Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-03 / 126. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929.

Szerkesztőség és kiadó hi v a t a 1: Cluj, Caleia Moţilor 4 Fiókki adóhivatal é # könyvosztály: Piaţa Uniră 9 szám- — Tel efon szám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80,

MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS

LVII. ÉVFOLYAM, 12 6. SZÁM.

SZERDA

Előfizetési inak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440 évente 840 lej *— Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő.‘A többi külföldi államokba csak a portókülönbözette: több

1936 JUNIUS 3.

a külközélet tüzes mezeje. A népszövetségi és a szerződési remiszer óta megszoktuk, hogy az állam- és kormányfők, főleg azonban a külügyminiszterek utaznak mrün; eggiket-másikat a céhbeli tréfa is utazó ügynöknek csúfolja. De soha még ily izgatott sürgés-forgás, ide-odarepkedés, vasúton, hajón, gépkocsin történő loholás ebben az egész mozgékony és utazó korszakban se volt, mint most, amióta egyszerre nehezedik a diplomáciára négy súlyos kérdés: a kelet- afrikai háború fölszámolása, a német kérdés, a dunavölgyi feszültség és a Népszövetség átalakításának atz égető szüksége. Ha Ibiiben meglett volna ez a szokás, talán még most a „békében terpednénkti. A legjellegzetesebb a mozgásban Titulescu újszerű repülése a délszláv fővárosba és azután vissza uralkodójának a kirándulási helyére. Nyilván fontos kérdések vannak a levegőben, csakhogy ezeket a nagy tömeg előtt titok fedi. Talán lényegükben elburkoltak még a bennfentesek előtt isi Ki tudja, mi következhetik Blum kormányra lépése után, mi lesz a nagy bucureştii ünnepség következménye, mi fortyog a kis katlanban, amely talán a legerősebben sustorog és a leghamarább fog kifutni Ausztriában.

Valaki szerint most senkisem tudja, kire számíthat. Ţitulescu útja talán valamennyi kérdéssel kapcsolatban történt, vagy, ha nem, a számos közül a legérettebbel és 1 heg- több gondot adóval. Bennünket ő és munkája érdekel, de mondhatjuk izgalom nélkül; szinte már megkövesedett köztudat, hogy minden lépése csodálatos szerencsével jár s amennyiben a restaurációs ünnepek után gőzerővel törne ki a belső válság is, hát ezt is a legjobban fogja megoldani a korona j szándékai szerint. A jelek világosan fényle- • nek: vasárnap az ország fővárosában főbo- ! nult százezer főnyi parasztság, a gárdákat j hangsúlyozta ki és a Constantái külkereske- j delmi vágóhíd fölavatása pedig a kifelé for- j ditott figyelmet. Az egyenleg szerint minden ] belközéleti kérdés eltörpül most a külpoliti- j kai válságok mellett. Nincs nagy nyilatkozat, amely el merné hallgatni, hogy az európai helyzet a világháború óta ilyen döntéssel fenyegető még nem volt. A nagy és végleges elintézést mintha nem halogathatnák már a szándékos elnyujtások ellenére is. Az idő sikolt ja: Vagy, vagy. Argentina váratlan föllépése, amely követeli a Népszövetség szeptemberben szokásos közgyűlésének pár hét múlva való rendkívüli összehívását, a körmünkre égett összes kérdésekkel, bizonyítéka rémületünknek és idegességünknek, amely még a szörnyűséget is inkább akarja, mint az emésztő bizonytalanságot. A sok utazás, a sok tárgyalás, a Népszövetség megújítására kiagyalt tervek szaporodása szerint minden idegszál és minden erőlehetőség megfeszül, hogy egy jobb béke, vagy egy valóban végigvitt döntő világrendezés következzék a j pusztulás fergetegéből.

Mi szilárd derülátók vagyunk, miután so- I káig épp ily makacs borúlátók voltunk; hisz- f szűk épp a sok tárgyalás, az igazi határo- í zcetok lehető halogatása, a vadul kergetődző j uj helyzetek alapján, hogy minden valószi- I nüleg a béke megmentésére és az uj béke- ! helyzetre fog vezetni. Talán mért fegyver- j keznek oly őrülten és végzetesen, például i Angliában és Amerikában, talán azért készülnek az angol—amerikai megegyezés után a nagy demokrata világfront kiépítésére, mert épp az utolsó szenvedéllyel végét akarják vetni minden fegyverkezési és szerződési őrületnek. Megfordul a dráma és lesz komoly lefegyverezés, nagy szerződés az uj Népszövetség uj béke érdekében, lesz uj emberiesség, uj gazdasáyi rendszer, kenyér, munka, jólét . . . Hátha ez a 40 fokos láz az a mesterséges malária-beoltás, amely eredményesen gyógyítja meg az agylágyulást?

