Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)
1936-06-12 / 133. szám
TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929. ÁRA 3 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4 Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9 szám. — Tekfonszáxn: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGVA# POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési áriak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440 évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 4c pengő A többi külföldi állomokba csak a portókülönbözettcl több LVII, ÉVFOLYAM, 13 3. SZÁM. PÉNTEK BKaHBSBHnBaBnHMBBHSSHBHB 1936 JUNIUS 12. Az országos gyász és az országos fájdalom szülőoka, a megrendítő fővárosi szerencsétlenség, érthetően tovább sajgót. Egyre újabb megrendítő részlet kerül a lopok hasábjaira s ma sem ismerjük még pontosan a nagy csapás méreteit. Bizakodunk, hátha majd az áldozatok aggasztó nagy számáról keringő rémhíreket megcáfolják és igaz lesz, amit vakon sejditenek, amiben gyermekdeden reménykednek, amiben makacsul hinni akarnak, ha egyáltalán lehet ily nagy szerencsétlenségben parányi szerencse is, úgy kevesebb haláleset pecsételi meg az ünnepi áldozatot, mint ahogy kezdetben suttogták, később hangosan hiresztelték. Hogy inkább a könnyen sebesültek száma volt rendkívüli, mintsem a súlyosan, sőt halálosan megcsonkítottaké. Helyes volna és helyes lett volna mindjárt közölni hitelt ébresztő hivatalos beszámolót. A gyász, a fájdalom, az elkeseredés s a büntetés vágya se kisebb, se nagyobb nem lett volna, ha már most akár több, akár kevesebb áldozatot számlálnának meg, de őszintén. Egy ártatlanul elpusztult élet is épp eléggé fájhat az emberszeretet igazi hívének; nemcsak a család dolga ez, hanem mindnyájunké. Ezt a fájdalmat a na- gyobbszámu áldozatok lehetősége csak kiterjesztheti és elmélyítheti, de aligha túlozhatja, mint ahogy a természettan szerint a fényhatás lényeges emelésére nem egyszerű, hanem szorzott számsorban kell a fényforrásoknak szaporodni ... Ne vájkáljunk most már tovább sebeinkben. Enélkül is csorog a vér szivünkből és hasogat a szomorúság. De nem csak újságolvasók, szemlélők, résztvevők, fájlalok vagyunk, hanem állampolgárok is, akiknek akarata szerint kell kormányozni az államot, szervezni az életei és vagyonbiztonságot és erkölcsi érzékenysége szerint vezetni az egész életet. Nos,, mint állampolgárok, külön elkeseredtünk és mint állampolgárok harsányan követeljük a léha üzérek, a gondatlan szervezők, a fejüket vesztő felelősek szigorú megbüntetését. Itt sok mindenről van szó. Nemcsak az élet és vagyonbiztonságról, nemcsak a közszellem szervezetéről, nemcsak az üzleti tisztességről, nemcsak az állami és községi kormányzás szabályairól, nemcsak egy nagyjelentőségű ünnepség szörnyű megzavarásáról, hanem sok minden egyébről, amely a köztudatot forralja, ezért fölösleges és kínos részletezni. A nagy számonkérés mellett csak a politikai oldalra óhajtunk célozni. Most már nyilvánvaló, hogy elérkezett az ideje rég esedékes tenni valóknak: véget kell vetni a zilált közéletnek, amelyet a kormány évszámra húzódó válsága, az ó-szabadelvüek testvérharca, a gyűlölet fehér izzásában tomboló pártellentétek, qz idegenből behurcolt világszemléletek erőszakos és ravasz játéka okoz és megtetéz a nemzeti túlzásokból fakadó anyagi és erkölcsi rombolás. A vallásos hit szerint a> nagy szerencsétlenség Isten ébresztő látogatását jelenti, a népies hit szerint büntetési a tömeg-bűnök miatt. De van politikai hit is, amelynek meggyőződése, hogy az ilyen országos szerencsétlenség kötelességgé teszi a közállapotok gyökeres és elfogulatlan vizsgálatát, szigorú és gondos átszervezését. Most, mikor az államfők külközéleti érdekű találkozása végétért, kötelességünk befelé fordulni s e borzasztó szerencsétlenség ködén áthatolva, tiszta világosság mellett dönteni büntetésről és átszervezésről. Nemcsak súlyos politikai tennivalók sürgetnek, hanem az erkölcsi és társadalmi rend súlyos szükségletei legalább is akkora erővel. Az országos gyász és az országos fájdalom ne fúljon meddő érzelgésbe, hanem tanulságot szik- ráztasson, amely tisztitó és építő munkát lobbant föl könyörtelen erővel és szilárd hevülettel. ia fslaap az Olaszország elleni szantscióhat Az ©Isszeli ezzel