Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-28 / 147. szám

Tüneményes karrier « 'Irta: MARTON LILI — Kicsit benéztem — szólt Remecné és körülnézett a kouyhábau — csak ép­pen hogy megkérdezzem, hogy mi jót t'öz máma? A háziasszony kedvetlenül pillantott I el a vendégére. Fő-pletykahordozó volt Remecné, iszonyú szájas és rosszindula­tú. Ez most el fogja mondani mindenki­nek a negyedben, hogy ő kömény magos krumplit ebédel vasárnap. — Csak ezért kár volt benézni — fe­lelte Ca kezefejévei simított egyet a hom­lokán. — Nem csinálok én magamnak semmit. Vízbe főtt krumplit eszem. Be­teg vagyok. — Ejnye, ejnye — mondta Remecné túlzott szánakozással. — Megint epero­ham? ' — Megint. — Gyakran van? — Elég gyakran. Elhallgattak. A tűzhelyen bugyboré­kolva főtt a viz. A parányi, tiszta kis konyhába besütött a nap. Az udvaron csirkék kapirgáitak. — Én egy kis töltött kalarábét csinál­tam — mondta Remecné hanyagul — borjuszeletet sütöttem, meg piskótate­kercset. Kompót is van. A háziasszony ránézett. — Nem értem magát — szólt rossza- lóan, — magános özvegyasszony, hogy a csudába van kedve ennyi mindent ósszefőzni magának? Én ugyan a ma­gam kedvéért nem vacakolnék annyit, nem rohannék piacra, boltba, mészá­roshoz. — Enni kell, — állapítja meg Remec- ' né ünnepélyesen — s az Isten is azt pa­rancsolja, hogy meg kell szentelni a va­sárnapot. — Maga azzal szenteli, hogy négyfé­lét ebédel? Furcsa egy szentelés. De a templomba el nem menne. — Tudja jól, hogy milyen fájósak a lábaim. — Piacra nem fájósak? — Akkor fájósak, mikor fájósak. Az az én dolgom. Nahát. A háziasszony belezuditotta az egész­ben meghámozott krumplikat a fövő vizbe és megjegyezte: — Remélem, nem azért jött, hogy ve­• ■mi 1— ii ■■mi»-----------r-rm-iTTTT - mm« mim Ifoiyzsák a ruhák legbiztosabb nyári snegörzője Vigyázzon, csakis ,,Korres“ gyártmányt használjon. 5 évi időtartamra impregnált zsákok, melyek a télire eltett ruhát teljesen beburkolva, védi a molyok támadásai ellen. Háromféle nagyságban készült, 35, 50, 65 lejért kaphatók az Ellenzék könyvosztályá­ban, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre a pénz elő­zetes beküldése mellett szállítjuk. Egy darab rendelésnél 10 lej, minden további darab­nál 5 lej küldendő portóra. pisztoly és — tessék elhinni — rám vigyor­gott! ... Vigyorogva szögezte felém rettene­tes egy-szem ét és hat acélfogát iszonyúan vi­csorította ... ... — Mit akarhat tőlem? — verejtéke­zett ki homlokomon a dermesztő gondolat... ... Gyorsan el akartam fordítani a feje­met, de nem volt elég erőm hozzá. Néznem kellett. Farkasszemet kellett vele néznem, a-mig csak lábaim nagy nehezen tovább nem vonszolt. Egész boldogan lélekzettem fel. amikor végre oly távolra jutottam, ahonnan már nem láthattam ... ahonnan már nem kellett néznem ezt a fegyvert. De az egész utón nem ment ki a fejemből az a látvány, ahogyan rámvigyorgott a pisztoly . . . ... —- Milyen piciny — gondoltam útköz­ben — s mégis mekkora erŐ lakozik benne! Hat emberi életet lehetne vele néhány má­sodperc alatt kioltani . . . Meg tudna ölni en. gernet, meg & feleségemet, meg a — szerető­jét... Persze, szamárság volt iyeneket gon- doni,. mert a feleségemnek nincs szeretője... Hiiszen az imént mondottam, hogy rajongva szeretjük egymást. . . Csak úgy példálóztam magamban .., Különben sem tudok bánni a fegyverrel s csak éppen kíváncsiságból hív­tam félre az irodában Benedek urat, aki ön­kéntes volt & Mdllináryaknál s ért a fegyver­hez ... és Benedek úrtól megkérdeztem, ho­gyan kell bánni egy hatlövetűvel .. . Persze. Benedek ur nagyon furcsán nézett rám s hosszú percekig szódán maradt. Ebből rög­tön észrevettem, hogy félreértett s valami ostoba kifogást makogtam egy esetleges éjjeli támadásról. Ö aztán — bár fejcsóválva — széked jiink ? — Ugyan. Csak csodálom, hogy va­sárnap se. . . — Hagyjuk ezt, Remecné lelkem. 11a nem is fájna az epém, akkor se csinál­nék magamnak süteményt, meg ilyes­mit. Mióta Mici elment, mugumért ugyan nem bajlódok én. , Remecné szeme felcsillant. — Mikor irt a Micike? — Tegnap, — mondta a háziasszony közömbösen. Remecné összecsapta a kezét. — És ezt csak most mondja nekem? Hát van magának szive? Hol van a Mi­cike? Mit ir? Remecné kicsi ősz kontya ugrált a fc- én az izgalomtól. Olyan volt, mint a teli­vér riporter, aki szenzációs anyagra vár. — Nem olvasná fel? — kérdezne a háziasszonyt, — már azokat a részeket, amik nem magánügyek. — Nincs a levélbe semmi titok, — mondta Micike anyja nyugodtan — oda adom. Olvassa el, ha kedve tarja. Kiment, kimért lassúsággal, át a konyhából a szobába. Ott sötét volt, mert mindig leengedve tartotta a rolló- kat. Tele volt a szoba bútorral, szob­rocskákkal, fényképekkel, nippekkel, párnákkal játékkutyákkal, festett poha­rakkal, felírással. De ismerte jól a tere­pet, biztos léptekkel ment az asztalig, s egy hamutálca alól, amelyben gombos- tűpárna pihent, kivett egy kék borítékos levelet. Kicsit zörgött vele, aztán kivitte a konyhába a tűkön ülő Remecnének, aki mohón kapott a levél után. Először a borítékol és a cimzést néz­te meg. — Alex — andria —, betűzte ki ne­hezen — jé, hát az hol a csudába van? — Egyiptom — felelte a háziasszony közömbösen. — Egyiptom? Hisz az borzasztó messze lehet. Ahonnan Mózes a zsidó­kat kivezette. Hisz az csupa egv sivatag. — Meglehet. — Volt már ott a Micike? — Ott még nem. Most szerződtették oda Franciaországból. — Nahát. Bámulatos. Nem mondom, én is igazán mindenfelé voltam, sze­gény jó urammal. Pest, Debrecen, Bé­késcsaba, Vác, Mosony, Tokaj, Hajdú­nánás. Csak éppen Bécsbe nem voltam. Remecné most kivette a levelet a bo­rítékjából és olyan távol tartotta a sze­métől, ahogy csak kövérke, rövid karja megengedte. És olvasni kezdte, majd­nem reszkető kiváncsisággal. „Drága Édes mama, tegnap érkeztem ide hajón, az ut gyönyörű volt, a Fredy, az impresszárió nagyon kedves volt és előzékeny .. . Remecné felnézett. — Ki az az impresszárió? Rokonuk? megmagyarázott egyet s mást. .. ... Ezen a napon — először tiz év alatt — igen hosszúnak tűnt fel a munkaidő s a szo­kottnál előbb hagytam ott az irodát. Csak az utcán álitott meg a gondolat, hogy miért, hová sietek? . . . Akkor persze magam sem tudtam erre a kérdésre felélni, de amint kö­zeledtem az Erzsébet-köruthoz, már mindent megértettem... A pisztoly hívott, csaloga­tott, segéd orvos ur! Igenis, az a forgópiszoly, ott a Spinett ur kirakatában! ... Egészen be­lesápadtam, amikor erre rájöttem ... Mi kö­zöm a Spinetti ur vaskereskedéséhez és főleg mi érdékel az a hatlövetű?! . .. ... — Azért sem fogok odatekinteni! — tökéltem el1 magamat —- sőt át fogok mertna a másik oldalra, hogy még csak véletlenül se lláthassam ... ... Át is mentem, segédorvos ur, mert én egy karakter vagyok s ha kimondok vala­mit, azt állom is! Az én becsületemen nincs is egyetlen makula sem! Mondtam is a fele­ségemnek, hogy úgy vigyázzon, hogy be ne mocskolja az én ‘becsületemet! . . . Dehát ezt csak úgy mondtam, mert okom nem volt rá .,. Szóval átmentem a másik oldalra és... és . .. becsületszavamra mondom, segédorvos ur, fogalmam sincs róla, hogyan történhetett, de .. . de egyszerre mégis ott állottam a Spi. netti ur kirakata előtt. .. ... Az első pillanatban iazt hittem, hogy Spined ur reggel óta átköltözött a páros ol­dalra. De aztán láttam., hogy előtte is, utána is ugyanaz az üzlet viam, amelyik reggel is ott volt, nem valószínű tehát, hogy az egész sor átköltözött volna ... — Dehogy — legyintett a há/.iusz- szony, — az impresszárió az olyan, mint a menezser. Ez a Fredy a Mici mene- zsere, aki menezseli. — Értein, — mondta meggyőződés nélkül Remecné, — aki Franciaország­ba is menezselte. És magában azt gondolta, hogy fran­ciául biztosan menezsernek hívják az ember szeretőjét, mert, hogy ez a Fredy a Micike szeretője, az biztos, máskü­lönbem mért vitte volna Egyiptomba és mért volna olyan kedves, meg előzé­keny .. . „ . . .és itt minden csodaszép, de azért mégis búsultam Parisért és a tengerpar­ti helyekért. Az a gróf, akiről Írtam édes mamának, mikor elutuztunk, annyi vi- rágott vett, hogy külön egy autó hozta utánam. A Fredy most kicsit haragszik, mert az a bankigazgató, akit a múltkor említettem, megkérte a kezem, de higgye el édes mama, nem akarok férjhez men­ni s a Frédy is mongya, hogy az én te­hetségemmel vétek lenne ilyen fiatalon férjhez menni és egyáltalán. Teccik tud­ni, hogy tüneményes karriert csináltam már eddig is és ezentúl még tünemé­nyesebb lesz minden. Itt a legszebb ho­telben lakom és a legnagyobb színház­ban fogok táncolni. Remélem, nemso­kára megint küldhetek haza egy kis do­hányt, de most annyi kosztüm kell és reklámkölcség, hogy nem tudok ma- mukámnak semmit küldeni. De tudom, hogy úgy se szenved szükséget. Innen Kairóba megyek, hallom, hogy az is egy gyönyörű szép város. Szeretném, ha édes mama is velem lenne és örvendene a sikereimnek. Kézcókkal szerető lánya: MICI.“ Remecné letette a levelet a konyha- asztalra. — Hát ez igazán szép, — mondta rosszul titkolt irigységgel, — gratulálok a lányához. Autószámra virág, gróf, leg­nagyobb színház, legszebb hotel. Tüne­ményes karrier, — ahogy Micike irja. És ha elgondolom, hogy maga milyen kis igényű lelkem, hogy hogy eszi itt a szent vasárnap a krumplit... Na jó, nem szóltam semit, de nem értem, mért nincs a lányával. — Nem ártana neki, ha lenne mellette valaki, a grófokon, meg a menezsereken kívül. Azok ugyan ki nem vasalják egy ruháját, nem segí­tenek neki csomagolni, miegymás. — Van neki, aki segítsen. Nem lehe­tek folyton meLlette. — Én bizony, ha ekkora nagy mü- vészné lányom lenne, vele mennék min­denhová. Jó életem lenne mellette. Na, Isten áldja meg szomszédasszony, me­gyek egy kicsit át, ide a mészárosáé­hoz ... — Isten áldja — felelte a háziasszony mosolyogva. Tudta, hogy7 mi következik. Remecné rohan, ahogy a lábai birják és elmondja a mészároséknak Micikét. S holnap az egész negyed tudja, hogy mit irt ma Micike Egyiptomból. Be kellett vallanom magamnak, hogy én szédültem át a vaskereskedés eile ... Igen, szé­dültem, mert nem emlékeztem, hogyan ke­rültem oda. Csak ott álltam a nagy üvegtáb­la előtt és befelé bámultam ... .. . Arna riadtam fel, hogy valaki meg­szólít. — Ugy-e szép? — kérdezték a hátam mö­gött. Hirtelen megfordultam. Spinetti ur állott előttem és mosolygott. — Nem is drága — folytatta. — Urasá- godnajk megszórni tóm harminc pengőért ti­zenkét löveggel együtt... — Igen . .. harminc pengő . . . tizenkét lö- veggel... nem is drága — dadogtam. De ezt már bent mondtam az üzletben, a pult előtt; amikor a fegyver sima teste már ott csillogott a markomban. Úgy megbújt benne, mintha mindig is ott lett volna és at­tól félne, hogy visszaadom. ... — Alázatos szolgája . .. legyen más­kor is szerencsém ... — muzsikált utánam Spinetti ur hangja, amikor kifelé botorkál­tam az üzletből. Csak most észleltem, hogy fizettem s a fegyver az enyém lett... A fegyver! . .. Hogy kiaiciaigott a hátuteó zsebemben! Miért kacagott?! Mit akart tőlem?!... Mi volt a szándéka?! . . . Akkor még nem tudtam .. . De aztán hazamentem, segédorvos ur ... Pedig még csak egy óra volt. Meg fog lepőd­ni a feleségem — gondoltam s azon törtem a fejemet, hogyan inagyarázom meg neki korai hazatérésemet. . . Mert a fegyverről nem akartam szólni a világért sem! Majd inkább lábízzadAe SISdS I.áhvlz ut'in a lábát bopodi-olo/.v.i azonnal map «zu niU a l«({<:rflB«ljb Ublzzatláa, é^etö <in6$, \iött ■ dia ;■ A Uaebzelt lábat nic^ijyóxyllja, a bőrt pában lm1 a járást vâ^tslan könnyíti, azajftaluiiit. — Kaph iló gyógyazortArban éa drogériában. — KáazJU CSANDA gy6gyszertár, Oradea. Felállt, szépen vLsszatette a levelet a kék borítékba. Kicsit megsimogatta. A jobb kezébe villát vett, beleszurt a fövő krumpliba. Ugly találta, hogy nem elég puhák. Ráér. Bement a szobába és egy másik levéllel tért vissza. Ez is ebben a borítékban érkezett. Szem üvegét meg­igazította, kezébe vette. Elolvassa még egyszer, úgy sem főtt meg még a krum­pli. Nem érti, miért adnak ilyen vacak krumplit a boltban mostanában .. . „Édes mama lelkem, — irta Micike — amint az ismerősöknek szánt levélbe is teccet olvasni, a tegnap érkeztem ide. A hajón egész utón borzasztó beteg voltam és az a dög Frédy egész utón szidott, nem csak engem, hanem az egész cso­portot, az egyiket, egy 17 éves kis pestit én kellett, hogy megvéggyem. Lehordott, mert a rivériai vendégszereplés abba a ronda kis lebujba, amiről írtam, deficit­tel végződött. Hát tehetek én róla? Ugv unok mindent, legboldogabb lennék, ha elvenne valami derék, jó fiú, de ki nő­sül ma, az ember, pláne táncosnő csak egész rövid lejáratra kell, ó édes mama, olyan undok az élet és itt olyan meleg van és por és zsiros arcú, fekete pofák. Rém fáradt vagyok és szeretnék egyet bőgni mama mellett, mint kiskorom­ba. A párisi fiúból se lett semmi, előre fut­tám, egy ilyen kishivatalnoknak benő- sülés kell valahova, jobbkézről nem tán- cosnőzhetik. Néha úgy érzem, hogy 19 éves korom dacára, nagyon öreg va­gyok. Ne tessék haragudni, hogy csú­nyán irok és ne tessék azér búsulni. Le­het, hogy itt sikerünk lesz. Talán egy­szer igaz lesz a sok levél, amit az isme- söknek irok mutogatásra és tényleg küldhetek mamukának pénzt is. Ne tessék aggódni miattam, talán csak az­ért vagyok ugv elkeseredve, mert még nem hevertem ki a tengeri betegséget, mert meghogy olyan meleg van és hogy olyan fáradt vagyok, meg, mert olyan kibírhatatlan ez a Frédy, pedig ő a hi­bás, ha nem spórolna, ha nem nyúzna bennünket, ha szebben kiállítana min­ket, csináltatna egy7 pár uj ruhát, nem olyat, amin cérnaszálon csüng a flitter, jobban menne a revü. Mind a -6 lány7 el van keseredve, a szálloda olyan pisz­kos, amilyet még nem láttam, de nem keserítem mamukát, talán legközelebb jobbat irhatok. Szerető lánya: MICI. U. I. Igaza volt édes mamának, férjhez kellet volna menni a Janihoz. hazudok valamit Hogy a fejem fájt. Igen, ez jó liesz. ... És beléptem az előszobába. Csengetés nélkül, mert van kulcsom az előszobához... Az előszobából az ebédlőbe nyitottam, ahol várni szokott a feleségem De most nem a- lálttiam ott. Tovább mentem hát « a hálószo­bába léptem ... ... Én ezt a sikolyt soha sem fogom elfe­ledni. segédorvos ur. .. A feleségem sikoltott s 'kifutott a szobából... És az a férfi is el­szaladt. Még az arcát sem láthattam . . . ... És én ott állottam a szoba közepén, egyedül, megdermedve . . . Tiz év óta nem történt ez velem, doktor ur. Nem tudtam, mit tegyek. És ekkor . . . ekkor megmozdult .a hátulsó zsebemben a pisztoly.. . Megmoz­dult és biztatott, lázitott.. . Most... most... — hajtogatta egyre. ... Én nem tudam, mit csináltam, segéd- orvos ur. A fegyver dirigált. Azt sem tud­tam, merre volt a csöve fordítva. Csak egy­szerre valami éles csattanást halllotam .. . Az­tán belehasitott a fájdalom a mellembe és el­szédültem ... ... A többit már tetszik tudni.. . . . . Már készen is vagyok, segédorvos ur... Nem, többet nem fogok ennyit beszélni ... De ezt el kellett mondanom, nehogy félre- magyarázzák a dolgot holmi buta szerelmi tragédiára ... Apropos! A feleségemről nem méltóztatik valamit tudni? Nem hűk meg, hogy olyan könnyedén öltözve futott ed? . ..

Next

/
Thumbnails
Contents