Ellenzék, 1936. július (57. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-19 / 165. szám

F WtBNIÉK 103 0. Iu li in 19. írni fog itrki. /)« <rr nem irt. Két évig i'urtn. Közben ketten is megkérték u kezet, ö hevesen tiltakozott. Ha száléi megkérdezték mi <i manóra oár még, raliat vonta és semmit nem felelt Két ev múlva megtudta, hogy a mérnök ott­hagyta az ármentesitést és állást indiait egy szentesi gőz malomnál. Egy félév múl­va aj kerö jelentkezett: egg szentesi közép­iskolai taniír, özvegy ember, három gye­rekkel. Szülei ámulatáru ennek azonnal igent mondott. Szentesen több ízben látta a: utcán Zo- reczkyt, de az nem köszönt neki, nem ismerte meg. Beletelt egy esztendőbe, miig társadalmilag összekerültek. Már Zoreezky is házas volt ekkor. Mária összebarátkozott a mérnök feleségével. Mimién áldott nap találkoztak. Zorecz- kyt sokk(d kevesebbet látta, az nem volt otthonillö ember, sőt sok kikapós ka­landjáról beszélt a pletyka. így teltek az évek. Máriának két fia született, lékkor a mérnök szabadalmaz­tatott valami találmányt és felköltözött Pestre. Mária nem búcsúzhatott tőle, mert Zoreezkyné ráunt a barátságára és összeveszett vele. ő kétszer is pró­bált kibékülni, Zoreezkyné visszautasí­totta és a: utcán elfordult. Ebben az időszakban utaztak el a mérnökék. Mária várt nehány hónapig s akkor lassan elkezdte előkészíteni férje áthe­lyezését. Mindenekelőtt férjét győzte meg. hogy a fiuk miatt sokkal jobb lesz Budapesten. Aztán elkezdte az összeköt­tetéseket ápolni. Levelezett, talpalt, ro­konokat kutatott. Két esztendei szívós és kemény munka után Sötért, a tanárt, felhelyezték Budapestre. Itt felkereste Zoreczkyékat. Az asz- szony immel-ámmál fogadta, de azért hajlandó volt kibékülni. Megint nap­nap után találkoztak. De csak az asz- szonyok. Zoreezky maga a felesége ba­rátnőjének tekintette Máriát, igen kö­zömbösen kezelte. És itt is folyton nők után járkált. Addig, mig megismerke­dett egy kereskedelmi minisztériumi gépirónöoel. Abba úgy beleszeretett, hogy elköltözött a feleségétől. Zoreczkyék elváltak, a mérnök elvet­te a gépirónőt. Az elvált Zoreezkyné most görcsösen kapaszkodott a Mária barátságába, de ö ridegen és kegyetle­nül szakított vele. Módját ejtette, hogy megismerkedjék a mérnök uj feleségé­vel. Azzal is összebarátkozott, ő lett a Zoreezky második házasságából szüle­tett gyermekének keresztanyja. Ekkor az történt, hogy a mérnök ló­versenyezni kezdett és komoly összeget sikkasztott annál a parkettgyárnál, ahol most állása volt. A vezérigazgató negy­vennyolc óra haladékot adott a kár megtérülésére. De a mérnök nem tudott pénzt keríteni, Mária futólag ismerte ezt a vezérigazgatót. Nem szólt senkinek semmit, elment a vezérigazgatóhoz kö­nyörögni. Az egy darabig kérette ma­gát, aztán vakmerőén ár cd szabott: ad bér éftecéfoeai, bogy legíootosabb dolgai, szín­re a tudtán fcüwil1 mennek végbe? Az egész élet számki-e valamit azzal a jelképes drá- meíságával, mely időközi apró álmokba szo­rítja azt az egész nagy áimot, ami az ember élooe? Padi VaAcry nagyon éríiené ezt s ha nem volma olyan ekmotc és fáradt a szim- boÜkákban, nyilván meg is ínná ezt az egy órai örökkévalóságot egy általános múlandó­ságban... » Aztán, végül, nem remeik dolog, nem tud­ni semmit és sokáig csak aludni? Mi éri fel egy ily esi álom költészetével? Csak éppen az a prózai valóság, amelyre végül ráeszmél az ember és ösztönösen 'meginti az (lesz, aki volt... Megmentették az életét! Oh Istenem, hogy tud ennek örülni! Az első dolga az volna, hogy nagyon alázatosan és nagyon könnyes szemmel, megcsókolná a prof esz- szór kezét... A professzor nyakába borulna! Szinte szégyen, hogy tud örülni az ember az életiének, ami visszatér belé. Hát csakugyan nem lehet itt kutatni, ilyen fölületes eszközökkel' az olyan (Lelki tüneményt, az olyan transztfigurációt két olyan horizont között, ami egyrészt az em­ber akna, másrészt az emberi lét valósága, amellett, hogy mind a kettő ugyanaz. Az ember zavarba jön, ha arról van szó, hogy azok között válasszon, 'akik évezredek so­rán gyönyörrel áldozták fed az életüket egy ködös hitért; és gondolatért, vagy akik nem adták oda semmi pénzért? Melyik a na­gyobb, melyik a szebb? Nyilván az .a har­madik, aki e kettő közül megmentette az egyiket. akár három hórurpi haladékot is, de azért a Marin szerelme kell neki. Mária habozás nélkül belement az alkuba. Ilürom hónapig tűrte a kényszerű szerelmet. Ekkor Zoreezky eltűnt. Nem szólt sem második feleségének, sem Má­riának: kiszökött Amerikába. Ugyanek­kor Maria fiai torokgyíkot kaptak, meg­halt mirul a kettő. Ugyanekkor Zorecz- kyné megmérgezte magát. Az ö kisfia egészséges volt és itt maradt árván. Mária magahoz vette a Zoreezky gye­rekét. Sötér ez ellen kézzel-lábbal tilta­kozott. Neki magának megvolt a maga két gyereke, elég volt azokra keresni. Mária ragaszkodott a mérnök kisfiához. Ezen végérvényesen össze is veszett fér­jével. Sötér kiutasította a házból. El­váltak. 0 kenyér után nézett. Hetekig talpalt állas után, nem kapott. Végül a vezér- igazgató, végkielégítés gyanánt, besze­rezte táncosnőnek egy éjszakai lokiiÜKL Nem volt mit válogatnia, elfogadta. Be­tanult egy táncot. Begyeiig pezsgőzött azokban a páholyokban, ahová pincé­rek utján meghívták. Aztán hazament és ellátta a mérnök kisfiát. Régi isme­rősei nem köszöntek neki, hiszen elzül- lött. És valójában el is züllött, nem na­gyon válogatta, hogy kivel áll szóba. A kisfiú középiskolába került, 5 pe­dig a: évek haladtával kikopott a tán­cosnők sorából. Ruhatárosáé lett ugyan­abban a lokálban. Már túl volt a negy- veru'n, a kisfiú pedig nőttön-nőtt. A ru­határ bérlője, a fél szemű Mellinger, megkérte a kezét. Hatvan éves volt, de jó ember s a kisfiút megszerette. Mária hozzáment feleségül. A mérnökről, aki nyomtalanul eltűnt Newyorkban, mind­eddig nem tudott semmit. Ékkor Zoreezky egyszerre felbukkant Budapesten. Sikkasztási ügye elévült s ö, ha nem éppen dúsgazdagon is, de elég jómóduan visszatért hazájába. Fia mmsewtxaammmmmmmmmrmmwimmamm után kezdett kutidni és hamarosan rá talált. Megtalálta a hajdani Sölérnénél, akit most Mellingernének hívlak. ,4 gyereket oda kelleti adni az apá­nak Odakint a mérnök harmadszor is megnősült. Amerikai lányt vett el, aki­vel Mária néni barátkozhatott. Egyrészt mert az nem tudott csak angolul, más­részt, mert lenézte a ruhatárosnét. Még abba sem akart belegyezni, hoyy Má­ria hetenként láthassa a gyereket. De véi/iil bele kellett egyeznie, mert a gye­rek folyton Mária után sirt. Zoreezky a Rákóczi-uton vett magá­nak hatszobás lakást. Ugyanazon a fo­lyosón üres lett egy hó romszobás. Má­ria ezt mindenáron ki akarta venni. Mellinger azonban semmiesetre sem volt hajlandó elköltözni