Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)
1936-06-06 / 129. szám
ELLENZÉK 19 3 6 I u n I u M 6. Pünkösd Genfben Diplomaták helyett motorkerékpár-verseny. — Vihar egy pohár vízben. — Mikor Lausanne elrontja Genf ünnepét GENF. (A/ Ellenzék tudósítójától.) Pünkösd vasárnapja. A tavaszi ünnepek során a/ utolsó, a beteljesült reménység és a boldog várakozás ünnepe, a/ égi derű és a nyári vakáció előhírnöke, régen a családi séták és a majálisok napja a közeli környéken. Ma: nemzetközi inotorkerékpárverseny Genfben. Harangszó és angyali kórusok helyett reggel hattól este hatig szakadatlan dübörgés, kattogás, berregés, zugás, mintha gépfegyverek és repülök vették volna pergőtűz alá a várost. Mintha a pokol fogorvosa egy óriási fúrógéppel az ember dobhártyáját és agyát vette volna munkába és annál kétségbeesettebben hajtaná a kereket, mert tudja, hogy megállani és abbahagyni képűden. Aki tehette, elmenekült hajnalban a hegyekbe, ahol zuhogott az. eső, vagy át a francia partra, ahol a hűvös idő miatt a szállodák és a kaszinók még zárva vannak, vagy bemondta magát egész napos vendégnek a város túlsó végiben lakó ellenségéhez. Aki maradt, az vezekelt, hogy jószántából még egy versenyre sem ment cl, hogy gyűlöli a motorbiciklit, hogy a világ minden kincséért bele nem ülne egy mellékkocsiba és hogy' aláírta azt a kérvényt, amelyik a hangos kipuffogók használatának eltiltását kívánja azzal az indokkal, hogy minden bolond találmány engedélyezése még a városi tanács részére sem kötelező. Rossz csillagzat alatt Ä város azonban még mindennapi körülmények között sem vette tekintetbe a kérvényt. Most meg éppen arról volt szó, hogy a versennyel Genf sporthirnevét emelje és a rossz politikai konjunktúra folytán erősen megcsappant idegenforgalmat ha csak ideig-óráig is, fellendítse. De a verseny gondolata rossz csillagzat alatt, a genfi vörös kormány védnöksége alatt született. Ez önmagában még nem lett volna baj. Az eredetileg sokkal nagyobbszabásu tervet, mert nem csak közönséges motorbicikliversenyt akartak rendezni, a kormány polgári ellenzéke és Genfen tulmenöleg, az egész köztársaság a szövetségi kormánnyal együtt támogatta. Arról volt szó, hogy nagyszabású nemzetközi automobil- és motorkerékpárversenyt rendeznek sorsjegyekkel egybekötve, valóságos genfi Sweepstake-et, az írországi versenyek mintájára és mint ott, Svájcban is a kórházaknak is részesedniük kellett volna a nyereségben. De mig a nagy gonddal és sok éves tapasztalattal szervezett, világszerte ismert ir Sweepstake sokszázezer jegyét fennakadás nélkül árusítja sokezer megbízott, addig a genfi Sweepstake jegybizományosai körül baj támadt. Hirdette és árult ugyan a jegyeket minden fűszeres és dohánytözsde, de május elején, alig néhány héttel a verseny előtt, kiderült, hogy a szükséges összeg nem lesz időben együtt. Egyebek között azért nem, mert a vörös kormány többségi tagjai szabálytalanul, sőt a kantonális törvényeknek legalább is a megkerülésével félmilliós elárusitási jutalékot engedélyezett valami kétes társaságnak. Mivel ehhez a félmillióhoz még az igen tekintélyes rendezési költségek is járultak, a veszteség biztos volt, a botrány kipattant, az ügy bíróság elé került és az automobil Sweepstake vízbe esett. A külföldön nyu- godtnak hitt, de alapjában ingerlékeny és ideges svájci közvélemény és a folytonos pártellentétek folytán még ingerültebb és idegesebb genfi lakosság között ismét megindult a sajtóvita, az egész ügyből nagy belpolitikai kérdés lett és a kivizsgálás eredményére várakozva egymást érik a támadások és a nyilatkozatok, a cáfolatok és a helyreigazítások, amig majd a nyári regatta, vagy valami más esemény el nem felejteti ezt a kellemetlen bonyodalmat. A lausannei bemondó „tévedése“ A motorkerékpárversenyt az automobilverseny előzetes kudarca nem érintette, mindössze önálló nevet kellett választania, bizonyítékul, hogy önálló vállalkozásról van szó. így a pünkösdi dübörgés, kattogás, berregés és száguldás a „Grand Prix“ elnevezést kapta. De a balszerencse a lausannei rádióbemondó személyében utolsó percben újabb zavart csinált. A lausannei közlésnek nem lehetett más célja, minthogy megnyugtassa a hallgatókat, miszerint a genfi motorkerék- párversenynek semmi köze a botrányba fűlt Sweepstakehez. Hogy hogy nem, bajos volna megállapítani, talán a genf—lausannei bevallatlan versengéssel indokolható freudi elszólás, vagy pedig egyszerű nyelvbotlás alapján, de a verseny előestéjén a lausannei rádió kijelentette, hogy a genfi „Grand Prix pedig természetesen elmarad“. Mivel pedig a lausannei rádiót nem csak helyben, hanem egész Svájcban, sőt állítólag külföldön is sokan hallgatják, a Genfbe készülő közönség egy része abban a meggyőződésben, hogy ezek után egyáltalán semmiféle verseny nem lesz, otthon maradt. Így a rendezőség most kártalanítási pert indít a szórakozott lausannei speaker ellen A versenyen tehát eddig első sorban az ügyvédek nyernek, de nyert a résztvevők közül angol, olasz és svájci versenyző is. Különböző erejű kerékpárszörnyetegeken a legrövidebb versenyen ölvenszer, a leghosz- sznbbnn hetvenkétszer kellett a tóparti régi Népszövetségtől az Ariana dombon épült uj palotáig terjedő 2850 méteres pályái befut- niok. Egv kört egy perc és valamennyi másodperc alatt futottak, inig a gyalogjáró az ut felél húsz perc alatt, ha megjárja, amin eleget is zúgolódnak azok, akiknek a még csak részben átköltözött Népszövetséghez valami köze és igy mindkét épületben dolga van. Szakértők szerint a pálya remek. Elég széles, elég kemény, elég meredek, elég lejtős és mindenesetre elég kanyargós. A gyalogos ember tapasztalatából még hozzá lehetne tenni, hogy esőben és szélben kétszer olyan hosszú, mint jó időben. A versenyzőkből keveset lehetett látni, mert szélnél sebesebben szelték keresztül a pályának áttekinthető részét, a fordulóknál igen kecsesen hajlongtak jobbra és balra és azok az urak, sőt hölgyek is, akik a mellékkocsi versenyen a kosárban helyezkedtek el, valóban jobb ügyhöz méltó ügyességgel és lélekjelenettel libbentek ki és buktak ismét alá, amint azt a forduló, a sebesség és a kilóik száma már előírta. A nézők Sebesülés inkább csak a nézők között történt. A genfi közönség eleget tett a hazafias felszólításnak, hogy emelje minél számosabb jelenlétével a verseny fényéi és bevételét. \ felhívás persze fizetéses nézőknek szólt. A rendezőség igen leleményesen még többlet- bevételt is biztosított magának azzal, hogy a pálya mentén és környékén lakók csak * * * külön lakásiguzolvánnyul léphettek a/, utcára és bár keresztül kellett menniük az elzárt utcarészeken is, ha egyáltalán bárhova is el akartak jutni, vissza a saját házaikba már csak rendes nézőjeggyel mehettek. Potya- uézök ellen a legjobb helyeken nagy barna vásznakat feszítettek ki. De a közönség segített magán. A tavon egész sor csónak vonult tel és helyezkedett el úgy, hogy a platánok és a jegenyék között a benneülök leseked- hessenek. A tópartján fekvő, magányosok parkjainak csukott kapuin egy-cgy fiatalabb sporlszakértö megfelelő pillanatban átmászott, a csak belülről kezelhető kaput kinyitotta és igy nagy csoport nézőnek bejárást és kellemes állóhelyet biztosított. A Rue de Lausanne, az Avenue Mont-lRepos és az Avenue de France — megannyi u. n. csendes utca! — házainak balkonjain és a tetőkön, sőt a kémények mentén olyan sűrű lógást rendeztek a nem-szédülők, hogy a pesti villamosok kiérdemesült lógói is megirigyelték volna. A fákra nem igen kapaszkodtak, de kapóra jött, hogy az egysinpáron közlekedő villamosok jóval a végállomás előtt minduntalan összetorlódtak és addig is kitűnő tribünhelyeket nyújtottak, amig lassanként megindulhattak visszafelé. A villamosok a verseny lezajlása után is üresen vagy féligüresen mentek el, mert a nézők egy része gyalogszerrel jött és ugyanúgy távozott, inig a zöme közönséges biciklin érkezett. Legalább olyan érdekes volt az a látvány, mint maga a verseny, amikor a lefújás után vagy ötszáz, vagy még több mindkét nembeli néző a járdáknak és a torlaszoknak támasztott bicikli-rengetegből vak biztonsággal kihúzta a magáét és pillanatok alatt sűrű rajban megindult a város felé. Utolsónak egy szalmakalapos, törődött öreg ember hagyta el a helyét. Egész áldott nap egy kis padkán ült az egyik villa kertjének kerítése tövében. A motorok zúgása, a helyszíni közvetítő éktelen orditása, a sűrűn elhelyezett gramofonok torzult rikácsolása, a tömeg zajongása közepette szünet nélkül muzsikált. Édes, ábrándos, elcsépelt olasz dalokat hegedült, a toscanai vagy nápolyi pünkösdökhöz illőket, a szelíd, ajándékos, mindenre ráérő élet szerelmét, az ember honvágyát távoli tájak és sejtelmes, krono- méterezhetetlen gyönyörűségek után. Szekula Ágnes. Mai kezdettel a szezon egyik legérdekesebb filme VIHARMAÜMRAK jefecl'Mozgó Különleges technikájú, izgalmas tartalmú repülőfilm, szenzációs felvételekkel Fősz. Wallace Beery, Maureen O’Suílyvan, lew'is Stone Otto Wallburg-gal fel vonásközben CLUJ. (Az Ellenzék tudósitójától.) A németnyelvű filmek 80 százalékában feltűnik Otto Wallburg szilfidnek éppen nem nevezhető alakja, gesztikuláló két keze s a hangos-gépből árad, gurgulázik, ömlik a hangja. Hires filmkomikus. Sokan szeretik, sokan — nem szeretik és azt mondják, hogy minden szerepében egyforma. Pedig Wallburg jó színész, ős-humorérzéke van, nem csak megjelenésével, de ösztönös tehetségével is megnevettet. Fintorai, arcjátéka, egy-egy mozdulata ugyancsak amellett szól, hogy népszerűsége nem véletlenség s az sem, hogy ö a film egyik legismertebb „kövér embere“. Amikor kijön a Magyar Szinház szinpadá- ra filmen százszor látott, ismert alakja, melegen megtapsolják. Vasalatlan kockás nadrágjában, rosszul szabott