Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)
1936-06-07 / 130. szám
1936 fualus 7. ELLENZÉK 7 HARSÁNYI ZSOLT: Vigasztalás Dédanyó a család egyik szemefénye. Babus a család másik szemefénye. Nyolcvan esztendő korkülönbség van köztük: dédanyó nyolcvanötéves, Bubus ötéves. De ez nem akadályozza barátságukat. Nagyon szeretik egymást, sokat járkálnak kettesben kézenfogva. Most már naposodik az idő, ki lehet menni a kertbe is sétálni, ahol elevenen zöldül minden, a virágok ujjongva dicsérik a világot piros és kék színeik hangosságával. Ott sétálnak dédanyó és dédunoka. Az öregasszony totyogva és botorkálva a magas kortól, a kisfiú totyogva és botorkálva a csekély kor miatt. Mondom, nagyon jóban vannak. Néha történik ugyan közöttük valami összezördülés, veszekesznek, egyenrangú vitázó felek gyanánt kiabálnak egymásra, de aztán megbékülnek. Értelmi fok dolgában nem sok a különbség köztük, dédanyó bizony már gyerekesen gondolkozik egy kicsit, Bubus pedig szeret nagyoskodni. Hiába van közöttük az a nyolcvan esztendő, azt lehetne szinte mondani, hogy egykorúnk. Napjaik együtt telnek. Legjobban szeretnek ők együtt játszani. Dédanyót éppen úgy érdeklik Bubus építőkockái, amelyekhez maga is hozzányúl rssrketeg ujjaival, mint ahogy Bubusf érdeklik dédanyó tündérmeséi a vasorru bábáról, a rettentő erős kopaszkopárröt, meg a szegény ember harmadik fiáról. Néha ugyan baj van a német nevelőkisasszonnyal, aki mellözöttnek érzi magát. — Kérem, — mondja olykor a családfőnek a kisasszony, —• nekem nagyon kínos érzés, hvgy ingyen kapom a fizetésemet. A fiúcska még mindig alig tucl németül, pedig már egy éve vagyok a háznál. — Igaza van, kisasszony, — mondja a családfő, — kissé túlzásba megy ez a dolog. Majd intézkedem. El is határozza keményen, hogy intézkedik, de mikor meglátja dédanyót és Bu- bust, ahogy nagybuzgón foglalkoznak a kis gőzgép csavarjaival, elhalasztja az intézkedést holnapra. így halogatja már egy éve. Az utóbbi hónapokban dédanyónak nagy szüksége is van arra a meleg derűre, amelyet Bubus barátsága ad az ő öreg életének. Dédanyó sokat sopánkodik, sőt sir is, mert az a rögeszméje, hogy ki fog törni a világháború. Két szép unokája esett el tizenötben, azokat siratja most is. Az újságot dugni kell előle, mert akármit olvas, azt olvassa ki belőle, hogy megint háború lesz. — Borzasztó ez, gyermekeim, — mondja kétségbeesetten, — megint az a sok vér, az a sok szép fiatal élei, és még hozzá a gáztámadások, jajjaj, gyermekeim, egész éjszaka csak hánykolódom álmatlanul, mindig az jár eszembe, hogy mi lesz velünk és mi lesz az egész világgal. Vigasztalják, próbálják másra terelni a szót, de csak ideig-óráig sikerül. Dédanyának nem megy ki a fejéből az uj világháború. Sir, sopánkodik, gyötri öreg lelkét. Mit lehetne vele csinálni? Vitázni nem lehet vele, mert ez nem érvek dolga. A családfő százszor is igyekezett már meggyőzni, hogy most teljesen kizárt dolog a világháború. Bólogat rá dédanyó, félig- meddig hiszi is, de már egy negyedóra múlva újra kezdi a pityergést a sarokban — Jajjaj, gyermekeim, mi lesz veletek, miért kellett nekem ilyen borzasztó aggodalommal megérni az öregkort, megint nem aludtam egész éjszaka, a színemet le nem tudtam hunyni... A minap a családfő elévette Bubust. — Gyere csak ide, Bubus, figyelj rám. Dédanyó téged szeret legjobban, te magad látod, mennyit sir és töpreng szegény, próbáld valahogy megvigasztalni, talán rád hallgatni fog, meri miránk már nem hallgat. Bubus okosan bólint. Megy vissza dédanyó hoz, aki megint sirdogál a sarokben. Felkapaszkodik az ölébe. Átkarolja öreg nyakát és vigasztalja: — Ne sírjál, dédanyó, nincs semmi értelme. Mikor kitör a háború, te már úgysem fogsz élni. PAÁL JÓÉ VASÁRNAPI Kiss Józsefnek négy ismeretlen versét fedeztem fel a pöstyéni színházi kiállításon Gyöngysorokkal írva, fehér papiroson négy költemény fekszik előttem, üveggel borított karcsú vitrinben, hármat plajbásszal, egyet tintával álmodott meg a kerti kávéház bádogasziala mellett a Jehova írója: Kiss József. E négy vers közül egyik sincs benn abban a kötetben, amely a költő munkáit magában foglalja. Pár lépésnyire innen áll az a ház, ahoi a Jehova, Kiss Jó= zsef eletenek legnagyobb Pöstyén, 1936 junius elején. (COPYRIGHT by Jób Paál.'; Elhunyt költők ismeretlen munkáit felfedezni: nemcsak szenzáció a riporter számára; hanem mérték az irodalomnak. Ebben a cikkemben Kiss Józsefnek négy olyan verséről szólók, amelyet eddig sem a költő kortársai, sem az utókor nem ismertek, kivéve azt a pár embert, akik szent ereklyeként őrizték ott- fionukban az egykor legolvasottabb magyar versiró gyöngysorait. Ezt a négy verset most állították ki először azon a kiállításon, amelyet pünkösd vasárnapján nyitottak meg a pöstyéni Kursalonban, ahol az elmúlt száz esztendő művészi és irodalmi emlékeit helyezték el vitrinekben és rámákban a vászonnal áthúzott falon. Kiss József nemcsak hosszú esztendőkön keresztül járt Pöstyénbe, hanem, ő volt az első hires ember, aki a mult század utolsó évtizedében Pöstyént felkereste. Winter Imre, pöstyéni fürdőigazgató, az irodalomnak és a művészetnek igaz barátja holdvilágos tavaszi estéken sokat mesélt nekem róla. — Atyám — mondotta nekem — 1889- ben vette át Erdődy Ferenc gróftól a fürdőt és a következő évben, 1890- ben már megérkezett ide Kiss József, akit szüleim felette tiszteltek és Istenben boldogult édesanyám volt minalkotasa megszületett... dig az első, akinek a költő verseit felolvasta. Törékeny alakjára, vékony hangjára emlékszem ma is. Szinte elveszett abban a hatalmas fotőjben, ahol délutánonként és esténként papirossal a kezében ülni szokott. Azt hiszem, hogy a Ferenc-villában lakott, hiszen itt tartózkodásának első éveiben nem álltak még Pöstyén modern hotelkolosszusai. Tudom, hogy itt irta meg bűbájosán szép gyermekverseit, amelyek a mult század végén ,,Mesék a hó alól“ cim'en jelentek meg, kötetben. Ezeket a verseket a mai generáció nem ismeri már és nekem se sikerült, bármennyire is szerettem volna, ezt a kötetet megszerezni. Édesanyám volt az első, aki előtt a „Jehova“ gyönyörűséges sorai, felcsendültek, a Jehova legtöbb strófája itt íródott Pöstyénben, itt készült el a „Ded ci szegény Árjeról“, a ,,Szomor Dcmi‘ és a fülemben csengenek még Kiss József szavai a Ferenc-villában arról a délutánról, amikor először hallottam: A kisasszony keszkenője arany kimmel kivarrva . . . — Kiss József baráti körére is jól emlékszem. Gyakran láttam őt együtt Görgey Artur tábornokkal, Odry Lehellel, az Operaház kiváló művészével, Vcidnay Károllyal, a Fővárosi Lapok szerkesztőjével, Jászai Marival, a költő elmélázva ült a KursaJon terraszán, amikor Fráter Lóránd — .fiatal hadfi >■. /a'iT - X I mernémmémSrn.. MMHPpf ■ - /, . mÁmWMmá' fl |pjg Wá Él gondosan fogpasztáját, mert fontos higiénikus feladatot kell teljesítenie \ í J\ legtöbb ember, aki fogát ápolja, a fogápolást épen úgy tekinti, mint a viz és szappan használatát a mosdásnál. Ez a felfogás; azonban teljesen hamis Ha az esztétikai szempontok fontosak is, de a mindennapi fogápolás ■ célja mégis csak1 a fogak megtartása. 6F)levodont a tudományos a laponi nyugvó fogpaszta. Sok, millió ember használ. naponta Chlorodont fogpasztát; ez bizonyítja legjobban kiválóságát. Chlorodont a fogakat alaposan ■ megtisztítja, anélkül, hogy az 1 értékes fogzománcot megtámadná. Hatásos oxigén- sót tartalmaz, amely mentollal együtt a száj--és nyáimirigye- ket fokozottabb tevékenységre , ösztönzi. Ezáltal .a káros anti- szeptikus szerek . mellőzésével természetes szájtisztitást érünk el. A nagyszerűen üditő mentaiz és az állandóan kiváló,, minőség tették a Chlorodontot a legked- - veltebb fogpasztává. Menjen évente kétszer aj fogorvoshoz is! megóvja.fogai U-4 egészségét! nagy volt még akkor — kivette a prímás kezéből a hegedűt és maga muzsikált. Gromon Dezső, a későbbi honvédelmi államtitkár; Levinszky József, a Burgtheater tagja, Alexander St rákosé h, a Burgtheater dramaturgja és Erzsébet királyné felolvasója ültek az asztaloknál és hallgatták Fráter Lóránd muzsikáját. Kiss József apró cédulát vett elő a zsebéből — a zsebe mindig tele volt papirosszéletekkel pár szót dobott oda ceruzával és ezekből a jegyzetekből születtek meg halhatatlan költeményei. A Winter-család birtokában bárom kiadatlan Kiss József költemény van. Ezeknek a verseknek erősen familiáris a jellegük és talán ez az oka annak, hogy a költeményeket eddig nem hozták nyilvánosságra. Ezerkilencszázkilencben balt meg Pöstyén megalapítója, Kiss József egyik legmeghittebb barátja, Winter Sándor, a következő évben emeltek emléket sírja fölé és Kiss József magától vállalkozott arra, hogy a sírfeliratot versben elkészíti. Két költeményt küldött el: egy nyolcsorosat és egy négysorosat, a családra bizva, hogy a kettő közül válasz- szón. A család a hosszabbik strófát választotta és az arany betűkkel olvasható Winter Sándor síremlékén: Pusztát pagonnyá — sziklát termőfölddé Virágoz talmi jött ö e világra S megtörő szeme, mit már árnyék föd bé, hálásan nézett az írandó Vágra. A Vág susog dalt elomló porának Hű véreiről, kiket úgy szeretett, És emléke sir lombjain a fáknak, Miket alkotó keze elültetett. KISS JÓZSEF. Ennek a versnek kézirata a család birtokában van, a dátum rajta: 1910 március, a család birtokában van az a másik vers is — mind a ketlő rámában ott függ Winter Imre dolgozó szobájában — amely nem került a síremlékre, de nem csak az elhunytról ad poi*trét, hanem a költő finom lelkének hü mását is visszatükrözi. Ez a másik vers igy szól: Ipolyságot vallá családi fészkének, De Pöstyénben nyílt neki tettekre rés: Kisebb éneket is felkapott már ének, S nagyobbat se kiméit meg a feledés. A harmadik költeménynek nincsen dátuma, ezt a költő olyan kartonra irta ceruzával, amelyiknek baloldalán miniatűrben Kiss József fényképe látható, jobboldalán pedig „A Hét“ cimfelirása és Népszínház-utcai címe olvasható. Ezt a verset az irek szabadságharcának ide jén irta Pöstyénben Kiss József és a papiros oldalára zárójelben megjegyezte: (Célzás a mi szabadságharcunkra) A költemény címe: Casement, a vers öt háromsoros strófából áll és igy hangzik: Kis keskeny kék esik a nyakán, Úgy szedad végig az éjszakán, Éjbe, setéibe — kisértet talán. Két tenyerébe fogja a fejét, Az irek földje oly árva, setét, Rab htkja, meg koldus völgyét és hegyét. Vigyázzon fejére, kinek esze van, A hóhérbárd csiklandós, csintalan S ir földön busásan bö dolga van. Szalad az égbe csíkkal a nyakán, Úgy törtet végig minden histórián: Szabadság, bitó, hurok egy talán... Zöld Erin! Hő áram most a táj, Lánczaid csörgése idáig fáj, S egy régi emléket mélyebbre váj.. . A negyedik költeménynek, amelyet magában rejt a pöstyéni kiállítás vitrinje, családi vonatkozása van, ezt a verset ezerkilencszáztiz május huszonkettedikén irta Pöstyénben Kiss József, a másfél évvel ezelőtt tragikus körülmények között elhunyt Winter Lajosnénak. Az urhölgy ragyogó szépsége, bája, szellemessége megihlették a költőt, aki ebben s a három strófás versében a következő sorokat vetette papírra:
