Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)
1936-06-28 / 147. szám
19 3 6 j uá 1 us 28. HARSÁNYI ZSOLT: Newyorki jegyzetek rxjtrr.c?: vismanr^n tn>n .i ELLENZÉK \ Még nvost sem érkezett a hajóm Newyorkba, már ezt mondtam magamban: ez Newyork. Az újságírók és fotóriporterek miatt. Néhány fotóriporter repülőgépen jött a hajó elé, hogy az érkezését lefényképezze. Úgy dongtak a hajó körül, mint a darazsak. Valószinütlenül kurta köröket írtak le a hajó körül és olyan közel repültek, hogy az ember ideges lett: beleszaladnak valamelyik hajókéménybe. A riporter arcát egészen ]ól lehetett látni, kezében a gépet is és félkeze forgató munkáját. Ugyanekkor kis gőzösön újságírók jöttek a hajó elé és felszálltak. Egy pillanat múlva már faggattak, jegyeztek, kutattak boldog- boldogtakmt. A lengyel püspököt, aki érkezésekor bizonyos szertartást végzett és a tengerbe lengyel sót és lengyel kenyeret dobott a fedélzet korlátja mellől, az újságírók karonfogták, huzigálták, fényképezőgép elé állították és erőszakkal megismételtették vele a ceremóniát. Az egyik újságíró kis kalitkával jött a hajóra. Ott rögtön irta a tudósítást igen vékony hártyapapirra, aztán kivett a kalitkából egy postagalambot, rákötötte a riportot kis tokban, majd eleresztette a madarat. Egy pillanat múlva a madár , mint a villám, nyilait Manhattan irányába. És tiz perc múlva már nyomtatták a rotációsok ezt a tudósítást a legfrissebb délutáni kiadásban. * (Egy newyorki szerkesztőségben hallottam ezt a teljesen ellenkező történetet a kezdő újságíróról. Szerkesztője elküldte egy szenzációs esküvőre. De a tudósítás nem érkezett, hiába várták. Nagysokára, mikor már az utolsó kiadás is elhagyta a nyomdát, bejött a fiatalember. — Mi van magával, az Isten szerelmére? Hol késik? — Nem jött meg a vőlegény. A násznép mostanáig várt velem együtt, most végre elszéledtünk. Az esküvő elmaradt, ennélfogva nem tudtam leírni.) * Aztán a beérkezés. Mindenekelőtt a hollandi alaguT, amely két állam között a Hudson folyó medre alatt bonyolítja le a közlekedést. Ez az alagút magán- vállalkozás. Egy barátommal az történt, hogy egyik gummikereke az alagút kellős közepén kipukkant. Ö káromkodott egyet és kászolódott kifelé a kocsiból, hogy a pótkereket felszerelje. De még ki J sem szállhatott, már ott termett három egyenruhás ember. — Tessék odaállni, — kiáltottak rá és félreállitották. Ö félreállt, a három ember nekiállt a kocsinak és pokoli gyorsasággal kicserélték a kereket. Nem tellett többe, mint három perc. Akkor rákiáltottak: — A kijáratnál álljon meg egy pillanatra. Induljon. Gyorsan, gyorsan. Az utas sietve indított. A Idjáratnál már várta egy újabb egyenruhás ember. Számla volt a kezében. — Egy dollár, — mondta. Ugyanis az alagút egész hosszában számos fülkét építettek. Ezekben a fülkékben olyan irókészülék van, amelynek mozgó karja elektromos összeköttetéssel ugyanúgy mozgatja az alaguti kijárat fülkéjében levő irókészülék karját. Vagyis az alaguti tisztviselő az alagút közepén mozgatja azt az írószerszámot, amely az alagút végén Írja a számlát és ilyen és ilyen számú, ilyen és ilyen márkájú kocsi számára egy dollár szerelési költségről. Az alagutvállalat a szerelésen is keres, azonkívül keres azon, hogy nem hagyja az úrvezető lassú szerelésével pocsékolni azt az időt, amely alatt még több kocsit bocsáthat keresztül. * És aztán az ember gyorsan kezet mos a szállóban, hogy rohanhasson nézni, látni, ámulni, bámészkodni. (A Waldorf Astoriában szálltam meg, de többet nem megyek oda. Nagyképü hotel és embertelenül lármás. Az ajtók papirvékonyak és jobbról-balról ordító üzleti vitákat hallani, órákon keresztül egy perc szünet nélkül. Borzasztó.) Ki a Broadwayre! S a Times Square szűk terén kitárul a világ legpazarabbul világított pontja: itt van a legtöbb fényreklám a világon. Mióta legutóbb ott jártam, a reklámok bővültek egy rekorddal: egyik rágógumi cég egy ház teljes frontjának szélességében megépítette a világ legnagyobb fényreklámját. (Illetve a másodikat, mert az Eifel-torony oldalán végigfutó reklám eddig veretlen.) Ez a fényrek- I lám akváriumot ábrázol pirosba, kékbe, zöldbe játszó aranyhalakkal. Még ha visszagondolok is, be kell hunynom a szemem. És innen végig lehet pillantani az esti Broadwayn lefelé is, felfelé is. Kilométereken végig minden házon tiz- husz fényreklám, színesek, sziporkázók, tündöklők. Leírhatatlan és elképzelhetetlen. Szorongó mellel mély lélegzetet vesz az idegen, aki nézi és lába agy gyökeret ver, hogy nem tud helyéről elmozdulni. * Mindezért nehéz adót kell fizetni, a newyorki tartózkodás a mi pénzünkkel borzasztó drága Magunkfajta európainak az a baj, hogy itt a dollár az egység. Vannak tárgyak, amelyeknek nincs értékük. Szappanért nem kell pénzt adni. Az mindenütt szabadon hever. Gyuj- i tóér nem kell pénzt adni. Ingyért adják j mindenütt, mert reklámcélokat szolgál, j .4 levélpapír sem tétel, minden szálló \ előcsarnokában ki-ki annyit irhát, amennyit akar. A vendéglőben a kenyérért nem kell fizetni, az mindenhez jár. Newyorknak most rosszul megy. De még mindig ö a gazdag amerikai nagybácsi. * Hallottam egy bámulatos történetet. Mondhatom, egyikét a legbámulatosabbaknak életemben. Egy newyorki magyar úriember áll valahol a negyvenkilencedik utca egy cipészkirakata előtt. Nézi a cipőket. Közben hallja, hogy két ember megáll a háta mögött. Az egyik így szól: ■— Nizze mán, ides komám, de jó po- fáju cipő. Az a barna. ■— Az ám. Meg köne vennyi. Ejnye, de jó ízes magyarsággal beszél ez a két ideszakadt ember, gondolja \ magában az illető. És hátrafordul, hogy ’ megnézze a két ideszakadt tarisznyás ! magyart. És ime: két néger áll a háta mögött. — Maguk tudnak magyarul? — kérdi tőlük elképpedve. — Honne tunnánk, — feleli az egyik néger, — csakis magyarul tudunk. — Memmég angolul valami keveset, de áztat mán rosszul. — Hát miféle szerzet maguk? A két néger elmondta, hogy miféle szerzet és ez megoldotta a rejtélyt. Árva gyermekek voltak, apáti an-anyátlan mind a kettő és egy olyan bányavidéki faluban nőttek fel, ahol csak magyar munkások laknak és csak magyar elemi iskola van.-— Budapesten sohasem voltak? — kérdezte a magyar. A két néger nagyot nézett. Arcukra volt írva, hogy nem értik a kérdést. Nem voltak Magyarországon soha. Nem is kerülnek oda soha. De életük úgy fog letelni, hogy magyarul gondolkoztak. S a Miatyánkot magyarul imádkozták. A PISZTOLY Elbeszélés Irta: KERTÉSZ MIHÁLY — Nem .. . nem beszélek sokat, segédorvos ur. Tudom, hogy ilyen állapotban árt a sok beszéd, de mégis tisztázni -akarom ezt az ostoba ügyet. Mert ostobaság volt az egész és egyáltalán nem tartozott életprogram mom-hoz az .a pici acélgolyó, amelyet az imént oly bravúros ügyességgel ás kimél-ettel méltóztatott a negyedik és ötödik oldalbordám közül eltávolítani. . . . . . Mondom, éppen csali tisztázni akarom a dolgot. Ne tessék félteni, most már nem izgat az eset egy csöppet sem s nem kell] semmi komplikációtól tartani. Ami megtörtént, megtörtént s igazán egyelen szót sem fecsérelnék az egész esetre, ha a mende-mon- dáktól nem tartanék. Mert, ha hallgatok, ezerféle mende-monda fog keletkezni, sőt valami -ambiciózus riporter (tudom-., hogy ide a sebészetre mindennap benéznek az újságírók) majd vallami hazugsággal kiszínezi s elferdíti az ügyet. .. ... Lesznek aztán, -akik családi tragédiáról, ál-e tu nts ágról, esetleg nyomorról; v-agy pláne szerelmi csalódákról fognak beszélni. Pedig egyik sem felel meg a valóságnak . .. Hogy mi volt hát az igazi oka a rosszul — vagy talán jól? — sikerült öngyilkossági ki- sőrletemnek? . . . Megmondom. Egyszerűen maga — a pisztoly! . . . Nevetni méltózta- tik? Ho-gy végeredményben mindig a pisztoly okolható? Nem, kérem. A fegyver többnyire csak eszköz és addig, amíg elsül, ezer más ok játszik közre. Az én esetemben azonban az indító ok és okozat egy volt: a pisztoly! . . . Érthetetlennek tetszik találni? Nos, amíg körülroéltóztati-k csavarni azt a pólyát a mellemen, elmondhatom az egészet. Rövid és- világos történet s ha végighallgatt-a a segédorvos ur. még azt sem fogja állítani, hogy véletlenül sült el -a kezem-ben a fegyver. Nem, véletlenek nincsenek is, vagy — jobban tetszik igy — -annyira a véletlen eredménye minden, hogy a véletlen teljesen elvesztette hitelét. ., ...Tehát, kérem-, igy volít: Én az Erzsébet-körúton lakom. A hivatallom pedi-g a Sas-utcában van. A Blatt és Kemény juta, kender, zsák, ponyva és zsineg nagykereskedő cégnél vagyok másodlevelező .. . Minden reggel — vasár- és ünnepnapok kivételével — pontban hétkor felkelek, féllnyollena felöltözöm, aztán megreggelizek s megcsókolom a feleségemet . . . Mondtam már, hogy nős vagyok? Nem? Pedig nagyon érdekes a házasságom története. Házasság, mely szerelem nélkül- kezdődött — már mint -a feleségem részéről — s amelyben a legodaa-dóbb szerelem virágzott ki . .. De hát ez természetes is. Mert én nagyon szerettem a feleségemet az első pillanattól kezdve. Érette hagytam abba a tanulmányaimat is. Mert én ügyvéd akartam lenni, de közben meg'is-mer- tem a feleségemet a hatkerületi demokrata- bálon — és fuccs llett a tanulásnak. Jó anyám -mondta is-, hogy kár, de én csak a szivemre hallgattam és megkértem Helén-két — igy hívják a feleségemet. . . Eleinte vonakodott, nem akart hozzám jönni, de én addig si-rtam és a szülei ils addig kapacitálták, amig beadta a derekát.. . .. . Igen, rátérek a tárgyra . .. Ott hagytam el, hogy reggel megcsókolom -a- feleségemet aztán szép lassan elindulok .az üzletbe. Mindig ugyanazon az utón járok: Teréz- körut . . . Nyugati-pályaudvar ... itt rövid időre meg szoktam -állni, hogy ös-szenézz-em az órámat a, vüilianyórával, aztán a kellő pillanatban átvágok a Vilmos császár-utra s igy folytatom az utamat egész az üzletig . . . ... Tie év óta megy ez igy, segéd orvos ur. Tiz év óta vagyok a jutánál, tiz év óta lakom az Erzsébet-körút negyvenkilencben s tiz év óta teszem meg naponta az imént leirt útvonalat... E tiz év alatt semmi feljegyzésre méltó dölog nem történt vell-em -az utón. Minden nap ugyanazokkal találkoztam, még r-’:: pontosan ugyanazon a helyen ugyanazok az üzletek mellett haladtam el, ugyanaz a csokoládé száradt a cukorkaüzlet kirakatában, a szalagok s ugyanazok voltak a fehérnemüüzietben s a férfi ruhakereskedés kirakatának hatalmas üvegtábláj mögül ugyanaz az elegáns viaszférfi mosolygott -a járókelőkre . . . ... Egy reggel azonban — éppen ma egy hete — Spinetti ur kint állott az üzletajtóban és mosolygott.. . Hogy ki az Spinetti ur? Persze, -a segédorvos ur nem az Erzsébet- köruton lakik, tehát nem tudja. Spinetti ur v-aiskereskedő. Az üzlete szintén ott van az Erzsébet-kö-ruton s tiz év óta naponta legalább kétszer el kellett haladnom mellette. A tiz év alatt (azonban egyszer sem történt meg, hogy Spinetti ur kint állott volna az üzletajtóban, hanem állandóan bennt kuksolt a bolt sötét, hüs üregében . .. Ezen a napon azonban, mondom, Spinetti ur az ajtóban állott és mosolygott.. . Hiába csodálkozik a sagédorvots ur, de enigjemet határozottan meglepett — hogy ne mondjam, megdöbbentett — ez a dolog. Képzelje el, doktor un tiz év alatt egyszer sem történt meg ez. . . Rögtön sejtettem, hogy a Spinetti ur mosolya nem véletlen dolog. A következő pillanatban aztán mindent megértettem. Tekintetem ugyanis a kirakatra esett s ámulviai láttam, hogy Spinetti ur átrendezte a kirakatot. Uj, csillogó, modern szerszámokkal teltek meg a nagy üvegtábla mögött lépcsősödé polcok és középen, négy nikkelezett karcsú vaspálcikán vastag., csiszolt üveglap elegániskodo-tt s ra-jta kihívóan gubbasztott — egy p.isztoly . .. . . . Hatlövetű piciny jószág volt az a íor- gópisztóly; az egész elfért az ember markában s fényes- volt, mint a bűn és a fogantyúját gyöngyház opálozta ... De hát mért is irom le ilyen részletesen? Hiszen tetszik ismerni. Ott feküdt mellettem, amikor kiméi - tóztatott hozzám jönni . . . ... Tehát ott gubbasztott i kirakatban a
