Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-17 / 137. szám

0P Ám 3 TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ I IN NUMERAR No. 141.163/1929. ßz«rkc5z16sé g é® kiadóhivatal: Cluj, Cale»Moţilor 4 FiĂkkiflEĂhiv«taî és könyvosztály: Piaţa Unirii 9 szám. — Tekfonszám: 109. — Levélcím: Cin;, postafiók 80. LVII. ÉVFOLYAM, 13 7. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP. ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS vmvmmKaammmmm Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 44°, évente 840 lej, — Magyarországra: negyedévre io, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több SZERDA 1936 JUNIUS 17. Szárnyak kezdenek egyre sűrűbben és erősebben egy­más ellen csapkodni s a világ-közélet nagy jelentőségű erőpróbáit elé került. A politikai jobboldal és a politikai baloldal, mondjuk most már kevésbé divatosabb szóval: az el­lentétes világnézletek mind jobban morognak egymásra és mind erőteljesebben szorítják ökölbe a kezüket. Az európai baloldal erőre ■kapott az újabb spanyolországi forradalom­mal és a francia népfront kormányrakerülé- sével, sőt annak a következtében is, hogy a szélsőséges szovjet némi visszakanyarod ást rendez és országát az európai „koncert“-be Borzalmas szerencsétlenség a Dunán Felborult a budapesti villamos-tá kompea — bármim ember a vízbe — Erélyes vizsgálat indult a tragédia ügyében csempészte, aminek a neve most Népszövet­ség. Közbül, mint egy ostromlott fellegvár­ban áll állig fegyverkezve a fasizmus és nem­zeti szocializmus uj államrendszere, amely diadalmas erőtől feszíti mellét, joggal kidül- leszti, hiszen Itália óriási gyarmat-országot szerzett magának s megverte az angol kül- üggi politikát, Németország pedig egymás­után szerzi vissza nagyhatalmi jelzőit: más­fél évvel ezelőtt a Saar-vidéket és az általá­nos hadkötelezettséget, most pedig a rajnai öv teljes népfelségiségét, a lefegyverezés és semlegesítés megtörésével. Ebben az ostrom­lott középeurópai várban, amelyet a jobb- és baloldali főldhasáb szorongat, természete­sen vannak még viaskodó és tétovázó terüle­BUDAPEST. (Az Ellenzék távirata.) tegnapról mára virradó éjjel borzalmas szerencsétlenség történt Újpest mellett a Dunán. A budapesti közúti villamos­társaságnak, a „Beszkárt“-nak tisztvi­selői mulatságot rendeztek az Újpest magasságában levő Szunyogszigeten. A mulatság végeztével, éjjel két órakor a társaság két motoros kompon indult el az újpesti Dunapart felé. Az első komp baj nélkül át is érkezett a partra. A második komp, amelyre 60—70 ember szállt föl — számukat még nem tudják pontosan — valamivel később indult el az utasok vig éneklése közben. A komp azonban ilyen tömeg befogadására nem volt berendezve, befogadóképessége legfennebb ötven ember volt. Az uta­sok úgy látszik vig kedvükben nem is viselkedtek nyugodtan, úgy, hogy a Du­na közepén a komp egyszerre oldalt billent. Óriási pánik tört ki, az utasok majdnem mind a komp egyik oldalára siettek, ami még elősegítette a fölboru­lást. A komp vezetője szerencsére nem veszítette el lélekjelenlétét, azonnal mentésbe kezdett és segélytkérő jeleket adott le. A parton álló rendőrőrszem figyelmes lett a jelekre s azonnal tele­fonált a legközelebbi segélyállomásra. így indult meg a mentés, melynek si­került huszonöt embert élve kimenteni. A mentés reflektorok fénye mellett folyt és még az éjjel folyamán tiz ha­lottat ki is halásztak a Duna vizéből. A megmenekültek közül négyet súlyos állapotban vittek kórházba. Pontos ada» tokát a szerencsétlenségről reggelig még nem lehetett szerezni, mert való­színűnek látszik, hogy többen kiúsztak a partra. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy a szerencsétlenségnek legalább harminc halottja van. A borzalmas szerencsétlenség ügyé­ben erélyes vizsgálat indult meg. tek; a kétoldali nyomás következtében, amely vagy közelebbről, vagy távolabbról, de elér hozzájuk, súlyos belső ellentétekben hány­kolódnak, mert az erődítményekben a f'gye lem és kitartás is ijedt és feszült. Az elméleti vagy önérdekbe merülő ele­mek szerint érdekfeszitő ez a helyzet és ér­demes ezt az izgatott világtörténelmi korsza­kot végigélni. Az ember szinte beleláthat a sors konyhájába és műhelyébe. Szemlélheti a történelmi erők „ipari munkáját“. Az em­beriségre olyan feladat és átalakulás vár, aminő alig kettő-három volt az európai tör­ténet folyamán. Ezért érdemes izgulni. A ke­sernyések és■ kutyahitüek meggyőződése sze­rint, ez a helyzet óhatatlan következménye az idő előtt félbemaradt háborúnak. Szóval szükségszerű. Elég annyit mondani, hogy a mesterségesen, főleg túltermeléssel és pénzügyi hadmozdulatokkal fölértékelt nemes pénzne­mek egészséges lefokozása csak most folytató­dik, mikor a dollár, a font, a belga után most már a frank is értékcsökkentés előtt áll. A háború után megfeledkeztek arról, hogy már nem országok sora volt itt, hanem egy fé- lig-meddig összefogott kész Európa és a kü­lönböző népek kezdték már emberiességgé összeközülni. A megfeledkezés a közös euró­pai hazáról és az elárult emberiségi közület bosszút áll most s nem ok nélkül kiáltvá- nyozta Budapesten az épp befejeződött szel­lemi együttműködés népszövetségi bizottsága, hogy helyre kell állítani a humanista szel­lem döntő erejét. A gyakorlati emberek, a derülátók, a re­ménykedők, az életigenlés apostolai nem ha­boznak. Meggyőződésük, hogy már csak egy földrengés utóhullámait érezzük és a világ­tengely visszatér hamarost régi egyensúlyo­zott állásába. A forradalmi viharok elülnek, a bűnös nagy-kapitalizmusból majd kis-ka- pitalizmus lesz, a szabadelvű népuralom megfiatalodik és megszépül az ellentétek ég­hajlati változásaiban. Ami az európai külpo­litikában most rettenetes küzdelem és ami az egyes országok belső életében élet-halálharc: vanitatum vanitos; mind valami biztonsági és egyensúlyi helyzet keresése forró-hideg lázban. Ha egyelőre nem lesz is egyéb, mint­hogy a népszövetségi játék és a társadalmi harc elodázza egyidőre a világháborút. Ez a biztonság és egyensúly olyan, mint a bű­vész játéka, ki a halom lapdát biztosan dob föl egyszerre és hibátlanul elkapja? Nem baj, hogy nyugtalanító ez, de a fő, hogy a labdák nem hullanak le és törnek össze a földön. Csüiüa'iiSkosi nysieikozSk Edén a szankciók feladásáról. — Â francia külüevinirciszierek találkozása Hie^streo&basi es asssiQ! Az angol külügyminiszter tegnap bejelentette, hogy követendő külpolitikája főirány­elveiről csütörtökön nyilatkozni fog az alsóházban. Valószínű, hogy Eden mellett ebből az alkalomból föl fog szólalni Baldwin miniszterelnök is. Az előre bejelentett kormány- nyilatkozatra nagy érdeklődéssel várnak, bár raa már nem szenved kétséget, hogy az eddigi szankciós politikája feladását fogja meghozni, melynek továbbfolytatása Neville Chamberlain pénzügyminiszternek a parlamenten kiviil tartott egyik beszéde szerint „szentivánéji őrültség45 volna. A gyökeres álláspontváltoztatás megindokolásához minden­esetre szükség lesz Eden és Baldwin teljes szónoki ügyességére, mert az ellenzék bizo­nyára nem mulasztja el, hogy különösen Edenre ráolvassa ebben a kérdésben régebben hangoztatott elveit és az ezekkel járó politikájának teljes sikertelenségét. Az alsóház nagy többsége azonban, mely meg van győződve a szankciós politika teljes kilátástalanságá- ról, minden bizonnyal támogatni fogja a Baldwin-kormányt az események által kikerül- hetetlenné tett pálfordnlásában. A szankciós politika feladása tehát nem kérdéses többé, csak az kérdés még, hogy milyen módot választanak erre a Népszövetségnek junius végén esedékes ülésszakán. Angol részről, már szépségtapaszképen is, szeretnék a visszavonulást összekapcsolni a népszövetségi alaptörvények reformjának legalább nagyvonalakban való leszögezésével. Azt szeretnék, hogy ha már a szankciós 16. paragrafus Abesszínia esetében felmondta a szolgálatot, akkor most már határozzák meg a továbbiakra is, hogy a paragrafusban fog­lalt megtorló lehetőségek meddig mehetnek. És ezzel az igénnyel szemben érdekes hely­változtatás alakul ki PáTis és London közölt. Amig a 16. paragrafus teljes erejének alkalmazásától Páris idegenkedett a keletafrikai háborús konfliktussal kapcsolatban, addig most éppen a francia kormány az, mely el akarja kerülni a paragrafus élének letompitását és az angol kormány igyekszik szőkébb határok közé fogni a szankciós paragrafusban rejlő lehetőségeket. A helyváltoztatás oka az, hogy úgy a francia, mint az angol diplomácia most már európai lehetőségekre gondol, melyekkel szemben Páris- nak és Londonnak nem egészen párhuzamosak az érdekei. Páris huzódozásához hozzá­járulhat a kisantant közbelépése is, mely szintén meg szeretné őrizni európai lehetősé­gekkel szemben a szankciós paragrafus teljes erejét. A francia külpolitika ettől eltekintve igyekszik lehetőleg minden vonalon közeledni London külpolitikájához. Nem hajlandó azonban vállalni az angolok által neki szánt szerepet, hogy francia részről indítványozzák a szankciók megszüntetését. De ez a kér­dés nem fog nehézséget okozni, mert a már jól kialakult genfi tárgyalási technika min­den bizonnyal megtalálja a módját annak, hogy a kérdést az összes érdekek kímélésé­vel hozza napirendre. Eden és Belbos külügyminiszterek még a népszövetségi tanácsülés előtt tárgyalni fognak egymással a 22-én kezdődő Montreux-i értekezleten, mely a Dar­danellák ujrafölfegyverzése kérdésében van hivatva dönteni. A népszövetségi közgyűlé­sen valószínűleg megjelenik Blum miniszterelnök is, aki nagyobb beszédben készül vázolni a francia népfront kormányának külpolitikai célkitűzéseit. Az uj olasz külügyminiszter, Gaetano Ciano gróf hivatalbalépése alkalmából távira­tilag üdvözölte a római egyezmény másik két államának, Magyarországnak és Auszriá- nak külügyminisztereit. Kánya magyar külüügyminiszter, amint Budapestről jelentik, a következő szövegű táviratot kapta Ciano gróftól: „Örömömre szolgál, bőgj- a római egyezmény politikája értelmében az Olaszország és a magyar nemzet közötti szívélyes viszony kimélyitésén közreműködhettem'5 A magyar külügyminiszter erre a következő táviratban válaszolt: „Boldog vagyok, hogy nagy méltóságoddal működhetem együtt nagy hazája és a magyar nemzet közti baráti viszonynak a római egyezmények keretében való kifejlesztéséért". Külpolitikai vitát rendez az angol kormány LONDON. (Az Ellen-zék távirata.) Az an­gol alsóházban tegnap szóbakerült Chamber­lain pénzügyminiszternek az Olaszország el­leni megtorlásokkal kapcsolatban pár nap­pal ezelőtt mondott beszéde, melyben a szankciók megszüntetését kívánta. Eden kül­ügyminiszter kijelentette, hogy a kormány vitát kíván arról az együttes eljárásról, amelyet a népszövetségi köz­gyűlésen és a tanács ülésén követni fog Anglia az olasz kérdés rendezése ügyében. A Reuter-ügynökség alaptalannak minősiti a hirt, mintha Edeai külügyminiszter le kel­lene mondjon a kincstári kancellár beszéde miatt és azt a meggyőződését fejezi ki, hogy Eden a pénzügyminiszterrel azonos állás­pontot foglal el a szankciók megszüntetése tekintetében. Politikai körök Eden helyzetét mégis meg­rendültnek tartják. Angol politikai körökben különben úgy tudják, hogy a jövő héten az angol kormány nyíltan leszögezi magát a szankciók megszüntetése mellett. A Press Association jelentése szerint az angol kor­mány csütörtökön külpolitikái tájékoztatást fog adni az alsóházban s ez alkalommal iga­zolja Chamberlain pénzügyminiszter kijelen­tését, aki szerint a megtorlások további fenntartása „szentivánéjji“ őrültség volna. PÁRIS. (Rador.) Angliát és Franciaorszá­got a Népszövetség legközelebbi ülésszakán külügyminisztereik fogják képviselni. De az első üléseken résztvesz Blum miniszterelnök is, akinek szándékában áll expozét tartani a népfront kormányának külpolitikai célkitű­zéseiről. Ami a szankciók kérdését illeti, ugy vélik, hogy a Blum-kormány nem fogja vállalni az an­gol kormány vagy más állam kormányá­nak kezdeményező szerepét a szankciók felfüggesztése érdekében elsőnek teendő fel­szólalását illetőleg. (Folytatása a 10. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents