Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)
1936-06-07 / 130. szám
/ 1936 Ja ni us 7. BEE BN'STB R Gyermeknyomor CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Mindenki látja, észrevette: milyen nagyon sok ebben a városban a kolduló gyermek. A nyomor nagy szürke embertömegében ezek a ilegfájdataosaibb kis «lakok. A gyermek a jövő, az eljövendő élet hordozója, a „civilizáció örököse.“ Tisztaság, játék, orvos és tankó kell neki. És itt bolyong százszámra a házak között, az emberek sarkaiban előre- nyujtoDt kézzel, rongyosan, elhagyottan, betegjen — koldulva. Ijesztően nő a számuk. Háromféle ilyen gyermek van, A szőrrnd- rágos kis falusi, atka apró csebrekkel, gyermeknek vasló faragott haknival! járja a. várost, vagy virágot tort a kezében. Holmiját rendszerint senki sem veszi meg tőle, csak kö- nyörmletbőli a kezébe nyom egy-két lejt. — Napsütött arcú, tiszta szemű gyermekek ezek, nagy tut van mögöttük, fáradtak, éhesek. A falu pénztelenségének hirdetői, «kik kettes évé-hármasával járják a várost, mert muszáj, miért otthon égető nagy szükség van arra a pár fejre is, amic igy megkeresnek. Lehet, hogy betanítják őket otthon egy pár panaszkodó mondatna — de ezek a mondáitok igazsággá érnek, mire kimondják őket. ■ Kis koldusok — Éhes vagyok, — mondja egy kis vörös szamhéju fiú és ítz ember tudja, hogy tényleg éhes. Csak rá kell nézni. Nem hazudik. — Mi van & szemeddel? — Dörzsöltem — felleli, — mondta a „klénikán“ a doktor ur, hogy ne dörzsöljem, oszt most mán nem dörzsölöm. Aztán újra kezdi: — Éhes vagyok. Még máma egy cseppet se ettem. Mondjuk, heg}'' evett. Kapott otthon legfeljebb egy darab kenyeret. Sok kilométert járt be azóta, itt kopvog az aszfalton, min- derukit megszólít, pénzt keres. Azóta száz- j szór megéhezhetett A második fajta kolduló gyermek a ci- i gány. Ez rendszerrel, apai, anyai vagy idő- ' sebb testvéri felügyelet alatt végé a dolgát, j A marna —- mondjuk — csecsemőjével! a fal ; mellett ül. A pöttömnyi fekete gyermek el- i ugrik tőle, megy a járókelőkhöz, éneklő jj hangon, groteszk rongyokban, éőrenyujtott kézzé könyörög. Megy az ember után, kitartó szívóssággal, míg e] nem kergetik, vagy nem éri éli a célját. Akkor vissza szól- lad az anyjához, leadja a zsákmányt és újra kezdi. Van egy 3 év körüli' cigánylány, aki fajának minden játékos kedvé beleviszi ebbe a mesterségbe. Táncol, topog, ugrál, vinnyog, mint valami fantasztikus 'kis áililait, nem lehet lerázni, öreg, sánta férfi « „főnöke“, de úgy tesznek, mintha nem tartoznának egymáshoz. A lány csak ritka időszakokban szállítja oda hozzá « pénzt tánclápésekben. Mig dolgozik az öreg közömbös letargiában ül a járda szélén, valahol messze tőle, vagy sétára indulj és felszedi az utcára dobott égarettacsu'tkákat. Ebben a műveletben néha a kiás rongyokban járó gyermek is segít neki. A koldus gyermekek közül1 kétségtelenül1 a cigányok :a fegszemtéenebbek és igy a leg- e r edmény esebbek. Van aztán egy harmadik csoport. Erre szeretném (leginkább felhívni a figyelmet. Mert itt lelkiismeretlen emberek nyomorúságosán kihasznált eszközeiről: van szó. — Olyan gyermekekről, akiket iskola helyett az utcára- küldenek, akiket fenyegetéssel, veréssel kényszerítenek koldulásra. Nemcsak szülök, 'akik közül sokan kényszerülnek erre. Hanem gonosz emberek, sötét sikátorok, szennyes utcák lakói, akik való- saggal! bérlik a kolduló alanyt erre a célra. Távoli rokongyermieket veszitek magukhoz, vagy úgy kerül esetleg hozzájuk, mint ahogy egy kóbor kutya bekerüli sokszor egy- egy házba. Csavargó, éhező, senki fia, akit megtűrnek magúk mellett, hogy aztán testi! ea-lelkileg kihasználják. „Ma nem ettem“ Itt jön mögöttem jó pár perce ez a fiú. Hat évesnek gondolom. — Mit akarsz? — Még ma nem ettem eg,y falatot — kezdi a szokásos mondatot. Jól megnézem. Szeme alatt beesett kékes színű bőr. Egészen kitágult szemek. Rövid tüskehaj. Finom vonások. Mezítláb van. Piszkos ingben, ami a mellén nyitott. Ápolátiantsága ellenére látszik, milyen fehérbőrű. Szűk söré kék nadrágja van. A jobb nadrágszáron egy arany gomb fityeg í szomorúan. Régi gazdája idejében divatos I darab lehetett. — Mit akarsz enni? Gondolkodás nélkül feleli: —- Kakast. Olyat, amibe méz van. Veszünk neki kakast, olyat, amibe nie/, van. — Jól laksz te ezzel? — JÓL — Mért nem eszel? — Majd. — Hogy hívnak? — Ferinek. — Miért koldültsz? — Beteg iaz anyám, orvosságra kell. Az apám munkanélkül. — Hány éves vagy? — Nyóc. — Mért nem mondasz igazat, Feri? A te anyád nem beteg. Ismerem. — Nem ismeri. Nincs is itt. Nem is idevalósi. — Hát akkor te kinél laksz?-— Laji bácsiéknál. — Látod, mégis hazudtál. — Kisasszony is. Mert nem ismeri. Átsiklunk a kinos témán. — Laji bácsi mondta, hogy mondd azt, hogy beteg az anyád? — Ü". De most már mák. Hazamék. Laji bácsiéknál — Gyere, vigyél el engem Laji bácsihoz. — Mér? — Ne félj, nem fogjsz 'kikapni. Csak nagyon szeretném1 látni Laji bácsit. Nem mer ellenkezni. Csak azt mondja: .— Messze van. A -víznél van. — Elmegyünk autóbuszon. — Odáig nem visz. Egy darabig autóbuszon megyünk. Aztán a végállomásnál 1 északunk. Feri megy mellettem a hepehupás köveken. Egyszer csak érzem, hogy megfogja a kezemet. Nem néz rám, csak szorítja jó erősen a kezemet és topog mellettem. A keze fogásában benne van: vigyázz, nehogy bajom legyen miattiad. Egy diiledezett kerítés mellett megáll ‘Feri. — Ez a — mondja. Blőremegy. A ház kétablakos, lehullt róla a vakolat. Előtte kis, rendetlen udvar. Két piszkom macska fekszik a földön elnyúlva. Két ember is van itt. Egy kövér asszony, rózsás pongyolái élében, valamit kever egy tálban-. S egy- férfi, sovány, kiiaszott. A cipőjével bajlódik. — Ez Laji bácsi — mondja Feri. Most vesz csak észre az asszony. Felnéz, zsíros, fekete arcán kelletlen kifejezés. — Mi teccik? — kérdezi? — Semmi — mondom (és mert hirtelen netm tudok okosabbat kitalálni, hozzáteszem) — csak hazakiséritem Ferit. — Nem kell azt kisérgetni — nem kisasszony a! .. . Gyere csak te Feri, szaladj át a boltba-. Hozzál nekem két tojást. Fizesd ki. Nem kell felírni. Feri megy, visszanéz kérő szemmel. Hogy mondjam meg most, amit akarok? Megkérem őkelt, hogy ne haragudjanak, csak tudni -szeretném, ki- a Feri? Mért lakik náluk? Hozzáteszem, hogy nehéz az élet, hogy sok baj van egy ilyen fiúval, hogy nagyobb kedvük legyen a válaszra A férfi még mindig nem húzta fel a cipő- jét. Mozgékony nagylábujjával belerúg a macskába. Ő felel. — Az én húgom fia. A húgom afféle. — Nincs apja Ferinek. Idevetük, hogy ne vesz- szen éhen. — Hol! van az édesanyja? — Szógáti Aradon. — És ■— el- tudják tartani? — Biz nekem nincs munkám. Pallér vagyok, de most nincs. A feleségem beteg. Ránézek a feleségére. Legalább 80 kiló. De azért lehet, hogy beteg. Utóvégre vannak 100 kilós betegek is. — Mondta Feri, hogy beteg — kezdem- — hogy betegek itthon. Hogy neki ezért kell... — Küildeném inasnak. De olyan vézna, hogy senkinek se keli. Én is olyan vézna voltam, mégis cipeltem -már ebben a korban a, létrát. Ezt -a férfi mondta büszkén. — Kisasszony tán nőegyle-tesi? — kérdi az asszony gyanakodva. Ráhagyom, hogy ,,nőegyletes“ vagyok. — Mondtam Ferinek — folytatja az asz- szony — bogy segítsen az úrasszonyoknak csomagot, kosarat vinni a piacról. így keres pár lejt, ami neki magának kell. Az anyja elcifrálkodja, amit keres. — Afféle — dünnyögí a férfi. — Ez nem koldulás — szól az asszony és í elfordítja a fejét, jelezve, hogy nem óhajtja többet rátnpazarolni az idejét. Köszönök. Kurta ,,jó niap>ot“ a válasz. Az utcán Feri fog meg. — Ugy-e nem tesz baj? — kérdezi dideregve. — Nem- Feri. Nem mondtam semmit. amiből baj lehetne. — Akkor jó — mondja csendesen — és viszi a két tojást az udvaron üldögélő ké: embernek — abból a pénzből, amit ő koldult nekik. Marton Lili. AZ AFRIKAI ELZÁSZ Francia nagytöke kezén van Afrika leggazdagabb nyersanyag területe PÁRIS, (junius.) Ebben a pillanatban aligha van a nemzetközi politikának nagyobb problémája, mint a gyarmatosítás és az ujonmán szerzett területek bekapcsolása a gazdasági életbe. Ennek az a magyarázata, hogy a legtöbb európai államban a mai ghzdasági rend olyan fejlődési fokot ért el, hogy csak uj erőforrások és uj terakodó piacok bekapcsolásával tudja leküzdeni a krízist. A helyzet tehát az, hogy Európa, sőt — ha úgy vesszük — az egész nyugati civilizáció sorsa a gyarmatok kezében van. Persze a legtöbb gyarmatositási akciót akármivel bugyolálják is körül, csak erőszakkal lehet végrehajtani és ebből a szempontból számos olyan nehézségekkel kell számolni, ami a kolonizáló tempóját erősen lefékezi'. Ez nemcsak Olaszország abesszin hódítására vonatkozik, hanem vannak más gyarmati kérdések is, amelyek még, mia sincsenek előrehaladottabb stádiumban, mint az abesszin kérdés. Az afrikai kontinens mozgásban van, úgy hogy nem lehet egyedül olasz—abesszin kérdésről beszélni s nem egyedül az angolok azok, akiknek gondot okoz az olasz előnyomulás s mindaz, ami ezzel együttJár- 1 Francia szempontból!) például nyugtalanító | események játszódnak Észak-Marokkónak azon a rész-én is, amelyhez a nemzetközileg I szabaddá tett Tanger tartozik. Az A-tlas- hegység lábánál elterülő vékony földsáv egész kiterjedése nem nagyobb 160 négyzetkilométernél, mégis nagy fontosságot tulajdonítanak neki, mert a jövő egyik legnagyobb nyersanyag-bázisának von kiszemelve. Mit találtak a németek Észak-Marokkóban? Először akkor került ez a vidék a nemzetközi érdeklődés előterébe, amikor röviddel a világháború előtt a német Mannes- mann-fivérek engedélyt kaptak, hogy érc után kutassanak s azután megszerezték maguknak az érckkermeléts kizárólagossági jogát. Mannestmannék kutatásai -meglepő eredménnyel1 végződtek. A föld hihetetlen gazdagságáról először német kutatók tájékoztatták a franciákat. S a németek annak ellenére, hogy szerződés volt közöttük és a ,,Ban.que de Paris et des Pays Bas“ között, titkos memorandumot intéztek a német külügyminiszterhez, amiben felhívták figyelmét Észak-Marokkó nagy gazdasági jelentőségére. Közben kitört a világháború s -a német jogok elvesztek, ellenben még egy hatalom érdekszférájába nyúlik át az érctermő vidék. Ez a hatalom Spanyol ország. A spanyol belügyminisztérium és a spanyol nehézipar azonban csodálatosképpen semmiféle érdeklődést nem mutatott az ügy iránt, ugylátszik azért nem, mert roszul vagy hiányosan voltak informálva. Mikor a spanyolok észbekaptak, már késő volt. A német érdekeltek kiszorítása után a francia Comité des Forges, amelynek kapcsolatai a Banqne de Parishoz közismertek, rendkívül céltudatosan nyomult előre és természetesen igyekezett az érokitermelés jogát magának biztosítani. A vidéken voltak ezüst- és antimonba- nyák már az ókorban is; s e bányák közül nem egy üzemben van még ma is, — azt, hogy a talaj milyen gazdag vas-, réz- és mangánércben, csak a Mannesmann-fivérek kutatásai derítették ki és először a franciák voltak azok, akik ennek a fölfedezésnek eredményeit hasznosítani tudták. A legfinomabb vasérc, réz és petróleum. Ennek qj vékony földsávnak éregazdagsá- ról egyetlen adat is fogalmat adhat: Quad ben Tussin környékén 160 millió köbméter vasércet tártak föl s ennek a vasércnek a minősége egyenrangú a legnemesebb svéd vasérccel. Egy kilométer hosszúságú és 200 méter szélességű területen nagyon könnyen hozzáférhető alakban fekszik a- rézérc, amely tízszázalékos rezet tartalmaz. Mannesmannék titkos emlékirata szerint a közelben petróleumforrások is vannak, úgy, hogy a nyersanyagföldogozás itt a helyszínen megtörténhet, ami annyit jelent, hogy Afrika egyik leggazdagabb ipari vidékét lehet ezen a keskeny földsávon kiépíteni. Az elszállítás is nagyon könnyű, minthogy egy, aránylag könnyen fölépíthető függővas- uton az ércet vagy nyersanyagot a tengerpartra lehet szál-litanii. A franciák eddig nyilván azért, hogy messzebbmenő céljaikat leplezzék, úgy viselkedtek, mintha eszükágában se lenne bányaüzemeket berendezni. Egyelőre beérték azzal, hogy tudományos expedíciókkal árasztották el a vidéket s az egyes fontos pontokon jelentéktelen kisüzemeket állítottak föl. Csak azért természetesen, hogy a, birtokot és a termelési koncessziót megszerezzék, úgy, hogy az egész vidék 'annyira át, meg, át van szőve ma már francia sejtekkel, hogy az értékes nyersanyagforrásokat kizárólag franciák termelhetik ki azon ® vidéken, amelynek birtokáért 1925-ben az Abd el Krím elleni harcban ezer és ezer ember veszítette életét.