a Nagymező-utcá­ból. Ezen annyit veszekedtek, hoyy el- hidegültek. Végül elhatározták, hogy külön fognak költözni. Mária a mérnö­kék mellett vett albérleti szobát. Havi nyolcvan pengőt kapott a ruhatárostól. De csak néhány hónapig. Akkor az ame­rikai asszony belátta, hogy a merőben szokatlan magyar viszonyok közepette ő nem tudja vezetni a házat. Odavették Máriát házvezetőnőnek. Boldoyan köl­tözött be az egyik cselédszobába. Ott is halt meg. Betegsége alatt egy- szer-kétszer a mérnök is benézett hozzá, hogy rossz e mb re ne k ne tűnjék fel. Egy ilyen alkalommal féllréfásan megkér­dezte Máriától, hogy hány udvarlója volt életében. — Nem tudom, — felelt Mária, — talán száz is. Csak azé nem lettem soha, akié egész életemben voltam. IV. A negyedik bridge-játékos aki legjob­ban ismerte a két nővér történetét, ezt akarta volna mondani: — Mennyire tévedsz. Márta füvel-fá- val megcsalta az urát, Mária egész éle­tében csak egg embert szeretett. ■■■■■■■ PARIS, (julius hó.) A párisi városi ta­nács a katonai légvédelmi szervezetekkel egyetértőén elhatározta a párisi katakombák megnyitását. Ebben a földalatti világváros­ban nagyszabású átalakításokat tervez., ezer és ezer tonna számra fogy megint a cement és vasbeton pillérek fogják tartam a meny- nyezeteket. Párás népe őzt ásítva lesz m n- den légitámadás ellen s az egész földfcleiti világ bárostól, szállodástól és kávéházastól együtt bőven el fog férni a kazamata-met­ropolisban. A párisi katakombák, ezek a minden kép­zeletet meghaladó méretű földalatti barlang- járatok a város majdnem felerészét aláak­názzák a Boulevard St. Midiéitől kezdve St. Genmainig s valamikor a város kőbányái vol­tak. Innét ástak ki minden követ, melyek­ből a középkori és újkori Paris felépült. A Pantheon éppen úgy, mint a Luxemburg- Palais, a lakóházak, mint akár a Notre- Dame. A kőbányák dúsan ontották az anya­got, mígnem városbiztonsági okokból a bá­nyaművelést abba kellett hagyni. A barlang- mennyezeteket olyan vékony kőpáncél vá­lasztotta el a felszíntől, hogy számítani lehe­tett rá, hogy egy napion egész Páris palo­tástól és Boulevardostól be fog omlani a bá­nyád regekbe. Ez a tanácsintézkedés jó két­száz évvel ezelőtt (történt s azóta a kata­kombák elhagyatva állának, hogy most már, ... majd a jövőben, valamikor, talán, bené­pesüljenek a menekülők százezreivel. Ezidőszerint még csak iaz a bökkenő, hogy a katakombák ma sem népedének s egy­általában nem üresek, mert tale vannak ha­lottakkal. Hatmillió halott... A régi Parisnak az volt a temetkezési szo­kása, hogy ez elhunytakat a templomkert ék­ben helyezték örök nyugalomra. Tizennégy ilyen templomikért volt, köztük legnagyobb a Cimetiére des Innocents, amelyiket már ii86-ban régi temetőnek nevezitek az egy­korú krónikák. Párásban sok ember hait meg. A középkor végén ez a szám elérte az évi húszezer elköltözöttel, ez a XVIII, szá­zad közepe felé felemelkedett negyven-öt­venezerre. A templom kertet össze-vissza turkálták a sirásók s emeletesen temettek egymás fölé. A Cimetiére des Innocents utolsó sírásója Francois Poutrand harminc­éves működése alatt egymaga kilencvenezer párisit temetett el, ebben a templomkertben szerény szamitás szerint egymillió hallott t pihent s a temető szintje n^jy méterrel ma­1 gasabb volt a környező utcák színvonalánál. 