Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-13 / 134. szám

ELLENZÉK I 9 3 ft J u n I ii H 13. mmmmmanmaammmmmmmmmmmmmmmammm MIT ]R A ROMÁN SAJTÓ Ilünhődés Párt» Font - Rőma l'NlVERSÜL: \/ igazságszolgáltatás meg­teszi kötelességét n bűnösökkel szeml>en. Sürgős eljárásai van szükség, meg kell ért­sék, hogy az uralkodó személyéről van szó. Elégtételt kel! adni a gyászba borult csalá­doknak és áldozatoknak. A legnagyobb szi­gorral kell eljárni a bűnösökkel szemben. Legalább mától kezdve tudják, aki bűnt kö­vet el. az meg is bűnhődik. Megírtuk nem egyszer, hogy szolgalelkiiség jellemzi életün­ket s sokan köszönhetik ennek vagyonukat. Ezenkívül felháborító könnyelműség tapasz­talható, mely együtt jár a felelősségérzet hiányával. Borzalommal kérdjük, milyen szerencsétlenség következhet, midőn semmi­féle felelősségrevonás nem zavarja a nyu­galmat. Melyik országban van megengedve, hogy egyetlen személy harminc-negyven igazgatóságban is vegyen részt oly részvény- társaságoknál. melyek csődbe mennek s el­tüntetik a milliókat? Hol van olyan ország, melynek tisztviselői több hivatalt töltenek be, különböző fizetésekkel és napidijakkal? Hetek, hónapok telnek el, mig elintézik a kérvényeket a hivatalokban. Olyan tisztvise­lőkkel találkozunk, akik protekcióval kerül­tek hivatalukba s nem értenek a dolgokhoz. Ez. aztán a gazdag ország pénzügyi pusztu­lását okozta. Így következett be a Cotro- ceni-i szerencsétlenség is, mely kedvezőtlen színben tüntette fel szerveinket, hozzáérté­sünket s vendéglátásunkat. Milyen bizalom­mal viseltessenek velünk szemben szövetsé­geseink, ha szervezkedésünkről ilyen bizo­nyítékot adunk kötelességeink teljesítésére vonatkozóan. Felületességet okoz a felelős­ségérzet hiánya. Senki sem tudhatja, mi vár­hat reá. ha a felelősségrevonás elmarad. TARA NOASTRA: Párisban olyan esemé­nyek történnek, melyek az egész világ figyel­mét magukra vonják. A párisi sztrájkok in­dító okai egész Európát érdeklik. Úgy lát­szik, spanyol mintára dolgoznak, midőn elő­készítik a kommunista offenzivát. A hirek mind nagyobb riadalmat okoznak. Leon Blum megnyugtató kijelentése dacára a sztrájk az ipari és bányavidékekre is átra­gadt. Az a benyomásunk, hogy a kormány nem ura már a helyzetnek. Külföldiek tűn­nek fel a centrumokban, nyilvánvaló, hogy Moszkva ügynökei dolgoznak. A sztrájkok­nak kettős céljuk volt: mindenekelőtt bizto­sítani akarták Blum megbízását, aztán indo­kot kerestek a munkástörvények megszava­zására. A hadfelszerelési üzemek államosí­tására kerestek mindenekelőtt indokot. Kom­munista jelszavak húzódnak meg az ár­nyékban. A népfront előbb fog feladatának megfelelni, mint gondoljuk. PREZENTUL: Azt ajánlják, függetlenít­sük a lejt a francia franktól s az angol­fontot tegyük helyére. Miért volna jó más pénzbe kapcsolni valutánkat, ha a káros kapcsolattól szabadulunk? A helyzet még­sem könnyű. Nem minden valutát lehet át­váltani aranyra. A mai próbálgatások, fel­árak mellett úgyszólván lehetetlen független­ségről beszélni. A legkisebb tőzsdespekulá­ció, a kivitelnek téli szünetelése súlyosan befolyásolhatja valutánkat. A dollárnak és angol fontnak — a legerősebb valutáknak — is több milliárd lejnek megfelelő deviza- tartalékra van szükségük, hogy támadás ese­tén megvédjék magukat. Támogatás nélkül