Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)
1936-06-28 / 147. szám
Tüneményes karrier « 'Irta: MARTON LILI — Kicsit benéztem — szólt Remecné és körülnézett a kouyhábau — csak éppen hogy megkérdezzem, hogy mi jót t'öz máma? A háziasszony kedvetlenül pillantott I el a vendégére. Fő-pletykahordozó volt Remecné, iszonyú szájas és rosszindulatú. Ez most el fogja mondani mindenkinek a negyedben, hogy ő kömény magos krumplit ebédel vasárnap. — Csak ezért kár volt benézni — felelte Ca kezefejévei simított egyet a homlokán. — Nem csinálok én magamnak semmit. Vízbe főtt krumplit eszem. Beteg vagyok. — Ejnye, ejnye — mondta Remecné túlzott szánakozással. — Megint eperoham? ' — Megint. — Gyakran van? — Elég gyakran. Elhallgattak. A tűzhelyen bugyborékolva főtt a viz. A parányi, tiszta kis konyhába besütött a nap. Az udvaron csirkék kapirgáitak. — Én egy kis töltött kalarábét csináltam — mondta Remecné hanyagul — borjuszeletet sütöttem, meg piskótatekercset. Kompót is van. A háziasszony ránézett. — Nem értem magát — szólt rossza- lóan, — magános özvegyasszony, hogy a csudába van kedve ennyi mindent ósszefőzni magának? Én ugyan a magam kedvéért nem vacakolnék annyit, nem rohannék piacra, boltba, mészároshoz. — Enni kell, — állapítja meg Remec- ' né ünnepélyesen — s az Isten is azt parancsolja, hogy meg kell szentelni a vasárnapot. — Maga azzal szenteli, hogy négyfélét ebédel? Furcsa egy szentelés. De a templomba el nem menne. — Tudja jól, hogy milyen fájósak a lábaim. — Piacra nem fájósak? — Akkor fájósak, mikor fájósak. Az az én dolgom. Nahát. A háziasszony belezuditotta az egészben meghámozott krumplikat a fövő vizbe és megjegyezte: — Remélem, nem azért jött, hogy ve• ■mi 1— ii ■■mi»-----------r-rm-iTTTT - mm« mim Ifoiyzsák a ruhák legbiztosabb nyári snegörzője Vigyázzon, csakis ,,Korres“ gyártmányt használjon. 5 évi időtartamra impregnált zsákok, melyek a télire eltett ruhát teljesen beburkolva, védi a molyok támadásai ellen. Háromféle nagyságban készült, 35, 50, 65 lejért kaphatók az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre a pénz előzetes beküldése mellett szállítjuk. Egy darab rendelésnél 10 lej, minden további darabnál 5 lej küldendő portóra. pisztoly és — tessék elhinni — rám vigyorgott! ... Vigyorogva szögezte felém rettenetes egy-szem ét és hat acélfogát iszonyúan vicsorította ... ... — Mit akarhat tőlem? — verejtékezett ki homlokomon a dermesztő gondolat... ... Gyorsan el akartam fordítani a fejemet, de nem volt elég erőm hozzá. Néznem kellett. Farkasszemet kellett vele néznem, a-mig csak lábaim nagy nehezen tovább nem vonszolt. Egész boldogan lélekzettem fel. amikor végre oly távolra jutottam, ahonnan már nem láthattam ... ahonnan már nem kellett néznem ezt a fegyvert. De az egész utón nem ment ki a fejemből az a látvány, ahogyan rámvigyorgott a pisztoly . . . ... —- Milyen piciny — gondoltam útközben — s mégis mekkora erŐ lakozik benne! Hat emberi életet lehetne vele néhány másodperc alatt kioltani . . . Meg tudna ölni en. gernet, meg & feleségemet, meg a — szeretőjét... Persze, szamárság volt iyeneket gon- doni,. mert a feleségemnek nincs szeretője... Hiiszen az imént mondottam, hogy rajongva szeretjük egymást. . . Csak úgy példálóztam magamban .., Különben sem tudok bánni a fegyverrel s csak éppen kíváncsiságból hívtam félre az irodában Benedek urat, aki önkéntes volt & Mdllináryaknál s ért a fegyverhez ... és Benedek úrtól megkérdeztem, hogyan kell bánni egy hatlövetűvel .. . Persze. Benedek ur nagyon furcsán nézett rám s hosszú percekig szódán maradt. Ebből rögtön észrevettem, hogy félreértett s valami ostoba kifogást makogtam egy esetleges éjjeli támadásról. Ö aztán — bár fejcsóválva — széked jiink ? — Ugyan. Csak csodálom, hogy vasárnap se. . . — Hagyjuk ezt, Remecné lelkem. 11a nem is fájna az epém, akkor se csinálnék magamnak süteményt, meg ilyesmit. Mióta Mici elment, mugumért ugyan nem bajlódok én. , Remecné szeme felcsillant. — Mikor irt a Micike? — Tegnap, — mondta a háziasszony közömbösen. Remecné összecsapta a kezét. — És ezt csak most mondja nekem? Hát van magának szive? Hol van a Micike? Mit ir? Remecné kicsi ősz kontya ugrált a fc- én az izgalomtól. Olyan volt, mint a telivér riporter, aki szenzációs anyagra vár. — Nem olvasná fel? — kérdezne a háziasszonyt, — már azokat a részeket, amik nem magánügyek. — Nincs a levélbe semmi titok, — mondta Micike anyja nyugodtan — oda adom. Olvassa el, ha kedve tarja. Kiment, kimért lassúsággal, át a konyhából a szobába. Ott sötét volt, mert mindig leengedve tartotta a rolló- kat. Tele volt a szoba bútorral, szobrocskákkal, fényképekkel, nippekkel, párnákkal játékkutyákkal, festett poharakkal, felírással. De ismerte jól a terepet, biztos léptekkel ment az asztalig, s egy hamutálca alól, amelyben gombos- tűpárna pihent, kivett egy kék borítékos levelet. Kicsit zörgött vele, aztán kivitte a konyhába a tűkön ülő Remecnének, aki mohón kapott a levél után. Először a borítékol és a cimzést nézte meg. — Alex — andria —, betűzte ki nehezen — jé, hát az hol a csudába van? — Egyiptom — felelte a háziasszony közömbösen. — Egyiptom? Hisz az borzasztó messze lehet. Ahonnan Mózes a zsidókat kivezette. Hisz az csupa egv sivatag. — Meglehet. — Volt már ott a Micike? — Ott még nem. Most szerződtették oda Franciaországból. — Nahát. Bámulatos. Nem mondom, én is igazán mindenfelé voltam, szegény jó urammal. Pest, Debrecen, Békéscsaba, Vác, Mosony, Tokaj, Hajdúnánás. Csak éppen Bécsbe nem voltam. Remecné most kivette a levelet a borítékjából és olyan távol tartotta a szemétől, ahogy csak kövérke, rövid karja megengedte. És olvasni kezdte, majdnem reszkető kiváncsisággal. „Drága Édes mama, tegnap érkeztem ide hajón, az ut gyönyörű volt, a Fredy, az impresszárió nagyon kedves volt és előzékeny .. . Remecné felnézett. — Ki az az impresszárió? Rokonuk? megmagyarázott egyet s mást. .. ... Ezen a napon — először tiz év alatt — igen hosszúnak tűnt fel a munkaidő s a szokottnál előbb hagytam ott az irodát. Csak az utcán álitott meg a gondolat, hogy miért, hová sietek? . . . Akkor persze magam sem tudtam erre a kérdésre felélni, de amint közeledtem az Erzsébet-köruthoz, már mindent megértettem... A pisztoly hívott, csalogatott, segéd orvos ur! Igenis, az a forgópiszoly, ott a Spinett ur kirakatában! ... Egészen belesápadtam, amikor erre rájöttem ... Mi közöm a Spinetti ur vaskereskedéséhez és főleg mi érdékel az a hatlövetű?! . .. ... — Azért sem fogok odatekinteni! — tökéltem el1 magamat —- sőt át fogok mertna a másik oldalra, hogy még csak véletlenül se lláthassam ... ... Át is mentem, segédorvos ur, mert én egy karakter vagyok s ha kimondok valamit, azt állom is! Az én becsületemen nincs is egyetlen makula sem! Mondtam is a feleségemnek, hogy úgy vigyázzon, hogy be ne mocskolja az én ‘becsületemet! . . . Dehát ezt csak úgy mondtam, mert okom nem volt rá .,. Szóval átmentem a másik oldalra és... és . .. becsületszavamra mondom, segédorvos ur, fogalmam sincs róla, hogyan történhetett, de .. . de egyszerre mégis ott állottam a Spi. netti ur kirakata előtt. .. ... Az első pillanatban iazt hittem, hogy Spined ur reggel óta átköltözött a páros oldalra. De aztán láttam., hogy előtte is, utána is ugyanaz az üzlet viam, amelyik reggel is ott volt, nem valószínű tehát, hogy az egész sor átköltözött volna ... — Dehogy — legyintett a há/.iusz- szony, — az impresszárió az olyan, mint a menezser. Ez a Fredy a Mici mene- zsere, aki menezseli. — Értein, — mondta meggyőződés nélkül Remecné, — aki Franciaországba is menezselte. És magában azt gondolta, hogy franciául biztosan menezsernek hívják az ember szeretőjét, mert, hogy ez a Fredy a Micike szeretője, az biztos, máskülönbem mért vitte volna Egyiptomba és mért volna olyan kedves, meg előzékeny .. . „ . . .és itt minden csodaszép, de azért mégis búsultam Parisért és a tengerparti helyekért. Az a gróf, akiről Írtam édes mamának, mikor elutuztunk, annyi vi- rágott vett, hogy külön egy autó hozta utánam. A Fredy most kicsit haragszik, mert az a bankigazgató, akit a múltkor említettem, megkérte a kezem, de higgye el édes mama, nem akarok férjhez menni s a Frédy is mongya, hogy az én tehetségemmel vétek lenne ilyen fiatalon férjhez menni és egyáltalán. Teccik tudni, hogy tüneményes karriert csináltam már eddig is és ezentúl még tüneményesebb lesz minden. Itt a legszebb hotelben lakom és a legnagyobb színházban fogok táncolni. Remélem, nemsokára megint küldhetek haza egy kis dohányt, de most annyi kosztüm kell és reklámkölcség, hogy nem tudok ma- mukámnak semmit küldeni. De tudom, hogy úgy se szenved szükséget. Innen Kairóba megyek, hallom, hogy az is egy gyönyörű szép város. Szeretném, ha édes mama is velem lenne és örvendene a sikereimnek. Kézcókkal szerető lánya: MICI.“ Remecné letette a levelet a konyha- asztalra. — Hát ez igazán szép, — mondta rosszul titkolt irigységgel, — gratulálok a lányához. Autószámra virág, gróf, legnagyobb színház, legszebb hotel. Tüneményes karrier, — ahogy Micike irja. És ha elgondolom, hogy maga milyen kis igényű lelkem, hogy hogy eszi itt a szent vasárnap a krumplit... Na jó, nem szóltam semit, de nem értem, mért nincs a lányával. — Nem ártana neki, ha lenne mellette valaki, a grófokon, meg a menezsereken kívül. Azok ugyan ki nem vasalják egy ruháját, nem segítenek neki csomagolni, miegymás. — Van neki, aki segítsen. Nem lehetek folyton meLlette. — Én bizony, ha ekkora nagy mü- vészné lányom lenne, vele mennék mindenhová. Jó életem lenne mellette. Na, Isten áldja meg szomszédasszony, megyek egy kicsit át, ide a mészárosáéhoz ... — Isten áldja — felelte a háziasszony mosolyogva. Tudta, hogy7 mi következik. Remecné rohan, ahogy a lábai birják és elmondja a mészároséknak Micikét. S holnap az egész negyed tudja, hogy mit irt ma Micike Egyiptomból. Be kellett vallanom magamnak, hogy én szédültem át a vaskereskedés eile ... Igen, szédültem, mert nem emlékeztem, hogyan kerültem oda. Csak ott álltam a nagy üvegtábla előtt és befelé bámultam ... .. . Arna riadtam fel, hogy valaki megszólít. — Ugy-e szép? — kérdezték a hátam mögött. Hirtelen megfordultam. Spinetti ur állott előttem és mosolygott. — Nem is drága — folytatta. — Urasá- godnajk megszórni tóm harminc pengőért tizenkét löveggel együtt... — Igen . .. harminc pengő . . . tizenkét lö- veggel... nem is drága — dadogtam. De ezt már bent mondtam az üzletben, a pult előtt; amikor a fegyver sima teste már ott csillogott a markomban. Úgy megbújt benne, mintha mindig is ott lett volna és attól félne, hogy visszaadom. ... — Alázatos szolgája . .. legyen máskor is szerencsém ... — muzsikált utánam Spinetti ur hangja, amikor kifelé botorkáltam az üzletből. Csak most észleltem, hogy fizettem s a fegyver az enyém lett... A fegyver! . .. Hogy kiaiciaigott a hátuteó zsebemben! Miért kacagott?! Mit akart tőlem?!... Mi volt a szándéka?! . . . Akkor még nem tudtam .. . De aztán hazamentem, segédorvos ur ... Pedig még csak egy óra volt. Meg fog lepődni a feleségem — gondoltam s azon törtem a fejemet, hogyan inagyarázom meg neki korai hazatérésemet. . . Mert a fegyverről nem akartam szólni a világért sem! Majd inkább lábízzadAe SISdS I.áhvlz ut'in a lábát bopodi-olo/.v.i azonnal map «zu niU a l«({<:rflB«ljb Ublzzatláa, é^etö <in6$, \iött ■ dia ;■ A Uaebzelt lábat nic^ijyóxyllja, a bőrt pában lm1 a járást vâ^tslan könnyíti, azajftaluiiit. — Kaph iló gyógyazortArban éa drogériában. — KáazJU CSANDA gy6gyszertár, Oradea. Felállt, szépen vLsszatette a levelet a kék borítékba. Kicsit megsimogatta. A jobb kezébe villát vett, beleszurt a fövő krumpliba. Ugly találta, hogy nem elég puhák. Ráér. Bement a szobába és egy másik levéllel tért vissza. Ez is ebben a borítékban érkezett. Szem üvegét megigazította, kezébe vette. Elolvassa még egyszer, úgy sem főtt meg még a krumpli. Nem érti, miért adnak ilyen vacak krumplit a boltban mostanában .. . „Édes mama lelkem, — irta Micike — amint az ismerősöknek szánt levélbe is teccet olvasni, a tegnap érkeztem ide. A hajón egész utón borzasztó beteg voltam és az a dög Frédy egész utón szidott, nem csak engem, hanem az egész csoportot, az egyiket, egy 17 éves kis pestit én kellett, hogy megvéggyem. Lehordott, mert a rivériai vendégszereplés abba a ronda kis lebujba, amiről írtam, deficittel végződött. Hát tehetek én róla? Ugv unok mindent, legboldogabb lennék, ha elvenne valami derék, jó fiú, de ki nősül ma, az ember, pláne táncosnő csak egész rövid lejáratra kell, ó édes mama, olyan undok az élet és itt olyan meleg van és por és zsiros arcú, fekete pofák. Rém fáradt vagyok és szeretnék egyet bőgni mama mellett, mint kiskoromba. A párisi fiúból se lett semmi, előre futtám, egy ilyen kishivatalnoknak benő- sülés kell valahova, jobbkézről nem tán- cosnőzhetik. Néha úgy érzem, hogy 19 éves korom dacára, nagyon öreg vagyok. Ne tessék haragudni, hogy csúnyán irok és ne tessék azér búsulni. Lehet, hogy itt sikerünk lesz. Talán egyszer igaz lesz a sok levél, amit az isme- söknek irok mutogatásra és tényleg küldhetek mamukának pénzt is. Ne tessék aggódni miattam, talán csak azért vagyok ugv elkeseredve, mert még nem hevertem ki a tengeri betegséget, mert meghogy olyan meleg van és hogy olyan fáradt vagyok, meg, mert olyan kibírhatatlan ez a Frédy, pedig ő a hibás, ha nem spórolna, ha nem nyúzna bennünket, ha szebben kiállítana minket, csináltatna egy7 pár uj ruhát, nem olyat, amin cérnaszálon csüng a flitter, jobban menne a revü. Mind a -6 lány7 el van keseredve, a szálloda olyan piszkos, amilyet még nem láttam, de nem keserítem mamukát, talán legközelebb jobbat irhatok. Szerető lánya: MICI. U. I. Igaza volt édes mamának, férjhez kellet volna menni a Janihoz. hazudok valamit Hogy a fejem fájt. Igen, ez jó liesz. ... És beléptem az előszobába. Csengetés nélkül, mert van kulcsom az előszobához... Az előszobából az ebédlőbe nyitottam, ahol várni szokott a feleségem De most nem a- lálttiam ott. Tovább mentem hát « a hálószobába léptem ... ... Én ezt a sikolyt soha sem fogom elfeledni. segédorvos ur. .. A feleségem sikoltott s 'kifutott a szobából... És az a férfi is elszaladt. Még az arcát sem láthattam . . . ... És én ott állottam a szoba közepén, egyedül, megdermedve . . . Tiz év óta nem történt ez velem, doktor ur. Nem tudtam, mit tegyek. És ekkor . . . ekkor megmozdult .a hátulsó zsebemben a pisztoly.. . Megmozdult és biztatott, lázitott.. . Most... most... — hajtogatta egyre. ... Én nem tudam, mit csináltam, segéd- orvos ur. A fegyver dirigált. Azt sem tudtam, merre volt a csöve fordítva. Csak egyszerre valami éles csattanást halllotam .. . Aztán belehasitott a fájdalom a mellembe és elszédültem ... ... A többit már tetszik tudni.. . . . . Már készen is vagyok, segédorvos ur... Nem, többet nem fogok ennyit beszélni ... De ezt el kellett mondanom, nehogy félre- magyarázzák a dolgot holmi buta szerelmi tragédiára ... Apropos! A feleségemről nem méltóztatik valamit tudni? Nem hűk meg, hogy olyan könnyedén öltözve futott ed? . ..
