban, Cicero idején, még nem ismertek bizonyos műtéteket. Az ember, egészség dolgában, szolidabban volt megalkotva. A fontos az volt, 'ahogy beszélt. Az ékesszólás, mint az ember legfőbb tehetsége s legmagasabb inkarnációja mindennél fontosabb volt Rámában, mert egytma|g|a volt a hatalom, a jog s a jogi dolgokban minden biztosíték, egymaga a nagy nyilvánosság, a betű, a nyomda, a sajtó, a szabadság! Erkölcsi tekintélye és természetes unalma az emberek százezrei fölöttit, soha egy pillanatra sem tört meg s nem engedett erejéből s mindent legyőzött miaga körül. Minden politika:. es szociális kérdést, de sőt minden lelki kérdést is, a legsulyosabbat is, megoldott szavakkal s a szavak zeng'ésév.el. Oh Istenem, ha szabad kérdenem, hol vagyok én ettől a klasszicitástól, minden ékesszólási vágyaimtól, ezekkel .az aethylcloridos párákkal az orromban! Gondolj Leonardo dia Vincire! ezt szeretném mondaná', nem többéi, csak ezt! Gondolj a Giocanda ajkára azzal a rejtélyes mosolyával, talán mqg, ezt is szeretném mondani, nem is tudom már mit szerelnék mondani, de minden, amit szeretnék, amiért' élnék vagy meghalnék, — egy utolsó, hangtalan szóvá fonnyad valahol olyan mélyen bennem, hogy már nem is ér az .ajkamig... Már alszom. Hogyan? Miért? Ezt soha nem fogom megtudni. Ha vájjon ez Parisért van és Ivánfiért, vagy mindazért, amit el nem mondhattam s .amire már nem gondolhattam többé ebben az utolsó pállaniatban... * Ettől fogva valami emberfölötti csoda és művészet volnia, valami napkeleti bűvészét volna, ha követni tudnám magamat. Ezt még Goethe se tudta volna ebben a rettenetes transzpozicióban, amelyben az ember, legnagyobb költő létére is, úgyszólván meg van fosztva önmagáitól s nincs 'többe se egy érzése, se egy gondolata, egyetlenegy rongy kis emléke se, a maga régi világából. On se lasse de tout, exepté de com,prendre, mondja a legkiválóbb francia, bölcs, — hát sajnos ez sem igaz, ez is az emberi szellem illúzióinak lomtárába tartozik. Sok mindenről lemond az ember, — inkább lemond sem hogy megértse, sok mindenről? Mindenesetre ţ .többről1, minit amit megért, egész külön vilá- I goikról,, amelyekbe elmerüli, százféle titkok- I ról és rejtélyekről, .amelyekbe bele van te- , merve elveszett leikével s egy olyan testtel j egy olyan álomban, mely odahajoltja Isten ] elé, minit, egy . kavicsot' az óceánba! Az egész j élet és minden ösztön, ami vele jár, úgy bele van törve az ilyen álomba» jobban mondva úgy szét van tépve apró darabok- I ra és elhintve a végtelenségbe, hogy ezt az í ember, noha önmagáról van szó, soha meg j nem értheti. Semmiféle érv és magyarázat, I nem világítja meg eziti az éjszakát. Semmiféle \ hang nem szól hozzá, a Wagner egész ze- I nekarát is beleértve. Máig,a Shakespeare nem ! bir vele az összes királydrámák, összes tlrá- í dáival. Olt van a kés, micsoda kés! a sok I olló, micsoda ollók! a sok tii és szonda a ’ sebésztanár kezében — s ez mind meg se kottyan az Ilyen álomnak! Ott van a halál, ! I tirni les rá, a testvére! Ez is mindegy neki. Miicsoda alvás ez? micsoda álom? Minden mindegy neki ezen az égvilágon. * Szóval itt nem lehet se kutatni, se keresni, semmiféle fantáziával. Itt legföllebb egy-egy asszisztáló orvos vagy barát számolhat be az embernek utólag, hogyan viselte magát a műtét alatt, hogyan állta a harcot, .micsoda stílusban s micsoda maga - tartással, micsoda hangokkal, sóhajokkal és reakciókkal .azok alatt a sürü lepedők alatt, melyek rejtélyes álmát elborították a maguk érzékiden sterilitásával egy ideiglenes örökkévalóságban. De ahány tanúbizonyság, ahány utólagos elbeszélés, annyi ellentmondás, annyi különböző impresszió, az ember érzi, ez mind nem igy volt, nem is igy lehetett, az ember érzi a maga illetékességével, a maga autenticitásával, a mások hamis riportját. Valahogy érzi az ember azt az ismeretlen valóságot, amelyet senki sem láthatott s nem tudhatott meg. Az ember érzi, hogy mindenki körülölte s ő maga is, kiterítve az asszisztálok között, egy-egy olyan más világban s olyan más atmoszférában lebegett vakon, hogy ezek, mint ténybeli elemek, solia, össze nem érhetnek egy pozitiv egységben és harmóniában. Az ember érzi, hogy biztosan úgy volt, ahogy azt senki sem tudhatja. Ahogy az ember miaga sem álmodta. Csak az bizonyos, hogy a leplek alatt a műtőasztalon, számomra ez valami ki Whetetlen nagy magányosság leheteti. * No de olyan fontos ez, kérem? Szűk' ges-e igy elmerülni ebbe a sebészi liraiVgh- azzal az elemzéssel és búvárkodással, : -v csak az iró becsvágya és hiúsága e.g,y meg tejthetatlen álom s egy megoldhatat! m misztikum fJótt. Számit az ma már aa *n»