tehát a lej sem maradhat. Csupán arról be­szélhetünk: vájjon az angol fon! alkalmas-e a cél elérésére? Az angol pénzügyi politika kedvez a nyersanyagok s terményeink árala­kulásának. Az angol fontba kapcsolt valuták érdekei igy megfelelnek a mi érdekeinknek. EPOCA: Néhány nappal előbb röpirat je­lent meg a Dante-egyesület kiadásában „Ita­lia Svizzera“ cimmel Milanóban, melynek bori tékára következő szöveg van nyomtatva: „Malta, Korzika, Nizza, Svájc, Dalmácia la­kói olasz földön laknak. Senki sem tagadja Olaszország jogát és kötelességét, hogy olasz származásukat oltalmazza s velük foglalkoz­zon“. Az olaszok latin szive igy kívánja. Erre is szüksége van a beteg Európának. Naiv emberek voltak, akik hitték, hogy Mus­solini az afrikai háború befejezése után hozzákezd Abesszínia rendbehozatalához s békén hagyja Európát. Három héttel ezelőtt igy szólt a fasizmus tisztelője, mikor a Duce szobáját elhagyta: „Európai veszélyt jelent ez az ember“. Bécs terror alatt áll. Nincsen olyan nap, hogy hirt ne kapjunk Róma és a Habsburg-család kapcsolatairól. Mult év decemberében meg lehetett volna törni a petróleumszankciókkal, ma már ez háborút jelentene. Meglátják nacionalistáink, mi vár még rájuk. Ez túszán olcsó! Remach: A művészei kis tükre 72 lej es propaganda kiadásban E könyv a művészetek általános ismereté­hez vezet! 558 ábrával, hófehér, fényes papí­ron! Csak néhány példány kapható még az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Uni­rii. Később csak 198 lejes bolti áron kap­ható, " •' — _ - - ~ Színes CLUJ (Az Ellenzék tudósítójától.) Fent a Házsongárd tetején, hatalmas kiterjedésű gyümölcsösbe lépünk. A kis kertkaput lxüesz- sziik magunk után és a kert ösvényein hala­dunk. Jobbról-balról csupa virágúdat és &zin itt minden. Tegnap még orgona, és tulipán vi­rítottak: a tavasz! Ma . . . rózsa és szegfű, a nyárnak virágai. A végeláthatatlan zöldle­veles táblák között pedig pirosun, kövéren kacagnak ki a rikitószinü, érett eperszemek. Az ösvények mellett padok vannak. Egyik a „rádiópad“, mert a szomszéd villából ide hallatszik legjobban a rádió, a másik a „pi­henés padja“, árnyas berkek között, a har­madik a „naplemente padja“, mert ide veti utolsó sugarát minden este a vérvörös nap­korong. Mindezekről táblákon kifüggesztett versek számolnak be. A verseket ennek a boldog földi paradicsomnak a közepén álló „Decka- vár“ lakója irja, aki madárdallal kel, nap­nyugtakor fekszik: Hirscbfeld Sándor keres­kedő, ,,a régi mágnás-világ udvari szállítója“. Vaskos füzeteiket vesz elő. az ő emlékira­tait, amelyből, csak úgy lapozgatás közben kikapja vásárlóinak névsora között a gróf Andrássy Gyula. Barcsay Domokos, báró Apor István, Apáthvak. a Bethlenek, Bánffy- ak, Almássyak, Béldiek neveit, utána pedig megszámlálhatatlan nagynevű tudóst, irót és művészt. Mindezek nagyon jó viszonyt tar­tottak fenn Hirschfeld bácsival. Akkor persze még Sándorkával, Sándor­ral... mert a 77 éves öreg ur, most is olyan fiatalos, friss és eleven, hogy szinle csoda- számba megy. Miközben a régi város életéről beszél, arcának is olyan eleven já­téka. mimikája van, hogy nehezen lehet el­igazodni, mikor viccel és mikor beszél ko­molyan. Mindegyre meg kell kérdezzem: ez tényleg megtörtént? ... Es ő fölényes gesz­tussal legyint, száját csücsöríti