Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-05 / 128. szám

1930 I u n I it % 5. ELLBN ZfíK wammmxrrrmsmn IT ÍR A ROMÁN SAJTÓ II;« jók lorgu Hibák Tömegek Szélsőség — PREZENTUL: Azért szenved kereskedel­münk, mert nem használjuk ki ;« vizi uta­kat. Tizenöt milliárd lejt érő exportot és 12 milliárd lejnyi importot bonyolítunk le. mégsincs kereskedelmi tengerés/etiink. Mert, mit jelent 80 ezer tonnás hajóparkunk az áruforgalomhoz viszonyítva? Huszonöt hajó bonyolítja le tengeri kereskedelmi forgal­munkat A román hajók alig tudják a kivi­tel 8 százalékát s a behozatal 15 százalékát lebonyolítani. Hivatalos statisztika szerint a román kereskedelem 1933—1034 években 4 milliárd lejt fizetett külföldi valutában az idegen hajósvállalatoknak. Államférfiak, bankárok, kereskedők, nagyiparosok figyel­mébe ajánljuk ezeket a számokat. A keres­kedelmi hajópark megteremtése mindenütt magánkezdeményezésre szorul, az állam csak segítséget nyújt a társaságoknak. Ki­tűnő üzlet lenne ma egy kereskedelmi flotta felállítása. A rakomány és haszon biztosítva volna. Görögország. Oroszország, Lengyelor­szág, Franciaország folyton uj hajókat kül­denek a Fekete-tengerre. Tennünk kell vala­mit kereskedelmi hajóink számának szapo­rítására. RAZA: Tiszteltük és becsültük lorga pro­fesszort. Politikában, irodalomban, művé­szetben, tudományban, az akadémián, egye­temen, mindenütt Iorgával találkoztunk. Nemrég választások voltak az akadémián s Lovinescut is jelölték az irooalmi szakosz­tályba. Az iró elbukott. Nem tudjuk, mit gondol Lovinescu, csupán annyit látunk, hogy a bukás sokat ártott lorgának. kinek hatalma és befolyása ezzel végéhez közele­dik. Nagyon is első, nagyon is utolsó fórum szeretne lenni. Pedig egy fej: csak egy fej marad, akármilyen nagyok is az arányai. Tisztelni akarjuk az öregkort, mégis felkér­jük. ne zárja el az ajtókat. Igazságtalan volt. Szereti a dicsőítést s minisztereket, egye­temi tanárokat múzeumi igazgatókat csinál barátaiból. Akármilyen nagy. mégis csak a földön jár és az eget el nem éri. ZORILE: Tizenegy Muntenia-i megyéből százezer ember vonult fel Mihalache előtt. Az a benyomásunk, hogy a párt népsze­rűbb ma. mint volt valaha. Jól szervezett tömeggel állunk szemben, melyhez hasonló rtem volt még Romániában. Nem jó az or­szágot sűrűn próbárg tenni. Egyet azonban nem értettünk: miért vette át a nemzeti- parasztpárt a fasiszta kézemeléssel való tisz­teletadást? A parasztpárt demokrata mozgal­mat jelent, fel akarja szabadítani a falukat. Nem értjük tehát az újítást. Nemcsak azért, mert Mihalache állandó céltáblája a fasiz­musnak, de azért sem, mert a demokrácia is nyíltan hadat üzent a jobboldaliaknak. Zavar keletkezik igy az elvek körül, ami nem lesz hasznukra s alkalmat ad arra hogy a reakciós csoportok könnyebben ra­gadják magukhoz a falusiakat. Aztán egy másik, megjegyzésünk is volna. Mihalache kijelentése szerint egyforma elszántsággal harcol a jobb és baloldali szélsőségesek el­len. Elvi szempontból igaza van, lényegileg azonban nem feledheti, hogy Romániában csak jobboldali szélsőségesek vannak. A bal­oldali elemeket meg a jobboldal ellen hasz­nálhatja. ügy látszik. Mihalache nem gon­dol ilyesmire. A romániai demokraták had­serege nehéz harcra kell felkészüljön s igy minden demokratát egyesítenie kell magá­ban. Nem szabad szélsőségeseknek nevezni őket. midőn holnap rájuk szorulhatunk. EPOCA: Két érdekes hirt közöltünk s egyiket sem cáfolták meg. Az első szerint, nyilvános árlejtést tartottak egy hivatalban s a magasabb ajánlatot fogadták el. Az ár­lejtés után aztán az ajánlattevő az olcsóbb árut szállította. A másik hir még érdekesebb volt. A városi tanácsos közbenjárására egy millióval emelték a kisajátítási árat, az ér­dekelt fél azonban nem fizette ki a honorá­riumot s a tanácsos pert inditott. Nem első és nem is utolsó az ilyesmi a botrányos ese­tek sorában. Akármilyen ügyesek is az új­ságírók, mégsem tudhatnak meg mindent, ami a színfalak mögött történik. Kiszámit- hatatlan kárt okoznak a gangszter-politiku- sok. A napokban kimutatás jelent meg lap­ban arról, hogy a rossz gazdálkodás a köz­ségi legelők terén mennyi kárt okozott. Nem száz, de ezermilliókról volt szó. Megöl a kor­rupció. llgy megszoktuk az ilyesmit, hogy felháborodást sem érzünk hallatára. A pár­tok haznfiságot hangoztatnak, a hibákkal senki nem foglalkozik. Ha a kormány meg­bukik, utóda tovább viszi a hibákat. Hol van a menekülés? DKEPTATEA: A kormány nem képviseli az. országot. A nép a kormány hibái miatt elvesztette lendületét Az éhség s kiütéses tífusz, minden kapcsolatot megszüntet a ki­használt nép és a kormány között. Vasár­nap a kormány Constuntu-ba ment, hol kor­tesek és hivatalnokok vették körül. Nem akarta a felvonulók hangját hullani. Azt hi­szi a kormány, hogy mesterkélt módon nem veszi észre ezt a megmozdulást? A tömegek öntudatra ébredtek, mit akar vájjon tenni a kormány velük? Nincs olyan erő a vilá­gon, mely megszüntethetné őket. Nem lehet őket agyonlőni, nagyon erősek, nem félnek a fenyegetéstől. Meg kell változzon a rend­szer. A menet előtt haladunk s előretolnak. A törvényeket és az alkotmányt kell alkal­mazni. Semmi sem akadályozhatja meg a népet abban, hogy uj életre ébredjen. A kormány utat kell engedjen, ha nem akar­ja, hogy a hullámok elfedjék. Ne álljon hiá­ba utunkba. Eddig kormány nélkül volt or­szágunk Kormány azonban nem lehet or­szág nélkül. Viktor Emânuel a háromhetes császár RÓMA, junius hó. Május 10-én történt: a Dnco a Venezia-pakzta erkélyéről kihirdette az olasz népnek, hogy Viktor Emanuel, Olaszország királya felveszi az obesszin csá­szári címet és hogy :iz abesszin császárság egész területe és összes néptörzsei Olaszor- j szág teljes és korlátlan fennhatósága alá ke- ! riilnek. Viktor Emánuel király alakja az utóbbi ; években mindinkább a világ politikai érdek­lődéséinek előterébe került. Különösen az utolsó hónapok nehéz napjaiban játszott nagy szerepet. Amikor a szankciók hullámai Olaszországot ostromolták, amikor a külföldi sa jtó mindenáron különbséget akart tenni az ( olasz nép és „jelenlegi“ kormánya között, akkor Viktor Emánuel király teljes súlyával és királyi tekintélyével miniszterelnöke mel­lé állt és minden legkisebb vonatkozásban azonosította magát a Duce tetteivel. Abból a büszke ujjongásból, amely a nagy győzelem után egész Olaszországot eltöMötte a félisten­ként tisztelt Duce mel'ett, állandóan és vilá­gosan kihallatszott a király nevének csengé­se és egész természetes, hogy a győzelem után az olasz nép nem is adhatott mást ural­kodójának. mint az im peru tore büszke címét. Pedig a világtörténelemnek ez a legfiata­labb császárja, minit magánember, maga a megtestesült egyszerűség. Menekül a pompa és az ünneplések elől. Már maga az a tény is mutatja egyszerűségét, hogy a Quirinálon levő ragyogó palotáját csakis nagy fogadások és kihallgatások alkalmából veszi igénybe. Egyébként a királyi csatád a Villa Savóidban lakik. Ez a kis palota gyönyörű park köze­pém' fekszik, de még a legnagyobb fantáziával sem nevezhető várkastélynak vagy királyi palotának. Inkább valamilyen jómódú római polgár otthonára emlékeztet. Itt érzi magát legjobban Abesszínia uj császára. A Vili ^ Savoi-ban a ceremóniák a lehető legenyhébbek. A királyi család vendégei egy­szerű utcai ruhában jelenhetnek meg. Vik­tor lEmánuel' annyira igénytelen a saját élet­módjában és annyira nem fektet súlyt láto­gatóinak külső megjelenésére, hogy az olasz fővárosban valósággal közmondásos ez az egyszerűség. Annak a negyednek a lakói, amelyben a Villa Savói fekszik, ha egy egy­szerűbben öltözött urat látnak az utcán men­ni, akkor gyakran mosolyogva igy szólnak: — Bizonyára a király vendége voll ebéd­A király főszenvedélye a numizmatika. Ezen a téren ismert és elismert szaktekintély. Éremgyüjteménye messze túlhaladja a 100 ezer darabot és vitán felül egyike a világ legtökéletesebb ilyen gyűjteményeinek. Evek óta nagyszabású numizmatikai művön dolgo­zik, amelyből eddig hét kötet készült el. * A király imádja u természetet. Ez a szen­vedélye abban is kifejezési nyer, hogy az év felét nem tölti Rómában, a zajos világváros­ban. Rendszerint a Pisa közelében levő St. Rossore-villában szokott nyaralni a királyi családdal együtt. Onnan a királyi pár gyak­ran nagy kirándulásokat lesz, fö'eg a Li­vorno melletti Monte Christo-szigetre, amely Dumas regénye nyomán lett világhírűvé. Ez o sziget nagy szerepet játszott a királyi csa­lád életében. Amikor trónörökös korában el­vette feleségül E’ona montenegrói hercegnőt, ezen a szigeten töltötte el a fiatal pár mézes­heteit. Elena hercegnő Szentpétervárott a cári udvar merev és szigorú etikettjének lég­körében nevelődött és nagyon boldog volt, amikor a szentpétervári udvar fullosztó lég­körét felcserélhette a Monte Christo-sziget romantikus környezetével és a királyi pár azóta is legboldogabb akkor, ha kagylókat gyűjthet a kis sziget strandján. Az olasz ki­rálya pár 1900-ban lépett trónra, azután, hogy Umberto király egy anarchista merény­let áldozatául esett. A házasságból öt gyer­mek született, egy fiú és négy leány. A trÓTr- örökös. akit nagyapja után Umberlónak ke­reszteltek, ma 32 éves. Felesége egy belga királyi hercegnő. Az olasz király legidősebb lányát, Jolanda hercegnőt Di Bergolo római gróf vette el feleségül. A második lányt, Ma­falda hercegnőt Fülöp hessemi herceg vezet­te oltárhoz és jelenleg urának németországi kastélyában él. A harmadik lány, Giovanna hercegnő Boris bulgár cár felesége lett. A leg­fiatalabb királylány, Mária hercegnő még ha­jadon'. Budapesti esetek és emberek az Ur 1936. évéből Vállalatok ! g|g Kereskedők 89 Iparosok! Ügyvédek ! Tlí számára nélkülözhetet­len az uj bélyegtörvény rendelkezéseinek alkal­mazása praktikus táb­lázati összeállításban ! Külön melléklet: szá­mítási táblázat a szám­lák illetékezésére!! ÁRACSAK20LEI B Kapható az Ellenzék könyvoszf L áb in H || Cluj, Piaţa Unirii. Vidékiek 25 lejt küld- j£ H jenek be pénzben vagy postabélyegbe', jgj BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósítójától.) Ha valamikor egy buzgó archeológus fel- ásatja majd a Kossuth Lajos teret és a mélységben talált nagyszerű paloták rom­jaiból akar következtetni a mai élet fényes­ségére, aligha csalódás nem éri a most itt nyüzsgő emberboly mindennapi gondjának, tehát valóságos életének a megítélése dolgá­ban. Sokezer mozaikrészecskéből tevődik ősz- sze ugyanis ennek az életnek az igazi képe és szemlélve a Dunasor ragyogó palotáit, amelyek a mai kalendáriumoknak csak pi- rosbetüs napjait jelzik, ezt a mozaikirást is ki kell betűznie annak, aki a hétköznapok bajain és szenvedésein keresztül hamisítat­lan képet akar kapni rólunk. Száz és száz apróságból próbáljunk csak néhányat lerögzíteni, az olvasó, akit nyom­tatásban nem tudom miért, nyájasnak szo­kás cimezni, ennél nyilván sokkal több eset­ről tud. Fel a Várba a Bécsi-kapu felé hatalmasan megrakott szekeret húz két gyengén táplált ló. A szegény párák háta meggörbed min­den lépésnél az erőlködéstől, kiver a víz rajtuk, kétoldalt egy-egy ember, aki nagy ordítással és ostorral biztatja őket. Aki látja, azt hiszi, hogy a következő pillanatban ösz- szerogynak a lovak, de senki nem szól. Még ' sincs baj, mert a Bécsi-kapu mögül egyszer­* re csak kifordul egy rendőr és megállj-t kiált a kocsisokra. * — Üzenjenek haza — mondja olyan sza­batosan, mintha valami főtiszt beszélne — amig teherautó vagy még egy pár ló nem jön segítségre, a kocsi nem mehet tovább. A közönség helyeslőén veszi tudomásul az intézkedést és eloszlik, egy ur azonban né­hány szóval megdicséri a rendőrt, hogy nem tűrte az állatkínzást. — Rendelet van rá — feleli — de enélkül is megtettem volna, mert utálom ezt az aljas üzletet. — Miféle üzletet? — Kérem szépen, most az a szokás, hogy a vénülő és gyenge lovat bebiztosítják, aztán jól megrakják a kocsit és nekihajtják vala­melyik budai kapaszkodónak. A szegény ál­lat megszakad és a biztosítás összegén vesz­nek helyette újat. * A másik történet már kissé bonyolultabb, de még mindig nagyon egyszerű. Sokan cso­dálkozni fognak, hogy nem jutott eszükbe. Az egyik lapban néhány éve már, hogy szin­te naponta megjelenik egy apróhirdetés, amely házfelügyelőt keres — kaucióval. Egy másik apróhirdetésben viszont nem nagyösszegü, de azonnal folyósítható köl­csönt kinál valaki — még megterhelt házak­ra is. A cim, amelyre az ajánlatot el kell küldeni, csodálatosképen azonos. A dolog — amint helyesen tetszik már sejteni — na­gyon egyszerű. A kölcsönkérők leveleiből megtudja a hirdető, hogy mekkora összeget igényel a háztulajdonos, a házmesterségre rxAU.,'1 rr/.U <-» íé nllr^-rr. onkÁl rmrlífT KftitV TnOTTU. nyi kauciót tudnak adni. Ezen a réven háza. sódik össze aztán » két érdek, ami megtör­ténvén, apróhirdető emberünk mindkettőtől fölveszi a províziót Ahol kevés a 3 4000 pengő, amelyet manapság kaucióként le szoktak tenni a házfelügyelők, ott se esik zavarba, tud magának is meg üzletfelének is tanácsol adni. Ilyen esetben próbaidőre ve­szik fel a házfelügyelőt és a próbaidő lejár­tával elbocsátják. A kauciónak, amelyet az írásokban mindig kölcsönnek neveznek, csak egy részét kapja vissza ilyenkor a meg nem felelő házmester, a többit háromhavi rész­letben ígérik. Az. ígéretet pontosan meg is tartják, mert fő a korrektség. A háromha­vonta változó próbaidős házfelügyelő mindig emelkedő összegű kauciójából szépen telik a tulajdonosnak és jut a közvetítőnek is. En­nek éppen most épül egy háza Budán. No, nem kell mindjárt valami palotára gondol­ni. Mindössze kétemeletes és minden eme­leten csak bárom lakás van. Nagyon szerény kis házikó. * Az egyik polgári leányiskola udvarán a tízórai szünetben ugrálnak, kergető/.nek a leányok, hárman-négyen azonban, amolyan kis öregek, külön állnak egy csoportban és nagykomolyan fontos dolgokról beszélget­nek. — A te apukád miből él? — kérdezik az egyiket, akinek az apja történetesen egy új­ság kiadóhivatalának az igazgatója. — Újságot árul. Es azzal az éneklő hangsúllyal, ahogy az újságokat kínálni szokták a rikkancsok, hozzáteszi: — Olcsó Igazság! Tiz fillér! Szenzáció. — És nevet, ahogy otthon hallja a papától, aki nyilván tréfásan szokott családi körben a mesterségéről beszélgetni. Aztán szó esik a várható ebédről. A tár­saság másik tagja, egy ügyvéd leánya, nem sok jót jósol magának. — Kivéve *— tnondja — ha nálunk volt ma a végrehajtó. — Micsoda? — ámul a többi. Hát ebben hol az összefüggés? — Ilyen kicsinyek vagytok még — mutat­ja a kisleány. —■ A végrehajtó és a papa katonapajtások voltak és amikor piroscédu- lás nap van és transzferálni jön, apuska mindig kölcsön kér tőle tiz pengőt... Olyan furcsa az, csak ülnek szó nélkül és néznek egymásra ... Aztán előveszi a tiz pengőt és odaadja. A jövő héten is jönnöm kell — mondja a legtöbbször — apus pedig csak azt feleli: Hát csak gyere is. — Tudod, hogy ez nagyon jó — mondja az egyik kisöreg — elmesélem ma otthon. A jó mindössze az benne, hogy két nap múlva levelet kap a kiadóhivatali igazgató és az ügyvéd az iskola igazgatónőjétől. Arra kéri őket, hogy fontos ügyben keressék fel az iskolában. Nagy az ijedelem a családban, nem tudják elképzelni, hogy miről lehet szó. A kisleányok esküdöznek, hogy mindig jól feleltek és más baj se volt velük. Az igazgatónéni nagyon komolyan, szinte vészterhesen fogadja a papákat és elmondja, hogy a fülébe jutott az a beszélgetés, ame­lyet a kisleányok folytattak egymással. És ne vegyék rossz néven, de meg kell monda­nia, egyáltalában nincs rendjén, hogy szaba­don beszélnek mindenről a gyermekek előtt. — Mi itt törjük magunkat, óvjuk őket még a szellőtől is, nehogy a fülükbe jusson olyasmi, amit nem szabad hallaniok, Önök pedig otthon Vigyázatlanságból halomra dön­tik egész nevelési rendszerünket. A két apa kicsit restelkedik, kicsit bosz- szankodik, aztán azt mondja az ügyvéd: — Drága nagyságos asszony, köszönjük mindenesetre, hogy mindenre kiterjed a fi­gyelme. És azt is köszönjük, hogy úgy ne­veli a gyermekeinket, mintha hercegnői, de legalább is udvarhölgyi pályára készülnének. De lássa, az én kisleányom egy-két év múl­va már irodába vagy üzletbe fog járni, hogy megkeresse a kenyerét és naponta szembe fog kerülni mindenféle piszoksággal és hun­cutsággal, ami az élettel együtt jár. Nem inkább az volna jó, ha arra nevelné őket, hogy helyt tudjanak állni magukért? Az igazgatónő megütődve hallgatja. Aztán kényszeredett szívélyességgel elbúcsúznak. A tavaszi könyvpiac uj. nagv szenzációja! UJ RACHMANOVA Gyár, ahol az uj embert gyártják Ftlvászon - propa­ganda kiadás 90 iei, félbőrkötéses dsz- kiadás!26 lei, egész bőrkötéses disz-ki- adás 180 lei. Kap­ható az „Ellenzék* könyvoszt ályábaD, Cluj, Piaţa Unirii. Racbinanova meg­jelent és kapható müvei: Szerelem, cseba, halál. Házas­ság a vörös vihar­ban. A bécsi tej s- asszony. Gye mek- korom. Egy kötet ára félvászon pro­paganda 90, félbőr diszkiad. 126, egész bőr di-zkiad. ISOlei Kérje a lönyvu;drnságok ingy n jegyzékét

Next

/
Thumbnails
Contents