1785-ben, négy évvel a nagy forradalom kitörése dóit a hdyzet már annyira tűrhe­tetlenné vált, hogy XVI. Lajos városi ma­gisztrátusa elhatározta a templomkertek ezeréves csont vázgyüjtjemény ének kiürítését s a. szándék végrehajtására a legegyszerűbb, kéznél levő megoldást választotta. A csont­maradványokat lehordták a kőbánya kata­kombáiba. Fíklyafény mellett, tizenöt hóna­pion keresztül folyt ez a hallottvándorlás, melyhez hasonlót a világ sohase látott. Ros- kadásig megrakó bt teherkocsik döcögtek Pá­ris macskafejkövezetén, némelyiken ezer csontváz egymás hegyére hányva s a rúd mellett két-hárompár ló. Ami ehhullt a ra­kományból, a párisi utcagyerekek reggd összeszedték ás kugliztak vele. Körülbelül hatmillió ember földi marad­ványa utazott másfél év alatt a föld alá, ugiy látszott végső és örök pihenőre. Mig most elérkezett a, második kilakoltatás s a halottak újra helyet fognak adni az élőknek. A nagy költözködés második célja mű­szaki volt. A csonttönmdékekkd be kellett tömni az üregeket), hogy Párás házai alá szilárd támfal kerüljön. Ez megtörtént. Az elmúlás végtelen demokráciájával szi­lárd mészfalként összedöngölődött a nemes 1 ur a csőcselékkd, & selyemtosalányas ur- j hölgy a piárbajban elesett muskétással s nagy i történelmi nevek keveredtek össze a névte- ' lenekkel. De a mészhabarcs jól tartott s Pá­ris megmenekült az elsül yedéstől. Az üregeket betömték, csak messze kí­gyózó járatlabrintus maradt szabad köz­lekedésre. Ezeknek az oldalfalai koponya és lábszárosont-diszitésdckd élénkítették a ka­takomba-munkások s az egyes főutakat el­nevezték a fölötte elhúzódó párisi utca mintája '.szerint. Itt a föld alatt is volt Bou­levard St. Michel, St. Jaques, St. Marcell. Páris mindig szerette a borzongást s de- inte sűrűn akadt látogatója a holt városnak s válogatott Grand-Guignol jelenetek ját­szódtak le a föld alatt. A hisztérikus ki­váncsiak ideggörcsöket kaptak, mások halál- táncos halilucinációktól megőrültek, üre­gekbe zuhantak, eltévedtek és sohse kerültek többé elő. A párisi tanács végül is betiltotta a katakombák látogatását. Addig a váró» hetven pontjáról vezetett! lejárólépcső a ka­takombákba, ezekből befalaztak hatvan­nyolcat s osak a két főlejárat maradt meg, egy Montsouris-nál, a másik a régi városfal- lak tövében. Most, amennyire lehet, kinyi!. í nak újra a régi lejáratok, köztük több a du­van lakott és minden modem komforttá <’■ láuxt Ivérpalouj, pincéjéből. E tárházak zom fontja ezzel kibővül s a haztu.jjdorvo'z^z / uj, hálioru« kényelmi berendez'. 4. külön lur dotm fogják. „Minden rendben van“ A holálkváros alapítása után por évre, 1792-ben «1 párusi, katoilujíirbák beié játszói ír dk egy piikuiacra a történelem sötét em­lékeibe. Uj lakókat kapiott a város. Ide hány ták be a nagy forradalom párezer aldoza (lát, akiket a szeptemberi mészárlások alatt kxuszaiboit össze a párisi tömeg a börtönök­ben. Katonák, púpok, férfiak, nők, köztük bambáié hercegnő is, Mona Antoinette bi­zalmas barátnője. A katakombákban mar- ványtlabLai jelöli az uj beköltözőitek hozza vetőleges helyét. ,Mastacres de 2 et 3. Sep- tembre 1792.