■ ■■!!■■■ iiriríBífflgSBiBSBap:jWMw»»*:^^,M,y—

ASkoimáinyos raonarcki© «a lelenlegji sziS^eásécgek fenniiariásávaL — Epii® ii<aci©.oali$£a alap*. — %álaszá©j©gi ref©B,flra és a SEepáiess áralakítása

BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) Politikai körökben mély benyomást kelt Mihalache vasárnapi beszéde. Bucuresti-i lapok megállapítása szerint „hittel, reménységgel, tisztelettel beszélt pártjának zászlóaljaihoz“. Elítélte a liberális rendszert, a diktatúrát s az abszolutizmust s nem egészen tiszta formában szólt az összes demokrata erők összefogásáról. Külpolitikai téren hitet tett a Titulescu külügyminiszter által ápolt kötelékek mellett s végül lojalitást hangoztatott a Koronával szemben. Mindent került, ami árthatott volna egy kormányképes programnak.

Bucuresti-i lapok érdekes újabb részleteket közölnek Mihalache beszédéből.

— Százhúszezer bajtársam pulzusát fogom — mondotta. — Ügy tetszik, két részre j oszlik a világ: az ő világukra és a mi világunkra, mely most következik. Mintha a régi római légiók keltek volna életre. Midőn a megnagyobbított Románia fővárosának utcáin jártok, jusson a világ eszébe, hogy miénk az ország, az összes románoké, most és örökké. Mintha háborúban elesett bajtársaink kiáltanák: „Uj igazságot az uj országban!1' Ifjak, öregek, asszonyok és férfiak! A miénk az ország. Az ország hadserege vagyunk, mi alkottuk az országot.

— Mult év november 14-én országos nagygyűlés tartását terveztük. A kormány nem akadályozhatott volna bennünket. De jött a legfelsőbb óhaj s elhalasztottuk gyűlésünket.

A mostani gyűlést nem azzal a céllal rendeztük, csupán országrészi gyűléseinket akarjuk befejezni.

— Mit akarunk? Meg akarunk dönteni egy rendszert, egy elévült uralmat. Hadat üzentünk a liberális rendszernek s megindítottuk kormánybuktató akciónkat.

Nem annyira a kormány, mint a rendszer

érdekel bennünket.

Gyökerestől akarjuk eltűntem a kormányt, nehogy ismét kinőjön tiszta földünkből. Uj, fiatal, termőképes fát akarunk ültetni. Nem hisszük, hogy támogatásra talál az a kormány, melyet a nép nem akar. A kormánynak az alkotmányba nyúló gyökérszálai kiszáradtak. Öreg gyökerek, melyek a bankok pincéibe nyúlnak. Amennyiben a külföldi segítség is megszűnik, a kormány megbukik s vele együtt a rendszer is el fog tűnni. Ha csalódnánk ebben, úgy minden eszközt felhasználunk ellenük. Nem az utca, de az ország fogja a kormánybuktatást elvégezni. Az ország, mely végigküzdötte a világháborút s az államot hordja, mert a kormány az országot és Koronát veszéllyel fenyegeti.

— A régi életet meg akarjuk szüntetni. Uj szokásokat és tiszta erkölcsöt akarunk az ország vezetésében alkalmazni s az ország nevében, az oltár előtt, nyilt ajtón keresztül akarjuk a hatalmat átvenni.

— A jelenlegi uralom s azok, akik fenntartják: a régi rothadt rendszert képviselik. Uj országot, uj erkölcsöket akarunk, ez a célja mozgalmunknak. Nem felelhetünk meg ennek a feladatnak, ha nincs kezünkben a parancsnokiás joga. A liberálizmus mindenütt csődöt mondott, éppen nálunk éledne újra? Uj ország vagyunk, mely csak nemzeti és parasztország lehet. Uj szellemet, uj testet akarunk. (Felvilágosult szellemet, hadd értse meg a paraszt, miért adta Isten az országot, melyek a kötelességei és jogai. Egészséges testet, jól táplált testet akarunk, feleljünk meg az idők parancsának.

Kormányprogram

A nemzeti-parasztpárt szövetkezetekbe, szindikátusokba, testületekbe akarja tömöríteni a lakosságot épitő nacionalista alapon, nyitott ajtókkal és ablakokkal, úgy hogy a munka kezében legyen a ház kulcsa az idegen tőkével szemben. Méltányos fizetéseket akarunk, emelni óhajtjuk a földművesek jövedelmét, a föld termését, a parasztok, katonák és munkások ellátását. Csökkenteni akarjuk a taksát és adót, több világosságot, erkölcsöt és egészséget akarunk. Mindezt őfelsége Iil. Károly király nevében kívánjuk végrehajtani.

Az uralkodó és pártunk országának rendelkezésére bocsátjuk erőinket.

Lojalitás

Alkotmányos monarchiát akarunk, mert nemzeti, erkölcsi és szociális berendezkedésünk és földrajzi helyzetünk ezt kivánja. A monarchia nemzeti egységünket jelképezi. Jaj annak az országnak, melyben a politikusok nem rendelkeznek kellő bátorsággal, hogy a tévedésekkel szembeszálljanak. őszintén kell közölnünk felfogásunkat az uralkodóval. Vegyük körül tisztelettel és lojalitással őfelségét.