kabátjában, amelyen csak egyetlen gombot tud begombolni, esetlen nyakkendővel, stráfos zokniban, olyan kedves és olyan hallatlan kövér, hogy azonnal meg kell szeretni. Ez a kövérség egy ponton, a pocaknál domborodik ki olyan fantasztikusan, hogy a közönség körében találgatások indulnak meg: miszerint valódi-e vagy hamis a Wallburg-i pocak? Egy idős hölgy félhangosan mondja maga elé: Nem, ez lehetetlen, kitömte magát. . . Nem tömte, kéremszépen, Wallburg nem hamisít, nem dolgozik olcsó bohóc eszközökkel. A pocak egyesegyedül az övé. * Felvonás után kihívjuk Wallburgot az öltözőjéből. Pár ifjú ember autogramot kér. Bitte, sehr gerne — szól és ad. Pedig dehogyis ad szívesen. Szó sincs róla. Fáradt és ideges. Autogramjai ugyanolyan testesek és hatalmasak, mint ő maga. * Ülünk a szinpad közepén. Wallburg, ifjú barátom, a 15 éves gimnázista és színházi benfentes, aki jelen van az Interjú alatt és az úgynevezett sorok Írója. Wallburg most is azt mondja, hogy nagyon szívesen felel kérdéseinkre. De fáradhatatlan idegességgel doboló ujjai megcáfolják a szavait. Kövérben még ilyen idegeset nem is láttam. Rövid kérdések és mégrövidebb feleletek. — Hová megy művész ur innen a Kam- merspiele társulatával?. — Temesoara — Arád — feleli. — Legutóbbi filmje? — Budapesten készült. Mirschával, az orosz csodagyerekkel játszottam benne: — Legközelebbi tervei? — Turné után Svájc, majd Bécs. — Filmezni nehezebb-e, vagy színpadon játszani. — A film nehezebb. Az ember már abba is kifárad, mig kikészítik. Elnézem az arcát. Teljesen festéknélkülinek látszik. Kis mü-bajusza idegenné teszi. — Magyar filmszínészekről kérek pár szót. — Nem — feleli energikusan és még va- dabbul dobol. — Kollégákról sose nyilatkozom. De mégis hozzáteszi: — Ázt megírhatja, hogy Pesten láttam a Néma leventét és hogy azt hiszem, az egyik legszebb darab, mint ahogy Törzs az egyik legnagyobb szinész. Hozzáteszi még: Szenzációsak: Latabár és Bársony. (így mondja: Lotobar és Barsóni.) Gimnázista barátom odasugja: — Kérdezd meg. mért olyan ideges? Megkérdezem. — 'Ha egész éjjel utazott volna és aztán játszania kellene, ön is ideges lenne . — Nem tudom, Herr Wallburg. Sosem próbáltam ... 1 (M. L.) MIT 1K A ROMÁN SAJTÓ UNIVERSUL: Uj programot dolgoztak ki utak építésére. A cél az, hogy az ország egyik végétől a másikig aszfaltutat építsenek s a nemzetközi forgalomba kapcsolják az országot. Elhanyagolják az ország belsejében lévő vidéki utakat, inig a fővonalon modern úttestet építenek. Pedig ezeket is rendbehozhatnák, ha szakítanának a régi rendszerrel. Bégen ugyanis kavicsot hordtak az utakra, amit nem lehet tartós javításnak nevezni. Kidobott pénz minden lej erre. Felületesen tömik be a gödröket, hogy a gépkocsik szétszórják a köveket. így történik ez abban az esetben is, mikor speciális géppel törik a köveket az úttestbe. Az utak használhatatlanok és tönkre teszik a drága jármüveket, melyek után adót szednek. VIITORUL: Most ünnepük az „Astra“ fennállásának 75 éves évfordulóját. 1861- ben alapították Sibiu-ban papok, tanítók s gazdák a román nép céljainak elérésére s idők folyamán apostoli munkát végzett. Teljes erővel és tekintéllyel emelte fel szavát a törvénytelenségek ellen. Hangja a városokba, falukba, az utolsó kunyhóija is elhal- laLszott. Az összes román termelő erők ösz- szefogásának szükségességét hirdette. 