hozzá: — Psz! Mit tudnak maguk fiatalok, arról az igazi életről, fiatalságról, amiben nekünk volt részünk?! — Ez fl tekergő — kacag fel a G-betünél való lapozgatás közben. Nyilván egy kedves emlék jutott az eszébe. Aztán beszólni kezd a régi időkről, azok­ról, amiket maga is csak hallásból tud, gyer­mekkoráról, majd „éleiének deléről“, úgy, hogy a beszédben egy egész századon sik­lónk keresztül. A centumpáterek, régi városatyák. Miért nincs Clujnalc villamosa? — Mi igaz abból Hirschfeld bácsi, hogy an­nak idején a villamost azért nem vezették be városunkba, hogy a mágnásváros csendjét ne zavarja? — Áh, dehogy kérem. Nem a mágnások tiltakoztak ez ellen. A városi tanács egyik ülésén Bénig Számi, az iparosság vezetője jelentette ki, hogy „ide villamos nem jön!“ — Egy embernek az akarata miatt? — Ja, ez régebben igy volt. De különben is tudja ki volt az a Bénig Számi?... — Ki? — Akit Bartha Miklós egész sereg válasz­tónak az élén kért, hogy fogadja el a képvi­selőséget. De nem fogadta el. Azt mondta, hogy ő csak egyszerű iparos akar maradni. Hirschfeld báasi felesége, a fehérhajó nagymama azonban közbeszól: (Általában mindazt. amit az ura mond azonnal tudná folytatni. Egy élet ez a két öreg ember.) — Szép fogatai voltak. Szerette a lovakat. Ezért nem engedte a villamos bevezetését. — Szóval mégsem volt éppen olyan sze­rény ember? De Hirschfeld bácsi rendíthetetlenül kitart a régiek mellett és lelkesen folytatja^­— Mikor csak négy olajmécses égett a vá­ros középpontjában, a centumpáterek pet­róleumlámpák felállítását javasolták. Erre az én apám felugrott helyéről és magából ki­kelve kiátotta: ,gninek és kinek kell ez? Ta­lán a lumpoknak, a tekergőknek, az éjjeli bankároknak?“ Ezzel aztán le is volt sza­vazva az egész javaslat, . — . Ma 100, 50 és 25 éve... mozaik — Hát a villamost sajnáljuk, de a világí­tással] nincs baj Hirschfeld bácsil Polgári borozó a kiváltságosaknak Rá­csa cigány és Hamlet — Édesapámnak egy polgári borozója volt. Persze nem mindenkit szolgáltak itt ki. Ide jártak gróf Teleky Sándorok, Ugrón Gábor. Bartha Miklós és mások, a színészek nagy­jai: E. Kovács Gyula, Szentgyörgyi, Krasznai. — Poharazás közben szidta egyszer apám a művészeket, hogy igen könnyelműek, so­ha nem lesz egy krajcárjuk. „Csak egy emljer van köztelek, aki hajlékot fog biztosítani magának — mutatott Szentgyörgyi Pista felé, mert nem rösteUi kezében hazavinni a piac­ról a csirkét és zsebkendőjébe beköti szépen a tojásokat“. — Kovács Gyula azonban hetykén kivágta magát: — „Rácsa cigány ezt megteheti, de Ham­let sohal“ Az első ösbicikli a kincses városban A divatos sportról érdeklődöm ezután Hirschfeld bácsitól. — Albert Károllyal a Hója tetején nyulász- tunk egy délután, amikor elkiáltom maga­mat: Te Károly, mi az a futó fekete pont az országúton? Dr. Istvánffy Gyula biciklizett ott. az első kerékpáron, amely a városban megfordult . . . Nemsokára a legdivatosabb sport lett a biciklizés. Én tanitottam meg az akkor már idős korban levő Haller Károly egyetemi tanárt és dr. Melz Hugót is. — Nehezen ment? — Dehogy. Pedig veszélyes egy szerszám volt. Egy kisebb kavics, ha útjába került az óriáskeréknek, az ember már a sáncban ta­lálta magát. De a professzorok csak bicik­liztek vígan, cilinderrel a fejükben. Bölény, a világhíressé vált lakatos- legény — Egy napon az üzletajtóbe állottam, ami­kor ismerős alakot pillantottam meg. Keres- kedősegédeskedósem alatt Pozsonyban ismer­tem meg. Lakatoslegény volt. Izmos, erős gyerek. Utána kiáltok: — Bölény! Mit keresel itt? — Megpályáztam a Mátyás-szobrot. — Eriggy a fenébe ! . . . — Na várj meg itt engem. Megyek a keres­kedelmi akadémiára. Éppen most folyik a döntés, Grois Gusztáv elnökletével. — Gámán Zsiga kamarai titkár rámkiált: mit keres maga az oroszlánok barlangjában? — Van egy jóbarátom, aki . . . — Hogy hívják? — Bölény, akarom mondani Fadrusz Já­nos. — Fadrusz! Hiszen ő nyerte el a pályá­zatot. Hol van? — Az üzletben. Megyek és hivom. — Várjon, kiabálták lelkesen, megyünk mi is. Az üzlet negyedóra alatt a kitörő ünnep­lés színhelyévé vált. Bölény örömmámorban súgta felém: — Légy szives, edd fel a táviratot a szü­leimnek és menyasszonyomnak, mert egy hun­cut fillérem sincs. — .4 szobor utolsó részének, a Mátyás lá­bai előtt heverő Bécs város zászlójának gipsz­formáját együtt készítettük cl .. . Ezért a zászlóért nem vett részt a leleplezési ün­nepségen a volt osztrák—magyar monarchia uralkodója, Ferencz József. Barcsay Domokos az adomák nagymestere Hirschfeld bácsi ismerte a mágnások, feje­delmek minden szokásait, szólásmondáisait, I egész lényüket, annyira, hogy nem igen lehe­tett öt megtéveszteni. Barcsay Domokos feje­delem a legkitűnőbb adomázó volt. Elmeséli, hogy egy alkalommal a Pesti Napló a leg­jobb adomákat közölte. Első helyen volt Bar­csay, utána Bismarck. — Elolvastam többször, de sehogysem akar­tam elhinni, hogy a kérdéses adomát Barcsay Domokos irta. Megemlítettem neki a dolgot és nevetve mondta; Válaszolja W"j, hogy a *orréiul jó, de a vicc nem ni enyém. Gróf Tisza István trmnrvl lóversenyszen vedélyéröl A rnágnáisvilág legkedveltebb sport járó1, a lóversenyről érdeklődőm a Jucul de Jovou megtartott lóversenyek és falka vadász verse­nyekről. — A. 90-es éveklien egyik versenyen részt veit gróf Tisza István is. Wesselényi Béla bá­róval állottunk együtt a versenypályán, ami­kor Tisza István felült a nyeregbe. (Köztu­domású. hogy nagyon rövidlátó volt, erős Iencséjii szemüveget viselt). Megjegyeztem: — Regyelmes ur, hogy mer fűlni ezekkel o sasfiókokkrjl? — Bízza csak rám! — Aztán megkezdődött a falk;|vadászver- seny. Hegyen-völgyön keresztül . . . — Másodiknak futott be . . . S mikor le­szállt a lóról, megkérdezte — Na, még kérdezik, hogy miért verseny- zek? Egy furcsa rekordtel jesitmény ,,Levelet hozott a posta, pirosbetüs levelet“ Balázs Árpád, a nótaköltŐTe terelődik a szó, akivel Hirschfeld bácsi most Is állandó levelezést tart fenn. Március 20-iki levelét szorongatja kezében. — A mi fiunk volt. Nálunk volt a máso­dik otthona. — De hol nem fogadták szívesen Balázs Árpádot, akit mindenki rajongásig szeretett! — Tudja ki volt az apja? — Nem. — Balázs Endre távirdász, a vá­ros legjobb távirdásza. Egyszer fogadásból kiment a Gilau felé vezető országúira. Fel­mászott a telegrófoszlopra, a ngelvét a drót­hoz érintette . . . „és leírta a sürgönyt“. — Nahát ! — kiáltok fel önfeledten és szinte nem is hallom, amikor újra visszate­reli a szót Balázs Árpád levelére. — Autószerencsétlenség érte. — Kit — kapok a szó után. — Hát éppen arról ir itt a levélben . . . Szentendrére kimenet . . . alig három hó­napja. Csak az ő kívánságára nem irtak róla a lapok ... de már hála Istennek jobban van. A sok szenzációtól szinte zavarodottan ülök a „Deczka vár“ verandáján és mindegyre asak azt hajtogatom, hogy ezekről mind nem hallottam mostanáig. — Hajjaj, volna még elég ! ... de hagy­juk már — sóhajt Hirschfeld bácsi és ver­seinek felolvasásába kezd. Felettünk sötét felhők tornyosulnak. Be­borul az ég. Kövér, nehéz cseppek potyog­nak a kertben. A virágok összecsukják szir­maikat. Pirosruhába öltözött unokák húzód­nak be a verandára, ahol az aranylakodal­mas pár emlékei csendülnek fel a rímekben. — Mit olvas? — kérdezi türelmetlenül nagyanyótól a pirosruhás lányka. — PszL csendben legyetek! — feleli a fe­hérhaju asszony ... és magában folytatja, férjél kísérő szemeivel: — Rég volt, talán igaz sem volt. Iváni Zoltán. A HAS GYAKORI TELTSÉGE, a rekesz erő­sebb fel tolódása, májtájéki fajdílmsk, emésztési nehézségek, gyomonbélhurut és sárgaság a cermé- szeties „FERENC JÓZSEF“ keserüviz használata által megszüntethet ők és az agy, ei szem, tüdő vagy szív felé irányuló vértódulások eEensulyoz- hatók. Nagynevű orvosok igazolják, hogy a FERENC JÓZSEF vizze] — kiváhkép az ülő életmód következtében jelentkező bsjoknal es a kritikus kor betegségeinél — feltűnően jó ered­ményeket lehet elérni. Hamis név alatt is sikkasztott. Bucuresti­ből jelentik: Timoftei Caraman Basarabia-i születésű adófőnök 293 ezer lejt sikkasztott az Orhei-i adóhivatalban, amiért a Soroca-i törvényszék hat hónapi börtönbüntetéssel sújtotta. Később biztosíték mellett szabad­lábra helyezték s újból hozzálátott a csalá­sokhoz. Váltókat hamisított és megszökött a rendőrségről letartóztatása alkalmával. Ez: után Alexei Turevici név alatt bujdosott, majd beállt adóvégrehajtónak. „Turevici végrehajtó“ névvel tovább folytatta csalásait és a iBistrita-i Rodna-Veche-re kérte áthelye­zését Rasarabia-ból. Itt Vasile Botez név alatt dolgozott s nagyobb összegeket sik­kasztott. A Kárpátokon túl másodszor is megnősült anélkül, hogy elvált volna első feleségétől, kit hét gyermekkel kenyér nél­kül hagyott Oliscani Orhei-megyei faluban. Észrevette, hogy- figyelik s egy szép napon eltűnt lakásáról. Az Orhei-i ügyészség elren­delte országos körözését. IpÁmsTmyÁr AÍAGV NYÁRI SZÁMA 20-— LEJ Tartalma: Könnyű nyári ruhák. Divato? fehér­neműk. Blúzok, gallérok, és kézelő-modellek. Lcgd-ivsitofabb strandpazsamák, 12 oldat kézi­munka melléklet, ingyen kézimunka iwel. Ba­rátságos. meleg otthon. Kipróbált ízletes tojás- I ételek. Gombás ételek. Hogyan állítsam össze i kelengyémet? Modern szépségápolás. Szabjunk- j varrjunk. Egyes szám ára 20.— lej, vdékre 25.— I lej pénz, v;>gy posta-bélyeg beküldése ellenében I szállítja :z Ellenzék könyvo:ztálya. Cluj, Pia ia j Unirji. Előfizetés: árak: negyedévre 6c.-—, félévre ' 120.—, egész évre 240.— lej. A négy olajmécses, az első őskerékpár idejéből, legbensöbb élményeiről nyilatkozik Hirschfeld Sándor kereskedő, aki „mágnások jobbkeze“ s annak a bizonyos „Bölénynek“ testi-lelki jóbarátja volt Seleet-Mozgó Mai kezdettel a szezon egy.k legjobb filmje: Az asszonyok orvosa! Rendkívül érdekes tartalmú, aktuális témájú film, jobb, mint az „Orvos“, fősz. Chester Morris, Virginia Bruce és Robert Taylor

Next

/
Thumbnails
Contents