Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)
1936-06-21 / 141. szám
193 6 fualus 21. VLEBNVÉR MIT HASZNÁL A SZÉPEN TERÍTETT ASZTAL... ha a legyek zavartalanul sétálnak a tányérokon és evőeszközökön. Azáltal, hogy mindenhol mászkálnak milliárdnyi baktériumot hordoznak magukkal és lerakják az asztalra a fertőzés csiráit, oly láthatatlanul, mint a veszély, mely az Ön és asztaltársai egészségét fenyegeti. Irtsa a legyeket FLYTOX-alI Az élet mélységeiből, ahova a Társadalombiztosító adatai engednek betekintést A budapesti OTI k pességvizsgáíó osztályán. — Kiáltó számok. - „A szociálpolitika nem charítás“ HARSÁNY! ZSOLT ffLábad elébe“ Van az embernek egy szabad félórája. Elmenni már nem érdemes sehová, uj olvasmányba nem érdemes belekezdeni. Ilyenkor az ember találomra benyúl a kották közé és az eléhuzott kötettel leül a zongorához. Grieg: „Lyrische Stücke.“ Régi ismerős, de évek óta nem volt a kezem között. Elég jól ismerem a kötetet, mingyárt megzendül képzeletemben az első kis Arietta, amellyel a szelíd és kedves Edard Hagerup elkezdi a gyűjteményt, hogy aztán a legvégén megint ezzel a dallal fejezze be, át költőé keringőre „Utóhangok“ címmel. Lapozgatok. Rányitok az első Elégiára s aztán szórakozottan leütöm kezdő hangjait, egyszerre felébred bennem életemnek az elmúlt korszaka, mikor ezt sokszor játszottam. Felbukkan akkori lakásom, a kilátás lebben elém akkori ablakomon, orromat megcsapja egy régi szag, s ennek szárnyán vágyak és remények tolulnak elé, amelyek ma már nem jelentenek semmit. Tovább lapozok. „A tavaszhoz.“ A hatkeresztes előjegyzésű zenei szónoklat. Ki is sze- íette ezt úgy játszani? Már elfelejtettem. „Gade.“ Kedves, dallamos szám, ele a címét soha sem értettem. A norvég szótár szerint ez a szó utcát jelent. De a muzsikából nem érzek semmiféle utcát. Nini, a „Troldhaugeni lakodalom.“ Eredeti címén „Bryllupsdag pa Trold- haugen.“ ó Istenem, mily kedves viszontlátás. Ezt valaki egyszer sokat játszotta. De inkább csak az első felét. Én pedig a középső kis tételhez kaptam kedvet. Volt idő, mikor órákig nem tudtam betelni ezzel a középen szinkópáit csacsi kis dologgal, játszottan, játszottam és még mindig nem volt elég. Van még egg másik szám is ilyen ebben a kötetben: a „Nyári este.“ Ez is rabjává tett vagy két hétre, akkor nem ismertem egyebet, mint ezt; mikor tehettem, futottam a zongorához, még elme- nés előtt is, kabátosán, kalaposon hamar elbillegettem magamnak. Aztán beteltem vele. Hát ez mi? Ezt nem ismertem eddig. „Fordine födder.“ Magyarul: „Lábad elébe.“ Nézzük csak. Próbálom lejátszani kezdetleges zongoratudományommal. Nem is olyan nehéz. Jellegzetes Grieg-dallam, elmés harmonizálás. Mire eljutok a végéig, még nem látom tisztán. Gyerünk még egyszer, élűiről. Most már kezdem érteni. Gyerünk harmadszor is. Milyen kellemes kis szám, milyen jóleső mulatság jól beledöngeni, mikor átadja a vezetést a balkéznek. Olyan, mintha csellózna az ember. Aztán ötödször játszom, aztán tizedszer. Aztán huszadszor. És nem lehet abbahagyni. Olyan ez, mint mikor uj ruhát csináltat az ember és hordani kezdi. így van az újonnan felfedezett zeneszóimmal is. Ott heverhetnek a könyvespolcon a zeneirodalom leg különb remekei hosszú sorban, engem most csak ez az egy kis zenei sóhajtás érdekel. Belefekszem teljes odaadással és nagy megelégedésemre szolgál, hogy a szerző használati utasításai a vonalsor fölött, melyeket könnyelmű hanyagsággal meg sem néztem eddig, ugyanott írják elő a „cantabile“ kezelést, ahol eddig is magamtól csináltam ugyanezt. Már ismerjük egymást a kompozícióval, már hozzámsimult, mint a néhány napig hordott uj ruha. Nem is hordok egyebet, csak ezt. Nem tudom, áthallatszik-e a zongorám valamelyik szomszédos lakásba a bér- házban? Ha igen, akkor a hallgató nagyon unhatja már a „For dine fodder“-t. De én nem unom. Most már az egész szám minden apró rezzenését ismerem, most már egyetlen hosszú gondolattal össze tudom fogni képzeletemben az egészet, most már teljesen összeismerkedtünk. S elérkezik a pillanat, nászunk teljes pillanata, mikor véremmé vált az egész. Az uj ruhával is va- gyunlc igy: még mindig hibátlan a ruha, de hozzánk idomult már minden hajtásával és feszülésével. Aztán érdekessége elkezd halványodni a kompozíciónak. Amit mond, azt máir nagyon sokszor mondta. Még kellemes, de már nem izgalmas. Annak a mohóságnak, amellyel csillapithatatla- i nul estem neki, hogy három óra hosz- | szat ne játsszam egyebet, már nyoma { sincs. Fénye, érdekessége kopik. Meg- j szokottá lett és hétköznapivá. Még hordom az uj ruhát, de már rég- j óta nem uj ruha. Olyan kezd lenni mint társai. Egg a többiek közül. És most már csak szokásból nyúlok hozzá. Mellette már egyebek is érdekelnek. Lapozgatok más kottáikban, keresgélek, érdeklődöm. És egyszer ki kell mondani a rég búj- j káló szót, amelyet az ember mindig habozik megváltani önmagának: unom. Elég volt. Ócska ruha lett az uj ruhából. A kötetet féíreieszem. A ruháit elhordtám, megkapja valamelyik kére- gető. A ruhát soha nem látom viszont többé. Eltűnik, el foszlott, nincs. De ha évek múlva elmegyek egy ismeretlen ablak alatt és meglepetve ráismerek a zongoraszámra, azt gondolom majd, hogy milyen kedves idő volt mikor ezzel a kompozícióval egymásba olvadtunk. Akkor majd újra fellobban bennem a dallam szeretete. Újra ezt fogom játszani mindennap. Ami anyagból van, az el tud múlni. Ami a szellemé, az nem mulhatik el. NŐI DIVATLAPOK a tavaszi szezonra , (ruha, kabát, kosztüm) már hatalmas választékban kaphatók az Ellenzék könyvosztá’ya- ban, Cluj- Piaţa Unirii. „ BUDAPEST, (junius.) A Kelet felől érkező vonatokon kitekintő szem Budapest város szépségéből nem sokat lát. A nagyvarosok ismert külső foglalata fut percekig:. Bérkaszárnyák, fekete sikátorok. Rozzant ablaklécek között) sápadt muskátlik. Itt-ctt salátával peetyezett felkkknabon, évszakokon kívülálló örökzöld és egyéb ájtatos virágok táblái. A sineken túl lakik fagyasztójuk, a kerepes!-temető. Egy felhőkarcoló int a láthatáron 'messziről és nem tűnik el feltűnés nélkül. Magasan áll, téglavörösen, tornyosán; mint egy kővémeredt pályaőr. Vaskosan diszitett oromfalait öröm nélkül köszöntöttem éveken át a vonatablakból. Az OTI. A távoli ismeretségnek most végetvetet- tem. Elmentem a felhőkarcolóhoz. Neve: OTI, úgy hangzik, mint egy kurtaszoknyás lánynév. De teljes elme: Országos Társadalombiztosító Intézet; tekintélyt parancsol... Oldalai négy utcára néznek. Robusztus csúnyasága közelről enyhül. Részletek tagolják. Munkás szobra áll a főkapu homlokzatán. Kemény izmok márványhalinau Büszke és harcias profil fölé emelt erős markában óriás kalapács. Egy sikeresen biztosított társadalomban ilyen lehetne a munkás. Ez a jelkép értelme. Amint belépek az óriási csarnokba — Csendélet az Arany sas-ban Irta: SURÁNYI MIKLÓS teilte jelentőségteljesen ás az arca kissé csoEgy nyáron valami folyamszabályozási dologban két hónapot töltöttem egy vidéki nagyvárosban. A munka lassan haladt, meg unatkoztam is szörnyen, eh, gondoltam, nézzünk egy kis társaság után. A főmérnök, akivel dálelőttönkmt együtt dolgoztam, bevezetett a kaszinóba. Bemutatkozások, bókok, hogy érzi magát a mi kis városunkban, köszönöm, nagyon csinos, tiszta, intelligens hely, szervusz; én a kaszinó igazgatója vagyok, stb. Aki azt mondta, hogy szervusz, én a kaszinó igazgatója vagyok, szép, ölestermetü, monoklis ur volt; akinek az arcát bársony- fényű, dús, fekete körszakáll ékesítette. Be- rendy Tamás. Ákosfailvy és herendi Berendy Tamás. — Parancsolsz egy partié casinót? — Nem tesz semmit — nyugtatott meg a körszakállas Berendy és karonfogva bevezetett az olvasószobába. Négy vagy öt vékonyaicu, szemüveges, kopaszodó ur gubbasztott a hosszú asztal meliert, amelyen néhány újság és folyóirat, a tiszti cim ás névtár és a menetrend heve- részett. Felém sem pillantottak, sőt az ajtó nyikorgásárai még jobban beletemetkeztek az újság olvasásába. — Ezek tanáraik — súgta Berendy a fülembe és mosolygott. — Tanárak — ismédálkozó, kissé megsértett és kissé lenéző kifejezést öltött, hogy nem nevettem a tanárakon. — Menjünk tovább. Itt a biliárdterem, itt a társalgó, itt az étterem, ez az igazgatói iroda, ez a táncterem. Szép, mii? — Gyönyörű, — mondtam udvariasan — csak egy kissé hideg. — Hideg bizony, — nevetett a körszakál- lais — de holnap melege fez itt az atyafinak. — Párbaj? — Ohüm. Bandaige nélkül, végkimerüilésig, lovassági kardokkal. Nem hallottad? — Nem vagyok még ismerős. És Berendy, a körszakállas, bevonszolt az igazgatói irodába, lenyomott egy karosszékbe, szivart vett elő, levágta a végét, bedugta a számba', maga is levetette magát egy párnára, sugárzó arccal mesélte: — Hát úgy volt, hogy Tarnóczy Pál, — ismered, nem? — na, kolosszális fiú, meg kell vele barátkoznod, a legpompásabb fiú, akit vallaba láttam, én vagyok a szekundánsa, — tegnap nagyot mulatott az Arany-sasban. Folyt a pezsgő, szólt a cigány, éjfél után három órakor bementünk a kávéháziba egy schlaftrunkra. Palinak eszeveszett jókedve volt, a biliárd tetején eltáncolta a rombát... I te, ha azt látnád, nincs az a néger, aki jobban cifrázná .. . lesz is abból ember, meglátod. Ennniviailó fickó, becsületemre, most folyamodott a kamarásságért. Ámbár nem hiszem, hogy sikerül, mert a dédapjának a felesége valami Kremmer-lány volt s ennek a nemessége nem egészen tiszta. A mostani Kremmerek <a tar dosi elő nevet használják, nem mondom, hogy jogtalanul, de félek, hogy csak a nagyiapjuk kapta a cimereslevelet V. Ferdinándtól. No, de mindegy, ez az ő bajia, nem igaz? — Úgy van, — bólintottam heybenhagyó- Lag és már sajnálni kezdtem Tarnóczy Palit, akinek Kremmerék révén ilyen rendezettének a csialádi viszonyai-. — No mindegy, — mondta újra a körsza- kállias — de Pali megbecsülhetetlen fickó. És tegnap veszett kedve volt. A schlaftrunkbó'l újra pezsgőzés lett, aztán pálinka, végül, hogy az égő vulkánt locsolgassuk, csapra ütettünk egy hordó pilsenit. Ugy-e pompás? — Pompás. — Pompás, Meghiszem azt. De hát száz szónak is egy a vége, mi is elálmosodtunk és cihelődni kezdtünk. A gyakornok — &. Ke- reszthy Viktor képviselő fia — reggeli zenét proponált. Reggel ezenét, hallod? Ki az ördög zenézik manapság? És egyáltalában, kinek muzsikáljunk ebben n nyomorult fészekben? Hát lehet itt valakivel kezdeni? Tarnóczynak is ez volt a véleménye, pedig a kópé még ma is legalább tíz férjnek rak szarvakat a homlokára és olyan kis lány jár utána — finom tizennyolc éves kislány, barátom, ha látnád, osak szikráznék bele a szemed. Die ezek diszkrét dolgok, csak a kaszinó tagjai tudnak róla. Tehát a muzsikát leszavaztuk. — Legyünk egyszer tisztességesek — ezzel a szóval mondta Padi —, gyerünk haza. Holnap — már mint ma — úgyis Mihály napja. Tudod, komám, Mihály napján három névnap is van « városban, ember legyen a talpán, aki győzi. Készülődtünk, amint mondom. De ahogy a kassza előtt elmegyünk, Pali mást gondol'. Elég csinos kis nő'cske ült a kasszában s előtte egy kórházi orvosi esetlenkedett. Bizonyos Veres Zoltán. Pali megáll, ránevet a Hányra és kér egy pohár cointreau-t. Az orvos odébb megy, leül egy asztalihoz és sört iszik. Pali megcsípi a leány arcát és kér még egy poharat. — Igyál te is, — mondja a leánynak. A leány kekkül vissza!died1: — Nem iszom, köszönöm, fáj a fejem. — Igyá, ha mondom, mert beléd töltöm — mondja Pali. — Nem iszom, — mondja' a leány, ha belém tetszik is tölteni. — És belétödltötte? — Pali, ha ismernéd, magad is mondanád, nem olyan fából van faragva, hogy ellenkezni lehessen vele. Nagyszerű, snájdig fiú, fogja a leány fejét, két ujjávall kinyitja a száját és a snapszot, zsupsz, beietödlti a torkába. A leány köpköd, rúg, harap; cihákul, köhög és végigterül a földön. — Szegény . .. — Mind nevettünk, hogy Palival nem le- j hét kezdeni: meg, hogy a leány úgy rugdalódzott, mint egy borjú; ég felé állt a lába é? j csak egyre kapkodott a levegő után. Ahogy I igy szórakoztunk, abban a pillanatban, haj-