Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)
1936-06-27 / 146. szám
TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1929. Szerkesztőség és ki*d óhi vat.o.3 ; Cluj, Calo*Motikw 4 MAGYAR. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440, évente Fiókkiadó hivatal és kőny voí ztály: Piaţa Unirii 9 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 rrim Telefon számr 109. — Lévádra: Cluj, postafiók 80, ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS pengő A többi külföldi államokba csak a portókűlönbözett^több —HWWB—nur VfMMt x&nx --3EPrrr^..^-fl«cpy,,|j .| mi j»ii. mimmrmmmr**rmKUMBB03^5imwzrfCÍWS&C3£3C?X2KU3&-*^'--rV-:*íT; hí:;«STr.iSXSPZX EfiSMia LVII. ÉVFOLYAM, 146. SZÁM. SZOMBAT ED 1936 JUNIUS 27. Felmerült éles ellentételt miatt elnapoltál! a Dardanella-értehezletet Megérkeznek Genlbe a népszövetségi tanács ülésén résztvevő külügyminiszterek. — Németország nem válaszol az angol kérdőpontokra. —- Szó van az angol külügyminiszter németországi látogatásáról „A háborús veszedelem mar nem hchCpzeies, hanem valósad“ Á népszövetségi tanács ülésére már megérkeztek Genfbe a tanácskozásban résztvevő külügyminiszterek As delegátusok. Részben Párisból érkeztek, ahol Eden angol külügyminiszter tárgyalásokat folytatott Blum francia miniszterelnökk.el és Delbos külügyminiszterrel, részben Montreai-ból, ahol a Dardanella-értekezlet első részét váratlanul éles ellentétek kirobbanása közben zárták be. És Genfbe érkezett Haile Szelasszié négus is, akinek szalonkocsiját Párisban ahhoz a vonathoz csatolták, amelyen Eiden és Delbos külügyminiszterek a francia fővárosban lefolytatott tárgyalások után együtt utaztak ugyancsak Genfbe. A népszövetségi tanácskozás tehát nagyon zavaros külpolitikai légkörben fog megkezdődni. A helyzet újra példátlanul feszültnek látszik. E>re a feszültségre jellemző az Angliában nagy tekintélynek örvendő Smuts tábornok, volt délafrikai miniszterelnök Fokvárosban tett kijelentése, hogy a „háborús veszedelem ma már nem beképzelés, hanem valóság4-. Smuts, akinek Angliához való ragaszkodása pedig közismert, még hozzátette kijelentéséhez, hogy a délafrikai köztársaságnak nem szabad bekeveredni ebbe a háborúba, még akkor sem, ha Anglia benne lenne. A Párisban kiadott hivatalos jelentés ugyan nagy megelégedéssel állapítja meg, hogy a francia és angol külpolitika vezetőinek egymással folytatott tárgyalásán megállapították, bogy a Genfben napirendre kerülő kérdésekre vonatkozólag álláspontjaik teljesen azonosak. Ez a jelentés sem tagadja azonban, hogy bizonyos kérdéseket még nem tisztáztak egymás között, bár nagy vonalakban az egyetértés ezen a téren is megállapítható s a tárgyalások az összeegyeztetés érdekében továbbfolynak. De a francia—angol tárgyalások alatt a genfi megbeszélésekről egyelőre távolmaradó Olaszország légi hadseregének vezérkari főnöke Berlinben tárgyal, ahol kitüntető szívélyességgel fogadják. Sőt, egyes hírek szerint arról is szó van, hogy Ciano olasz külügyminiszter rövidesen szintén Németországba megy, ahol a még mindig Németországban nyaraló feleségét fogja meglátogatni. A véletlen úgy akarja, hogy a grófné a bajorországi Berchtesgadenben nyaral, ahol tudvalevőleg Hitler kancellár is nyaralni szokott. Német lapok ebből nem minden jog nélkül vonják le a következtetést, hogy Ciano gróf németországi látogatása esetén Berchtesgadenben természetesen találkozni fog Hitler kancellárral is. Londonban ugyanekkor nem minden keserűség nélkül állapítják meg, hogy a német birodalmi kormány még mindig nem válaszolt a már hónapok előtt hozzájuttatott angol kérdőpontokra, holott ezt a választ Eden külügyminiszter legutóbbi beszédében ismételten megsürgette. Nyilvánvaló, hogy a válasz halogatása tudatos dolog és ina már számolni kell azzal, hogy német részről nem is fognak választ adni, csupán egyszerű jegyzékben nyugtázzák, pár hónapi késés után, az angol kérdőív átvételét. Ez a lehetőség igen kellemetlenül érinti az angol vezető köröket, melyek továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy az együttes biztonságot Németország hozzájárulásával szervezzék meg. Ennek a hozzájárulásnak megnyerését, amit nyilvánvalóan nélkülözhetetlennek tartanak, még Páris sem akarja teljesen föladni. Delbos külügyminiszter tegnapi elutazása előtt a szenátusban újra kijelentette, hogy Franciaországot semmi sem teszi Németország ellenfelévé és hogy a két nép felfogása között igazában semmi nincs, ami feltétlenül el kellene őket válassza egymástól. A Dardanellák megerősítésének kérdésével foglalkozó értekezlet tegnap bizonytalan időre elhalasztotta tanácskozását s bár ez az elhalasztás a népszövetségi tanácskozások idejére tervbe volt véve, mégis láthatóan kapóra jött a fölmerült nehézségek között. Anglia, amint a Reuter-iigynökség ma már határozottan jelenti, nem hajlandó a nyilvánvalóan orosz közreműködéssel kidolgozott török tervezetet elfogadni. A nehézségeket, ugyancsak az angol félhivatalos hírügynökség jelentése szerint, az okozza, hogy Szovjet-Oroszország kiváltságos helyzetet kíván magának a dardanellai átjárás kérdésében s ezt a követelését Törökország támogatja, Románia és Franciaország pedig szintén rokonszenwel kiséri. A tárgyalások ugyan még nem jutottak holtpontra, de — teszi hozzá nem minden fenyegető él nélkül a Reuter-jelentés — könnyen arra vezethetnek, hogy egyes hatalmak megváltoztatják eddigi külpolitikai irányvonalukat. A nap eseményeihez tartozik, hogy Dél-Kina és Közép-Kina hadserege között megindult a csatározás és hogy napról-napra várják a japán közbelépést. És ugyancsak a nap jellemző eseményeihez tartozik a moszkvai távirat, hogy Szovjet-Oroszország kormánya az általános, nőkre is kiterjedő hadkötelezettséget rendelte el. Ezzel az orosz hadsereg létszáma hétmillió főre fog emelkedni, köztük hárommillió nő, akiket szintén ezredekbe szerveznek. A genfi tanácskozások küszffbfti Clopoţelt a derék többségi újságíró, aki országrészünkben dolgozó román kartár sóinknak sokáig elnöke volt és vezére maradt, válóban „szivünkből tépte a dalt“, hogy ezt az elfelejtett, régi kifejezést Itasználjuk. Clopoţel máskor is bátran állást foglak érettünk a kisebbségi ügyekben, most egyenest a kisebbségi újságíróknak végzetes helyzetét pendítette meg. így elhangzott végre, amit hosszú ideje hiába vártunk és eddig fájdalmasan nélkülöztünk román oldalról. Egykor, a magyar sajtóban mindig akadt nem egy ne hány, hanem egész sor újságíró, aki habozás nélkül szót emelt, valahányszor román kartárs bajba került. Már több esztendeje nehezedik reánk a nemzetiségi kizárólagosság és a kenyéririgység, hogy ne beszéljünk politikai türelmetlenségről, nehezedik általán a kisebbségi életre s különöskép a kisebbségi újságírásra, melyet nem elég, hogy kemény cenzúra korlátoz, de a régi sajtópörökben kirótt büntetések és most már az írástól való eltiltás vesz óéiba, hogy ne beszéljünk kisebb sikanériákról, mint például a vasúti szabad jegyek elvételéről. A kitűnő és igaz Clopoţel ezúttal a szabadjegy elvétel kérdését pengeti meg, de azért céloz az egyéb sérelmekre is, ami sokkal jelentősebb, de mi hisszük, hogy elöljáróban is nem fog habozni holnap aagg holnapután meggyőződésének ebben az irányban való kifejezésével. Kérjük lovagiasságát: ébressze föl a: egész román sajtó és a kar- társak, mint egyéniségek éber érdeklődését, akiknek a hallgatása most, amikor a kisebbségi sajtó életkérdéséről van szó, mérhetetlenül fáj a toll és emberiség együttérzése szempontjából. Iparosaink összefogó intézményeit, mint az ipar- testületeket és hasonló szervezeteket az uj munkatörvények megsemmisített ték. Nagyjelentőségű és kizárólag kisebbségi forrásból származó anyagi javaik más kézre juttatva eredeti feladataikat már nem teljesitik. Ez egyebek mellett akaratlan is megsérti az erkölcsi és szellemi szervezkedés szabadságát, megsebzi a testületi tulajdonjog elvét. Iparosainkat el gyöngíti és bizonyos irányban védtelenné teszi. Pedig a kisebbségi iparos testvéreinknek vannak olyan egyéni, politikai, jogi, anyagi, szellemi s más érdekeik, amelyek külön gondozást, külön szervezetet, külön érzéket, külön lelkiséget követelnek, amelyeket az eddigi magyar alapítású ipartestületek és más intézmények becsületesen, államhüséggel, társadalmi jelentőséggel végeztek és képviseltek. Ezeknek a föloszlatása és a vagyonuk elvétele súlyos veszteség volt általános kisebbségjogi és védelmi szempontból, egyébként pedig föltétien kötelességgé tette, hogy a saját- szerű magyar iparosi érdekek valamely uj szervezet keretében kifutó mezőt kapjanak. Ez indította meg iparosainknak uj szervezkedési mozgalmát, amely a magyar párton belül egyesíti és bizonyára az egész magyar élet politikai erejével fogja megteliteni őket, úgy, hogy az elvesztett intézmények teljes hatályát újból kifejthetik. A magunk részéről örömmel üdvözöljük az újjá- szervezkedés valóságát és tényét. Bizalommal is. Hő kívánságunk, hogy a hozzáfüződött remények egytől-egyig teljesedésbe menjenek s a magyar kisebbségi jogos élet és védelem uj szerencsés táborához legyen szerencsénk. PÁRIS. R-ador.) Edén angol külügyminiszter tegnap résztvett a párisi angol nagykövetség által adott vacsorán. A vacsorán jelen volt Blum miniszterelnök és Delbos külügyminiszter is. Az államférfiak közötti tanácskozás során elsősorban az abesszin ügy, a rajnai kérdés és a locarnói szerződés felmondásáról volt szó. A megbeszélésről hivatalos jelentést adtak ki, amely az elégedettség hangján állapítja meg, Üogy a Genfben napirendre kerülő leglényegesebb kérdéseket illetően az angol és francia államiférfiak szempontjai teljesen azonosak. Az angol és francia külügyminiszter éjszaka 11 óra 20 perokor indult el Genf felé ugyanazzal a vonattal, amelyhez Páris északi pályaudvarán hozzácsatolták Haile Szelasszié négus kocsiját is. Genfből érkező rövid távirat jelenti, hogy a hét semleges állam képviselőinek érte1 kezletén egyhangúlag megszavazták az Olaszország elleni megtorló intézkedések megszüntetését. PÁRIS. (Rador.) Yvota Delbos beszéde után, amelyben a francia külügyminiszter rámutatott arra, hogy Franciaországot semmi sem teszi Németország ellenfelévé és hogy a két nép felfogása között nincs semmi, ami ne lenne összeegyeztethető, a szenátus többsége bizalmat szavazott a kormány külpolitikai célkitűzéseinek. A vita során felszólalt a kommunista Cachin is, aki hangoztatta, hogy a kommunisták késiek megtenni bármit az ország védelme érdekében. LONDON. (Radar.) A német birodalmi kormány még mindig nem válaszolt a Berlinbe juttatott angol kérdő pontokra. Londoni körökben nem tartják lehetetlennek, hogy Németországnak ez a tartózkodása végleges lesz és a berlini kormány válasz helyett csupán egyszerű jegyzéket juttat Londonba, amelyben nyugtázza az angol kérdőív átvételét. Politikai körökben a legnagyobb mértékben kivánják, hogy az együttes biztonságot Németország hozzájárulásával szervezzék meg. Ha azonban Németország nem vesz részt a munkálatokban, a feladatot azoknak a hatalmaknak kell elvégezniük, melyek a biztonság megszervezésének sikerét a béke érdekében mindennél fontosabbnak tartják. Nyilatkozott a négus LONDON. (Az Ellenzék táivirata.) A négus Londonból való elutazása előtt kijelentette, hogy azért megy Genfbe, hogy nemzete igazságos ügyét támogassa. Nyilatkozatában csalódását fejezte ki Anglia iránt, hogy a megtorlásokat beszüntette. Haile Szelasszié ez ellen tiltakozni fog a Népszövetség előtt. Elnapolták a Dardar»ella=értekez= letet GENF. (Az Ellenzék távirata.) A montre- uxi értekezlet a Dardanellák ügyében tegnap délben ideiglenesen végétért és a tanácskozásokat elnapolták. Az értekezleten résztvevő államok az elnököt bízták meg a legközelebbi tanácskozások időpontjának megjelölésével. Az értekezlet megszakadásának okait még nem lehet tisztán látni. A Reuter távirati iroda jelentése szerint az értekezleten sok olyan politikai és gazdasági kérdésben akartak dönteni, amelyeknek megoldása egyáltalán nem könnyű. Korai volna — mondja a jelentés — arról beszélni, hogy a tárgyalások holtpontra jutottak, mert azok még csak a kezdeti stádiumban voltak. Az angol hírszolgálati iroda jelentéséből az állapítható meg, hogy már most valószínűtlen, hogy Anglia minden továb bi nélkül feladja a tengerszorosok szabadsága ügyében évszázadokon keresztül gyakorolt elvét és nem fog abba beleegyezni, hogy Szovjet Oroszország teljes szabadságot élvezzen a Földközi-tengeren, akkor, amikor a Fekete- tengerre angol hajó be sent juthat. Mindez nem egyeztethető össze azzal a politikával, amelyet Anglia a krimi háború óta is követett. (Folytatása a 8. oldalon)
