Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)

1936-06-17 / 137. szám

ry

EZLBNZfiK

1 9 3 () I ti n 1 ti * 17.

Református l a Fekete-tenger partján

Levél a Constanta-i magyarságról

CONSTANTA (június). A református egyháznak egyik legszebb és legáldásossibl) tevékenysége az volt, mikor 1935 év nyarán teológusokat küldött ki a regát különböző részeibe, bogy egyes városokban számbavegyék Ilit- és fajtestvéreiket. Ez a számbavétel eredményezte, bogy egyházkerületünk vezetősége a regálban uj egyházközségek szervezésével próbálkozzék. Több-kevesebb eredménye máris mutatkozik ennek a munkának.

Egy esztendő után

Lássuk, mi az eredménye a számbavételnek Constanta-ban most egy esztendő után.

Az ide való kivándorlás nagyobb részben 1922 és az utána következő 3—4 esztendőben történt. Constanta és környéke akkor még valóságos aranybánya volt az erdélyi iparosság számára, mert az építkezés ebben az időben olyan lendületet vett, hogy az iparosok nem győzték a munkát. Szinte any- nyit szerezhetett mindenki, amennyit csak akart — ezt mondják ma az ittlakó magyarok arról az időről. Egy-egy élelmes iparos 500—1000 lejt is megkereshetett naponta két keze munkájával, mert a magyar iparos munkáját megbecsülték és jól fizették. A regáti iparos akkor még számba se jöhetett magyar, kisebbségi iparos szakképzettsége mellett. Azóta azonban magyar iparos kezek alól felszabadult regáti iparos generáció fejlődött ki és ezek ma minden iparágban visz- szaszoritják a magyar kisebbségi iparosságot.

Abban az időben, mikor itt még jól ment az iparosok dolga, seregestöl jöttek ide Ardeal minden részéből. A jó fizetésből telt a részegeskedésre, lakomákra és dinom- dánom életmódra. Egy-két család kivételével a kivándorlók élték világukat és a jó fizetésből semmit sem spóroltak meg. És ma éppen otyan szegények és ruhátlanok, mint amikor hazulról elindultak. Azzal a különbséggel. hogy akkor még szép reményekkel indultak útnak, ma azonban reményeik sincsenek. így van ez Constanta-n és igy az összes környéki telepeken, ahol magyar munkások laknak: Carna-Vodan, Medgidian, Fetestien, Paluson. Carmen-Sylvan stb., stb.

Ha velük jöhettünk volna annakidején, hogy összetartsuk őket, lelkesítsük helyesebb életmódra és figyelmeztessük minden hibáikra, ki tudja, tán nem jutottak volna idáig. Eljöttünk hozzájuk most, a megbánás idején. Legnagyobb része észre is vesz minket és önként is jelentkeznek egyházlagnak, de pénzük most már igazán sziikiben van, hiszen alig élnek egyik napról a másikra. Hazamennének, de otthoni hírek szerint ott még rosszabb a helyzet, sőt annyira rossz, hogy még mindig vándorolnak hozzánk újabb családok szerencsét próbálni. Mintha csak cseberből-vederbe jönnének! Szaporítják a mi gondjainkat, mert hozzánk jönnek elhelyezés után nézni, hozzánk, akik magunk is szegénységben s többnyire munkahiányban vagyunk. A konkurrencia már a magyar munkások között is olyan nagy, hogy szinte potom áron dolgoznak mindenfelé.

A Dobrogea-i missziós állomás

Itt álljunk meg egy kicsit, lássuk, hogyan fest a Dobrogea-i missziós állomás. A főutcával párhuzamosan halad a Scarlat Varna-i utca, ennek egyik sarkán, 25 szám alatt áll egy régi, kétszáz esztendős rozoga bérház, amelyet könnyű felismerni, mert a földszintjén mészraktár van. Menjünk föl az emeletére, mert ott van a 200 Constanta-i református család ékessége, az újonnan alakult egyház fészke. A kapubejáratnál vigyázz magadra, nehogy valamelyik ló beléd rúgjon, mert meszes szekerek állandóan jön- nek-mennek és többnyire a kapu bejáratánál állomásoznak. Ha egyik ló sem rúgott az oldaladba, vigyázz, mert a cipőd csupa mész és lópiszok lesz, amit mégsem kellene felhurcolni az imaházba. Kényesebb nőszemélyek nem is járnak fel ide. Tessék csak

FALK G.

8

míimelléklettel

LISZT

breviárium

a kapubejárat alatti kövek s mészcsomók

közül kievickélni, ott az a csúf, barna ajtó balfelöl, azt kell kinyitni. Az ajtóra szerkesztett lócsengettyü jelzi a kinyitást és amikor belépsz, kissé újra meglepődsz, mert templomba készültél és ime valóságos pincébe jutottál, melyből egy recsegő deszka- lépcső vezet fel az emeletre olyan meredeken, hogy' öreg embereket illő támogatni, amig feltápászkodnak. Az emeleten egy folyosóra jutsz, amelynek mind a négy ablaka örökké mészporos, úgy látszik le is mondtak már arról, hogy tisztán lehessen tartani őket. De lépjünk csak be a folyosóról baloldalt az „előszobába“. Találsz négy kis asztalt a négy sarokban, amelyeket az egyház gondnoka adományozott nekünk, de nincs egyetlen székünk se. Ha majd gazdagabbak leszünk, az egyik asztal helyébe könyvszekrényt fogunk betenni a hazulról küldött könyveink számára, amelyek most a lelkész szobájában kosarakban hevernek. A baloldali ajtón fehér papíron nagy fekete betűk hirdetik, hogy ott a „.Református imaház“. Ahitatos lélekkel nyissál ajtót. íme mit látsz magad előtt. 7X4 méteres szürkére festett szoba, benne egy kis asztal fehér térítővel és húsz darab fehér lóca. Hát csak ennyi az egész, ugy-e ezt kérded. Ennyi. Vasárnapokon beleférünk, mert a száz lélekszámú református tengerész katonát nem engedjük be az istentiszteletünkre. Sátoros ünnepeken, amikor a híveink közül is sokan jönnek, aki nem fér be, megáll az előszobában és a folyosón. Végre azt kérded ugy-e, hogy miért jöttünk hát ebbe a házba? Hát azért, mert ez volt a legolcsóbb a városban és ezért is ki kell havonta koldulni, futkosni és ál- matlankodni a kétezer lej lakbért. Itt ugyanis a lelkésznek is van két kis szobája és ennyi lakást kétezer lejért csak a külvárosban kaptunk volna a török és bulgár viskók között. Elkeserítő ez a szegénység, amit itt látsz egy-e, de te csak most egy pár pillanatig élsz benne és most is csak lélek szerint, aztán elfelejted a mi küzdelmeinket és mi folytatjuk tovább.

Meddig bírjuk a kttnlclnict?

Ennek az egyházközségnek, amely alig egy fél esztendős, missziói feladata van. Gondjaiba kell vennie az egész környékre bevándorolt reformátusok lelki életét. Ezenkívül hozzánk járnak magyar prédikációt hallgatni az összes többi magyarnyelvű bevándorlók is. Constanta-n és környékén közel ezer református és ugyanannyi más vallási] magyar él. És ezeknek lelki gondozását Constanta eddig felfedezett kétszáz református családja adományaiból végezhetjük, azaz nem is kétszáz, mert ezeknek csak fele járul hozzá az egyház fenntartásához. A bérletekkel együtt havi 5500 lejt kell ettől a száz családtól kipréselni, hogy fenntarthassuk egyházunkat. Semmi egyéb jövedelmünk nincs, még csak papi kongruát sem kapunk. Az a kérdés tehát, hogy meddig bírjuk ezt a küzdelmet.

Bajainkon olyképen próbálunk segíteni, hogy az összes lelkipásztorokhoz a Református Szemlélnni levelet irtunk, amelyben arra kértük őket, hogy gyülekezeteikben minden lélektől kérjenek egy lejt nekünk, hogy egy imaházat építhessünk. Ha imaházunk lehetne, egy-két kis szobával a lelkész számára, havi 2000 lej kiadástól megmentüdve, életképesek lehetnénk. így, ahogyan most vagyunk, nem bírjuk tovább és ott tartunk, hogy vagy sürgősen segítséget kapunk, vagy félbehagyjuk a megkezdett lelki munkát. Hogy ez mit jelentene, csak egy pár szóval jelölöm. Ideérkezésünk előtt tizenöt éve itt nem kereszteltek református vallásu gyermekeket. Hiltestvéreink temploma a kocsma volt. Még a szülők sem beszélnek már jól anyanyelvükön. A gyermekek egy szót sem szólnak magyarul. Ideszakadt véreink a város és a környék söpredékévé alakulnak. A kivándorlás nem szűnik. Ezer református lélek. Véreink. Valahogyan még beszélik a nyelvünket és önként jelentkeznek egyháztagoknak. A biinbánat lelke vesz erőt mindenfelé. Keresztelünk, lelkesítünk, imádkozunk, olvasunk, együtt vagyunk és anyanyelvűnkön beszélünk.

Ha van még szivetek, Isten figyelmeztető szavával kérünk mindnyájatokat, ne hagyjatok minket elveszni, azt az egy lejt adjátok oda mindnyájan a lelkipásztorok által kiküldött gyűjtőknek, hogy ne kelljen félbehagyni itt a megkezdett munkát.

Silay István.- csali 1

• • •

láissdsSomjaviiíő ,,vántlorLö:cs , ki meggyőződésből és egvszerü üzleti számításból járja a városokat, bogy bölcseleti írásait osztogassa. — Szemelvények a bölcselő irásmüböl és újabb tervek. — „lem vagyok próféta — mondja Gaál Sándor — csak ember“

CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Értelmes arcú, magas, kopott öltözetű, kissé őszes hajú férfi kopogott szobám ajtaján. Hóna alatt brosúrákkal tömött irattáskát szorongat, jobbkezében vékonyka sétapálca. Mosolyogva nyit be és szó nélkül egy kis négyoldalas nyomtatott papirost tesz le az asztalra és vár. Aztán túlzott nyájassággal igy szól:

— Csak egy lej az ára kérem.

Szemügyre veszem a nyomtatványt:

BECSÜLET ÉS JELKÉM

Társadalmi neveléstan, bölcseleti problémákban.

Irta: Gaál Sándor

etnológus-dialógus és társadalmi pedagógus, hit- és vallásbölcsész.

— ön a Gaál Sándor?

•— Igen én, könyörgöm.

— Nagyon örülök, hogy egy ilyen kitűnő és sokoldalú embert ismerhetek — kezdem a diskurzust és székkel kinálom meg. Aztán, hogy otthonosan érezze magát, gyors egymásutánban feltett kérdéseimmel odaszegeztem ülőhelyéhez, a személyi vonatkozásua- kon kivül más, alapos összevisszaságban mindenfélével, például ilyenekkel, hogy: nem érzi-e magát titulus-halmozónak? és hogy bátor ember-e? vagy, hogy mi a véleménye a teozófiáiról, az abesszin—olasz helyzetről, spiritizmusról, vagy hisz-e a lélekvándorlásban, túlvilágban, halálban, szeret- e táncolni és hogy emlékszik-e arra, hogy valamikor milyen divatos kupié volt az un- cilismuncili, no igen, meg hogy érdemes-e, hogy ugymondjam kifizetődik-e üzletileg röpirataival aprópénzre váltani a megváltó eszméket? és persze ezenkívül még rengeteg másfélét, ügyelve arra, hogy a kérdések egy jólnevelt etnológus-dialógus és társadalmi pedagógus, hit- és vallásbölcsész tárgykörét túl ne lépjék.

így aztán rövid tiz perc alatt sok mindennel lettem okosabb. Például megtudtam azt, hogy Gaál Sándor 55 éves, székely, református, családos és már kora ifjúságától „iroKönyvnapi ára 92 Lei, később 113 Lei Lepage-nál, Cluj. — Postán utánvéttel. Kérjen teljes jegyzéket. —

dalmi ember“, ha nem hiszem, szaladjak át Szegedre és kérdezzem meg, mert 1918-ig ott működött és azóta itt Romániában. Hogy ez a Becsület és jellem nem az első, hiszen havonként jelentet meg egy ilyen röpiratot, óvatosan figyelve arra, hogy mindegyikben más-más tárgykört meritsen ki.

Vallomás

— Tudja drága szivem, minden csak isteni ihlet szerint történhetik, tehát az, hogy nálam ezek az adottságok, mint a dialógia, másszóval, hogy előadáshoz való dolgokat irok, etnológia, azaz embertan, pedagógia: társadalmi nevelés és vallásbölcselet, vagyis hogy a teozófikus kutatások iránti képesség ilyen hallatlanul nagy mértékben kifejlődhettek bennem — isteni adomány. Meg vagyok győződve arról, hogy isteni ajándék vagyok az emberiség részére, mert mint propagandista olyan „kitermelt“ vagyok, amilyent még egyet találni nem lehet.

— Vallásos vagyok drágám, szivem gyökeréig, mert ebben rejlik az igazi erő. A vallási eltolódások és türelmetlenségek mérgezik meg a termelő energiát. Ott vannak a spanyolországi események, nem igazolnak engem? Ha végigtekintünk az emberiség történetén, mindenütt ismétlődő példákat látunk. Mindenkinek becsülöm a vallását és nemzetiségét. De „térgyenmászó“ nem vagyok.

Bölcselet

— Hogy hiszek-e a látomásokban? Vagy a szentlélek kitöltésén? Igen, mert ilyenek vannak, határozottan vannak. Az isteni szellem: befolyást, látomást adhat ugyan, de csak éjjel, viszont az öt érzékkel biró ember ezt amúgy is képtelen lenne felfogni és mindig is képtelen lesz erre. Krisztusnak hat érzéke volt — e hatodik az istennel való kapcsolata.

— A spiritizmust nem szeretem, bár bevallom, szeánszon még sohasem voltam; szellemekben nem hiszek, azaz pardon hiszek, de csak a rossz szellemekben és hogy mit gondolok, van-e a szellemeknek társadalma?-melyek asw.onyoknál \t-ytfjhb- ször medence beli gyulladások és lerakódásoktól erednek— a pontyéni thermálkura. Az iszap a tobos izzadmányok felszívódását elősegíti és csökkenti a fájdalmat. Pausálárak a Fürdő- igazgatóságnál. Keressen tartós

Felvilágosítás: Dr. Gábor E.

Cluj, Strada Fântânele No. 7.

minden bizonnyal igen; hogy akkor mégis csak hiszek a spiritizmusban? tényleg úgy van valahogy és mégsem szeretem, mert, mert, mert, mert — és igen, tényleg a fizikai halál az, amit látunk; hogy érti azt drága szivem, hogy mit gondolok, vájjon a szellemek tényleg az elhaltak asztráltestei? igen, igen, feltétlen azok.

Szemelvények

Tartsunk egy kis pihenőt és ezalatt az idő alatt emeljünk ki néhány mondatot a Becsület és jellem tizennyolc szakaszából, mert ilyenek és ehhez hasonlók vannak:

— Emberek milliói múltak és enyésztek el anélkül, hogy megbirták volna állapítani, hogy meddig él az ember: minden ember csak addig él, mig a becsülete tart. Azok az egyének, akik elvesztették becsületüket, azok már csak fél életet élnek. A becsület a védő kérub, ami mindig megvédi az embert az élet viszontagságai között.

— A becsület az emberiség számára lerakott azon drága kincs, amiért élni érdemes. Csak a becsület boldogíthatja az embert, erős oszlop az, melyen bizton nyughatik a haza sorsa.

— A Sálem királynéja nem a Salamon király vagyonára volt kiváncsi, hanem látni akarta azt az embert, akinek bölcsessége az igazságon és becsületen alapszik. Tehát láthatjuk, hogy a becsület több, mint a Dárius kincse.

— Az egész világon háromezerötszáz nyelvű nemzetiség él. Ezeket a nemzeteket mind csak a jellemek irányítják ...

— Hányszor van alkalmunk tapasztalni egyszerű, olvasni-irni nem tudó emberek becsületét — ez a parasztbecsület.

— A vallástalan gyermekek el szokták dobni szüleiket, mint a kihasznált mosogató rongyot. A vallástalan gyermekek mind fekete lelküek, akik előtt nem szent a szülők iránti tisztelet. A vallástalan gyermekek nevelésének rendesen a szülők szokták meginni a savanyu levét.

Mutatóul csak ennyit. Ebben igazán van minden: etnológia, dialógia, társadalmi pedagógia, hit- és vallásbölcselet.

— Csak egy lej az ára drága szivem.

Az emberiség szolgálatában

Gaál Sándor minden irányban utazik. Mindenüvé bekopog és mindenütt szeretik: a székelyföldön épp úgy, mint a bánságban. Lelkében, testében a becsület, a jellem, a jóság és tisztaság; hóna alatt az agyongyötört irattáskájában a rengeteg propaganda- irat, ,,a társadalmi neveléstan bölcseleti problémái“, mint kenyérkereseti üzlete, ruháján nagy-nagy anyagi szegénységének fotográfiája, zsebében a nyomtatványokért inkasz- szált lejek — és fejében, valahol az agytekercsek között elrejtve a hite, hogy amikor házról-házra jár, ajtóról-ajtóra megy, vagy a falvakban ismertető beszédeit tartja, megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz az emberiségnek.

Es még tiltakozik, ha őt prófétának hívom, mert ő csak ember.

Egyébként az olvasó szives tudomására hoz'om, hogy Gaál Sándor most szándékszik felvenni a kormánnyal a kapcsolatot a „román-magyar jóviszony és barátságos együttműködés ügyében“ — ezenkívül az emlitett brosúra végén jelzi, hogy soronkivül megjelenik egy újabb négy-oldalas munkája „a magyar nemzet megsemmisüléséről alkotott ideál — nemzettörténelmi pedagógiai hit- és vallásbölcselet“.

Miheztartás végett azt is tudni kell, hogy „a neveléstan 12 füzetből áll, minden füzet kezd és végez“.

Ne sajnálják érte az egy lejt. Kitűnő és olcsó szórakozás. Jenei József.

PAPÍRSZALVÉTA GYÁRI ÁRON kapható az Ellenzék könyvosztályában, Claj* Piata Unirii. Fehér szalvéta 50 darab 9 lej, mintái szalvéta 25 darab 9 lej. Cukrászdáknak, éttermeknek negyedes fehér szalvéta 1000 ir’B