Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-20 / 140. szám

POSTÁUL PLÄTJT5L* IRAK. No. 14 19*9/

0f ÁRA 3

Szerkesztőség és kia/dóhiv«taí : Clraj, Caic» Macilor 4 Fi<Skkiadóhiv«tal éa köny voszt£ly : Pi&ta Uniră 9 szám. — Tekf önszánt: 109. — Levéilcim: Cluj, postafiók 80.

MAGYAR POLITIKAI NAPILAP, ALAPÍTOTTAí BARTH A MIKLÓS

Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 2io, félévre 440, évente 840 lej. ■— Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, evente 40 pengő. * A. többi külföldi államokba csak a portókulSnbözettd több

LVII. ÉVFOLYAM, 14 0. SZÁM.

SZOMBAT

193 6 JUNIUS 2 0.

LLOYD GEORGE;

„Ma este ggáván megadlah maganhat,

©if flinch a ggéváhl“

Példádon izgalomra líÖzisesB iBnásfiii meg az angol Álsófaáz külpolitikai viáája. — Edén 'védőlieszécle a szankciók feladása mellett- — Szónoki párbaj a szenvedély es Lloyd Cieorge és a nyugodt Baldwin líöiöíá

A londoni aLsóháznak rég volt olyan Izgalmas ülése, mini a tegnap. A brit óriás kénytelen volt bevallani tehetetlenségét egy olyan kérdésben, amelyben többször emelgette fenyegetően az ökleit 9 a tehetetlenségnek ez a bevallása érthetően nem ment izgalom nélkül. Az izgalmas ülés után mégis az az általános érzés, hogy a légkör feszültsége engedett és a fenyegető veszedelmektől, legalább egyelőre, megtisztult a levegő.

Talán a minisztérium átalakulása árán, de Anglia kormánya most már valószinüleg szilárdan fog továbbhaladni megválasztott, vagy még ezután választandó utján, mely, amint Baldwin miniszterelnök hangoztatta, legfőbb céljául az angol önérzettel megférő békét tűzte ki. A tegnapi ülésen azonban súlyos kijelentések hangzottak el. A kormányt az ellenzék legtekintélyesebb vezérei árulással, gyávasággal, Anglia tekintélyének soha meg nem történt mélyEesiilyesztéséveí vádolták. A munkáspárt vezére harcias hangon kiáltotta a kormány tagjai felé, hogy mondjanak Le és adják át helyüket olyanoknak, akik a tiizpróÖát kiállják. A'zaj néha olyan nagy volt, hogy — ami a londoni alsóházban példátlan — a speaker nem tudta a rendet helyreállítani s a szónokok szavait senki sem hullotta. Atlee őrnagy, munkáspárti vezérnek a vita végén tett bejelentését, hogy a kormágy ellén bizalmatlansági indítványt terjeszt be, mégis már enyhültebb légkörben fogadták. Ez .gubizalmatlansági indítvány a londoni parlamenti szokásokhoz mérten példátlanul éles hangon van megfogalmazva. Azt kívánja: mondja ki az alsóház,

' hogy a kormány az olasz.—-abcsszln kéröé&ieh îâlosîM magatartásával csorbította az ország tekintélyét, gyengítette a Népszövetséget, megrendítette a béke biztonságát és ezzel eljátszotta a Ház bizalmát Az indítvány fölötti vitát a következő ülésre halasztották el. Ezen az ülésen Baldwin tartja meg nagy beszédét és előreláthatólag föl fog szólalni Neville Chamberlain is, akiben a jövő miniszterelnökét látják s aki Anglia jövő magatartásáról, hir szerint, igen erélyes beszédet fog mondani.

Eden külügyminiszter igen alapos érveléssel fejtette ki, hogy a szankciós politika nyilvánvaló sikertelensége miatt az angol kormány előtt sem áll más ut, mint ennek a politikának a teljes föladása. Arra az ellenvetésre azonban, hogy ha valóban igy áll a dolog, miért nem vonta le az angol kormány még idejében a kellő következtetéseket, miért hagyta a helyzetet a mai befejezett tényékig fejlődni, nem tudott válaszolni. A szankciók sikertelenségével járó felelősséget különben a népszövetségi államok együttesére hárította, amelyeknek együttműködése mellett az angol kormány ezután is lojálisán ki akar tartani. A Népszövetségnek — mondta Eden — késznek kell lennie másféle intézkedések hozatalára, mint amilyeneket eddig alkalmazott. Az eddigi balsikerek a genfi intézmény megreformálására kell hogy késztessenek minden népszövetségi tagot.

Arra van szükség, hogy a jövőben ez az intézmény biztos sikerrel járó határozatokat hozhasson, aminek érdekében Anglia készen áll minden tőle telhetőt elkövetni. A szenvedélyek, melyek már Eden nagy hidegvérrel elmondott beszéde alatt is a forrpontot érték el, Greenwood munkáspárti alelnök beszéde alatt törtek ki teljes erővel. Greenwood kijelentette, hogy a kormány az angol történelem legsúlyosabb árulását követte el.

Beszéde közben az izgalom olyan magasra emelkedett, hogy egy ideig föl kellett füg“ geszteni az ülést. Utána Lloyd George szólalt föl, aki csillogó szónoki készségének teljes erejével, mint az angol történelem és angol nép önérzetének képviselője mondott vádbeszédet a kormánypolitika ellen. Nem áll az — mondta — bogy a szankcióknak nincs erejük. Nem áll az sem, hogy a inai francia kormányzat ne volna hajlandó támogatni az angol kormányt, ha ez erélyes politikára szánná rá magát. Ha a szankciókat még egy évig fenntartják, akkor egész biztosan más körülmények között lehetne megalkudni Mussolinivel. Ehelyett a külügyminiszter kijelentette, hogy Anglia és az angol kormány vereséget szenvedett. Az angol kormány tekintélye még sohasem siilyedí olyan mélyre, mint ma. Népünket — folytatta Lloyd George — sok megpróbáltatás érte és háborúk vérzivatarában is mindig győzelmesen megállotta a helyét. Nem hihetem el és nem nyugodhatom bele abba a kijelentésbe, hogy ezúttal minden vér nélkül legyőzték volna. Az igazság az, hogy az ország felelős vezetőiből hiányzik a kellő bátorság. „Ma j este — kiáltotta beszéde végén a kormány felé Lloyd George — gyáván megadtuk magunkat. Ott ülnek a gyávák!“ — végezte beszédét a miniszterekre mutatva.

Baldwin, aki a vita további folyamán készült felszólalni, először nem válaszolt Lloyd George beszédére, de az általános izgalomban mégis kénytelen volt szólásra emelkedni. Szokott nyugalmával és önérzetes hangon védte a kormány álláspontját. A szankciók kérdését ő is elsősorban a Népszövetség ügyének tekinti. Az együttes biztonság, melyet a Népszövetségnek kellett volna megvalósítania, a mostani válságban kudarcot vallott. Európának gondoskodnia kell, hogy ez a kudarc ne ismétlődjék meg. Ha másként nem megy, olyan készültségbe kell hozni az európai államok haderőit, hogy szükség esetén segítséget tudjon nyújtani bármely megtámadott tagállamnak. Anglia mindent megtesz ebben az irányban, diplomáciai tárgyalásai Is elsősorban ezt a célt szolgálják. Ezért tárgyal Németországgal is, ahol a háborút követő forradalmi erőszak uralmát mostan egy másik erőszakon alapuló rendszer győzte le. Hitler azonban kijelentette, hogy az uj Németország is Európa békéjét akarja. Németország — mondta Baldwin — sokat tehet Európa javára, de Európa kárára is. Az angol kormány igyekszik biztosítani a lehetőséget, hogy a most készülő megoldás Európa javára szolgáljon.

„Egyetlen célunk a béke“ — fejezte be beszédét Baldwin miniszterelnök.

Men biidcníí i siatífeciéh csilifii

Nagy elvi

jelentőséggel és elfogadható gyakorlati haszonnal járt, hogy a magyar párt panasszal fordító a Népszövetséghez a Calota-Zam-i közlegelő ügyében. Ezt a földterületet szabályszerű bírói döntés visszaitélte a közbirtokosságnak, de a birtokba ült szomszédos román község hallani sem akart az Ítélet foganatosításáról. Négy éven át hiábavaló volt minden harc, de, hogy is ne lett volna, mikor a kormány almi rasztere, kiküldőé az

erélyes föllépés céljából, az délet és a kisebbségi érdek ellen nyilatkozott, a birtokukat visszakérő magyar gazdákat a jogvédelembe és aikotmángba, de a közélet adomába is ütköző módon elutasította. A magyar pártvezér hasztalan intézett kérdést a kormányhoz a törvényhozás előtt, élni kellett a panasz jogával s két év előtt Genf foglalkozott is a kérdéssel és szívélyes formában fölszántotta Ro-mániát, találjon barátságos megoldást az ügy elintézésére. Az ilyen népszövetségi tanácsot az érdekelt kormányok el szokták fogadni, mint a telepes községek és a Ciuc-i magánjavak ügye is tanúskodik róla, mert igy terül lei az a bizonyos arany- hidacska. így jött létre április 7-én az egyszakaszos törvény, amely a kárvallott magyar legelőtulajdonosoknak 1,100.000 lej kárpótlást rendelt, viszont a pörös területet a román község birtokában hagyja, de érte n megállapított összeget kell fizetnie, természetesen előnyös föltételekkel az állam ke- zébe. Az ilyen rendelkezést közmondás jellemzi legjobban: a kecske jóllakik és a káposzta is megmarad. Érvényt szereztek a legmagasabb bírósági Ítéletnek, megvédtek a tulajdonjog elvét, a kész tény elé állítást elismerték, de utólagos törvényesitéssel s nem kellett az alminisztert se megróni, mert kivonulása szinte feledésbe merült.

.4 félig-meddig szerencsés, némileg örvendetes tényből vonjuk le a szükséges tanulságokat. Lám, ma is építhetünk még szerencsésen az anyagi tulajdonjogra. — Nyilván 0 Népszövetség rogyadozó állapotában, de talán egy ujjáteremtés küszöbén is, még most sem végelgyengük aggastyán — tulajdonkép nagyon fiatal ez az intézmény — és van még hatalma, mely az államokat rábírhatja barátságos kérés vagy kioktatás formájában, hogy legalább a legkirívóbb fattyúhajtásokat nyessék le, aranyos ollóval, a szomorú babiloni fűzről, amit kisebbségi jogvédelemnek hívnak. Ezt a Népszövetséget a kisebbségek a szorongatás nehéz perceiben joggal hívhatják segítségül és helyes minden alkalommal segítségül hívni, a megfelelő formában, amely nem sértő a bepanaszolt államra s a bölcs tárgyilagosság módján a panaszba- szólitás anyagát és alakját rokonszenvessé és hatályossá teheti egyszerre. Az ilyen kísérletek mindenképen alkalmasak a gyarló kisebbségi jogvédelem lépésről-lépésre komolyabbá és értékesebbé edzésére. Tanulság rejlik a szabályozásban a kormányhatalomra nézve is: a legmagasabb bíróságok igazságszolgáltatásának nyilván érvényt kell szerezni s a jogtalan közület kedvéi szegni a befejezett tények fölállításától. A tulajdonjog komolyságát általános érdekből is óvni kél és ha ennek a rovására egy népszerűséget kereső ahniniszter a vak szenvedély hangjára hallgat, föl kell öt világosítani, hogy nemzetközi testületekig gyűrűzhet el a jogos keserűség és a jogi eszményben való bizakodás. Mindenesetre bővültünk bölcse- ségben és a vesztett fejszének a nyeléből is visszakerüli vakom.

NEM MOND LE A CFR VEZÉRIGAZGATÓJA. Bucrrrestrbol jelentik: A GFR vezér- igazgatósága megcáfolja egyes lapok azon hírét, mely szerint Mereuta vezérigazgató lemondott volna. Mereuta csupán szabadságra ment és addig a szokásnak megfelelően Ma- carvei helyettes igazgató látja el munkakörét.

Tegnap az angol alsóházban elmondta I Edeo nagy érdeklődéssel várt beszédét. A beszédet az alsóház képviselői vegyes érzelmekkel fogadták.

A munkáspárt képviselői állandóan „Fújj“

felkiáltásokkal zavarták meg Eden külügyminisztert.

Edén beszédében a következőket mondotta: Senki nem tagadhatja, hogy Anglia mindig kivette részét a Népszövetség munkájából, annak határozatait mindig követte és követni is fogja. Anglia azonban nem a Népszövetség, hanem annak csak egyik tagja. Az Olaszországgal szembeni megtorló intézkedésre nézve, a helyzet átvizsgálása után a kormánynak az az álláspontja, hogy

ezeknek további fenntartásának semmi értelme sincsen. Anglia ezt az álláspontját fogja kifejteni a Népszövetség legközelebbi ülésén.

A kezdeményezés, mint a múltban is, most is Angliára hárult. Könnyű volna másra hárítani ezt a szerepet, de ez nem lenne méltó Angliához.

Az olasz hadjárat sikerrel végződött. Tudomásunk szerint a négus országában nincs egyetlen egy talpalatnyi terület, amelyet az olaszok ne foglaltak volna el.

A háború tehát be van fejezve. Ezen változtatni már csak egy külső, másik áRcim katonai akciója tudna. Ezek a való tények, amelyekkel szembe kell nézni.

Kérdem, melyik kormány vállalná a felelősséget azért, hogy Anglia hadseregét háborúba indítsa?

— A Népszövetség, ha célt akaT elérni, szintén a mi álláspontunkra kell, hogy helyezkedjék. Csak igy védekezhetik az ellen', hogy mostani alárendelt helyzete még mélyebbre ne süljed jen.

A Népszövetségnek is sokkal helyesebb, ha bevallja nyíltan, hogy a megtorlások nem vezettek eredményre.

Egyáltalában' nem foghat ilyen akcióba, hiszen ez a földközi-tengeri háborúhoz vezetne, ami minden bizonnyal nem állna meg itt és egy újabb világháborúba sodorná Európa népeit.

Különben — említette meg Eden angol külügyminiszter — az utóbbi hónapok eseményei megtanítottak arra minket, hogy földközi-tengeri haderőinket megerősítsük és erre nézve a kormány sürgősen intézkedni fog.

Ami a Népszövetség megreformálását illeti, véleményünk szerint ezt a szeptemberi ülésszakra kell halasztani. Addig is minden államnak kötelessége, hogy a leggondosabban tanulmányozza a lehetőségeket és javaslatokat készítsen.

A külügyminiszter a megtorlásokra vonatkozó besz&tét azzal fejezte be. hogy

senki nem állíthatja, hogy ezeknek további fenntartása valamit is változtatna Abesz- szinia jelenlegi helyzetén.

Ezután Eden a rajnai kérdést érintette. Az angol kormány — mondta — különös gond- dali igyekszik Anglia és Németország kapcsolatait ápolni. Amikor a rajnai megszállás Franciaország és Belgium aggodalmait súlyosan megnövelték, ezeket az aggodalmakat akarta lecsillapítani azzal, hogy a német kormánytól legalább egy jelképes lépést várt. Sajnos, ezt nem tudta elérni. Talán a jövőben sikeresebben fognak munkálkodni. Higy- jék el — fejezte be beszédét Eden — semmi sem fontosabb számunkra, mint Európa rendezése és megnyugtatása.

Hitler találkozik Ciano gróffal

PÁRIS. (Rador.) Az Oeuvre szerin Ciano gróf olasz külügyminiszter találkozni fog Müncheniben Hitlerrel vagy a kancellár környezetének egy másik tagjával. A lap tudni véli, hogy Hitler döntő jellegű megbeszélést folytatna a közeljövőben Schuschnigg osztrák kancellárral is.