Ellene vagyunk az abszolutizmusraak, mert ez a szolgalelküséget növeli. Uj felfogást hoSokat beszélnek az alkotmányos rendszer hibáiról és diktatúra szükségéről'. Az uralkodó ezt sohasem akarta. A jobboldali pártok azonban a diktatúra országaiból hozott pénzzel az alkotmányos rendet s külpolitikánk alapját bajba akarják sodorni. A választójogot hosszú időn keresztül megtagadták a parasztoktól, aztán osendőrség, hamisitások, birák megkörnyékezése következett. Végül olyan törvényt hoztak, mely a kormány javára írja az ellenzéki szavazatokat, hogy a választás a kormány sorsát ne tudja befolyásolni. Ez a törvény

a nemzeti-parasztpárt ellen irányult, mert mindkettőt a népakarat parancsolta. A törvény következtében aztán a kisebbségek nemzeti csoportokba tömörültek s a románok 10—15 pártra szakadtak.

Szabad választást akarunk.

A szenátus helyére testületeket akarunk ültetni.

Fegyelmet, nemzeti murakát akarunk. Az uj országot nem bottal! akarjuk fenntartani. Megszervezzük a munkát, nevelni akarunk. Rejtett diktatúra alatt éltünk. A háború után elsikkasztották és meghamisították a népszau vazást.

Nem utánozhatunk külföldi diktatúrákat. Háborús szellemet ápolnak s meg akarják a jelenlegi határokat változtatni. Együttműködésre van szükség a határaink védelmében. A jobboldal és baloldali szélsőséges törekvésekkel szemben parasztgárdákat fogunk szervezni. Az

észt az ökői fölé fogjuk helyezni.

zunk, mely szerint az uj Románia egyensúlyát csak a két nemzeti valóság: a Korona és a nép biztosíthatja.

Sohasem volt még olyan kormányunk, melynek saját pártjában is ellenzéke van. A liberális párt elnöke nem egyszer jelentette ki, hogy nem vállai közösséget a kormánynyal.

Az ország a kormány ellen van, mert nem tartotta be Ígéreteit, felemelte az adókat és az életet megdrágította. Nagy a szegénység, amit a kiütéses tífusz is bizonyát. Csalások történtek. Cagero-ügy, Vasiilescu—Nacht korrupció, fosztogatás, cenzúra, ostromállapot, tekintély hiánya, zűrzavar, a hadfelszerelés késedelme, szövetségeink gyöngitése, külföldi propaganda: azok az okok, melyek a kormány népszerűtlenségét előidézték.

Külpolitikai téren mindenek fölött az ország határait kell megvédenünk. Emberek, fenyők, folyók: mind egyek vagyunk, együtt védjük a határokat. Aki segit, az barátunk. Legalább szóval keli segitsen a határok védelmében. Mindenki más: ellenségünk. Fájdalmat okoz, midőn öregek ajánlják, szakítsunk azokkal, akikkel együtt kell megvédjük határainkat s azokhoz közeledjünk, akik ágyukat öntenek ellenünk. Idegen pénzzel békétlenséget teremtenek akkor, midőn a reánk váró veszélyek előtt legnagyobb egységre volna szükségünk. Miért nem térünk magunkba, hogy a közös zászlót közös áldozatokkal megvédjük?

A kormánynak nincs erkölcsi tekintélye, nem tud tájékozódni, kész minden alkura s ilyen mozgalmakkal a belső rendszert és szövetséges viszonyokat is aláaknázza. Biztosítjuk a kisantantot, hogy7 lojálisán fogjuk a közös érdekeket megvédeni.

Az uj Románia nem az ököl, de a munka - és világosság gyümölcse. Mindenre készek vagyaink, hogy teljesítsük feladatunkat. Egyébként a fölöttünk álló sors kezében vagyunk. Mától kezdve kevesebbet fogunk beszélni s többet fogunk cselekedni.

Az ország tényeket vár tőlünk. Épitő munkát kell folytatnunk. Fegyverrel fogunk védekezni azok ellen, kiket & rossz szellemek küldenek ellenünk. Ne feledjétek a trombita hangját, mely ismét győzelemre hív: kenyérért, békéért, igazságért és világosságért a parasztság országában.

Benymmás a kormánypárton A Dimineaţa jelentése szerint Mihalache beszéde nem keltett pánikot ® liberális párton. A kormány tovább folytatja munkáját s a párt belső válságát kedvezően fogja elintézni. A párt vezetői jelenleg az országos kongresszus ügyével foglalkoznak. Mind többet beszélnek — irja a Dimineaţa — a kormány átalakításáról, mely

a junius 8-i restaurációs ünnep lefolyása után fog megtörténni.

Elsősorban Lapedatu kultuszminiszter kicseréléséről van szó, úgy, hogy tárcanélküli miniszter marad s minden valószínűség szerint Iam'Sindi veszi át a kultuszminisztérium vezetését.

A juraius 8-i ünnepség előkészületei tovább folynak. A királyi palota előtt tribünt emelnek, a három államfő innen fogja majd a csapatok elvonulását megtekinteni. Benes köztársasági elnök és Pál jugoszláv régens 1 szombaton érkeznek Bucurestibe.

Tálassztófog és egyéb reformok