1861- töl 1886-ig a román kultúra és román nemzeti hit érdekében az egész népet mozgósította. A fel ékezetektől kért segítséget az elnemzetlenités ellen. Számtalan nacionalista intézményt alapított, ösztöndíjakat adott parasztgyermekeknek, kik arra voltak hivatva, hogy a román nyelvet taniLsák a községekben. Nagyobb összegekkel segítette a dalegyesületeket. Barseanu Andreiu tanár nyíltan kijelentette, hogy az elnyomás folytatása esetén forradalom lesz ezen a területen. 1908-ban fényes ünnepségeket, gyűléseket rendezett az ősi hit és iskolák fenntartása érdekében. Cluj-on, Timisoara-n, Lugoj-on adták meg a jelt, hol Gheorghe Popovici forradalmi szellemben kezdte el az offenzivát. „Nem félünk a fenyegetésektől — mondotta. — A bánáti románok hősök s készek feláldozni életüket testvéreik felszabadításáért. A lelkész: az oltárnál, a tanító: katedráján hirdesse elveinket, csak igy lehet hasznára nemzetiségének“. Az „Astra“ buzdítására aztán hat év múlva összeköttetésbe léptek az ókirálysággal s amikor Románia a világháborúba lépett, ismét az „Astra“ volt az, mely a nemzet újjászületésének gondolatát élesztgette. Megmérhetetlen áldozatot hoztak a román szivek, ami aztán nagyszerű eredményre vezetett. EPOCA: A nemzeti-parasztpárt Bucuresti-i nagygyűlése után azt a megjegyzést tették egyesek: nem nagy dolog tömegeket felvonultatni s kétszer ennyien lesznek a következő politikai gyűlésen. Sajnos, közel vagyunk ehhez a lehetőséghez. A politikai pártokban hajlandóság van arra, hogy végeláthatatlan szekéroszlopokat vonultassanak fel Bucuresti-ben. Mégsem jelent népszerűséget a felvonulók nagy tömege. Nem lehet ilyen alapon eldönteni a kormányképességet, hiszen idegen pártra szavazók is kerülnek a tömegbe. Politikai szempontból a tömegmegmozdulásnak nincs különösebb jelentősége. Különben sem tanácsos a fővárosba vonultatni a falusi tömegeket. Igen súlyos a nemzetközi helyzet. Senki sem mondhatja meg pontosan: mi lesz holnap, minden meglepetés lehetséges. Kettőzött figyelemre van szükség s kettőzött munkával kell végezni a készülődéseket. A tömegek nyugtalanitását nyugodtabb időkre kell tartogatni. Maradjunk meg egyelőre a vidéki megyei gyűlések mellett. Darabokra törik a hold. Londonból jelentik: Nem nagy jövőt jósolt a holdnak Sir James Jeans, a világhírű angol csillagász legutóbbi előadásában. — Holdunk — mondta — mely egyre közeledik felénk, nemsokára belekerül a „veszélyes zónába“ és darabokra törik. Ettől kezdve a földön minden éjjel holdvilág lesz. A széttört hold darabjai ugyanis gyürüalakban fogják körülvenni a földet, úgy mint a Saturnust a maga gyűrűje és ezek éjszakánként állandóan világítanak majd. Az ELLENZÉK a haladást szolgálja, A kisebbségi és emberi jogok előhareosa. I Felejt'etetlen élmény, mely egy életen át kiséri! 16 napos nagy autocarutazás Ausztrián és Svájcon keresztül Kérjen részletesfel- világositást, prospektust az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, P. Unirii vagy a „Hermes“ menet- jegyirodában, Cluj, Reg. Ferdinand 13. Felső-Olaszországi) (Grossglockner, Salzkammer- gut, Felsőolasz tavak, Dolomitok). Utazás jul. 4-20-ig tart.