szemLes* a magsdááum-Iiaiaisisalk elvei szeriéiül kormányzási vállalnák. — Londonnak választania kelletté Berlin és llé ma közeik, — Érvényesül Sir Sámuel Haare külpoaiükája Schacht német közgazdasági ma repülőgépen Belgrádba miniszter érkezik A külpolitika két feltűnő eseménye az utolsó napon a Londonból jelentett meglepő fordulat az angol kormánynak a szankciók ügyében elfoglalt álláspontjában és Schacht német birodalmi gazdasági vezető miniszter és bankkormányzó balkáni repülő- utja. Mindkét dolognak komoly jelentőséget tulajdonítanak diplomáciai körökben. A nagyobb eseményt azonban kétségtelenül a szankciók feladása képezi Anglia részéről. Az erről szóló hir ugyan még nincs megerősítve és az angol álláspont megváltoztatása feltételekhez kötöttnek látszik, de ebben a formában is komoly fordulatot jelenthet a nagy európai válság történelmében. Arról van ugyanis szó, hogy Eden külügyminiszter és Grandi londoni olasz nagykövet legutóbbi tanácskozása után, melyen olasz részről határozottan felállították az alte’ itivát, hogy vagy megszüntetik a szankciókat, vagy kilép Olaszország a Népszövetségbőt, az angol kormány bizonyos feltételek mellett a szankciók feladására határozta el magát. Ezek közé a feltételek közé tartozik elsősorban az, hogy Olaszország kijelentse, bőgj’ „Kelet-olasz-Afrikát“ — ez a kifejezés már magában is Abesszínia bekebelezésének csendes elismerését jelenti — a népszövetségi mandátum-birtokok alapelvei szerint fogja kormányozni. Most csak az a kérdés, hogy olasz részről milyen választ adnak erre a követelésre. Nyilvánvalóan csak formaságról van szó, mely Abesszínia olasz birtokbavételét lényegében nem érinti. Mindamellett fölmerül a kérdés, hogy Mussolini eddigi szilárd magatartása után hajlandónak fog-e mutatkozni erre az engedményre. Angol részről a most tett engedmény mindenesetre a szélső engedménynek látszik, mely az olaszbarát Sir Samuel Hoarenak a minisztériumba vaíó visszatérésével állhat kapcsolatban. A szankciók ügyében körfje jött fordulatról szóló angol jelentés még hangoztatja, hogy Anglia hajlandó ezt az álláspontját azonnal érvényesíteni, bőgj’ ha francia részről szintén beleegyeznek. Hogy azonban Páris örömmel egyezik bele ebbe a megoldásba, az az adott viszonyok között kétséget sem szenved. Az angol kormány elhatározására kétségtelenül nagy befolyással lehetett az a nyomás, melynek egy idő óta Róma és Berlin részéről van kitéve. Róma részéről az eddigi olasz külpolitika irányvonalának teljes megváltoztatásával fenyegettek és komoly jelek mutattak arra, hogy Ciano gróf külügyminiszterré való kinevezése az olasz külpolitika határozott Berlin felé fordulását jelentheti. Német részről viszont látható tudatossággal késnek azzal, hogy választ adjanak az angol kormány hetek előtt feltett kérdéseire. Nyilvánvalóan itt is két vasat tartanak a tűzben és részint presszióképen, részint komolyan szárnitya a lehetőséggel, hegy Anglia és Olaszország között az olaszokat választják, sokatmondó diplomáciai játékot folytatnak. Hcare ujrabelépése az angol kormányba már arra mutatott, hogy Londoniján a mérleg az Olaszországgal szembeni engedékenység felé billent. A legújabb hír teljességében megerősíti ezt a látszatot, ami természetesen nem jelent annyit, hegy az angol külpolitika ne tartsa továbbra is elsőrangú feladatának a megegyezés létrehozását Németországgal és a közvetítést a franciák és németek között. Schacht dr. belgrádi, szófiai és athéni utazását szintén nagy figyelem kiséri. Diplomáciai körökben feltétlenül nagyobb jelentőséget tulajdonítanak ennek az útnak, mint tisztán a kérdéses országok és Németország között fölmerült pénzügyi kérdések elintézésének. Erre a célra teljesen megfelelt volna valamelyik vezető német pénzügyminiszteri tisztviselőnek az utazása. Schacht dr. sokkal súlyosabb személyiség, hogy ilyen másodrendű küldetéssel keresné föl a három balkáni állam fővárosát. Különösen a belgrádi utat kísérik feszült figyelemmel, mert a német vezető egyéniségek jugoszláviai látogatásai eddig is távolbamenő magyarázatokra adtak alkalmat. Anglia Mm i eladni a sianhcldieai LONDON. (Rador.) Vansittart angol külügyi államtitkár és Grandi olasz nagykövet közötti keddi megbeszélés alkalmával Grandi világosan; tudomására hozta az angol államtitkárnak, hogy Olaszország elhagyja a Nép- szövetséget, ha a genfi nagygyűlés előtt nem .szüntetik meg a megtorlásokat. Angol politikai körökben mindazonáltal bíznak abban, hogy sikerülni fog az olaszokat békiiléke- nyebb magatartásra bírni. A Népszövetséggel szemben A l>e.s színi a annektálását illetőleg. Angliában és több máis országban is azt remélik, hogy Olaszország hajlandó lesz egy nemes gesztusra a Népszövetséggel szemben j még a nagygyűlés előtt. Ez az engedmény abban állana, hogy az olasz kormány kijelenti, hegy a jövőben Keletafrikát a népszövetségi mandátumbirtokok alapelvei szerint fogja kormányozni. Egy ilyenszerü kijelentés nagyban enyhítené a helyzetet. A keddi megbeszélések után az angol vezető köröket a megtorlások felfüggesztésének kérdése foglalkoztatja és az eljárás módozatait tanulmányozzák. Anglia mindenesetre tevékeny részt vállal ebben a kérdésben és el szeretné kerülni, hogy ebben az .Európát közelebbről érintő kérdésben a népszövetségi közgyűlés révén dél-amerikai országokra bizzák a megoldást. Amennyiben az angol kormány semmi ellenkezésre nem talál Franciaország részéről a szankciók azonnali felfüggesztését illetőleg, erre már közvetlenül a genfi nagygyűlés után sor kerülhet. Egyáltalán nem lenne tehát meglepő, ha Anglia azonnal a szankciók megszüntetése mellé állana és bizonyos formaságok figyelembetartásával elismerné az olasz fennhatóságot Abesszíniában. Ebben az esetben mindössze Abesszínia állami berendezését illetőleg kerülne sor tanácskozásokra. Találgatások Ciano külügyminisz- tersége körül RÓMA. (Rador.) A Havas szerint diplomáciai körök véleménye az, hogy Ciano gróf kinevezése folytán a külügyminisztérium inkább Mussolini kezébe került, mint eddig. Római osztrák körök azt hiszik, hogy az olaisz—osztrák viszonyban nem fog változás beáílani, mert Ciano gróf ismert barártja AusT -.ia f 'ízetlenségének. Nem tudni, milyen tisztet tartogat Mussolini Suvich eddigi külügyi államtitkár számára. Ciano folytatni fogja Grandi politikáját az olasz—angol feszültség enyhítése érdekében. Politikai körök azt állítják, hogy a Duce rövidesen le fog mondani a légügyi, tengerészeti és hadügyminisztériumok vezetéséről. E hirt azonban fenntartással kell fogadni. Ha ez megtörténne, a hírforrás szerint a jelenlegi államtitkárok mindhárom minisztériumnál, miniszterekké lépnének elő. Achille Staracet, a fasiszta párt főtitkárát, akit a közeljövőben várnak vissza Abesszíniából, belügyminiszterré fogják kinevezni. Ezt a tárcát jelenleg szintén Mussolini irányítja. A Dúcénak ezek szerint szándékában áll lemondani mind a nyolc minisztérium vezetéséről, amit eddig ellátott és csak mint tárcanélküli miniszterelnök lesz tagja a kormánynak. Ha Staracet kinevezik belügyminiszterré, helyét Adelchi Serena segédtitkár foglalná el. Hír szerint Aloisi bárót londoni nagykövetté neveznék ki Grandi helyébe, akit visszarendelne kormánya. PÁRIS. (Rador.) Ciano gróf külügyminiszterré való kinevezését hosszasan kommentálja a párisi sajtó, amely a kinevezésben nagyobb politikai jelentőséget lát. Ezzel a változással kapcsolatban a 1‘Oeuvre írja, hogy Mussolini tegnap ismét értesítette az angol kormányt, hogy ha a. szankciókat nem függesztik fel, Olaszország rövidesen kilép a Népszövetségből. Olaszország ebben az esetben olasz—osztrák—magyar—német blokkot alakítana amelynek Lengyelország való&zlnü- leg kedvező támogatást nyújtana. PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) A tegnapi francia lapokat az olasz kormány átszervezése és Ciano grófnak, Mussolini vejének külügyminiszterré való kinevezése foglalkoztatja. A Times Róma és Berlin bizalmas természetű megbeszéléseire figyelmezteti a politikai köröket és arra a megállapításra jut, hogy az Olaszországgal szembeni megtorlásokat nem lehet többé fenntartani. Ellenkező esetben — írja a lap — az a veszély fenyeget, hogy Olaszország, ha szükség kerül erre, máshol ás megtalálja szövetségeseit. Az Intransigent attól tart, hogy a szankciók további fenntartása esetén Róma, Berlin, Becs, Budapest és Varsó együttesen fognak fellépni. Franciaország érdeke, hogy Olaszországot továbbra is megtartsa szövetségesének. A Journal des De- bats arra szólítja fel a kormányt, hogy a megtorlások megszüntetése érdekében tegyék meg a szükséges lépéseket. (Folytatása a 10. oldalon)