“ A földalatti Boule yardokat ma mór em­ber nem látogathatja. Rengeteg utánjárásba kerül és még több összeköttetésbe, hogy va­laki kivétel lehessen. Esztendőnkint egyszer siet végig a föld alatt a városi tanács egy bizottsága s a szemléről jegyzőkönyvet vesz­nek fel. A jegyzőkönyvek ötven év óta egy­formán tartalmazzák a megállapítást: .Min­den rendben van-“ Rossz nyelvek szerin! Franciaországban ez az egyetlen hely, ahol minden és mindig rendben van. Egy levágottfejü ember, barna kabátban, hosszú szakádban Nem volna teljes e beszámoló, ha a ritkán kínálkozó alkalmat fel ne használnánk arra, hogy a földalatti Párás egyéb érdekességét felderítsük, bár ez a világ nem olyan kedé- lyes és elviselhető, mint a. földfeletti. Mi lett a templomkertekkel a kiürités után? Pár évre rá következett a forradalom és a párisiak táncoltak bennük. Párásban akkor meghaltak az emberek, de amíg meg nem haltak:, táncoltak. A sírköveken és a feldúlt üregek partján szerelmes párok enyelegtek, a kolostorokban és a (templomokban pedig nagyvilági életet élt a táncszalon. Mindegyi­ket erre a célra alakították át. A karme­liták kolostorát is, ahol még nyolcvan év múlva is látszott a faburkolaton a vémyom, magasan a földtől, ameddig a Sekaszaboltak huilahegye feltornyosuk. A St. Sulpice temp­lomkert bejáratán messze világított a transz- piarent ,,Bal des Zephyrs“ felirattal, de azért alatta maradt a régi is, keresztbeteot lábszár­csontokkal és koponyával s a kőbe faragott sorral: „Félelem nélkül nyugosznak itt, akik szép reménnyel várakoznak.“ A nyugalom nem volt ennek az időnek különösebb ismertetőjele. A St. Denisdom kriptájából' két meszesgödörbe vándorolt huszonöt francia király, tíz királynő, nyolc­vannégy herceg és hercegnő. Richelieu holt­teste kikerült a Sorbonneból s csak a kopo­nyája került újra dő éts jutott vissza 18-66- ban a Sorbonne mauzóleumába. Mirnbeau a clomarti anatómiai intézetben a medikusok boncolókése alá jutott, Marat maradványait a csatornába dobták. 1814-ben az ellenforra­dalom bánt hasonlóképpen Voltairrel és Rousseauval. Zsákba téve Biévre vizébe ke­rültek. És királyi áldozatok? Amikor a guillotine javában dolgozott, a St. Madeleine templom kertje újra megnyil- lott a bárd áüdozatai számára. Kezdett újra megtelni'. Ide kerültek a naponkint soron következők, sűrűn egymás mdllett, hónuk alá rakott fejekkel. 1793 január 21-én ide került XVI. Lajos is, a temetőnapló fel­jegyzése szerint „egy (levágott' fejű ember, barna kabátban, hosszú szakállal,, s utána az év vége felé Maria: Antoinette. Egy Des- dlozeau nevű párisi még a véres napokban megvette a kertel', hogy majdan parkírozz». Egyelőre fákat ültetett bele, különösen a királyi pár sírja körül. Ez nem tűnt fel sen­kinek, pedig életveszélyes vállalkozás volt. A Bourbon restaurációkor Desclozeau föl­fedte titkát s a vértanú királyi pár holtteste exhumálható volt'. Robespierre és Saint Just. maradványai eltűntek. 1794-ben a guillotine már eltűnt a jelenlegi Place de iLa Concorderól, messze a város végére s a kanonissák templomkertje lett a temető. A temetőre alig egy évig volt szükség, mert thermidor 9 már a küszöbön áldott. A sorban az utolsók között volt Ro­bespierre. Egy hónap múlva már újra tánc- helyiség leüti a Cimetiére des Erraucisból s Páris itt táncolt» végig a császárságot és a restaurációt. A táncolók 'lába eltüntette a sí­rok nyomát s a következő városrendezés elvégezte a többit. Robespierre és társainak maradványai ott lehetnek valahol, mélyen a föld alatt, valahol a Rue du Fvocher sar­kán, ahova egy ötemeletes bérház épült.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents