Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)
1936-06-07 / 130. szám
Tirr:r?NZftK nffiMHRJWMD I93f) luni un 7. MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ Púpok 1'Ylliutalmir/ús Eseteit — Munkások EPOCA: Hossz hireket írnak az újságok. Funduri kö/ségl>en Balli-incgyébcn az ügynökök állal felizgatott stilisták — ó- naptár hivök megtámadták a csendőröket, akik védekezésre szorultuk. Hét halott s több sebesült volt. Ilyen esetek már előfordultak. Nem felejtettük el az Albinet-i esetet, midőn a parasztok államot alkottak az államban s közhivatalokkal alkudoztak. Önérzetes állampolgár nem tűrheti ezt, mert az ilyesmi a vallást és a tekintélyt egyformán aláássa. Első kérdésünk: „Mit tesznek papjaink a falukban?“ Mit tesz a pap, kinek felemeltük fizetését, hogy ne legyen más keresetre szorulva, ne vegye el a tanítók kenyerét s ne legyen falusi népbank pénztárnoka, ne csináljon üzletet parasztokkal, akik egyházi szolgálatot várnak a papoktól. Mit tesznek a falusi papok? Politizálnak, összefognak az összes demagógokkal, hogy kormány rakeriilés esetén politikai állást kapjanak. Ahelyett, hogy épitőmunkára fognák össze a falut, két részre bontják, egy másik felekezet papja ellen izgatva. Egyik pap hivei a másik pap híveire támadnak, vagy a tanító hivei verik meg a papot. Az áldozat bepólyálva jelentkezik megyei tagozati elnökénél, aki kárpótlást igér politikai alapon. Ez ellen csak a politizálás eltiltásával lehetne védekezni a katonákhoz s a bi- rákhoz hasonlóan. Kérdés azonban, megsza- vazzák-e ezt a politikai pártok s lemondanak-e harmincezer kortesről. Úgy kell tennünk. amint a parasztság és egyház érdeke parancsolja. ADEVERUL: Két hónapja is elmúlt annak, hogy a kormány gazdasági téren teljhatalmú meghatalmazást kapott, mégsem használta ezt fel semmiféle irányban. Alig beszélnek arról, megengedik-e az idegen tőke bevonulását aranytermelésünk fokozására. Nem akarunk szemrehányást tenni azért, mert a kormány nem használja ki rendkívüli meghatalmazását, különben is ígéretet tett, hogy csak igazán rendkívüli esetben fogja ezt felhasználni. A teljhatalmú meghatalmazást egyedül gazdasági fejlődésünk érdekében lehet igénybe venni, hogy kiszabaduljunk a válságból. A mai helyzetben nem maradhatunk passzivitásban. Elég volna a sürgősebb reformok megvalósítása. Fel kellene támasztani a hiteléletet s rendet kellene teremteni külkereskedelmi téren. El kellene törölni a valuta-felárat, megszüntetve az ipari és mezőgazdasági termékek ára közötti aránytalanságot. Tenni kellene vata» mit az ország gazdasági talpraállitására, mert csődhöz vezet az aktivitás hiánya. CURENTUL: G. Timircian Chisinău-i köz- oktatásügyi inspektor következőket jelenti az egyik falu tanítójáról: ..Széthúzásra biztat, éltető eleme az anarchiának, rossz irányba befolyásolja tanitótársait. Sértő magatartást tanúsít az ellenőrző szervekkel szemben, az anarchisták típusa. Nem szereti pályáját“. A másik tanítóról ezt írja: „Szívesen teszi magáévá mindazt, ami rossz. Nem jól nevelték annak idején az iskolában. Nem érdemli meg, hogy iskolában tanitson“. A harmadikról igy ir az inspektor: „Forradalmi s mindenkor kész a meggondolatlanságra. Hazug és szemtelen“. Az is kitűnik a jelentésből, hogy Cetatea Alba-ban Stefan Suruceanu helyettes tanfelügyelő részegen jelent meg az egyik iskolában, hol valami bankalapítás céljából részvényjegyzésre hívta fel az igazgatót. Mikor pedig ez elutasította kérelmét, jegyzőkönyvet vett fel s előterjesztést tett menesztésére. Felháborító esetek. Felelősségre kell vonni és el kell csapni az ilyen tanítókat. ARGUS: Bucureşti utcáin olyan munkásokat láttunk, akik fenyegetés céljából emelték fel ökleiket. Azt mondják, kommunista tisztelgés ez, eltorzított fasiszta karemelés, mennek az a jelentősége, hogy fel kell fordítani a mai társadalmi rendet s a munkás- osztály proletáruralmát kell ültetni helyére, így van ez, ha a polgári osztáshoz tartozó intellektuelek széthúznak. A munkás nem tekintheti csapásnak munkáját s joggal követel megfelelő bért ennek ellenében. Amikor azonban túlmegy ezen s vezetni akarja az országot, elveszti munkás-jellegét s politikus lesz belőle. Vájjon célt ér-e ezzel? Az oroszországi munkások ma sincsenek abban a helyzetben, melyben a német munkások voltak Bismark idejében. Az olasz ,,Dopo Lavoro“ is felveszi az oroszokkal a versenyt, pedig Olaszország a munkáskérdést mégis politikamentesen oldotta meg. A javulás nem fizetésjavitástól, de a fogyasztóképesség emelésétől függ. Hacs eh és Sajó iréSái 3 kötet Jen 15'-— lejért köíeíenkmi az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii — kaphatók! Vidékj megrendelésnél — plusz köcetenkmt 3 lej portóköltség — pénzben^ vagy postabélyegben előre kérjük beküldeni. Kérje a legújabb könyvszenzáció]£ jegyzékét. Egy hatalmas gyűlés ICs’.lk ennek nyi'Pvánithaijuk íz egységes front ortzágos gyűlését: „Quick mindenkiért és mindenki Quickértí“. Meri a. csatlakozó polgárok tjz_ ezrei, akik megesküdtek arra, hogy a „Quick“ pengét nem húgy jík el soha, a leghatásosabb látványt nyújtották. A gyülésezők lelkesedése akkor érte el csuet'pontját, amikor az elnök lendületes sv.entümentalizjnussai! azt ja Vakolta, hogy » „Quick“ pengét, ezentúl „Dalai Lamj, Quick"- nek nevezz.ék. lemondtak ugya<n erről a megtisz- OelésrAl, mert a Quick“ pengének nincs szüksége tiszteletbeli címekre, lévén a minőség, tartósság és ár által, egy valóság. A gyülé;i végén u sajtónak a következő nydaitkozatoc nettók: „Az. országos gyűlésen részit vet t „Quick"-pcngc barátok kijelentik, hogy a férfi arc megvédését célzó mozgalomnak lolyoatódnia kelti, bármily a kízongók által tett akadályok el.énére is egészen a tejes győzelemig, „Quick mindenkiért é;. mLn" denki Quickért“ jelszó mától kezdve minden olyan gentlemen jelszava, aki szereti és tiszte.étre méltónak tartja önmagát. Csatlakozunk mi is ezen fontos határozatokhoz, melyeket döntő fontosságú a knak tekintünk“. Riulisszatfi&olt Berlin és Róma váratlan bará^kozásának haverében (Berlini munlxtí ár síinktől.) Az európai sajtóiéiul egyre sűrűbben bukkannak fel olyan birek és találgatások, melyek egy készülő német—olasz szövetségről vélnek tudni. Bár ez a lehetőség mai állapotában még erősen feltételes, mégis tagadhatatlan, hogy egy lóriin—római közeledés ismét olyan jelekkel áil előttünk, melyek kétségtelenné teszik a két állam közötti kapcsolatok várattam kimélyülését. Elég utalnunk pl. Frank nemet és Rossini olasz miniszter többhetes római, illetve berlini útjára, vagy az „Angriff- olaszországi cikksorozatára, hogy ebből a német körök Olaszországgal szemben hangsúlyozott váratlan előzékenységére mutassunk, melynek hatásaként a német sajtó már koratavasz óa kerül minden olyan közlést, mely az igy épülő uj alakulatot csak a legkisebb mértékben is veszélyeztelhetné. Befolyásolja bizonyos mértékben ezt az irányzatot Németország Angliával szembeni lassú elkedvetlemedése, aminek éppen legutolsó epizódja a minden udvariassága dacára is kellemetlen kérdéseket tartalmazó kérdödv volt. Németország nem akar Anglia ellen fordulni, sőt szeretne a nagy British Empire védőszárnyai alá kerülni. Ezt lehe- tetelenné teszi azonban számára Anglia tul- sokoldalu kontinentális érdekeltsége, már megnyert politikai barátaival szembeni szűkmarkúsága s végül nem utolsó sorban az. a fő nehézség, hogy Londonhoz nz ut — Genfen keresztül vezet. Ma már mindenesetre kiharcolta ugv Németország, mint Itália, hogy lassanként Angliában is elismerik ci népszövetségi reform sürgető szükségét. Annyi biztos tehát már "» Downing Streettől a Wilhelmstrassen és Quai d'Orsain át, egészen a Palazzo Venetiáig, hogy a genfi palota egy már formájában idejét multa, részleteiben pedig kezdettől fogva elhibázott intézménynek ad szállást, csak az éppen, hogy a miként és merre a javítás irányában — ezek a felfogáskülönbségek maradtak meg mai napig is tisztázatlanul. Hitlert és Mussolinit ma kétségtelenül, első sorban is a Népszövetséggel szemben közös véleményük hozza össze egy arcvonalba; Mussolini, Hitler Angliához való összetűzéseitől, mig a Géniből már kilépett Hitler, Mussolini népszövetségbeli magatartásától várja el a nemzetek mai rendszerű szövetségének szétrombbantását. Szükség van Európára Németország, sem Olaszország nem tagadja, hogy az európai egységre szüksége van. Szükebb értelemben pedig nem tagadják, hogy Berlin Londonnal, Róma pedig Párissal kivan együttműködni. Ha azonban az angol és francia külpolitika nem nyúl idejében a két nyugat felé kinyújtott kéz után, úgy már most sem lehet pillanatig sem kétséges, hogy azok délkeleten — Ausztria felett — fognak egymásra találni. E sorok írója olyan olasz diplomáciai tájékoztatásnak van birtokában, melynek értelmében Itália nem hajlandó ezek után többet az európai egységbe való befogadásért kérni, sőt okulva a kontinensnek az abesz- szin ügyben tanúsított magatartásán, nem hajiadó többel arra sem, hogy Ausztria felett ,, Európa zsandára“ legyen. Röviden: az abesszin kérdéssel ugyanis elfoglalt Mussolini nem. fog visszariadni attól sem, hogy adott esetben államhajóját egy erőteljes mozdulattal merőben uj irányba vigye. Kérdés ezek után tehát, hogy Páris és London elhatározásának megfontolása után miként fog dönteni? Párist illetőleg igen érdekes ugyanis, hogy az erősen baloldali Leon Blum képes lesz-e együttműködni a fasiszta Mussolinival, alapul hajlandó-e majd venni külpolitikájában az Olaszország számára előnyös stresai megállapodást, végül pedig nem merül majd fel francia részről afrikai bizalmatlanság a déli kontinensen hirtelen meghatalmazod ott 1 táliával szemben? Anglia részéről pedig az kérdéses, hogy milyen mértékben lesz hajlandó a jelenlegi német politikát fedezni és támogatni, valamint az, hogy milyen mérfékben tudja magát távoltartani olyan ügyektől, mélyeket Berlin kizárólag saját szuverénitásában akar elintézni? Mussolini leveszi kezét Ausztriáról? Mig Párisbon s Londonban nem adnak mindezekre választ, addig Rómának és Berlinnek érdeke a taktikázás, mely az egymás felé-közeledés látszatát kelti, azaz: mig Blum és Eden nem adnak határozott választ, addig Mussolini nem tartja kezét Ausztrián, (a Starhemberg—Schuschnigg konfliktus elég nagy ijedtséget is keltett nyugaton), Hitlertől pedig akár sohasem fog elkészülni a válasz az angol kérdőívre. Ausztriát illetőleg, Starhemberg eltávolítása a kormányból, római felfogás szerint, a Becsben járt Chamberlain, illetve az olaszok ellen dolgozó Anglia müve ... ha ez igaz, egy okkal több arra, hogy Mussolini Bécset illetőleg elkedvetlenedjék s Ausztriával kapcsolatos eddigi felfogását feladja. Mi volna tehát a német—olasz közeledés** célja? Német részről: a Népszövetség kikapcsolása vagy jelentős és német befolyás alatti újjászervezése, ha lehet, szoros együttműködés Angliával és teljes egyenjogúság minden kérdésijén vagy pedig — együttműködés Olaszországgal és „aktívabb, várakozó álláspont“ Ausztriával szemben. Olasz részről: Berlin elválasztása Londontól, együttműködésre szorító nyomás Párisra (ugyancsak Londontól való elválasztással), a Népszövetség kikapcsolása, ami a szankciók megsemmisülésével járna — vagy pedig együttműködés Németországgal és bizonyos körülmények között — Ausztria feladása. A közeledési taktika hátterében, mint látjuk tehát, végeredményben egy-egy kielégítetlen „politikai szerelem“ áll. Ha meghallgatja Páris 6s London Rómát és Berlint s ha egyetért azután mindkét pár a népszövetségi közös lakóház újjáépítésének megoldásában, akkor minden bizonnyal hatalmasan előrelendülhet a belső európai megegyezés. Ha azonban kikosarazzák a nyugati hatalmak olasz és német kérőiket, akkor nem lehet egy pillanatig sem kétséges, hogy a kibontakozás útja most már végleg elvesz az egyéni törekvések labirintusában, az európai politika pedig végleg abba az állapotba kerül, melyre hétköznapiasan oly előszeretettel szoktuk mondogatni: „Rajta már csak a csoda segít.. Doros Ferenc. AGYVÉRTÓDULÁS. szivszorongá?, nehéz légzés, féle emérzet, idegesség, fejfájás, leháhgpltság, álmatlanság, gyengeség! állapotok, munkaképte- lenrég a rendkívüli enyhén ható természetes .,FERENC JÓZSEF“ keserüviz használata áM igen sokszor gyorsan, megszüntethetők. Tudományos megil api ti sok megerősítik, hogy a FERENC JÓZSEF víz a mátkán;) székszorulás és «e emésztőcsatornán át történő mérgeződés mindenféle jelenségénél — öregnek és fiatalnak — a legjobb szolgálatot teszi. A világtörténelem végzetes gyűrűi A m'tdridi tragikus gyűrű. Egész regény fűződik Xil. Alfonz spanyol király drága gyűrűjéhez. J878 január 23-án, meruriyegzöje napján ajándékozta ezt a gyűrűt az uralkodó fiatal arájának, aki ettől 1 naptól fogva állandóan ujján hordta. Hat hónppal később a királyné halott volt . . . A szerencsétlenséget hozó gyűrűt ezután a király nővére kapta ajándékba. Pár nap múlva megbetegedett és meghalt. A gyűrű ismét a király birtokába jutott, aki azt Krisztina infánsnőnek adta. Csak három hónapig örülhetett a hercegnő az ékszernek s azután ő is sirba szállt. A király ezután megtartotta a gyűrűt és maga hordta halála napjáig. Spanyolország népe körében általános volt a lüt, hogy a halálesetek ezek sorozatában a a gyiirii u bűnös. A gyűrűt végül is felajánlották Szűz Máriának és ma az egyik madridi templomban van. Napoleon talizmánja Napóleonnak is volt egy gyűrűje, melyet talizmánként hordott és hitt a varázserejében. Sohasem vált meg tőle és mikor Szent Ilona szigetére száműzték, átadta a gyűrűt adjutánsának, hogy juttassa el a reichstadli herceghez. De a fiatal herceg meghalt, mielőtt megkaphatta volna atyja ajándékát. A gyűrű később III. Napoleon birtokába jutott, aki úgy rendelkezett, hogy az ékszert halála után fia, Lulu, kapja. De nem teljesíthették ezt a kívánságát, mert a gyűrű olyan szorosan volt a király ujjára huzva, hogy nem tudták róla lehúzni. A bonapartisták ebbem rossz előjelet láttak és csakugyan, a Napoleon-dinasztia sorsa akkor már végleg meg volt pecsételve. ' .4 halálos ajándék EgyT gyűrű, amely a 14. századból származik és valamikor a luceai herceg birtokában volt, még évszázadok múlva is szerencsétlenséget hozott tulajdonosára. A gyűrű belső oldalán ugyanis egy viaszréteggel bevont mérgezett tövis van. A gyűrűnek az volt a rendeltetése, hogy halálba küldje azt, aki ajándékba kapta. A gyűrűt tulajdonosai, akik ismerték titkát, évszázadokon keresztül a legnagyobb gonddal őrizték meg. Egy napon aztán egy amerikai milliomos, Wallis Róbert, szerezte meg. Wallis nem ismerte a gyűrű titkát és menyasszonyának ajándékozta. Mikor a lány gyanútlanul felhúzta a gyűrűt, a viaszréteg megolvadt, a mérgezett tüske ujjába hatolt s pár óra alatt szörnyű kínok között meghalt. Egy modern Polykrates. Polykrates gyűrűjének ismeretes mondája a mi korunkban is megismétlődött. Haegillon márki egy felfedező útja alkalmán egy nap Melanéziában egy benszülött főnök birtokában egy gyűrűt talált, amelyet a márki családi címere ékesitett. Senki se tudta megmagyarázni, hogy jutott a márki ősének birtokában, levő gyűrű a távoli szigetre ... A megkerült és a főnöktől visszavásárolt gyűrűt egy nap a tengerben való fürdés közben elvesztette Haegillon márki. És képzelhető a meglepetése,^mikor szakácsa az elveszettnek hitt gyűrűt egy, a piacon vásárolt hal gyomrában meglelte. Akármilyen hihetetlenül hangzó történet is ez, a márki környezetének legszavahihetőbb emberei erősítették meg. (~t.) Ára fűzve 132, kötve 173 lej. — Kapható az Ellenzék könyvosztályában Cluj, P. Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk
